Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

19S6. MÁRCIUS 22., SZOMBAT je t/twinp 9 EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTI Si. Anflerlik Agnes: — A megye legtöbb részén a reggelt, dél­előtti órákban nedvesek, nyálkásak az utak, de jegescdés, vagv havas útfelület sehol nincs. A hegyi szakaszokon számítani kell arra, hogy az enyhülés hatására vízátfolyások keletkeznek, amelyek növelik a csúszásveszélyt. Ezen a hétvégén a következő forgalomkorlátozások várhatók: — a 2-es úton Dunakeszi és Sződliget között, a 20. és 26-os kilométer között autóbuszöblöt és szegélyt építenek, a 11-cs úton Pi- lisvörösvárnál, a 38-as és 39-es kilométer között padkaépítési mun­kálatok folynak, a 441-es úton, a 15-ös kilométerben csatornaépítés van, az 5101-es úton pedig Ráckevéról Kiskunlacháza felé haladva utburkolaíheiyreállitás, aszfaltozás lesz. EGY RÉGI BALESET ANATÓMIÁJA Mindannyian megdöbbentünk, amikor arról a grazi tra­gédiáról hallottunk, amelynek főszereplője a Medicor Művek debreceni gyáregységének autóbuszvezetője volt. Az esetnél tizenöten vesztették életüket egy vállalati kirándulás során, mert meghibásodott az őket szállító autóbusz fékrendszere. . A Legfelsőbb Bíróság új eljárást pendelt el az ügyben és Tiba János gépkocsivezető mellett a vádlottak padjára ültették Kacsó Zoltán autószerelőt és Sárközi Tibort, a gyár­egység személyszállításért felelős műszaki vezetőjét. Tanú­ként kihallgatják a debreceni autóközlekedési felügyelet egy munkatársát is, aki a. végzetes út előtt vizsgálta a buszt. B A hír újabb tanulságokkal szolgál. Ezeket rovatunk egyik korábbi különkiadásában már részletezte Frank György igazságügyi szakértő. Arról a felelősségről van sző, ami a javítók, ellenőrök és üzemben tartók kötelessége. A grazi ügyben még nem született újabb ítélet, a vádlottak körének kiterjesztése azonban mindenki számára elgondolkodtató kell hogy legyen. Legfőképpen a javító-, szolgáltatóiparban tevé­kenykedők számára. FIESTA FŐTON Ünnepre készül a Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács. A színhely Fót, az időpont ma délelőtt. A NIK, az IKK és a KGST Kupa versenyeit rendezik meg ugyanis. S hogy miért ünnep? Mert a KB.T aktivistái­nak és dolgozóinak mindig is ünnep volt, ha jól felkészült fiatalokkal találkozhattak, s ezeken a rendezvényeken min­dig ilyenek vesznék részt. Bizonyíték erre, hogy minden or­szágos döntőn előkelő helyezést szereznek Szűkebb pátriánk követei. S őket fogják kiválasztani a mai megyei döntőn. Másrészt azért is ünnep a mai verseny, mert az úttörő­mozgalom 40 éves évfordulójának jegyében zajlanak az idei vetélkedők. Az úttörő-közlekedési mozgalom pedig huszonöt éves lett. Tizennégy csapat részvételével kezdődik tehát a verseny a fóti Gyermekvárosban reggel kilenckor. Érdeklődőket sze­retettel várnak a rendezők. MICSODA MÓDSZER! Egy olvasónk írja — neve és címe megtalálható a szer­kesztőségben —, hogy egyszer Budapesten átutazva véletlenül átment a Szabadság hídon Budáról Pestre, miután megvárta, hogy a forgalomirányító lámpa jelezze, szabad jobbra fordul­ni a hídra. A pesti oldalon két rendőr várta, akik éppen ak­kor engedtek el egy másik kocsit, amelyik szintén átment a hídon. Miután őt is megbírságolták, egy másik hídon visz- szament Budára és megnézte a hídra hajtást tiltó táblákat. 'Valóban ott voltak, talán szabálytalanul magasan és kissé eldugva, de minden kétséget kizáróan. Észrevétel csupán ennyi: nem lenne-e célszerűbb csupán egy rendőrt szolgálatba állítani, a budai hídfőnél, aki nem engedné, meg, hogy a gépkocsivezetők tévedésből a hídra hajtsanak? Szerintünk nemcsak célszerűbb, de célravezetőbb is lenne. Olcsóbb és kevésbé bosszantó. MÉG EGYSZEE A SOK KARAMBOLRÓL Egy rutinos és rendszeresen balesetmentesen közlekedő ismerősömmel beszélgettünk a múlt heti tömeges baleset­sorozatról. Azt kérdezte; mit tehet ilyenkor az ember? Hi­szen hirtelen rohan bele a ködbe, ha megáll, nekimegy há­tulról egy másik. Meg kell mondani őszintén, hogy nincsen abszolút biz­tos receptünk, de talán a legfontosabb, hogy vigyázzunk, mi magunk ne menjünk neki semminek. Ezt csak a látótávol­ság által megszabott sebesség mellett tudjuk biztosítani. A másik, hogy kapcsoljunk fel minden lehetséges fény­forrást — a vészvillogókat is —. hogy mások figyelmét fel­hívjuk arra; itt vagyunk. A sárga fények jobban látszanak a ködben, de azért nem árt minél gyakrabban felvillantani a féklámpákat is. Gyorsítani picit, fékezni egy kicsit — ez jó taktikának ígérkezik. Végül, ha szerencsések vagyunk és éppen az autópályán futottunk bele a ködbe, akkor ott van leállósáv; ahol megáll­hatunk. Ilyenkor sem árt kitenni az elakadásjelző három­szöget, a szokásosnál is távolabb. Természetesen vigyázzunk, nehogy úgy járjunk, mint a múlt héten valaki az M7-esen, aki, kiszállt, hogy jelezze a mögötte jövőknek a veszélyt. Er­re mi történt? Az utána érkező elgázolta! AUTÓCENTENÁRIUM Az autógyártás száz esztendeje alatt nemegyszer egyedi különle­gességeket produkált. Ez a csodálatosan szép vonalú álonihocsi is ilyen. Mysore maharadzsájának készítette a Dalahaye-gyár. A típus- szám 175. Am nem készült több. csak az az egy példány, ami ké­sőbb Elton John, a neves angol énekes és futballcsapat-tulajdonos birtokába került. A közelmúltban pedig az ugyancsak hírneves londoni cég, a Sotheby aukcióján került kalapács alá, hogy mintegy ötmillió forintnyi fontért cseréljen gazdát. Balesetmentes közlekedést és kellemes hétvéget kíván gyalogosoknak és járművezetőknek egyaránt: Roóz Péter POSTABONTÁSHMH! VÁRJUK LEVELEIKET,CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 hétvégek A fiatalok kedvelt időtölté­se a zenehallgatás, a tánc, a diszkó. Ezt a kellemes szóra­kozást olykor a kultúrálatlan magatartású tinédzserek ala­posan elrontják. Egy rendbon­tásba fulladt eset után a disz­kót Szigetújfaluról Sziget- csépre költöztették át. A botrányos magatartás megalapozása már az össze­jövetelek előtt megkezdődik, amikor is a községbe közle­kedő HÉV-szerelvényeken a fiatalok egy része szeszes italt fogyaszt. Biztos, hogy ők al­kotják a kisebbséget, de han­gosak, felhívják magukra a figyelmet, és ezért sajnos, ha­mar kiszalad a felnőttek szá­ján: ilyenek a fiatalok... Az alkohol bátorrá, erőssé te­szi őket, megkezdődik a ran- dalírozás. . A nemdohányzó szakaszban kihívóan pöfékel­nek, trágár-szavakat üvöltöz­nek, köpködnek, szemetelnek. Aki próbál rájuk szólni, azt jó esetben csak kinevetik, de az is előfordul, hogy megfe­nyegetik. Mit lehetne tenni? Kézen­fekvő lenne a válasz: a fia­talok közösítsék ki maguk kő­ül ezeket az elemeket, ne ad­janak nekik módot és teret a vandál viselkedésre. Ám ez nem ilyen egyszerű! Mert azok a fiatalok, akik építke­zéseken vállalnak védnöksé­get, akik művészi produkciók­kal bámulatba ejtik a közön­séget, akik sportteljesítmé­nyeikkel lenyűgözik a világot, azok a fiatotok nem kerül­hetnek közelebbi kapcsolatba ezekkel a társaságokkal. De az elvadultakat.nem is érdek­li a tisztességes többség véle­ménye. Hiba lenne persze mindezért a diszkóműfajt okolni. A ze­nés-táncos szórakozás kultu­rált formája ellen senkinek sem lehet kifogása, még ha a muzsika olykor hangosabb is, mint azt a mi fülünk elvi­selné. Csupán a hangerő és a monoton ritmus hatására azonban még senki sem vet­kőzött ki emberi mivoltá­ból. Akkor mi lehet a meg­oldás? Esetleg a diszkók rendezői­nek időnként haza kellene küldenie a láthatóan italos állapotban levő fiatalokat. De valószínű, ez ellenkezik üzleti érdekeikkel. Biztos vagyok abban, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a fennálló helyzetbe nem tud belenyugodni, és aki nem csatlakozik azok táborához, akik csak keserű szájízzel le­gyintenek: ez van! Végül arra kérem a tisztelt Postabontást, levelem alá ne írják ki nevem, mert féltem családomat azoktól az ele­mektől. akik ellen e sorokat papírra vetettem. A. H. Szigetújfalu A levélből kitűnik, komoly gon­dok lehetnek Szigetújfalu és Szi­getesén környékén ezzel a ran­dalírozó társasággal. Ez abból is látszik, hogy maga a levélíró is fél tőlük, sőt családját is félti. Mi lenne, ha a helyi tanács a KISZ-szervezettel karöltve segíte­ne rendet teremteni a dühöngő rendbontókkal szemben? idős katonák gyertyabáifes A Nógrádi Sándor nyugdíjas­klub megtartotta éves beszá­moló közgyűlését, ahol Hárs Gyula nyugállományú ezredes ismertette a vezetőség beszá­molóját. A klub az elmúlt év­ben is sikeresen tevékenyke­dett, amit két kitüntetés és több jutalom is bizonyít. Szé­chenyi Istvánra emlékezve ki­rándultak a legnagyobb ma­gyar szülőhelyére, és a nagy­cenki múzeumban megismer­kedtek a kiállított emléktár­gyakkal., A kirándulást a fer­tőd i kastély és Sopron neve­zetességeinek megtekintésével fejezték be. A múlt nyár fo­lyamán felkerestek néhány gyógyfürdőt ' r Nem feledkeztek meg a klub tagjai a politikai tevé­kenységről sem. Részt vettek a választások előkészítésében, a helyi népi ellenőrző csoport munkájában és az iskola által szervezett Hazafias nevelés az iskolában című bemutató vi­tájában. A külföldre szervezett utak során áprilisban Becsben jár­tak, majd májusban tíz na­pot pihentek a legszebb bul­gáriai tengerparton, az Arany- homokon. Emlékezetes marad a Moszkva—Leningrád turis­taút, ahol az a megtisztelte­tés érte a csoportot, hogy a moszkvai Barátság Házában találkozhattak egy olyan szo­cialista , brigád képviselőivel, amelynek Farkas Bertalan űr­hajós ezredes is tiszteletbeli tagja. E találkozás emléke­ként az űrt is megjárt zász­lócskával ajándékozták meg a résztvevőket. A klub megtartotta már az idei évnyitó összejövetelét is. Ezen sikeres gyertyabált ren­deztek, s ezzel megkezdődött az 1986-os esztendő nyugdí­jasklubélete. Erdős Pál Tápiószecsö KaEheafaflaai nyomdász ___________ Ig az, olvasónk levele, aktu­alitását iletően kicsit késve 1 érkezett postánkba, de egy olyan ügy, amely közérdek- 1 lődésre tarthat számot, soha- 1 sem veszítheti el időszerűsé­■ gét. Szikora Miklós vád olva­sónk még 1981-ben a Hét cí- 1 mű televízió^ adásban látta történelmünk, művészeti és tudományos életünk elhunyt nagyjainak síremlékeit, a ' nemzeti panteont. Ezen fel­buzdulva írt a műsor szer- ‘ kesztőségének maga is egy le­■ velet, melyben megkérdezte, mi lesz Landerer Lajos sír­1 jával, amely a szanálásra ke­rülő vác-középvárosi temető­ben található. Az egykori hí- 1 rés nyomdász földi maradvá­nyai Vácon maradnak-e, vagy 1 ‘netán Budapestre szállítják? A Hét műsorszerkesztősége akkor a levelet a helyi ta­nácsnak továbbította, ahol ; „megnyugtatták: Länderer ’ Lajoson kívül minden bi- : zonnyal több. neves személy 1 síremléke sem ápolt” a deákvári temetőben, és olva- ' sónk közérdekű bejelentését » a Hazafias Népfront titkárá- 1 hoz továbbították. 