Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-23 / 45. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. FEBRUAR 23., SZERDA 25 éves a Hévízgyörki Asszonykórus Mintha egyetlen hang énekelne Csak az a kép van előttem, csak az a fényes januári vasárnap, mikor az Árpád-házi Szent Margit ünnepe alkalmából a margitszigeti dominikánus romok között tartott mise után, a mise végeztével egyszer csak népdalok csendültek oldalról, kis csoport színes ruhába öltözött asszony énekelt, körbevette őket a sok nép, csodálta viseletűket, kérdezgette: honnét valók? Feleltek: Hévízgyórkről. Hévízgyörki Asszonykórus néven ismerhetők. Fennállásuk huszonöt éves évfordulóját ünnepelhetik. Emlékidéző címmel tartottak ez alkalomból összejövetelt. Most tizenhét a kórus tagjainak száma, s többen közülük kezdettől benne vannak. Vezetőjük, a „tanár néni”, dr. Balázs Józsefné mondta a neveket, s írtam: Bankó Gábomé, Bazsik Ferencné, Szo- vics Jánosné, Gergely Tiborné, Dobronai Jánosné, Bobál Mihály- né — ők alapító tagok. Aztán jöttek: Kovács Miklósáé, Kustra Ti- bomé, Fercsik Mihályné, Benei Ferencné, Tóth Gábomé, Sándor Jánosné, Kovács Zoltánná, Masz- nyik Sándomé, Basa Sándomé, Pintér Sándomé, Valentiny Jánosné. Aki annak idején, az országos pávakörmozgalom kezdetén felkereste az iskolában éneket tanító dr. Balázs Józsefnét, indítványozta, javasolta, próbálják meg, alakítsanak Hévízgyörkön is kórust, Kustra Jánosné, Bözsi néni, már nincs közöttük. Ugyancsak elvesztették Gábor Antalnál, Pannit is. A délután azzal telt: összegyűltek a hévízgyörki középkori templomnál, majd kimentek a temetőbe két volt társuknak a sírjánál emlékezni. Este pedig a művelődési házban került sor emlékidézésre. „Szántani kék, tavaszi vagyon, a szerszámom széjjel vagyon...” Ezt az egyet énekelték el félkörben összefogózva, a dallamra ringva. Akinek friss gyásza van, ennyit sem énekelt, de azért odaállt a sor egyik vagy másik szélére, a másikba belekarolás, a többiekkel való együttringás vigasztalta. Köszöntötte őket a család, az otthon. Gyermekeik nevében Nagyné Gergely Anna olvasott Váci Mihály A mi ereklyéink című írásából részletet. A napi értékek őrzését, továbbadását kéri és köszöni ez az írás. A féljek közül Benei Ferenc és Masznyik Sándor szólt, mondott köszöntőt. Tóth Tibor, Hévízgyörk polgár- mestere „kedves ünnepeltek”- ként szólította meg a kórust, annak tagjait. Beszélt arról, hogy talán az éneklésnél a népdalok őrzésénél is szebb, fontosabb az a tény, hogy immár huszonöt éve együtt vannak, igazi közösséget alkotnak. Országszerte fogalom az, hogy: Hévízgyörki Asszonykórus. Tizenhét tagjának hangja úgy szól, mintha egyetlen hang énekelne. A szép és az együttes hangzásnak azonban — mint mindennek — ára van. Sok időbe, fáradságba, próbába kerül míg elérik. Ilyen hosszú idő alatt, mint huszonöt év, a legtöbb együttesben kicserélődnek az emberek. A hévízgyörki asszonyok azonban kitartanak egymás mellett a falujuk képviseletében. Ünnepeljük együtt az ötvenedik évfordulót is! — kívánta végül Tóth Tibor. Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet igazgatója mondott ünnepi beszédet. Egy-egy nyelvterületnek mindig a határvidékein találhatók inkább a hagyományőrzők, állapította meg. Ezért különös öröm, csoda, hogy itt az ország szívében, a főváros árnyékában, vasútvonal mentén olyan falvak vannak, amelyek őrzik a hagyományt. E falvak együttesei közül is talán legtöretlenebb, legegyenletesebb színvonalú hosszú évek óta a Hévízgyörki Asszonykórus munkája. A Repülj páva című televíziós vetélkedő hatására gomba módra keletkeztek a pávakörök, a kórusok, de kevés élte meg közülük a huszonöt évet. Kellett a megmaradáshoz a segítség, így sokat jelentett Fercsik Mihály segítsége, aki most a művelődési ház igazgatója, az pedig, hogy a féljek köszöntötték az asszonyokat, arra vall, hogy kehetővé tette pátjuk részvételét, tevékenységét a kórusban. Reménykedjünk, hogy egyre jobb és jobb feltételei lesznek a hagyományőrzésnek — hiszen amennyire mi őrizzük a hagyományt, annyira őriz a hagyomány minket. Nincs szükség arra. hogy „felolvadjunk a népek nagy kohójában”, ellenkezőleg, be kell mutatni, mi mit hozunk, mivel gazdagítjuk az emberiséget. Balmazújvárosból érkezett vendég a következő köszöntő. A Nagykunság üdvözletét, ajándékát hozta e délpalóc vidékre. Szép emlékek fűzik a Hévízgyörki Ásszonykórust a Nagykunsághoz. Bár egyetlen országos nép- dalkórus-találkozóról sem tértek még meg aranyminősítés nélkül, mégis különlegesen nagy sikerük volt tavaly a nádudvari minősítőn. Balmazújvárosban pedig a szüreti felvonulást, bált színesítették. Fercsik Mihálytól, a művelődési ház igazgatójától értesültünk róla, hogy a 25. évfordulón kívül még más alkalma is van az ünneplésnek: dr. Balázs Józsefné éppen aznap lett hetvenkét esztendős. Megnéztük az Emlékidéző című videofilmét. Irta Fercsik Mihály, rendezte Varga Mihály, a képek mellé a szöveget mondta Varga Mihályné. Ismerkedtünk a filmből Hévízgyörk történetével, láttuk az asszonyokat régebbi évekből, talán a legtöbbet 1989-ből, mikor húszéves lett a kórus, mikor a Kiváló együttes címet megkapták. Egy-egy mosolygós, de a valóságban már többé nem látható arc feltűnte- kor innét is, onnét is suttogták: Bözsi néni, Panni. Felvillant a Galga vize szép csendesen kanyarog című hanglemez, melyen szerepelnek. Ezt a lemezt vittém jó három éve Ausztráliába — én visszajöttem, a lemez ottmaradt. Helyette most megvettem a művelődési ház előcsarnokában a Tradíció ’93 című kazettát. Ezen is énekelnek egy csokrot a hévízgyörki asszonyok: „Aszód felől, Hatvan felől hidegen fúj a szél / az árokban reszked a nyárfalevél...” Nem reszket — reszked. Ez „palócul” van. Nádudvari Anna Színházi újdonságok Musical és vizuális koncert is szerepel a fővárosi színházak újabb bemutatói között február utolsó hetében. Az Egyetemi Színpad vendégei vizuális koncert szem- és fültanúi lehetnek szombaton. Az Elfelejtett képek című előadást játssza Binder Károly, Regenhart Éva, Lós- ka Eszter, Tóth Imre és Balázs Mari. A különleges produkció szereplői jegyzik az előadást jelmez- és díszlettervezőként, zeneszerzőként és rendezőként is. Az Elfelejtett képek felidézése 20 órakor kezdődik a Szerb utcában. A Rémségek kicsi boltja a Rock Színház előadásában elevenedik meg a Művész Színházban. A musical budapesti bemutatóját vasárnap tartják a Nagymező utcában. A játék szerepeit Udvarias Anna, Oláh Tibor, Meződi József, Földes Tamás, Gazdag László, Petridisz Hrisztosz, Sz■ Nagy Ildikó, Földes Tamás, Makay Andrea, Ull- mann Zsuzsa, Kispál Anita, Mirtse Réka, Turcsek Edit énekli-játssza-táncolja. Az előadás zenei vezetője és karmestere Axmann Péter. A Rémségeket Méhes László állította színpadra. Az egyensúlyozás kockázatai A Prágába érkező utazó, miután egész álló nap a szűk és hangulatos sikátorokat rótta, és megnézte az Óvárosi tér meg a vár látnivalóit, óhatatlanul betér a számtalan söröző egyikébe. Miközben végre kinyújtóztatja fáradt lábait a vaskos faasztal alatt, lassan kortyolja a kemény habú sört és nézelődik. Minduntalan rácsodálkozik arra, hogy milyen biztonsággal egyensúlyoz a pincér malomkerék nagyságú, nehéz tálcájával a zsúfolt asztalok között. Az egyensúlyozás pedig mindig nehéz mutatvány. De a mai cseh irodalomból és filmművészetből, úgy tűnik, e tájék lakóit alaposan kitanították az elmúlt századok. Talán nem terem itt minden bokorban szabadsághős. Nem, ezek a szereplők hétköznapi emberek, hétköznapi gondokkal és örömökkel. Persze keresik ők is a kitörési lehetőségeket a szabadság felé. Jiri Menzel Sörgyári capricciójában Mariska levágatja derékig érő haját, és új élet kezdődik a kisvárosban. A Hóvirágiinnepben Ion- tek úr öreg Fordjában viszi legeltetni kecskéit, esténként kerti karosszékéből nézi a tévét. Pedig körülötte is zajlik a kicsinyített történelem, vihar egy pohár vízben. Ezek a derék cseh polgárok azonban igyekeznek minél kevésbé tudomásul venni mindazt, ami messzebb van a borbélynál, a hentesnél és a kocsmánál. Néha azután begördülnek ebbe az idillikus környezetbe a nagypolitika „szigorúan ellenőrzött vonatai”, ilyenkor adódik mégis némi esély a hőssé válásra. Menzel egyik filmjében főszerepet is játszik: egy vándorcirkusz kötéltáncosa. Azt mondja, ilyen minden művész: nyaktörő magasságban billeg a vékony madzagon, kezében hosszú bottal egyensúlyoz, és az életével játszik, miközben elkápráztatja közönségét. És a nézők: látva szédítő mutatványait ennek a törékeny csepűrágó- nak, maguk is tanulnak valamit az egyensúlyozás művészetéből. Jiri Menzel, a cseh filmművészet egyik nagysága 1938. február 23-án született. K. Gy. Üres terem, és ami mögötte van Jókai nyomában? Idén rendezik meg másodszor a Jókai-napokat Budaörsön a művelődési központban. Március 18-ig színes programokkal váiják az érdeklődőket. Minden korosztály talál magának izgalmas, érdekes kulturális eseményt a rendezvények sorában. Az emlékkiállítást — mint már lapunkban már beszámoltunk — dr. Csathó István, a Jókai Mór Művelődési Központ igazgatója nyitotta meg. A rendezvényen részt vett a helyi polgármester is, a helyi önkormányzat képviselője, a 320 személyes színházteremben azonban alig-alig ültek nézők. A csekély (!) érdeklődés okáról, a budaörsiek közömbösségéről kérdeztem az intézmény igazgatóját: — Nem tudom, magam sem értem a dolgot — kezdte válaszát az igazgató. — Valószínűleg azért történhetett ez meg, mert későn lettek készen a meghívók, de néhány nappal ezelőtt azért szétküldtük őket. Tavaly, amikor az Első Jókai-napok megnyitóját tartottuk, telt ház volt, itt voltak az iskolák is, és sok érdeklődő budaörsi. Az idén bizonyára az időzítés is rossz volt, mert például a 19-i farsangi bál időpontja hét másik helyi, illetve környékbeli idejével esik egybe. — Nem kellett volna külön értesíteni az iskolákat? A műsorból is hiányoztak a gyerekek. — Minden intézmény kapott egy programfüzetet. A gyerekek, az iskolások, ha személyesen nem is, de közvetve mégiscsak itt vannak közöttünk, hiszen itt látható mind az 57 rajz (különböző technikával és méretben), amit a Jókai Gyermek és Ifjúsági Alkotópályázatra beküldtek a helyi 7—18 évesek. És ekkor még nem is említettem azt a 31 irodalmi dolgozatot, melyek szintén erre a pályázatra érkeztek Jókai és a család címmel. Az alkotópályázat eredményhirdetése egyébként március 15-én lesz, a győztesek értékes nyereményeket fognak kapni. — Visszatérve a rendezvénysorozathoz: milyen céllal rendezik meg a Jókai-napokat? — Cél a hagyományteremtés az adott régiókban, a hagyományápolás, valamint az, hogy a budaörsiek jobban magukénak érezzék a helységet a múltjával együtt... A kultúra iránti általános passzivitás egyik oka az infláció, az emberek emiatt kevesebbet fordítanak ilyen célra. Nemrég ez az épület Budaörs „kultúrkocs- mája” volt, s ezt feltétlenül meg kell változtatni. A továbbiakban aktívabb részvételre számítunk, s ez már azért is valószínű, mert a Családfa-mí- lia nevű országos egészségkulturális vetélkedő körzeti selejtezőjére 11 család jelentkezett, ebből 9 budaörsi. Sajnos, legkevésbé a lakótelepiek érdeklődnek, pedig rájuk is szeretnénk számítani. — Milyen műsorokat szánnak a gyerekeknek? — Március 4-én Jókai nyomában címmel a XIV. kerületi Erzsébet királyné úti általános iskola tanulói lépnek majd fel, ekkor lesz Gergely Róbert ajándékműsora is. Március 7. és 11. között rendezzük meg a tavaszi ifjúsági német nemzetiségi napokat. Ekkor óvodások, általános iskolások és gimnazisták fognak szerepelni német dalokkal, versekkel, táncokkal. Március 13-án pedig zenés gyermek- műsort adnak a Békés megyei Jókai Színház művészei. — Mit ajánl a felnőtteknek? Van-e, lesz-e valamilyen kimagasló kulturális értéket képviselő előadás, bemutató? — Természetesen lesz, február 24-én (18 órától) tartja az Unicornis Könyvkiadó kiállítással és árusítással egybekötött ankétját, ahol szép, értékes szépirodalmi műveket lehet majd vásárolni, elsősorban természetesen Jókai műveit. Február 27-én (17 órától) pedig a Szegény gazdagok című műsoros estre vájjuk a felnőtteket. Fellép majd Korda Beáta és Poór Péter tánc- dalénekes, Angyal János humorista és Balassa Tamás zongoraművész. Március 1-jén kórustalálkozó lesz, a Lyra nevő német hagyományőrző dalkör és a Pro Musica Kórus fellépésével. Mindenkit szeretettel várunk. A Jókai-napokat a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központban az író születésének 169. évfordulója és a királyi magyar természettudományi társulati tagságának centenáriuma alkalmából rendezik meg. A megnyitón dr. Keszy-Harmath Péter alpolgármester is felszólalt, egyik mondatát mindannyiunk figyelmébe ajánlhatjuk „Ébredjen a város és a nemzet!” Hogy ne tátongjanak üresen a kultúra termei. Simon Andrea Öten a kórustagok közül. „Sok időbe, sok fáradságba, próbába kerül a siker.” Kresz Albert felvételei Színpadon a Hévízgyörki Asszonykórus. „Aszód felől, Hatvan felől hidegen fúj a szél...”
