Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-18 / 115. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁJUS 18., SZERDA Nagy Sándor emlékezete Nagy Sándor: Kádár Kata — a marosvásárhelyi kultúrpalota üvegfestménye (készítette Róth Miksa) Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1869. május 18-án született Nagy Sándor festő- és grafikusművész, a magyar szeceszszió, Körösfői-Kriesch Aladár mellett, talán legnagyobb alakja, a Gödöllői Művésztelep hírnevét megalapozó alkotóművészek egyike. Életpályája akár a magyar piktorok életútjának a mintapéldánya is lehetne: a zseniális tehetséggel megáldott alkotóművész Székely Bertalan történelmi orientáltságától „megáldottan” talál rá a maga öntörvényű pályájára, s emelkedik művészi (és közéleti) magaslatokra — igaz, látszólagos meghasonlással, hiszen kormány-főtanácsosi megbízatást vállal el a ’30-as évek végén —, hogy aztán, hatalmas munkáinak az elkészülte után a politikai változások, alkotói és erkölcsi elismerést félredobva, úgy süllyesszék a megaláztatottságba, mintha semmit, de semmit sem adott volna a világnak. 1950-ben Nagy Sándor a szó legszorosabb értelmében éhen halt. Az utókor szerencséjére művei fennmaradtak, újra bevonhatók a magyar és egyetemes képzőművészet élő áramkörébe; a róla és családjáról szóló emlékek, legendák újrateremthetik azt a képet, amely őt formátuma szerint megilleti. A Gödöllői Művésztelepen kifejtett tevékenysége, az Ó- és Újszövetség momentumainak a megjelenítése grafikában, táblaképben, gobelinben, a két fővárosi templomban (a pestszenterzsébet-pacsirtatelepi Magyarok Nagyasszonya-templom, valamint az erzsébeti Szent Erzsébet-templomban fellelhető üvegablak- és falfestménnyei) kora egyik legnagyobh szabású alkotó zsenijét jelzik. (bágyoni) Váci emlékplakett Kuttler László: Király Endre (féldombormű). A váci volt 204-es ipariskola pár napja Király Endre nevét vette fel. Kuttler László szobrászművész plakettje ebből az alkalomból készült Talum Attila felvétele Gyógypedagógiai műhelymunka Gödöllőn A gyerekközpontú tanításhoz ismerni kell a gyereket A gödöllői Montág Imre speciális tantervű általános iskolában folyik az ország egyetlen kutató-fejlesztő pedagógiai programja a testileg és szellemileg enyhén fogyatékos gyerekek körében. Kísérleti tevékenységük folytatását teszi lehetővé 1997 végéig az önkormányzattal és a minisztériummal kötött szerződés. A megnyugtató hír hallatán kerestük fel Maráczy Ernő igazgatót, hogy hat éve végzett tudományos műhelymunkájukról, eredményeikről beszélgessünk. Maráczy Ernő' majd harminc éve van a pályán. A tanítás mellett folyamatosan képezte tovább magát, és bejárta az ország valamennyi gyógypedagógiai és számos hagyományos iskoláját. 1986-ben ismerkedett meg Zsolnai József értékközvetítő és képességfejlesztő programjával (ÉKP). Kétéves tanulás és tapasztalatszerzés után, 1988-ban döntöttek munkatársaival a program bevezetéséről. — Hazánkban egyedül Zsolnai Józsefnek van tudományosan megalapozott pedagógiája — kezdte a beszélgetést Maráczy Ernő —, amelyet a gyerekek tanulási képességeinek felmérése alapján dolgoztak ki, és amelynek hatékonyságát azóta is folyamatosan mérik. Ilyen pedagógiai program az enyhén fogyatékos gyerekek számára eddig nem készült. Az ÉKP ugyanakkor a tevékenységnek a szóbeli ismeretátadással egyenrangú szerepet biztosít a tanulási folyamatban. A módszernek ez a sajátossága az, amitől igen nagy eredményeket vártunk saját gyerekeink nevelésében. — A Zsolnai-program rendkívül sokrétű műveltséganyag átadására is törekszik. Hogyan sikerült ezt a módszert iskolájukra szabni? — Az első évben kiderült, hogy nem tudjuk a módszert adaptálni, hanem szellemében önálló tantervet kell kidolgoznunk. Az olyan objektivációkat (tantárgyakat), mint az idegen nyelv, esszéírás és társaik teljesen elhagytuk, hiszen ezek a valóban megtanítható dolgoktól rabolnák el az időt. Az írást, az olvasást, a matematikát és más kognitív tárgyakat sokkal részletezőbben, sok kis lépcső beiktatásával tanítjuk. Külön tantervet dolgoztunk ki a módszereink hatására a vártnál gyorsabban, az „ép” gyerekekhez hasonlóan fejlődő tanítványaink számára. — Milyen szempontok szerint és hogyan állították össze tanrendüket? — A gyerekek létérdekét szem előtt tartva dolgoztunk: hogy a többi emberrel egyenrangúként, jó közérzettel élhessenek majd. Tanrendünkben a tevékenység dominál. Szép számmal szerepelnek szokás-típusú tantárgyak, például a kapcsolatteremtés, az illem, a viselkedés különböző helyzetekben. Órarendi tárgy a néptánc, a színjátszás, a bábozás, amelyet műveltséggyarapító szerepük mellett számos más képességre is megtanítják a sokszor testileg is sérült gyerekeket — ritmusérzékre, mozgáskoordinációra, kapcsolatteremtésre, jó fellépésre és sorolhatnám. A manuális foglalkozások pedig a szakmaválasztáshoz szükséges képességeket fejlesztik, vagy az iskola elvégzése után a megélhetést segítik. A lányokat például kötni, horgolni, hímezni, főzni tanítjuk, hogy legalábbis családjukat el tudják látni. A tehetségesebbek eladásra is dolgozhatnak majd. — Általános iskolájuk mellett szakiskolát is működtetnek. Milyen foglalkozásokra készítenek fel, és milyen bizonyítványt adnak? — A fiúk majd 100 százaléka tanul tovább a két éves szakiskolában kőművesnek, péknek és állatgondozónak. A szakmunkásképzőkhöz hasonlóan tanítunk közismereti tárgyakat, szakmai elméletet és gyakorlatot. A változó gazdasági helyzetben a legnagyobb gondot gyermekeink műhelyben való elhelyezése jelenti, ahol a szakmai gyakorlatot megszerezhetik. A két év elvégzése után elhelyezkedésre jogosító bizonyítványt adunk. — Tevékenységükben fontos szerepet tölt be a kutatás... — Jó képességfejlesztő programot csak akkor lehet csinálni, ha ismerjük a gyerekek képességeit. Különösen nálunk, ahol egy gyereken belül is eltérően fejlettek és fejleszthetők a különböző képességek. Hat éve negyvennyolc különböző vizsgálat elvégzéséhez állítottunk össze teszteket, amelyek segítségével tizenegy településen 200 gyereket folyamatosan vizsgálunk. A tesztekkel a kezdeti stádiumhoz képest nyomon követjük a gyerekek fejlődését, megtorpanásait. A hat év eredményeit számítógépre vittük. Az elkészült programjaink hatékonyságát is folyamatosan mérjük. Hiszen ha rossz értéket, vagy rosszul közvetítünk, a gyerek ellenáll, és nem tanul. Ilyenkor vagy az anyagon, vagy a módszeren változtatni kell. Maráczy Ernő végezetül leszögezi: gyermekcentrikus, szükségletkielégítő program elkészítése volt a céljuk, ami vonzóvá teszi az iskolát, s amely teljes élet élésére készít fel. Eddig az első három évfolyam mérésekkel igazolt teljes programja készült el. E programot nem egyedüli értékként, hanem választási lehetőségként szeretnék a szakma gyarapítására felajánlani. D. Veszelszky Sára Nagy Sándor (Gödöllői Művésztelep) egyik Toldi-illusztrációja, korabeli tankönyv számára A költészet csillagai A Koránba maró Omar Magyar színdarabok Párizsban Hatalmas sikerű előadást tartott vasárnap este a párizsi Magyar Intézetben a Nemzeti Színház kis társulata, tagjai között a hazai színjátszás két olyan kimagasló képviselőjével, mint Tolnay Klári és Sinkovits Imre. Az intézet zsúfolásig megtelt színháztermében előbb Hámori Ildikó, Juhász Judit és FUlöp Zsigmond lépett színpadra Szép Ernő „Kávécsarnok” című darabjában, majd Tolnay Klári és Sinkovits Imre főszereplésével, az előbbi három színész és- Drahota Andrea közreműködésével Hubay Miklós „Ők tudják, mi a szerelem” című egyfelvonásos darabját mutatták be. Az előadáson ott volt az immár 76 éves Hubay Miklós is. A hétfőt nem mindig követi a kedd. így volt ez 1582-ben, amikor Gergely pápa bevezetette a naptárréformot. Ekkor kerek 10 nap kimaradt időszámításunkból, mert október 4-e után október 15-ét írtak — rendeletileg. A Julius Caesar-fé\e naptár — ugyanis a századok folyamán ennyit „késett”. A Gergely-naptár csak 3330 évenként téved egy napot, hála a korabeli csillagászok alaposságának. Ám akadt a sötét középkorban egy tadzsik-perzsa tudós, aki még ennél is pontosabb volt. Omar Khajjámnak hívták, és egy török szultánnak készített reformált naptárt, a mienknél jobbat. Aztán azt is megjósolta neki, hogy mikor lesz jó idő a vadászatához. Khajjám azonban nem csak a csillagok járását ismerte. Matematikus is volt, a harmadfokú egyenletek megoldását neki köszönhetjük. Leginkább mégis költőként ismerjük — Szabó Lőrinc fordításai révén. Négysoros verseit a múlt század óta olvashatjuk a nyugati féltekén. Misztikus, kissé melankolikus költemények ezek borról, szerelemről, elmúlásról. Némelyikben önéletrajzi elemekkel: „Sokat számoltál s így lett végre jobb naptárad, éved?” — kérdik. — Ah, dehogy! Csak töröltem a meg nem született Holnapot és a halott Tegnapot!” De filozófiával és más tudományokkal is foglalkozott, eretnekgyanús eredményekkel. Allah szerinte nem törődik az emberekkel, mivel maga is haldoklik. Nem marad más nekünk, mint az élet, a múlandó élet élvezete;. Öregkorában így írt: „Mert kutattam, mi a Föl, mi a Le, Néztem, a Van nincs-e, a Nincs van-e, vitt mérce, szám, ész, s nem volt semmi más oly mély s igaz, mint kupám feneke. Kénytelen volt elzarándokolni Mekkába, hogy az istentelenség vádja alól tisztázza magát. Verseit mégis „a Korán törvénybe maró mérgeskígyóknak” bélyegezték. De síiját minden tavasszal virágok borítják. (1048. május 15-én született Omar Khajjám). K. Gy.
