Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-04 / 129. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JÚNIUS 4.. SZOMBAT 13 Váci diákok nagy sikere * Az I. Géza Király ( Közgazdasági Szak- V középiskola IV. C. osztályos tanulói az országos szakmai tanulmányi versenyen kimagasló eredményt értek el. így országos összesítésben a közgazdasági szakközépiskolák között a váci /. Géza Király K.Sz. I. első helyezést ért el! Pénzügyi ismeretekből Vácról nyolc tanuló került be a döntőbe. (...) Az Osztv-én pénzügyi ismeretekből a következő eredmény született: 1. Szüle Borbála (95,4%-os teljesítménnyel) 3. Gyetvai Melinda (90,4%) 4. Bacsa Ágnes (90%) 5. Müller Gyöngyi (89,2%) 6. Bonifert Éva (88,3%) Ezek a váci tanulók közgazdaság-tudományi egyetemen, illetve pénzügyi és számviteli főiskolán szeretnék folytatni tanulmányaikat, s az elért helyezésük alapján csak matematikából kell felvételizniük, mivel felmentést kaptak a szakmai felvételi tárgy alól. Pénzügyi ismeretekből mentesültek az érettségi vizsga alól is. Nem kell a szaktárgyból érettségiznie a 11. helyezett Dobi Juditnak és a 13. Tóth Melindának sem. Sajnos, ők 1-1 ponttal maradtak le a 10. helyről. Szépen szerepelt Rási Kálmán is. Felkészítő szaktanáruk: Sántáné Madlovics Erzsébet. A közgazdaságtan döntőjén Szüle Borbála 7. lett. Felkészítő tanárai: Leányfalviné Fekete Rása és Eszterhainé Damka Magdolna. Sántáné Madlovics Erzsébet Nagymaros Keresztes Nóra védelmében Mint a Nemzeti Demokraták Ifjúsági Egyesületének elnöke mélységes felháborodással olvastam a Pest Megyei Hírlap 1994. május 24-i számában megjelent „Nem félek a fenyegetőzőktől” című cikket. Szomorúnak minősíthetem azt a helyzetet, jelenséget, ami ma Magyarországon kialakult. A fenyegetőzések, a tisztogatások rémképének köztudatba vésése komoly aggodalmakat, jogos félelmet keltett a magyar nép tisztességesebb hányadában. Határozottan elítélem a május 3-ai, Köztársaság téri tüntetés szóvivőjének — Keresztes Nórának — az állásából való elbocsátását. Maga az elbocsátás ténye, s az azt követő fenyegetőzések kiépülő demokráciánk egyik szégyenfoltja. Keresztes Nórán keresztül az egész magyar ifjúságot érte ez a fenyegetőzés és megfélemlítés. , A Nemzeti Demokraták Ifjúsági Egyesülete maximális szolidaritásáról és támogatásáról biztosítja Keresztes Nórát, s elítél minden olyan megnyilvánulást, amely az ifjúság megfélemlítésére szolgál. Mindezek ellenére mi bízunk! Bízunk a nemzeti erők HISTÓRIA De szeretnék Kun Bélával beszélni! Besztercebányai házunk nappalijában egy patinás, kulcscsal lezárt fadoboz állt a varrógépen, amelyet üveg alatt szép, rózsákat ábrázoló hímzés fedett. Anyám néha beszélt a doboz tartalmáról, de sohasem nyitotta ki. Csak rámutatott a zongorán álló fényképre, amely egy nyílt tekintetű, becsületes arcú fiatal hadnagyot ábrázolt. Akkor eszembe sem jutott, hogy ennek az embernek tragédiáját egyszer megírhatom, hiszen még nemrég is a magyar proletárdiktatúra rémuralmát illett dicsőíteni. Nálunk, Szlovákiában meg a kérész életű Szlovák Tanács- köztársaságot kellett ünnepelni. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1919. május 7-én Gyöngyösön két embert vezettek bitófa alá. A rögtönítélő forradalmi bíróság ellenforradalmi tevékenység miatt hat embert ítélt halálra, de csak kettőt — Welt Ignác üvegkereskedőt és Csipkay Albert huszár századost — akasztatott fel a villanyoszlopra. Az egri királyi törvényszék és ügyészség iratai szárazon közük a tényállást: „Csipkay Alberten és Welt Ignácon az ítéletet nyomban végrehajtották. Welt Ignác alatt a kötél leszakadt, mire újra felakasztották, Csipkay Albertet az orrán és nyakán keresztülkötve akasztották fel, hogy a halál bekövetkeztét meghosszabbítsák. Csipkay Albert a kivégzéskor bámulatra méltó hősiességgel viseltetett. A rendőrségi fogdában Nemecz Alajos volt jegyzőgyakornok a szociáldemokrata párt titkára a kivégzés előtt összeverte s ékszerét, erszényét elrabolta, a bitófa alatt a kezét összekötözték, vörös szalagot kötöztek a derekára, gúnyból neki alázatosan jelentést tettek, majd Bardócz Braun Pál vádbiztos terrorista egy kutyakorbáccsal összeverte, megkérdezték tőle, hogy mi az utolsó kívánsága, mire ő büszkén, megvető tekintettel, emelt hangon rájuk kiáltott: »Ilyen bitang gazemberektől semmit se kérek!« Ezután a kötél hurokját a szája alá illesztették. 45 percig kínlódott a kötélen s még ekkor is szivarcsutkát dugtak a szájába.” (Dr. Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon, Szeged, 1993. 53. o.) így végezte életét anyám nagybátyja, a tehetséges katonatiszt néhány héttel harmincegyedik születésnapja előtt. Nyissuk hát ki Pandora szelencéjét és ismerkedjünk meg Csipkay Albert rövid életútjával. Csipkay János főerdőtaná- csos és Kenessey Jolán házasságából három gyermek született: Albert, Mária (1890) és Józsa (1893). Középső lett a nagyanyám. Ő Besztercebányán nyugszik. Józsa Budapesten halt meg és leszármazottai a magyar fővárosban és Zsolnán élnek. Albert Orsován született 1888. június 4-én. A gimnázium négy osztályát Lippán, a katonai főreáliskolát Sopronban végezte igen jó eredménnyel. Tanulmányait a bécsújhelyi katonai akadémián fejezte be. Tényleges katonai szolgálatát Gyöngyösön kezdte meg és nagy jövőt jósoltak neki. A visszaemlékezések szerint katonái és tiszttársai előtt példakép volt. A polgári társadalom magas műveltségét és elfogulatlan gondolkodásmódját méltányolta. Szabad idejében festett, rajzolt és zenélt. Fennmaradt néhány rajza bizonyítja, tehetséges volt. De a béke évei nem sokáig tartottak. A 15. huszárezred II. századába osztották be. Negyvenegy hónapot töltött a fronton. Legénysége szerette, mert bátorságával és leleményességével mindig kiutat tudott találni. Ám kímélte katonáit, sohasem kergette őket véres babérok megszerzése miatt lehetetlen és öngyilkos helyzetbe. Eleinte az orosz harctéren szolgált, majd a visszavonulás után a Kárpátokban vett részt a védelmi harcokban és Kelet-Galícia visszafoglalásánál az elsők között lovagolt be Csernovicba és Szta- niszlauba. Rövid szabadság után, 1915 végén a Bruszi- lov-offenzíva visszaverésénél jeleskedett. Katonái azért is szerették, mert a csatazaj elültével elővette hegedűjét és szívhez szólóan muzsikált a családjukra mélabúsan gondoló huszároknak. A 39. hadosztályt a román betörés miatt, 1916 szeptemberében levezényelték Erdélybe. A súlyos harcok után Nyíregyházára tért lábadozni. 1917 áprilisában a Romániát elfoglaló csapatokkal tartott, ahol majdnem vasúti szerencsétlenség áldozata lett. 1918 áprilisában Hétközség fennsíkján találjuk, ahol szeptember 10-én súlyos comblövést kapott. Egy akna sebesítette meg. Századparancsnokként addig nem adta át a vezénylést, míg az ellenséget vissza nem verte. Megszerezte a katonai érdemkeresztet hadiékítmény- nyel és kardokkal, a Károly- csapatkeresztet és a sebesülési érmét. Háromszor kapott Signum Laudist (Dicséret Jele). Ezzel aktív katonai pályája lezárult, mert rokkant lett és alig észrevehetően bicegett. A lugosi kórházban lábadozott, szerb kézre került, de álruhában sikerült megszöknie. Francia útlevelet szerzett és kalandos úton tért haza. Előbb Nyíregyházán, Gyöngyösön, majd Gyöngyöshalásziban a 15. huszárezred pótkeretének parancsnoki posztját látta el. Nem tartozott a politizáló tisztek ■ közé. Megtapasztalva a kom- miin létrejöttét, be akart illeszkedni az új rendbe és mérnöki állást vállalt, hiszen adottságai folytán jól értett a katonai tereprajzoláshoz is. Gyöngyösön is megalakult a direktórium. Áprilisban ellenforradalmi szervezkedés kezdődött, mivel a polgárság félt a cseh vagy román megszállástól. Az elégedetlenség május 2-án nyíltan ki is tört. Nemecz József, a direktórium elnöke elmenekült, de május 5-én hatvanfős terrorcsapattal érkezett vissza a városba. Rögtönítélő bíróságot alakított és ítélkezett. De mi volt Csipkay bűne? Május 2-án a gyöngyöshalászi pótkeret katonái az ellenforradalmároknak — felsőbb parancs ellenére — nem voltak hajlandók átadni két gépfegyvert. Ekkor Csipkay lóra pattant és érvényt szerzett a parancsnak. Beszédet is intézett volt katonáihoz. Elmondta, hogy a vörös uralomnak vége, tehát vissza- ál a régi rend. A katonák varrják vissza a rendfokozatot jelző csillagokat. Ezután behozta a gépfegyvereket Gyöngyösre. Hóhérai ezt a tettét rótták föl neki halálos bűnként. Welt Ignácnak, a köztiszteletben álló kis fürge emberkének, aki a közügyek iránt különösebben nem érdeklődött, temperamentuma okozta vesztét. Éppen kitört május 2-án az ellenforradalom, amikor kilépett az Agrárbank ajtaján. Áz egyik munkásvezér, Endrész József épp fegyveresen grasszált a városháza előtt. Többen közrefogták, mire Welt odaugrott és lekapta Endrész válláról a fegyvert, mely nem vqj( megtöltve. A puskát ezután bevitték a városházára. Welt hazatért és Endrész eloldalgott. Ez volt Welt főbenjáró bűne. Kivégzése előtt a Lenin- fiúk házát kirabolták. Amikor először leszakadt alatta a kötél, szelíden csak annyit mondott: Uraim, ez már emberkínzás. Haldoklása közben a hóhér, bizonyos Stern Mór ocsmány rágalmakat szórt a tisztes kereskedőre és a Lenin-fiúk dalrafakadtak: De szeretnék Kun Bélával beszélni... A későbbi nyomozás kiderítette, hogy az ítéletet a következő összetételű forradalmi bíróság hozta meg: Neösszefogásában, az ifjúság lendületében, szókimondásában és építő erejében. Jamrich András Budapest Köszönet a tanároknak Hivatástudat. Nagyon szép szó, de eleget tenni ennek a szó igazi értelmében talán az egyik legnehezebb feladat. Éppen ezért szerez nagy örömöt, mikor e nemes feladatot teljesíteni látjuk. A főváros XIX. kerületében, a Petőfi utcában lévő iskola jó példa erre. Az 1992-es tanévtől egyházi iskolaként működik. A neve Reménység Ökumenikus Keresztény Iskola. Az iskola egész tantestülete, melynek igazgatója Csemavay Jenő, és a munkájukat segítő és felügyelő kuratórium méltó példáját adja egy szakmailag magasan képzett tantestületnek, ahol a gyerekek nevelését valóban hivatástudattal végzik. Időt és fáradságot nem kímélve a tanítási időn kívül is szívesen foglalkoznak a gyerekekkel. A gyengébb képességűekkel azért, hogy eredményeik jobbak, a jó képességűekkel azért, hogy még jobb eredményeket érjenek el. Áldozatos munkájukat köszönjük, és engedjék meg, hogy a pedagógusnap alkalmából szeretettel köszöntsük mindazokat, akik lelkiismeretes munkájukkal gyermekeinkért oly sokat fáradnak. Szalontai Ferencné SZMK-vezető Albertirsa mecz József építési rajzoló, városparancsnok, direktóriumi forradalmi törvényszéki elnök, Harján János, napszámos, Csifferszky Károly lakatossegéd. A vádbiztos Bardócz Braun Pál volt. A gyilkosságokat Thausz Vilmos és az említett Stern Mór hajtotta végre. Nemeczet halálra ítélték, Harján Jánost életfogytiglani fegyházra. A többiek szökésben voltak 1922-ben is. A két vértanút Gyöngyös polgársága 1920. július 4-én, Csipkay születésének 32. évfordulóján temette el. Hamvait a református templomban ravatalozták fel. Majd a gyászmenet a vesztőhelyre vonult, ahol a bajtársak nevében Bossányi Rudolf ezredes mondott gyászbeszédet. Welt Ignácot a zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. A görög hitrege szerint a Zeusz által Pandorának ajándékozott szelencében az emberiség összes baja volt elzárva a reménységgel együtt. Az utóbbi a doboz fenekéhez ragadt, s amikor a kíváncsi Pandora kinyitotta azt, csak a bajok terjedtek el a világon. Szabadítsuk ki a reményt, hogy a sok barbarizmus véget érhessen. De addig is érdemes szívünkbe s elménkbe vésnünk Petro- galli Oszkár, a felvidéki magyarság jeles képviselőjének nagyanyámhoz intézett szavait: „...engedje meg, hogy megírjam és ezúton mondjam el, hogy nagyon fáj nekem is, hogy szegény Berti már nincs többé. S most kellett minket elhagynia, amikor oly nagy szükség van olyan férfiakra, mint ő volt, s amikor olyan kevés van belőlük. Nem zavarjuk Nagyságos Asszonyt nagy és el nem múló fájdalmában, de fájdalmában osztozunk, mert hisz Bertt mindnyájunkért halt meg. S emlékét fájdalommal megőrizzük, mert csak így válik lehetségessé, hogy nem halt meg hiába.” Besztercebánya, 1919. július 21. Balassa Zoltán (Kassa) Trianon 1920. június 4-én gyászba borult az egész megmaradt kicsiny Magyarország: Párizs mellett aznap írták alá a magyar küldöttek a békeszerződésnek nevezett diktátumot, az ország területének kétharmadát elcsatoló okmányt. A nemzetgyűlés elhalasztotta délelőtti ülését, csupán Rakovszky István házelnök rövid, megrázó nyilatkozata hangzott el. Az intézményekben, iskolákban szünnapot rendelt el a kormány, az ország tiltakozó néma demonstrációra készült. A fővárosi rendezvények sora Vörösmarty Mihály szobra előtt kezdődött: megkoszorúzták a költő emlékművét, majd innen a Szózat éneklése közben a Petőfi-szoborhoz vonult a tömeg. A tiltakozók sokasága a Dunán átkelve, a budai Vár Honvéd-emlékművét koszorúzta meg a Himnuszt énekelve. 10 órakor, az aláírás pillanatában meg- kondult a Szent István-bazilika és Budapest összes templomának harangja. „E percben megdobban minden szív, elnémul minden ajak, a mélységes gyász és egyben az éledő remény csillog a tekintetekben'’— foglalta össze az egyik újság. A rendezvények délután is folytatódtak. A Kossuth-mauzóleum mellett a Területvédő Uga tartott gyűlést. Este a főváros — és az ország — összes templomában könyörgő istentisztelet kezdődött; „az emberek ünnepi ruhában, legtöbben feketében, fekete vagy zöld galy- lyas jelvénnyel”\on\útsAí az utcákon a magyar történelem legtragikusabb napján. Pogány György
