Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-07 / 132. szám

VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS A CSEPELI SPORTCSARNOKBAN (Folytatás az 1. oldalról.) Államok a világűr militarizá- lásának gondolatát is fontol­gatja. Mit hirdetnek ezzel szemben a Varsói Szerződés országai, a Szovjetunió, a szo­cialista országok? Mi a békét, a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élését hirdetjük és gyakoroljuk. Minden vitás nemzetközi kérdésben a tár­gyalást és a megegyezést java­soljuk. A Varsói Szerződés szervezete meg nem támadási megállapodást javasolt és ja­vasol ma is a NATO országai­nak. Javasoljuk a fegyverke­zési verseny megfékezését, Eu­rópa atomfegyver-mentesíté­sét, a tömegpusztító fegyverek megsemmisítését,, s végül az általános leszerelést. Tudjuk, hogy ezek nem gyorsan meg­oldható kérdések, de céljain­kért — amelyeket a szocialista országok népei egységesen tá­mogatnak — szüntelenül har­colni fogunk. Ügy véljük, hogy e bonyolult folyamatban biztosítható az összes érdekelt fél egyenlő biz­tonsága. Nem akarunk erőfö­lényt kiharcolni, mi valóban békére, békés egymás mellett élésre törekszünk. Azt akar­juk, hogy az emberiség által megtermelt értékeket ne fegy­verekre, hanem az emberiség javára fordítsák. Mi a tőlünk eltérő társadalmi berendezke­désű országok népeinek is azt kívánjuk, ámít magunknak, hogy békében élvezhessék munkájuk gyümölcseit. Ennél józanabb, tisztességesebb kül­politikát hirdetni ma nem le­hetséges. Nagyon bízunk ben­ne, hogy az emberek nemcsak a mi országainkban, hanem a kapitalista világ államaiban is megértik: az eviberiségnek, ha fenn akar maradni, nincs más útja, műit a különböző társa­dalmi rendszerek békés egy­más mellett élése, és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalá­sos megoldása. Ezt a politikát képviseli a mi hazánk, a Szov­jetunió, ezt képviselik a Var­sói Szerződés tagállamai, a szocialista országok. Mély meggyőződésünk, hogy ebben a kérdésben egész népünk tá­mogatását élvezzük. Ügy gon­dolom, hogy szombaton, a vá­lasztás napján békcakaratun- kaí is kifejezésre juttatjuk: a békére szavazunk. Most, a választás időszaká­ban, pártunknak, kormá­nyunknak, a Hazafias Nép­frontnak, a képviselő- és ta­nácstagjelölteknek is szám­adást kell készíteniük. Szól- niok kell arról — s ez részben a jelölő gyűléseken és a vá­lasztási gyűléseken megtörtént —, hogy a legutóbbi választás óta eltelt öt évben az akkor hirdetett programok szerint éltünk és cselekedtünk-e. A válaszunk egyértelmű igen: az öt évvel ezelőtti választási ígéreteknek megfelelően dol­goztunk és cselekedtünk, s nem kevés eredményt értünk el. Pártunk és kormányunk eb­ben az öt évben Is állhatato­san dolgozott a békéért, né­pünk biztonságáért. Ezt szol­gálja az az alapvető állásfog­lalásunk is. hogy mi az erő- egyensúly fenntartásának hí­vei vagyunk, erőfölényre nem törekszünk, de azt sem enged­jük meg. hogy bárki erőfö­lénybe kerüljön velünk szem­ben. Meggyőződésünk, hogy ez az álláspontunk nemcsak a magyar nép. a szocialista or­szágok népeinek biztonságát szolgálja, hanem megfelel minden ország lakossága érde­keinek is. Az erőegyensúly az egész emberiség érdeke, ezért dolgozunk oly kitartóan meg­őrzéséért. Leginkább csak néhány mon­datos sajtóközlemények jelzik, de ezek sokaságából nyomon követhető: pártunk és kormá­nyunk napról napra fellép a nemzetközi küzdőtéren azért, hogv biztosítsuk népünk szá­mára a békét és a biztonságot, a nyugodt épitőrnunka feltéte­leit. Itthoni körülményeinket te­kintve tutijuk, érzékeljük, hogy az elmúlt öt év nem volt könnyű. A párt 1030-ban tartott XII, kongresszusa ide­jében számot vetve a helyzet­tel, elég szigorú programot hirdetett. Nyíltan és becsüle­tesen tette ezt. morf. a fő kér­dések megoldására kívánta mozgósítani a dolgozókat, E program megvalósítása meg­hozta az eredményét; kritikus és nehéz helyzetben megőriz­tük az ország fizetőképességet, csökkentettük az orkzág adós­ságát. Ez nagyon fontos volt. Ugyanakkor — bár a termelés fejlesztésének ütemét az egyensúly elsődlegessége miatt alacsonyabban kellett megha­tározni — ezekben az években sem toporogtunk egy helyben, a nemzeti jóvedelem 8 száza­lékkal növekedett. A pénzszűke öt éve alatt is nem kevés új létesítménnyel gyarapodtunk. Közöttük van a Paksi Atomerőmű, egy olajfi­nomító üzem; modernizáltunk kohászati és acélgyárakat, fel­újítottunk bányákat; tovább épült a metró, hidak, utak épí­tésével és rendbehozásával is fejlesztettük a tömegközleke­dést. Szekszárdon hús­kombinátot, sok más helyen nagyon fontos élelmiszeri el­dolgozó üzemeket létesítettünk és bővítettünk. Más iparágak­ban is a hatékonyabb termelés fejlesztéséért dolgoztunk, így öt év alatt elértük, hogy a munka termelékenységének növekedése meghaladta a ter­melés növekedését, és most egy egységnyi termék előállí­tására 9 százalékkal kevesebb energiát használunk fel. És végül — bár sajnos, nem si­került teljes mértékben meg­valósítani azt a célt, hogy az elért életszínvonalat megőriz­zük — ezen a területen is ér­tünk el eredményeket. A la­kosság fogyasztása növekedett, fél évtized alatt felépült 300 ezer lakás és több, igen fon­tos, az életkörülményeket ja­vító intézkedés történt: álta­lánossá vált az ötnapos mun­kahét, az ipar jelentős terüle­tein bevezették a 40 órás munkahetet. Mindehhez a többi között arra volt szükség, hogy hatá­rozottabban megköveteljük a hatékony termelést, hogy mi­ként, arra éppen a Csepel Mű­vek nyújt jó példát. Ez első­Érdeklödéssel hallgatják Kádár János beszédét Miké László felvételei sorban nem az üzemek nagy­ságrendjétől függ. Lehet ne­künk bármily gigászi üzemünk is, ha a hatékonyabb termelés azt igényli, akkor át kell szer­veznünk. így történt Csepelen is. A Csepel Művek pártszerve­zetei, a társadalmi szerveze­tek, a csepeli dolgozók a dön­tés végrehajtásakor felelős magatartást tanúsítottak, segí­tették az átszervezést. S már­is jó és biztató eredmények mutatkoznak, amelyek közül csak egy tényt szeretnék em­líteni: 1934-ben a Csepel Mű­vek üzemeinek összes nyere­sége egymilliárd 200 millió forint volt. Ez a kétszerese az előző évinek! nünk. így teremthetjük meg mindazt, amire a társadalom­nak szüksége van. A választási ciklus öt esz­tendő, de mi olyan politika tá­mogatását kérjük, amely nem öt évvel ezelőtt született. Ha­zánkban hosszabb ideje töret­len a politikai irányvonal, és biztos vagyok abban, hogy még sokáig töretlenül érvé­nyesül az a gyakorlat, amely eddig is jelentős eredménye­ket hozott. Politikánk nagy eredménye, hogy a nép kivívta és meg­védte hatalmát. Ez volt az el­ső és döntő lépés abban az irányban, hogy Magyarország a szocialista fejlődés útjára lép­hessen, és azon is haladhasson tovább. Ennek során leraktuk, majd jelentősen továbbfejlesz­tettük a szocialista társadalom alapjait. Gondoljanak vissza e munka egyik rendkívül fontos részére, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésére. Bizony, akkor ném volt mindenki az első szóra száz százalékig hí­ve a szocialista átszervezésnek. Az persze több éves folyamat volt, s a megalakult szövetke­zeteknek állami támogatást is kellett adni. Akkoriban a mun­kásemberek közül sokan men­tek falura, segítették a szövet­kezetek megalakítását, gépesí­tésé^ de közben szóvá tették, hogy mégis drága a zöldség. A zöldség ma is drága, de azért ma már egyértelműen bebizonyosodott: érdemes volt a munkásosztálynak megfogni paraszttestvérei kezét, és a parasztok helyesen döntöttek, amikor ezt elfogadták, s így végbement a mezőgazdaság szocialista átszervezése, létre­jött egy modern, körszerű, szocialista gazdasági ág. Ez bizonyítja, hogy van értelme az ilyen munkának, küszkö­désnek. Átalakítottuk a gazdaságirá­nyítási rendszert is. Ez sem volt olyan egyszerű; sokan ná­lunk sem értették és mások is tűnődtek rajta. Lépéseink lé­nyege mindig az volt. és ma is az, hogy Magyarországon szo­cialista tervgazdálkodás fo­lyik. Az üzemek nagyfokú ön­állósággal rendelkeznek. Ez találkozik azzal a törekvé­sünkkel is, hogy a dolgozók kollektívái felelősen dönthes­senek saját terveikről. Olyan hatékony szocialista tervgaz­dálkodásra van szükség, amely figyelembe veszi a piac kö­vetelményeit. Volt idő, amikor növeltük a termelést, de a termék egy része raktárakba került, mert kiderült, hogy sem itthon, sem külföldön sen­kinek nem kell. Hát ilyen ter­melésre a szocializmusnak nincs szüksége. Gazdaságunknak megfelelő minőségű, alacsony Önköltségül, korszerű termékeket kell gyár­tania a hazai fogyasztás, a szo­cialista országok és min­den kereskedelmi partne­rünk számára. Érjük el, hogy keressék a magyar árut, le­gyen értéke, becsülete. Gazdaságirányítási rendsze­rünk most már több mint 1G éve működik sikeresen. A to­vábblépés egyik eleme a válla­lati önállóság kiszélesítése. Ez arra is módot ad, hogy a kol­lektívák, a társadalmi szervek jobban beleszólhassanak abba, Ügy gondoljuk, hogy a to­vábbfejlődés még.csák 'kibon­takozóban Van, de a kezdeti eredmények örömmel tölthet­nek el mindnyájunkat. Megra­gadva az alkalmat, hogy ezen a gyűlésen a csepeliek a házi­gazdáink, szeretnék a csepeli párt-, állami és társadalmi szervek vezetőinek, s vala­mennyi dolgozónak gratulálni a határozott, jó helytálláshoz, és szívből kívánok további si­kereket. A továbbiakban szólni sze­retnék munkánk néhány erős és gyenge pontjáról. Ha előre akarunk jutni, akkor meg kell tanulnunk a szocialista rend­szer erőforrásaira támaszkod­ni, és az attól idegen, gyenge pontjainkat megszüntetni, vagy legalábbis csökkenteni. Vannak olyan vívmányaink, amelyeket a köznapokon, a mindennapi munka menetében nem nagyon szoktunk emleget­ni. Így például nem sokat be­szélünk a magyar néphadse­reg, a Belügyminisztérium, a határőrség, a munkásőrség és az igazságszolgáltatási szervek tevékenységéről, de azért min­denki tudja, hogy mit köszön­hetünk az ő tisztességes mun­kájuknak. Néphadseregünk eleget tesz a reá háruló fel­adatoknak és gondoskodik né­pünk biztonságáról. A határőr­ségtől is nagy munkát követel a megnövekedőit idegenforga­lom, hiszen évenként már több külföldi tartózkodik hazánk­ban. mint amennyien idehaza élünk. Biztosan minden gondolkodó magvar állampolgár nagyra értékeli, még ha nem is beszél róla. hogy Magyarországon törvényes rend van. Érvénye­sül a szocialista törvényesség mindkét oldala, tehát a vétlen embert az állam, törvényeink ereje, a társadalom védi, de a bűnösnek lakolnia kell. Elis­merés jár azoknak, akik ezt biztosítják, és a jövőben is biz- tosítani fociák. A termelömutikában. a tár­sadalom mindennapi életében az eddiginél többet, kellene tennünk a szocialista normák teljesebb érvényesítéséért, mert, azok még nem valósul­nak meg a szükséges mérték­ben. A társadalmi igazságos­ságnak a jelenleginél jobban kellene érvényt szereznünk. Ehhez persze törvényes ren­delkezések, kormányzati, gaz- ä^Sijgj. intézkedések kellenek. Öe ezek végi'eh'ajtááfS Segít­heti a megfelelő közszelíem, a társadalom fellépése és támo­gatása is. A gazdasági életben bizo­nyos követelményeknek lassan már kezdünk eleget tenni/He­lyes az az elv, hogy nálunk csak a becsületes dolgozó bol­doguljon, s a fizetés a teljesít­mény, a szociális támogatás a rászorultság, a közteherviselés és az adózás pedig a jövedel­mek szerint történjék. Ez felel meg a társadalmi igazságos­ságnak, és érvényesüléséért még sokat kell tennie a párt­nak, a társadalmi szerveknek, a kormányzatnak, és nem ke­veset magának a társadalom­nak. Erre azért is szükség van, hogy a becsületes munkának meglegyen a vonzereje. De tennünk kell annak ér­dekében is, hogy a dolog másik oldala is rendben le­gyen: az, aki a köz terhé­re és mások rovására —, hogy úgy mondjam — in­gyen él, ne boldoguljon a mi társadalmunkban. Aki a törvényt kijátssza, a jogsza­bályokat vesztegetésekkel megkerüli, a fogyasztók be­csapásával és más módon ha­rácsol, azt felelősségre kell vonni, meg kell büntetni, és a harácsolt javakat vissza kell venni tőle a társadalom és a nép számára. Ily módon — a törvénykezéssel, megfe­lelő intézkedésekkel és a köz- szcl’cmmel — tegyük lehetet­lenné az ingycnclést, a hará- csolást. a köz megkárosítását, a befolyással való visszaélést, a vesztegetést, mindazt, amit népünk igazságérzete nem vi­sel el. A becsületes, tisztességes munka védelmében és ösztön­zésére be kellett vinnünk a köztudatba — s ez nem volt könnyű —, hogy a fizetés, a kereset, a jövedelem a telje­sítmény szerint alakuljon Én­nek kapcsán megemlítem: a szocializmus eredőtj célia a társadalmi egyenlőség. De mi nem, a szegénység egyenlősé­gét akarjuk, hanem azt az egyéni csérét ame!v megfelelő mennyiségű iavak birtokában alakul ki. Ehhez a szíVvel- lélekkel végzett termelőmun­kát értékén kell megfizet­mi történjék a munkahelye­ken. Hosszabb időszakra vissza­tekintve a társadalmi krízis, az ellenforradalom ellenére is jelentős a fejlődés. Ha össze­hasonlító számokat nézünk, 1950-hez viszonyítva a nemze­ti jövedelem ötszörösére, az ipari termelés kilencszeresére, a mezőgazdasági termelés két­szeresére növekedett. Gyarapo­dott a dolgozók műveltsége, kultúrája, a reáljövedelem is 3,5-szeresére növekedett 1950 óta. S még valamit: jelenleg Magyarországon a lakások hat­van szézaléka 1950 után épült. Ez nem rossz arány. Ennek a politikának, és ha egészen pontos akarok lenni, akkor úgy mondom, hogy a párt politikájának, a népfront­politikának és népünk megér­tésének, helytállásának ilyen óriási eredményei vannak. Amikor gondjainkat, tenniva­lóinkat vesszük számba, gon­doljunk arra, milyen nehéz feladatokat oldottunk meg, amikor megvolt hozzá az aka­rat, a felelősség és a hozzáér­tés. A küzdelem, a harc soha nem hiábavaló. S ha elég állha­tatosak, következetesek va­gyunk, és nem tágítunk cél­jainktól, nem hunyjuk be a szemünket a nehézségek lát­tán, akkor ezentúl is megvaló­síthatjuk terveinket. Ilyen szellemben, ilyen hozzáállással bizakodva nézhetünk a jövőbe. Politikánk marxista—leni­nista, szocialista, kommunista népfrontpolitika. Ez mind együtt igaz. A marxista—le­ninista elmélet, a szocialista társadalmi rendszer célja az, hogy a népnek boldogabb és jobb élete legyen, az ország vi­rágozzák, a nemzet boldogul­jon. Ez a mi politikánk. Ehhez szükség van arra a nagy erő­re, amit mi úgy hívunk, hogy szocialista nemzeti egység. Nagy erő ez, mart a nemzet fiai és leányai, mindazok, akik felismerik a nép érdekeit, s azt szolgálni készek, összefog­nak és dolgoznak. A szocializ­mus a munkásosztály eszméje, amelyet egész népünk magáé­vá tett. A szocialista cél, és maga a mü, a szocializmus, ami épül, már a mi népünk célja és műve. Elmondhatjuk: pártunk vezetésével, népünk becsületes, tisztességes munká­jával biztatóan fejlődik szocia­lista társadalmi rendszerünk. Ennek eredménye, hogy bél­és külpolitikánk révén népünk békében és biztonságban él, nyugodt körülmények között dolgozunk a fejlett szocialis­ta társadalom felépítésén. Van távlatunk. Már folyik az új, a jövő év január 1-ével kezdődő ötéves terv előkészítése. Lehetősé­geinkkel reálisan számot vet­ve most úgy tűnik, hogy ha az 1985-ös népgazdasági ter­vet megfelelően teljesítjük, a hetedik ötéves terv már egy új'abb lépés lesz előre a mö­göttünk lévő öt évhez képest. Mostart ismereteink szerint a nemzeti jövedelem 14—17 szá­zalékos, az ipari termelés 13— 16 százalékos^ a mezőgazdasá­gi termelés 12—14 százalékos, a lakosság reáljövedelmének és fogyasztásának 10—13 szá­zalékos növelését irányozhat­juk elő. Ez attól is függ, hogy az idén a tervet megfelelően teljesítsük, legyen kellő kiin­dulási alapunk. A lehetőségek megvannak rá. Nagy tartalé­kokkal rendelkezünk arra, hogy a munkateljesítménye­ket még magasabb színvonal­ra emeljük. Június 8-án, szombaton vá­lasztás lesz. Azt kérjük ál­lampolgárainktól, választó­polgárainktól, honfitársainktól, hogv szavazzanak a szocializ­musra. a békére, rendszerünk­re, politikánkra, s mint ahogy eddig is, a társadalmi igaz­ságosság nagyobb fokú érvé­nyesítésére. A választási elő­készületeket idén egy új elem is élénkítette: most nemcsak szavazunk, hanem a politi­kánk, a közügyek képviseleté­re vállalkozó jelöltek közül választunk is. Ezt segíti elő a kötelező többes jelölés. Legalább két jelöltet minde­nütt állítottak, de némelyik országgyűlési választókerület­ben hármas, sőt négyes jelö­lés is történt. A tanácstag- jelölteknél még nagyobb arányban fordult elő többes jelölés. Mindez egy lépést je­lent előre, nemcsak a válasz­tás, hanem egész szocialista rendszerünk demokratizálása útján. Mert igaz — és ez he­lyes is —, hogy a jelöltek mindnyájan vállalták a Haza­fias Népfront országépítő, szo­cialista programját, de na­gyon fontos, hogy az egyéni választókerületekben a lakos­ság valóban kiválassza azokat az embereket, akik a legal­kalmasabbak a közéleti tiszt­ségre és akikben a legjobban bízik. Olyan országgyűlésre és tanácsokra van szükségünk, amelyek képesek hatékonyan előmozdítani népünk alapve­tő törekvését, a szocializmus építését, békénk és biztonsá­gunk védelmét. Összefogni egész népünk érdekeit szolgáló nemes célokért Magukról a jelöltekről ter­mészetesen nem tudok szólni, őket választóik — így a cse­pelieket az itt lévők — isme­rik. De a tanácstagjeiöltekkel kapcsolatban általában sze­retnék utalni arra. hogy sok­szor hallhattuk a tanácstagok, és még inkább a tanácsi tiszt­viselők bírálatát. De olyat én sehol nem hallottam, hogy va­laki irigyelte volna őket. Azt kérem tehát önöktől, hogv támogassák azokat, ahik vállalták- a köz .szolgálatának nem mindig hálás, nehéz fel­adatát. és készek ezt a mun­kát tisztességgel elvégezni. Megérdemlik ezt a támoga­tást. Az országos listán időitek mellett nem kívánok agitálni, mert úgv tűnne, mintha ma. gam mellett is szólnék, hiszen én is köztük vagyok. Szeret­nék azonban utalni arra. amit az előttem szólók is mondot­tak: e lista politikánk tükre, a rajta szereplő személyisé­gek részvételére szüksége van az országgyűlésnek. Az or­szágos listán a 35 jelölt között a pártonkívüliek aránya egyébként nagyobb, mint ami­lyen az arányuk a jelenlegi or­szággyűlésben. A szocialista nemzeti ösz- szefogás egyik eredménye, hogy a társadalmilag aktív emberek jobban megismerték egymást a közös küzdelemben, a közös vállalásokban. Job­ban összeforrtunk, közelebb kerültünk egymáshoz. Ez vég­ső soron azt jelenti, hogy kü­lönböző világnézetű emberek, párttagok, pártonkívüliek, fi­zikai dolgozók, értelmiségiek foghatnak össze az egész né­pünk érdekeit szolgáló közös és nemos célokért. A szombati választás vál­jék népünk szocialista törek­véseinek segítőjévé; olyan megmozdulássá, amely erősí­ti egységünket, összeforrott- ságunkat és növeli hazánk megbecsülését határainkon kí­vül is. Ami engem illet, én bízom abban, hogy az így lesz. Kádár János nagy tapssal fogadott beszédét követően a nagygyűlés Kállai Gyula zár­szavával, majd a Szózat hang­jaival fejeződött be. Többet kel! tennünk a szocialista normák teljesebb érvényesítéséért

Next

/
Oldalképek
Tartalom