Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
/ mr « MEG» Ei] 1986. FEBRUAR 22., SZOMBAT Sz&ciálís gondoskodás A kohászat jövője Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága dr. Pesta László elnökletével pén- .teken , ülést tartott a Parlamentben. Az ülésen részt vett és felszólalt Sarlós István, az Orszáagvűlés elnöke. A testület a szociális ellátás fejlesztésének hetedik ötéves tervi fő céljairól, a családsegítő központok működésének tapasztalatairól tanácskozott. Az Országgyűlés ipari bizottsága ugyancsak pénteken, a diósgyőri Lenin Kohászati Müvekben kihelyezett ülést tartott. A Gorjanc Ignác elnökletével megtartott ülésen a résztvevők tájékoztatót hallgattak meg a magyar vaskohászat jelenlegi helyzetéről és a VII. ötéves tervben szereplő fejlesztési célkitűzésekről. Az Állami Tervbizottság tavaly decemberi döntésével a három nagy kohászati vállalatot nagyrészt mentesítette adósságainak és azok hitelka- matainak visszafizetése alól. Túl a félidőn a zárszámadások (Folytatás az I. oldalról.) vekedett a teljesítmény, javult a jövedelmezőség és a készletgazdálkodás, finomodott a többletteljesítményre alapozott érdekeltségi rendszer. Az egy főre jutó nyereség megkétszereződött, a bérszínvonal tavalyelőtthöz képest 10,3 százalékkal nőtt. A beszámoló a pozitívumok közé sorolta, hogy érezhetővé vált a takarékosságra törekvés. A mérleg szerinti nyereség végül is 89 és fél millió, ebből elosztható 8 millió 500 ezer forint. Az Óbuda Tsz-ben most sokkal kedvezőbbek a gazdasági körülmények, mint tavaly voltak. Fegyelmezett gazdálkodás A ráckevei Aranykalász Tsz zárszámadó közgyűlésén érthetően igen sok szó esett a gazdálkodási fegyelemről, s ezen belül is , kiemelten a pénzgazdálkodásról. Szomor Tegnap történT Látogatás. Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára kétnapos látogatást tett Vas megyében. Szombathelyen a megyei pártszékház nagytermében rendezett aktívaértekezleten a Politikai Bizottság tagja az időszerű bei-, kül-, valamint ifjúságpolitikai kérdésekről tartott előadást a megye párt- és KISZ-aktivistái, s az állami és társadalmi szervek meghívott vezetői számára, majd fiatalokkal folytatott eszmecserét a KISZ-szervezetek tevékenységéről, feladatairól. Fogadás. Czinege Lajos miniszterelnök-helyettesnek, a magyar—mongol gazdasági és műszakitudományos együttműködési kormányközi bizottság magyar tagozata elnökének meghívására pénteken Budapestre érkezett Szonomin Luvszangombo miniszterelnök-helyettes, a bizottság mongol társelnöke. A nap folyamán Lázár György, a Minisztertanács elnöke a Parlamentben fogadta Szonomin Luvszangombot. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke pénteken fogadta Glen G. Williamst, az Európai Egyházak Konferenciája (EEK) főtitkárát, aki a nemzetközi egyházi szervezet egyik munkabizottságának budapesti ülésén vesz részt, amelynek célja, hogy áttekintse a helsinki záróokmány aláírása óta eltelt időszak eseményeit és megvizsgálja, hogy az egyházak a maguk eszközeivel hogyan támogatják a Helsinkiben megfogalmazott elvek érvényesítését. Baráti eszmecsere Veress Péter és Balogh László között a Micsurin Tsz zárszámadásának szünetében. József elnök elégedetten állapította meg, hogy a műit esztendőben takarékosságuk révén az előző évek gyakorlatától eltérően jóval kevesebb hitelt kellett, felvenniük. Ami a termelőszövetkezet alaptevékenységét illeti, a kertészetnek az eddigi legnagyobb gyümölcstermést sikerült betakarítania. A húshasznú szarvasmarha-tenyésztésben tavaly sikeres volt az új tartástechnológiára való átállás. Az ipari tevékenységek köréből jelentős eredményt könyvelhet el a hűtőipari üzem, valamint a fémmegmunkáló és szolgáltató főágazat. A vitában felszólalt Vág- völgyi József is, aki hangsúlyozta: a termelőszövetkezetek fejlődésével szorosan ösz- szefügg a településfejlesztés, a városok fejlődése és a falu arculatának átalakulása. Veszteség, alaphiány Zárszámadó és tervtárgyaló küldöttgyűlést tartott tegnap Az élet árnyékos oldalán Sok jéakaratú ember segített Kát járógép van Birinyi Ernő lakásában. Egyik az övé, másik az élettársáé. Mindkettőjüknek amputálni kellett egyik lábát, így hát a helyváltoztatás ezekkel a csővázakból készült támasztékokkal na- gyon-nagyon keserves dolog. Sokan javasolták, látogassam meg őket. Szorongással csöngettem be hozzájuk, s kellemes meglepetés ért: kiegyensúlyozott lelkületű, okosan gondolkodó emberekre találtam. Pedig Birinyi Ernő nem most sodródott először az élet árnyékos oldalára. Tizenhárom éves volt, amikor Mezőtárkányban puskás ellenforradalmárok törtek be az otthonukba, s tanácselnökként dolgozó édesapját felöltözetlenül rángatták ki és verték félholtra a fagyos éjszakában. Az ütlegelésből neki is jutott, s mint mondja: a pártba ugyan jóval később lépett be, de azon a borzalmas éjszakán vált kommunistává. (A családja ellen elkövetetett rémtetteket két dokumentumkönyv is tartalmazza.) Tizenhat éven át traktorosként kereste a kenyerét, majd mikor érrendszeri betegsége miatt le kellett szállnia a gépről, Vácszentlászlón telepedett le, s a gödöllői Ganz Árammérőgyárban portásként vállalt munkát. Vácszentlászlói háza hatalmas telken feküdt ugyan', de összeomlás fenyegette. Abban a tudatban, hogy új házat kell építenie, s ahhoz emberekre lesz szüksége, sok községbelinek dolgozott fájós lábbal is, mintegy kölcsönképpen: majd visszaadják a segítséget, ha az ő házának falait kell felhúzni. Mikor bekövetkezett a tragédia, s Budakeszin amputálták a lábát, már tudta, hogy az építkezésről mindörökre le keli mondania. Nem tudhatta előre, hogy ő, a mindig mindenkinek készséggel segítő ember a sorscsapás után sem marad magára. Még tavaly történt, hogy Cservenka Fe- rencné, Gödöllő országgyűlési képviselője fogadóórát tartott a Ganz Árammérőgyárban. Benyitott hozzá Balogh Ferencné, a gyár portásainak a brigád vezetője, és segítséget, kért. Elmondta, hogy Birinyi Ernő további élete szörnyű lenne, ha a vácszentlászlói rozoga épületben kellene maradnia, hiszen ott a kúthoz, a mellékhelyiséghez ötven métereket kellene vonszolódnia a sáros udvaron, a fűtés pedig szinte megoldhatatlan a számára. Míg ha a házát eladná és pénzéért a városi tanácstól kapna egy összkomfortos lakást, elviselhetővé válna a helyzete. A képviselőnő megígérte, hogy igyekszik segíteni. Ez persze Gödöllőn, ahol több száz igényjogosult család vár lakásra, korántsem könnyű dolog. Mégis, mivel sok jóakaratú ember támogatta az ügyet az állami hivatalban és a gyárban is. karácsony előtt Birinyi Ernőék beköltözhettek a Stromfeld sétány 5. szám alatti lakóház első emeletén az egyik kétszoba összkomfortos lakásba. Birinyi Ernő úgy adja elő mindezt, mint egy szép, modern mesét, amelynek a szereplőit — a segítőkész, jólelkű embereket — hosszasan dicséri. Mi mégsem soroljuk fel őket, s nemcsak azért, mert nevükkel hosszú listát lehetne megtölteni. Az igazság az, hogy ők sem akarják a nyilvános dicséretet emberség diktálta cselekedeteikért, hiszen csak azt tették — mondják —, amit ez a bajba jutott ember munkás életében előzőleg már kiérdemelt. A nagyszoba sarkában egy kis szerelőasztalon apró alkatrészek sorakoznak. Birinyi Ernőék a Gang Árammérőgyár bedolgozói. Hálásak azért, hogy dolgozhatnak. Hálásak azért az érzésért, hogy szükség van rájuk. Képzeljem csak, mondják, decemberben olyan sok munkájuk volt, hogy megkerestek kétezer forintot. Milyen jól jött az a rokkantsági nyugdíjhoz! Kedves vendéglátóim között olyan jó érzés kerít hatalmába, hogy rövid időre hajlamos vagyok elfelejteni: nehéz sorsra jutott embertársaim szerencsésebbjei között lehetek. Bizonyára sok sorstársuk panaszolhatná, hogy ők hiába kértek ilyen segítséget. Vagy azért, mert egészséges állapotukban nem szolgáltak rá munkatársaik, környezetük megbecsülésére, vagy azért, mert a valóságos feltétel hiányzik a segítségadáshoz. Most hát egy olyan esetről számoltam be, amelyről magam is tudom, hogy ritkaság. De minden emberséges ember szeretné a gyakoribbá válását. Cseri Sándor délután a ceglédi Magyar- Szovjet Barátság Tsz. Bódizs Antal tsz-elnök szavaiból lelkiismeretes és hozzáértő munka, szakszerű vezetés képe kerekedett ki. Jóllehet a körülmények rendkívül nehéz játékszabályokat diktáltak, megtették, ami rajtuk múlt. ösz- szességében 97 százalékra teljesítették célkitűzésüket. Az állattenyésztés és a növény- termesztés jó eredményt ért el. A kertészetet a bérlő Rozmaring Tsz-től visszavették és a sokévi ráfizetés után majdnem nullára csökkentették az ágazat veszteségét. Ebben a takarékos energiafelhasználásnak, az új munkavállalási formák, a fóliák bérbeadásának is része volt. Sajnos, a fentiekben leírtak ellenére a tsz mégis komoly pénzügyi gondokkal zárta az évet. Mérlege 18 millió forint veszteséget és 16 millió forint alaphiányt mutat. Az évek során felhalmozódott, örökölt adósságok terheit vonszolják magukkal mind a mai napig. Az elnök bejelentette, hogy a megyei tanácstól olyan tájékoztatást kapott, amely szerint az illetékes szervek — egyedi elbírálás alapján — hamarosan rendezik a szövetkezet helyzetét. A hozzászóló tagok is ezt sürgették, hiszen jogos vágyuk, hogy tiszta lappal folytathassák a gazdálkodást. A zárszámadásokról tudósítottak: Bóna Zoltán, fazekas Eszter, Horváth Judit, Kövess László, Márvánvi Asnes, Su- rányi János, Tamasi Tamás és Vicsotka Mihály. A felvételeket Erdösi Agnes és Veress Jenő készítette. A HÉT HÍRE AlKATRÉSZ(LiT) © A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban országos értekezleten vitatták meg a hetedik ötéves terv feladatait. © Harkány adott otthont az országos komlótermesztési tanácskozásnak. © A Hortobágyon megnyílt a festőművész alkotótábor. © A hét híre az is, hogy Dobogókő volt a helyszíne az országos alkatrészbörzének. Neve, gyártmányai hírének védelmében — és ez annak idején nemcsak kedvező visszhangot, hanem értetlenséget is keltett — a Csepel Autógyár inkább vállalta az alkatrész-készletezés anyagi terheit, mintsem a felhasználóknak fügét mutasson. Az anyagi terheket azért kellett viselniük, mert a szabályozók nem sok ügyet vetettek arra, készlet és készlet között jelentős lehet a különbség, az egyik kész ráfizetés a népgazdaságnak, a másik lényeges haszon eredője. Jogos a keserű bölcsesség, melyet a szakemberek hangoztatnak, mondván, két dolog bizonyult rendíthetetlennek a népgazdaság múltjában és jelenében, az egyik a 31 forintos napidíj, a másik az örökös alkatrészhiány. Csupán a megye mezőgazdaságánál maradva: a traktoroknak a fele, a tehergépkocsiknak az egynegyede nullára leírt, azaz teljesen amortizálódott, mégis üzemben van, leselejtezésükre — az okokat most mellőzzük — nem került sor. Gondolhatjuk, mit kívánnak, követelnek ezek a minden tekintetben elöregedett eszközök alkatrészben! A megye nagyüzemi mezőgazdaságában tizenkilencezer felett van az erő- és munkagépek állománya, sajnálatosan sokféle típus egy-egy eszközfajtán belül is — mint például a pótkocsiknál, a traktoros vető-, ültető- és palántázógé- pefcnél — azaz akkor sem lenne könnyű, egyszerű az alkatrész-utánpótlás, ha a gyártók, a kereskedők tele kézzel kínálnák 'az ilyen árut. De nem, kínálják. Annak ellenére sem, hogy a nemzetközi szak- irodalom már sokszorosan bebizonyította: az alkatrészekből összerakott mezőgazdasági gép, közúti jármű háromszor, ötször többe kerülne, mint egy komplett, új darab. Az alkatrészgyártás tehát remek üzlet lehetne. Hosszúhosszú időn át azonban senki sem törődött az üzlettel; sem a hazai, sem más szocialista országbeli gyártók elbírálása, minősítése nem ezen múlott. Remek dolog az alkatrészbörze, de lássuk be. törvénytelen elemként került be a látszatra törvényszerűen működő gazdasági vérkeringésbe. A kényszer teremtette. A kényszer, hogy kinek-kinek egyszerre van hiánya meg feleslege alkatrészekből, azaz elad és vesz a börzén, gyakran ezen a módon jutva hozzá ahhoz, ami náluk kincset ér, másutt viszont már-már hulladékba lökendő készletként pihen. Sokféle — olykor az országban csak itt előállított — alkatrész gyártóit találhatjuk meg a megyében, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár mag- lódi gyáregységétől, a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyárán, az ikladi Ipari Műszergyáron át a Pestvidéki Gépgyárig. Hosszú időn át gazdálkodási gondjaik egy le nem becsülhető része éppen arra volt visszavezethető, hogy alkatrész termelők! A termelői árrendszer ugyanis sem a belföldi forgalmazásban, sem a külföldi — közvetett úton létrejövő — értékesítésben nem tette a gyártó számára üzletté azt, ami pedig kamatokkal együtt fizetett, csak éppen nem a leegyszerűsítve kezelt, nézett számlákra futott be ez az összeg, hanem a népgazdaság pénztárába. Ezért az alkatrészgyártás, -beszerzés, -utánpótlás helyzete egyben a gazdálkodás alkatának egy-egy részletét is élesen világította meg, s e fény nem mindig mutatott előnyös alkatot, alakot..., az alkatrész(let) jelezte feszültségeik gyakran visszaveti födtek az egészre, azt mutatva, egy-egy részlet mozdítása aligha elegendő a fejlődéshez. Terhek, arányok érzékeltetésére leírjuk, hogy öt év alatt az alkatrész-behozatal tízmil- liárd forinttal nőtt, tavaly meghaladta a 36 milliárd forintot, ami nem sokkal kevesebb, mint a fogyasztási iparcikkek teljes importja! Persze, van kivitel is — értéke 24 milliárd —, s arról sincsen szó, mintha forintra egyező tételeket óhajtanánk export és import eme tételei között. Csupán tűnődünk, abban a hatalmas alkatrészétvágyban, melyet a termelő ágazatokban tapasztalhatni, mennyi a fölös inger, az álszükséglet? Szakemberek húsz-negyven százalék közötti arányt említenek. Ami már aligha jelentéktelen részlete, sokkal inkább befolyásos része a gazdálkodásnak. M. O. Orsókra tekeredik a fonal A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kerepestarcsai gyárában az idén a tervek szerint 1340 fonalat gyártanak. Ebből, közvetve, mintegy 250 tonna kerül tőkés országokba. Zsolt felvétele)
