Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-07 / 82. szám
wmvt tut. re f987. ÁPRILIS 7., KEDD Tízéves jubileum Táborfalván A múltat tiszteld a jelenben... A® asszonykórus előtt a Csutorás együttes fiatal reménységei: Móricz Ildikó és Nagy Annamária citeráznak Táborfalva immár egy évtizede olyan faluként él a köztudatban, ahol egy hagyományteremtő, országos hírnevet szerzett felnőtt- és ifjúsági népzenei együttes dolgozik és amely a megye déli részében a népzenei mozgalom szervezőjévé válhat. Az elmúlt hét végén megalapításuk tízéves évfordulóját ünnepelték. Ötszáz vendég A Jókai Mór Művelődési Ház körül álló több tucat személygépkocsi és az autóbuszok már messziről hirdették, hogy nagy érdeklődésre számot tartó eseményre készültek. A környékbeli Inárcs-Kakucs és az újlengyeli nyugdíjasklub népdalköre is megjelent. Á falubeli és a távolabbról érkezett vendégekkel együtt mintegy ötszázan gyűltek össze a nemrég . felújított épületben. Az oldalajtókon kígyó'ó kábelek és a reflektorok filmesek jelenlétéről tanúskodtak. A Filmgyártó Vállalat és a televízió már kora reggel óta forgatott Kiss József filmrendező irányításával. A népzenei együttes tagjai az egész napos feszített munka ellenére mosolygósán, s jókedvvel kezdték a késő délutáni műsort, amelyet. szintén rögzítettek a kamerák. Az egybegyűlteket köszöntő első szavakat dr. Bárd András, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetője mondotta. Tömör, összeszedett gondolatai lelkesítőén hangzottak, kitörő tapssal fogadta a közönség. A műsorvezető, Jezsek Éva, a KÓTA munkatársa vette át a szót, aki az első szakmai elismeréstől, a tápiószecsői Pest megyei kiváló minősítéstől. végig figyelemmel kísérte a táborfalvi népzenei együttes munkáját. A kétórás műsort ügyes, pergő összekötő szöveggel vezette, felidézte az elmúlt évtized kiemelkedő állomásait. Elsőként a Tápiószecsőn bemutatott al- földi népdalcsokor hangzott el. A tekerőlant síró hangja csöndet parancsolt, majd az óramű pohtosággal egyszerre belépő tizenvalahány citera hangja ejtette ámulatba a közönséget. Amikor a negyven énekes egyszólamban rázendített, gondolom, sokaknak kellemes borzongás futott végig a hátgerincén. A Birinyi család és az akkori művelődési ház igazgatója, Nagy Károly kezdeményezésére 1977-ben egy olyan faluban jött létre a népzenei együttes, amelynek nem voltak saját hagyományai. így az ország legkülönfélébb tájegységeinek népdalait gyűjtötték csokorba. Bar- si Ernő gyűjtéséből szigetközi dallamokat elevenítettek fel, majd az általános iskolásokból álló gyermekegyüttes — amelynek Móricz Ildikó középiskolás a vezetője — párosító dalokat énekelt. Az ifjúsági Csutorás együttes déldunántúli gyermekdalokat adott elő citera, furulya és tekerőlant kíséretével. Ezt követően Birinyi József, az együttes művészeti vezetője, a népművészet ifjú mestere emlékezett vissza a mögöttük álló évtizedekre. — Gyermekkoromba nyúlnak vissza a táborfalvi zenekar-alapítás első emlékei. Apám akkor hegedült, és a most látható népi hangszerekből álló gyűjtemény első darabjait megszerezte, készítésük mesterfogásait elleste. Ez a meghatározó élmény erősítette bennem azt a hitet, hogy a tíz évvel ezelőtt családi vállalkozásnak induló népzenei együttes egyszer kibővül, s a falu és a környék kulturális életének hosszú távon erjesztője lehet. A tizenhét éves Nagy Annamária korát meghazudtoló magabiztossággal. kristály- tiszta intonálással szólaltatott meg két moldvai népdalt. A Kolozsvárott élő népzenekutató, Kallós Zoltán, megható- dottan hallgatta saját gyűjtésének dallamait, majd elismeréssel szólt Birinyi József munkájáról: Viselkedésforma — Régen ismerem Birinyi Józsefet, de amikor 1983-ban Szentendrén, egy vetélkedőn először meghallottam a táborfalvi gyerekeket, akkor nőtt meg igazán a szememben. Nem véletlenül hangsúlyozta Kodály Zoltán, hogy a zenei oktatást már az óvodában meg kell kezdeni. A népzene, a néptánc, a népi kultúra ápolása megkövetel egy viselkedésformát, egy emberi tartást, méltóságot. Ezért fontos a hagyományok őrzése, és ez jelenti az igazi nevelő erejét is. — A táborfalvi népzenei együttes, a Csutorás ifjúsági és úttörő gyermekcsoport a minősítések lehetséges legmagasabb fokozatait érte el — mondotta Kallós Zoltán elismerő szavait alátámasztva Jezsek Éva. — Az együttesből heten rendelkeznek C- kategóriás zenekarvezetői engedéllyel, közülük ketten a Népművészet Ifjú Mestere címet is elnyerték. A csuto- rások együttesen 1985-ben kapták meg ezt az elismerést. A Dabas és Vidéke Áfész, az Örkényi Nagyközségi Közös Tanács és a Jókai Mór Művelődési Ház eddigi támogatásával dolgozó muzsikusok 1985 őszén a szövetkezeti országos minősítésen arany fokozatot kaptak. Az egri gálaműsor nyolc nívódíjából egyet ők hoztak el és a különdíj is őket illette meg. A műsor első részét a Ki mit tud? középdöntőjében előadott Kanásztáncok zárták A szünetben az érdeklődők megcsodálhatták a közel százdarabos, harmincféle népi hangszerből álló gyűjteményt, amelynek szinte mindegyikén játszik Birinyi József. A lélegzetvételnyi szünet végét dudaszó jelezte. Folytatódott a műsor. A férfikar balladát énekelt, majd hajdúsági dalokat szólaltatott meg. A valóban ifjú mesterei a népművészetnek — Jóri Lajos és Kovács László — tekerőlanton, illetve furulyán, békési majd székely népdalokat szólóban adtak elő. A tavalyi franciaországi L’Humanité Fesztiválon sikert hozó Madárka című moldvai balladát a Csutorás együttes játszót ta, majd pergő szatmári da lók csendültek fel. A záró műsorszám — a bordalo' előtt — a Hazafias Népfront helyi bizottságának vezetői okleveleket és könyveket adtak át az együttes tagjainak. C. Tóth János igazgatóhelyettes, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár elismeréseként egy díszes kerá- mialaoot, Jezsek Éva pedig a KÖTA oklevelét nyújtotta át a zenekar vezetőjének, Birinyi Józsefnek. Kezes éneklés Búcsúzóul közösen énekeltük el a De szeretnék hajnalcsillag lenni és a Bujdosik az árva madár kezdetű népda lókat. Az utóbbi dallam az Aggtelektől nem messze húzódó Szúha-völgyböl származik, onnan, ahol tavaly nyáron a szívesen látott, példaképként választott táborfalvi együttes többpapos műsoros kőrútjával bai*áti!és szakmai kapcsolatokat épített ki. A lélekben felemelkedett megnemesedett hallgatóság egy részét, a szűkebb baráti kört és támogatóikat az együttes megvendégelte. Kötetlen, éjszakába nyúló beszélgetés és közös éneklés zárta a tízéves jubileumára való megemlékezést. Az együttes munkájának ered menve az is, hogy Kiss József filmrendező figyelmét is felhívták magukra. Az év végére nem egy, hanem négy film készül el a gyerekek, a tanítványok tevékenységéről, a Birinyi család hangszerkészítő műljelyéről és népi- hangszer-gyűjteményéről, Birinyi József egyéni, művészi tevékenységéről, néprajzi gyűjtőmunkájáról. Kiss József — akinek mintegy százötven filmjéből húsz-harminc néprajzi vonatkozású — szakmai hozzáértéssel és körültekintéssel, az együttessel együtt lélegezve irányítja a kimerítő forgatást. Igen, méltó elismerés ez, akár az átadott oklevelek, könyvek, emlékplakettek. Az elvi biztatás, a politikai vezetés támogató törekvései is kedvezőek, szükségesek. Megerősítettek mindannyiunkat abban a kötelességünkben, amit Vörösmarty Mihány így fogalmazott meg: A múltat tiszteld a jelenben,, s tartsd a jövőnek! Űjj írisz Május végén megnyílik a Kertész ház „Már van egy saját gémeskutam” Űjabb vonzó programajánlat lesz ilyen múzeumot? Fogja ezt egyáltalán látogatni valaki? Ebben a felfogásban ismét az oly mélyen gyökerező Buda- pest-centrikusság tükröződik. Ráckevének és környékének már pusztán természeti adottságainál fogva is van vonzereje. A helyi vezetés éppen arra törekszik már hosszú ideje, hogy ezt a természetes vonzerőt egyéb látnivalóval, programajánlattal sokszorozza meg. S ha ez még mindig gyenge érvnek bizonyulna, nem szabad elfeledkezni valamiről: ha ennek a háznak az ötlete nem születik meg, ha André Kertész az első látásra nem szeret bele abba a roskadozó vályogházba, a gémeskúttal, az a százhúsz darab Kertészfotó soha nem kerül a magyar állam tulajdonába! Végül ezekért a képekért érdemes ötven kilométert utazni! M. N. P. N „A legjouoan annak örülök, S hogy most már van egy saját Sgémeskutam. Elérhct-e ennél ^ oobet egy magamfajta ember?” J — mondta André Kertész, amidkor utolsó — akkor még nem S tudhattuk, hogy az — magyar- Sországi látogatásakor megmu- ^ tatták neki Szigetbecsén azt a j parasztházat., amelyben az ál- ^ tala ajándékozott totókat kí- ^ vánták kiállítani, i Az idős művészt nagyon § meghatotta, hogy gyermekkora § szeretett helyszínén egy, az ö ^ nevét viselő alkotóházat szán- ^dékoznak létrehozni. Az először i megígért ötven fotó helyett S százhúszat küldött. Halálának Shíre az alkotóházat múzeummá \ avatta. A szervezőmunka Raffay Béla ráckevei tanácselnök irányításával nagy lendülettel indult meg. Társakat, segítőket és mecénásokat kellett találni a vállalkozáshoz. Engedélyeket szerezni, terveket készíttetni és kivitelezőket toborozni. Raffay Béla szinte mindig tudott valami újat mondani, valami előrelépésről beszámolni, ha a Kertészházról érdeklődtem. Az ügyek mégis a vártnál lassabban haladtak, a ház átadásának határideje többször módosult Legutóbb azt írtuk, hogy sí idei tavaszi fesztivál keretében szeretnék megnyitni a szigetbecsei kis emlékmúzeumot. Ezúttal már csak a kemény és hosszan tartó tél jelentette az akadályt, az építők ezért nem tudták befejezni a ház felújítását. Űjabb — immár véglegesnek ígért — dátumról kaptunk hírt: május 30. A helyszínen járva meggyőződhettünk róla, hogy bár van még munka bőven, ez a határidő reálisnak látszik. A ráckevei Aranykalász Tsz építői folyamatosan dolgoznak az épületen — a korábbi szakaszban számos szigetbecsei kisiparos is vállalt feladatokat az öreg parasztház felújításában — s hihetőnek tűnik, hogy április végére átadják a terepet a belső berendezőknek. Addig még a kiállítás rendezőinek is van idejük eldönteni a vitát; milyen módon kerüljenek a falra André Kertész fotográfiái. Szimpa- tikusabbnak, a ház jellegéhez jobban igazodónak tűnik az az elképzelés, hogy a képeket a fehér falakra akasz- szák, ahelyett, hogy az amúgy is szűk teret paravánokkal tovább szabdalják. Sokakban fölvetődhet, mi értelme van egy eldugott kis Ealuban, a fővárostól félszáz kilométerre kialakítani egy III! ■yawl. ■ Indré Kertész szigetbecsei kiállításának megnyitóján Raffay Bélával. (Németh István felvétele) Az ökörfejes hasas citerá.k főleg a gyerekek érdeklődését keltették fel (Fotó: Hancsovszki János) A táborfalvi népzenei együttes — a kép bal szélén vezetőjükkel, Birinyi Józseffel — örömmel muzsikál Müldríl vásárolják a hazai fát Hordó is meg siékü!és A világpiac változásait rugalmasan kell követni minden gazdálkodóegységnek, ez a talponmaradás egyetlen esélye. De mit tesznel, olyankor a vezetők, ha teljesen váratlanul történik valami, am. gyors szerkezetváltást tesz szükségessé? Korábban már hírt adtunk arról, hogy a Szovjetunióba szállítandó borok mennyiségét jócskán korlátozták, s ez közvetett módon a Fűrész-, Lemez- cs Hordóipari Vállalat ceglédi gyáregységét is érintette. Régebben a Monimpexnek szállították termékeiket, de az export leálltával át kellett térniük új gyártmányok előállítására. Bácsi Lajos, a gyáregység új rintos termelést mondhat maigazgatója elmondta, hogy közel 170 ezer hektoliternyi hordó előállításáról kellett lemondaniuk, s helyette bútoripari termékek, illetve székülések gyártására átállni. Ezt természetesen a munkaerő megfelelő átcsoportosításával sikerült megoldani, ám voltak olyan dolgozók is, akik inkább új munkahely után néztek. A vállalat máig sem heverte ki teljesen a hirtelen változást. Mi sem bizonyítja jobban, mint az a 90 milliós veszteség, amelyet az utóbbi években könyvelhettek el. Az elvesztett összeg pótlása csak részben sikerült, hiszen mindössze 30 milliót tudtak kitermelni. Ennek oka, hogy az új gyártmányok nyereségessége nem olyan nagy, mint a hor dóké volt. Űj termékeik közül sikerült több székülést termelni, s tavaly közel 100 milliós bevételre tettek szert tőkés eladásokból. Ez az eredmény az előző évekhez képest másfélszeres növekedést jelent, s még nincs is maximálisan kihasználva a kapacitásuk. A főleg az NSZK-ba és Olaszországba szállított termékeikkel eddig sem volt minőségi probléma, ennek ellenére a mostaninál még jobb minőségre törekednek. Az üzem belföldre is gyárt hasonló cikkeket, de itt elsősorban félkész állapotban értékesítenek. A gyáregység fűrészüzeme | évente mintegy 25 millió fo-1-\ gáénak, s ennek fele ugyancsak exportra kerül. Ha a piac igényeit vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a lehetőségek szinte korlátlanok. A kapacitás bővítése érdekében a gyár most újabb 20—25 millió forintos beruházást tervez, s nagy hangsúlyt fektet arra a számítógép-vezérlésű meógép- re, melynek rendszerbe állításával körülbelül másfélszeresére növelhető a termelékenység és a minőség javítása is egy csapásra megoldódik. S mi lett a kádárokkal? Természetesen nekik is találtak munkát, hiszen ezután a hazai kiskereskedelmet fogják ellátni az 50 literestől a 10 hektoliteres hordókig. A nagy- gazdaságok igényeit is figyelembe veszik, s ezért nagyméretű ászokhordókat is gyártanak. Intervenciós alapjuk felhasználásával pedig szerveztek egy külön üzemet, amelynek kizárólag a javítás a feladata. Végül essen szó a gyáregység legfőbb problémájáról, az alapanyag-ellátásról. Az export ösztönzése sajnos kedvezőtlen következményekkel is járt. s ezt erősen érzik. Az erdőgazdaságok ugyanis a faanyagot valutáért exportálják. s ugyanezt kénytelenek visz- szavásárolni — jóval magasabb áron. így pedig napjainkban enyhén szólva nehéz a versenyképesség megőrzése. Bánsági György Az építőknek még bőven van tennivalójuk.