1 Igaz, azóta minden március ’ 15-re rendbe hozzák a sírt, és olvasónkon kívül más is tesz rá virágot, de a fő kérdésre t — mi lesz a 48-as szabadság- 5 harc e becses emlékének sor- t sa? — olvasónk választ nem - kapott. t Azóta a márványtáblát ki­emelték az amúgy is málla­dozó sírkőből (lehet, hogy az illetékesek tették biztos hely­re, de az is előfordulhat, hogy I Válaszol esz iSietékes » A kivetkező ötéves tervfcora v — 1 - ' ..................... ' - ' ■ ' La punk február 22-i számá­ban szóvá tettük, hogy Du- navarsány vasútállomáson na­gyon hiányzik egy magas pe­ron, mert a vonatokra , való felszállás, illetve onnan a le­szállás alig lehetséges és igen balesetveszélyes. A magas pe­ron mihamarabbi megépítését sürgetné az is, hogy ez a meg­állóhely — főleg nyáridőben — a délegyházi üdülőkörzet miatt nagyon forgalmas. Olva- sóhk levelében szól még egy, az állomás közelében találha­tó vasúti átjáróról, ahol nincs kiépítétt gya lo gá tke 1 őh el y. A felvetett gondokra Kiss Károly, a MÁV műszaki osz­tályának főmérnöke válaszolt: A Magas peron kellene cí­mű cikkben Dunavarsány vas­úti megállóhelyre vonatkozó­kat megvizsgáltuk. Az utaspe­ron és a MÁV területén levő gyalogjárda munkáját a Kis­kunhalasi Pályafenntartási Főnökség az éves tervében el­végzi. Magas peron létesítésére várhatóan a VIII. ötéves terv­ben kerül sor, a vonalépítés­sel együtt. A vasúti gyalogjárók léte­sítését a Pest Megyei Tanács közlekedési osztálya engedé­lyezi a helyi tanács kérése alapján. A közlekedési osz­tály engedélyező határozata szerint kerül sor a vasúton való átvezetés és csatlakozó­járda megépítésére. ★ Olvasónk és a Dunavarsányba, vagy annak környékére vonattal utazók fel- és leszállás körüli gondja teliát megoldódik — csak idő, no meg türelem kérdése az egész. Addig pedig: a vágányok _ mellett tessék vigyázni... nem vagyok egyedül, tudtom­mal több kollégám is így van a megyében. Pedig a múltat meg kellene becsülni, mert is­merete felkészít a jövőre. Bízva abban, hogy az utó­kor a mi munkánkat is érté­kelni fogja egykor, álljon itt végezetül t egy idézet Szabó Pál: Szülőföldem, Biharország című könyvéből: „... múltja nélkül lehetetlen megérteni egy tájnak, falunak, népnek jelenét.. Padányi Lajos Budakeszi Fotelben utqihqgnak Kilenc éve nyílt meg Foton az öregek napközi otthona. A házat már eredetileg is erre a célra építették, ezért nagyon jó a helyiségek belső elosztá­sa, a berendezés is modern, minden igényt kielégítő. Saj­nálatos, hogy a község szélére építették, mert így néhány nyugdíjasnak gondot okoz a megközelítése, főleg télvíz ide­jén, a havas, jeges utakon. A vezető Vigh Emilné nagy igyekezettel látja el a 16—17 idős embert, akik rendszeresen látogatják a klubszerű, laká­lyos otthont. Szórakozásukat televízió, rádió, lemezjátszó szolgálja, és napilapokat, fo­lyóiratokat is rendszeresen já­ratnak. Ami pedig a legfonto­sabb, a magányos emberek megtalálják itt a mindennapi társaságukat. Az otthon vezetősége szeret­né, ha a kihasználtságuk telje­sebb lenne, hiszen most a 25 helyre még húszán sincsenek. Ehhez azonban előbb le kell győzniük a rászorulók előíté­letét. Ennek legjobb cáfolata a tiszta, rendes környezet, a napi többszöri kifogástalan ét­kezés. A meghívott TIT-előadó segítségével fotelben utazhat­nak a csendes téli délutánokon ismeretlen tájakra. De valójá­ban is útra kelhetnek: legkö­zelebbi programjuk egy szege­di kirándulás, melyhez a helyi Vörösmarty Tsz is segítséget nyújt. Akik mozgásukban átmene­tileg korlátozva vannak, azok­nak Kovács Péterné gondozó­nő viszi házhoz a segítséget. fazekas Mátyás Veresegyház .1. «UHUM Keressük a megoldást Sajnálatos módon sekélye- sedik, egyre szegényebb lesz szókincsünk. Pedig a magyar nyelvvel nagyon árnyaltan és mindent ki lehet, fejezni. Szó­készletünk , beszűkülésére most csak egy példát szeret­nék említeni: újságokban ol­vasom, a rádióban és a tévé­ben hallom, hogy szakembe­reink, üzletvezetőink, igazga­tóink — folytathatnám a sort . — mindent megoldanak — üzembe helyezést, villanysze­relést, ellátást, anyagot, gyár­tást stb. Tulajdonképpen mit is le­het megoldani? Ha szorosan értelmezzük a szót, akkor csak csomót, nadrágszíjat, ci- | pőfűzőt. gubancot. Vagy a szó egy másik értelmében: fe­szültséget, egyenletet, titkot, talányt. Nemtörődömség vagy lusta­ság az oka, hogy nem- keres­gélünk más kifejezéseket? Ta- ! Ián elfelejtettünk beszerezni, megcsinálni, megszervezni? Vajon aki megold — az rend­be szed. teljesít és nyélbe, is üt? Ezeket a példákat mon- : datokban is illusztrálhatnám, • de fölösleges a szószaporítás. ■ Adott egy divatos, gyakran . alkalmazható fogalom^ amit mindig elő lehet venni, hisz valamennyien értjük, hogy . használója mire gondol. Csak­hogy így több tucat árnyalt kifejezésünk megy feledésbe, beszűkül gondolkodásunk, és ; csökken közléseink értéke., i Hát ez lenne az én prob- [ lémám — meg lehet oldani? \ Feltsrr Gyuláné Herceghalom * magángyűjteménybe került), a temető pedig egyre elha- nyagoltabb állapotban van. Olvasónk javaslata: kerül­jön a síremlék az alsóvárosi temető díszhelyére, s ha nincs meg a márványtábla — amelynek szövege még a rossz emlékű Bach-korszak- ban készült —, akkor a sír­kőre kerüljenek rá a magyar történelem 48-as hírességének halhatatlan érdemei, amelyet minden kisiskolásnak illik tudnia. Länderer Lajosnak a vilá­gosi fegyverletétel után buj­dosnia kellett, majd Vácra száműzték, ahol 54 éves ko­rában halt meg. Emléke előtt tisztelegjünk levett kalappal, és sírját emlékéhez méltó­képpen ápoljuk az utókor számára. A természet csáfstéi Domboldalakon, völgyekben fekvő falunk és környéke egyre kedveltebb kiránduló- hellyé válik az utóbbi időben. Sokan hétvégi házat építenek a vadregényes hegyek közé, vagy a romantikus horgásztó partjára, hogy a munkával töltött öt nap fáradtságát a hatodik és hetedik napon itt pihenjék ki. A tavasz köze­ledtével megélénkül a beván­dorlók áradata, akik kapával, gereblyékkel, lapátokkal fel­fegyverkezve érkeznek. És még valami akad a kocsik csomag­tartójában, a hátsó ülések alá gyömöszölt zsákokban, zacs­kókban, dobozokban... Ez nem más, mint a hét közben összegyűlt háztartási szemét, a kimerült akkumulátor, a tü­körsimára futott autógumi és ki győzné felsorolni még a sok-sok hulladékot, amit ki­dobálnak az autósok a kocsi­jaikból. Szerintem ez merénylet az újjáéledő természet ellen. M. Szabó Attila ________Biatorbágy Fe lkészít e •• // a (evei*© Pest megyében — sajnos — évről évre csökken a hely- történeti kutatással foglalko­zók száma. Ehhez természete­sen a kiöregedésen túl az is hozzájárul, hogy munkájukra alig figyelnek fel, tudásukat, összegyűjtött adataikat nem­igen igénylik a szakemberek. Pausztovszkij szovjet író erről így nyilatkozik: „A táj­kutatókat általában lenézik, holmi ártatlan csodabogarak­nak tekintik, pedig ők mor­zsánként szedik össze orszá­guk történelmét, hagyomá­nyait, s ezzel hazaszeretetre nevelnek.” Mély igazság rej­lik a szav.ak mögött. Jómagam is tizenhat éve végzek adatgyűjtő és feldol­gozó munkát a falumban, de eddig még senki nem kért tőlem felvilágosítást, segítsé­get ... Ezzel a bánatommal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom