Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

, Jubilál a váci Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézet. Negyven évvel ezelőtt. 1946-ban kezdődött a ma már jóhírű intézményben az agrár­szakember-képzés, Az eltelt négy évtized során sok kiváló szakembert adott az országnak a Gödöllői Agrártudományi Egyetem e gyakorló iskolája, nem egy közülük kiváló pedagó­gus, állatorvos, tudományos kutató lett, de a „névtelen”, itt maturált állattenyésztők, kereskedelmi szakemberek is büsz­kén emlegetik ezt az alma matert. ' mi ismereteim miatt — mond­ja önironikusan. — Ennék el­lenére tanáraim szerint több is van bennem; mintsem ..csak” orvosoljak: az állatte­nyésztő szakon tanulok, sze­retem a szaktantárgyakat, a gyakorlati ismereteket külö­nösképpen. Ötéves tanulmányi XXX. ÉVFOLYAM. 27. SZÁM A harminchárom évvel ez­előtt szintén itt érettségizett Csuka János igazgató úr is ju­bilál, mégpedig kétszeresen: huszonöt éve .szaktanára s fél évtizede igazgatója a patinás intézetnek. — A negyvenedik évforduló alkalmából szerény, ám volt és leendő diákjaink, pedagó­gusaink, a partner intézmé­nyek és gazdaságok számára annál inkább emlékezetes ün­nepségsorozatot szeretnénk rendezni — mondja. Archív anyagok, dokumentumok fel- használásával hozunk létre egy kiállítást, s .megírjuk is­kolánk évkönyvét is. Mind­ezekhez már eddig is 'sok anyagot gyűjtöttünk, mégis, ezúton kérjük volt tanítvá­nyainkat, küldjék el hajdani intézményüknek személyes do­kumentumaikat, írják .meg sorsuk alakulását, így járul­janak hozzá iskolánk igazibb képének megformálásához. Szakmai ismeret S hogy az eltelt negyven tanév során — szám szerint — mennyi diákja volt ennek az iskolának, hányán érettsé­giztek, a.vagy szereztek szak­munkás-bizonyítványt, azt még az egyébként kitűnő me- móriájú Csuka János sem tudja, hiszen, mint említette volt, a múlt összegezését nem­régen kezdték. Arról viszont — okkal-joggál büszkélkedve — szívesen szól ebben a tan­évben mennyi végzős diák cs hallgató kap érettségi bizo­nyítványt. oklevelet.' — Nappali tagozaton 292 diákunk tanul, a levelező, ta­gozaton mintegy százan szer­zik meg érettségi bizonyítvá­nyukat. Foglalkozunk techni­kusképzéssel is, ebben a tan­évben majdnem száz. levelező tagozatos hallgató részére ál­lítunk ki oklevelet. A jubileumi tanév végén, néhány hónap múlva, az áru­forgalmi szakon harminc, az állattenyésztőin negyvenkét — többségében fiú — nappali tagozatos diák búcsúzik az is­kolától. Az a bizonyos, balla­gási batyu sem lesz üres: a fiatalok már most rendelkez­nek konkrét, jövőjüket meg­határozó elképzelésekkel, s tudják, milyen pálya nyílt előttük, mit kell tenniük, hogy bejárhassák az „elérhető messzeséget”. Addig azonban még hátravannak az írás- és szóbeli, s a gyakorlati, az érettséget igazoló Vizsgák. Csuka János: — Meg merem jósolni, a mostani, jubileumi évfolyam végzősei is megállják helyü­ket a további munkában, ta­nulásban egyaránt. Am legyen igazsága, igaz­gató úr. Az anyakönyvet föl­ütve, találomra kiválaszt négy nevet, négy diákét az idén maturálandók közül, s hívat­ja őket. Az iskolaköpenybe bújt diákok — Kiss Aranka, Smál Ildikó, Jónás Tivadar és Weinek Károly — kissé elfo- gódottan lépnek be az igaz­gatói szobába: ugyan, miért marad el a „doga”, miért nem kell a történelemórára be­menni ? Kérdésemre a két csinos lány — áruforgalmi szakisme­retekből maturálnak majd — szinte egyszerre mondja: — Azért felvételiztem négy évvel ezelőtt ebbe az isko­lába, mert hallottam jó hí­rét. Olyan ismerőseim aján­lották, akik valamikor itt érettségiztek. — S négy , évvel ezelőtt, nyolcadikos korukban, sejtet­ték-e egyáltalán, milyen kö­vetelményt állít ez az iskola? Kiss Aranka: — Őszintén mondom, fo­galmam sem volt az árufor­galmi — a mezőgazdasági ter­mékek értékesítését, termelte­tését magába foglaló — szak­máról. Sót, nem is családi ha­gyomány nálunk a mezőgaz­dasággal való kapcsolat. Édes­anyám vasgyári munkás volt — apám sajnos meghalt —. talán bátyám szerettette meg velem ezt a munkaterületet: ő Pécelen végzett, állatte­nyésztő a dunavarsányi téesz-j ben. Most már tudom, lesz jövöm az itt megszerzett érettségi és szakmunkásbizo­nyítvány birtokában. Ami a követelményeket illeti, nos, ez az intézet-sokkal többet adott s kért, mint amennyit vár­tam s elképzeltem. A szakmai ismeretek elsajátítása csak azért bizonyult könnyebbnek, mert csupa szív, szakmaszere­tő, fölkészült .tanáraim vol­tak s vannak. Nekik köszön­hetem. hogy valóban megsze­rettem a fegyelmet, a rendet, s hogy végleg „eljegyeztem" magam az agrárgazdasággal. — így csak az a diák szól, aki nem csupán azt a bizo­nyos érettségi tanúsítványt akarja, inkább további tanul­mányainak alapjává teszi azt — vetem közbe. — A GATE mezőgazdaság- tudományi karán szeretném folytatni tanulmányaimat. Jó tanuló vagyok, minden sza­bad időmet a városi könyv­tárban töltöm, böngészem a szakirodalmat. Remélem, nem lesz gond a felvételivel. Gyűjti az erőt Smál Ildikó a közeli Duna­kesziről ingázik iskolájába. — Édesapám , az egyik fő- 'éárosi térfhékéfíékesítő válla­lat raktárvezetője, ő javasol­ta az áruforgalmi szakot — mondja. — De sem raktárve­zető, sem áruértékesítő nem akarok lenni — a virágköté­szet mesterségének, akár mű­vészetének elsajátítása a dé­delgetett álmom. Érettségi után elvégzem a Sasad Ter­melőszövetkezet kétéves vi­rágkötészeti tanfolyamát, s ta­lán Dunakeszin nyitok egy üzletet. A Toldi Miklós-termetű Jónás Tivadar veszi át a szót. — Állatorvos akartam lenni, ám az egyik évben osztályt ismételtem hiányos történel­jj Váccal kapcsolatos gyüj- £ teményemből két rövid vá- f rostörténeti leírást vetek egybe. Bár közöttük az idö- % eltérés több mint egy fél í évszázad. ★ A Városkultúra című város- fejlesztési és idegenforgalmi folyóiratot Budapesten, Debre­cenben és Szegeden szerkesz­tették a 30-as években. Ha­vonta kétszer jelent meg. Az 1934, november 10-i számában 305x230 mra-es mérettel, 333— 364-ig terjedő oldalszámokon Vác, a rendezett tanácsú vá­ros került bemutatásra. A ké- kecszürke, műnyomó karton­nal borított folyóirat külsején a Kőkapu látható, Cannevál I. M. terve alapján Gáborján) Szabó Kálmán fametszetével, rajta: VÁC. A város múltját idéző folyóirat ma is szemlél­tető, nyomdatechnikája kitű­nő. A sorozat szerkesztőbizott­sági vezérlője Klebersberg Kuno. Miről számol be ez a folyó­irat? Az első oldalon, a polgár- mester Krakker Kálmán (Ka­rai előnevet nem használva) invitálja a turistát a városba. A folytatásban Vác fejlődésé­ről Váczy Hübschl Kálmán műszaki tanácsos, építészeté­ről Markó József építészmér­nök fogalmazott. Az akkor még „híres” Váci Vízművek­ről Andor György mérnök írt rajzos társítással. Szó volt a folyóiratban városszabályozás­ról, a szennyvízkezelésről, a . közegészségügyi helyzetről, a Lakni igen, fizetni nem? A Váci Városgazdálkodási Vállalatnak már a neve is sej­teti, hogy feladata elsősorban a város épületeivel való gaz­dálkodás. Ami bonyolult, sokrétű tevékenységet jelent. Kis vállalatból fejlődött ki a mai gazdasági egység. Ma közepes kategóriába sorolhatjuk a vállalatot, de felszereltsége, ered­ményei, a város életében betöltött szerepe ennél jóval na­gyobb. szerződés köt leendő munka­helyemhez, a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezethez. Érde­kel a fakultatív tartástechno­lógia. azt szeretném korszerű­síteni, egyszerűbbé tenni. Pen- cen születtem, szorgos, dolgos nép sarjaként, s már kicsi gyermekkoromban megszeret. tem az állatokat, elsősorban az aprójószágokat. Most vi­szont a szarvasmarhatartás és -tenyésztés érdekel elsősor­ban. S persze, a sport. Birkó­zom. gyűjtöm a kondit, hi­szen ehhez a munkához — többek között — erős fizi­kum is kell. Érettségi után — És persze, gyengéd uj- jacskák — évődik a fiúval Il­di. — Hát igen. ha időm enge­di, kézimunkázok, kötök — vallja be Tivadar —, de nem én vagyok az egyetlen „ipa­ros” a fiúk között. — Én lovagolok meg teni­szezem — szói közbe osztály­társa, Weinek Gábor. — Déd- nagyapám. Juhász Antal, hí­res idomár volt, az ő tényke­dése alatt lett világhírű ver­senyló, Imi, a még nevezete- sebb Imperial őse. Érettségi után én is a gödöllői egyetem mezőgazdaság-tudományi ka­rán szeretném folytatni tanul­mányaimat. — Neked könnyű! — sóhajt Jónás Tivadar. — Te vagy az évfolyam eminense. — Neki sem könnyű — zár­ja le a beszélgetést Csuka Já­nos igazgató. — Iskolánk min­den tanulója előtt magas a mérce, s hogy valóban szak­képzett, tehetséges, jövőt for­máló embereket adjunk az or­szágnak, a mezőgazdaságnak, nekünk, pedagógusoknak, de tanulóinknak is az a felada­tuk, hogy megfeleljenek a mind nagyobb, sokrétűbb kö­vetelményeknek. Ügy hisszük — s nemcsak a jubileumi tanév kapcsán —, ez eleddig sikerült a váci Tán­csics Mihály Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézetben. B. I. A. — Melyek a részletes fel­adatai a vállalatnak? — A tanácsi tulajdonban lévő épületek épségének meg­óvása, a szükséges javítások elvégzése; a lakások fÜlése, még: sok egyéb olyan feszült-, seggel,, járó intéznivalók is, amelyekkel kapcsolatban a lakbérmorált emlegetik — so­rolja Ernst Miklós főmérnök. Az állami házakban lakóknak ugyanis nem mindegyike tart­ja természetesnek, hogy else­jén fizetni kell a lakbért. Az elmúlt esztendőben 2 ezer 600 állami labál kezeléséről kel­lett gondoskodnunk. Ezenkí­vül csaknem 300 azoknak a bérleményeknek, üzleteknek a száma, amelyek karbantartá­sa is a vállalat feladata. Kö­ze! 3 ezer lakás távfűtését, melegvíz-ellátását szintén a vállalat biztosítja. Tavalyi árbevételi tervünk 141 millió forint volt, a ter­vezett nyereség pedig 2,7 millió, amelyet teljesített az itt dolgozó közösség — kap­csolódik a beszélgetésbe Ott­mar Klára, megbízott fő­könyvelő. — A korábbi évek­hez hasonlóan 1985-ben is me'gbldátl'an "göndurtk maradi a lakbérhátralékok behajtásé. Ez az év végére 1,1 millió fo­rintra rúgott. További egy­millió forintot tesz ki a fűtési és a melegvíz-szolgáltatási dí­jak hátraléka. — Kik az adósok, és mi­lyen szankciókat alkalmaz­hat a vállalat a mulasztókkal szemben? — A tapasztalataink szerint sok azoknak a száma, akik szociális körülményeik miatt fizetésképtelenek, de akad olyan bérlő is közöttük, aki­nek a lakbér kifizetése nem jelentene gondot. Eddig a legtöbb esetben még bírósági úton sem tudtuk a jogos kö­vetelésünket érvényesíteni. Tavaly év végén azonban egy olyan kezdeményezés történt., amelytől eredményt várunk A vállalat megállapodást kö­tött a városi tanács árhatósá­gi osztályával, melynek ér­telmében a jövőben a rossz­hiszemű jogcím nélküli bér­lőket a tanács kiköltözteti a lakásból. — A szolgáltató ágazatok közül a legnagyobb az építő­ipari. A szűkös felújítási költségek mellett hogyan tud­ják kihasználni a meglévő kapacitást? — Ez valóban az egyik legnagyobb feladata a válla­lat vezetésének — mondja a főmérnök. — Hiszen ebben az esztendőben is csak azokat a felújításokat folytatjuk, amelyeket 1985-ben megkezd- tünk. Szeretnénk megtartani a jelenlegi százötven tagú ága­zatunkat teljes létszámmal. Így a kapacitás lekötése érde­kében közületi és lakossági megrendelésekre különböző munkákat vállalunk. Tavaly például a városi tanács bőví­tését,, végeztük el„. tettük a sződligeti szociális otthon fűtését". Elvállaltuk a DCM-lakások külső gázszere­lését, felújítottuk a Pest Me­gyei Tanács székházának kül­ső homlokzatát. A jövőben is Válaszol az illetékes Keresik — még sípos elég A Pest Megyei Hírlap és va­lamennyi hírlap biztosítása a várható forgalomnak megfele­lően, az árusigények alapján történik. Városkultúra a múltban és a jelenben Ami viszi hírünket város pénzügyi és gazdasági megvilágításáról és helyet ka­pott egy társasági terefere „Váci Náci” könyvéből. Aki ezt a folyóiratot akkor átla­pozta kedvező és részletes helyzetképet kapott a történel­mi Vácról, kitűnő rajzokkal, felvételekkel. ★ A mai utazót a földrajzi el­igazodásban bő választék se­gíti: a Corvina- és a Panorá­ma-kiadványok mellett ide­genforgalmi kiadványok, kü­lön városkalauzok. Újabban a napilapok is besegítenek a vasúti viteldíjak „rendezése” okán. A Magyar Nemzet 198G. január 16-i számában Honunk a hazában című írásában meg­idézi csak a történelem fé­nyében Vác városát. Az éljük rajzon csupa templomtorony látható. (A rajzolat, szerzetesi álomkép). Egy másik rajzon a Kőkapu, a Diadalív és Ca- nevle-nak írja tervezőjét. A főcím alatti figyelemfelkeltő summázat egy vágtázó rek- iám. Vác nevének eredetéről újabb jövevényneveket olvas­hatunk: Vaeov, Vácy. (Etimo- lógusok, megjegyeztük!) Egy kezemben lévő gyári főpénz­tárkönyv, amelynek keltezése 1901, a várost Waitzen-nek ír­ja, ami tény, és ez a weizetn, „búza” szóból szármázik. Most is megszólaltatták két váci vállalat vezetőjét, akik ökológiai „vétkesek”: üzemük szennyező anyagot bocsát ki a városra. A DCM vezetője mondja: 1963-ban épült a gyár, termelésének fokozását akkor semmilyen környezetvé­delmi szabályozás nem korlá­tozta. A Forte főmérnöke: a kibocsátott szennyező anya­gunk az ezüst, amit saját tisz­tító berendezéseinkkel szeret­nénk viszanyerni. A Chinoin- telep véletlenülf?) hiányzott. A várostörténettel foglalko­zó szövegi rész egy adréma- nyújtotta főeímsorozat. A tör­ténelmi dátumok és az esemé­nyek további vágtája miatt minden csak káprázat és így áttekinthetetlen. írnak még a tájról, a táj konyhájáról, a Vak Bottyán Múzeumról — bár kevés benne a várostörté­neti anyag —, Cházár András­ról. Képet is közölnek az első hazai jelbeszéd ABC-jéről. Az éppen nem sikeredett ri­port mellett azért bővelkedik egy újabbkori fejezettel is a '.város: Schafarzik Ferenc te­lepülés-földrajzával, Mócznik Rózsa geológiai helyzetképei- vél, Gánti Tibor Eltűnő szige­tek című könyvével. Korunk empirikus érdeklődése alap­ján ezek az írások tiszta képet í.dnak a várost igazán megis­merni akaró utazónak. Petővári Gyula A lapellátást, beleértve a Pest Megyei Hírlapot is, a mindenkori várható igények­nek megfelelően igyekszem biztosítani. A várható igénye­ket igen sok tényező befolyá­solja — időjárás, vásárlói kedv, az újság tartalma stb. —, igen nehéz a leendő for­galom megítélése. Adott esetben előfordul, hogy 1—1 országos, de főleg helyi sajátosságú újságcikk miatt a lapok várakozáson fe­lül rövid idő alatt elfogynak. Ez történt az 1986. január 25-i szombati Pest Megyei Hírlap esetében is. Egy neves váci vendéglátóipari dolgozóról megjelent cikk következtében a lapok igen gyorsan elfogy­tak egyes árushelyeken. A hi­vatali hírlapárusnál 10 óra után fogyott el az utolsó Pest Megyei Hírlap. A hírlapbolt­ban egy vevő 20 példányt vá­sárolt egy tételben, a Széche­nyi úti pavilonból egy másik vevő 40 példányt vitt el. A belváros területén levő MÄ- VAUT-pavilonban és az Utas­ellátónál viszont megmaradt 15 darab szombati Pest Me­gyei Hírlap, Az az észrevétel, mely sze­rint az. árus évek óta könyö­rög több lapért, félreértésen alapulhat, annál is inkább, mivel az év korábbi szombat­jain valamennyi hírlapárusnál maradt eladatlan példány az árusok hetente átlag 110 darab eladatlan szombati Pest Megyei Hírlapot adtak visz- sza. A Rádió és Televízió Újság kereslete és eladása ez évben vállalunk hasonló külső mun­kákat és természetesen Végez­zük anyagi lehetőségeinkhez mérten a felújításokat. Egy-- egv felújításnál mindig igyek­szünk a tintások' kórfifortjoko­zatát emelni. Egyúttal ren­dezzük, parkosítjuk, az udva­rokat is. Azoknál az egyedi felújításoknál, ahol a lákóií saját erőből kezdeményezik a munkát, ott a vállalat támo­gatja a kivitelezést és a mun­kálatokhoz biztosítja a szük- séges anyagokat. — Nagyon sok a panasz el­sősorban a Földvári téri laká­sok fülese miatt. Ezek orvos­lására mit tud tenni a Városr gazdálkodási Vállalat? — Az épületek tervezését, kivitelezését különböző cégek végzik. Az üzemeltető csak a kész lakásokat veszi át. Ter­mészetesen a belső gépészeti berendezések hibája csak használat közben derül ki, mellyel együtt végei nem érő viták kezdődnek. Már több esetben is bebizonyosodolt, hogy a Földvári téri lakások gépészeti berendezése, rend­szere nem felel meg a köve­telményeknek. Ezt egy-egy lakótömb belső átalakítási munkái is igazolják. Több méréssel is bizonyítani tud­juk, hogy például a fűtéshez szükséges meleg víz. eljut az épületek központi elosztóiba, Taign. iawjiásj, a jövőben az, hogy ma. inár az épülő Íáká'sOk!rgépészeti terve-. Zésénél, kivitélezéáén'él kiké­rik az üzemeltető vállalat vé­leményét is. Surányi János emelkedik, és próbálom az igé­nyeknek megfelelő lapszámot biztosítani. Az Élet és Irodalom lap megjelenési darabszáma köz­pontilag szabályozott, ennél­fogva nem minden esetben tu­dom . a vásárlói igényeket ki­elégíteni. A kézbesítéssel kapcsolat­ban: sajnos, néha előfordulnak késői kézbesítések (tehát nem a hajnali, reggeli órákban), főleg olyan esetben, amikor a hírlapot szállító kocsi kés­ve érkezik a hivatalomhoz, vagy a hírlapkézbesítő két kör­zetet lát el, például hirtelen megbetegedés esetén. Az is megesik, hogy új vagy he­lyettes kézbesítő esetében 1—1 lapot pótolni kell, de ez nem jellemző, és nem általánosít­ható. A Tungsram panaszosa és a cikk írója azonos. Valóban a kézbesítő személyében tör­tént változás miatt reklamá­ció érkezett, hogy a lapot nem kapták meg január első heté­ben, A hiányzó lapokat pótol­tattam, és azóta a kézbesítő a Tungsram kívánságának meg­felelő’helyre, pontosan kézbe­síti a lapokat. Ezért úgy mint akkor, elnézést kérek. Papp László írását segítő- készségűnek vettem akkor is, ha számomra és hivatalom számára ez nem volt túlzások­tól mentes. Az áruesllátást ismételten felmértem, és mindent elkö­vetek annak érdekében, hogy az igényeket mind jobban és a tisztelt olvasók megelégedé­sére kielégíthessem. Berccz Józsefnc Vác 1. postahivatal vezetője ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) büszkék az alma maiéira Mindenki előtt magas a mérce legyvenéves a váci agrárképzés

Next

/
Oldalképek
Tartalom