Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-15 / 165. szám
1987. JULIUS 15., SZERDA Santa Maria Kihalófélben van a ro mantika a világon — hirdeti az 53 éves, Mexikóban élő, de spanyol születésű Vitai Alsar, és az irányzattal szembeszegülve kalandos vállalkozásba fogott. Alsar elhatározta: Kolumbusz egykori zászlós hajójának másával hosszú tengeri útra indul. Alsar és barátai 32-féle trópusi fából építik meg a Santa Mariát a mexikói Alvaradóban, s eltökélt szándékuk, hogy hamarosan vitorlát bontanak, nekivágva az Atlanti-óceánnak. Romantikus útjuk első állomása •— ha minden jól megy — a spanyolországi Santona kikötője, ahol maga János Károly király áll majd a kormányrúdhoz. Santonában épült a Santa Maria, s itt született egykori tulajdonosa, Juan de la Cosa, aki az 1492-es úton a hajó kormányosa volt. A hajót egyébként már többször rekonstruálták, az egyik duplikátummal át is hajóztak az Újvilágba. Alsar hajója azonban nem lehet pontos mása a Hispa- niolánál (ma: Haiti) elsüly- lyedt Santa Mariának: az érvényes hajózási szabályok szerint motort is építenek bele, s vitorláit csak a nyílt tengeren használják majd. A romantikát persze nem adják ingyen — a vállalkozás összköltsége 2—3 mii-' Hó dollár. SZIM-technológiák A Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárában jelentős technológiai újítások bevezetése kezdődött meg. Egyik fő terméküket, az Ikarus és a Rába jármüveknél alkalmazott fékeket ipari robotokkal dolgozó automata összeszerelő sor állítja össze. Az elkészült légfékszerelvényeket is automata prőbapadon vizsgáztatják. Az alapalkatrészek sorozatgyártásánál pedig számjegyvezérlésű megmunkáló gépeket helyeztek üzembe. Egymás felé fordultak Mind a tizenhárom település Az új tanácsi gazdálkodás bevezetésekor Nagykata körzete szinte az elsők között élt azzal a lehetőséggel, hogy közös pénzalapot hozzon létre. — Eddig kétszer ítélték oda a közös számlán képződött összeget az arra rászoruló tanácsoknak. Egy-egy szavazat — Ami a leglényegesebb — mondja Lendvai Gábor nagy- kátai tanácselnök-helyettes —, hogy a múlt év elején mind a tizenhárom község belépett és vállalta a részvételt a közös pénzalap létrehozásában. Lakosonként minimálisan 50 forinttal lehetett jelentkezni, de jó néhány település ennél magasabb fejkvótát vállalt. — Elsősorban abból indultak ki, hogy mennyire van szükségük a pénzalap nyújtotta segítségre — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Németh András vb-titkár. — Ugyanis az alapszabály rögzíti, hogy egy- egy település a befizetett ösz- szeg háromszorosát veheti ki. Már 1986 végén döntött a koordinációs bizottság, ahol egyébként minden település vezetője egy szavazattal rendelkezik, hogy mely községek és nagyközségek részesüljenek a több mint három és fél millió forintos támogatásból. Azt is eldöntötték akkor, hogy ebben az évben mély települések beruházásait támogatják. Hogy csak néhányat említsünk a legfontosabbak közül: Tá- piószentmárton kétmillió forint kölcsönt kapott az alapból a művelődési ház felújítására. Tápióbicskén és Farmoson az óvodákat bővítették, míg Szentmártonkátán, Tápiőgyörgyén és Kákán iskolaépítésre veszik igénybe ezt a hitelt. — Ügy tudom, hogy nemcsak beruházásokra, bővítésekre, hanem alkalmanként rövidebb lejáratú kölcsönökre is futja a közös pénzből. Ha megszorulnának — Valóban, tartalékalapot képeztünk — mondja Lendvai Gábor —, s ebből már több alkalommal is sikerült egy-egy megszorult tanácsot kisegítem. Mint ismeretes, különösen az új tanácsi gazdálkodás bevezetésének első hónapjaiban rendszertelenül érkeztek a tanácsokhoz a különféle bevételek. így fordult elő például Tápióhicskével, hogy csaknem fizetésképtelenné vált. Akkor két hónapra félmillió forintot vett fel a közös pénzalapból. — Nem csekély összeg az a három és fél millió forint amit eloszthatnak, de az is nyilvánvaló, hogy nem juthat minden községnek egyformán belőle. — Talán meglepő, de nincs vita ezeken a koordinációs bizottsági üléseken — mondja a vb-titkár. — Nagyon jól ismerjük egymás gondjait és lehetőségeit, mindegyik tanácsi vezető tudja, hogy amit a másik kér, az jogos. Nyilvánvaló az is, hogy aki ma megértést tanúsít, az elvárja a következő döntésnél ugyanezt, amikor az ő kérése kerül napirendre. — Nagykáta vett-e már fel pénzt a közös alapból? — Eddig még csak gyarapítottuk az összeget, szerencsére jelenleg nem állunk úgy, hogy erre kellene hagyatkozni. Azt tervezzük, hogy a tervidőszak végén kérünk hitelt — folytatja Lendvai Gábor. — Többek között azért sincsenek viták, feszültségek a pénzalap felhasználása dolgában, mert a helyi tanácsok ötéves tervük alapján jó előre tudják, mikor élnek a közös pénzalap adta lehetőségekkel. Pártatlan tanácsadó Különleges helyzetben van a városi jogú nagyközségi tanács a közös pénzalap szempontjából. Hiszen a terv- és pénzügyi osztály vesz részt a szakmai előkészítésben, keresi a pénzalapot, de amikor a koordinációs bizottság döntését készíti elő, nem a városi jogú tanács szakigazgatási szerveként, hanem pártatlan tanácsadóként szerepel. ★ Azelőtt is volt példa arra, hogy az egyik tanács kisegítette a másikat, különösen itt, Nagykáta körzetében vannak ennek hagyományai. Errefelé a felsőbb támogatás áhítozása helyett inkább egymás felé fordultak a községek. Mégis természetes, hogy az egységes alapokra helyezett segítség- nyújtás biztosabb és tervezhetőbb, mint a szívességi. M. K. Ha érvényesülhetne a versenysemlegesség A fővárosban többet fizetned Panaszkodnak a pátyi lakosok. Mondják, a Budapesttől 20 kilométerre fekvő településen az ellátás kritikán aluli. E véleményüket szerkesztőségünkbe küldött levelükben is tudomásunkra hozzák és 65 aláírással nyomatékosnak. Számonkérésük haragját a Budakörnyéki Afész-re zúdítják, de a levélből nemcsak nekik és szerkesztőségünknek postáztak, hanem elküldték azt a megyei tanács kereskedelmi osztályának, a helyi tanácsnak és a budaörsi pártbizottságnak is. Bezárt üzletek Vajon mi válthatta ki eny- nyire a pátyiak felháborodását? Június 16-án a meglevő számos élelmiszerbolt közül csupán egyetlen, a 08-03-as számú tartott nyitva, ahol elképzelhetetlenül sokan várakoztak sorukra. A többi üzlet zárva volt, persze mind okkal. Az egyik betegség, a másik szabadságolás, a harmadik pedig egyszerűen munkaerő- hiány miatt van hónapok óta csukva. Nos, ez az utóbbi az, amire a hivatkozást a pátyiak sehogy sem akarják tudomásul venni. Pátyon ugyanis — mint írják — minden intézmény, vállalat munkaerőhelyzete megfelelő, csak éppen a boltoké nem. Mégpedig azt is tudni vélik, hogy miért. Mert a munkaerőt nem fizetik meg. Legalábbis nem ugyanúgy, mint a közeli fővárosban, ezért a kereskedők közül a magasabb fizetés reményében sokan kényszerülnek a mindennapos ingázásra. Ezen megállapításból adódóan azután a levélírók joggal teszik fel a kérdést. Miért van ez így? Ennek megértéséhez egy kis áfész-történelemre is szükség van. A szövetkezeti szektorra — amelybe az áfész is beletartozik — általában jellemző, hogy a bérszínvonal lényegesen alacsonyabb, mint az állami vállalatoknál, a maszekok keresetéről már nem is beszélve. A Budakörnyéki Áfésznál évekig főként a fejlesztési célú beruházások miatt a bér- színvonal növekedési üteme az átlag alatti volt, és ez az elmaradás a mai napig is érezteti hatását. Tavaly volt az első év, hogy végre sikerült a jogszabályok által megengedett keresetszabályozás szerinti 10 százalékot kigaz- dálkodniok. Példaként csak az utolsó két év átlagkereseteinek az alakulása: míg 1985- ben az átlagkereset 59 ezer forint, 1986-ban ez az összeg, már 64 ezer forint volt. (ösz- szevetésként a budapesti Skálánál dolgozók átlagkeresete, évi 80—90 ezer forint.) A bérek alakulása Az évek során felhalmozódott lemaradást tehát nyilvánvalóan nem lehetett 2—3 év alatt behozni, sem az állami szektort utolérni. Az sem elhanyagolható tény, hogy a Budakörnyéki Áfész lényegesen rosszabb feltételek között dolgozik, mint fővárosi kereskedelmi társaik. Ennek ellenére azonban idén a maximális bérfejlesztést tűzték ki célul, ez a teljes munkaidősöknél 9—10 százalékos kereset- növekedést jelent, ezt egyrészt alapbérnöveléssel érik el, másrészt pedig jutalékként fizetik ki. S még mindig folytatva egy kicsit a közgazdaságtant. Gyakran hangoztatjuk: a jobb minőséget jobban meg kellene fizetni és ösztönözni keil anyagilag is a dolgozókat a magasabb teljesítményre. Éppen emiatt vezette be annak idején az áfész is üzleteiben a forgalomtól függő részesedést. Most viszont. úgy tűnik, mintha az áfésznek egy lépést visszafelé kellene tennie ezen a téren. Pontosan azért, hogy megszerezhesse a hiányzó munkaerőt, illetve meg is tudja tartani azt. Ugvanis ahhoz, hogy növelhessék az alapbérátlagot, csökkenteniük kell a forgalomtól függő bér mértékét. A keresetszabályozás jelenlegi rendszere ugyanis behatárolja a keresetek felső határát. Sajnos így az áfésznek ismét nem lesz lehetősége arra, hogy a kiemelkedő teljesítményeket kiugró bérrel honorálja. S bár a Budakörnyéki Áfész a legutóbbi években ötszörös nyereségrészesedést produkált éppen a korábban leírtak miatt, ezt mégsem követhette a keresetek ugyanilyen mértékű emelkedése. S bár tudjuk, hogy ez a pátyi kereskedőknek nem vigasz, de tény, hogy az ezen a vidéken fizetett bérek máshol, a fővárostól távolabb eső vidékeken jó keresetnek számítanak. Segít a tanács — Jó lenne — foglalja össze a problémák lényegét az érintett áfész elnöke Scháffer Árpád —. ha a mindennapi gyakorlatban végre érvényesülhetne a sokat emlegetett versenysemlegesség. Hiszen velünk szemben a fővárosi kereskedelmi vállalatok számos olyan preferenciával rendelkeznek: bérfejlesztés, hűség- pénz, kereskedelmihálózatbővítés, hogy csak néhányat említsünk a sokból, amelyekkel mi, akik az agglomerációban működünk, nem. Ha egyszer a főváros a kontroll — a lakosságnak is —, akkor ázo- nos lehetőségeket és feltételeket kellene biztosítani a versenyzéshez mindenkinek. Gúzsba kötve nem lehet versenyezni — mondja ki az elnök az igazságot. Hogy mindezeket ismervén mi a dologról a lakossági ellátásért felelős tanács véleménye? — Igazuk van az embereknek. akik joggal reklamálnak, de mi megértéssel vagyunk a szövetkezet gondjai iránt is — mondja Szabó Zoltánné, pátyi tanácselnök. — Együttesen kell tehát megoldanunk a gondokat és kilábalnunk a jelenlegi nehéz helyzetből. Egyébként a panaszbejelentés óta tett intézkedések eredményeképpen két zárva tartott egységet újból kinyitottak, mi pedig tovább segítünk a szövetkezetnek a munkaerő-toborzásban. ABC-t nyitnak Talán lényegesen javítja majd az ellátás színvonalát a Pesthez közeli, községben, hogy jövő év végére felépül egy új, korszerű fővárosi színvonalú ABC-áruház, amelybe remélhetőleg a jobb munkakörülmények és a feltehetően magasabb bérek majd visszacsalogatják a fővárosba átpártolt munkaerőt. Az ABC beruházási költségeit egyébként az áfész és a tanács közösen viseli. Antal Piroska Nem tudnak meglenni levegő nélkül A fák mindig magasra nőnek Popriskin marsall jó barátja, csakúgy, mint Alek- szej Petrovics Mareszjevé, a ma is élő szovjet pilótáé, akiről az Egy igaz ember című film főszereplőjét mintázták. És talán az egyetlen magyar nyugdíjas, aki Andropovval pertuban volt. Huszonöt éves korában kapta a Munkás-Paraszt Hatalomért kitüntetést, amit hét kormánykitüntetés követett — és még valami, amely következtében egészen más irányt vett az élete. Bojtor Imre kézjegyei békésen megférnek egymás mellett. Az ember kishitű: amíg a fényképeket rakosgatja elém, azon töröm a fejemet, vajon miért alakult úgy, hogy eny- nyi közismert férfiút mondhat barátjának? — Tudja, a nyugdíjasok és a művészek időnként hajlamosak arra, hogy megfeledkezzenek az idő múlásáról. Ilyenkor összejönnek és jól érzik egymást — próbálja viccel elütni a kérdést, mire kiszalad a számon: — Nehéz megérteni, hogy miként és miért ismerkedett meg ennyi emberrel? Nem szól azonnal. Látom a csalódást, a keserűséget a szemében. De hiszen éppen azzal sérteném meg, ha elhallgatnám kételyeimet! Néhány pillanat múlva megnyugodva tapasztalom, hogy csakis a megértés szándékát tükrözi a tekintete. Rágyújt, feláll, elmegy a szekrényhez és egy csomag levéllel tér vissza. — Tessék, olvassa el bármelyiket. Egekbe törtél, s mint Ikarosznak, sok volt a nap, neked is, de zuhanásod akarattal áldott meg — írja neki Alfonzé. Aki fát ültet, életet ültet. Te beültettél engem a jövőbe — így egy újságíró. Ladányi Mihály pedig ekként szól Tóth Ferenchez: bár a — Kibontottak, mint egy csirkét és teleraktak műanyagokkal — nevet rám. Megszólalni sem tudok, nemhogy kérdezni bármit is a húsz—harminc centis forradások láttán. Talán érzi zavaromat, talán csak teszi a dolgát; tudja, miért jöttem, hát igyekszik megfelelni feladatának: minél többet el kell mondania arról a húsz évről, ami a baleset óta történt vele. Már ami belefért a kórházakon kívül töltött időbe. — Nem maradtam egyedül. Ezért vagyok életben. Ezt írja le! — hajol előre ültében. — Csak az lesz magányos, aki arra vágyik. Aki szeretettel közelít másokhoz, egészen biztos, hogy barátokra tesz szert. Legfeljebb nem azonnal térül meg a befektetés ... Tóth Ferenc Valkón nevelkedett, ezért úgy határozott, hogy ebben a községben ültet egy fasort a barátai segítségével; a rekamiéra alig férő hatalmas vendégkönyv lassan megtelik a magyar közélet és művészvilág élenjáróinak aláírásaival, hálás, sőt rajongó soraival. Kocsis Zoltán és Papp László, Losonczi Pál és Alfonzé, Farkas ' Bertalan és Mar BZ is nagy ajándék lenne a sorstól, ha egyformán porciózná járandóságunkat. Ehelyett elszórakozik velünk. Kit elhalmoz kellemmel, kit észre sem vesz. Másokat megfeszít vagy éppen a földbe passzíroz. Azt hiszi, így bárkit megtörhet. Pedig csak a gyengét gyötrik aljassá a bajok. Az erős önzetlenné nemesedik szükségében is. — Ha az ember egész nap repül, kicsit elfárad — néz maga elé Tóth Ferenc. — Ez lehetett az oka, hogy amikor tanítványom sokkot kapott odafönn, nem tudtam kihozni a gépet a dugóból. A baleset húsz évvel ezelőtt történt és a repülés végét jelentette beszélgetőpartnerem számára. Végleg a földre kényszerült, bár visszavarrták bokából leszakadt lábfejét. Előbb járni tanult, majd élni. Túlélni a koszorúér-elzáródást, a tüdőembóliát. Most is éppen a kórházból jött. — Férfiak vagyunk! — vágja ki kedvesen. — Miért ne mutatnám meg magának a kés nyomát? — pattan fel a fotelból és már bogozza is fürdőköpenyét. tavalyi faültetésem nem vált be az aszály miatt, azért az idén is eljövök! Kérlek, írd meg, hogy fát is vigyek, vagy csak madarat rá? Bereczky Loránd, Baranyi Ferenc, Kő Pál, Somogyi József, Remsey Iván sorai igazságot tesznek bennem. Szégyenkezni sincs időm kishitűségem miatt, máris Reich Károly tollrajzaiban gyönyörködhetek, amelyekkel a grafikus Tóth Ferenc verseit illusztrálta. — Higgye el, nem érdekbarátságok ezek. Nyugdíjas vagyok. Mi hasznot kovácsolhatnék egy űrhajós ismeretségéből? — oktat kedvesen. — Sokkal inkább arról van szó, hogy a költő, a szobrász, a festő és a humorista is pihenni akar néha. Meg aztán a művészek közeli rokonai a repülőknek, hiszen ők sem tudnak meglenni levegő nélkül ... Én csak annyit tettem hozzá mindehhez, hogy kitaláltam azt a faültetést. Szerencsém volt, mert toííner György, a vidék erdőgazdaságának igazgatója és Szi- ráki Mihály tanácselnök támogatta a tervet. Tudja, azok a fák ott Valkón. száz év múlva talán jelentenek valamit. A falu neve megváltozhat, a település átalakulhat úgy, hogy a ma élő ember rá sem ismerne. De a fák fák maradnak és mindig nagyobbra nőnek. Megkönnyebbülten néz rám, Tudja, hogy meggyőzött. Nem merem bevallani neki, hogy hároméves fiát az unokájának, anyósát a feleségének néztem — hogy aligha láttam nála fiatalabb veteránt. Szilas Zoltán
