Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-20 / 16. szám

1988. JANUAR 20., SZERDA 5 Színház — állami támogatás nélkül Nincs szükség könnyű sikerre Néhány esztendővel ezelőtt országos vitát váltott ki Hernádi Gyu­la író — altkor renegátnak tartott — nézete, miszerint a kultúra áru. Azóta eltelt némi idő s bizony, ha kényszeredetten is, de be kell valljuk — és meg is tesszük —, hogy Hernádi Gyulának igaza volt. olyannyira, hogy idestova ott tartunk: a kultúra nem mindenkié, hanem azé, aki megfizeti. S egyre kevesebben tudják megfizetni — különösen nem azok, akik erre rászorulnának, vagy akik ezt való­ban igényelnék. Elég csak sorra venni a könyvek, a mozi, a színház árait, hogy az ember elgondolkozzék. A művelődés azonban nemcsak nekünk, az olvasni, színházba járni szeretőknek drága, hanem azoknak is, akik ezt — csúnya szóval élve — előállítják. Magyarán: gondokkal küzd a könyvkiadás, a színházi élet és a filmforgalmazás is, mert az álla­mi támogatás csökken, az áremelések pedig visszariasztják a poten­ciális vásárlókat. A mindennapok gondjái ugyanakkor egyre nagyobb számú közönséget késztetnek az igények csökkentésére. Azaz: mind többen gondolkoznak úgy, hogy ha már ilyen sokba kerül a szóra­kozás, akkor az egyúttal legyen kikapcsolódás is, mert úgy tudok igazán regenerálódni. Megnőtt tehát az érdeklődés a krimi- és plety­kairodalom iránt s a mozikban, színházakban szinte csak a kom­mersz darabok számíthatnak telt házakra. Nem véletlen, hogy a mér­leg nyelve is erre billen, ha a műsorkínálatokat vagy az új kötetek listáját tekintjük át... Hiába, mind a könyvkiadók, mind a színhá­zak a könnyebb ellenállás irányába igyekeznek — leszámítva a kevés kivételt. Az utóbbiak közé tartozik a mindössze félesztendős múltra visszatekintő budapes­ti Jurta Színház, amely ta­valy október óta működik és mindenfajta állami támogatás nélkül önmagát tartja el. — Való igaz, rá kellene hajtanunk a kasszasikerre, hiszen a. színház építéséhez — az ígéretekkel ellentétben — egyetlen fillér hozzájárulást sem kaptunk a művelődéspo­litikai kormányzattól. Így az­tán a társulat nyakába sza­kadt a teljes beruházás és a működtetés valamennyi költ­sége. Anyagi bázist kell te­remtenünk ahhoz, hogy a hi­teleket — a nem csekély ka­mattal egyetemben, — öt év alatt visszafizethessük — mondta Romhányi László, a színház igazgatója. — Nehéz volt a társulatot úgy össze­szedni, hogy olyanokat talál­junk, akik átérzik annak a felelősségét: mindenki, a leg­kisebb beosztású is, sorsdön­tő módon befolyásolja a szín­ház egészét, Ehhez, alapve­tően a munka becsületét, il­letve a fogalom elvesztett ^psját^yett, visszaállít^ j Egyszerűen -nem. .engedhetjük; meg magunknak, hogy olyan eroberekkel dolgozzunk, akik ezt nem érzik át teljes .mély­ségében.' vagy olyanokkal, akiknek, a tevékenységére nincs szijkség. Itt nincs fölös­leges ember, ám ha mégis akadna,! akkor attól megvá­lunk. Az élet diktálja, hogy milyen létszámmal oldjuk meg . feladatainkat. Jelenleg színészekkel, technikai sze­mélyzettel együtt összesen 44 munkakanyves tagunk. . van. Nem alkalmazunk például -- a többi színházzal ellentétben — nézőtéri felügyelőt, és ez nem okoz számunkra semmi­féle gondot. Ma már elmond­hatom, hogy ; nyolcvan száza­lékban jól búzó csapatot sike­rült kialakítanunk. # A beszélgetés elején el- ismerte, hogy rá kellene haj­taniuk a sikerre. Am mégsem teszik. Miért? — Sikerből is többfajta van. Jómagam az úgyneve­zett könnyű sikertől, ha tet­szik, a kommersztől szeret­ném elhatárolni a színházat. Ügy vélem, rendkívül sok az adósságunk a magyar dráma- irodalommal kapcsolatban. Ezért tartjuk elsődleges cé­lunknak a méltatlanul elfe­lejtett írók, illetve művek bemutatását. Tudatosan réteg­színházat kívánunk kialakíta­ni, vállalva a különleges ízek, különleges ügyek pódiumra ál­lítását is. A magunk részéről szeretnénk végleg megmarad­ni a nehéz műfajú és nagy jelentőségű produkcióknál, s bizonyosak vágyunk abban, hogy meglesz a közönségünk is, Hiszen a más színházakban bemutatott és nagy sikerrel játszott Csirkefej és az Alom­kommandó is bizonyítja, hogy heteken át ki lehet rakni a Minden jegy elkelt! táblát, ak­kor is, ha a játszott darab véresen komoly, őszinte, ab­ban az esetben, ha fontos tár­sadalmi problémát vet föl. • Milyen mértékben fogad­ja el a publikum a Jurta kon­cepcióját jelenleg? — A hagyományos érte­lemben vett színházi előadá­saink jelenleg hatvanszázalé­kos telítettséggel mennek Azok a produkciók, amelyek elsősorban dokumentarista igénnyel lépnek föl, 100-120 százalékossal. Ilyenek például a Gondolatok Erdélyről, az In memóriám Márton Áron vagy a Scheiber főrabbi em­lékére rendezett estünk. Te­hát azok az összeállítások, amelyek a levegőben lévő problémákról szólnak, ame­lyekről az emberek beszél­nek, ami foglalkoztatja őket. Persze, korántsem mondha­tom, hogy nálunk jelenleg minden rendben van. Nem tudunk teljes mértékben meg­felelni egyelőre a magunk elé tűzött feladatoknak, hiszen anyagi nehézségek miatt be­mutatóink maradtak el és az is előfordult már, hogy a szí­nészek nem kapták meg idő­ben a fizetésüket. • A színház ennek ellenére —* vagy talán éppen ezért — sok mIndent vállal, többek kö­zött egyre nagyobb szerepel a közművelődési célok elérésé­ben. — Vallom és hiszem, hogy minél több arculata Van egy színháznak, annál jobb neki is és a közönségnek is. Ezért dolgozunk együtt a Budapesti Művészetbarátok Egyesületé­vel, adunk helyet kiállításaik­nak a Jurta-galériában, és ezért örülnénk, ha ezt a le­hetőséget a, művészek mind szélesebb körben vennék igénybe. Hasonlóképpen a közművelődés más területeit is igyekszünk támogatni a magunk módján. így kerül sor nálunk a közeli jövőben Tol­na és Heves megye kulturá­lis életének budapesti bemu­tatkozására, s ugyancsak eb­be a körbe tartozónak érzem, hogy elmegyünk program­jainkkal, darabjainkkal azok­ba a vidéki művelődési há­zakba, ahová hívnak bennün­ket. Jártunk Vácott és ismét készülünk oda. Remélem, a többi jelentős vagy kisebb művelődési házzal is felve­hetjük a kapcsolatot. Annál inkább fontosnak tartom ezt, mert éppen az idén húsz esz­tendeje annak, hogy Sáriban, az általános iskolában ma­gyart és történelmet oktat­tam ... • Sokan szidják, bírálják a Jurta Színházat. Mi a véle­ménye erről? — Büszke vagyok arra, hogy a színház mint szellemi befo­gadóhely nyitott tudott ma­radni. Nem akarunk könnyű sikereket, s ezt látván, mind többen kopogtatnak nálunk. Az NSZK-ból, Moszkvából, Pá­rizsból kaptunk különböző színházaktól leveleket, ame­lyekben kérték, hadd léphes­senek fel nálunk. George Tá­bori, akit a világ fenegyere­kének becéznek, és akj seho­vá sem hajlandó elmenni, hogy rendezzen, ugyancsak levelet írt nekünk, amelyben fölajánlotta számunkra ezt az irigylésre méltó lehetősé­get. Egyszóval: mozog a föld körülöttünk s mi ezt -szeret­jük. Társadalmi küldetést vállaltunk magunkra, annak tudatában, hogy változó vi­lágban élünk, amelynek ala­kításából szeretnénk kivenni a részünket. Lapzártakor érkezett a hír, hósy a Jurta Színház védnök­ségével a napokban megalakították az aradi vértanúk és a Haynau-önkényuralom áldozatainak emlékbizottságát, amely feladatának tartja egy Budapesten felállítandó emlékmű elké­szíttetését. Az idén ünnepeljük az 1848-as forradalom és sza­badságharc, valamint 1989. október elsején emlékezünk meg az aradi vértanúk kivégzésének 140. évfordulóját. A bizottság Szervátlus Tibor szobrászművészt kérte fel az emlékmű elké­szítésére. A szobrot országos adományozásból kívánják felépí­teni. várva a külföldön élő magyarok anyagi hozzájárulását is. Az ötlet és az első SO ezer forint Nagy Bandó Andrástól származik és olyan, kulturális és társadalmi életünkből közis­mert emberek vesznek részt a bizottság munkájában mint például Sinkovits Imre, Makovecz Imre, Kodály Zoltánná, Illyés Gyuliné, Czine Mihály, Sára Sándor, Balczó András vagy Szokolay Sándor. A bizottság ez év február 1-jétől Aradi vértanúk emlékmü- ve-plakettct bocsát ki a magánszemélyek, vállalatok, illetve intézmények részére, a befizetés visszaigazolásaként. A be­folyt összeget elkülönített bankszámlán kezelik. A bankszám­la száma: BB 20869977—7014, Postacím: 1399 Bp. Pf.: 629. A Pest megyei felajánlásokat név és összeg szerint lapunk Is havonta egyszer közölni fogja. Körmendi Zsuzsa — Ki ÁLLÍT ÓTERMEK BŐ Li— Valóság és fantázia a képeken Román György kiállítása a Vigadó Galériában február 7- ig tekinthető meg. Ugyanitt látható Nagygyörgy Sándor fotóművész Tél című tárlata. A Bartók Galériában január 24-ig várja vendégeit Koszta Rozália, Oroján István Székely­hídi Attila közös bemutatko­zása. A budaörsi Jókai Galé­riában január 29-ig tekinthető meg Horváth László képkiál­lítása. Román György 1904-ben szü­letett Budapesten. írt könyvet, újságcikkeket, professzionista ökölvívónak készült — végül festő lett. Szereti az utazást, járt Japánban, Kínában. Könyviróként a nagy mesé­iét, Andersent tartotta mes­terének, mértéke a gyermek­rajz őszintesége volt. Párat­lan az öniróniája, látásmód­jának egyéni bája groteszk elemekben rejlik. A művész világa Álmaiból megfestett egy ciklust. Felületein ólomkato­nák menetelnek; megidézte a háborút, s egészen különös látomással a tatárjárást is. A nagyvárosok magányát érezve láttatja képén. Mélyről in­dult, messzire jutott. A Kép­zőművészeti Főiskolán 1921 és 1928 között Réti István ta­nítványa volt. Egy esztendőt Nagybányán dolgozott. Nagy­bátyja, Elek Artúr tanácsára Münchenben Is képezte ma­gát: élete mindkét állomása egy-egy jelentős festőiskola. Alkotásait először Dési Hu­ber Istvánnal és Mikus Sán­dorral állította ki 1932-ben az Ernst Múzeumban, Azóta több tárlata nyílt már a Mű­csarnokban, a Fényes Adolf Teremben, számos képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. Nagygyörgy Sándor téli fo­tói tudatosítanak bennünk egy régi sejtést. Azt, hogy a fehérben tündöklő tél ki­egyensúlyozza a teret, lágy permettel takarja a piszkot, törmeléket; újjávarázsolja, eszményi állapotra hangszere­li a tájat s vele lelkületűnket. Koszta színei Ritkán fordul elő, hogy há­rom ennyire különböző szem­léletű festő álljon közönsége elé körös kiállításon, mint a Koszta, Oroján és Székelyhídi együttes. Koszta Rozália már sikerrel vendégeskedett Pest megyé­ben, ceglédi tárlatán. Képző- művészetünk ismert egyéni­sége. Sajátos világát integrált színtömbökkel teremti meg, képein vall hajdanvolt pa­rasztokról, fejkendős nőkről, anyákról. Horváth László: Utcarészlet Rádiófigyelő! Oroján István más alkat. Őt szigorú elvonatkoztatások érdeklik, izgatják és dicsére­tére legyen mondva, vállalt eszményeit nem kompromit­tálja a kidolgozásban sem. Székelyhídi Attila munkás­ságában a rajz és a szerkesz­tés precizitása és lelkiismere­tessége uralkodik. Vándortárlatok Horváth László Tápiógyör- gye után Budaörsön mutatko­zik be, új képekkel is. Egé­szen friss, decemberben fes­tett alkotása a Farmosi utca­részlet, amely kimagaslik a jó átlag fölé. Ez a kép mint­egy igazolja a tehetségét, nyugtalanságát, azt, hogy tel­jesítményével türelmetlen. Magasabbra törekszik, valóban fejlődőképes. Budaörs vonzáskörzetében vándortárlatokon több telepü­lésen bemutatják alkotásaikat. Losonci Miklós JELEN IDŐBEN. A rádiónak ezt a műsorát azért kedvelem, mert mindig időszerű kérdé­seket választ ki és azok leg­fontosabb vonatkozásait igyekszik kendőzetlenül föltár­ni. Ez alkalommal is rendkí­vül izgalmas téma került te­rítékre. Nevezetesen: egyes vállalatok hogyan próbálnak olyan műszaki gárdát toboroz­ni. amely képes nemcsak lé­pést tartani a világban végbe menő rohamos fejlődéssel, ha­nem még előre is tud pillan­tani. Végre felismertük, hogy a béklyótól mentes képzelőerő szabad szárnyalása nélkül leg­jobb esetben is csak egy hely­ben topogunk Mikor pedig „felébredünk” csak azt tud­tuk keserű szájízzel nyugtázni, nogy gyártmányaink egy része már-már az ócskapiacon sem keresett árucikk. Sajnos vállalataink egy je­lentős része évtizedek óta el­kótyavetyélte azt a felbecsül­hetetlen szellemi értéket, me­lyet az egyetemről kikerülő friss diplomások hoztak ma­gukkal. 1 Különösen műszaki területen — mondhatom — a többségük nem a kényelmes íróasztal sánca mögé vágyott, hanem „világmegváltó” ter­vekkel nyitott be az üzem ajtaján. Az első hidegvizes zu­hany akkor zúdult a nyakuk­ba, mikor kiderült, logy a jö­vedelmük a betanított segéd­munkás fizetését sem éri el. Közeli családalapításról — la­kás híján — pedig csak akkor álmodhatott, ha történetesen jobb keresetű család gyerme­keként született Ilyenformán a napi megél­hetési gondok tipródásai las­san kioltották a bennük lobo­gó lángot, különösen, amikor azt tapasztalták, hogy felülről sem várják a nagyobb hord­erejű változásokat igénylő újí­tásokat. Ráadásul, mint a műsorból kicsengett az oktatás is las­san az igénytelenség felé csú­szott Fennen hangoztattuk, hogy az egyetemeknek az ön­álló kutatás készségére kell nevelniük a diákokat, ugyan­akkor gyorsan hervadó isme­retekkel tömték tele a hallga­tók fejét. Ám a szakmunkás- képzés sem úszta meg szára­zon. Elértük, hogy ma egy — régi szóhasználattal élve — segédlevéllel szabaduló fiatal képtelen elolvasni a műszaki rajzot, a szerszámkészítő nem tud elkészíteni egy kalapács- fejet. Így minősítettük át — akarva-akaratlan — a szak­munkást betanított munkássá, a mérnöki diplomával rendel­kezőket pedig technikusokká. A Jelen időben adásában Merza Jenő riportja főleg a Videoton gyár példája kap­csán igyekezett bemutatni, hogy az ottani vezetők milyen erőfeszítéseket tesznek a feje- tetejére állított helyzet meg­változtatására. Mint ahogyan szavaikból . Ivettem azonban, még ma sem gondolnak gyö­keres megoldásokra. Ebben, gondolom, szerepet játszanak egves gazdasági szabályozók is. Ám másról is szó van. A Videoton műszaki igazgatója — egyebek között — megje­gyezte, hogy hiába akarnák fölemelni a mérnökök fizeté­sét, az a környezet — értet­lenségéből fakadó — vissza­tetszését szülné. Pedig — ahogy az Autóvillamossági Fel­szerelések Gyárában elhang­zott — az egyetemet végzett munkatársaknak kétszer-há- romszor annyit kellene keres­niük, mint a szakmunkások­nak. A VIDEOTON, némiképpen a győri Rába példája nyomán most arra törekszik, hogy az egyetemen legjobban végzők közül válogat és azokat a dip­loma megszerzése után még két évig anyagilag is istápol- ja. Tanuljanak tovább, sajáto­san k el nyelvet, szerezzenek tudományos fokozatot Az egyik kiválasztott elmondta, hogy jelenleg nyolcán vannak, az ő fizetése jeles eredmé­nyekkel ötezerhétszáz forint: nagy 1 .dvvel és buzgalommal sajátítja el, amire a gyár a két esztendőt rászánta. A riport nyomán remélem a példa ragadós és az eddig kényszerűen kord' an tartott alkotó képzelőerő mindenütt ismét jó széllel szárnyakat kap. Szombathelyi Ervin I A BKV autóbusz-járműjavító főműhely üzemfenntartása Selves*( szakembereket: villanyszerelőt» lakatost» szerszámkészítőt (órabér 30-35 Ft), hőközpont kezel őt (betanítják, órabér: 24-26 Ft), portást (nyugdijait is, órabér: 20-25 Ft). A munkavégzéstől függően negyedévenként prémium (a havi fizetés 15-20%-a). A dolgozó egész családja ingyen utazhat a BKV járatain. Széles körű szociális juttatások. Üdülési és sportolási lehetőségek. Felvilágosítás és jelentkezés Hrubos János üzemfenntartás-vezetőnél, cím: Budapest X., Gyomról út 156-158, telefon: 272-436, Buda környéki üzem felvesz a műanyagüzemébe műszakvezetőt, fröccs- és extrudergépek üzemeltetésében jártas elektroműszerészt, valamint villanyszerelőt Felvételre keres továbbá műanyagüzembe gépkezelőket, a kiszerelőüzembe női betanított munkavállalókat Alkalmaz adminisztrációban jártas, a német nyelvet lehetőleg levelezési fokon ismerő munkavállalót Fizetés: megegyezés szerint. Érdeklődni lehet a (26)-48-049-es telefonon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom