Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-15 / 165. szám

Or a toronyban Az idei vasutasnap alkalmá­val miniszteri dicséretet és ju­talmat kapott a váci Borbíró István vezető változókezelő. Elmondta, hogy 1945-től vi­seli a jól ismert egyenruhát. Jelenleg a 2-es számú torony­ban teljesít őrszolgálatot 12-24. illetve 24/12 órás időbeosztás­ban. Az elmúlt 42 év alatt mindvégig a váci állomás kö­telékébe tartozott. Korábban többször kapott törzsgárda- elismeróst s más jutalmat. ö is, családja is örült a ma­gas szintű elismerésnek. Csak az a kár, hogy már megkez­dődött a „visszaszámlálás'’. Augusztus 21-én nyugdíjas­állományba vonul, utána csak utasként lép majd a vasútál­lomás területére. Tűzzontáncok A szobi Börzsöny Múzeum­ban nyílik meg Fajka János iparművész rangos kiállítása július 17-én délután 4 órakor. A művész 1935-ben született' Nagykőrösön. Az Iparművé­szeti Főiskolát 1962-ben végez­te. A most is látható technikát, a tűzzománcot még 1970-ben kedvelte meg, azóta számos hazai és külföldi városban is­merték meg munkáit. Itt, Szo- bon szeptember 25-ig, hétfő kivételével, reggel 10-től este 6-ig láthatók. Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): Július 16-tól 22-ig — egy hétig — játsszák kiemelt helyárral az 1985-ben készült A zsaru szava című színes francia bűnügyi történetet. Rendezte: Jósé Pinheiro. Fő­szereplői : Alain Delon, Jacques Perrin, Fiona Gélin és Vin­cent Lindon. Az előadások es­te fél 6 és fél 8 órakor kez­dődnek. — Július 17-től 19-ig, csak délután fél 4 órakor a Mikszáth Kálmán regényéből késziüt Akii Miklós című ma­gyar kalandfilmet vetítik. Fő­szereplője: Hirtling István. Váci kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában),: július 13-tól 15-ig este fél 10 órai kezdettel a Nincs kettő négy nélkül című színes olasz kalandfilm tekinthető meg a szabadtéri filmszínházban. — Július 16-án és 17-én a Ti­tokban Hongkongban című francia filmvígjáték a kertmo­zi műsora. Németül, magyarul tanulnak Háromhetes nyelvi tábor Előkészítő a gothai találkozásra Sajnálatos tény, hogy ma Magyarországon a fiatalok csak igen kis százaléka tanul valamilyen idegen nyelvet. Pe­dig az angol, a német vagy az orosz (s lehetne sorolni) tudása szinte létkérdés az élet majd’ minden területén. Az iskolai oktatás mellett egy­re nagyobb számban szervez­nek nyelvtanfolyamokat, nyel­vi táborokat az érdeklődők számára. Német nyelvi tábor működik például Vácott, a Komócsin Zoltán kollégium­ban is. A tábor vezetőjét, Lelkes Gyulánét kértük rövid ismer­tetőre. — A Német Demokratikus Köztársaság és a magyar Mű­velődési Minisztérium között létrejött megállapodás szerint immár második éve tartjuá meg nyolcvan második osztá­lyos gimnáziumi tanuló szá­mára ezt a háromhetes nyári tábort. A nyolcvan diák pá­lyázat útján kerül hozzánk, megyénként általában 3—3. Egyedül a házigazda Pest me­gye élvez előnyt, innen tizen­öt tanulót fogadunk. Az ok­tatómunkát tíz német egyete­mi tanár végzi, őket negy­ven, szintén az NDK-ból ér­kezett főiskolai hallgató segíti, akik a tanulók beszélgető- partnerei. Rajtuk kívül 7—8 német szakos gimnáziumi ta­nár vesz részt a munkában, az ő feladatuk elsősorban a dia­kok felügyelete, a nevelőmun­ka. A minisztériumi megálla­podás értelmében egyébként az országos tanulmányi ver­senyen jó eredményt elért har­madikos tanulók Gothában vesznek részt nyelvi tovább­képzésen. Ezt a váci tábort nevezhetjük a gothai előkészí­tésének. — Milyen programokat szer­veznek a résztvevők számára? — A tábor célja elsősorban a. nyelvtudás fejlesztése — mondta Lelkes Gyuláné. — Ennek megfelelően délelőttön­ként négy tanítási óra szere­pel a programban. Ennek mintegy hetven százaléka a beszédértés fejlesztésére szol­gál, a többi pedig a nyelv-r tani készség, a hangtani isme­retek tökéletes elsajátítására. fiitató altatás E gy, kettő, három, négy... — Ne hagyja abba, foly­tassa a számolást, mondja to­vább ... — Az orvos hangja és a műszerek csörgése egyre távolabbról hallatszik, enyhe lebegést érzünk, majd mély éLomba zuhanunk. Ez az álla­pot számunkra kedvező, nem vagyunk ezen a világon, csak műtét után térünk észhez. Sokkal szerencsésebb azok helyzete, akiket azért altatnak, tartanak tartós álomban, hogy megóvják őket szenvedéseik­től. A hírek olvastán mélysé­gesen sajnáljuk a több éve elvó, felkölühetetlen betege­ket. Csicsijgatjuk, simogatjuk csecsemőinket, de altatódalt dúdolunk a nagyobb, fogfájós, torokgyulladásos gyereknek is. Talán ha álomba ringatjuk, elmúlik a fájdalma. Altatót szednek az álmatlanságban szenvedők, altatjuk a tejet és sajnos lelkiismeretünket is. Az altatással öntudatlan ál­lapotba kerülünk, nem ve­szünk tudomást környezetünk­ről, érzelmeink legfeljebb ál­mainkban nyilvánulnak meg. Tulajdonképpen szerencsés­nek mondhatják magukat azok, akiknek tudata csak az álom­ban kapcsol ki. Mert vannak közöttünk mástól elkábított emberek is. Ezeket csak egyet­len ékezet különbözteti meg az előzőektől. Nem altatva, ál­tatva vannak. Hiúságukat ismervén, meg­győzték őket csodálatos szép­ségükről, nádszálkarcsú ter­metük gyönyörűségéről. Hiába néznek a tükörbe, józan íté­lőképességük híján nem azt látják, ami velük szemközt van, hanem azt, amit ők akar­nak. Jóságosnak titulált is­merőseink sem néznek önma­gukba, hiszen annyit hallottak nagylelkűségükről, óriási ada­kozó szívükről, becsületben megőszült fejükről. Eszükbe sem jut ilyenkor: de sok ve­vőt, pácienst, vendéget csap­tak be életük során. Könnyen, elhisszük, amikor dicsérik kiváló eszünket, cso­dálatos fantáziánkat, híres észjárásunkat. Ezzel a „hatal­mas” agyunkkal sem fogjuk fel, ámítás az egész, csupán hízelegtek nekünk. Mert ugye­bár, ha eszünk lenne, akkor tisztában lennék képességeink­kel is: Kicsapongó férjünk, feleségünk, szerelmünk min­den szavának hitelt adunk, meghajtjuk fejünket az álta­tás által. Megnyugodtunk, mi is azt akarjuk tudomásul ven­ni, az a jó, ha elhisszük me­séit. M unkahelyünkön is előfor­dulnak problémák, gon­dok. Akadnak olyanok, akik ezt beismerik, de nagyobb azok aránya, akik egy­mást, beosztottaikat, főnökei­ket becsapják, ámítják. Miért mondanák meg az -igazat a másik szemébe, mikor azzal csak rosszat tesznek maguk­nak? Sokkal egyszerűbb ta­gadni, szépíteni, a szorgos munkaerőt, szerető kollégát megjátszani. Abból nem lehet kárunk. Magunkat altatva ál­tatjuk a többieket. Fekete Zsuzsa Megváltozott Intenzív angol Mint azt az érdeklődők már bizonyára tudják, megválto­zott a Madách Imre Művelő­dési Központba meghirdetett intenzív angol nyelvtanfolyam időpontja. Talán az új már többeknek megfelelő lesz, au­gusztus 5-ig lehet jelentkezni. A tanfolyamot Szarvas Ádám- né vezeti és középfokú nyelv­vizsgára készít fel. A négy hé­tig tartó folyamatos oktatás tandíja 3200 forint. Jelentkez­ni lehet a művelődési központ 12-es szobájában, vagy tele­fonon a 12-411-es számon. A foglalkozások délután 5 órakor kezdődnek. az NDK megismerésére for­dítjuk. Délutánonként a napi másfél órás kötelező házi fel­adat elkészítése es nap.