Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-30 / 74. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 30., KEDD A budaörsi helytörténeti gyűjtemény A nagyszülőktől tanulnak A szadai magánpatikának van jövője Nekünk szívügyünk ez a munka Budaörs helytörténetét túl­nyomórészt az ott élő német nemzetiségű lakosság hatá­rozta meg. A község lakói­nak nagy részét 1946-ban te­lepítették ki, így halálra ítélt- nek látszott a helyi nemzeti­ségi élet és kultúra. Szeren­csére mégsem így lett, 1987-ben nyílt meg a Hei­mat helytörténeti múzeum. A német nemzetiségi élet is­mét fejlődik. A helyi ifjúság keresi gyökereit, amihez nagy segítséget nyújt dr. Ko­vács József, a múzeum igaz­gatója, akit a múzeum törté­netéről és mai helyzetéről kérdeztem. — Mikor alakult ez a mú­zeum? — 1987 a múzeum alapí­tási éve, de már előzőleg a nagyon kis számú — körül­belül a község 5 százalékát kitevő — német nemzetisé­gi lakosság gyűjtögette azo­kat a jellemző tárgyakat, népviseleti darabokat, ami­ből ez a helytörténeti gyűjte­mény létrejött. — Melyek azok az anya­gok, amelyek kiállításra ke­rültek? — Budaörsön 1946 janu­árjában kitelepítették a la­kosság 80 százalékát, 1 év múlva a maradékot. Itt mini­mális volt, amit össze, lehe­tett szedni, a pusztítás rend­kívül nagy mértékű. Ennek ellenére sikerült berendez­nünk XIX. század közepi bútorokkal egy olyan sváb szobát, ahol megvan a szent sarok, tehát a fiókos szek­rény, rajta a kereszttel és a jellemző kegytárgyakkal, majd a két hitvesi ágy, fölöt­tük a hagyományos népvise­leti fényképekkel. Sikerült kiállítani ebben a szobában két babát, egy meny­asszonyt és egy vőlegényt. A szobában nyitva álló szekrényben jellemző népvi­seleti ruhák láthatók. — Végez a múzeum a ki­állításon kívül más tevé­kenységet is? — Tavaly márciusban vettem át a helytörténeti gyűjteményt, aminek célja­ink szerint három funkciót kell szolgálnia. Mint min­den múzeum, ez is gyűjt, feldolgoz és publikál. A ház nemcsak egy néha láto­gatott helytörténeti gyűjte­mény, hanem éppen a fel­dolgozás és publikálás te­kintetében tavaly két kis könyvet adtunk ki, az egyik a Tájak, Korok, Múzeu- mok-sorozatban egy füzet, Budaörs—Wudersch cím­mel, továbbá a fotóanya­gunkból rendeztünk tavaly ősszel egy nagy fotótörténe­ti kiállítást, a nemzetiségi napok keretében. Ennek egy Wudersch Anno című kiadvány lett a végeredmé­nye. — Milyen nemzetiségi élet zajlik Budaörsön, ápol­nak-e kapcsolatokat a nem­zetiségi szervezetekkel? — A múzeumban folya­matosan dolgozik az Illyés Gyula Gimnázium két szak­köre, ezeket a feleségem. dr. Pallovits Teréz vezeti. Ezek a gyerekek már tavaly is részt vettek az országos néprajzi vetélkedőn, most pedig 10 pályamunkát készí­tettek az országos néprajzi és nyelvjárásgyűjtő pályá­zatra, főleg német öltözkö­dés és német pince témakör­ben. Ennek elbírálása most folyik. Az elmúlt héten volt Budaörsön egy ifjúsági ve­télkedő általános iskolások számára. A felkészülési anyag a már előzőleg emlí­tett két füzet volt. A kapcso­latainkat illetően el kell mondani, hogy a múzeum költségvetése minimális lesz, elsősorban a helyi sváb lakosságtól kapunk sok mindent ajándékba. A Magyarországi Németek Szövetségével és az ezen belül működő különböző kulturális csoportokkal fo­lyamatos kapcsolatban ál­lunk. A főleg értelmiségi svábokból álló Jakobleier Gemeinschaft is együttmű­ködik a múzeummal. Kap­csolatban állunk a Budaörsi Német Nemzetiségi Bizott­sággal és a Budaörsi Kultu­rális Bizottsággal is, tehát így minden lehetőség meg­van ahhoz, hogy ez a mun­ka a körülményekhez ké­pest jól menjen. — Manapság mennyi Bu­daörs német nemzetiségi la­kosainak száma? — El kell mondani, hogy ez ma már minimális, bár ta­vasszal és nyáron figyelem­be kell venni a nagyszámú hazalátogatót is. Ha Buda­örs 20 ezres lélekszámát nézzük, akkor ebből körül­belül ezer főre tehető azok­nak a száma, akik még be­szélik a német nyelvet, illet­ve hozzá kell tenni, hogy so­kan újra megtanulnak néme­tül. A szerencsésebbeknek még a nagymamáktól-nagy- papáktól van módja erre. Április 3-ától 8-áig Zsám- békon, a főiskolán egy or­szágos honismereti szakkör- vezető-képző tábor lesz ki­fejezetten vallási, néprajzi jelleggel. A húsvéti ünnep­kört járjuk körül. Neves ha­zai és erdélyi előadókat vá­runk erre az eseményre. Azt hiszem, ez is egy egé­szen érdekes dolog lesz. Feke László Pályázat érdi cégek részére Ötvenhétmillió sportra Az osztrák Kelly’s Élelmiszer Termelő és Ér­tékesítő Kft. jelentős területet vásárolt meg Ér­den, a sportpálya közelében. Az 56 millió 878 ezer forintos vételár nagy részét már átutalták az önkormányzat számlájára. Az összeg fel- használásáról már döntött a képviselő-testület. — Mivel az elmúlt években csak csurrant- cseppent a sportra szánható pénz — mondta Harmat Béla polgármester —, ezt a jelentős összeget teljes egészében sportcélokra kíván­juk fordítani. Harmincmillió forintos alaptőkével alapít­ványt hoztak létre, s ennek hozadéka várható­an három-négyszerese lesz majd az eddig ren­delkezésre álló összegnek. A fennmaradó hu­szonhatmillió forintot pedig a meglévő sport- létesítmények felújítására (a 600 négyzetméte­res pálya karbantartásához szükséges beszer­zésekre) és új kispályák — kézilabda- és te­nisz-----építésére fordítják. M ivel az osztrák cég mihamarabb szeretné birtokba venni a már kifizetett ötvenezer négyzetméteres területet, az új létesítmények megvalósítására — idei határidővel — meghí­vásos pályázatot írtak ki érdi cégek részére. A kivitelezési munkára vonatkozó kérdé­sekben néhány napon belül dönt a sportegye­sület elnöksége. Á. M. Tápiószolős szavazott s Uj címer és zászló Néhány nap óta a tápiószőlősiek is tudják, mi­lyen címere és zászlója van — lesz — falujuk­nak. Három címerterv közül ők maguk választ­hatták ki a nekik leginkább tetszőt, míg a zászló­nál kétféle volt a kínálat. A címerterveket megjelentették az önkormány­zati híradóban, a szavazóládákat pedig a polgár- mesteri hivatalban és a nagyobb boltokban he­lyezték el. A március 14-ei határidőig 216-an voksoltak: a március 15-ei ünnepségen bontották fel az urnákat. A számlálásnál kiderült: 168-an a hármas számú javaslat mellett döntöttek. Ennek pajzs az alakja, kék és zöld az alapszíne. A kék alapon elhelyezkedő félhold és a nap a heraldika — címertan — tudományában az ősiséget, régi származást, messze időkre visszanyúló történel­met testesíti meg. A gazdagság, az erő és az örökkévalóság jelképei. A zöld alapból feltörő szőlőtőke az élniakarást, a szívósságot, termőké­pességet. az általa való gyarapodást jelenti. Az aranylevelek és -fürtök a naptól, illetve a holdtól kapott életerőt testesítik meg. Az elfogadott zászló színe sárga, ami harmoni­zál a címerben lévő szőlőfürtökkel: a választott címer rajzolata benne lesz a sárga színű zászló­ban. A címer- és zászlóhasználatról ezután alkot rendeletet a tápiószőlősi önkormányzat. —he— Ezüstkehelv elnevezéssel az utóbbi esztendőben két magán­patika is nyílt a megyében: egyik Isaszegen, a másik Sza- dán. Az utóbbi településen ennek a létesítménynek külön hangsúlyt ad, hogy egyetlen gyógyszertárként látja el a helybélieket. Azok, akik eddig legfőképpen Gödöllőre jár­nak gyógyszerért s egyéb gyógyászati készítményekért, ma már nemcsak ezeket a termékeket kapják meg helyben, de sok különleges, egyedi dolgot is megvásárolhatnak a sza­dai patikában. Dr. Fekete Lászlóné kis türel­met kér: egy idős vásárlót kell még kiszolgálnia. A bácsi; mint valami önkiszolgáló bolt­ban, úgy válogat a magánpati­ka kínálatából. — Nem is tudom, mit vi­gyek még, — töpreng félhango­san, majd az üzletvezető-asz- szony segítségével mégis kivá­lasztja a bajára leginkább meg­felelő gyógyírt. Köszön, s elé­gedetten távozik: — Innen sohase megyek el üres kézzel — mondja búcsúzó­ul. — Szerénytelenség nélkül mondom — fordul hozzánk a vásárló távozása után Fekete Lászlóné —, hogy patikánk egyik fő erénye a türelmes ki­szolgálás. Ráérünk a betegek­kel, a vevőkkel foglalkozni, nem siettetjük őket a vásárlás­ban, sőt segítünk is nekik ab­ban, hogy a sokféle gyógyásza­ti készítmény közül a megfele­lőbbet válasszák. Van miből válogatni. Ez a másik — nem második! — fő erénye az Ezüstkehely patiká­nak. Hogyan csinálják? A kulisz- szatitkokba ismét csak a vezető­asszony avat be. — Harminc évig dolgoztam állami gyógyszertárban. Az akadozó ellátásnak, az örökös hiánynak az volt az egyik oka, hogy nem volt jogunk keresked­ni, bárhonnan beszerezni az árut. A központi tervezés a mi kezünket is megkötötte a ren­delés feladásakor. Csak a hiva­talos úton, az előre megjelölt helyről, mennyiségben és forin­tért lehetett vásárolni. S ho­gyan megy ez ma? Nos, jelen­leg addig megyünk, amíg meg nem kapjuk a pácienseink által keresett terméket. Sőt arra is futja erőnkből — ezt a munkát főként az üzemeltető kft. veze­tője, Lakné dr. Kriston Katalin végzi —, hogy megkeressük, hol olcsóbb ugyanaz a készít­mény. Nem utolsó szempont — ál­lapítjuk meg a hallottak s a lá­tottak alapján —-, hogy a kedve­ző árak, a teli polcok mellett, olyan egyedi kínálat csalogatja a szadaiakat — sőt, mondják a boltban, a Gödöllőről is hozzá­juk járókat —, mint például a Chicco vagy a Scholl cég ter­mékei. Utóbbiak forgalmazásá­ra kizárólagos jogot is kapott az Ezüstkehely patika: ezek a termékek csak itt kaphatók egész Pest megyében. — Sok apró, úgymond üzle­ti, s emberi fogást vezettünk be annak érdekében, hogy megis­mertessük és megszerettessük patikánkat a helybéliekkel s a környéken lakókkal — sorolja az üzletvezető. — így például nyitvatartásunkkal alkalmaz­kodtunk a velünk szemben lévő rendelőintézet fogadási idejéhez. Vállaljuk azt, hogy egy-egy hiánycikket rövid ha­táridőn belül megszerzőnk, s ha a vásárlónk esetleg idősebb ember, a terméket el is visszük lakására, hogy ne kelljen ismét lejönnie a patikába. Ezért a gyorsaságért s a személyes em­beri kapcsolattartásunkért na­gyon hálásak vásárlóink. De el­hiheti, mi elsősorban nem üzle­ti megfontolásból vezetjük így ezt a patikát. Nekünk szív­ügyünk ez a munka... Mallár Éva Eli •* Hancsovszki János felvétele Olaszok Albertirsán Ahol mindig zöld a fü Egy lombardiai kisváros, Gaggiano képviselő-testülete és a helység lakosaiból álló küldöttség érkezett — az al- bertirsai önkormányzat meg­hívására — háromnapos ma­gyarországi látogatásra. A két település közötti testvér- kapcsolat kialakulásáról dr. Kiss Tibor polgármestert kér­deztem: — Honnan ered ez az ismeretség? — Egy odavalósi gazdálko­dó édesapja itt volt katona, később hadifogoly is. Ma­gyarországon igen jól bántak vele, kellemes emlékekkel tért haza. Az irántunk érzett szimpátiáját a gyermekeinek is átadta. Egyik fia évek óta ide jár vadászni, s ő kérte fel az ottani képviselő-testületet, hogy vegyék fel a kapcsola­tot egy magyarországi telepü­léssel. Előnynek számított, hogy nem messze vagyunk Budapesttől. — Gaggiano miről neveze­tes, és milyen nagyobb olasz település közelében található? — Milánótól tizenhét kilo­méternyire fekszik. Nagy ne­vezetessége nincs, nem ren­delkezik kiemelkedő történel­mi múlttal. Egyszerű, becsü­letes olasz emberek lakják. Többségük a mezőgazdaság­ból él. Főként kukoricát ter­mesztenek, illetve szarvas­marha-tenyésztéssel foglal­koznak. Á település föl van szabdalva csatornákkal, ná­luk mindig csodálatosan zöld a fű. Az éghajlat is kedvez az állattartásnak. — Milyen együttműködési szerződést kötöttek? — Először tavaly nyáron járt kinn tőlünk tizenöt közép- iskolás, akik beszélnek ola­szul, illetve valamilyen más idegen nyelven. December­ben onnan érkeztek hozzánk — vadászok. Az itteni va­dásztársaság jelentős bevétel­hez jutott általuk. Az idén folytatjuk a csereüdültetést, ők is küldenek fiatalokat és tőlünk is megy július 15-e után újabb tizenöt középisko­lás. Az ottani katolikus egy­ház meghívására albertirsai kisgyermekes családok szin­tén eljuthatnak Olaszország­ba. A zeneiskolánk fúvós­együttese júniusban hangver­senyt ad az ottani városká­ban, augusztus 20-a és 22-e között pedig nálunk lesz egy fúvósfesztivál az olaszok ven­dégfellépésével. Fiataljaink egy csoportja augusztusban kerékpártúrára indul; a cél szintén a testvértelepülés lesz. Októberben pedig az Al­bertirsán élő és dolgozó vál­lalkozók rendeznének kiállí­tást Gaggianóban, de erről még nem fejeztük be a tárgya­lásokat. Az olasz küldöttség a mű­velődési házban rendezett fo­gadás után megtekintette a Mazsorett-csoport, valamint a helyi táncklub bemutatóját, majd a zeneiskola fúvószene­kara, illetve az Albertirsai Ze­nebarátok énekkara adott rö­vid hangversenyt. Az általá­nos iskolában az albertirsai sportegyesület cselgáncsszak­osztálya mutatkozott be, majd a vendégek megtekintet­ték az orvosi és a fogorvosi rendelőt (és más közintézmé­nyeket), és vendégül látta őket a katolikus egyházközös­ség is. Látogatásuk második napján Budapesten jártak, a hétvégén pedig Tökön tekin­tettek meg egy lovasbemuta­tót, majd közös vacsorával ért véget az olasz küldöttség baráti látogatása. (tibay)

Next

/
Oldalképek
Tartalom