Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-17 / 270. szám
msst 1984. NOVEMBER 17., SZOMBAT Golyó a begyben Több kórt tesz, mintha taSáina Dán természettudósok már évek óta megvizsgálják az elhullva talált vízii szárnyasokat. s arra a megállapításra jutottak, hogy tekintélyes részük ólommérgezés következtében pusztult el. Kiderítették, hogy ennek oka az a tekintélyes mennyiségű — országonként évi több mint tíz- vagy száztonnányi — nehézfém, amelyet a vadászok lövöldöznek szét ólomsörétek formájában a vízzel borított területeken. A vízj szárnyasok szervezetébe akként kerülnek be e sőrétek, hogy amikor a sekély vízben élelmet keresnek — hasonlóan az emésztésükhöz szükséges kis kövecskékhez —. a sőréteket is lenyelik. Az állatok begyében az ólom feloldódik, armi a vízi szárnyasok legyengüdéséhez. repülésképtelenné válásához, majd elpusztulásához vezet. A tüzetesen és rendszeresen vizsgálat alá vont tőkésrécék közül, amelyek egyetlen sörétet nyeltek le, csak egyharma- duk élte túl a következő hónapot. Három sörét esetén 10 százalékra csökkent a túlélési esély, öt golyócska lenyelése pedig a biztos pusztulásukat Eredményezi. És képzeljük el: a vadász egyetlen lövéssel mintegy 390 ólomgolyócskát szór szét a vadászterületen ... A természettudósok úgy vélik, hogy a szétszóródott sörétek ma már több kárt tesznek a vízimadarakban, mint azok, amelyek találnak. Legrégebben az USA-ban ismerték fel ezt a mérgezési ie- 'lenséget. már 1874-ben. Nap- , jainkban mégis körülbelül évi 4 millió vadkacsa és vadliba pusztul el ólommórgezésiben az. USA-ban, annak ellenére, hogy 30 államban már részleges ti- , Talmat rendelték az ólomsörétes vadászatra. Dániában a iö- v^éytől .pjegty.tjsík, ,az,, ..ólom- sörétes vadászatot a vízi területeken, 1986-tól pedig az ország egész területén. Sok országban még gondolkoznak az ólomsörét használatának betiltásán. Pótolni egyedül acélsö- '■ réttél lehetne, amely azonban hamarabb elkoptatja a puska- csövet, és kétszer olyan drága, mint az ólomgolyócskák. lórévre visszatérnek a fiatalok Tovább őrzik a hagyományokat Népszokásaink, hagyományaink javát — be kell ismernünk —, jóformán csak néprajzi gyűjtemények, múzeumok őrzik. A most növekvő nemzedék a játékos mondókákkal, népdalokkal csak az iskolában ismerkedik, az-ősi kézműipar díszítőelemeit könyvek illusztrációiból ismerik. Az életformaváltás városon, falun egyaránt háttérbe szorította a munkához, a megélhetés megteremtéséhez fűződő szokásokat. A mezőgazdasági nagyüzem az aratás, a természettel folytatott mindennapos küzdelem fordulópontjaihoz kapcsolódó hagyományokat, a textilipar, a televízió az esti fonó létjogosultságát kérdőjelezte meg. — Pedig az elmúlt néhány évtizedben minket is elhagytak a fiatalok -— mondja Ra- dasin Bogorjubné, aki már hivatásánál fogva is figyelemmel kíséri a felnövekvő nemzedékek sorsát, hiszen régóta adja már tovább az iskoláiban, az emberiség felhalmozott tudásanyagának alapjait, s ezzel egyetemben a legfontosabbat, az anyanyelvet is. Megfordult a folyamat Ha szokásokban, hagyományokban szegényedett is életünk, ennek ellenére milyen sok szállal kötődünk ma is a múlthoz, hány sohasem tanult részlet vált elválaszthatatlan társunkká. Ki ne ismerné fel száz közül a hazai táncot, népzenét még akkor is, ha sohasem járta, ha a zenei ABC-ben még az alapfokig sem jutott el? Ki ne látná meg a különbséget első pillantásra népi hímzéseink, viséleteink s az idegenek között, ha nem is tudja a matyót a kalocsaitól megkülönböztetni? És valamennyi hazánkfia döbbenten állna az ünnepi asztal fölött, ha a karácsonyi pulyka, húsvéti sonka helyett mézes babot tálalnának neki. E mindennapjainkban észrevétlenül megbúvó, ám el szakíthatatlanul erős szálak ahhoz a kultúrához fűznek, melynek évezredes tapasztalatait idegeinkben hordozzuk. Hány történet, személyes találkozás bizonyítja, hogy milyen keserves idegenben a beilleszkedés, az új szokásokhoz, a mindennapok apró eltéréseihez, a másfajta érdbe ri kapcsolatokhoz való alkalmazkodás. De nem is kell átlépni határainkon, hogy tanúi lehessünk, mekkora a nyelv, a kultúra összetartó ereje. A török hódítók elől északnak menekülő s hazánkban letelepülő szerbek, sokácok, bunyevá- cok évszázadokon keresztiül megőrizték anyanyelvűket, hagyományaikat. Talán ennek köszönhető, hogy Lórév, ez az 500 lelket sem számláló település nem jutott az országszerte lassan elnéptelenedő apró falvak sorsára. Se víz, se Patyolat Kőbe vésett menetrend ? Piliscsabán tavaly februárban bezárt a Pest megyei Csomagoló és Szolgáltató Vállalat nagyközségi felvevőhelye. Korszerűtlen volt az üzlethelyiség és ráfizetéses a szolgáltatás. Azóta a piliscsabaiak kéthetenként csütörtökön a vállalat Patyolat-buszát vehetik igénybe. Azaz vehetnék, hiszen a kora délutáni időpont egyedül az időseknek, illetve a gyesen lévő kismamáknak kedvez, ók azonban rendszerint otthon mosnak. Akik viszont napközben dol- , goznak, későn érnek haza és -kevés idejük marad a családra, főzésre, takarításra, kimaradnak a szolgáltatásból. — Porzik a kutam — panaszkodik az egyik tornácos porta udvarán ágyneműt teregető asszony. — Jó kétszáz métert kell mennünk lefelé, hogy viz jöjjön a nyompsküt- ból. Nem is tudok nagymosást csinálni, ha a fiam nem segít a vízhordásban. A szomszédék is hiába vettek auto- rnatá mosógépet, csak dísznek áll ott, mert nincs nyomás, meg különbén is, az nagyon sok vizet fogyaszt. — Mindent megpróbáltunk, hogy a felvevőhelyet újból megnyissák — mondja Gáspár Ferenc, a nagyközségi tanács elnöké. — Vállaltuk a bolt tatarozását, sőt azt is, hogy kerítünk egy négyórás műszakban dolgozó felvevőt, de azt már enyhén szólva, túlzásnak tartjuk, hogy még a munkabérét is mi teremtsük elő. — Miért kellett bezárni a piliscsabai felvevőhelyet? A kérdésre őri János, a Csomagoló és Szolgáltató Vállalat, ágazatvezetője válaszol: — Ráfizetéses volt az üzlet. Évente átlagosan ötvenezer volt a bevétel, a költségek pedig meghaladták az Ötvenötezer forintot. Annak ellenére, hogy a mosás egyébként is dotált tevékenység, minden kiló ruhán kilenc forint veszteségünk van. Egyetlen vállalat sem engedheti meg magának, hogy éveken keresztül ráfizetést termeljen. Ezért döntöttünk az üzlet bezárása mellett. Az is rendkívüli mértékben megnöveli a költségeket, hogy az üzem Nagykőrösön van. Egyébként két Patyolat-busz járja a megyét, kéthetenként összesen százkilenc megállót érintve. — Nem lehetne megoldani, hogy Piliscsabán későbbi időpontban, vagy esetleg szombaton álljon meg a busz? — A két busz Nagykőrösről, illetve Vácról indul és percre pontos menetrend szerint közlekedik, a gépkocsivezetők pedig szabad szombatosok. Kétségtelen, hogy nem termelhet veszteséget egyetlen vállalat sem, legalább nem hosszú távon. Csakhogy, különösen, ha lakossági aeolgál- tatásról van szó, nem biztos, hogy az egyetlen megoldás a felvevőhely bezárása. Sőt! Az viszont igaz, hogy így egyszerűbb, mint átszervezni, ésszerűsíteni a termelést. Tehát Piliscsabán nem lesz egyhamar Patyolat-felvevőhely. Azt viszont kétlem, hogy a buszmenetrendet sem lehet megváltoztatni. Netán kőbe vésték? M. K. — A csepeli gyárak, a fővárosi üzemek sokáig csábították a mi ifjúságunkat is. Bizony volt rá példa, hogy esztendőkön keresztül, nem ünnepeltünk keresztelőt, nem született gyermek a faluban. A fordulópontot a Dunamen- ti Tsz megalakulása jelentette. A helyi munkalehetőség, nemcsak az azóta felnőtt generációkat tártja itthon, sokan a távolra szakadtak közülük is hazatelepültek. Eltérő szokások A jótékony változásnak azonban talán más oka i? lehet, hiszen a mezőgazdasági szövetkezetek másutt is a fiatalok rendelkezésére állnak, s az ottaniak mégis inkább a távoli várost, az új életformát választják. — Hogy mi tart bennünket össze még ma is? — töpreng Alexon Demeterné. — Talán az, hogy kultúránk eltér a körülöttünk élőkétől. Egy lényeges szempontból különbözünk az .érdi, iökijli, ( délszlá- yoktól is. Aki ugyanis szerb, az egyben görögkeleti vallásik Máskor tartjuk az ünnepeinket egészen eltérő hagyományok szerint. Lórév magyar ajkú lakossága már megszokta, hogy a pravoszláv naptár szerint 13 napos eltéréssel tartják szomszédaik a nálunk is ismert ünnepeket. Kölcsönösen tiszteletben tartják egymás szokásait. December 24-én gyertyák gyúlnak a magyar családok karácsonyfáin, s nem egészen két hét múlva fenyőfa nélkül ünnepelnek a szer- bek. — A mi gyermekkorunkban még szikrázó fényű, zizegő szalmával borították karácsonykor az egész lakást, nevetve, ugrándozva kerestük benne az ajándékokat — emlékszik Alexon Demeterné, aki az óvodában adja tovább az apróságoknak a hagyományo- kat.. — Kenyértésztából sütött apró figurákat kaptak a gye rekek, s az ünnepi, bojtos asztalon mézes bableves, mákos, diós sütemény illatozott. Ma már csak a vacsoraasztal alá kerül egy kosár szalma, itt kutatnak dió, alma után a gyerekek. Már korán megismerik a húsvét, az augusztusi több napos búcsú, a gondosan számontartott családi védőszentek bensőséges ü nepeinek hagyományait. Még színesebb, emlékezetesebb egy-egy esküvő. Ebben a kis faluban szinte már mindenki rokon. Lakodalomkor még a haragosok is kibékülnek, az egész falu hivatalos a mulatságra. Mohácsról, Tökölről jó előre meghívják a ze nekart, sajnos, a régi együttes már kiöregedett. Most próbálkozik egy fiatalokból álló csoport, ismét helyi, nemzetiségi zenekart alakítani. Évszázadok viharain át A tágas, kényelmes óvodá ban a szülők segítségével nép- művészeti sarkot rendeztek be. A pádon népviseletbe öltöztetett baba, az asztalt, a böcsőt, a falitükröt gondosan szőtt, hímzett kézimunkák díszítik. Az apróságok vidám csicsergése tölti be a termet, az óvónő szerb kéréseit, utasításait valamennyien értik. — Ide még együtt járnak a szerb és magyar gyerekek — mondja Radasin Bogorjub- né. — így óhatatlan, hogy a magyarok is elsajátítsanak valamit a mi nyelvünkből. Helyben azonban csak nemzetiségi általános iskola működik, a magyarok Ráckevén tanulnak. Akad azonban köztük olyan szülő, aki hozzánk1 íratja' be gyermekét, hadd tanulja meg magasabb szinten is az óvodából már félig ismert idegen nyelvet. A felső tagozatosok egységesen Ráckevén tanulnak tovább, a szerbek számára azonban továbbra is, én tartom itthon az anyanyelvi órákat. Lóréven másfajta utcakép fogad, mint Pest megye többi apró településén, ahol napközben kihal a falu. Itt dél- tájt élénk a forgalom. Munkából térnek haza megebédelni az emberek, nem nagy a távolság a tsz üzemei és a családi házak között. Jobb ízű a falat, jia otthon költik el. S talán szebb, kiegyensúlyozottabb az élet, ha szüleik, nagyszüleik nyomdokaiba lépve, tovább őrzik az évszázadok viharain át fennmaradt nemzetiségi hagyományokat. Markológép — védett területen Veszélyben az élővilág A vácrátóti Botanikai Kutató Intézet munkatársai a falu határában folyó Tecze-patak mentén érdekes homokpusz tai, mocsári és nedvesréti növényi vegetációt találtak. A terület érdekessége, hogy az eltérő élőhelyeket igénylő nö' vények itt kis területen, egymással közvetlenül érintkezve vagy egymástól néhány méterre levő határzónában élnek, így szinte egy helyen tanulmányozható a mocsári és a homokpusztai növényvilág. A patak mentén sok ritka virág él, s a kutatók megtalálták a korcs nőszirom fehéres virágú alakját, amely hazánkban csak itt fordul elő! Természeti értékek A Kis-Tecze régóta védett terület, amire táblák figyelmeztetik a látogatókat. Hosz- szú ideig nem is volt semmi baj. Békésen megfért egymás mellett a mezőgazdaság, az erdőgazdaság és a két „veszélyes óriás” szorításában szerényen meghúzódott a természetvédelmi terület. Határait tiszteletben tartották egészen 1984. április 6-ig. Ezen a napon elképesztő dolgok történtek. Egy markológép jelent meg, és a táblákkal mit sem törődve, elkezdte a földet ásni. A növények a földdel együtt teherautókra kerültek. Bucsányi István így