Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

MÁST ÉS MÁSKÉNT T ermészetesnek vehetjük azt a felfokozott érdek­lődést, amely az országos pártértekezlet lezaj­lása utáni első központi bizottsági ülést, az an­nak menetéről adott tájékoztatást, s a napilapok — így lapunk — szombati számában megjelent közleményt kísérte. A Központi Bizottság június 23-i tanácskozása félreérthetetlenül bizonyította: a vezető párttestület kö­vetkezetesen tartani kívánja magát az országos érte­kezleten elhangzottakhoz, az ott elfogadott állásfogla­lásban rögzítettekhez, a szó szoros és nemes értelmé­ben élni kíván azzal a felhatalmazással, amelyet a kül­döttektől kapott. Ez a felhatalmazás egyszerre volt je­le a bizalomnak és közlője a kötelezettségeknek. A bi­zalomnak megfelelni — ma sokkal inkább, mint bár­mikor korábban — a kötelezettségek következetes tel­jesítésével lehet. Amiből logikusan következik: mind a párttagság, mind a politikai érdeklődésű párton- kívüliek a szavak hitelét azon fogják lemérni, hogy szándékokban, elhatározásokban és tettekben mi áll fedezetként mögöttük. Ennek a fedezetnek lényeges eleme lehet az a fel­adatterv, amelyet a testület elfogadott, s amely a párt­értekezlet állásfoglalásának megvalósítását szolgálja. Ez a feladatterv — amelynek szövege megjelenik a Pártélet című folyóiratban, s ugyanakkor eljuttatják azt minden alapszervezethez — markáns jelzője an­nak, hogy új irányba fordul a párt tevékenysége, mást és másként kíván politikai vezető erőként tenni, mint amit eddigi gyakorlata mutatott. Ennek a másnak és máskéntnak a szükségességét sokoldalúan bizonyítot­ták az országos pártértekezletet megelőző viták a me­gyében. Jogos igény volt például a pártalapszervezetek szerepének nagymértékű növelése, a párt választási rendszerének a korszerűsítése (demokratizálása), a vá­lasztott testületek nem formális irányítói jogainak a megteremtése. Csupán néhányat említünk azokból a véleményekből és javaslatokból, amelyek a megyéből jutottak el az országos pártértekezletre, illetve azt megelőzően az állásfoglalás-tervezet szerkesztőihez, de ennyi is elég annak bizonyítására: valóban a párttag­ság véleménye sűrűsödött össze az állásfoglalásban, s ezt a véleményt (ma már) sem testületeknek, sem sze­mélyeknek nincsen joguk felülbírálni, azaz szorosan ahhoz igazodva kell cselekedni. Ennek a kell szócskának a jele a feladatterven épp­úgy ott van, mint a vezető párttestületek munkája nyilvánosságának szentelt előterjesztésen, a választási törvény egyes elemeinek korszerűsítése szükségességé­nek kimondásán éppúgy, mint a személyi ügyekben tett javaslatokon. Tévedés lenne tehát úgy gondolkoz­ni — holott találkoztunk ennek jeleivel a megyében, bizonyítékaként a régi beidegződések makacs meglé­tének —, hogy a pártértekezlet óta megkezdett vál­tozások a pártban, a politikai életben valamilyen aján­dékok, engedmények a tagság, a tömegek számára. S ha ajándékok, engedmények, akkor lényegében bár­mikor visszavehetők, megvonhatok. Valójában — és ezt bizonyította most a Központi Bizottság ülésének ke­zelése a hírközlésben, betudhatóan annak, hogy végre módot kapott az ilyesfajta tájékoztatásra a szakma — nem történt más, mint annyi, hogy helyreállt a dolgok természetes rendje, L ehet, hogy furcsa a fogalmazás, mert a korábbi megszokásokkal ellenkezik a gyakorlat, de a dolgok természetes rendjének tartjuk például, hogy a Központi Bizottság feladattervében nem jelölt meg határozati eréllyel egyetlen feladatot sem a terü­leti pártszervek és még kevésbé a pártszervezetek szá­mára; hogy csupán a maga gyakorlatában döntött a nyilvánosság kérdésében, s a többi pártszerv és párt- szervezet esetében kimondta, maguk döntsenek arról; hogy nyilvánosságot kaptak azok az ajánlások, ame­lyek személyi kérdésekre vonatkoznak, s amelyektől korábban, találgatások és tippelések méltatlan formá­jában napokig hangos volt az ország. Az utalások, a hivatkozások ilyen, elnagyolt formája is eléggé meggyő­ző ahhoz, hogy belássuk: a mást nem lehet a régi mó­don csinálni, azaz másként lehet és kell módszerben, stílusban cselekedni ahhoz, hogy a tartalom mássága akadálytalanul és maradéktalanul érvényesülhessen. Mert természetesen a hangsúly o tartalom másságára jut. Arra — és ezt a gyakorlatot is sok bírálat érte a megye pártalapszervezeteiben —, hogy ne szülessenek sorozatban mindenkire kötelező, ámde feltételek híján és a kellő konzultáció mellőzése miatt végrehajthatat­lan határozatok, hanem a területükön legilletékeseb­bek, az ott dolgozó pártszervek, -szervezetek döntse­nek róla, az útmutatásokból, az irányjelölésekből mit és miként alkalmaznak saját viszonyaikra. Van ebben szokatlanság? Igen, van. S ezzel együtt, éppen a szokatlanság következtében rejlik benne koc­kázat is, de kétségtelen, a kockázat sokkal kisebb mér­tékű, mint a lehetséges nyereség. A nyereség az alko­tó részvétel lehetősége, mind a párttagság, mind a pár- tonkívüliek esetében; a beavatottság tudata ugyanis felszabadítja az alkotó erőket. Ezekre az alkotó erőkre a társadalom, a gazdaság minden területén égető szük­ség mutatkozik napjainkban, hiszen — el ne feledjük! — a mást csupán elkezdtük, a máskéntet csupán ízlel­getjük. Nem benne vagyunk a folyamatban, hanem az elején, azaz sok tekintetben majd csak a továbbiak­ban dől el, a lehetőségekkel (a magunk teremtette le­hetőségekkel!) tudunk-e, s miként tudunk élni. A mást és a másként vitató, tevő Központi Bizottság egyben felkínálja a példát a megyei, a városi pártbizottságok­nak, a pártvezetőségeknek és -alapszervezeteknek, hogy azok szintén mást és másként elemezzenek, vitassanak meg és cselekedjenek, mint tették korábban. Ne le­gyünk tévedésben: ez a váltás kemény küzdelem lesz. K emény küzdelem lesz, mert hatnak a megszoká­sok, a beidegződések, makacsul tartja állásait a rutin, s vannak természetes, hogy vannak, akik­nek nem tetszik a váltás, akik a régi módon — a rosszul értelmezett hatalom pozíciójából — szeretnének továbbra is dolgozni, A Központi Bizottság június 23-i ülése az el­ső hangütés: másról és másként politizál (kér véle­ményt, vitatkozik, dönt) a párt. s cselekedni is mást és másként fog. Vélhető: a következmény, az ered­mény is más lesz. mert másként, az egész társadalom beavatottságával hozzuk azt létre. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJA!. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGI ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM Ára: 1.80 forint 1988. JÜNIUS 27., HÉTFŐ Országos közgyűlés az MHSZ-ben Kinevezés helyett választás Előszűr tartottak vezetőségválasztó országos közgyűlést a Magyar Honvédelmi Szövetségben. (Az idősebbek emlékezhet­nek még rá: a jogelődnek számító Magyar Honvédelmi Sport­szövetség V. kongresszusán, 1963. június 21—23-ig került sor utoljára ilyen választásra, azóta a szövetség vezetőit kíné vezték.) A szombaton a Munkásőr­ség Országos Parancsnokságá­nak székházában megtartott eseményen Bognár Ferenc ez­redes, a főtitkár helyettese le­vezető elnökként köszöntötte a több mint ötszáz küldöttet — klubtitkárokat, oktátókat, edzőket, kiváló élsportolókat —, akik személyenként mint­egy hétszáz MHSZ-tagot kép­viseltek, továbbá a párt- és ál­lami szervek, a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres erők és testületek vezető kép­viselőit, akik között ott volt Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter. Varga Péter, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Farkas Bertalan űrhajós is. Kéri György főtitkár ter­jesztette elő a beszámolót, amely mindenekelőtt a pártér- tekezleten elhatározott meg­újulási, demokratizálódási szándék valóra váltásának tennivalóit tükrözte. A főtitkári beszámolót kö­vető vita után a jelölőbizott­ság vezetője, Tringer Gyula ezredes ismertette a negyven­hét tagú országos vezetőségre tett javaslatokat. A jelölőbi­zottság munkájában részt vett Jant László őrnagy, az MHSZ Pest megyei vezetőségének tit­kára és Fraknói Iván, a me­gyei vezetőség aktivistája is. Az országos közgyűlés az elő­terjesztett névsort elfogadta, de azt további két személy nevével egészítette ki: Így negyvenkilenc tagú országos vezetőség megválasztására ke­rült sor. Ebben a testületben Szakítanak a bürokráciával Új tudósszakszervezet A tudományos kutatóintézeti dolgozók érdekképviseletének, érdekvédelmének tokozására szombaton Budapesten meg­alakult a Tudományos Dolgo­zók Szakszervezete. Az ese­ményen — a SZOT központi iskoláján — részt vett és fel­szólalt Sólyom Ferenc, a SZOT V, titkára. A szervezet létrehozásáról az alapító küldöttértekezlet döntött, meghatározva prog­ramját, szervezeti és működési szabályzatát, s megválasztotta a szakszervezet tisztségvise­lőit. A küldöttgyűlés 9 fős el­nökséget választott; tagjai funkciójukat társadalmi mun­kában látják el. Az egyenlő jogú elnökségi tagok dönte­nek a soros elnök személyé­ről. A szervezet a magyar szakszervezetek alapszabá­lyát elfogadva a Közalkal­mazottak Szakszervezetének keretében önállóan működik. A küldöttértekezleten Szat- máry Zoltán, a Központi Fizi­kai Kutató Intézet főigazgató­helyettese a szakszervezeti mozgalom tartalmi, szervezr-i megújulásának szükségessé­gét indokolva rámutatott: az újító szándékú törekvés egyik állomása a Tudományos Dolgo­zók Szakszervezetének létre­hozása. A programtervezet és szer­vezeti szabályzat vitájában Polgár Tibor, az MTA Filozó­fiai Intézetének főmunkatár­sa arra hívta fel a figyelmet, hogy a kutatások költségveté­si támogatásának összege és aránya az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent. E ten­denciával összefüggésben a kutatás személyi feltételei, a kutatóintézetekben dolgozók élet- és munkakörülményei is romlottak. Baka András, az MTA Ál­lam- és Jogtudományi Intéze­tének munkatársa a szervezeti és működési szabályzatterve­zetet ismertetve hangsúlyozta, hogy a TUDOSZ szakítani kí­ván minden olyan bürokrati­kus hagyománnyal, amely gá­tolja a szakszervezeti munka fejlődését.­Á küldöttértekezlet elé ter­jesztett programtervezet sze­rint mindenki csatlakozhat a TUDOSZ-hoz, aki a tudomá­nyos kutatások bármely terű. létén tevékenykedik. Testületéi alternatív javaslatokat kíván­nak készíteni a kutatások rendszerének korszerűsítésé re a pályázatoktól a bérszabá lyozásig, az alapok elosztásé tói az innováció megvalós'iá- sának folyamatáig. Kezdemé­nyezi egy önálló szakszerveze­ti önsegélyező alap létrehozá­sát, s azt is, hogy a kutatások­ból elbocsátottak számára hoz. zanak létre állami munkanél- külisegély-alapot. A vitában felszólalók szá­mos módosító javaslatot tettek a tervezettel és a szervezeti, működési szabályzattal kap­csolatban, az elhangzott ész­revételeket egy bizottság ösz- szegzi, s ennek nyomán ala­kul ki a végleges tervezet. A küldöttértekezleten esz­mecsere bontakozott ki a TU­DOSZ és a Tudományos Dol­gozók Demokratikus Szövetsé. gével való kapcsolat lehetséges formáiról. A felszólalók rámu­tattak: távlatilag veszélyes a tudományos dolgozók érdekvé­delmének megosztottsága, ezért törekedni kell a szerve­zeti egység megteremtésére. kapott helyet Forral István, a Dunai Kőolajipari Vállalat művezetője, válogatott model­lező sportoló is. Az országos vezetőség tizen­egy tagú országos vezetőtaná­csot választott, majd megérő­sítette főtitkári tisztségében Kéri György vezérőrnagyot, továbbá helyetteseit: Bognár Ferenc ezredest, Tringer Gyu­la ezredest, Csepregi Oszkár alezredest és Szabó Andrást. (Folytatás a 3. oldalon.) Bartók Béla hamvai Útban haza A II. Erzsébetről elnevezett óceánjárón szombaton elin­dult New Yorkból Budapestre a Bartók Béla hamvait tartal­mazó koporsó. A nagy magyar zeneszerző földi maradványait két fia, ifjabb Bartók Béla és Bartók Péter is elkíséri. A brit hajó elsőnek Southampton ki­kötőjében áll meg, ahol emlék­hangversenyt tartanak Bartók tiszteletére, majd a franciaor­szági Cherbourgban köt ki: ot,t már a magyar kormány kép­viselői várják. Franciaország után az NSZK és Ausztria te­rületén halad át a hamvakat szállító kocsisor, hogy végül Budapestre érjen. Nyári nyitány Szentendrén Inkább csak nézelődtek, mint vásároltak az érdeklődők Ha nem is zökkenőmente­sen, de elkezdődtek szombat délután és esté a Szentendrei nyár rendezvényei. A Jurta Színház Bizánc című.produk­ciója ugyan elmaradt, de a Templom-dombon nem csak nevében volt sökadalom. A kirakodóvásár és ■ a Teátrum opera- és operettslágerekből álló műsora egyaránt jóté­konysági célokoit szolgált. A be­vételt a Templom téri plébá­niatemplom felújítására fordít­ják. Az utóbbi időben egyre gya­koribb, hogy a különféle be­ruházásokhoz szükséges pénz egy részét lakossági adakozás­ból igyekeznek beszerezni. Ennek tisztességesebb formá­ja, ha a támogatásért ‘cserébe szórakoztató műsort kínálnak-, így ki-ki maga dönthet, meg­éri-e számára a befektetés, (Folytatás az 5. oldalon.) Középkori kavalkád Visegrádon Megvédte címét a tavalyi Toldi Az első volt a kísérlet, a ta­valyi a finomítások, csiszolá­sok jegyében zajlott, az idei talán a végleges forma. A Toldi Miklós-választásról van szó, amelyet ezen a hétvégén rendeztek meg ismét, hami­sítatlan középkori környezet­ben. a visegrádi királyi palo­ta udvarán. A versenynek nem csupán az az újdonsága, hogy kétfordulós. Más amiatt is, hogy anyagi nehézségek megakadályozták a palotajá­tékok megrendezését, így a győztes nem játszhatja el a palotajátékokon Toldi Miklóst. Ennek ellenére a tavalyi bajnok, Lóska Sándor kihívá­sára tizenöten rajthoz álltak. — Igaz, hogy a Toldi-vá- lasztás elsősorban kulturális látványosság, az is bebizonyo­sodott, hogy sportversenynek sem utolsó. Az első évben Pakucza József talán húsz centivel dobott hosszabbat há­rom méternél, tavaly a győz­tes malomköve már három és fél méterre repült és várható volt. hogy az idén a négymé­teres álomhatár fölött zúg el a kő — illetve az ezt helyet­tesítő ötvenkilós, súlyemelők által is használt gumikorong. Az összecsapást színpompás beponulás előzte meg. Elfog­lalta helyét a trónuson Nagy Lajos király és a királyné, volt Istentisztelet és lovagi torna, Mindenből annyi, hogy ne éljenek vissza túlságosan a. Hajít a szentendrei Flstyur Imre nézők, türelmével, akik tulajt, donképpen a mérkőzésre kí­váncsiak. Az izgalmak nem is maradtak el. Ugyanis tavaly óta a szabályok is tökélete­sedtek, a betartására Novotny Zoltán sportriporter, Bökfi János többszörös világ- és Európa-bajnok, a súlyemelő­válogatott kapitánya és Ba­lázs/! Zoltán világbajnok ügyelt. Több versenyzőnek belépés vagy szabálytalan rúdtartás miatt el kellett te­kintenie az egyik kísérlettől. A vasárnapi döntőbe Lóska Sándor, Pakucza József és a dorogi Fekete László jutott. Közülük végül a tavalyi baj­nok, Lóska Sándor került az élre, akinek sikerült négy méter 19 centire hajítani a súlyt. A serleget és a Duna- tours ajándékát a Toldi-vá- lasztás győztese egy valódi Toldi Miklóstól, a nyolcesz­tendős visegrádi kisfiútól ve­hette át. A két napon összesen két­ezerötszáz fizető nézője volt a viadalnak. A szervezők di­cséretére legyen mondva, nem engedtek a csábításnak, s nem rendeztek giccsvásárt a palo­taudvaron. Egyetlen kereske­dő hirdette portékáját, a fegyverkovács, aki kimondot­tan a Toldi-választásra ter­vezte a köpeny-, műanyag toll- díszes bajvívósisak-,. kard- és szekerceválasztékát A ver- .sen.v után egymás sarkára léptek a jelmezbe öltözött ap­ró középkori 'dtézek, a leen­dő Toldi-jelöltek. • M. K. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom