Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-09 / 33. szám

m$r « MFA, YEt\ 5 1988. FEBRUÁR 9., KEDD Márciusban lesz öt éve, hogy Érden, a városi tanács és a Magyar Földrajzi Tár­saság példamutató összefogá­sa révén megalakult a Ma­gyar Földrajzi Gyűjtemény, amelyhez egy egész országra kiterjedő gyűjtőkör kapcsoló­dik. A magyar utazók, -föld­rajzi felfedezők című állandó kiállításon megismerkedhe­tünk a magyar világjárók munkásságával, Juliánus ba­ráttól Farkas Bertalanig. Hazánk földrajzi fekvése és történelmi viharai nem tet­ték lehetővé, hogy bekapcso­lódjunk a nagy földrajzi fel­fedezésekbe, mégis figyelem­re méltó szerepet játszott a magyarság földünk geológiai, zoológiái, néprajzi megisme­résének történetében. Az ál­landó kiállítás tárgyi anyagát és dokumentumait nagyrészt a Magyar Földrajzi Társaság tudománytörténeti anyagából válogatták össze. A Budai út elején álló, klasszicista stílus­ban, valószínűleg Hild József tervei alapján 1840-ben elké­szült épületben csak szűkösen fér el a gazdag és állandóan bővülő gyűjtemény. Tavaly a kiállítás a Kárpát-medence tudományos megismerésének történetével bővült. Az első teremben egy kivilágítható nagy világtérképen 28 ma­gyar utazó és expedíció útvo- lát láthatjuk. Elektromos kapcsolók segítségével az egyes útvonalak killön-külön is kivilágíthatok. Középen nagyméretű földgömb áll, amely tévésztárnak is nevez­hető, mivel régebben a tv- híradó bevezető részére erről készítették a filmfelvételeket. Néhány érdekes föld körüli utazás kellékeit is itt állí­tották ki. A további helyiségekben időrendi sorrendben szerepel­nek a magyar utazók feljegy­zései, tárgyi emlékei távoli tá­jakról és szükebb környeze­tünkről. A magyar utazók, földraj­zi felfedezők népes tábora sokféle rendű-rangú emberből tevődik össze. Vannak köztük céhbeli vándorlegények, bá­tor hajósok, vakbuzgó hitté­rítők, elüldözött emigránsok és szakképzett geográfusok is. Üti céljaik is megoszlanak. Voltak, akik csak világot akartak látni, mások a ma­gyarok őshazáját keresték, avagy nyelvi kutatásokat folytattak, esetleg néprajzi vagy állattani gyűjtésre, geo­lógiai feltárásra kaptak meg­bízást. A középkori Magyar- ország nem zárkózott el sem Európa más részeitől, sem a távolabbi világok csábítása elől. A Kelet felé induló hit­térítő szerzetesek közül az egyik dominikánus barátnak, Ottónak sikerült visszatérnie Magyarországra és hírt hoz­nia a messzi keleten élő, ma­gyarul beszélő népcsoportról. Ennek hatására indult útra 1235-ben négy szerzetes, hogy az őshazában visszamaradt magyarságot megkeresse. Egyedül Juliánus barát ta­lált rá a Volgán túli terüle­teken élő honfitársainkra, de mire sikerült volna újra fel­venni velük a kapcsolatot, ad­digra a tatár seregek feldúl­ták a magyarok szálláshe­lyeit. így kezdődött világuta­zóink sora, akiknek nyomába eredhetünk legalább képze­letben, a kiállításon végigha­ladva. Volt aki árván, „pénz és taps nélkül”, mint Körösi Csorna Sándor, s akadt olyan is, mint Festetics Rudolf, aki anyagi bőségben jutott el tá­voli tájakra, azonban mind- annyiukban közös, hogy az egyetemes földrajztudományt, a földrajzi ismeretterjesztést szolgálták tanulmányaikkal, úti beszámolóikkal. A kiállítás záró képei első űrhajósunk, Farkas Bertalan 1980-as, nyolcnapos űrutazá­sára emlékeztetnek, ami mél­tó zárása a föld körüli kirán­dulásban részesítő gyűjte­ménynek. V. I. Lefaragni egy fél lépcsőfokot Nem dugják homokba a fejüket Január elsejétől kísérleti jelleggel négy megyében — Fejér, Komárom, Szolnok és Vas — bevezették a két­szintű közigazgatást, hogy a tapasztalatok alapján dönt­senek majd országos elterjesztéséről. Pest megyében ugyanilyen meggondolásból négy nagyközséget vontak közvetlen megyei irányítás alá. A járások megszüntetésével — 1984-ben — sajátos hely­zet alakult ki a közigazga­tásban. A háromszintű igaz­gatást nem lehetett egyik nap- rói a másikra felváltani a kétszintűvel. Akkor a közsé­gek és a megye közé — a járásénál jóval kevesebb fel­adat- és hatáskörrel — be­iktatták a városokat, városi jogú nagyközségeket. Ezt a formát nevezték jobb híján két és fél lépcsős államigaz­gatásnak. Már az elnevezés is sejteti, hogy csupán átmeneti megoldásról van szó, bár azt nem lehet pontosan tudni, hogy ez az átmenet mennyi ideig fog tartani, hogy mikor érnek meg rá a feltételek, hog^ minden egyes település közvetlenül a megyei tanácsok irányítása alá kerüljön. A Pest Megyei Tanácsnál úgy ítélték meg — amint ezt dr. Tarpai Emese, a szerve­zési és jogi osztály vezetője elmondta —, hogy nem dug­hatják homokba a fejüket, várva azt, milyen eredmé­nyekkel zárul majd a kísér­let. Annál is inkább, mert a sajátos helyzetű Pest megyé­be nagyon nehéz más terüle­tek tapasztalatait adaptálni. Szerencsésebb, ha saját ma­guk kísérletezik ki a mód­szereknek legalább egy ré­szét. Ezért kijelöltek négy nagyközséget, s ezeket janu­ár elsejétől a megyei tanács közvetlen irányítása alá von­ták. Áttétei nélkül De mit is jelent a kétszin­tű igazgatás a gyakorlatban? Mindenekelőtt nagyobb önál­lóságot és az ezzel járó na­gyobb felelősséget a helyi tanácsnak. S közvetlen, átté­tel nélküli kapcsolatot a me­gyével. A lakosság szem­pontjából a leglényegesebb változás, hogy gyakorlatilag minden ügyben a helyi ta­nács az első fokú hatóság, a másodfok pedig a megye. Az áttérés — s ebből kö­vetkezően a kísérlet — lénye­ge, hogy ki kell dolgozni en­nek a közvetlen kapcsolatnak a felételrendszerét. Ehhez mindenkelőtt sokkal normatí­vabb megyei irányítás szük­séges, amiben a segítőkészség dominál. Megyénkben már ma is rendszeresek a megyei ve­zetők és a helyi tisztségvise­lők konzultációi, találkozói. A települések közvetlen irá­nyítása természetesen nagyobb terheket ró a megyei appará­tusra is, de ez a tervek szerint ma még nem kell hogy lét­számnövekedéssel járjon, no­ha átcsoportosításokra min­denképpen szükség lesz. A nagyobb önállóság min­denekelőtt a helyi tanácsokat állítja erőpróba elé. Jelentő­sen nő a tanácstestületek sze­repe, felelőssége. Az appará­tusoknak pedig jóval maga­sabb szakmai követelmények­kel kell megbirkózniuk, eh­hez viszont tapasztalt, hozzá­értő szakemberek kellenek. Ma ez még azonban koránt­sem általános. Hiszen éppen ezért volt szükség a városi fél lépcső közbeiktatására, mert bizonyos ügyek intézé­séhez csak itt rendelkeztek megfelelő képzettségű szak­emberrel. De mindenképpen javítani kell a helyi apparátusoknál az első fokú ügyintézés szín­vonalát, hiszen csöppet sem közömbös, hogy egy adott ügy milyen előkészítés, tény­feltárás után kerül a másod­fokú hatóság elé: meg lehet- e például hozni a döntést az iratok alapján, vagy csak hosszas utánajárással? Ütőképes gárda Köztudott, hogy a szakmai színvonal növelése nem a he­lyi tanácsok jó szándékán áll vagy bukik. Ez mindenek­előtt pénzkérdés. Tavaly a megye