Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-06 / 236. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP 0 * EMLÉKEZÉS 1992. OKTÓBER 6., KEDD 7 Egy lengyel a háromezer-ötszázból Búcsúszavában Magyarországot cltcté Az 1849-es tavaszi hadjá­rat első nagy és győzelmes csatáját Szolnoknál vívták a honvédseregek. Damja- nichnak a Bánátból érke­zett hadtestével jöttek a harcba a lengyel dzsidások Is egy fiatal vezénylő tiszt parancsnoksága alatt, aki már az előző évben kitün­tette magát Ö-Futakon a szerbek ellen. Woroniecki Mieczyslaumak hívták. Az alig huszonnégy éves len­gyel hercegi sarj saját va­gyonából negyvenezer fo­rintot költött a lengyel ön­kéntesek szervezésére, ami­kor odahagyta a fényes kar­rierrel kecsegtető osztrák katonai szolgálatot, hogy a magyar szabadság ügyéért fogjon fegyvert. Március 5-ének hajnalán indult meg a támadás Szol­nok ellen. A Damjanich és Vécsey vezérelte 3. és 9. honvédzászlóalj, a Waza- és a Schwarczenberg-féle ma­gyar gyalogezredek, Wy- socki lengyel Légiója és Wo­roniecki ulánusai rontottak a tiszti hídfőre. Ebben az ütközetben a császáriak több mint nyolcszáz embert és tömérdek hadi készletet vesztettek, míg a honvéd­seregből mindössze kétszá­zan estek el, közülük is a legtöbben Woroniecki ulá- nusaiból. Az egyik súlyosan sebesült lengyel őrnagy így nyilatkozott róluk: „Én sok nagyszerű csatában vettem részt eddig. Ott voltam a lipcsei ütközetben, végig kitartottam Bonapartéval az oroszországi hadjáratban, harcoltam Bem oldalán Osztrolenkánál, de olyan viadalt, mint itt, még sehol sem láttam. Az valami em­berfölötti volt, ahogy ezek a fiúk a halállal szembe­vágtattak." Woroniecki és dzsidásai a tiszai hadseregben szolgál­tak továbbra is. Paskievics orosz hadainak betörése után a tízszeres túlerő elől hátráló honvédség augusz­tus elsejéről másodikára virradó éjjel feladta Sze­gedet, és a szőregi töltésbe vonult vissza. Haynau idő­közben átkelt a Tiszán. Augusztus ötödikén reggel az egész vonalon megin­dult a támadás. Maga a vezénylő Dembinszky is se­bet kapott, a lovát is ellőt­ték alóla, mígnem egy fia­tal hadsegédének a lovára tilt, és sebesülése dacára to­vább irányította katonáit. Äfc w A balszárnyon elhelyezett lovasságból a Bocskay-hu- szárok rázúdultak az ellen­ség lovasságára, de hama- rost rendetlen sorokban vágtattak vissza. Woro­Csurka az aradi vértanúkról niecki ulánusai ekkor in­dultak meg, s elszánt, fer­geteges rohamuk ismét ma­gával ragadta a magyar hu­szárokat is a harcba. Az ifjú lengyel főtiszt a csata hevében túlságosan előre­vágta magát, mígnem né­hány dzsidásával együtt be­kerítették s elfogták. w Haynau Pestre küldte a herceget, ahol az Újépület­ben haditörvényszék elé ál­lították, elítélték és más külföldi származású csapat­vezérekkel együtt kötél ál­tal kivégezték. A magyar szabadságharcban három és fél ezer lengyel harcolt a honvédseregek oldalán Számosán életüket adták annak a jelmondatnak a ne­vében, amelyet az akkori­ban rab nemzet hős fiai lo­bogóikra is ráhímeztek „Za nasza: Wasza Wolnosc” — „A mi és a ti szabadságo­tokért". Hidegvérrel, sziva­rozva ment a vesztőhelyre. Vahot Imre írja Woro- nieckiről 1873-ban: „A sza­badságért magát oly neme­sen feláldozott: ifjú hős, mint hercegi családjának utolsó sarja, jelleméhez il­lő bátorsággal halt meg a bitófán, s mint igazi lova- gias, regényes egyéniség, ki csak játszott élettel és ha­lállal, s vagyonát, életét könnyen adá oda a szent ügyért, még a kivégzése előtti estvén lakomát ren­dezett, s a bitófa alatt utol­só búcsúszavában Magyar- országot élteié!" Máig ható példa A nemzeti gyásznap, ok­tóber 6. előestéjén, hétfőn Békéscsabán, az Aradi vér­tanúk ligetében, a tizenhá­rom tábornok kopjafáinál immár a negyedik alka­lommal szervezett megem­lékezést a csabai Erdélyi Kör. A mintegy háromszáz résztvevő előtt Csurka Ist­ván országgyűlési képvise­lő. az MDF alelnöke emlé­kező beszédében az aradi kivégzést az elmúlt évszá­zad talán legnagyobb em­beriség elleni bűntettének minősítette, a magyar, s a magyar ügyet halálukig vállaló idegen származású tábornokok helytállását pe­dig olyan példának, amely­nek máig ható kötelezvé­nyei vannak. E nemzet mindig magasztos eszmé­kért küzdött, minden más állítás ki akarja ebrudalni tudatunkból ezeket a hősö­ket — ez hazaárulás, mon­dotta a képviselő. Az or­szágban újabban szaporodó kopjafák, ezek az ősi jelké­pek azt fejezik lti, hogy a nemzet nem alkuszik; az a nép. amely ekkora hősöket elfelejt, nem érdemli meg a levegőt sem — mondotta Csurka István, aki az aradi vértanúk üzenetét így fo­galmazta meg: az egész magyarságra tekintő poli­tikát kell folytatni, nem mások ellen, de magunkért. Az ünnepségen az Aradi vértanúk ligetében a 143 évvel ezelőtt mártírhalált halt tábornokok neveit fel­soroló táblát avattak. Vetélkedő, koszorúzás Emlékezés A száznegyvenhárom éve kivégzett aradi tizenhár­makra emlékezve, a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pont vetélkedőt hirdetett meg, általános és középis­kolások számára. A vetél­kedőre október 6-án, dél­után három órakor kerül sor. A legjobban szereplő tanulók között, korcsopor­a hősökre tönként, három egyéni dí­jat osztanak ki, három-, két- és ezerforintos könyv- utalványokat. Megemlékezés lesz Szo- bon is október 6-án. Dél­után öt órakor, az öreg­temetőben felállított kop­jafánál róják le kegyele­tüket a község lakói. Szalai Attila A világosi fegyverletétel nemcsak a további kilátás­talan harc elől zárta el az utat, s így számos honvéd életét mentette meg, ha­nem egyben teret engedett az önkénynek is. Hamaro­san számos neves és szá­munkra sajnos névtelen hőst tartóztattak le. Az osztrák vezetés az ítéletek meghozatalával és végre­hajtásával azonban még várt: legfőképpen azért, mert az ország legerősebb vára, Komárom, még ma­gyar kézen volt. Amikor azonban október elején Klapka György tábornok hosszas tárgyalások után átadta az erősséget, sem­mi sem állt a bosszú útjá­ban. A vár kiürítésének más­napján, a bécsi forradalom évfordulóján, október 6-án végezték ki Aradon a hon­védség 13 tábornokát, s Pesten az el^ő magyar mi­niszterelnököt, Batthyány Lajos grófot. Még ebben a hónapban oltották ki Csány I^ászló közlekedési minisz­ter, Perényi Zsigmond bá­ró, felsőházi másodelnök, Szacsvay Imre képviselő­házi jegyző, valamint Ka­zinczy Ferenc fia, Kazin­czy Lajos honvédtábornok életét. De nem kerülték el a bosszút a külföldi se- gélvcsapatok vezetői, kato­natisztek, értelmiségiek, diákok, papok vagy egy­szerű parasztemberek sem. A történészek csaknem 120 kivégzettről tudnak. Egyikük volt Fekete ím­BATTHYÁNY LAJOS KIVÉGZÉSE Polgárok tiszteletadása F áklyák és koszorúk Nagykátán Az aradi vértanúk halá­lának 143. évfordulója al­kalmából rendeznek emlék­ünnepséget ma este Nagy­kátán. A Damjanich János Gim­názium és Kertészeti Szak- középiskola kertjében levő Damjanich-szobornál ha­gyományai alakultak ki az október 6-i eseményeknek. Ugyanúgy, mint a várossal határos tápióbicskei 1849-es emlékműnél: ott Damjanich vörössipkásai futamították meg a támadó Jelacic katonáit a tavaszi hadjárat egyik győztes csatájában. Ennek nyomán vette fel a hős tábornok nevét már létrehozásakor a nagykátai középiskola. A névadóról kezdetben — a hatvanas évek elején — csak szűk körben a kollégisták emlé­keztek meg. Fokozatosan lett iskolai az ünnepélv, s mind többen hozták el vi­rágaikat a város lakói kö­zül is. A nyolcvanas évek végén már a környező tele­pülésekről is érkeztek tisz­telgők, elsősorban a Dam­janich nevét viselő intéz­ményekből, szervezetekből jöttek szép számmal. A mai program fáklyás felvonulással kezdődik, majd a kollégium diákjai­nak előadásában irodalmi műsor következik. Név sze­rint valamennyi aradi hős emlékét megidézik, majd a pártok, szervezetek képvise­lőivel együtt megkoszorúz­zák Damjanich szobrát. Az ünneplők ezután a szom­szédos temetőbe vonulnak át, ahol a szabadságharc tisztjeinek és honvédéinek sírján helyeznek el virágot. A nagykátai emlékünnep­ség este hat órakor kezdő­dik. (tóti)} Kóspaltajj mártírja re, megyénk, közelebbről Imre mikor csatlakozott a Kóspallag szülötte. nemzetet védőkhöz. Anv­nyi viszont bizonyos, hogy A történeti forrásokból 1849, augusztus első nap­nem derül ki, hogy Fekete jaiban egy gerillacsapat tagjaként Esztergom vár­megyében harcolt. Az ország vezetése a sza­badságharc ideje alatt több­ször meghirdetett népfel­kelést. Így 1848—49 telén, valamint a készülő orosz beavatkozás hírét véve, május 13-án, majd június 27-én. A felhívás hatására Dunántúlon is több geril­laosztag alakult. Gröller főhadnagy, futár­tiszt fontos üzenettel igye­kezett Bécs felé, amikor a csapat, amelynek Fekete is tagja volt, elfogta. Ez á ha­ditett azért is volt különö­sen fontos a honvédsereg szempontjából, mert az előrenyomuló osztrák fő­csapatok és a birodalom fővárosa, Bécs között az összeköttetést a Komárom­ból kitölt. Klapka tábor­nok elvágta. Fekete Imre a futárt másnap elengedte, természetesen a küldemé­nye nélkül. Tettéért október 4-én ha­lálra ítéltek. Ugyanazon a reggelen akasztották fel a pesti Újépületben, amikor Batthyány miniszterelnök életét a kivégzőosztag go­lyói kioltották. ★ A kóspallagi általános iskolát az elmúlt évben a falu mártírjáról nevezték el. Ugyanekkor leplezte le Katona Tamás államtitkár Fekete Imre emléktáblá­ját. Kép és szöveg: Itardi Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom