Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-06 / 160. szám
mr.sT . .V/ f. > / /] 1988. JÚLIUS 6.Í SZERDA Előadás és közönsége Könnyed, nyáresti kikapcsolódás Csillag Pálnak nincs szerencséje. Elvesztette a huszárok zsoldját tartalmazó piros ötigyellárist, pedig már csali néhány hete van az obsitig. Most tudja meg, hogy hajdani menyasszonya, Zsófi már a tölgyesi bíró felesége. Török Mihály uram viszont Menőikéről, törvénytelen gyermekéről hallgatott az asszonyka előtt. Azt talán mondani sem kell: a huszárok pénze , Mencike hálókamrájában keveredett el valamiképp. Két férfi vádolja saját bűnével, a hűtlenséggel, az egyetlen ártatlant, Zsófit. Persze úgy illik, hogy a félreértések, bonyodalmak után minden tisztázódjon és a lehető legjobban rendeződjön el. Ennyi Csepreghy Ferenc népszínművének rövid tartalma. Minden kellék adott a kellemes, nyáresti kikapcsolódáshoz. Csupán annyi a kérdés, igenyli-e a közönség az effajta produkciót és a színészek ismerik-e a nálunk oly régóta elfeledett stílust? A Szentendrei Teátrum előadása megnyugtató választ ad a kétkedőknek. Telt ház volt a bemutató napján, és mindenki elégedetten távozott.' Kicsit ijesztően indult, de óehanv perc elteltével összerázódott a szereplőgárda, meg- ' találták a hangot, amit később végigvittek. Harsányak voltak, ha azt kívánta a szituáció és érzelmesek, ha arra A jegyző is megkívánja a szép menyecskét (Kováts Adél és Kalocsay Miklós) Rubold Ödön megtanulta szakma mesterfogásait volt szükség. Öröm volt látni Rubold Ödön érett játékát, kiváló alakítását. Egyre biztosabb, hog* ez a fiatalember megtanulta mestersége esínját-bínját és tudatosan alkalmazza színészi eszközeit. Valamennyi mozdulatából, hangja rezdüléseiből kiolvashattuk; élvezettel lubickol a szerep kínálta lehetőségben. Ugyanakkor képes volt távolságot tartani és szinte kikacsintani a nézőknek; ne i-egye- tek komolyan! A publikum pedig hálás volt és fogékony a legkisebb poénra is. Kováts Adél és Inke László egyenrangú partnernek bizonyult ebben a felszabadult komé- diázásban. Előbbi talán csak éneklésben maradt el a várttól. Nem tudta hangerővel betölteni a szabadtéri színpadot. Ami azért is meglepő, mert a szövegmondásnál nem volt ilyen problémája és annak idején operettsaakon végezte a főiskolát. A mellékszereplők között sem találtunk olyat, akinek ne lett volna legalább néhány ' ígéretes felvillanása. Szóval egyértelműen bebizonyosodott: nem szabad semmit eleve értéktelennek, igénytelennek vélni. Figyelemre méltó teljesítmény volt ez a vállalkozás és remélhetőleg lesz folytatása. Addigra le lehet csiszolni a vadhajtásokat. Mert akadtak ilyenek is. Személy szerint ellene vagyok az erőltetett aktualizálásnak, a rossz viccek beépítésének. Mikor Csillag Pál azon elmélkedett, kitől kérhetne kölcsön, hiszen elment már mindenkihez at öreg, beteg román kivételével, szomorúan néztem magam elé. Még inkább elkelj j szemle, új szemlélet A nevelésügy folyóirata „.. a magyarországi cigányság mozgásban van, forr, alakul. történelme jelentős állomásához érkezett, vagy érkezik.” Ez a. megállapítás Pándl Pálnak, a tavaly elhunyt akadémikusnak a Csehszlovák Tudományos Akadémián tartott Lakatos Menyhértről szóló előadásában hangzott el a múlt évben. Az előadás egy részletét most a legújabb magyar folyóirat mutatványszámából olvashatjuk. Űj Szemle a címe, amely bevallottan is új szemlélettel kíván közeledni a cigány nevelésügy és kultúra kérdéseihez. Szólni akar minden cigány és nem cigány értelmiségihez pedagógushoz, akit a ■ népcsoport ügye foglalkoztat. A felelős szerkesztő Kár- páthv Gyula elmondta, hogy a folyóirat egyik fő vonulata a kettős identitás kérdésköre lehet Cél a hagyományok,' az új irodalmi értékek felmutatása, a reális kép kialakítása erről az etnikumról, a jobb megértés elősegítése és a nemzetközi kitekintés ebben a témakörben. A közel háromezer példányban készülő, az idén előreláthatólag még egy, jövőre pedig negyedévenként utcai árusításra. közkönyvtárakba, iskolákba, óvodákba, népművelőkhöz, pedagógusokhoz• kerülő folyóirat, mint azt Choli Daróczi József költő, A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének titkára is említette: pedagógiai indíttatású orgánum lesz, de nem módszertani füzet. Az új kiadvány mellé a cigány értelmiségiek és művészek a témával foglalkozó szociológusok, publicisták tömörülnek. Az első számban többek között Szabolcsi Miklósnak, az Országos Pedagógiai Intézet igazgatójának a cigánytanulók neveléséről szóló cikkét olvashatjuk. Izgalmas kérdéseket feszeget e népcsoport státusáról, többek között arról, hogy miért nem nemzetiség a cigányság, Kovács József, dr. Mezei Barna jogtörténésszel, az ELTE tanárával készült interjúja. A körkérdések fórumán Kár- páthy Gyulának Szakonyi Károly, Hegedűs Géza, Győri László, Major Ottó, Vörös István, Nemeskürty István, Hernádi Gyula és Osztojkán Béla nyilatkozik. — Nagy szükség van a kiadványra, s erős az elhatározás, hogy jövőre már rendszeresen megjelentetjük — közölte Csernus László az Országos Pedagógiai Intézet képviseletében. K. T. I. serített a közönség túlzott lelkesedése ezért a mondatért. Sorolhatnám még a kifogásaimat, például a díszletházról, ahol a kémény is beleremegett, ha az ajtót becsapták, ám ez nem érinti a lényeget. A Teátrum — hasonlóan az elmúlt évekhez — idén is olyan programot kinél, ami segít a hírnév, a színvonal megtartásában. Sz. Z. L. Apáti-Tóth Sándor Talált képek összetöredezett fakéregarc tekint ránk az egyik felvételről. A másik pedig úgy villan elénk, mintha egy száguldó vonat ablakából pillarita- nánik meg. S ha harmadik képen egymást keresztező, összemosódó .sínpárak indulnak, s visznek — nem tudni hová. A legremekebb talán az a montázs, amelynek alján egy női alak látható derékig, hátával támaszkodik — vagy talán tartja — a fekete keresztformát. Salvador Pali Íme, az ember című csodálatos alkotását idézi emlékezetünkbe. Egészen különleges a Cegléden élő fotóművész — Apáti- Tóth Sándor látásmódja. A fővárosban, a Váci utcai Fotóművész Galériában csütörtökön 4 óraikor nyíló tárlatának ezt a címet adta: Talált képek. Hogy miért? Arról így valil: „Gyűjtögető alkat vagyok. Elteszem barátaim leveleit, cseperedő gyermekeim firkáit ... újságkivágás^kat... mindent, ami emlékeztethet valakire, valamire, egy hangulatra, egy délutánra... Jó részük soha többé nem kerül elő. illetve mindig éppen azt nem lelem, amit keresek ... Ezt a kiállítást találtam. Vá- lamikor 1970. és 1973. között készülhettek e képek... Legtöbbjükből egyetlen példány maradt, sokuk negatívja sincs meg.” ■ Egyedülálló éremgyűjtemény Emlékszoba Erzsébetnek A királynői lakosztály tárgyi emlékei Tavaly emlékezett meg a történészvilág Erzsébet királyné és császárné. Ferenc József felesége születésének 150, évfordulójáról. Ez alkalomból Polónyi Péter, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény akkori igazgatója emlékünnepséget szervezett, amelyen számos előadás elhangzott, köztük a királyné és a varos kapcsolatáról is. A múzeum Erzsébet-anyaga azóta tovább gyarapodott, jelenleg az ország legnagyobb, a királynét ábrázoló érem- gyűjteményét mondhatják magukénak. A látogatót már a bejáratnál a császárné fogadja: Holló Barnabás domborművé Deák Ferenc ravatalánál ábrázolja öt. Alakja végigvonul az egész■ épületen: képeslapokról néz ránk, fotók mutatják a számtalan utcát, teret, intézményt, amely a történelmi Magyarországon valaha az ö nevét viselte. S a jelenlegi igazgatónak, Varga Kálmánnak köszönhetően mostanra megnyílt az Erzsébet- emlékszoba is. A függönnyel keretbe foglalt szobabelső a gödöllői Grassalkovich-kastély hangulatát idézi, ahol — távol a császári udvar nyüzsgésétől[ — gyakran és szívesen tartózkodott Sissy. A kastély királynői lakosztályából származnak a bútorok: a rózsaszín selyemmel kárpitozott székek, a virágmintás étkészlettel megterített asztal, a sok névjegy borította szekreter. Láthatók a császárné személyes tárgyai: széles csipkegallérja, és az az öv, amelyet maga készített gróf Andrássy Gyulá- né Kendeffy Katinkának. A drapériás falakon és szerte a bútorokon fotók, arcképek, festmények: a királyné férjével, a királyné fiatalon, idősen, a királyné lóháton. Tárló őrzi a híres éremgyűjteményt, a házasságkötés, a koronázás tiszteletére vert plaketteket. Végül a korábbi magyar sajtó lapjai a királyné ellen elkövetett merényletről és Erzsébet haláláról tudósítanak: a Pester Lloyd és a Budapest 1898. szeptember 12-i száma egyaránt első oldalán ad hírt a genfi gyilkosságról, s gyászolja az elhunytat: „az egész Magyarország az iszonyatos merénylet lesújtó hatása alatt áll” — írja a Budapest. M. L. Gyökereink Kezek. ■ \Még ügyetlen kisgyermékkezék. hamvas kis tenyerek, párnás kézfejek, dundi ujjacskák. Fakéreg színű, börkeményedéses, kagylókörmú, eres, repedezett bőrű, szerszámhoz hasonlatos formájú idős kezek. Finom lánykezek, ápolt körmökkel, puha ujjhajla- tokkal, simogató ujjhegyekkel. Kidolgozott, erős, határozott férfikezek, inas — horgas ujjakkal, szikár, dudorodó erű kézhattal, naptól cserzetten. Es hangszerek. Tolisíp, fűzfasíp, nádsíp, furulya. Doromb, tambura, ci- tera, Tekerőlant, pánsip, hegedű. Okarina, dob, hosszúfurulya, duda. Kezek a hangszereken. Hangszerek a kezekben. Gyermekkezek, öreg kezek, lánykezek, férfikezek járatják ujjaikat húrokon, dobverőkön, furulyalukakon. Vaskos, erős, de hihetetlenül érzékeny és finom mozgású kezek hangszereket készítenek. Jár a faragókés, a bicska, formálódik a fűzfasíp, a duda kecsekfeje, húrok feszülnek rtleg, röpül a faforgács, s megszólal a zene. A zene, melyből fokozatosan kibomlik egy nép hangokból formált arculata. A zene, mely feltárja legősibb, közös gyökereinket. Kirgiz pusztán muzsikálnak a furcsa formájú, különös hangú hangszereken a pásztorok — de a dallam ismerős. És ismerős a hazai arc, holott döbbenetesen hasonlít az iménti kirgiz, mongol, üzbég arcokra. Mint ahogyan hasonlít a Székelyföld népének arca, muzsikája, hangszere is. Gyökereink. Ez a címe Kis József rendező és Nemes- csói Tamás operatőr filmjének, amelyből a fenti mondatok néhány megindítóan szép, i néhol szívbe marko- lóan keserű képsort és gondolatot próbáltak felidézni. Gyökereink — amelyekhez e megyében különösen sok közünk van, hiszen a film harmadik alkotója az a Biri- nyi József, aki a Pest megyei Táborfalván él, s egy- személyben hangszerkészítő, hangszertörténész, népzenei- kutató, előadóművész, népzenész, zeneoktató. Bizonyos, hogy nélküle nem jött volna létre ez a szép film, — vagy ha igen, nem lett volna ugyanez. Az ő szuggesz- tíf), s mégis roppant szerény egyénisége, a legjobb értelemben vett megszállottsága is kellett ahhoz, hogy a Gyökerek megszülessen. Narrátora, riportere, közreműködője, szakértője a filmnek, muzsikál húszféle hangszeren, hangszert készít, énekel és énekelni tanít, gyerekeket vezet be a zene és q hangszerek rejtelmeibe, idős emberektől tudakolja az ősi, népi hangszerek készítésének fortélyait. Főszereplő úgy, hogy egyetlen filmkockán sem tolakszik előtérbe. A film utolsó képsoraiban azonban más Válik főszereplővé. Kis József régebbi, erdélyi, székelyföldi, kalotaszegi felvételeit illeszti be, hiszen népzenei gyökereink ide — idáig nyúlnak. Es ezek azok a bizonyos, szívbe markoló képsorok. ' A népi építészet remeke t őrző falvakat, utcákat látunk; csodás kopjafákkal díszlő ősi temetőket, a népi életforma, a földművelés, az erdőművelés nemzedékeken át kialakított, s mellesleg esztétikusra munkált eszközeit: hangszereket hallunk — látunk, népviseleteket és néptáncokat, népi játékokat. Elszorul a szívünk, görcsbe rándul a gyomrunk, mert az jut eszünkbe: lehet, hogy mindezt utoljára látjuk, lehet, ez mar dokumentum, ez már leletmentés, ez már a múlt, mert holnap jönnek a buldózerek, és kitépik széttépik a gyökereket, ezeket a gyökereket, a gyökereinket. Amikor Kis József, Nemescsói Tamás és Birinyi József ezt a filmet készítették, az erdélyi képsoroknak még nem - volt ilyen kicsengésük. Jelenkori történelmünk tragikus eseményeitől lett ez a film nem csupán a legnemesebb népzenei tradícióinkat számba vevő, feltáró munka, hanem felkiáltójel és tiltakozás is. A művészi szándék kontúrjait így rajzolta át drámai, kemény, kegyetlen vonásokkal az élet; így figyelmeztet bennünket még kötelezőbb érvénnyel: népi kultúránk gyökerei azonosak Táborfalván és Székelyudvarhelyen. Ha ott tépik — cibálják e gyökereket, itt is feljajdulv.nk, fel kell fájdulnunk, mert itt is fáj, ugyanaz, s ugyanúgy. (takács) A film ősbemutatója a napokban volt Táborfalván, a mozikban és a televízióban pedig ősszel vetítik majd. ZSIGA BÄCSI. „Csécsénegy utca folyik végig ... Az utcával párhuzamosan rohan a Tisza, füzes bokrok alatt, éppen a csécsi parton, egyre nagyobb szakadékokat vájva a szántóföldbe, s már viszi, viszi a temetőt, s kiássa a régi halottakat, s a koporsóval együtt sepri őket a korai feltámadásra. A házhelyek is olyanok, mint egy jól rendezett ravatal. Elöl van a feje- alja, az út felöl a lakóház, evvel egy fedél alatt a lóistálló és a marhaól. De szemben van a nyári konyha s az apróbb állatok hajléka... Az udvart kettévágja a csűr... hátul a ^konyha- és gyümölcskert.- Így van az egész országban, az egész parasztság mindenestül ilyen gondosan be van rendezve," hogy a legkisebb helyen elférjen ...” Ezzel a sorokkal kezdődik az Életem regénye. A magyar prózairodalom egyik legkiemelkedőbb művésze, Móricz Zsigmond, életére visszapillantva, így jellemzi tömörségében is olyan láttatóan Ti- szacsécsét, ahol meglátta a napvilágot. Mintegy jellemezve is a korabeli paraszti világot, melynek egész életében oly alapos ismerője és olyan nagyszerű ábrázolója volt. Hosszú nekikészülődés előzte meg, míg megtalálta a saját hangját. Le kellett számolni a nagy elődök kísértő árnyékával. hogy megszabaduljon Jókai Mór idealizmusától, Mikszáth Kálmán kedélyességétől. Végül néhány novellás- kötet és verses meséinek gyűjteménye után megszületett az első írói remeklés, a Hét krajcár. Ugyanezen a címen megjelent kötete egy csapásra megszerezte számára az írói hírnevet és rangot. Ady, akihez a későbbiek során szoros barátság fűzte, elragadtatott hangon üdvözölte a „Nyugat csapatának keleti zászlóját”, akinek egy-egy írása „egyedül fölér egy forradalmi szabad- csapattal”. A Tanácsköztársaság idején különféle közéleti tisztségeket vállalt, s megírta A földtörvény kiskátéját és a Somogy megyei földművesszövetkeze- tekről egy füzetet. így a levert forradalom után neki is vesszőfutásban volt része. Ki- ’zárták a Petőfi és a Kisfaludy Társaságból, darabjait nem játszhatta a Nemzeti. Csakhamar azonban magára talál, élete vége felé pedig a Kelet Népében — egyebek között — a munkás-paraszt összefogás lehetőségeit firtatta. EGÉSZEN A HALÄLÄIG élete utolsó felvonása az ösz- szegezésé. Ekkor születtek meg a Boldog ember, az Életem regénye, az Árvácska, a két Rózsa Sándor. Nyolcvan kötettel a háta mögött hunyta le végleg szemét, a II. világháború sötét napjaiban. A rádióban egy hosszabb műsor keretében, amelyet Siklós Olga állított össze és rendezett, a nagy író leveleinek, jegyzeteinek felhasználásával emlékeztek Móricz Zsigmond- ra. A dokumentumjátékban, jellegénél fogva, nagy hangsúlyt kapott az a három nő — Janka, Olga, Mária —, akik oly nagy szerepet játszottak az író életében. Mindenesetre az adás gazdája, Linka Ágnes szerkesztővel együtt, kellő tapintattal kezelte a bizalmasabb vallomásokat is, mind Móriczra, mind a szereplőkre tiszta fény vetődött. Szombathelyi Ervin
