Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-01 / 26. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. FEBRUÁR 1.. HÉTFŐ 13 Választási javaslat Szentendrén néhány magyar összehajolt. Úgy gondolják, hogy a nemzet megmaradásának egyetlen lehetősége az összefogás. Egyetlen dologra kívánnak összpontosítani, a választásokra. Ahogy másutt is, a nemzet mellett elkötelezett, munkabíró képviselőket szeretnének látni az Országházban és a városházán egyaránt. A nemzeti érzelmű magyarság ugyanis óriási többségben van. Biztosan győz, ha összefog. Jól tudják ezt a mindig másokéval üzletelők is. Szervezik hát a száz kicsi pártot, a száz kicsi pártban a száz kicsi szárnyat. A kézenfekvő megoldás az, hogy a sok beszéd helyett felmutatjuk a nemzeti, népi, keresztény többséget. Az igazságot egy újszerű választási cédula segítené győzelemre. Ezen a cédulán a jelöltekre az érvényes szabályok szerint lehetne szavazni. Az összefogást valóban támogató pártok és független jelöltek a választások idejére megegyezést kötnének. A választási cédulán az egyesüléshez tartozók egy jól elkülönített helyen lennének felsorolva, a „Nemzeti Keresztény Egyesülés” felirat alá. Ez a felirat lenne az útmutatója a nemzeti érzelmű, de szándékosan összezavart választóknak. Megvalósulhatna a magyar összefogás. Ha 1994-ben még érvényes lesz a listás szavazási rendszer, akkor a közösen nyert listahelyeket az egyéni eredmények arányában osztanák el az egyesületben részt vevők a fennálló szabályok szerint. Ezt az elgondolást a helyi választásokra is javasoljuk. A győzelem akkora lehetne, hogy a koalíció mellett még az ellenzékre is futná. Egy békés elindítóra volna szükség. Lezsák Sándorra gondolunk. Fehér András Szentendre Szenteltvíz és hőstett Közlöm Önökkel, hogy amióta megjelenik a Pest Megyei Hírlap, előfizetője voltam. Sajnos eljutottam A ritka-bűza-ritka-árpa-ritka-tagozatú, lézengő-létszá- mú, csupán züllöttekből és bosszúra várókból álló párt: már akkor is végtelenül alkalmazkodó és nyúlékony tudott lenni, az első beférkőzés idején. Hogy a gyomrából utálko- zó sümegieket megnyerje, vakmerő bukfencet vetett az oroszok felé, akik különben számba se vették az ideküldött kommunistákat s kezdetben mégcsak szabad mozgásra sem adtak nekik engedélyt. A füstölgő, mérges, kiküldöttek óvatosan híresztelni kezdték: — A debreceni kormány nem akar orosz-gyermeket látni! Kéri, tanácsolja, parancsolja, hogy a hölgyek vizsgálatra jelentkezzenek, mivelhogy a bacillus nem vár. A vér, ha meggyül, oltani kell!... Talán sohase lehet megtudni, hogy ezt a kolbászt hivatalosan főzték-e Debrecenben, vagy pedig házi-készítésű, sümegi virsli volt! Falragasz nem hirdette! Csupán a Damay- kapun volt látható egy pennaszárral pingált, primitív plakát. Valami megijesztett sváb legénnyel pingáltatták, aki még idejében elmenekülhetett a „párt” szőrös keblére, hozzá még nem is tetűnek, hanem betűnek. Talán azért is volt szüksége a nem is dodcnai, hanem egyenesen soroksári dadogásra, hogy ne lehessen oroszra fordítani. íme, a plakát: — Ász ite érkeszett kommunista Piszotsák tisztába jöt a sümeki köszönsék sérelmeivel, melek ekész akaratlanul megtörténtek mintenesetre, de lelkesítve ama naty Linder Péla emléke által aki a ticsősékes első kommuniszmuss ite- jén aszonta, nem akarok kattonátt látni, aszonképen kijelen- csük privátim hogy nem szügségesek a ditsősékes felszapa- díttó kattonákk által rentelkezésre pocsátandó makszatok. Továppá minten terhesséki és fertősztettési esetek a sümek- ki iletékes és értekeit Höltyek szíveskettyenekk a Damay Múszeumpa feliállított orvosi retnellőkkben viskálattra és keszellésre jelenkeszni. Sapacsák! — Éjen Sztálin! Éjen a ticsősékes orosz hat serek! Mikor a tipegő, szomorúan vánszorgó csoportok között a Sümegre menekült erdélyi Nővéreket is megláttam, majdnem kővé meredtem a rémülettől. Hátat fordítottam az ablaknak. Egy beszélgetésre lettem figyelmes, amelyik az ittfelejtett kórházi vaságy körül folyt. A pokróc alatt egy ijedt, szimuláns feküdt. Aki a Szent László Hadosztály volt vezérőrnagyának mondotta magát. Nevét is megmondta. Éppen „hőstetteit” magyarázta az ide felzavart kb. harminc embernek. Hogy miképpen talált kapcsolatot még a veszprémi csata előtt az oroszokkal...!? Miképpen tájékoztatta őket oda, hogy a régi, szeretett újság előfizetését le kell mondanom. Az késztetett erre a lépésre, hogy ha kezembe veszem a lapjukat, csak szenteltvíz folyik belőle, vagy pedig a hatalmon lévők hőstetteivel van tele. Varga Ferenc Pomáz Jobb, szebb, nívósabb Régi előfizetője vagyok a Pest Megyei Hírlapnak. Amióta kicserélődött a szerkesztőség, azóta jobb, szebb, nívósabb lett a lap. Csak annyit kívánok megírni Önöknek, hogy tovább bátran, merészen, tisztán, becsületesen és körültekintően. Nagyon tetszenek a lapban a Vödrös-, a Bánó-, a Deregán-, a Hardi-cikkek. A többi lap csak ócsárol és szemtelenül hazudik. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem vagyok MDF-tag, de ízig-vérig kormánypárti vagyok. Rájuk is fogok szavazni. Verseczki Mihály Isaszeg Ökumenikus istentisztelet Ökumenikus imádságra, igehirdetésre és éneklésre gyűltek össze az elmúlt hónapban egy héten keresztül a mendei evangélikus templomban a római katolikus, a református és az evangélikus hívek. Köszönjük a szent szolgálatot Szegedi László tápiósülyi és Nagy Béla gyömrői atyáknak. Béres József Mende Újból előfizet Ezúton mondok köszönetét a szerkesztőségnek azért, hogy miután lemondtam a Pest Megyei Hírlapot — tekintettel az alacsony nyugdíjamra és a lap felemelt előfizetési díja miatt —, Önök továbbra is küldték a lapot. Az új formában és minőségben megjelenő újságjuk igazán színvonalas, tetszetős, mindenre kiterjedő. Külön szeretném kiemelni a „Vélemény” és a sötét alapra szedett (Vödrös-) cikkeket!! Egyetlen kifogásom az, REGÉNY NÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye 63. mindenről? Hogyan szakította el hadosztályát, mindjárt az ütközet megindulásakor az erdő felé? Miként sietett egy szilfacsoporthoz, ahol nemcsak egy kocsi várt reá, hanem két rend civilruha is! Az egyik az édes öccse számára, aki ugyanebben a hadosztályban volt ezredes... — Sietnünk kellett, — mondta most az ágyon, hogy egészen friss adatainkat is átadhassuk az oroszoknak, mielőtt azok elévülnének... Most Szalai Béla elvtársamat küldtem az itteni oroszokhoz egy kérvénnyel, miután a devecseriek kidobtak, — miután kihasználtak... „Debrecenbe kéne menni”, — tudják, elvtársak. Az van a kérvényemben, hogy orosz autóra van szükségem. Szolgálataimat szeretném felkínálni a kormánynak, Debrecenben... Miközben beszélt, mindenkinek azt mondta: „elvtársam”! — Nézze, elvtársam. Lássa be elvtársam..! Ezt a szokatlan szót olyan kényeskedve és furcsán ejtette ki, mint amikor a nyúlszájú ember az okiranát fújja, vagy a francia-kürtöt. Mintha ennél a szónál labda fújódna az álla alá, mint a katona-békáknak, mikor a Schubert-sze- renádot fújja a Fertő-tóban. Most meg a régi világot kezdte csepülni gorombán, ahol, szerinte, senki sem boldogulhatott, csupán a protekciósok: — A protekció volt a régi világ rákfenéje — mondta. — A protekció volt az egyiptomi húsos-fazék két elálló füle. De hányán férkőzhettek vajon ezekhez a zsíros, piszkos fülekhez? Csak igen kevesen..! Elvtársaim!.. Tudják maguk, mi volt a protekció Magyarországon?.. Mikor a nagykutya szoptatja a kiskutyát, azt szülői szeretenek hívjuk. De amikor egy coboyprémes vén-róka a kincstári tehén alá bújtatja egy díszmagyarban ágáló vén szamárnak a kölykét, a csacsit — ezt úgy hívjuk, hogy magyar protekciózás. Ezt utáltam én a régi világban, sokezer egyéb dolog mellett... Jó, hogy vége van már ennek a világnak. Büszke vagyok rá, hogy édesöcsémmel együtt részt vehettem az „új-világ” hajnalhasításában, életem kockáztatásával... Egy öreg mozdonyvezető, aki mindeddig irtózattal figyelt az ágy felé, most hirtelen odament a vezérőrnagyhoz. hogy mint ceglédi lakosnak, nagyon hiányzik a városról adott bővebb tájékoztatás! (Talán hiányzik vagy kihalt a ceglédi tudósító?) A megye más településéről sokkal több a tudósítás. Végezetül szeretném megjegyezni, hogy amióta a Pest Megyei Hírlap létezik, előfizetője voltam, illetve vagyok, mert újból előfizettem a lapra. Megpróbálom kigazdálkodni a szerény „költség- vetésemből”. Molnár Ferenc Cegléd * Kedves Olvasónk, újbóli előfizetését köszönjük. Ceglédi tudósítónk se nem hiányzik, se „ki nem halt”, hanem küldi az írásait. Megyénkben csaknem százötven település van, közülük minden tizedik város. Igyekszünk a legfontosabb, legérdekesebb híreket mindenünnen összeszedni, s megosztani az olvasókkal, s igyekszünk a ceglédi híreket is bő terjedelemben közzétenni. A Szerkesztőség Köszönjük! A Magyar Máltai Szeretetszolgálat tököli szervezete szeretne köszönetét mondani azért az áldozatos és óriási segítségért, amelyet a következő cégek, szervezetek nyújtottak: az UNITRANS, a KETTE Kft., a Tököli Vegyesipari és Szállítási Kisszövetkezet, a Kereszténydemokrata Néppárt tököli szervezete, a TÖÁR Kft., a TKL Kft., a Tököli Vállalkozók Egyesülete, a BETON- EPAG, a PVCSV Építőipari Kft., az Import Sport Kft. és a tököli ön- kormányzat polgármesteri hivatala. A felsorolt cégek, szervezetek segítsége nélkül a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tököli szervezete saját erőből nem tudta volna megrendezni a szegény, rászoruló gyermekek karácsonyát. így viszont minden tököli hátrányos helyzetű kisgyermeknek jutott ajándékba játék, könyv, édesség, sőt ruhanemű is. A szeretetszolgálat, de elsősorban a gyermekek nevében még egyszer nagyon köszönjük! Korponainé Vaslaki Judit, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tököli szervezete Olyan bömbölő hangon, mint mikor a gőzsípját ráereszti a sínek között sétáló marhára, nagyot kiáltott: — Hány éves maga, nagyszájú moszkovita? Hány éves? — Harminckilenc — felelte a heverő ember nagy megdöbbenéssel. — Csak ennyi? S már generális? Ezzel a rossz pofával? Ezekkel az ántenna-fülekkel? Ezekkel a savószemekkel? Várjon, rántsam le magáról a takarót? Nini, ruhástól fekszik itt, mint a disznó! — Hát ilyen horpadt mellel, nyesz- lett alakkal tábornok lehetett valaki a szép Magyarországon? Csak úgy, protekció nélkül?!... — A magam erejéből, elvtársam, a magam erejéből!... — Hallja az úr. — maga nem lángész, maga csak penész! De az sem penicilinnek való penész. Nem is penici- lus. Csak seprűre való penész. Bugylibicska. Pfuj! Szégyel- je magát..! — Mit akar tőlem, elvtársam? Kérem vigyázzon a szavaira! — Nem vagyok én a maga elvtársa. Senki elvtársa én nem vagyok. Én magyar MÁV mozdonyvezető vagyok. Magától pedig nem akarok egyebet, minthogy adja elő a fiamat. Az én veszprémi csatában, Szent László király gyönyörű Hadosztályában szolgált szépséges fiamat. Ezzel a hápogó hanggal csalogatta maga csatába, a rádión keresztül! Hát így cserben hagyta?! — Na most, mars ki az ágyból. Szaladj, piszok, mert itt fojtalak meg ezen az ágyon, ahol éppen az orosz szakaszjegyet várod...! A vezérőrnagy leugrott az ágyról, csizma nélkül, csizmanadrágban. Elsietett megkeresni Szalai Bélát és a rendőrséget. Mi pedig dermedten hallgattunk. Megszólalt csendesen valaki:---Nahát, Máthé bácsi. — mondta részvéttel, féltéssel, de mosolygós megelégüléssel is — eddig én azt tartottam volna vakmerőségnek, ha valaki a maga mozdonya elé ugrott volna, egy szemafor mellől megbújva. Ha megállította volna a mozdonyát! Ha az egyik lábát reátette volna a mozdony lépcsőjére és megbogozta volna a cipőfűzőjét, hogy azt mondja magának egy perc múlva: Máthé bácsi, köszönöm, most már mehet!.. Mintha nem is volna forróvíz és széndarab azon a mozdonyon, meg a mérges Máthé bácsi... De amit ma láttam, az százszorta különb vakmerőség volt. De mi lesz, ha a fene és a lába, a mezítlába ezt a tatár-piszkot visszahozza?! (Folytatjuk)
