Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAP Már a télre készülnek iiÉP^ Mint a menedzserek Új módszereket alkalmaznak Pille, pilleszt, de nem röpül Nyakalom a sört, és arra várok, mikor tudom már röp- tetni a lepkét. Meg sem mozdul az ártatlan. Pedig a félreértés kizárt, mert jó nagy, kék betűkkel oda van írva: Pille. Szóval egy idő után föltétlenül keringenie kell. Ügy illik. No, menjünk csak tovább. Nyakalom a :ört, és arra várok, hogy ott reszkes­sen a levegőben. Hess! De hiába. Csak tapad megkövül­tén ez a semmi jószág. Ja, persze, egyik szárnya beszo­rult a pé meg az i betű közé. Az mindjárt más. Nem sikeredett valami for­másra a címke. Főleg azért, mert a márkanév alá szöge- . zett, kiszínezett pillangónak jóformán semmi köze sincs a dologhoz. Mert ez a sör, a kőbányai gyár újdonsága, amit rövid időn belül a ceg­lédi palackozó is forgalomba hoz, aligha késztet szárnya­lásra bárkit is. Inkább fo­gyasztásra, semmint vedelés- re szánták. Igaz, könnyűnek könnyű, hiszen alkoholtartal­ma nem éri el a 0.5 száza­lékot sem. Könnyedségét ki­válóan érzékelteti az, amit a gyár vezérigazgatója minapi tádióinterjújában elmondott, vagyis, hogy ennyi alkohol Jó indíttatás A Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság (SZVT) 1973-ban vert gyökeret Ceg­léden. Egyik létrehozója és irányítója Sárik Jánosné, aki kezdettől fogva a titkári funk­ciót tölti be Vele beszélget­tünk eddigi munkájukról és további szándékaikról. Mint elmondotta, nagymér­vű nyitottság jellemzi az egye­sületet, ami abbaa nyíl /énül meg. hogy kívü’ái lókat 's szí­vesen hívnak, várnak össze­jöveteleikre, amelyeket az MTESZ Petőfi utcai székházá­ban tartanak. Érdeklődőkből, támogatókból széles körű ré­teg alakult ki, általában olyan emberekből, akik értékelik, hogy hozzájuthatnak a szá­mukra új és fontos informá­ciókhoz. Nagy vonzerő á sok jó előadó Miniszterhelyette­sek, egyetemi tanárok, főhi­vatalnokok, egy-egy témakör legjobb ismerői kapnak — és fogadnak el — meghívást Ceg­lédre. A fiatal szakemberek is szívesen jönnek. A múltkori­ban például Borlói Rudolf, az Állami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal munkatársa tartott em­A Vecsési Ruhaipari Szövetkezetben már a télre készítik a flanel női hálóingeket. Az ötezer darabos széria anyagait Sza­bó Lajos és Illés Józsefné. szabja ki. Hancsovszki János felvétele ráltságáról, s büszkén emle­getik, hogy Gyömrő előrelé­pett a vendéglátás fejlesztése terén. Csakhogy amilyen szép az a tejivó, s amilyen nagyon várták a helybeliek, akkora csalódást is okozott a tulaj­donosoknak ... Kezdjük ott, hogy 25 ezer forintot ruháztak be a tulaj­donosok csak a mellékhelyi­ségek kialakítására. Előzőleg magát a faházat is vásárol­ták, s bérbe vették a neki helyet adó teliket. A tejivó havi rezsije mintegy tízezer forint, bevétele nyáron át­lagban 30-40 ezer, ugyanakkor az első télen három hónapig zárva tartottak, mert annyira megcsappant a forgalom. Ki­derült, hogy koránt sincs ak­kora , .igény , . süteményekre Gyomron, hogy érdemes .volt kinyitni. Bizony, sokszor Jól­laktak a malacok a megma­radt krémesekkel. így ami haszon bejön a fagylalton, a kidobott süteményekkel el­úszik. Majdnem a csőd szélén áll ezek szerint a tejivó, mert amikor nem kell kidobni a süteményeket, akkor sincs annyi haszon az édességekből, hogy a veszteségeket pótolni tudná. Aszódi László Antal sét a Táncsics utcában Hor­váth Károlyné. Mindjárt az első napokban olyan minősé­gű fagylaltot árusított, amely sok vevője szerint várjál rit­kítja az országban. Tavaly tavasszal, amikor szabadáras termék lett a fagylalt, s egy- re-másra emelték is az ára­kat, vagy a haszon reményé­ben rontották a minőséget, a gyömrői kiskereskedő válto­zatlan áron kínálta kitűnő minőségű portékáját. Idén tavasszal már Hor- váthné is az általános árak­hoz igazította árait, de vál­tozatlan minőségben, amit bi­zonyít az is, hogy vevőköre még gyarapodott is. Tavaly augusztus közepén nyílt meg Gyömrő első szgsz- m.ntes vendéglátó 1 egysége polgári társulásban, Erdős Györgyné és Fa Frigyesné kisiparosok vezetésével, mint tejivó és kávémérés. Eredeti­leg cukrászda lett volna, ahol márkásabb italokat is lehetett volna fogyasztani, de a szom­szédban levő úttörőház miatt nem engedélyezte a helyi tá­rná, s. Így maradt a fagylalt, az üdítőitalok és sütemények árusítása egy, a Steinmetz kapitány útján kialakított csinos kis faházban. Azóta, aki csak betér oda, elisme­rőleg szól az egység kuitu­x Régi dolog, hogy nem r, annyira a nagy, inkább a kis ügyek határozzák meg ^ a hétköznapi életben az ff emberek hangulatát a csa- í Iádban, munkahelyen vagy // lakóhelyen. Hogy mik ezek f az apró gondok és sike- ^ rek, fölösleges volna rész- ff létezni, de egy példát azért Z. érdemes kiragadni. A vendéglátásra gondolok — hiszen benne vagyunk az id Ínyben. Hangulatot megha­tározó jelentősége van az olyan apró dolgoknak is, hogy talál-e lakóhelyén igényének, pénztárcájának megfelelő szó­rakozóhelyet a kikapcsolódni vágyó polgár. Fontos, hogy vizes-e a fagylalt, hideg és fogyasztható-e a sör, friss-e a krémes, s egyáltalán van hová beülni a családdal, gye­rekekkel, olyan helyre, ahol nem kell tartani a garatra felöntő „nagyfiúk” randalírö- zásától? ! Biztos, hogy nem a gyors meggazdagodás vezérelte azo­kat a gyömrői kisiparosokat, akik kereskedői hivatásukat komolyan véve, a kulturált társasági élet feltételeit igye­keztek megteremteni, saját le­hetőségeiken belül, szeszmen­tes üzletek nyitásával. Még 1983. augusztus 15-én nyitotta meg fagylaltkiméré­Csak a fagylalt fogy A süteményen süldők híztak A Penomahtól Húskészítmények Vácról A Penomah, a Pest-Nőgrád megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat váci gyárának 460 munkása és alkalmazottja évende 600—700 millió forintos értéket termel Ebben az esz­tendőben például 94 ezer ser­tés és 7 ezer szarvasmarhavá­gása, feldolgozása és értékesí­tése a feladatuk. 2400 tonna húskészítmény is kikerül a Rá- di úti üzemből. Vácon kívül innen látják el Vác, Aszód és Gödöllő vonzáskörzetét. Ter­meltetési és felvásárlási tevé­kenységük pedig kiteried az egykori budai, gödöllői, rácke­vei. szentendrei, aszódi és vá­ci járás településeire. voltak ellenfelek. Még csak tö­redékét sem tudják kielégíteni ennek a minimális keresletnek sem. Néhány éve még a beszerzés és eladás úgy-ahogy összhang­ban volt, mostanában inkább a kínálat a nagyobb, de az el­adók zöme is jobbára csak a divatjamúlt holmikon szeretne túladni, amik persze másokat sem érdekelnek. Ma már nem kell az esőkabát, dzsekit ke­res a fiatal, az öreg, és sorol­hatnánk. Az igények gyorsan változnak. Szóval, bármerről is nézzük, végül azt kell megállapíta­nunk, hogy a használtcikk ke­reskedelem zsákutcába jutott. Vele együtt a vásárlók egy ré­sze is. Hogyan lehetne kijutni belőle? Az nem lehet vitás, hogy a ruházkodás vonalán je­lentkező gondjainkon csak a ruhagyártók segíthetnének és kell is hogy végre tegyenek már valamit, mert azt kevés ember pénztárcája engedi meg, hogy kényszerűségből a drága varrónál, butikból öltözködjön. De a használtruha kereske­delemnek sem adhatunk ke­gyelemdöfést. Ellenkezőleg, ér­dekünk, hogy életben tartsuk úgy általában e tevékenységet, hiszen rengeteg elfekvő, mások által még jól hasznosítható holmi akad a háztartásokban. Legyen az ruha, bútor, vagy műszaki cikk. Mindez első pil­lantásra merőben ellentmond eddigi fejtegetéseinknek, ám úgy tűnik, mégis van megoldás. Igen, a kereskedés nagyság­rendjében, milyenségében kell változásnak történnie. A do­logban jártasabbak egyöntetű véleménye, hogy az elszórt, egyszemélyes üzletecskéknek nem sok jövőt lehet jósolni. Az idő bebizonyította, hogy a so­kasodást, szakosodást nem bír­ja el a város. Vegyes bizományi ? Viszont egy szakértelemmel kezelt vegyes, bizományi jelle­gű üzlet, s a lakosság kölcsö­nösen hasznát látnák egymás­nak. Ezzel mi is egyetértet­tünk, a gondjait elmesélő használtcikk kereskedő, s aki mindezt lejegyezte: Miklay Jenő szül. Véglegesen. A fogasokon lógó ruhák hónapok óta vár­ják a vevőt, ötven, száz forint tényleg nem sok értük, még­sem kellenek senkinek. De ha elkelnének is, haszon nem sok volna rajtuk. A legújabb módi előbb jár néhány lépéssel, raj­tuk már csak a MÉH-telep nem kéri számon az idő roha­nását. A helyzetet jól példázza a kereskedő megjegyzése, aki azt mondja: ha megvesz öt ruhát, s azok közül egy rossznak bi­zonyul. már ráfizetett az egész vásárra. Ráadásul örökös harc folyik az eladó, s vevő között, mire megegyeznek. A tulajdonos mégsem sirán­kozik, bölcs megértéssel vészi tudomásul, hogy tíz év múltán végleg csődbe ment vállalko­zása. A pangás érezhető volt már korábban is, de azt álmá­ban sem gondolta, hogy szinte egyik évről a másikra befel­legzik a boltnak. Hogy mi is történt a külvi­lágban, azt nehéz egy szuszra elmesélni. Tény, hogy nagyon kacifántos helyzet alakult ki úgy általában a ruhapiacon. Azt talán mondanunk sem kel­lene, hogy a használtruha ke­reskedelemre nagyot sújtanak a jelentős nagyságrendű ki­árusítások. Változó igények Ehhez nem kell fűzni to­vábbi kommentárt, de beér­nünk sem szabad ennyi ma­gyarázattal, mert akár hisszük, akár nem, ez még egyáltalán nem jelenti a végső csapást. Mert hiába a rengeteg olcsó cikk, ha nemigen akad közte praktikus holmi, gombos nad­rág, puha meleg otthoni ruha, nagy cipő, idősekre, kövérekre illő öltözet. A gyerekruhákkal is probléma van, ha akad is megfelelő, akkor meg sokszor a minőségével van gond. Nos, amelyik használtruha kereskedő e néhány áruféleség­gel szolgálni tud, annak ma sincs gondja a világgal. Csak­hogy ezzel kevesen dicseked­hetnek el, ha mégis, ideig- óráig tehetik, hiszen jól tud­juk, a használt ruhák piaca is abból él, ami forgalomban van. Ha újkorában nem találja a vevő, akkor viseltes formában is ritkán akad nyomára. Mi a helyzet a zsibpiacon? Ez is figyelmet érdemlő ténye­ző, sőt egyfajta konkurrenciát jelent. A kereskedő legyint rá, számukra semmi jelentősége nincs. Meglepő tisztelettel be­szél azokról a kispénzű embe­rekről, akik néhány ruhada­rabbal órák hosszat álldogál­nak a kövezeten. Soha nem A mai fiatal generáció csak hallomásból ismeri a hajdani kereskedőtársadalom furcsa képviselőit, az ószereseket. Kü­lönös foglalkozásuk révén a maguk korában is titokzatos­ság vette, körül lényüket, míg­nem az idő múltával mesesze- rüvé szépült alakjuk. Valójá­ban nem voltak ők mások, mmt a kereskedelmi élet pe­rifériáján tengődő emberek. Lenézte az ócskást a gőgös gazdag, aki eladta neki meg­unt cuccait, de nem tisztelte sokkal jobban a szegény em­ber sem, pedig az meg rá­kényszerült. szolgálataira, fillé­rekért kapható agyonkopott cipőre, molyette kabátra. Még­is időtlen idők óta létezik ez a mesterség, átvészelte a száza­dokat, s békével megtűri a modern világ. Igaz, volt idő, amikor azt hittük, egyre fejlődő társa­dalmunknak már nincs többé szüksége a használt áruk ke­reskedelmére, hiszen senki nem szorul rá, hogy mások megunt holmijait vegye meg magának. Végleg bezár Később kiderült, a helyzet nem annyira egyszerű, mint gondoltuk, nem szegénység, vagy jólét kérdése ez elsősor­ban. A jó minőségű használt holmikra mindig van vevő, fő­leg Ina az potom áron kínálja magát. A lényeg az olcsóságon van, mert enélkül nem kötte­tik üzlet a használt áruk pia­cán. Régen legalábbis ez volt a követelmény, de nézzük mi a helyzet ma? A kép sókat változott a használtcikk kereskedelem formáját, tartalmát illetően. Hírük sincs a kapualjakban kiabáló szakállas öreguráknak, bizományi áruházak vették át a szerepet, s a szépen berende­zett üzletek fölött néhány év óta mind több helyen kezdték hirdetni a hívogató cégtáblák: használtcikk kereskedés. Ez utóbbiak tulajdonosainak minden okuk megvolt, hogy bízzanak az üzlet sikerében. A nehezedő gazdasági élet taka­rékosságra intette az embere­ket. ahol volt egy használtru­ha kereskedés, elfért egy má­sik is, olykor még a harmadik sem nyitott ki hiába. De elér­kezett az az idő is, amikor meg úgy tűnik, egy is sok belőle. A 80-as évek dinamikusan vál­tozó világa a használtcikk ke­reskedők szempontjából is gyö­keresen átalakult néhány esz­tendő alatt. A kicsiny, fehérre meszelt üzlet, ahová a napokban be­tértünk, ugyancsak zárni ké­♦ Abból élnek, ami forgalomban van Kiútkeresés a zsákutcából tán még a rostos üdítőitalok­ban is lelhető. Az emberben óhatatlanul felködlik a rossz emlékű és még rosszabb ízű Póló sör. Emlékszem, legény volt a talpán, aki fogadásból több üveggel is képes volt fölhaj­tani. Hősiességét dicsfény övezte. Bátran állíthatom, hogy a Pille több klasszissal kiválóbb hírhedt elődjénél. Színe valamicskével mé­lyebb tónusú a kedvelt Kő­bányai túíágosénál, habja vi­szont az eddigi próbák alap­ján tartósabb, tömörebb, ha nem hörpöljük mohón, a po­hár aljára ül. íze kellemes, bár nem igazán markáns, ami alkoholszegény nedű eseté­ben még erény is lehet. Még az Egészségügyi Mi­nisztérium is áldását adta a PiVére. mikor a klinikai vizs­gálatok során kiderült, hogy az autósok is fogyaszthatják, föltéve, hogy az indulás előtt legkevesebb fél órával teszik ezt. Jó hír! Mindezek ellenére senki­nek sem ajánljuk, hogy mér­téktelenül «iddogáljon a Pillé­ből, mert ha más baja nem is esik, de biztosan elpilled. V. S. roglóbus vállalat igazgató- helyettese is, aki az anyag- és készletgazdálkodással kapcso­latban fejtette ki saját elvei­ket. Nagy nyereség, hogy a Szer­vezési és Vezetési Tudományos Társaság elnöki tisztét olyan szakemoer tölti be. mint Var­ga Ernő, a Magyar Nemzeti Bank ceglédi fiókjának igaz­gatója. aki maga is figyelem­re méltó előadást tartott a hi­telpolitika gyakorlati alkalma­zásáról. Az SZVT kebelében tavaly jött létre a személyzeti veze­tők klubja. Szerencsés indu­lását könnyítette, hogy a kü­lönböző szervezetekben dol­gozó személyzetisek azonos gondjaik megbeszélésére kap­tak vitafórumot, tapasztalat- szerzési lehetőséget. A tisztességről Az év hátralevő hónapjai­ban részben a Ceglédi ősz '85 eseményeihez, részben a Pest Megyei MTESZ műszaki he­tekhez kapcsolódnak az elő­adások. Dr. Lux Elvira pszi­chológus a korszerű lélektani módszerek vezetésben való al­kalmazását tária hallgatói elé. Dr. Matolcsy György. a Pénz­ügyminisztérium munkatársa a gazdaságirányítási rendszer alkalmazásának tapasztalatait ismerteti. Az MTESZ műszaki hét elő­készületei most folynak Idő­szerű témaként iktatták prog­ramba az árképzést és a tisz­tességtelen gazdasági tevé­kenységet A Vasipari Elekt­romos és Műszerész Szövet­kezetben a vezetés felépíté­sét és gyakorlati tevékenye­gét tanulmányozzák r T együttműködését Szinte rá­adásképpen még a gazdaságot is megtekintették­Rangja van A tudományos társaságok rangja növekedett azáltal, hogy tavaly az MTESZ egyesületből társadalmi szervezetié rukkolt elő. A gazdaságpolitika szer­vezésében nagyobb feladatot kapott, számos fontos témában véleményezési jogköre van. Természetesen megyei és he­lyi berkekben is mind többet támaszkodnak a szakemberek ismereteire. Nálunk például a kereskedelemfejlesztési elkép­zelések megtárgyalásába von­ták be az SZVT-t. Az országos irányzattal össz­hangban formálódott az itteni éves program is. A gazdaság- irányítási rendszer korszerűsí­tésének témakörét és a válla­lati belső irányítást tűzték programul. Az év elején a fog­lalkoztatást és a munkaerő-' gazdálkodást a keresetszabá­lyozás tükrében tekintették át. Rangos előadó, dr. Ma­gyar József, a SZÖVOSZ fő­osztályvezetője Ismertette az új vállalatvezetési formák be­vezetésével kapcsolatos válto­zásokat. Egy másik alkalommal dr. Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalból az anyagi ösztönzés szerepét vi­lágította meg a gazdálkodó egységek fokozott önállóságá­nak tükrében. Járt itt a Fer­lékezetesen nagy sikerű tájé­koztatót a keresetszabályozás új módszereiről. Napjainkban a fejtágítók, különböző fajsúlyú tanfolya­mok korát éljük, és ésszerű átrendeződés kezdődött meg ezen a területen is A Volán 20-as Vállalat a középvezetők felkészítését úgy oldotta meg, hogy nem munkatársainak kel­lett az összejövetel színhelyé­re utazni, hanem mindig az az egy személy kereste fel őket, aki éppen a programban elő­adóként szerepelt Vannak to­vábbá olyan vállalatok is, amelyek kimaradnak a köz­pontjaik által szervezett to­vábbképzési alkalomból, ezért városbeli egységeiket is fi­gyelembe kell 'venni. Jó Indíttatást adott, hogy ugyanabban az évben alakult meg az MTESZ városi szerve­zete is. továbbá a Magyar Ag­rártudományi Egyesülettel is a kezdet kezdetétől jó a kap­csolat. Közös rendezvényük volt tavaly a Dózsa Tsz-ben tett látogatás, ahol egy nagy tapasztalattal rendelkező idő­sebb szövetkezeti elnök is­mertette vezetési módszereit, a fiatal munkatársakkal való j? lülhonban azt hangoztatják, hogy a menedzserek $ korában élünk, a gazdasági életnek olyan típusú veze- Z/ tőkre van szüksége, akik a szorosan vett szakmai fel- Zf készültség mellett kellő szervezési és vezetési ismere- £ tekkel rendelkeznek. A tudományok színes palettája A immár e területek által is gazdagabb, és nálunk sem f késlekedtek megteremteni ehhez a szükséges szerve­zi zeti kereteket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom