Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-15 / 165. szám
Or a toronyban Az idei vasutasnap alkalmával miniszteri dicséretet és jutalmat kapott a váci Borbíró István vezető változókezelő. Elmondta, hogy 1945-től viseli a jól ismert egyenruhát. Jelenleg a 2-es számú toronyban teljesít őrszolgálatot 12-24. illetve 24/12 órás időbeosztásban. Az elmúlt 42 év alatt mindvégig a váci állomás kötelékébe tartozott. Korábban többször kapott törzsgárda- elismeróst s más jutalmat. ö is, családja is örült a magas szintű elismerésnek. Csak az a kár, hogy már megkezdődött a „visszaszámlálás'’. Augusztus 21-én nyugdíjasállományba vonul, utána csak utasként lép majd a vasútállomás területére. Tűzzontáncok A szobi Börzsöny Múzeumban nyílik meg Fajka János iparművész rangos kiállítása július 17-én délután 4 órakor. A művész 1935-ben született' Nagykőrösön. Az Iparművészeti Főiskolát 1962-ben végezte. A most is látható technikát, a tűzzománcot még 1970-ben kedvelte meg, azóta számos hazai és külföldi városban ismerték meg munkáit. Itt, Szo- bon szeptember 25-ig, hétfő kivételével, reggel 10-től este 6-ig láthatók. Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): Július 16-tól 22-ig — egy hétig — játsszák kiemelt helyárral az 1985-ben készült A zsaru szava című színes francia bűnügyi történetet. Rendezte: Jósé Pinheiro. Főszereplői : Alain Delon, Jacques Perrin, Fiona Gélin és Vincent Lindon. Az előadások este fél 6 és fél 8 órakor kezdődnek. — Július 17-től 19-ig, csak délután fél 4 órakor a Mikszáth Kálmán regényéből késziüt Akii Miklós című magyar kalandfilmet vetítik. Főszereplője: Hirtling István. Váci kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában),: július 13-tól 15-ig este fél 10 órai kezdettel a Nincs kettő négy nélkül című színes olasz kalandfilm tekinthető meg a szabadtéri filmszínházban. — Július 16-án és 17-én a Titokban Hongkongban című francia filmvígjáték a kertmozi műsora. Németül, magyarul tanulnak Háromhetes nyelvi tábor Előkészítő a gothai találkozásra Sajnálatos tény, hogy ma Magyarországon a fiatalok csak igen kis százaléka tanul valamilyen idegen nyelvet. Pedig az angol, a német vagy az orosz (s lehetne sorolni) tudása szinte létkérdés az élet majd’ minden területén. Az iskolai oktatás mellett egyre nagyobb számban szerveznek nyelvtanfolyamokat, nyelvi táborokat az érdeklődők számára. Német nyelvi tábor működik például Vácott, a Komócsin Zoltán kollégiumban is. A tábor vezetőjét, Lelkes Gyulánét kértük rövid ismertetőre. — A Német Demokratikus Köztársaság és a magyar Művelődési Minisztérium között létrejött megállapodás szerint immár második éve tartjuá meg nyolcvan második osztályos gimnáziumi tanuló számára ezt a háromhetes nyári tábort. A nyolcvan diák pályázat útján kerül hozzánk, megyénként általában 3—3. Egyedül a házigazda Pest megye élvez előnyt, innen tizenöt tanulót fogadunk. Az oktatómunkát tíz német egyetemi tanár végzi, őket negyven, szintén az NDK-ból érkezett főiskolai hallgató segíti, akik a tanulók beszélgető- partnerei. Rajtuk kívül 7—8 német szakos gimnáziumi tanár vesz részt a munkában, az ő feladatuk elsősorban a diakok felügyelete, a nevelőmunka. A minisztériumi megállapodás értelmében egyébként az országos tanulmányi versenyen jó eredményt elért harmadikos tanulók Gothában vesznek részt nyelvi továbbképzésen. Ezt a váci tábort nevezhetjük a gothai előkészítésének. — Milyen programokat szerveznek a résztvevők számára? — A tábor célja elsősorban a. nyelvtudás fejlesztése — mondta Lelkes Gyuláné. — Ennek megfelelően délelőttönként négy tanítási óra szerepel a programban. Ennek mintegy hetven százaléka a beszédértés fejlesztésére szolgál, a többi pedig a nyelv-r tani készség, a hangtani ismeretek tökéletes elsajátítására. fiitató altatás E gy, kettő, három, négy... — Ne hagyja abba, folytassa a számolást, mondja tovább ... — Az orvos hangja és a műszerek csörgése egyre távolabbról hallatszik, enyhe lebegést érzünk, majd mély éLomba zuhanunk. Ez az állapot számunkra kedvező, nem vagyunk ezen a világon, csak műtét után térünk észhez. Sokkal szerencsésebb azok helyzete, akiket azért altatnak, tartanak tartós álomban, hogy megóvják őket szenvedéseiktől. A hírek olvastán mélységesen sajnáljuk a több éve elvó, felkölühetetlen betegeket. Csicsijgatjuk, simogatjuk csecsemőinket, de altatódalt dúdolunk a nagyobb, fogfájós, torokgyulladásos gyereknek is. Talán ha álomba ringatjuk, elmúlik a fájdalma. Altatót szednek az álmatlanságban szenvedők, altatjuk a tejet és sajnos lelkiismeretünket is. Az altatással öntudatlan állapotba kerülünk, nem veszünk tudomást környezetünkről, érzelmeink legfeljebb álmainkban nyilvánulnak meg. Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatják magukat azok, akiknek tudata csak az álomban kapcsol ki. Mert vannak közöttünk mástól elkábított emberek is. Ezeket csak egyetlen ékezet különbözteti meg az előzőektől. Nem altatva, áltatva vannak. Hiúságukat ismervén, meggyőzték őket csodálatos szépségükről, nádszálkarcsú termetük gyönyörűségéről. Hiába néznek a tükörbe, józan ítélőképességük híján nem azt látják, ami velük szemközt van, hanem azt, amit ők akarnak. Jóságosnak titulált ismerőseink sem néznek önmagukba, hiszen annyit hallottak nagylelkűségükről, óriási adakozó szívükről, becsületben megőszült fejükről. Eszükbe sem jut ilyenkor: de sok vevőt, pácienst, vendéget csaptak be életük során. Könnyen, elhisszük, amikor dicsérik kiváló eszünket, csodálatos fantáziánkat, híres észjárásunkat. Ezzel a „hatalmas” agyunkkal sem fogjuk fel, ámítás az egész, csupán hízelegtek nekünk. Mert ugyebár, ha eszünk lenne, akkor tisztában lennék képességeinkkel is: Kicsapongó férjünk, feleségünk, szerelmünk minden szavának hitelt adunk, meghajtjuk fejünket az áltatás által. Megnyugodtunk, mi is azt akarjuk tudomásul venni, az a jó, ha elhisszük meséit. M unkahelyünkön is előfordulnak problémák, gondok. Akadnak olyanok, akik ezt beismerik, de nagyobb azok aránya, akik egymást, beosztottaikat, főnökeiket becsapják, ámítják. Miért mondanák meg az -igazat a másik szemébe, mikor azzal csak rosszat tesznek maguknak? Sokkal egyszerűbb tagadni, szépíteni, a szorgos munkaerőt, szerető kollégát megjátszani. Abból nem lehet kárunk. Magunkat altatva áltatjuk a többieket. Fekete Zsuzsa Megváltozott Intenzív angol Mint azt az érdeklődők már bizonyára tudják, megváltozott a Madách Imre Művelődési Központba meghirdetett intenzív angol nyelvtanfolyam időpontja. Talán az új már többeknek megfelelő lesz, augusztus 5-ig lehet jelentkezni. A tanfolyamot Szarvas Ádám- né vezeti és középfokú nyelvvizsgára készít fel. A négy hétig tartó folyamatos oktatás tandíja 3200 forint. Jelentkezni lehet a művelődési központ 12-es szobájában, vagy telefonon a 12-411-es számon. A foglalkozások délután 5 órakor kezdődnek. az NDK megismerésére fordítjuk. Délutánonként a napi másfél órás kötelező házi feladat elkészítése es nap.óírás vár a diákokra. Természetesen a szórakozás sem maradhat ki, az ismeretek bővítésére kirándulásokat, múzeumlátogatásokat szervezünk, ahol az idegenvezetés is németül folyik. Kirándultunk a Dunakanyarba, Zebegénybe, Szentendrére; Nagybörzsönyben egy (sváb) német—magyar találkozón vettünk részt, meglátogattuk a vácrátóti botanikus kertet, s a budapesti városnézés sem maradhatott ki. Esténként daltanulás, irodalmi estek szerepelnek a programban. A nyitóesten kultúrműsort tartottunk, amelyen a tanulók németül mutatkoztak be. Volt humorest is, s a tábor záróestjén vetélkedő 'esz, amelyen a diákok bizonyíthatják, hogy a három hét alatt mit sajátítottak el az NDK kultúrájából, zenéjéből, képzőművészetéből. Ekkor jutalmazzuk majd a legjobban dolgozó tanulóinkat is. — Milyen a kapcsolat a német és a magyar fiatalok között? — Szerencsére az életkor optimális, hiszen a német főiskolások 17—18 évesek (náluk korábban kezdődik a felsőfokú oktatás), míg a magyar gyerekek 16 évesek. Két ' magyar diák mellé egy német fiatal került, s a kettő az egyhez arány igen kedvező. A magyar gyerekek a táborozás elején egy felmérő tesztet írtak, s ennek eredményétői függően nyolc csoportba osztottuk őket. A differenciálásra mindenképpen szükség volt, hiszen vannak olyanok, akik a gimnáziumban kiemelt óraszámban tanulnak németet, vannak, akik haladó csoportban tanulnak általános iskolai alapokkal, mások haladó csoportban általános iskolai előzmény nélkül, s végül né- hányan csak heti három órában foglalkoznak az iskolában a nyelvvel. — Milyen segítséget kaptak a munkához? — Sokat köszönhetünk a művelődési háznak, akik ösz- szejövetelainkhez, filmvetítéseinkhez termet biztosi útnak A Mokép és az NDK Centrum segítségével ugyanis több német nyelvű filmet is megnézhettünk. — Mennyire volt eredményes a tavalyi táborozás? — Az elmúlt évi rendezvényünknek országosan is jó visszhangja volt. Az utolsó napokban a tanulókon már látszott a fejlődés, nem okozott nekik zavart, amikor vendégeinkkel beszélgettek. Remélhetőleg az idén is snceres lesz táborunk. Mindez azonban elsősorban az NDK-ból érkezett egyetemi tanárok munkáját dicsérd, nekik köszönhető a siker. Széles Tamás VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1987. JULIUS 15., SZERDA Nem csak a vasutasnap tiszteletére Éjfélkor indultak el a daruk Hajnalra szabad volt a pálya A váci vasútállomás területén már napok óta lázas munka folyt: az elöregedett kitérőket, azaz váltókat, cserélték a helyi pályafenntartási főnökség dolgozói. Az előkészítésben, majd a végrehajtásban a MÁV más szakterületeinek munkacsoportjai és gépei is részt vettek. Mindebből eleinte csak any- nyit vettek észre az utasok, hogy néhány percet késtek a személyszállító vonatok. De aki éppen a megfelelő helyen nézett ki az ablakon a szerelvényből, az láthatta, hogyan készülnek az új kitérők egy félreeső helyen. Fényszórók sugarában Azon a napon délben kezdődött a vágányzár. De ígéretükhöz híven nappal mindig csak egy-egy vágányt zártak ki a forgalomból a vasutasok — aznap két tótérőt cseréltek tó napvilágnál. A legnagyobb munkát, amikor egyszerre két vágány acél- nmeit kellett átvágni, s egy harmadikat időnként zár alá venni, éjfélre időzítették a váci pályafenntartási főnökség vezetői... A város már javában aludt az, utcai lámpák fényében, még a vasútállomás közelében is alig lehetet látni embert, gépkocsit. De annál , többen várták a sínek mentén az éjféli parancsszót s a két hatalmas vasúti daru érkezését. Pontban tizenkettőkor sípszó harsant, a sínek mellett álló embereket figyelmeztette, s teljes kivilágításban, ugyanazon a vágányon egymás felé közelítve megérkezett a két montsrum. Egyszeriben megelevenedett az addig várakozó, mintegy félszáz ember, sietett ki-ki a maga helyére. Folytatták a kiemelésre szánt kitérő kiszabadítását a zúzottkőágyazatból. De néhány percre mégis leállt a munka, mert több gyorsvonatot és teherszerelvényt kellett elengedni azon a vágányon, ahová egyik irányban csatlakozott a kitérő. Majd felvillant az éjszakában a fényszórók sugarait is elhomályosító láng, s a vágópuska mint vajat a kés, úgy metszette át az acélsíneket. Utána gyors, gyakorlott mozdulatokkal akasztották be az emberek az egymással szemben álló két daru acélsodronyait, majd a soktonnás kitérősínekkel, talpfákkal együtt a levegőbe emelkedett. Alig tették félre a daA kitérőket még délután előkészítették a beemelésre , (A szerző felvétele) Incidens — tanulságokkal télén rádöbbenve, hogy ő is a gyanúsítottak között lehet, mindent ismét kirak a pultra. Szárny nincs. Ha most azt tetszenek hinni, hogy vevőnk kapott egy másik szárnyat, nagyot tévednek. Kapott viszont életre szólóan megszívlelendő kioktatást: figyelje, hogy ne más vigye el azt az árut, amit ugyan neki szántak, de amihez, ha villámkezű, sem érhetne hozzá, hiszen előtte még ketten állnak. Továbbá ismeretterjesztést arról, hogy csak nem képzeli, hogy még egyet adnak az üzlet kontójára, ha már ő ilyen mamlasz. S végül lesújtó pillantást: örüljön, annak. hogy nem fizettetik ki vele az eltűnt zacskó árát. A sor pedig áll tovább, az eladó sürget, a vevő kapkod, mert ő holnap is, holnapután is csak ide jöhet olcsón vásárolni. A címben tanulságokat ígértem. Nos, azt ki-ki levonhatja. Kettőt mégis: Nagy baj az, ha a vásárló elhiszi, hogy ő van a kereskedőért, s nem fordítva. Ennél már csak az a nagyobb, de az már súlyos következményekhez vezető tévedés, mert a kereskedelem erkölcsét fenyegeti. ha a kereskedő hiszi ugyanezt. B. H. Jó (helyzetben lévő) bolt a piaci baromfiüzlet. Ügy is mondhatjuk, hogy monopolhelyzetben lévő, hiszen ilyen választék, s főként alacsonyabb „árfekvésű” mirelitből, aligha van még egy a városban. Ennélfogva a hét minden napján, de kivált, amikor a friss áru érkezik, amikor zúzát, szárnyat, májat is lehet kapni, hosszú sor kígyózik előtte. Különösen sok a kisnyugdíjas vevője. örülhetünk neki, örülhetnénk neki, ha az utóbbi hetekben, hónapokban nem tapasztaltunk volna egy s mást, ami arra utal, hogy személyzete nem él, de előfordul, hogy visszaél helyzetével. Hogy nem kereskedőként viselkedik, nem elad, hanem mindenki tudomására hozza: szívességet tesz. Idős, szemüveges asszony kérdezi az eladók egyikétől, hangsúlyozom, rendkívül udvariasan: — Tessék mondani, máj van? — Nem látja, hogy ki van írva: Máj, zúza nincs! — csattan az ifjú eladó hangja, s a láthatóan gyengén látó, nagyanyja korú asszony megszégyenülve kilép a sorból. A legutóbbi eset. Hosszú sorban türelmesen várakoznak a vevők. Szállítás volt, hát mindenki többfélét vásárol. A vevők, mint írtam, türelmesek. Nem így az eladók. Nem tudni, hova sietnek ennyire, de még az egyik el sem pakolt, nem is fizetett, már a másik vevő elé lökik, igen, odalökik a hideg zacskókat. Az egyik vásárló előtt még ketten állnak a sorban. — Mit kér? — Nem kérdezi, felszólítja őt az eladó, hangjában némi rosszallással, hogy ne lopja a vásárló tetye- totyázással az ő drága idejét. — Egy csomag szárnyat és májat. — Hetvenhárom-tíz. A vásárló a pénztárcájába nyúl, elővesz egy százast, s közben szemével keresi a máj mellett a szárnyat. De az nincs sehol. — S a szárny? — Kitettem. — érkezik az ellentmondást nem tűrő válasz. — A másik hölgy elvitte, szól közbe a pakoló asszony; aki éppen az utolsó zacskót rakja a szatyrába, majd hirrusok káprázatosán könnyednek tűnő mozdulaitokikal a soktonnás szerkezetet, máris markológépek jelentek meg, átbukdácsolva a síneken, s nekiestek kanalaikkal a maradék zúzott kőnek, hogy kialakítsák az új tükröt. De maradt azért munkája a kézi szerszámokkal dolgozó embereknek is. Csengett a telefon Az éjszaka csendjét hatalmas motorok zúgása, krampá- csoló csákányon: csattogása, erős vasvillák csengése, kiáltozás verte fel. Hajnali kettőre elkészült az új tükör, majd következett a legizgalmasabb művelet, az új kitérő agybeni beemelése. Zakar Tivadar, a váci pályafenntartási főnökség vezető mérnöke meg is jegyezte, hogy most kiderül, jó volt-e az előkészítés, mert ha csak néhány centivel is hosszabbak a sínek, vagy netán valamennyi híja van, akkor aligha indul időben az első hajnali munkásvonat. De a MÁV szakemberei ezúttal is jó, munkát végeztek: izgatott kiáltások röpködtek a levegőben a két darukezelőnek, s a hatalmas monstrumok néhány, szinte művészi manővere után pontosan a réginek a helyére illeszkedett az új kitérő! A kezdő pályamunkások némelyike nagyot sóhajtott, de Gyarmati Attila főpályamester csak némán mosolygott. Tekintete mintha azt mondta volna, hogy hja kérem, nálunk ez így megy ... A munkálatok közepette, a látványos kitérőcserétől távolabb, sokfelé, sok poszton kiki tette a maga dolgát. A váltóállító központban percenként csengett a szolgálati telefon, majdnem annyiszor kellett váltót állítani, mert amíg lehetett, jöttek-mentek a szerelvények. majd a vasúti önjáró munkagépek gurultak át egyik vágányról a másikra. Saár Tibor váltókezelőnek és Sóskúti János vezető váltókezelőnek bőven akadt dolga, különösen akkor, amikor az új váltókat kellett beszabályozni — ebből a munkából kivették részüket Haramy Tamás biztosítóberendezési műszerész és kollégái is. Négykor jött a kó Aztán három órakor beütött az a kis gikszer, amitől egész éjszaka tartottak a vasúti szakemberek. A veresi vonalról letört gallyat hozott magával egy mozdony, ami éppen a váci vasútállomás területén szakította el a felső vezetéket. Néhány perc, s már gurult is a síneken a felsővezeték-szerelőkkel a munkagép. A gyorsvonat némi késéssel, de elindulhatott. Hajnali négykor már a zúzott kövét ömlesztetté az önürítő vagon az új kitérő talpfái közé, majd kézzel, géppel egyszerre tömörítettek az emberek — rohammunkában! —, hogy negyed ötkor elmehessünk mellettük Budapest felé az első munkásvonattal. Nos, erre a napra, s ami akkor, ott történt, mondhatja a tollforgató, hogy jó mulatság, férfimunka volt. Aszódi László Antal ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