óírás vár a diákokra. Természetesen a szórakozás sem maradhat ki, az ismere­tek bővítésére kirándulásokat, múzeumlátogatásokat szerve­zünk, ahol az idegenvezetés is németül folyik. Kirándultunk a Dunakanyarba, Zebegénybe, Szentendrére; Nagybörzsöny­ben egy (sváb) német—magyar találkozón vettünk részt, meg­látogattuk a vácrátóti botani­kus kertet, s a budapesti vá­rosnézés sem maradhatott ki. Esténként daltanulás, iro­dalmi estek szerepelnek a programban. A nyitóesten kul­túrműsort tartottunk, amelyen a tanulók németül mutatkoz­tak be. Volt humorest is, s a tábor záróestjén vetélkedő 'esz, amelyen a diákok bizonyíthat­ják, hogy a három hét alatt mit sajátítottak el az NDK kultúrájából, zenéjéből, képző­művészetéből. Ekkor jutalmaz­zuk majd a legjobban dolgo­zó tanulóinkat is. — Milyen a kapcsolat a né­met és a magyar fiatalok kö­zött? — Szerencsére az életkor optimális, hiszen a német fő­iskolások 17—18 évesek (náluk korábban kezdődik a felsőfokú oktatás), míg a magyar gyere­kek 16 évesek. Két ' magyar diák mellé egy német fiatal került, s a kettő az egyhez arány igen kedvező. A ma­gyar gyerekek a táborozás ele­jén egy felmérő tesztet írtak, s ennek eredményétői függő­en nyolc csoportba osztottuk őket. A differenciálásra min­denképpen szükség volt, hi­szen vannak olyanok, akik a gimnáziumban kiemelt óra­számban tanulnak németet, vannak, akik haladó csoport­ban tanulnak általános isko­lai alapokkal, mások haladó csoportban általános iskolai előzmény nélkül, s végül né- hányan csak heti három órá­ban foglalkoznak az iskolában a nyelvvel. — Milyen segítséget kaptak a munkához? — Sokat köszönhetünk a művelődési háznak, akik ösz- szejövetelainkhez, filmvetíté­seinkhez termet biztosi útnak A Mokép és az NDK Centrum segítségével ugyanis több né­met nyelvű filmet is megnéz­hettünk. — Mennyire volt eredmé­nyes a tavalyi táborozás? — Az elmúlt évi rendezvé­nyünknek országosan is jó visszhangja volt. Az utolsó na­pokban a tanulókon már lát­szott a fejlődés, nem okozott nekik zavart, amikor vendé­geinkkel beszélgettek. Remél­hetőleg az idén is snceres lesz táborunk. Mindez azonban el­sősorban az NDK-ból érkezett egyetemi tanárok munkáját dicsérd, nekik köszönhető a si­ker. Széles Tamás VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1987. JULIUS 15., SZERDA Nem csak a vasutasnap tiszteletére Éjfélkor indultak el a daruk Hajnalra szabad volt a pálya A váci vasútállomás területén már napok óta lázas mun­ka folyt: az elöregedett kitérőket, azaz váltókat, cserélték a helyi pályafenntartási főnökség dolgozói. Az előkészítés­ben, majd a végrehajtásban a MÁV más szakterületeinek munkacsoportjai és gépei is részt vettek. Mindebből eleinte csak any- nyit vettek észre az utasok, hogy néhány percet késtek a személyszállító vonatok. De aki éppen a megfelelő helyen nézett ki az ablakon a sze­relvényből, az láthatta, hogyan készülnek az új kitérők egy félreeső helyen. Fényszórók sugarában Azon a napon délben kez­dődött a vágányzár. De ígére­tükhöz híven nappal mindig csak egy-egy vágányt zártak ki a forgalomból a vasutasok — aznap két tótérőt cseréltek tó napvilágnál. A legnagyobb munkát, ami­kor egyszerre két vágány acél- nmeit kellett átvágni, s egy harmadikat időnként zár alá venni, éjfélre időzítették a vá­ci pályafenntartási főnökség vezetői... A város már javában aludt az, utcai lámpák fényében, még a vasútállomás közelében is alig lehetet látni embert, gépkocsit. De annál , többen várták a sínek mentén az éj­féli parancsszót s a két ha­talmas vasúti daru érkezését. Pontban tizenkettőkor síp­szó harsant, a sínek mellett ál­ló embereket figyelmeztette, s teljes kivilágításban, ugyan­azon a vágányon egymás felé közelítve megérkezett a két montsrum. Egyszeriben megelevenedett az addig várakozó, mintegy félszáz ember, sietett ki-ki a maga helyére. Folytatták a ki­emelésre szánt kitérő kiszaba­dítását a zúzottkőágyazatból. De néhány percre mégis leállt a munka, mert több gyorsvo­natot és teherszerelvényt kel­lett elengedni azon a vágá­nyon, ahová egyik irányban csatlakozott a kitérő. Majd fel­villant az éjszakában a fény­szórók sugarait is elhomályo­sító láng, s a vágópuska mint vajat a kés, úgy metszette át az acélsíneket. Utána gyors, gyakorlott mozdulatokkal akasztották be az emberek az egymással szemben álló két da­ru acélsodronyait, majd a sok­tonnás kitérősínekkel, talp­fákkal együtt a levegőbe emel­kedett. Alig tették félre a da­A kitérőket még délután előkészítették a beemelésre , (A szerző felvétele) Incidens — tanulságokkal télén rádöbbenve, hogy ő is a gyanúsítottak között lehet, mindent ismét kirak a pultra. Szárny nincs. Ha most azt tetszenek hin­ni, hogy vevőnk kapott egy másik szárnyat, nagyot té­vednek. Kapott viszont életre szólóan megszívlelendő kiokta­tást: figyelje, hogy ne más vigye el azt az árut, amit ugyan neki szántak, de ami­hez, ha villámkezű, sem érhet­ne hozzá, hiszen előtte még ketten állnak. Továbbá isme­retterjesztést arról, hogy csak nem képzeli, hogy még egyet adnak az üzlet kontójára, ha már ő ilyen mamlasz. S végül lesújtó pillantást: örüljön, an­nak. hogy nem fizettetik ki vele az eltűnt zacskó árát. A sor pedig áll tovább, az eladó sürget, a vevő kapkod, mert ő holnap is, holnapután is csak ide jöhet olcsón vásá­rolni. A címben tanulságokat ígér­tem. Nos, azt ki-ki levonhat­ja. Kettőt mégis: Nagy baj az, ha a vásárló elhiszi, hogy ő van a keres­kedőért, s nem fordítva. En­nél már csak az a nagyobb, de az már súlyos következmé­nyekhez vezető tévedés, mert a kereskedelem erkölcsét fe­nyegeti. ha a kereskedő hiszi ugyanezt. B. H. Jó (helyzetben lévő) bolt a piaci baromfiüzlet. Ügy is mondhatjuk, hogy monopol­helyzetben lévő, hiszen ilyen választék, s főként alacso­nyabb „árfekvésű” mirelitből, aligha van még egy a város­ban. Ennélfogva a hét minden napján, de kivált, amikor a friss áru érkezik, amikor zú­zát, szárnyat, májat is lehet kapni, hosszú sor kígyózik előtte. Különösen sok a kis­nyugdíjas vevője. örülhetünk neki, örülhet­nénk neki, ha az utóbbi he­tekben, hónapokban nem ta­pasztaltunk volna egy s mást, ami arra utal, hogy személy­zete nem él, de előfordul, hogy visszaél helyzetével. Hogy nem kereskedőként vi­selkedik, nem elad, hanem mindenki tudomására hozza: szívességet tesz. Idős, szemüveges asszony kérdezi az eladók egyikétől, hangsúlyozom, rendkívül ud­variasan: — Tessék mondani, máj van? — Nem látja, hogy ki van írva: Máj, zúza nincs! — csat­tan az ifjú eladó hangja, s a láthatóan gyengén látó, nagy­anyja korú asszony megszé­gyenülve kilép a sorból. A legutóbbi eset. Hosszú sorban türelmesen várakoznak a vevők. Szállítás volt, hát mindenki többfélét vásárol. A vevők, mint írtam, türelme­sek. Nem így az eladók. Nem tudni, hova sietnek ennyire, de még az egyik el sem pa­kolt, nem is fizetett, már a másik vevő elé lökik, igen, odalökik a hideg zacskókat. Az egyik vásárló előtt még ketten állnak a sorban. — Mit kér? — Nem kérde­zi, felszólítja őt az eladó, hangjában némi rosszallással, hogy ne lopja a vásárló tetye- totyázással az ő drága idejét. — Egy csomag szárnyat és májat. — Hetvenhárom-tíz. A vásárló a pénztárcájába nyúl, elővesz egy százast, s közben szemével keresi a máj mellett a szárnyat. De az nincs sehol. — S a szárny? — Kitettem. — érkezik az ellentmondást nem tűrő vá­lasz. — A másik hölgy elvitte, szól közbe a pakoló asszony; aki éppen az utolsó zacskót rakja a szatyrába, majd hir­rusok káprázatosán könnyed­nek tűnő mozdulaitokikal a soktonnás szerkezetet, máris markológépek jelentek meg, átbukdácsolva a síneken, s ne­kiestek kanalaikkal a maradék zúzott kőnek, hogy kialakítsák az új tükröt. De maradt azért munkája a kézi szerszámokkal dolgozó embereknek is. Csengett a telefon Az éjszaka csendjét hatal­mas motorok zúgása, krampá- csoló csákányon: csattogása, erős vasvillák csengése, kiál­tozás verte fel. Hajnali ket­tőre elkészült az új tükör, majd következett a legizgal­masabb művelet, az új kitérő agybeni beemelése. Zakar Ti­vadar, a váci pályafenntartási főnökség vezető mérnöke meg is jegyezte, hogy most kide­rül, jó volt-e az előkészítés, mert ha csak néhány centivel is hosszabbak a sínek, vagy netán valamennyi híja van, akkor aligha indul időben az első hajnali munkásvonat. De a MÁV szakemberei ezúttal is jó, munkát végeztek: izgatott kiáltások röpködtek a levegő­ben a két darukezelőnek, s a hatalmas monstrumok néhány, szinte művészi manővere után pontosan a réginek a helyére illeszkedett az új kitérő! A kezdő pályamunkások néme­lyike nagyot sóhajtott, de Gyarmati Attila főpályamester csak némán mosolygott. Te­kintete mintha azt mondta volna, hogy hja kérem, ná­lunk ez így megy ... A munkálatok közepette, a látványos kitérőcserétől távo­labb, sokfelé, sok poszton ki­ki tette a maga dolgát. A vál­tóállító központban percen­ként csengett a szolgálati te­lefon, majdnem annyiszor kel­lett váltót állítani, mert amíg lehetett, jöttek-mentek a sze­relvények. majd a vasúti ön­járó munkagépek gurultak át egyik vágányról a másikra. Saár Tibor váltókezelőnek és Sóskúti János vezető váltóke­zelőnek bőven akadt dolga, különösen akkor, amikor az új váltókat kellett beszabályozni — ebből a munkából kivették részüket Haramy Tamás biz­tosítóberendezési műszerész és kollégái is. Négykor jött a kó Aztán három órakor be­ütött az a kis gikszer, amitől egész éjszaka tartottak a vas­úti szakemberek. A veresi vo­nalról letört gallyat hozott magával egy mozdony, ami éppen a váci vasútállomás te­rületén szakította el a felső vezetéket. Néhány perc, s már gurult is a síneken a fel­sővezeték-szerelőkkel a mun­kagép. A gyorsvonat némi ké­séssel, de elindulhatott. Hajnali négykor már a zú­zott kövét ömlesztetté az ön­ürítő vagon az új kitérő talp­fái közé, majd kézzel, géppel egyszerre tömörítettek az em­berek — rohammunkában! —, hogy negyed ötkor elmehes­sünk mellettük Budapest felé az első munkásvonattal. Nos, erre a napra, s ami akkor, ott történt, mondhatja a tollforgató, hogy jó mulat­ság, férfimunka volt. Aszódi László Antal ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom