Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-14 / 112. szám
_§ PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. MÁJUS 14., SZOMBAT 9 A szigethalmi, halászteleki, tököli reformátusok életéről ...a szeretet Istenéről prédikálok Szigethalomba kaptam meghívást a minap a református lelkésztől, Vikár Bélától. Amikor a községbe értem, bizony nehezen találtam meg a templomot és a lelkészi hivatalt, oly kicsiny építmények. Házigazdám elmondta, hogy nem sokáig tart ez az állapot, hiszen hamarosan templomszentelés lesz. De hogy ne vágjunk a dolgok elé, ezért először a múltról beszélgettünk. Az egyházközség az 1930-as években szerveződött, a mai templomot 1932-ben építette a helybeli református szórványgyülekezet népe közadakozásból. Hivatalos nevük ma Szigethalom—Halásztelek —Tököl Református Egyházközség, ami azt jelenti, hogy e három település hitélete részben összefonódik. A templom mellett álló harangláb imára összetett kezet ábrázol, az épület falán lévő emléktáblára a templom alatti kriptában eltemetettek neveit írták, ők voltak a templomépítés legbőkezűbb adakozói és szorgalmazói. Ma az egyházi adót fizető reformátusok száma több, mint ezer, így a 80 ülőhely ugyancsak kevésnek bizonyul. Már évek óta szükség lenne egy nagyobb templomra és gyülekezeti házra, eddig azonban nem volt lehetőség az építkezésre. A háború után az anyagiak nem tették lehetővé a terjeszkedést, a kommunista rezsimben pedig nem adtak engedélyt az építkezésre. — Halászteleken lakóházból alakítottak ki egy kis imaházat, ezt kinőve templomépítésbe kezdtek — mondja Vikár Béla. — Stoffán Antal polgármesterrel az élen az önkormányzat nagy segítséget nyújtott az építkezés megkezdéséhez. Tavaly augusztus 20-án tettük le az alapkövet és az idén Szent István ünnepén szeretnénk felszentelni az új templomot — folytatja házigazdám optimistán, hiszen az épület még csak részben van készen —, addig még sok időnk van. Ez egy 150 főt befogadó templom lesz altemplomi résszel, ahol gyülekezeti rendezvényeket lehet majd tartani. Arra a kérdésemre, hogy milyen anyagi háttér áll rendelkezésükre, Vikár Béla el-Vikár Béla lelkész négy éve szolgál Szigethalmon és Halászteleken mondja, hogy a hívek komoly áldozatot hoznak a cél érdekében. Másik jelentős anyagi forrásuk a Jakus Gábor Alapítvány, ennek keretein belül használtruha-kereskedéssel foglalkoznak, s az így befolyt összeget az építkezésre fordítják. A halászteleki önkormányzat is segített 1 millió forinttal, de támogatja az egyházközséget a Rajnai Református Egyház is. Ezután megmutatja az épület terveit, melyek igazi XX. század végi építményt ábrázolnak. A szigethalmi építkezés is komoly munka lesz. Itt a templomot háromszorosára bővítik és építenek hozzá egy hatalmas gyülekezeti házat, melyben könyvtár is lesz, de helyet kapnak majd benne a cserkészek és a nyugdíjasklub is. A háromszintes épület tetőterében vendégszobákat alakítanak ki, elősegítve ezzel a külföldi kapcsolatokat. A bővítésre nagy szükség van, hiszen itt igazán színes hitélet folyik, bizonyítja ezt az is, hogy a nagyobb rendezvényeken zsúfolásig megtelik a templom. — Négy éve vagyok itt, s a hitélet azóta „beindult”, de érdemes dolgozni, mert nemcsak anyagi növekedést értünk el, hanem a templomba járók száma is megnőtt. Amikor idekerültem, nem volt gyermekhitoktatás. Meghirdettem, s 150-nél is többen jelentkeztek rá. Nagy fájdalmam azonban, hogy az egyháznak itt nem volt iskolája, így nincs mit visszaigényelni, pedig szükség és igény lenne rá. Van viszont egy jól működő cserkészcsapatunk, s megszerveztük a cserkész őrsvezetői tábort, amely nagy lendületet adott a cserkészeknek. Egy ideig én voltam a csapat parancsnoka, mára találtam egy rátermettebb egyént e posztra. A csapat járt már Hollandiában, Svájcban, Angliában is. A jó cserkész vallásos is, istenesebb ember és krisztusibb magyar, én pedig következetesen a szeretet istenéről prédikálok és ennek jegyében dolgozom is — vallja Vikár Béla, aki az ICHTHYS (Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó) Cserkészközösség országos ügyvezető elnöke. Ezután Tökölről beszélgetünk, ahol tavaly vettek a falu központjában egy nagy családi házat, ide pályázat útján választottak egy lelkész házaspárt. Búcsúzóban Vikár Béla lelkész házigazdám megígéri, hogy a szigethalmi gyülekezeti ház augusztus 6-i és a halászteleki templom augusztus 20-i szentelésére is meghív, bizonyítva ezzel, hisz abban, hogy ezek az épületek elkészülnek akkorra. Remélem, optimizmusa nem hiábavaló, s a települések nyárra gazdagabbak lesznek egy-egy gyönyörű templommal és gyülekezeti házzal. Simon Andrea A halászteleki gyülekezet tagjai szeretnék, ha a nyárra elkészülne a templomuk A legidősebb pálos szerzetes Szabadulása után sem kellett papnak Miklós atya ötvenkét évvel ezelőtt fogadott szegénységet, engedelmességet és tisztaságot a pálos rendben. Azóta éli hivatását, először rendházban, majd börtönben, otthon, s 1989-től ismét rendházban. Miklós atya az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend egyik legidősebb tagja Magyarországon. Pest megyében egyedül Márianosztrán élnek fehér barátok. Kolostorukban csend van, Miklós atya sem beszél szívesen. — A rend feloszlatása után meghagytak minket kettőnket Pálosszentkúton. Lukács atyát és engem. 1951-ben vittek el az ávósok. Huszonegy napon át kerestek, mielőtt elfogtak. Sok mindennel vádoltak. Az egyik vád az volt: a közellátást veszélyeztettük. — Papok ezt hogyan tehették? — Sehogy. Elajándékoztuk a kolostor borjúját egy sokgyermekes családnak, s a fejadagjainkat is szétosztogattuk. Azután kitalálták, hogy a papi igazolványomon nincs iktatószám, így közokirat-hamisítással vádoltak. — Ez az egyház belügye. Mi volt a fő vád? — Huszonegy napig nem találtak, így kitalálták, hogy szeretőm van. De nem tudták bizonyítani. Még az ellenségeim sem vetemedtek arra, hogy Lukácsot, vagy engem ezzel vádoljanak. Akkor ismét Péter Gáborhoz hasonló emberek kezébe adtak. Ezt mondták: Gyöngyös környékén demokráciaellenes beszédeket tartottam. Erre azt mondtam, „kérem én ezt se vallottam, se nem tettem”. A válasz: „de tarthatott!” Ezért Jónás József bíró kimondta a hat évet, 1956. július 2-án szabadultam. A másik ügyvéd, aki szorgoskodott ügyemben, Alapy volt, ő azután elment halálbírónak Pestre. — Vácon volt börtönben? — Igen, három paptársammal. Két és fél évig a családom nem tudta, hol vagyok. Mikor érdeklődtek a börtönökben, azzal állították le őket, ha nem akarnak ő kis börtönbe kerülni, hagyjanak fel a kereséssel. Majd Tatabányára vittek minket a szénbányába munkára. Kurta vassal csak egyszer találkoztam. A gyűjtőben egy fiatalember két órát kapott. Amikor behozták, nem szólt egy szót se, csak lezuhant a priccsre, mint egy zsák. Törökülésbe parancsolták, utána a fegyőr rátérdelt a nyakára, összenyomta a testét, a kezét keresztbe a testéhez láncolta, úgy maradt órákon át. — Mi lett a szabadulás után ? — Papnak nem kellettem sem a váci, sem az egri megyés püspöknek. — Miért nem állt be a kommunista-békepapok sorába? — Döglött ló mögé nem kötöm a szekerem. A családom állt mellettem. Gyöngyösön éltem a szőlészkedésből, s a városi templomokban miséztem, előbb az egyikben, azután onnan elküldték, s így a másikban. A szabadulásunkat világgá kürtölte a rádió, így mindenki megtudhatta. A húgomtól megkérdezték: „rokona-e a szabaduló papnak?” „Igen!” Két nap múlva felmondtak neki. Két évig nem mehetett állásba. Martos György Márianosztra Boldog Asszony anyánk Boldog Asszony anyánk, Régi nagy patrónánk, Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországról, romlott hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról! Nyisd fel az egeket Sok kiáltásunkra, Anyai palástod Fordítsd oltalmunkra! Magyarországról, romlott hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról! Kegyes szemeiddel Teintsd meg népedet, Segéld meg áldásra Magyar nemzetedet. Magyarországról, romlott hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról! Jézus fiad előtt Könyörögj érettünk, Mert ha nem cselekszed, Egy lábig elveszünk. Magyarországról, romlott hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról! A Csíkszeredái Imets László fametszete A hitért is küzdeni kell Az emberi élet dráma. A harmóniája csak megharcolt lehet. Miért? Mert a szuverén emberi személyiségek még inkább önmaguk érvényesítői. Sőt: sokszor kizárólagosan... Aki viszont elfogadja Istent, megtérésében ráhagyatkozik, mint Atyámra, tudja: a harc önmagunkban vívja ellenünk érvényesítő énes akaratát. Sorsunkban tehát ott van a dráma. Persze: a biztonságra törekvés azért oly megszállottan erős bennünk. Hozzácsapódik a kényelemszeretet is. Látásunkat — akár vallásosnak minősítőket — ugyanakkor homályosítja nyárspolgári elpuhultság. Holott: hitünkért — vagyis életünk igazi céljáért — küzdenünk kell! Magunkkal, körülményeinkkel... Isten ezt elvárja...! Ott van ellenségként még a Sátán is. Minden helyzetben támadásra kész! Langyos templomlátogatás ezért nem elegendő.... A szirupos vallásosság sem, az érzelgős ájuldozás. Harcban kell edződnünk, Istenre támaszkodva: ez a lényeg. Földes-Bangha Károly
