Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19 / 299. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. DECEMBER 19., SZOMBAT És a földön jóakarat... ADALÉKOK A VECSÉSI BETLEHEMEZÉS TÖRTÉNETÉHEZ A betlehemezés az egész Kárpát-medencei magyar nyelvterületen széles kör­ben elterjedt, kedves kará­csonyi népszokás volt. Ma élő idős. sőt középkorosztá­lyú emberek is egyik leg­kedvesebb gyerekkori em­lékként beszélnek róla. „Az is volt. szép karácsonyi em­lék” — mondta az adatköz­lők többsége. De kik voltak a betlehe- mesek? Többnyire a szoká­sokat, hagyományokat szi­lárdabban őrző cseléd- és munkásrétegek férfi tagjai: legények, családos fiatal­emberek. A sváb nemzeti­ségi területen lányok, fiúk vegyesen is alkottak betle- hemescsoportot, -de ők vi­szonylag jól behatárolható vecsési településrészeken: a faluban, ritkábban a Fel­sőtelepen vitték el énekük­kel, játékukkal a karácsony örömhírét a jóakaratú em­bereknek. A Halmy-uradal- mi cselédek, az Andrássy- birtokon élők azonban ki­zárólag férfiakból alakítot­tak betlehemescsoportokat. A sváb és az uradalmi cse­léd betlehemesek. — de az 1960-as. ’70-es évekbeli kö­vetőik is — egyaránt ötfős csoportban játszották szép műsorukat. Kenderszakáll Többnyire két pásztorból, két angyalból és egy mó­kázó juhászbundás „öreg­emberből” állt a csapat, akik az öreg kivételével fe­hér női inget húztak vas­tag, réteges öltözetükre. Fejükön hosszú pópasap­kára emlékeztető, fehér kartonból készített „csákó” volt, amit színes papírok­kal, szalagokkal díszítettek. A két pásztor és az angya­lok sapkadíszében jól kive­hető eltérések voltak. A pásztorok és az angyalok kedves műsoruk közben láncos, csengős botjukkal verték a taktust, s „gyócs- gatyájuk, bő ujjú ingük, díszes csákójuk (sapkájuk) csak úgy ringott a rézkari­kás botok ütemére a hosz- szú cselédházak közös pit­varában” — mondták az idős adatközlők. Az öreg, a nagy tréfamester — akinek mókás íélrehallásaira ala­pozódott az egész alkalmi együttes műsora — hosz- szú kenderszakállal, kifor­dított gubában, subában, botjával, hosszú láncon húzta az állatok nyakából kölcsönvett kongót (kolom- pot), amivel éktelen nagy zajt oeapott a vecsési, tor- nyoslöbi, üllői, pakonyi uradalmak, paraszti porták házőrző kutyáinak nem kis riadalmára. Mert a betle­hemesek végigjárták a kör­nyékbeli uradalmak több­ségét, s tudtul adták — akik még nem tudták vol­na —, hogy megszületett a világ megváltója, a gyer­mek Jézus, s örvendezzen az egész föld. Száműzött hitvilág A '40-es évek végétől egyre erőteljesebb vallásel- lenesség, az emberek meg- félemlítettsége miatt aztán a korábbi 6-8 vecsési betle- hemescsoport 1-2 együt­tesre zsugorodott. A ’60-as évektől pedig a felnőttek helyett többnyire gyerekek vették át a betlehemezési szokásokat. A paraszti gaz­daságok erőszakos kollekti­vizálásával, a magyar nép­től idegen ideológiával a szoros értelemben vett pa­raszti hitvilágot is száműz­ték. De térjünk vissza még a betlehemezéshez, hiszen sok mindent érdemes még elmondani róla. Idős emberek szerint fő­ként a szegényebb pesti gyermekekből is alakultak kétfős, úgynevezett csilla­gos betlehemesek. Hason­lóak Üllőről az ottani kiter­jedt stabil református kö­zösségből is átrándultak a Halomban, Vecsésen élő re­formátus és evangélikus szórvány gyülekezeti ta­gokhoz, sőt a trianoni tra­gédia után Vecsésre került felvidékiek is állítottak ki kétfős, csillagos betlehe­mest. Ezek ruházata is fe­hér gyolcs, díszes csákó­sapka, fekete csizma, a ke­zükben egy boton ügyesen szerkesztett csillag, s a kö­zepén a betlehemi jászol­ban a kisded Jézust szim­bolizáló babácska, mellette egy égő gyertyával. Miköz­ben műsorukat előadták, a csillag külső papírburkola­tát szépen forgatták. Gás­pár—Menyhért—Boldi­zsárig jártak házról házra, tehát a háromkirályokig. Ilyen csapattal még 1979- ben a vonaton találkozott e sorok írója, sőt később is, de ezek már rendetlenül öl­tözöttek voltak, trágár be- szédűek, a karácsonyi, ün­nepi hangulathoz se illet­tek, csak koldultak. Illúzió- rombolók voltak. De térjünk vissza az öt­tagú betlehemescsoport- hoz. Menátovics Illés 84 éves idős ember szerint a csoportok nem írott, hanem a szájhagyomány útján ha­gyományozott mondákat, énekeket adtak elő. „Szin­te a kapuban vártak, s szé­gyen volt, ha valakihez nem mentünk” — mondták az idős emberek. Saját, te­lepülésükön pénzt, ajándé­kot nem fogadtak el, leg­feljebb egy kevéske süte­ményt, málépogácsát, disz- nóságot, no és egy kevés borocskát. Idegen települé­sen — s a Halomból érkező betlehemeseknek Vecses is az volt! — zsebpénzt is el­fogadtak, sőt az öreg — amíg a többiek a műsoru­kat a meleg szobában elő­adták — a pitvarban (konyhában) várakozva az ott lógó kolbászból is el­süllyesztett egy szálat a su­ba alá. Hogy ez nem ép­pen karácsonyi tett volt? Ennek többnyire a mérték­nél több pohár bor volt az oka, mint ahogy a Nyárfás- allén, lobi, gyáli úton bot­jaikkal egymást eltángáló csoportok borgőzös vereke­déseinek is. Mert ilyenre is emlékeznek az adatközlők. Éjféli mise A betlehemesek azonban addig nem mehettek az örömhírrel a házakhoz, amíg a karácsonyi éjféli misén elő nem adták mű­sorukat, s a katolikus pap meg nem áldotta csoportju­kat. A még élő adatközlők szerint a féltucatnyi betle- hemescsoport a falusi, há­borúban elpusztult katoli­kus templomban, a felső­telepi templomban, majd az Andrássy-telepi zárda kápolnájában (ma iskola!) mutatták be misztériumjá­tékukat. Egy-egy éjféli mi­sén olykor 3-4 csapat is fel­sorakozott és együtt rigmu- soltak. „Az a betlehemes nem betlehemes, amely el­marad az éjféli miséről” — vélekedtek az idős adat­közlők. Aztán mikor meg­indultak, első útjuk a cso­port tagjainak szüleihez, testvéreihez vezetett, majd a többi rokonokhoz, szom­szédokhoz, ismerősökhöz, ezután a halmi zsidó ura­sághoz, akik katolikus hitre tértek és többnyire ilyen­kor csábították el Halom­ból Löbre és viszont a leg­jobb pásztorbojtárokat, ök­rös fogatosokat, béreseket. Gyakori volt, hogy refor­mátusok, katolikusok, sőt az evangélikusok és bap­tisták is egy csapatban bet- lehemeztek afféle ökumeni­kus rögtönzésként. Ha játé­kukat, dallamvilágukat megismerjük, a római ka­tolikus hatások túlsúlya kétségbevonhatatlan. (Folytatás az 5. oldalon.) Hazánk és Pest megye a számok tükrében Mérséklődött az árak emelkedése Ceglédi mesterek alkotásai Látni, hogy az emhsr a szépre is képes December a számvetések hónapja. Pontos adatok az esztendő gazdasági teljesít­ményéről még nincsenek, nem is lehetnek, hisz né­hány nap még hátravan szilveszterig. Az év első kilfenc hónapjának mutatói azonban megbízhatóan jel­zik az idei tendenciákat, a gazdaság állapotát. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal a napokban adta közre az or­szágos és a megyei — így többek között a Pest me­gyei — gazdasági folyama­tok jelzőszámait. A statisztikusok a szá­mok tükrébeh látják és láttatják életkörülményein­ket, az ipar és a mezőgaz­daság, az üzleti világ álla­potát. E tükörkép azt mu­tatja, hogy a korábban megkezdődött negatív ten­denciák az idén folytatód­tak. noha több területen csökkent a mérséklődés üteme, s ugyanakkor erő­teljesen folyik a gazdaság átstruktúrálódása, az álla­mi vagyon privatizálása. Az ország ipara az év el­ső kilenc hónapjában 13,1 százalékkal termelt keve­sebbet, mint egy évvel ko­rábban. A visszaesés mér­téke negyedévről negyedév­re látványosan csökkent. Az első negyedévben még 19.5 százalékkal, a követ­kező három hónapban már 13.6 százalékkal, július- áugusztus-szeptemberben pedig mindössze 5 száza­lékkal volt kisebb az ipar produktuma az egy évvel korábbiénak. A kisszerve­zetek, a magánvállalkozá­sok erősödése érhető tetten az építőipar jelzőszámai­ban. Amíg az ágazat egé­sze, s ezen belül az ötven főnél több dolgozót foglal­koztató vállalatok teljesít­ménye csökkent, addig a kis építőipari cégek építő- szerelő tevékenysége meg­haladta az egy évvel ko­rábbi szintet. A mezőgazdaságot a gaz­daság egészét érintő nega­tív hatásokon kívül a mos­toha időjárás is visszave­tette. A kalászosok 31 szá­zalékkal (ezen belül a búza 42 százalékkal) hoztak ke­vesebbet az előző évi, kö­zepesnek mondható termés­nél. Pest megye termés- eredményei az országosnál is kedvezőtlenebbül alakul­tak. Kalászos gabonából 41 (búzából 45) százalékkal kevesebbet takarítottak be, mint 1991-ben. Eltérnek a megyében ta­pasztalható tendenciák az országostól az állatállo­mány számának tekinteté­ben. Míg az országra vo­natkozó adatok a jószágállo­mány csökkenését mutat­ják, addig megyénkben a tyúkfélék tartásában fel­lendülés tapasztalható, a szarvasmarhatartás orszá­gosan 17, Pest megyében csak 13 százalékkal csök­kent, míg a sertésállomány­ban az országosnál jelen­tősebb, 15 százalékos csök­kenés következett be. Folyamatosan csökken a lakásépítés. Az idén, szep­tember végéig 12 594 lakás épült Magyarországon, az egy évvel korábbi 18 219- cel szemben. Az építkezé­sek üteme az országosnál is nagyobb mértékben csökkent Pest megyében. Szeptember végéig 1240 la­kás készült el, amelynek 87 százalékát a lakosság épí­tette. E lakásoknak mint­egy fele a városokban épült. A legtöbb, szám sze­rint 119 Érden, ennél vala­mivel kevesebb, 92 Vácott és 85 Százhalombattán. A gazdaság minden sze­replőjét és a lakosság egé­szét is feltehetően legin­kább az árak változásai foglalkoztatják. A koráb­ban tapasztalt infláció üte­me az év első kilenc hó­napjában mérséklődött. Amíg egy évvel korábban az ipari termelői árszínvo­nal 35,4 százalékkal növe­kedett, addig az idei év azonos időszakában már csak 11,7 százalékos volt a növekedés. Ennél is jelen­tősebb a belföldön eladott áruk viszonylatában az ár­emelkedés mérséklődése. Egy évvel korábban 35,7 százalékos volt a növeke­dés, idén pedig 9 százalé­kos. A fogyasztói árak szintén szerényebb növekedést mutatnak az egy évvel ko­rábbihoz képest. A lakos­ság mégsem örülhet ennek maradéktalanul, mert a 23,1 százalékos árszínvonal­növekedés mögött a kere­setek nettó növekedése egy százalékkal elmarad. Az egy százalék talán nem tű­nik soknak, de megfigyelé­sek szerint a polgárok már a stagnálást is csökke­nésnek érzékelik, tehát a tényleges csökkenés a valósnál nagyobb életszín­vonal-visszaesés érzetét kelti. Az egy évvel korábbi adatokhoz képest legna­gyobb mértékben — 51 szá­zalékkal - — a háztartási energia drágult. Az átla­gosnál jobban drágultak a szolgáltatások és az üzem­anyagok is. Legkevésbé az élelmiszerek, szeszesitalok, dohányáruk és tartós fo­gyasztási cikkek ára nőtt az év első kilenc hónapjában. A foglalkoztatási gondok az idén is súlyosbodtak. A nagyobb gazdálkodók köré­ben a munkaerő iránti ke­reslet tovább mérséklődött, s ezt a kisebb szervezetek növekvő létszámigénye csak némileg enyhítette. Pest megyében a munka­nélküliségi ráta az orszá­gosnál nagyobb ütemben, 5,9-ről 9,2 százalékra nőtt. A munkanélküliek aránya azonban még mindig ked­vezőbb az országos átlag­nál. A háztartások takarék­betét-állománya szeptem­ber végén 619,5 milliárd fo­rint volt, míg a hitelállomá­nya ennél ténylegesen sze­rényebb, 172,3 milliárd fo­rint. Az idén is dinamikusan nőtt a jogi személyiségű gazdasági szervezetek szá­ma. (Január elsejétől szep­tember végéig 23,4 száza­lékkal, 65 ezerre). Az orszá­gos tendenciánál szeré­nyebb mértékben, 17 száza­lékkal gyarapodtak Pest megyében a jogi személyi­ségű gazdasági szervezetek. Országosan minden ötödik újonnan bejegyzett cég külföldi tőke közreműkö­désével alakult. E tekintet­ben figyelemre méltóak a megyei adatok, mert e ve­gyes vállalatok 6 százaléka itt jött létre. A vizsgált időszak végén a megyében bejegyzett külföldi érde­keltségű vállalkozások szá­ma 849 volt, alaptőkéjük összege 30 milliárd forintot tett ki. A ceglédi Kossuth Mú­zeumot hetvenöt esztendeje alapították. Az intézmény az egykori ceglédi, monori, nagykátai járás néprajzi, történeti, régészeti emlé­keit — és természetesen képzőművészeti munkáit — gyűjti. Éspedig az e vidé­ken tevékenykedő művé­szek alkotásait, valamint a nem ide kötődő mesterek e területtel kapcsolatos mű­veit. A festmények, nyo­matok gyűjtése eleinte a város, illetve Kossuth és családja történetéhez fű­ződő emlékek beszerzésével kezdődött. A későbbiekben a kortárs festők képeit igyekeztek megszerezni. Ez napjainkban sincs más­képp. Az érdeklődő közönség az elmúlt években több tárla­tot tekinthetett meg — te­matikus válogatásban, vagy egy-egy életmű bemutatá­sával — a múzeum képző- művészeti gyűjteményéből. A tegnap megnyílt idő­szaki kiállítást ceglédi mű­vészek munkáiból válogat­ták — a teljesség igénye nélkül. — A látogatók többek között megtekinthetik Cseh István, Lukács János, Oldal Lajos, Szüle Péter, Réthi Lajos, Kaczur György (Cegléden születtek), Ger- gye Zoltán és Veér László (ők itt éltek) képeit. A tévé gyakorta a romboló és gyil­koló emberről közvetít ké­peket. Ha belépek a ceglédi múzeumba, mégis az em­berbe vetett hitem erősödik meg. Mert látni, hogy a szépre is képes. Büszke le­het a város, hogy ilyen művészei voltak és vannak; az intézmény pedig ezekre az értékekre — mondta megnyitójában Mácz István polgármester. f. f. (z. b.) NYUGDÍJASÉLET ISASZEGEN Minden öreg tartozik valahová Isaszeg öregedő település, hiszen tízezer főnyi lakos­ságából 1447-en nyugdíja­sok. Az idősebb generáció különböző klubokba tömö­rült, és mivel valami érde­kesség folytán az özvegy­asszonyok vannak többen, természetes, hogy azonnal nosztalgiaklubot alapítot­tak, mégpedig azonnal ket­tőt. A 24, illetve 32 tagot számláló egyesületek fő cél­ja a népi hagyományok életben tartása és tovább­adása. A két klubon kívül mű­ködik a településen egy napközi otthon is, ahová na­ponta bejárnak enni és tár­salogni az öregek. A legér­dekesebb tevékenységet az lsaszegi Nyugdíjasok Klub­ja folytatja. Amint azt az elnökük, Lázár András elmondta, ez év június 23-án alakultak, és már a szervezet cégbíró­sági bejegyzése is megtör­tént. A klub 257 taggal mű­ködik, és bizony nagyon komoly vezetőséggel rendel­kezik. A különböző bizott­ságok és tagok mellett 15 úgynevezett bizalmi is te­vékenykedik, akinek fel­adata felmérni az idős em­berek szociális helyzetét. Megsegítésükre akciókat szerveznek, az elmúlt fél év alatt négy alkalommal vá­sárolhattak jelképes árért ruhákat és élelmiszereket. A szervezet jó kapcsola­tot tart fent a péceli Egy­mást Segítő Egyesülettel (ESE), és szeretnék tevé­kenységi körüket kibővíteni a családsegítő szolgálattal is. Ha tervük sikerül, támo­gatóik létszáma is megnö­vekedik. Igaz, úgyis kapnak tá­mogatást a vállalkozók he­lyi szövetségétől, a telepü­lésen működő üzletektől és az önkormányzattól. A kép­viselő-testület a szervezet alapításához 40 ezer forintot adományozott és további ti­zenötezret különböző eszkö­zök beszerzésére. Termé­szetesen, azóta is rendsze­resen segíti őket, nemrég például a nyugdíjasok nap­ján 35 ezer forint értékben ajándékoztak kávét az idő­seknek. Isaszeg nyugdíjasai sze­rencsére nincsenek maguk­ra hagyva, és január 6-án este pótszilvesztert rendez­nek, amelyre nemcsak klubtagokat, hanem minden jó embert szívesen várnak. Papp Antonella

Next

/
Oldalképek
Tartalom