Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-11 / 59. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁRCIUS 11., PÉNTEK Vendégünk az EV CD alelnöke A holland haderő segít a honvédségnek (Folytatás az 1. oldalról) Mint rámutatott: az euró­pai kereszténydemokraták ki­emelkedő szerepet szánnak a demokratikus átalakulás útjá­ra lépett civil társadalomnak. A még jelenleg is formálódó országokban a lakosság sokat tehet a kijelölt célok elérésé­ért, hiszen a közélet különbö­ző területein aktívan politizá­ló polgárokra van szükség, akik saját sorsukról felelősen képesek dönteni. Wim Van Velzen szavai­hoz csatlakozott Csenger-Za- lán Attila, a KDNP nemzetkö­zi kapcsolatok osztályának vezetője, akitől megtudhat­tuk: ennek érdekében alakult meg négy évvel ezelőtt Buda­pesten a Közép- és Kelet-eu­rópai Kereszténydemokrata Akadémia, mely fontos szere­pet vállal térségünk fiatal po­litikusainak képzésében. En­nek keretében kerül sor már­cius végén arra a tanácskozás­ra, melyen a privatizáció sze­repét elemzik majd. Ezt köve­ti a mezőgazdaság megújulá­sával, a környezetvédelem­mel, a kereszténydemokrata pártok és a szakszervezetek viszonyával, valamint a ki­sebbségi kérdésekkel foglal­kozó konferenciák sora. * Lapunk a tájékoztatót követő­en rövid nyilatkozatot kért Wim Van Velzentől. — Velzen úr! Várható-e a jövó'hen az Európai Keresz­ténydemokrata Unió és az Eu­rópai Demokratikus Unió to­vábbi közeledése? — Sok olyan párt létezik, amelyik egyszerre mind a két szervezetnek a tagja. A pártok 75-80 százaléka vesz részt az EUCD és az EDU munkájában is. Jelenleg ar­ról tárgyalunk, mi történjen akkor, ha új párt kéri felvéte­lét. Szó van arról, hogy szo­rosabbá tegyük együttműkö­désünket, azonban a fúzió nem az elkövetkezendő két- három hónapban válik majd valóra. — Hazánk érdekében áll nemzeti azonosságunk meg­tartása mellett az európai in­tegráció. Ilyen irányú célja­inknak, a gazdaságin túl, poli­tikai és biztonságpolitikai in­dokai is vannak. Hollandia milyen konkrét segítséget ad­hat ahhoz, hogy minél hama­rabb az Európai Unió tagjai lehessünk? — Rendkívül fontos kér­désnek tartom, hogy Magyar- ország hogyan tud teljes jogú tagjává válni mind az Európai Uniónak, mind pe­dig a NATO-nak. Úgy vé­lem, ez egy lépésről lépésre zajló folyamat, melynek első lépését már megtették. Létrejött a társulási szerző­dés. Ezen belül már na­gyobb támogatást nyújtha­tunk. Mikor Boross Péter miniszterelnökkel és Je­szenszky Géza külügyminisz­terrel tárgyaltam, hangsú­lyoztam, hogy a társulási szerződés elemeinek tovább­fejlesztésével kerülhet köze­lebb Magyarország az Euró­pai Unióhoz. Ugyanezt mondhatom a Partnerség a békéért szerződéssel kapcso­latban is. Büszke vagyok ar­ra; hogy a holland haderő a Magyar Honvédségnek se­gít. Ez is jó példázza, ha bi­zonyos kérdésekben szoro­san kooperálunk, ha többol­dalú megoldásokat kere­sünk, akkor Magyarország előbb vagy utóbb teljes jogú tag lesz az Európai Ünióban. (klug) A hajdan dicső merített papírra fogalmazott levelét meg­írta, s feltehetően sok száz ezer számra dobatja az egy­koron „harcos, dolgozó nép” lakásainak levelesládájá­ba. Postai úton természetesen. A képeken mosolygó fiatalok (mint régen), elvtárs az építőállványon (mint régen), békega­lamb a kézben (mint régen). Van itt minden, de legfontosabb á szöveg — érdemes hát a figyelemre. S a válaszra is, mint­hogy a Horn-képpel védjelezett választási kiadvány az emléke­zetkihagyásra építve több tételében is jó nagyot ferdít a valósá­gon. Íme: 1. „A párt harcot hirdet a munkanélküliség és az állami pa­zarlás ellen...” Az előbbi ellen talán már jobb lett volna szót emelni akkor, amikor gyárak, üzemek, hivatalok, intézmények ezrein belül fizették, fizettük a munkanélküliséget. Többek között ez veze­tett oda, amit a soros vezér a nemzetpusztító időszak vége felé így fogalmazott meg: „... hazánk, a világ súlyosan eladóso­dott országaihoz hasonlóan a gazdasági lét, vagy összeomlás napi dilemmájával küzd”. (Grósz Károly, a Központi Bizott­ság ülésén 1989. június 24-én). Az állami pazarlásról pedig talán ne is essék szó — legfel­jebb ennyi: összerogyott iparágak, súlyosan beteggé sorvasz­tott egészségügy, szennyezett levegőjű és ivóvízű országré­szek, Európától messze elmaradó közép és felsőoktatás... és mindeközben a több mint 21 milliárd dolláros adósságunk. Te­hát pazarlók, kiárusítok akadtak bőven, s most itt hangoskod­nak közöttünk. 2. „... az MSZP véget vet annak, hogy a közvagyont és a tisztségeket politikai szolgálat fejében osztogassák...” Hát ezt meg épp az elvtársaktól kellene elhinnünk? Ezt a párt hajdan fő külügyi élharcosa sem gondolhatja így, hisz tudta, tudja: aki kapni akart valamit a letűnt idő koncából (zsíros cégveze­Új román rendőrségi törvény A román szenátus tegnap elfo­gadta a rendőrségi törvényt. Az RMDSZ szenátorai a tör­vény ellen szavaztak. Miután a képviselőház által elfogadott szöveg több ponton különbö­zik a szenátus változatától, még egyeztetésre lesz szükség véglegesítéséhez. Szabó Károly, az RMDSZ szenátusi csoportjának vezető­je elmondta, hogy a magyar de­mokrata szövetség módosító ja­vaslata, amelyet kedden nyúj­tott be, azt írta volna elő, hogy ott, ahol valamely nemzetiség aránya eléri a 20 százalékot, a rendőrség állományában len­nie kell a nemzetiségi nyelvet is beszélő rendőröknek, ott pe­dig, ahol a kisebbségiek több­ségben vannak, kötelező le­gyen, hogy a rendőrség állomá­nyából „elegendő” létszámú rendőr beszélje a kisebbség nyelvét, illetve tartozzék az adott kisebbséghez. A kezdeti reagálás nem volt ellenséges. Valér Suian, a vitát vezető egységpárti alelnök, érzékelve a „veszélyt”, különböző ürü­Bizalmatlansági vita Pozsonyban A szlovák parlament tegnap a késő délutáni órákban is foly­tatta a vitát a bizalmatlansági indítványról, amelyet szerdán este ellenzéki képviselők nyúj­tottak be a kormány ellen azt követően, hogy Michal Ko­váé köztársasági elnök parla­menti beszédében Vladimír Meciar miniszterelnököt tette felelőssé az elhatalmasodó po­litikai válságért. Vladimír Me­ciar reggel óta jelen volt a par­lamentben, de a délután 4 óra­kor elrendelt szünetig még egyszer sem szólalt meg. Az addigi vitában zömmel a kor­mánykoalíció — HZDS-SNS — képviselői és kormánytag­jai szólaltak fel. Szenvedélye­sen védelmezték a kormány­főt. gyekkel félbeszakította a vitát és elnapoltatta szerdára — ek­kor pedig már, felkészülve, a „nagyágyúk” léptek csatasor­ba a módosítási javaslat ellen, Comeliu Vadim Tudor és má­sok. A vitát pedig úgy vezette ekkor az egységpárti képvise­lő, hogy megpróbálta megvon­ni a szót a magyarellenes vá­dakra válaszoló RMDSZ-sze- nátoroktól, például Frunda Györgytől — ami különösen kiélezte a hangulatot. Végül sokkal kevesebb voksot kapott a javaslat, mint amennyit ak­kor szerzett volna, ha kedden döntenek róla. A törvény egészéről Szabó Károly úgy vélekedett, hogy az túlzott jogokat biztosít a rendőrségnek, olyasmit is, ami a múltra emlékeztet — például hogy saját gazdálkodóegysé­gei legyenek, illetve házkuta­tást hajthasson végre nemcsak ügyészi felhatalmazás alapján, de bizonyos esetekben pusztán az érintett személy beleegyezé­sével is, ami elmarad az alkot­mány megfelelő előírásától is. A jugoszláv külügyminiszter Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár- hoz intézett tiltakozó levele sze­rint Belgrad a jövőben minden eszközt be fog vetni válaszul a NATO-gépek provokációira — adta hírül tegnap a belgrádi Vecernje Novosti című napilap. Vladislav Jovanovic külügy­miniszter a hét elején küldött le­velében az ellen tiltakozott, hogy a NATO légiereje febru­ár 20. és 25. között többször megsértette a jugoszláv légte­ret. A belgrádi politikus kilátás­ba helyezte: ha a NATO foly­tatja ezt a gyakorlatot, az olyan eseményeket válthat ki, ame­lyeknek előre nem látható kö­vetkezményei lesznek. A boszniai ENSZ-békefenn­A Vatra és az RNEP márci­us 15-e megünneplése ellen irá­nyuló közleményeire vonatko­zó kérdéssel kapcsolatban Sza­bó Károly annak a véleményé­nek adott hangot, hogy az ilyen nyilatkozatok szinte tör- vényszerűek az ünnep előesté­jén. Annyiban komolyan kell venni a megnyilatkozásokat, hogy az intoleranciát tükrözik. A szenátor kifejezte reményét, hogy a március 15-i rendezvé­nyek békességben fognak vég­bemenni. A Vatra Romaneasca nevű román nacionalista szervezet a Vremea című szocialista mun­káspárti napilap által tegnap publikált közleményében arra szólította fel á magyarok és székelyek által lakott megyék prefektusait, hogy ne engedé­lyezzék az utcákon vagy gyű­léstermekben a romániai ma­gyarság március 15-i megemlé­kezéseit, mert 1848-ban ezen a napon olyan események kez­dődtek, amelyek „elképzelhe­tetlen szenvedéseket hoztak az erdélyi román népre”. tartó erők parancsnoka ellenzi, hogy orosz megfigyelők tevé­kenykedjenek az észak-bosz­niai Tuzla repülőterén. Michael Rose tábornok a Zágrábban megjelenő Globus című lap tegnapi számában egy interjúban kifejtette: az orosz megfigyelők Tuzlába irányítá­sát egyedül a boszniai szerbek vezetője, Radovan Karadzic követeli. így szeretné ugyanis megakadályozni, hogy a tervek szerint hamarosan újra megnyí­ló, tuzlai repülőtérre vezető lé- gihídon fegyvert csempéssze­nek. A boszniai helyzetről szól­va a tábornok úgy vélekedett, hogy szerinte „a háborút im­már senki sem képes megnyer­ni”. A nagyvilág hírei Miközben Németország­ban és másutt csak a hor­vátországi és a boszniai menekültek élveznek bizo­nyos jóindulatot, a szerbia­iak nem, Németországban éppen vita folyik az utób­biak kitoloncolásáról, Ma­gyarország kivétel: az or­szág határai nyitottak a szerbek és a szerbiaiak eló'tt — írta a külügymi­nisztériumhoz közel álló lapnak minősített bonni General-Anzeiger tegnap. V Latorcai János magyar ipari és kereskedelmi mi­niszter a tiiringiai illetések- kel — köztük Bernhard Vo­gel miniszterelnökkel — folytatott megbeszélései után közös nyilatkozatot írt alá a gazdasági együttműkö­dés további tehetőségeiről. 4 Szlovéniába látogatott tegnap Wolfart János, a Magyar Etnikai és Kisebb­ségi hivatal vezetője, vala­mint Horváth Ágnes, a rá- bavidéki szlovének ügyei­nek intézésével megbízott osztályvezető. V Megállapodás született tegnap Moszkvában, az orosz—ukrán gázvitában: Kijev vállalta, hogy törlesz­ti mintegy 7,2 billió rubel (kb. 900 millió dollárnyi) adósságát. * Tegnap délelőtt a brit rendőrség még mindig ke­resett egyet azok közül az aknák közül, amelyeket — gyanúja szerint — az észak-írországi IRA terro­ristái lőttek ki aknavető­ből szerdán késő délután, a londoni Heathrow repü­lőtér északi kifutópályájá­ra. Jé Borisz Jelcin elnök az. orosz társadalmon belüli szembenállás, végleges meg­haladására hívott fel teg­nap a parlamenti pártok ve­zetőivel, illetve a kormány tagjaival tartott találkozó­ján. Belgrád választ ígér a NATO „provokációira” VÉLEMÉNY s Állampolgári válasz öt pontban tést, külügyi szolgálatot, lapirányítást, autót, külföldi ösztöndí­jat lehetőleg a Lajtán túlra, telket, lakást vagy akárminő, párt- kinevezéses, sofőrrel járó bársonyszéket stb.), annak cserébe jókora szolgalelkűséget kellett felmutatni az eszme iránt. E té­ren a közömbösség kevés volt. 3. „... a szocialisták nemzeti ügynek tekintik a mezőgazda­ság talpraállítását.” A nemzeti jelző jól hangzik —- csak nem erről a szórólap­ról. Mert végleg talpra állítani azt a mezőgazdaságot kell, ame­lyet 1959 és ’61 között az erőszak minden eszközével pusztí­tottak eggyé, hogy azután ’66 és ’70, majd ’73 és ’76 között az úgynevezett összevonásokkal tegyék teljessé a művet, a mai Európa-idegen és torz agrárszerkezetet. „Sikerágazat” lett — a pénzünkből, a 21 milliárdból is. De minősítsen még két tény csupán: „...több mint 510 termelőszövetkezet jutott sú­lyosan válságos állapotba.” Szabó István, a Nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet nagyhatalmú elnöke mondta ezt 1988-ban, politikai bizottsági tagként(!) kiáltva segítségért. És a mezőgazdaság volt az egyik főtéma azon a 12 Központi Bi­zottsági ülésen, amelyeket sietős gyorsasággal 3-4 hetente tar­tottak 1989-ben. De ekkor már égett a csűr. 4. „...az MSZP szolgálja majd az ország szellemi gazdago­dását.” Mint 45 évig. Az állva tapsoló Bólintó Jánosokkal, a párthű sajtóval és szakszervezetekkel, a basáskodó hivatalnokokkal, a várbírókkal, a cenzúrázott filmekkel, a kézből etetett televízi­ósokkal, a kézben tartott kabaréműsorokkal, a válogatott színi­direktorokkal, az ifjúsági táborokkal, a békepapok árán éppen megtűrt egyházakkal, a bolsevik oktatásüggyel, a családi, a ke­resztény értékek lebecsülésével és így tovább... Mindezekhez ma már nem kell előítéletesnek lenni. Elég ha utóítéletesek va­gyunk. A világon még ma is úgy járja, hogy a lány nem szo­kott azzal oltár elé sétálni, aki előtte erőszakot követett el rajta. 4. „...az MSZP biztosítja a hit szabadságát...” Remélhetően nem kereszténynek mondott fiókszervezeté­nek megnyitásával. Ha nem vigyázunk a legközelebbi körme­neten, vagy a nagyheti passió hallgatása közben már a kezün­ket is megfogják... 5. „...az MSZP, mivel a koalíció nem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket — vállalja a kormányzás felelősségét.” Előbb talán a korábbi felelősséget kellene tisztába liberóz­ni, ha másért nem, hát azért, mert mi rendszert igyekeztünk váltani. Ők pedig folyton-folyvást egymást váltva ültek át egyik székből a másikba. A felelősség tisztázása pedig csak or- szágnak-világnak szóló hangos bocsánatkéréssel kezdődhet el. Ezt Jelcin ugyan megtette a magyar parlamentben (92. nov. 11.) és II. Alekszij is a minap, ám akik az idegen hadosz­tályokat behívták saját honfitársaik ellen, még mindig hallgat­nak. Bűnbocsánat pedig soha nincs —■ bűnbánat és feloldozás nélkül... M ég a mai pártvezető sem figyelt erre, aki (véletlenül) éppen a Szovjet Önálló Osztály munkatársa volt a Külügyminisztériumban 1959 és ’61 között? Akkor mit kezdjünk a többi párt-emlékezet-kihagyóval?... Murányi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom