Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-16 / 39. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. FEBRUÁR 16., SZERDA 7 Bővül Ungvár „szoborparkja” Jubilál a Galgahévízi Népi Együttes Eredeti helyén Dayka Gábor szobra A kárpátaljaiak készülnek Dayka Gábor magyar költő születése 225. évforduljának megünneplésére. Ungváron a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) tudományos konferenciát szervez, melyen a neves külföldi irodalomtörténészek mellett a költő életének és életművének kárpátaljai kutatóit is szeretnék megszólaltatni. E célból a MÉKK pályázatot hirdetett a Dayka Gábor és kora témakörbe beillő tanulmányok elkészítésére. A legnagyobb ajándék azonban az évfordulóra az lehet, hogy ismét helyére kerülhet a költő hányatott sorsú szobra, mely egykoron a gimnázium (ma az egyetem kémiai kara) épülete előtt állott, emlékeztetve rá, hogy Dayka Gábor Ungváron töltötte életének utolsó éveit. Később azonban a szobor a múzeum pincéjébe került, átadván helyét a „népek nagy vezére” Sztálin szobrának, de azt is elfújta onnan a történelem szele. A rendszerváltás fuvallata letisztította ugyan a port a pincében hánykolódott szoborról, az eredeti helyére történő visszaállítása viszont nem megy egykönnyen. A különböző nemzeti és politikai irányzatok képviselői ugyanis más-más elképzeléssel álltak elő, hogy kinek a szobra kerüljön az egyetem kémiai karának épülete előtti kis parkba. Úgy tűnik azonban most már véget ér a Day- ka-szobor kálváriája. Ungvár polgármestere ugyanis az Ukrajna és Magyarország közötti szerződésre hivatkozva, mely szerződés garantálja a nemzetiségi kisebbségek kulturális hagyományainak megőrzését, a neves személyek emlékének megörökítését, valamint ftgyelembevéve a KMKSZ és a nemzetiségi viszonyokkal és műemlékvédelemmel foglalkozó képviselő-bizottság javaslatait, rendeletet hozott Dayka Gábor szobrának eredeti helyén történő visszaállítására. A polgármester a szobrot övező park arculatának kialakításával kapcsolatos kérdésekben is rendelkezik, de kitér arra is, hogy a városi kommunális osztály nyújtson segítséget a KMKSZ-nek a magyar történelmi személyiségek emléktábláinak elhelyezésében, a róluk elnevezett utcákon. A táblák szövegei a rendelkezés szerint kétnyelvűek lehetnek. Műtárgyak kalapács alatt Értékes képzőművészeti munkák kerültek kalapács alá nemrég a Nádor utcai Globe Galériában. A megtekintésre kiállított festmények sorában láthattunk Aba-Novák-, Ala- másy Aladár-, Scheiber Hugó-, Szabó Vladimir- és Szász Endre-munkákat; a képek mellett pedig Kisfaludy Stróbl Zsigmond-, valamint Medgyessy Ferenc-szobrokat. Képünkön Medgyessy Ferenc — ugyancsak árverésre került — kisszobra, az Ülő nő. Erdősi Ágnes felvétele Mit jelent a közösség élménye? Hamvazószerdára virradtunk ma. Vége a farsangi víg napoknak. Már csak emlék a mulatság — ám nem régi emlék, hiszen a „hárornnapok”, farsang utolsó vasárnapja, hétfője, keddje leginkább alkalma a táncnak, bálnak. Vasárnap Galgahévízen, a tizenöt éve újjáalakult Galgahévízi Népi Égyüttes jubilumi műsorával ünnepeltek. Bankó László, az ünnepségnek helyet adó Kodály Zoltán Művelődési Ház igazgatója nyitotta meg a délután kezdődő rendezvényt. Elsőként a „láthatatlan segítőkről” emlékezett. Az együttesben résztvevő gyerekek, fiatalok szüleiről, az együttes hivatalos és nem hivatalos támogatóiról, fenntartóiról és azokról, akik a tizenöt év során a munkáját vezették. Mindenki életében sokat jelent a közösségi élmény, mondta Bankó László. Az is, hogy az együttessel eljutottak olyan helyekre, ahol különben nem jártak volna, felléphettek külföldön — olyan német barátot szerezve egy (történetesen) franciaországi szereplésükkor, aki most is megjelent itt náluk —, de még inkább élményforrás az, hogy: aki közösségbe jön, adni szeretne. Adni a közösség többi tájának, és mindenkinek, aki érdeklődik, rokonszenvet érez irántuk. Felmérhették az újjáalakulás óta eltelt időben egymás értékeit. Remélik, olyan emberekkel telt meg most a terem, akik egymásra találtak -— végezte rövid bevezetőjét a művelődési ház igazgatója. Két részből állt a bemutatott műsor. Első részben a jelenlegi csoportok — gyermek tánccsoport, felnőtt tánccsoport, pávakör, a nyugdíjas klub népdalköre — léptek színpadra, a másodikban pedig a régi, az elmúlt tizenöt év Lányok ropják a táncot során működött, ez alkalomra újból összeállt csoportok. A legrégebbi múlt időből felélesztett műsorszám a hajdan Bankó László által betanított „palóc táncok” volt. Hét asszony soijázott elő: „Nincs énnekem egyebem egy kiskésnél, azzal vágom Galga vizét kétfelé..." Majd érkeztek párjaik. hét férfi is. bár nem sok jóval biztatva: „Besoroztak három évre, el kelt masíroznom... ” Ez volt, szép volt valamikor, a jelent is láthattuk a műsort nézve, a jövőt pedig észrevehettük a színpad szélén fürtökben lógó, meg a színpad előtt illegő-billegő, mórikáló kisgyerekekre figyelve. Dr. Basa Antal, Galgahévíz polgármestere a záró táncszám után szólva, hivatali működése fénypontjának jelölte meg azt, hogy most a tizenöt éves együttest köszöntheti. Tudja, hogy csodálatos évek voltak melyeket az együttesben résztvevők eltöltőnek — sok örömben és sok munkában. Ha magukra sok munkát vállaltak is — hiszen mennyi kemény próba szükségeltetik addig, amíg egy táncszám színpadképessé lesz — másoknak csupán örömet szereztek. Táncolni nem lehet búvalbélelt képpel. Tánc közbeni mosolyukban önmagukat adják — s mosolygós önmagukkal színpadon kívül sem lennének képesek rá, hogy a mások örömét elrontsák. Két jó szó, többnyire cssak ennyi kéne, hogy megváltozzon az élet minősége. Ha még néhány hasonló együttes, egyesület alakulna Galgahévízen, mint amilyen a népi együttesük, igazi közösséggé forrhatna az egész falu. A négyemeletes születésnapi tortán a tizenöt gyertya már lobogott a színpad előterében. Mellette Basa Antal emlékserlegeket adott át az együttesnek, régebbi vezetői közül azoknak, akik jelen voltak — Bankó László, Lázár Katalin, Hintalan László, Simon Győ- zó'né, Péli Márta, Skuczi László, Ambrus Attila —, végül a mostani vezetőknek: Benedek Krisztinának és Széphalmi Zoltánnak. (nádudvari) Basa Antal polgármester tortával köszönti az együttest és az ünneplő közönséget Balázs Gusztáv felvételei Tanulmánykötet Százhalombattáról Jókai-napok A második Jókai-napokat rendezik meg idén Budaörsön a helyi művelődési központban. A február 18. és március 18-a közötti időszakra eső rendezvények sorából — a pénteki megnyitó mellett — kiemelkedik a február 20-án megtartandó országos egészségügyi-kulturális vetélkedő (körzeti selejtező), a február 24-én esedékes Jókai és kora című könyvkiállítással és könyveladással egybekötött rendezvény (az UNICORNIS kiadó közreműködésével). Márciusban lesz kórustalálkozó (1-jén) a Lyra nevű német hagyományőrző dalkör, valamint a Pro Musica Kórus fellépésével; zenés gyermekműsor a Békés megyei Jókai Színház művészeinek az előadásában; majd — az egy hónapos Jókai-napok fénypontjaként, március 15-én ünnepélyes keretek között hirdetik ki a Jókai Gyermek- és Ifjúsági Alkotópályázat eredményeit. A budaörsi Jókai Mór Művelődési Központ igazgatójának, dr. Csathó Istvánnak a bevezetőjével kezdődő — és a helyi ön- kormányzat alpolgármesterének, dr. Keszy-Hanmth Péternek a zárszavával végződő Jó- kai-napokon számos előadóművész — színész, énekes, hangszeres — lép fel, több kórus működik közre. Szép vállalkozás volt a 4000 év a 100 halom városában című tanulmánykötet megjelentetése. És fontos is, hiszen Százhalombatta az elmúlt két évtizedben hirtelen nőtt úgynevezett „szocialista nagyvárossá” az ipartelepítéssel, és annak kiszolgálására az ország minden részéből odatelepített tízezrekkel, akik aligha ismerik a település kulturális múltját. Vagyis a gyökereket, amelyekre alapozva sajátos arculatú közösséggé formálhatnák szűkebb pátriájukat. A kötet alcíme (Fejezetek Százhalombatta történetéről) is jelzi, hogy nem átfogó monográfiát kap az olvasó a kezébe, hanem a város múltjának és jelenének' egy-egy részletét bemutató tanulmányokat, amelyek egy majdani teljes településtörténet részét képezhetik. Az első két tanulmány Százhalombattának azokat az egyedülálló őskori régészeti emlékeit mutatja be az ásatások eredményeinek tükrében, amelyek teljes körű feltárásával és bemutatóparkká való kiépítésével nagy idegenforgalmi vonzerőt kölcsönözhetnének a városnak. A mintegy 120, 5-6 méter magas, impozáns halomsír az itt élt vaskori nép temetkezési szokásairól, a sírokban talált leletek pedig életmódjukról adnak hírt. A vaskori földsáncvárak pedig a katonai építkezés tanújelei, amellett, hogy látványosságnak sem mindennapiak. A bemutatópark részét képeznék a II—V. századig itt élt rómaiak emlékei. A Matrica néven ismert kisegítő tábort bemutató tanulmány egyben Pannónia római lakóinak életmódjáról, hadviseleti és kultikus szokásairól, építkezési módjáról ad áttekintést. E fenti szakmai tanulmányokon kívül a kötet többi írása inkább ismeretterjesztő jellegű. Százhalombatta középkori történetét a szórványos források alapján bemutató tanulmány a honfoglalás korában benépesült és a török korban elpusztult Báté és Székelyfalu, valamint az óváros elődjének, Százhatomnak földművelő, állattenyésztő, méhészkedő népével foglalkozik. A kötet talán legtanulságosabb és ma is hasznosítható tapasztalatokat és eredményeket bemutató tanulmánya az Ifjúsági egyletek és színjátszás Százhalombattán a két világháború között című írás. Olyan néptanítók eredményeit mutatja be, akik nemcsak az iskolás korosztállyal, de az egész közösség kultúrára való nevelésével foglalkoztak, sőt tevékenységük gyakorlásához önerőből sajtát „kultúrházat” építettek. A Százhalombatta egészségügyét, iparát és az ipari tevékenységhez kapcsolódó kutatómunkát bemutató írásokkal már a jelenbe is érkeztünk. E tanulmányok természetesen az eredményeket domborítják ki, amelyre büszkék lehetnek, de az elmúlt korszak szemléletét tükrözve nagyvonalúan megfeledkeznek az ipartelepülésnek a helybélieket zavaró, sújtó következményeiről, nevezetesen a súlyos kömyezetszeny- nyezésről. Ezt az elgondolkodtató egészségügyi statisztikák mellett talán az óvárosiaknak az a mindennapi tapasztalata igazolja, hogy ha megfordul a szél Százhalombattán, a kertbe kiteregetett ruhát újra kell mosni a rárakódott szennyeződés miatt. (veszelszky) (A kiadvány 500 forintos áron a százhalombattai Matrica Múzeumban megvásárolható, vagy postán megrendelhető.)
