Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-06 / 236. szám

Ma a szabadságharc vértanúira emlékezünk XXXVI. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM 199». OKTÓBER 6., KEDI) Ára: 11,,»0 forint NAGYSÁNDOR JÓZSEF SCIIWEIDEL JÓZSEF ÜESSEWFFY ARISZTID DAMJANICH JÁNOS LEININGEN- WESTERBURG KÁROLY GRÓF KNÉZICH KAROLY Próbálóin elképzelni A Tizenhármat. Amíg eltek. Amíg vártak. Ott. az aradi vár­ban. Katonatisztek. Csupa katonatiszt. Bizonyára viselték az egyenruhájukat. Levelet Írtak, gondolkodtak, hallgattak. Nem. nem féltek a haláltól. Ugyan! Ók azzal már megszámlálhatatlanul sokszor szembenéztek. „Nekem a halai semmi” — volt a szavajárása Dessewffy Arisztidnak. Ismerték a halált. Tudtak róla egy és mást. Talán tudták, hogy csak egyvalaminek a vége. Az ember egyikfajta halmazállapotának. De az ember nem azonos holmi hal­mazállapottal. A katonatiszti formájukban nem voltak hibátlanok, nem voltak szentek, meglehet, még hősük sem. Iluzakodtak, veszekedtek, nem szerették egymást. Hát hogyne, volt köztük osztrák lovag, német polgár, magyar nemes, szerb paraszt... De ez azon a na­pon, mikor kiléptek a cellából, s vesztőhelyükre vonultak, már nem számított. A hi­degen világító októberi nap alatt, higgyük, boldogok voltak a maguk rideg, katona- tiszti módján. Nem tudták, hogy nem felejtjük el őket. Nem tudták, hogy ők lesznek majd a legendás „tizenhármak". Csak azt, hogy akárhogyan éltek, becsülettel halnak. Csupa mosoly lesz az életük olt, amit jobb híján úgy nevezünk: túlvilág. Nem találunk meg­felelőbb szót rá. Pedig itt van körülöttünk. Egészen közel. Török Ignác, ha kedve tartja, úgy sétálhat szülőhelye, Gödöllő utcáin, akár én, aki pillanatnyilag bérlő va­gyok a Stromfeld sétányon. Nádudvari Anna A VÁROS MÁRTÍR SZÜLÖTTE A „tudományos” katona Gödöllő több mint két évszázada rendre nagyobb szerepet játszik a magyar történelemben, mint ami területénél, lélekszámúnál fogva „megilletné”. Itt minden megtörtént, ami megtörténhetett. Több is, mint amit a képzelet ki-' találhat, S milyen elgon­dolkoztató: a hétköznapo­kon gyakrabban beszélünk Ferenc Józsefről — aki a kiegyezés után, s amíg a királynét meg nem gyil­kolták. sokszor időzött a Grassalkovich-kastélyban —, mint Török Ignácról, az aradi vértanúról. A kastélyt koronázási ajándékként ajánlotta fel a magyar állam annak az uralkodónak, akinek töb­bek között a következő­ket írta 184!). október 2-án Haynau táborszernagy: „A legmélyebb hódolattal je­lentem felségednek, hogy az aradi haditörvényszék tizennégy, ott fogságban lévő felkelüfőnök ügyében meghozta az ítéletet”. Török, Ignác gazdatiszti családban született, 1793- ben. A „tudományos” ka­tona, a hadmérnök Ko­márom parancsnokaként elősegítette annak a vár­nak a megerősítését, mely­ben Klapka Világos után is ellenállt, s amnesztiát tudott kiharcolni katonái­nak. A szabadságharc vég­napjaiban a Szeged körüli erődítési munkát vezette Török Ignác, egy levélé­ben leszögezve: „de ha megbukunk, felakaszta­nak”. Sajnos reálisan lát­ta a bukás következmé­nyeit, s erőszakkal halt meg, noha fegyver nélkül harcolt a szabadságért. Az aradi vértanúk 1849. október 6-a után is alakí­tották a - magyarság sorsát határainkon innen és túl. Gödöllő iskola- és utca­névben őrzi a tábornok emlékét, és egy kis, köz­téri mellszoborral. Az idén változatos prog­rammal tiszteleg a város vértanú szülötte előtt. Délután három órakor például tudományos em­lékülést tartanak a mű­velődési központban — Kossuth Lajos születésé­nek 190. évfordulójára va­ló tekintettél is. Kossuth Gödöllő képze­letbeli emlékkönyvébe is írt néhány jeles oldalt. A eyeztes isaszegi csata után a kastélyban vitatta meg (Folytatás a 8. oldalon.) PÖLTEN BERG ERNŐ LAHN EK GYÖRGY VÉCSEY KÁROLY GRÓF LÁZÁR VILMOS A MAGYAR KÍNOK GOLGOTÁJA Minap a kezembe került egy régi diáknaptár, amelyben tragikus hangulatú emlékező versre bukkantam. Október 6-ára emlékezett és Aradot a magyar kínok golgotájának nevezte. Méltán, mert Aradon nemcsak szabadságháborúnk nagy­szerű katonáit, hanem, a nemzetnek a független­ségbe, az idegen hatalomtól való megszabadulás­ba vetett hitét küldték a vesztőhelyre. Aradon 1849. október 6-ának hideg, esőre haj­ló hajnalán tizenhárom halálos ítéletet hajtottak végre. Haynau táborszernagy, Magyarország telj­hatalommal felruházott császári helytartója ezt írta augusztus 24-én kelt levelében: „Egy évszá­zadig nem lesz forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökeres­től irtom ki a gazt.” Világos beszéd: ez a ke­gyetlenkedésben örömét lelő {élörült több száz honvédtisztet és ^polgári személyt akart elpusztí­tani. Mindazokat, akik valamelyest is kezdemé­nyező szerepet vállaltak a forradalomban, s a bécsi kamarilla által reánk kényszerített önvé­delmi harcban. Aradig vezető útját akasztások, botozások és más erőszakos cselekmények kísér­ték, de élete nagy pillanatának azt tartottá, ami­kor törvényt ülhetett a honvédsereg fogságba ke­rült törzstisztjei és tábornokai felett. A hadbí­rósági periratokba tekintve, egy percig sem lehet kétséges, hogy a vádlottak halálos ítéletét már eleve megírták. A perek- nem felelősségük vagy vétlenségük megállapítására, hanem megtörésük­re, megalázásukra szolgáltak. Még csak enyhítő körülménynek sem tekintették, hogy többen nem a saját elhatározásukból, hanem felsőbb parancs­ra léptek a magyar kormány, illetve a honvédség szolgálatába. Nem lehet ugyanis elégszer hang­súlyozni, hogy a magyar forradalom márciustól szeptember végéig tartó első szakasza az uralko­dó által szentesített, alkotmányos folyamatként zajlott le. Csakhogy a változásokat komolyan ve­vő nemzetet Becs rútul rászedte; amikor az ősz- szeomló régi rend csődtömegének eltakarítását, az új magyar hatalomra testálta, s végül belekerget­te egy véres önvédelmi háborúba. Ennek a há­borúnak legelítélendőbb vonása az volt, hogy a Habsburg-iiralkodóház. vagy annak szélsőségesen konzervatív kamarillája egymás ellen uszította a Kárpát-medence eladdig egymással békében élő népeit. Csekély elégtétel a múltért, s a térségben máig parázsló történelmi ellenszenvekért, hogy az uralkodóházat 1918-ban éppen azok a népek taszították le a trónról, amelyeket egykor a ma­gyarság leverésére vezényeltek. Sokakat, akkor, 1848 49-ben éppen ez a példát­lan hitszegés vezetett át a magyar igazság tábo­rába. ahol ki is tartottak a vérpadig. Érdemes a mai kornak is megszívlelendő tanulságul felem­líteni, hogy a tizenhárom, kivégzett hős. szárma­zását tekintve az egész Közév-Európát képviselte. Volt közöttük magyar, osztrák, szerb, horvát. de még birodalmi német is. Különbözhettek rang­ban, származásban, felfogásban, de egyek voltak egy jobb világrend igenlésében. Ne feledjük, ma is léteznek s működnek a térségben sötét erők, amelyek a népek és nemzetek egymás ellen ha- ragításával szeretnék a világ kerekét visszafor­gatni. Az aradi golgota példája adjon erőt ennek elkerüléséhez! Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid. Kiss Ernő, Knézich Károly, l.ahner György, Lázár Vilmos. Leiningen-IVesterbum Ká­roly, Nagysándor József. Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác. Véesey Károly, és az e napon Pesten kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök életáldozata intse a nemzetet arra a belátásra, hogy a magyar feltámadáshoz nem csak a golgotán keresztül vezet az út. Pusztaszeri László TÖRÖK IGNÁC AULICH LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom