Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-23 / 45. szám

10 PEST MEGYEI HÍRLAP SZOLGALTATAS 1994. FEBRUAR 23.. SZERDA Játsszunk együtt! Az én listám, a mi listánk Igen gyorsan megérkeztek az első levelek a javaslatokkal, me­lyek alapján a zenei választék bővült. Ezen a héten a TOP 10-en a magyar slágerek legjobbjainak gyűjteménye szerepel. Továbbra is várjuk a szavazatokat, csináljuk együtt a listát. A leghűségesebb játszótársak akik hétről hétre elküldik szavaza­taikat, meglepetésben részesülnek. A borítékra kérjük ráírni: Pop-rock Top 10, Az én listám, a mi listánk. Cím: Pest Megyei Hírlap, Bp. 1446 Pf. 311. 1. Túr dö Flanc Rapülők Túl a bűcsúfellépésen a BMG csapat még mindig az élen Flancol és rappel. 2. Ezt egy életen át kell játszani Hevesi Tamás Már a nagylemez is készül. 3. Zakatol a vonat Takács Tamás DBB Dobogós állomáson zakatol a bluesvonat. 4. Hogyan tudnék élni nélküled Demjén Ferenc Menyhárt János fantasztikus zenéje nélkül Rózsi is hogyan tudna (zen (élni. 5. Halál a májra Sing-Sing Frappáns szövegű, jó keverésű nem kocsmadal a hazai rock képvi­selőitől. 6. Tűz és vér Révész Sándor Közeledik a BS-koncert időpontja. Forr a vér és tüzes a ritmus az album egyik sikerdalában. 7. Megdöglöm érted FLM A fiatalok még mindig döglenek ezért a zenéért. 8. Lelkűnkből “ Edda A tavalyi év egyik legszebb lírai dala, lelkűnkből szól a jó barát­hoz aki már nincs közöttünk. 9. Nagy utazás Presser Gábor A Loksi-nóták reneszánszát élve, Pici nagy utazása is nagy sláger lett. 10. Babiloni csönd Tolcsvay László Hosszú csönd után egy életműlemez és egy Babiloni siker a kivá­ló művésznek. K. G. B. Testületi ülés @ Nagykőrös önkor­mányzatának képvise- lő-testülete holnap délután 3 órai kezdet­tel tartja soros ülését az Arany János Művelődési Központban. A városatyák folytatják a te­lepülés költségvetési tervezeté­nek vitáját, amit a múltkori ülé­sen elnapoltak. Ezután Kiss Já­nos polgármester elvi jóváha­gyást kér a testülettől kötvény- kibocsátáshoz, majd interpellá­ciók hangzanak el. Karsay Istvánná, az oktatá­si, közművelődési és sportbi­zottság elnöke javaslatot tesz az oktatási intézményekben megalakuló iskolaszékek fenn­tartói képviseletére. Három, korábban elnapolt téma is szó­ba jön most. Az önkormányza­ti intézmények alapító okiratai­nak felülvizsgálata, a közokta­tási megállapodások az egyhá­zi intézmények fenntartóival, valamint tájékoztató hangzik el a ’96. évi expóhoz kapcsoló­dó körösi rendezvények szer­vezéséről. Végül a Kova Rt.- vel kötendő szerződésterveze­tet veszik górcső alá, amely­nek alapján a cé£ a jövőben tu­lajdonosi-bérbeadói jogokat gyakorolhat az önkormányzati lakások felett. A testületi ülés nyilvános. A jogász válaszol Jogi tanácsok rovatunkban olvastam a kárpótlási határ­idők meghosszabításáról és az első kárpótlási törvény alap­ján kárpótlásra jogosultak körének kiterjesztéséről azok­ra a vagyoni sérelmekre, amelyek az 1949—1953. közötti időszakban az ipari- és kereskedelmi engedélyek megvoná­sával összefüggésben érte a vállalkozókat. Édesapámmal borkereskedésünk volt, iparengedélyünket 1949. évben megvonták, s így kényszerítettek minket a vállalkozás fel­számolására. Később az államosítás is megtörtént, amit a határozattal tudok igazolni, s azt is, hogy édesapám a 14/1952. MT sz. rendelet 8. §-ának e) pontja alá eső sze­mély volt az államosításkor. Az első kárpótlási törvény alapján az államosított házunk és földünk utáni kárpótlási jegyeket kaptam, a vállalkozás azonban más címen volt. Kérem tanácsát, hogy milyen jogszabályi hivatkozással ad­jam be kárpótlási kérelmemet — fordult hozzánk taná­csért B. Z. ceglédi olvasónk. kárpótlási igényét. Az alaptör­A Árkedvezmény az Opálnál © Ezekben a napokban — meghatározatlan ideig — számos élel­miszeripari cikket ol­csóbban árusítanak az Opál Kereskedelmi Rt. boltjaiban. Mint a cég nagykőrösi Szolnoki úti 88-as üzletében megtudtuk, a kedvezmény érinti a száraztésztákat, egyes mosóporokat, a szobi szörpö­ket, és még számos cikkcso­portot. A törökszentmiklósi fi­nomliszt például 35 forintba kerül most kilónként, a kris­tálycukor 79 forintba, az ét­olaj 85 forintba, a B rizst 59-ért adják a párizsinak pe­dig 280 forint az ára kilón­ként. Agykontroll # Szentendrén, a Duna- parti Művelődési Házban pénteken dél­után öt órától este nyolcig az agykontroll alap­tanfolyamán megtanultak gyakorlására várják az érdek­lődőket. A jövőben egyébkent min­den hónap utolsó péntekén le­hetőséget nyújt a művelődési ház arra, hogy a tanfolyamon részt vevők gyakorló formá­ban is bővíthessék ismeretei­ket. A csoportról bővebb fel­világosítást a 312-657-ts és a 312-647-es telefonszámon ad­nak az érdeklődőknek. A tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az ál­lampolgárok tulajdonában igaz­ságtalanul okozott károk részle­ges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvényt módosító 1994. évi II. törvény 5. §-a alap­ján az alaptörvény 2. sz. mellék­lete 15/A. ponttal egészül ki. A rendelkezés értelmében kárpót­lásra jogosultak azok is — aki­ket az 1949—1953. közötti idő­szakban született államosítási (vagy olyan egyéb) jogszabá­lyok, amelyekkel összefüggés­ben az ipari és kereskedelmi en­gedélyeket megvonták, vagy az iparengedélyek beadásával kényszerítették az állampolgárt a vállalkozás felszámolására — hatálya alá estek. Olvasónk tehát kárpótlási igényét e törvény (az ún. első kárpótlási törvény) 2. sz. mel­lékletének újonnan megállapí­tott 15/A. pontjára alapozhatja vény egy vagyontárgy után csak egyféle kárpótlás igénylé­sét tette lehetővé, a jogosultnak módja volt választani — asze­rint, hogy számára melyik volt kedvezőbb —, hogy az ingat­lan, vagy az állmi tulajdonba vett üzem (vállalat, vállalko­zás) utáni kárpótlásrá tart-e igényt. Ez a szabály továbbra is érvényben van, olvasónk levelé­ből azonban kitűnik, hogy kü- lön-külön vagyontárgyakról van szó, s a vállalkozás utáni igényét — a korábbi rendelke­zések alapján — nem tudta még érvényesíteni. Olvasónk­nak ezért azt javaslom, hogy a határozat és az egyéb dokumen­tumok becsatolásával 1994. március 15-ig (jogvesztő határ­idő!) kárpótlási kérelmét az ille­tékes kárrendezési hivatalhoz nyújtsa be. Dr. Fogarasi Gabriella Adj esélyt! Információs telefonok pályakezdő munkanélküliek számára: Fővárosi Munkaügyi Központ, 1(152 Budapest, Szé­chenyi tér 9. Telefon: 112-4630. Pest Megyei Munkaügyi Központ, 1117 Budapest, Karinthy F. u. 1—3. Telefon: 185-2411/126-os mellék. Nagy akarok lenni Vácott, a Madách Imre Műve­lődési Központban Nagy aka­rok lenni címmel, délelőtt tíz és délután két órakor zenés mesejátékra hívja a gyereke­ket a Budapesti Fabula Báb­színház. Privatizáció után Centrumban sok ezer magyar tulajdonos! Valódi és hamisítatlanul közép-kelet-európai sikertörté­net, amely egy magyar vállalatnál esett meg a közelmúlt­ban. A Centrum Áruházak Részvénytársaság budapesti, Belgrád rakparti központjának helyet adó, kopottas lakó­házba tévédének első pillantásra persze talán nem is igen tűnik fel semmi szokatlan. Pedig ezek a kacskaringós, fo­lyosókkal ölelt irodácskák jelentik Magyarország legna­gyobb áruházláncának központját. Sőt, azt a stratégiai centrumot rejtik az ódon falak, ahol megszületet az utób­bi idők egyik legígéretesebb magyar sikersztorija. — Éppen egy éve annak, hogy jeleztük az Állami Vagyonügynökségnek: ele­gük van a vállalat privatizá­ciója körüli bizonytalanság­ból, magunk akarunk lépni — emlékszik vissza a kez­deti időkre Dénes Tamás- né. Dénesné a cég közigaz­dasági főosztályvezetője, s egyben a vállalat munka- vállalói részlettulajdonosi programszervezet (MRP)szervezet szervező- bizottságának vezetője, ha úgy tetszik, a „főkoordiná­tor”. — Megkérdeztük minden dolgozónkat a 4200-ból, mit szól a tervünkhöz. Há­romezren nyomban egyet­értettek azzal, hogy egy MRP szervezet létrehozásá­val pályázzuk meg az Rt.-t. — Bár az előírások sze­rint egy MRP-szervezet megalakításához elegendő a dolgozók létszámának 25 százaléka, a kilátástalanság- gal küszködő Centrumnál az érdeklődés nem lehetett kétséges. A háromezer al­kalmazotton kívül 230 kö­zép- és felsővezető is eltö­kélte magát a privatizáció­ban való részvétel mellett, s hamarosan sikerült 60 millió forintot összegyűjte­nie a pályázathoz a munka­társaknak. Az ÁVÜ a va­gyon 51 százalékát kívánta eladni — és komoly meg­mérettetés után ezt nyerték el a centrumos dolgozók. Ez a vagyonhányad 2,55 milliárd forintot jelent, melyből 420 millió kész­pénzben áll a dolgozók ren­delkezésére, 720 millió kár­pótlási jegy, a fennmaradó összeg pedig E-hitel. Mindig, mindenki a Társaságért — De miért pont Önök? Miért a dolgozók nyertek, amikor a Centrummal kap­csolatban igen ismert multi­nacionális cégek nevei is fölmerültek? » — Mert nagyon akartuk. Igazságosan döntött tehát az ÁVÜ, hiszen ebben az évek óta tartó nehéz hely­zetben is minden dolgo­zónk a társaság jövőjét épí­tette — mondja Dénesné. — Középtávú tervet dolgo­zunk ki a 25 tagú áruház­lánc problémáinak áthidalá­sára, megkezdtük az üzle­tek felújítását, noha nem tudtuk, ki lesz az új tulajdo­nos. És talpon maradt a cég! Mi nem a felélő, ha­nem az építő stratégiára tet­tünk, és ez bejött. Sorban áll a „tőke” A kelet-közép-európai si­kertörténet azonban ezzel még nem ért véget. Még igazából alá sem írták a vé­teli szerződést a centrumo­sok az Állami Vagyonügy­nökséggel, máris felértéke­lődött a dolgozói üzletkö­tés. Jelentkezett ugyanis egy amerikai pénzember, a magyar származású Sarlós Endre, s visszavonhatatlan- nak tűnő ígéretet tett az új tulajdonosok képviselői­nek: 1-2 milliárd forintos tőkeemelésre! Egy hazai és egy nyugati bank is „sor­ban áll” azonban, abban a reményben, hogy 900 mil­lió forinttal ők is beszólhat­nak a kecsegtető üzlet to­vábbépítésébe. — Ennyi pénzt már el sem lehet költeni... — Megvan a helye minden forintnak — legyint lemon­dóan Dénes Tamásné. — A fokozatosság mellett ko­moly esztétikai változást akarunk végrehajtani az áruházakban. Egységesít­jük a cég imázsát, a beren­dezéseket, az áruválaszté­kot. Ha bevezetjük a vonal­kódos árunyilvántartást, árainkat lényegesen csök­kenthetjük, s alákínálha­tunk a konkurenciának. A Corvinban új mozgólép­csők kellenek, s a teljes földszintet szupermarketté alakítjuk, „méltányos ár, jót a legolcsóbban” — ez a szlogenünk. Mi eddig is a középréteg, a családok áru­házlánca voltunk, s tovább­ra is ezt a réteget célozzuk meg. A vásárlók is tulaj­donosok lesznek — Mi lesz a Centrum Rt. fennmaradó vagyonának 49 százalékos hányadával? — Elővásárlási jogot kértünk rá, ha minden jól megy, megvásárolhatjuk ennek egy részét. A 49 szá­zalékból 25.5 százalék még az ÁVÜ-é, 13,5 az ön- kormányzatoké, a többi kedvezményes egyéni rész­vény. Az is elképzelhető, hogy megjelenik a cég 1995-ben a tőzsdén, ám ta­lán az a legvalószínűbb, hogy a fennmaradó vagyon­rész a kisbefektetői résztu­lajdonosi program (KRP) keretén belül kisbefektetők­höz kerül. Ez igazán izgal­mas volna, hiszen a vásár­lóink egyben tulajdonosa­ink, tulajdonostársaink is lennének! A privatizáció, az új tu­lajdonos megjelenése gyak­ran mélyreható szervezeti változásokkal is jár. Ez kü­lönösen pikánssá teszi a Centrum dolgozó-tulajdo­nosainak helyzetét. Elbocsátás helyett átképzés — Ez a fajta MRP-s priva­tizáció általában megőrzi a munkahelyeket, bár a mi munkatársaink is szembe­sültek azzal, hogy hiába tu­lajdonosok, attól még elbo­csáthatók. Ezt már Galla Gyula, a Kereskedelmi Al­kalmazottak Szakszerveze­tének társadalmi elnöke ál­lítja — aki mellesleg maga is részese a Centrum-priva­tizációnak. — Számunkra biztosítékot jelent, hogy az MRP és a vezetői MBO szervezet mindenképp az alaptevékenységet, a keres­kedelmet folytatja, ezáltal garantáltan megőrzi az ed­digi munkahelyeket. — Viszont az áruválasz­ték, a beszerzés egységesí­tésével idővel mindenképp szükség lesz leépítésre. — Mi úgy gondolko­dunk: nálunk elbocsátás he­lyett legfeljebb átképzés jö­het szóba, s ezzel kétszer is nyerünk. Egyrészt meg­tartjuk tapasztalt munkatár­sainkat, s az esetleges át­képzésük sem kerül annyi­ba, mint egy utcáról felvett dolgozó betanítása! ÁLLAMI VAGYONÜGYNÖKSÉG

Next

/
Oldalképek
Tartalom