némileg javította a helyi tisztségviselők anyagi helyzetét. Idén pedig arra te­remtenek lehetőséget, hogy az apparátusok jól képzett, nagy gyakorlattal rendelkező középvezetőket állíthassanak a legfontosabb posztokra, vagy az ilyeneket megtart­hassák. Ehhez pályázat útján lehet bért kérni a megyétől. Járható útnak ígérkezik az igazgatási társulások alakítá­sa, ezt a megye is szorgal­mazza. Több község együtt ugyanis jobban meg tud fi­zetni egy jó szakembert. Ar­ra azonban vigyázni kell, hogy ilyen esetben soha ne az ügyfél menjen az ügyintéző után, hanem fordítva. Sokat segíthet majd a két­szintű igazgatás teljes körű bevezetésében a területfelelő­si rendszer, amit a közel­múltban alakított ki a szerve­zési és jogi osztály. A hu­szonhárom fős csoportba a megyei tanács minden osz­tálya „delegált” tagokat, ön­kéntes jelentkezés alapján. Fölosztották egymás között a megyét, s ki-ki a saját tele­pülésével tart rendszeres kapcsolatot, természetesen eredeti munkája mellett. Fel­adatuk, hogy segítsék a helyi vezetést, a testületet. A te­rületfelelősi rendszer működ­tetése már eddig is kedvező tapasztalatokat hozott. A me­gyeházán úgy gondolták, hogy feltétlenül fejleszteni szüksé­ges ezt a módszert, mert a kétlépcsős igazgatás bevezeté­sekor kell majd egy ütőképes gárda, akikre támaszkodni le­het. Mindezek a törekvések az egész megyére érvényesek, s éppen ezek alapján ítélték meg úgy a megyei vezetők, hogy megérettek a feltételek — ha egyelőre csak négy te­lepülés bevonásával is — a kísérlet bevezetésére. A vá­lasztást széles körből kezdték, szigorú szempontrendszer alapján. Figyelembe vették a lakosság számát, a település kapcsolatát a fővárossal (köz­lekedés, telefon), a lakosság mozgásirányát, a település sze­repét a térségben, az intéz­ményellátottságot, a tanácsi vezetők és az apparátus fel- készültségét, a hatósági mun­ka színvonalát és az első fo­kú határozatok számát. A végső négy Mindezek alapján nyolc nagyközség maradt fönn a ros­tán, s közülük választották ki — nagyon alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálat­tal — a végső négyet: Gyált, Kerepestarcsát, Pilisvörösvárt és Vecsést. M. Nagy Péter Jelentősen emelik az árakat Veszteséges a kölcsönzés Áprilistól megszűnik a cso­portkedvezmény, s tavasztól várhatóan a diákok sem köl­csönözhetnek féláron az Ezer­mester ifjúsági kölcsönző leányvállalat boltjaiban. Az okokról, s a téli szezon eddigi tapasztalatairól a leányvállalat vezetői elmondták: a hó nél­küli tavaszias tél nehéz hely­zetbe hozta a kölcsönzőbolto­kat. A téli sporteszközök bér­be adása eddig sem volt nye­reséges vállalkozás, a mostani szokatlan időjárás azonban tovább növelte a ráfizetést. A Játék — nevelő célzattal Egészségfutam Budaörsön Ügy 5—600 ifjú résztvevőt várnak arra az Egészségfutam elnevezésű egészségnevelési napra, amelyet március 26­Az északi-sarkköri expedícióban részt vett magyarok emléke a gyűjteményben, az előtérben egy olyan cipő, amiben a lap­pok járnak. (Hancsovszki János felvételei) Köztermesztésre engedélyezett Új fajta a jankabab Bővül a zöldségnövények választéka: a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a Növénytermesztési és Minősí­tő Intézet ellenőrzései alap­ján több új fajtára adott köz­termesztési engedélyt. A hazai zöldbabtermesztés­ben tíz évvel ezelőtt átmene­ti visszaesés következett be, időközben azonban megnőtt iránta az érdeklődés. A Ve­tőmagtermeltető és Értékesí­tő Vállalat kutatóközpontjá­ban kinemesített janka fajta, az összehasonlító fajtákhoz képest nagyobb hozamot ad, gépi betakarításra is alkal­mas. Nagy előnye még, hogy a vírusbetegségekkel szem­ben gyakorlatilag ellenálló. A kiskerti termelőknek ajánljuk a Lugas elnevezésű új paradicsomhibridet. Magas támrendszerrel adja a legna­gyobb termést, egy hektárról átlagosan 29 tonnát értéke­síthetnek belőle. Termése a szállítást jól bírja, mivel bo­gyói a repedésre kevésbé haj­lamosak. A lugasparadicsom jóízű. A Debreceni Agrártu­dományi Egyetemen új zöld­borsófajtát állítottak elő, amellyel a késői érésű fajták vetőmagjának importját lehet mérsékelni. án rendeznek meg Budaörsön, a 2. Sz. Általános Iskolában. Az esemény az egészségmegőr­zés társadalmi programjának játékos feldolgozása szellemi, gyakorlati és sportvetélkedő formájában. A házigazda bu­daörsiek a saját színeiket kép­viselő helyi iskolák csapatain kívül a többi résztvevőt a megye dél-budai térségének két városa, Érd, Százhalom­batta és körzete általános is­koláiból és középfokú oktatá­si intézményeiből várják. A rendezők: a Pest Megyei Tanács alkoholizmus elleni bizottsága, a megyei köjál egészségnevelési osztálya, a megyei tanács ifjúsági és sportosztálya, valamint a há­rom város alkoholizmus elle­ni bizottsága, akiket védnökök és támogatók sora segít a ren­dezésben. Az említettek kép­viselői, ifjúságpolitikai, egész­ségnevelési területen dolgozó pedagógusok egyeztették a nagyszabású egészségnevelési nap sok ötlettel összeállított gazdag programját. bevétel az elmúlt évhez képest felére csökkent: a kölcsönöz­hető 1300 szánkó, korcsolya, sícipő illetve síléc egy része még el sem hagyta a raktára­kat. Pedig a kereslethez iga­zodva az új szezonra tőkés im­portból mintegy 70 műanyag síléccel növelték a kínálatot, s ezer síruhát gyártattak, igaz, azokat már értékesítették 2800—3500 forintos áron. A síruha árusításának gon­dolata — mint mondták — már az új üzletpolitika jegyé­ben született, csak kölcsönzés­ből ugyanis nem tudnak meg­élni. A beszerzési árak folya­matosan emelkednek, s a be­vételi díjak az önköltséget sem fedezik. Ez annak ellenére is igaz, hogy a téli eszközök díja az általános forgalmi adó be­vezetése miatt kilenc százalék­kal nőtt, így például a mű­anyag lécért 130, a sícipőért 110, a szánkóért, illetve a kor­csolyáért 55—55 forintot kell fizetni naponta. A kölcsönző hátrányos helyzetbe került az­zal, hogy a leányvállalatot a 25 százalékosan adózók közé sorolták, mondván: szolgálta­tása nem sport, hanem belke­reskedelmi tevékenységnek minősül. A KISZ Központi Bizottsága a féláru kölcsönzést eddig évente 4—5 millió forinttal tá­mogatta, ezt az összeget idén nem folyósítja. Az Állami If­júsági és Sporthivatal — előd­jétől, az Állami Ifjúsági Bi­zottságtól eltérően — sem ad pénzt a kölcsönzés támogatá­sára Pedig lenne mire költeni. A meglévő 40 milliós készlet egyharmadát — avíttsága, ko­pottsága miatt — már rég ki kellett volna vonni a forga­lomból. A leányvállalatnál azt is el­mondták, hogy a pénzügyi szabályozók változásával a nyári cikkek körében jelentős áremelkedés várható. A Magyar Földrajzi Gyűjtemény Érden Világjáró utazók felfedezései Kínai étkészlet. A cím feletti képen: világtérkép és tv-sztár glóbusz az első teremben. A bal oldali képen: faragott szobor Nyugat-Afrikából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom