Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-12 / 60. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS 12.. PENTEK Bérgyilkos Tőkés László ellen? Román rémtörténet Még saját normái szerint is példátlan történettel állt elő a szélsőségesen nacionalista, magyarellenes bukaresti hetilap, az Europa e heti száma: vezető írásában nem kevesebbet állít, mint hogy „a magyar titkosszolgálatok” 50 ezer dollárt ígértek „egy erdélyi románnak”, hogy Nagyváradon gyilkolja meg Tőkés Lászlót, aki „már eljátszotta szerepét” és „kényelmetlenné vált budapesti főnökeinek és pén- zeíőinek”. A lap szerint az illető „erdélyi román” — magyar feleségével — 1989 előtt települt át Magyarországra, majd elvált tőle, Nyugaton is élt egy ideig, majd amikor ott semmire sem ment, a magyar titkosszolgálatok (amelyek korábban kétszer is hiába próbálták úgymond beszervezni), „nyíltan közölték vele, hogy mit akarnak”: ölje meg Tőkés püspököt, mindjárt át is adták az e célra szánt pénz felét, s megegyeztek, hogy a fegyvert és lőszert Nagyváradon kapja majd meg. Az Ilié Neacsu, az Europa elnöke által szignált történet következő fordulata az, hogy a bérgyilkos Nagyvárad helyett egyenesen Bukarestbe utazott, az Europa szerkesztőségében elmesélte, ami a cikkben áll, majd „a 25 ezer dollárral eltűnt ismét Nyugatra, életben hagyva Tőkés Lászlót”. Neacsu konklúziója az, hogy „eremdéeszeseink budapesti urai minden áron meg akarnak szabadulni Tőkéstől (ez a cím is — A tud.), de nem akárhogy, hanem román segítséggel, hogy aztán teleüvöltsék egész Európát, hogy mi öltük meg”. Jaruzelski szerint Walesa nem volt ügynök Wojciech Jaruzelski tábornok, volt lengyel elnök határozottan cáfolta, hogy Lech Walesa államfő valaha is a politikai rendőrség titkosügynöke lett volna. Mint mondotta, ha Walesa lett volna a Bólék fedőnevű ügynök, akkor neki annak idején tudnia kellett volna róla. Jaruzelski minderről a lengyel televízió esti híradójának adott nyilatkozatában beszélt. Arra a kérdésre, hogy esetleg a fontos ügynökök személyét övező teljes titoktartás miatt nem közölték vele sem a Walesára vonatkozó információt, Jaruzelski kifejtette: ehhez túl nagy volt a tét, hiszen az állam jövőjéről volt szó. Heves harc folyt. Ha a vezetés ilyen értesüléssel rendelkezett volna, felhasználta volna azt. Úgy vélte, hogy az Egyesült Államokban, majd az ottani emigráns lapok nyomán a lengyel újságokban a „Bo- lek-akta” nyilvánosságra hozatala komolytalan, valamilyen játszma egyik eleme, amelynek célja Lengyelország destabilizálása. Egyszer egy március tizenötödike kapcsán az ünnepről elmélkedtem, az ünnep természetéről, az emelkedett lélek tárgyiasult formájának gyakorlatáról. Az írás nem jelent meg, a cenzor törölte. Az ő igazságának sablonja alól a kelleténél több helyütt mutatta magát a magam nagyobb igazsága, a kettő nem fedte egymást. Megírtam volt akkor — sok-sok ürügy ünnep tapasztalatát sűrítve — hogyan silányul a lélek emelkedettsége a mindenkori politikai pragmatizmus szutykos hétköznapjává, hogyan fogják hámba a magasztos gondolatot, mint Seier-lovat önös érdekkel terhelt súlyos szekerük elé. írtam igazi ünnepet ülni képtelen pöttömségünkről, arról, hogy alacsonyságunkban nem tudjuk felmérni, milyen magas is a lélek, s legfennebb csak jelszavak léggömbjeit eregetjük a magasba, amely aztán valahol félúton nagyot pukkan. Szelíden, halk szóval fogalmaztam — tanáréveim tapasztalatát hasznosítva —, hogy a nagy lármában kíváncsivá tegyem őket, ki az, aki nem ordít, és vajon mit is akar elsuttogni. Halk szóval említettem, hogy az ünneplés ma elsősorban arra alkalom, hogy az ünneplőt — nem az ünnepeltet, az ünneplőt — felmutassa, mert a mi ünneplőink jogot formálnak arra, hogy az események központi alakjaivá váljanak. Megírtam. hogy ma, aki a virágot veszi és viszi, jussának érzi, hogy az ünneplő gyülekezet tekintete, ha csak rövid időre is, de őreá irányuljon, hogy a mai ünneplő önző és magamutogató, önmaga nagyszerűségét játssza el ahelyett, hogy a tisztesség szerénységével jutalmazná önmagát. Megírtam, hogy alapvető gyöngeségünk a hívság, az ösztöKinkel-interjú Olaszországban Cél az európai egység Háborús bűnök A nők ellen szisztematikusan elkövetett erőszakot is háborús és az emberiség ellen elkövetett bűnnek kell tekinteni, s ezek felett is nemzetközi törvényszéknek kell ítélkezni — követelte a strasbourgi székhelyű Európa Parlament tegnapi határozatában. Az Európa Parlament javasolta, hogy küldjenek egy szociális dolgozókból és tanácsadókból álló bizottságot a volt Jugoszláviába, és az EK-álla- mok nyújtsanak menedéket az atrocitások elől menekülő nők és gyermekek számára. Ki legyen a parancsnok? A francia kormány, valamint Butrosz Gáti ENSZ-főtitkár ellenzi, hogy a jövendő boszniai békefenntartó erőket a NATO parancsnoksága alá helyezzék — jelentette csütörtökön a The New York Times. A kérdés napirenden volt Bili Clinton amerikai és Francois Mitterand francia elnök e heti washingtoni tanácskozásán, de megoldás nem született. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már korábban megbízta a NATO-t: dolgozza ki a terveket a békefenntartó erők felállítására, amelyek — a béketerv elfogadása esetén — ellenőriznék annak végrehajtását. Washington ragaszkodik ahhoz, hogy a csapatokat NA- TO-parancsnokság irányítsa, élén amerikai tábornokkal. A NATO katonai szervezetében részt nem vevő franciák véleménye szerint viszont ez a megoldás megnehezítené a bekapcsolódást Oroszország számára. Emellett ellenzik a NATO-irányítást a szerbek is, akiknek hozzájárulása elengedhetetlen a telepítéshez. „A német egyesülés után Európa egy része megrettent attól, hogy Németország gazdasági és politikai óriásként túlsúlyra tesz szert a földrészen. Később egyre érezhetőbbé vált az egyesülés ára inflációban és visszaesésben, s ekkor Németország gyengesége keltett aggodalmat” — írja a Corriere della Sera, amely interjút közölt Klaus Kinkel német külügyminiszterrel, aki egy nemzetközi kollokviumra Rómába érkezett. Kinkel erőteljesen cáfolja mindkét aggodalom jogosságát és a leghatározottabban elutasította azokat a bírálatokat, hogy Németország mélyítette volna a délszláv válságot Szlovénia és Horvátország „túl gyors” diplomáciai elismerésével. Oroszország hajlandó kártérítést fizetni a dél-koreai légitársaság (KAL) utasszállító gépének 1983-ban történt lelövése miatt, ameny- nyiben a polgári repülésügyi szervezet megállapítja Moszkva felelősségét. A dél-koreai hírügynökség csütörtöki jelentése szerint ilyen értelemben nyilatkoztak Moszkvában orosz illetékesek az amerikai, a japán és a dél-koreai kormány képviselői előtt. A repülésügyi szervezet decemberben kezdett vizsgálatot a tragédia ügyében, s kutatásának eredményeit várhatóAz Európai Közösség 1991. december 16-án együtt, egységesen ismerte el a volt Jugoszlávia utódállamait, amelyek megfeleltek a demokrácia követelményeinek. Az egyesült Németország megbízható szövetségese partnereinek, demokráciája szilárd, senkinek sincs félnivalója tőle — hangoztatta Kinkel, aki „érthetőnek” nevezte az aggodalmakat a német múlt miatt, s hangoztatta: Bonn tudatában van annak, hogy a többiek kettőzött figyelemmel kísérik lépéseit. A német politika központi célkitűzése változtatlanul az európai egység — szögezte le. an áprilisban teszi közzé. Mint emlékezetes, egy szovjet vadászgép 1983 szeptemberében rakétákat lőtt ki a KAL Boeing—747 típusú utasszállító repülőgépére. Ennek következtében a gép Sza- halin közelében lezuhant, s mind a 269 utasa életét vesztette. Oroszország mind ez ideig azzal utasította el a kártérítési igényeket, hogy a nemzetközi jog szerint nem terheli felelősség. A szovjet katonai vezetők annak idején azt állították, hogy a gép kémkedés céljával repült be a szovjet légtérbe. az EK-integrációt érti, de hozzáfűzte: idővel a kelet-európai térség országainak is csatlakozniuk kellene ehhez. A kelet-európai gazdasági és politikai átalakulás sikere nemcsak Németországnak érdeke, hanem mindenkié. Mi az első vonalban akarunk tenni ezért, de számítunk a többiek közreműködésére is. Visszafordíthatatlanná kell tenni a piacgazdaság és a demokrácia irányába tett ottani lépéseket — jelentette ki. Végül szólt a Németországban hihetetlen erővel kirobbant idegengyűlöletről, amely „meglepte” a közvéleményt és az illetékeseket, de amely — hangoztatta — kezdeti bizonytalankodás után erőteljes megtorlásban részesül a hatóságok részéről. Grúzia Kormányerők győzelme A grúz kormánycsapatok újabb győzelmet arattak az ország nyugati részén fekvő sza- kadár Abházia katonai erői felett. A harc során több tucat lázadó abház vesztette életét és sebesült meg — közölték grúz katonai illetékesek. Az abház kormány tájékoztatása szerint az elmúlt két hét heves harcai alatt 40 abház és mintegy 200 grúz halt meg. Eduard Sevardnadze grúz elnök az Izvesztyijának nyilatkozva ismét kijelentette, hogy Grúzia szétesése Oroszország összeomlásának kezdete lesz. Európai egységen Kinkel Dél-koreai repülőgép Moszkva kártérítést fizet VÉLEMÉNY Márciusi Jézusunk nős vágyunk, a hatalom és az erő, alkalmatlanná tesznek bármely, személyünktől független nagyság és erő magasztalásá- ra. Megírtam, hogy erre csupán a szintén bennünk rejlő szolgai alázat képes, de az efféle szemléletű, tekintélytiszteletre egy jeles ünnep, mint amilyen számunkra március tizenötödike is, sosem tartott igényt. Figyelmeztem rá szelíden: a kevély, s a figyelmet szándéka szerint önmagára irányító ünneplő így menthetetlenül kudarcot vall. Ma, amikor a hajdani gondolatokat idézem fel újra, lelke- met az ünnep méltóságához emelve ismét — mert hiszen egy igazi ünnep, mint amilyen a mi március tizenötödikénk is, nem az adott nap keltével kezdődik, s a nyugtával ér véget — nos ma, amikor cenzor gyomlálta régi gondolataimra emlékezem, ismét időszerűnek találom figyelmezni a jelenségre. Időszerűnek vélem az intelmet, mert minden jel, minden egymásnak feszülő indulat, minden szögletes szó és mozdulat, minden ideges becsvágy, amit ma lépten nyomon tapasztalni, mind mind azt tudatosítja bennem, hogy sajnos nem tudunk, még nem tudunk, mert éretlenek vagyunk rá, tömegesen ünnepelni. Önmagunkban talán igen, egyszemélyes ka- tedrálisunkban képesek vagyunk felmagasztosulni Hozzá, de tömeggé válva — amely már egy más emberi minőség — nos, tömeggé válva hitünk kifakul, tekintetünket pedig még mindig a magunk köldökére szegezzük. . Március tizenötödiki ünnepeinkről, sutára sikeredett ünnepeinkről nekem mindig végzetesen nagy választásunk kudarca jut az eszembe. A nap, amikor ott álltunk tömegbe verődve a helytartó palotájának kertjében és választanunk kellett Jézus és Barabbás között. Külön-külön talán, egyszemélyes hitében mindenikünk Jézus nevét mondta, de amikor szint kellett vallanunk, nem jött nyelvünkre a szó, Jézus neve helyett azt ordítottuk: Barabbás! Nagyon-nagyon röstelleném, ha ez a választás idén is akaratunk ellenére, önző sugallatunkra történne. Mert március tizenötödike a mi Jézusunk. Ő mentette meg egyikünket a bél- poklosságtól, másikunkat a bénaságtól, Ő mentette meg némelyik Lázárunkat, a nemzetet pedig, amelynek nevében ma is szólunk, éppenséggel a halálból hozta vissza. Nagyon-nagyon röstelleném, ha nemzetünk megváltó Jézusát épp az ő kegyeleti ünnepén hagynánk magára. Nagyon-nagyon örülnék ellenben, ha ez az ünnep, amely bénát, és bélpoklost, igaz hitűt és hitetlent, vámszedőt és cédát van hivatva egybe terelni egy közös fohászra, megemlékezésre, nem válna vámszedő és céda nhivoltunk mutogatásává. Ha méltónak bizonyulnánk az ünnepelni tudás kegyelméhez. Nagyon-nagyon örülnék, ha ez a magasztos fogalom, ünnep, olyan módon tárgyiasulna, hogy legfennebb csak érte nyúló ujjunk nyoma, de cipőnk hétköznapi sara semmiképpen ne lássák meg rajta.
