Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-29 / 73. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁRCIUS 29., HÉTFŐ Helytörténész gyerekek Dömsödön Öröklődő mesterségek Palóc ostor, alföldi karikás és kalotaszegi járom a század elejéről 'T' Dömsödi mozaikok — ez volt a címe an- 10r nak a pályamunkának, mellyel a Lakitelek Alapítvány helytörténeti pályázatán a dömsödi általános iskolások ifjúsági kategória díjat, emléklapot, 25 ezer forintot nyertek. Nem ez volt az első pályázat amelyen részt vettek. — Folyamatosan foglalkoznak nálunk a gyerekek helytörténettel. Figyeljük a pályázati kiírásokat, és amelyikre csak lehet benevezünk — mondja Tóth Sándorné tanárnő. — Indultunk a Móra Könyvklub .Jeles napok” pályázatán, a Falusi Vendégfogadók Szövetsége pályázatán, a Tájak—Korok—Múzeumok által meghirdetett „Kortársunk, Széchenyi” című pályázaton. Utazásokat, táborozásokat nyertek ezeken a gyerekek. A mostani pályamunkánknak azért „mozaikok” a címe, mert a folyamatos munka, folyamatos gyűjtés mozaikjaiból állt össze. A pályamunka készítője a „Mi közösségünk”, de névsze- rint is szerepelnek benne a gyerekek. Közülük többen már egyénileg is díjazottak voltak. Tóth Sándor A kéményseprő mesterség című munkájával első helyezett lett a ’’Jeles napok” pályázaton, ugyanitt harmadik helyezést ért el Bucsi Mária A iá és Halma Edina A műkőkészítés, valamint A csipkeverés című dolgozatával. Sikeres volt Bence Zoltán is, az ő írásának címe Az ostorkészítés. Mind a négyen nyolcadikosok. Most megjelennek a tanáriban egy kis bemutatkozásra. Bencze Zoli friss sikerrel a tarsolyában: előző nap Makádon rendezett szavalóversenyen második helyezett lett, Petőfi Sándor Palota és kunyhó (ennek a versnek kultusza van Dömsödön, hiszen ezt Petőfi itt, itteni házától megihletve írta), valamint Heltai Jenő Március című versét mondta. Először Bucsi Mária beszél arról, miért foglalkozik helytörténettel. — A családomban, környezetemben sok olyan dolog van, amiről írni lehet. Sokat kérdezősködöm. A lovak sze- retetét a szüleimtől örököltem. Arra gondoltam, ha fizikailag nem tehetek értük valamit, legalább írok róluk. Kiderült, hogy azért fizikai kapcsolata is van a lovakkal: kitűnően lovagol. — Dömsödön inkább csak téesz-lovak voltak, az azokat gondozó Papp Józsi bácsi tanított. Én sosem féltem a lovaktól. Józsi bácsi elmagyarázta mi a jó a lónak. Érezni kell, átvenni azt a ritmust, amelyben ő mozog. Ha rajta ülök, mintha eggyé válnék vele. Nagyon szeretem a lovakat, csak mostanában ritkán jutok el hozzájuk, mert sokat kel tanulni. Szeretnék bekerülni Ráckevére a gimnáziumba. Talán óvónő leszek... Halma Edina családjából hozta a témáit. Családtagjai foglalkoznak műkő és vertcsipke készítéssel is. — Műkőből készítenek sírköveket, ablakkereteket... A nagypapámtól a fia, a keresztapám örökölte a szakmát. A régi dolgokról a nagymamát kérdeztem, a mostaniaktól meg a keresztapámat. A dolgozatom mellé ő rajzolta le a szerszámokat, melyek a műkő készítéséhez kellenek. A vertcsipkéhez pedig a nagymama ért. Ő Abádszalókra valósi és ott mint bedolgozók sokan készítenek vertcsipkét. Én is szeretném megtanulni később. Mikor kisebb voltam már próbáltam, de nem sikerült... Tóth Sándor nagypapája kéményseprőként dolgozott. — Szívesen beszél róla, ha kell. Megmutatta a szerszámait, a volt ruháját, felszerelését. Elmondta, milyen kéményfajták vannak. Könyveket adott, melyekből kiderült régen hogyan ment a kéménytisztítás. A kéményseprő ipar már a XVI. században is létezett. Kandalló készítéssel, cserép- kályharakással is foglalkoztak a kéményseprők. A nagyapámat, mivel sok háznál dolgozott, mindenki ismeri a faluban. Most is tisztelik... Bencze Zoltánnak is a nagypapája segített. — Megmutatta az ostorokat, és azt, hogy az ostorkészítő szerszámokat hogyan kell használni. Marhabőrből a legjobb az ostor. A csikósok azt szerették, amit saját maguk készítettek. A nagyapám Apa- jon volt csikós. Versenyeken is részt vett, 1957-ben megnyerte a 100 kilométeres távlovaglást. Még más versenyeket is nyert, de azokról nem beszélt olyan sokat. Tudta, hogy a lovakkal csínján kell bánni, beosztani az erejüket. Más versenyző abba a hibába esett, hogy ütötte a lovat, és a ló ezt megbosszulta... Most a Mezőgazdasági Múzeum Magyarország mezőgazdasági diákszemmel című pályázatának eredményét várják. Erre is több diákja írását küldte el a dömsödi általános iskola. Például Bucsi Mária munkájának címe Házunk régen és ma. Érdekes a témája Molnár Sándornak: Dömsöd étkezési szokásai... Tóth Sándor újabban a környezetvédelemmel foglalkozik. Három társával Dombóvárra készül, az országos környezetvédelmi találkozóra, ahol „megvédik” az erről a témáról írt pályamunkájukat. Tóth Sándomé Nelli néni pedig egy frissen kézhez kapott dolgozat olvasásába foghat: egy kislány hetven valahány dömsödi helynevet gyűjtött össze... Nádudvari Anna A színpad határait magunk vonjuk meg Üzenet a Színházi Világnapra Idén Edward Alhee, a hazánkban is jól ismert amerikai drámaíró fordult üzenetével színházcsinálókhoz, színházszeretőkhöz a március 27-ei Színházi Világnap alkalmával. Edward Albee hangsúlyozta: kínoz a kérdés, hogy vajon mit kell tennünk például a pangás ellenében, hogy kimozdítsuk magunkat a mozdulatlan középpontból, ahol két előrelépésnek az a jellemző következménye, hogy kettőt lépünk hátra. Valahányszor valamely egyeduralmi rendszer önsúlyától összeroskad — a zsendülő demokrácia illúziónak bizonyul. Úgy rémlik, minden önzetlen tettnek ellensúlya bizonyos megfelelő kíméletlenség vagy kapzsiság. Van-e válaszunk — és lesz-e valaha? — a kérdésre, hogy mi az ember valódi természete: örömteli ura önmagának, avagy készséges (netán túlbuzgó) rabszolga? Fölfedeztük — vagy ha úgy tetszik: kibontakoztattuk — a művészeteket, hogy érthetővé tegyük magunkat, hogy rendet és világosságot teremtve netán még alakítsuk is tudatunkat. Fölfedeztük — a dolgok legmélyén — hogy a művészetnek, ha nevét ki akarja érdemelni, hasznosnak, nem csupán demokratának kell lennie. A mindenkori hatalom és a művészet viszonyáról elmélkedve Edward Albee így fogalmazott: Minden kormányzatot rendeletileg kitilthatunk bolygónkról — igen, megkísérelhetjük. És akkor még mindig ott maradunk a mindezek közül legnyomasztóbb cenzúra alatt. Az ember öncenzúrája ez, miközben vonakodik (vagy túl bizonytalan), hogy megtegye az első döbbenetes lépéseket az önismeret felé. A művészetek azért vannak velünk, hogy hozzásegítsenek e lépésekhez, és hogy visszautasítsunk mindent, ami lebéklyóz, szemellenzők és bilincsek megtörésére kényszerít. A színházművészet szerepéről — egyedülálló helyzetéről — úgy vélekedett: A színház a maga közvetlenségében, jelen idejű eseményszerűségében él. Ellentétben a filmmel, mely mindig a már megtörténtet mutatja, ez az oka, hogy még szertelensége is oly biztonságosnak látszik. A színház, egyedülálló helyzeténél fogva, bármit előidézhet, hogy megtörténjen, egy olyan civilizáció felé fordítva bennünket, melyben nem elégít ki a biztonságtudat, sem az, ami előre meghatározható, és semmi, ami nem változtat megfigyeléseinken. Emlékezzünk erre a színházi világnapokon — fejeződik be az „üzenet”. — Emlékezzünk arra, hogy a színház határai egyedül azok a határok, melyeket mi vonunk meg... az önmagunkra mért határok. Budakeszi rendezvény Akiért a harang szól Jótékonysági estet rendeznek vésznője, Csép Sándor író, a ma, március 29-én este 7-kor kolozsvári RTV magyar adá- a budakeszi Erkel Ferenc sának elnöke, Katona Éva, a Művelődési Házban. Az est kolozsvári Magyar Színház bevételét az Erdélyben lévő művésznője, valamint Király Ditró község elnémult nagy- László költő, a Kolozsváron harangjának az újraöntésé- megjelenő Helikon című iro- hez ajánlják fel. A Dunakor- dalmi lap helyettes főszernyéki Székely Kör, valamint kesztője. A műsorban fellép a helyi művelődési központ még a budakeszi Herczeg által szervezett zenés irodai- Tánccsoport, a helyi Hagyo- mi esten vendégként közre- mányőrző Tánccsoport és a működik Albert Júlia, a ko- Balassi Bálint Kör csángó lozsvári Magyar Színház mű- tánccsoportja. f L Fóti iparművész kiállítása Török Kata keramikus, népi iparművész munkáit állították ki Foton, a nagyközségi könyvtárban — Auth Magda előadóművész közreműködésével. Az iparművészeti darabok április 9-ig tekinthetők (és vásárolhatók) meg. Feledy Gyula tárlata Feledy Gyula, Kossuth- és Feledy 1955-ben lett a Munkácsy-díjas grafikus- művész „Változatok József Attila verssoraira” című kiállítását nyitották meg a hét végén Miskolcon, az Avasi Gimnázium aulájában. A borsodi megyeszékhelyen élő és alkotó világhírű művész 1928-ban született Sajószentpéteren, tanulmányait 1947 és 1949 között a Képzőművészeti Főiskolán, ezt követően 1949 és 1953 között a Krakkói Képzőművészeti Akadémián végezte. 1952-től rendszeresen szerepel hazai és külföldi rangos kiállításokon, többnek díjazottja, illetve nagydíjasa. miskolci művészetelep lakója, ahol többek között Kondor Bélával, Csohány Kálmánnal, Lenkey Zoltánnal teremtették meg a magyar grafika egyik legjelentősebb magyarországi művészeti közösségét. Miskolc városa 1989-ben önálló kiállítási intézménnyel tisztelte meg, a Feledy-ház négy termében legjelentősebb munkái láthatók, egy teremben pedig „legfrissebb” alkotásaiból cserélődik az anyag. A most nyílt tárlaton mintegy félszáz fekete-fehér és színes, nagyméretű grafikáját láthatja április 8-ig a közönség. Blattner Géza emlékezete A magyar művészi bábjáték egyik meghatározó személyiségére, Blattner Gézára emlékeztek nemrég a Budapest Bábszínház előcsarnokában megtartott kiállításon, születésének századik évfordulóján. A festő- és bábművész Münchenben ismerkedett meg a bábjátékkal. Alaposan kivette részét abból a munkából, amely a magyar művészi bábjáték nemzetközi elismertetéséért folyt: 1925-ben Párizsban megnyitja az Arc en Ciel — SZIVÁRVÁNY nevű bábszínházát, amelynek első előadása Balázs Béla egyik darabja volt. AZ 1937-es párizsi világkiállításon francia nyelven mutatta be Az ember tragédiáját. A most kiállított bábszínház-történeti anyagot Mészáros Emőke válogatta és rendezte.