emlékezik vissza az eseményekre: — Kora délután kimentem a Kis-Tecze természetvédelmi területre, s elképesztő látvány fogadott. A patak mentén a markoló jó darabon feltúrta a növényzetet. Megkérdeztem a gépkezelőt: — Nem zavarja önt, hogy táblával kijelölt, védett területen dolgozik? A markológép vezetője elmondta, hogy az lpolyvidéki Erdőgazdaság váci erdészetének megbízásából szállítják a földet, s a kitermelés helyét Palik József kerüietvezetö erdész: jelölte ki. A botanikus kertben nem tudtak semmit a földkitermelésről. Felhívtam telefonon a Pest megyei Tanács természetvédelmi osztályát. Sérült földgát Dr. Balázs István megyei tanácsos, csoportvezető döbbenten hallgatta az esetet. — Azonnal be kell szüntetni a földkitermelést — hallatszott az osztályvezető határozott állásfoglalása! Kerestem az erdészt, de nem találtam otthon. Elindul- tem a Kis-Teczére, de útközben találkoztam a markológéppel. Már abbahagyták a munkát. Később azzal vádoltak, hogy én küldtem el, miattam nem tudják kifizetni az emberek félnapi bérét. Nevetséges! Ehhez sem jogom, sem lehetőségem nincs! A természetvédelmi hatóság szakemberei megállapították, hogy a földkitermelés védett területen történt. A munka folyamán megsérült az a földgát, amely a vízszintet biztosította. Így veszélyeztetetté vált a mocsári növényzet és a hüllőfauna védelme. A váci erdészetet felszólították a károsítás helyrehozására. Ám az erdészetnek ez cseppet sem volt sürgős. Szerintük ők nem követtek el szabálytalanságot, mert a földkitermelést saját területükön végezték. Hosszas levelezés kezdődött, de az ügy egy lépést sem haladt előre. A bonyodalmak tisztázására dr. Balázs István helyszíni bejárásra hívta meg az érdekelteket. A helyszínen megjelentek a sződi Virágzó Mgtsz, a Botanikai Kutató Intézet, a váci erdészet és a Pest megyei Tanács munkatársai. Tábla jelezte a védett területet, de a térképről lemaradt egy kis sarok, amit az erdészet saját területének tartott, s ott elkezdték a föld kitermelését. A térképről lemaradt kis részén ugyanolyan növények éltek, mint néhány méterrel távolabb. Ä térképről is — Vajon miért gondolták azt, hogy ez nem védett? Miért nem kérték ki a botanikusok véleményét olyan munkánál, ami a terület víz- háztartását is befolyásolhatja? S vajon a földhányások milyen gondolatokat ébreszthetnek a látogatókban a hazai természetvédelemről? Folytathatnánk a kérdéseket, amit megválaszolni aligha lehet Ehelyett a helyszínen is magasba csaptak az indulatok, és a szokatlan hangnem miatt olykor nehézkessé vált a segítő szándékú megbeszélés. Elmúlt már az ebéd ideje, amikor dr. Balázs István gondolataiba merülve végigtekintett a tájon. — Az erdésznek nem azt kellett volna kutatni, hol a védett terület határa, hanem azt, hogyan tudja megvédeni a természeti értékeket. — Mi lett volna, ha néhány nappal később veszik észre a markolót? — Akkor valószínűleg kihúzhattuk volna a Kis-Teezét.- a megyei természetvédelmi értékek sorából — válaszolta dr. Balázs István. A természetet szerető emberek gyors cselekvésének köszönhető. hogy megmenekült a Kis-Tecze ritka élővilága. De mi lesz, ha legközelebb itt vagy máshol későn érkeznek a természetvédők? Dénes János Hasznos-e aiz orvosmete- orológia? Ebben még sokan kételkednek. Nem csoda, hiszen nehéz bizonyítani, hogy éppen a helyes előrejelzés csökkenti a közlekedési balesetek számát egy kritikus időszakban. Ám nem vitatható, hogy az időjárás változása hat szervezetünkre. A témával kapcsolatos kérdéseinkre Bártfai Erzsébet orvosmeteo- rológus válaszol: © Miként fejlődött Magyar- országon ez a tudományág? — Magyar tudósok és szakemberek mintegy száz esztendeje foglalkoznak a biometeorológiának ezzel az ágazatáé val. Azt vizsgálják, hogyan reagál az emberi szervezet az Me§bízfcafó-e az crvcsmeteoroKogia fckm csodaszer, viszont hasznos időjárás változásaira. Európa más országaiban már jóval korábban hozzákezdtek e kutatásokhoz, de annak intézményesítése másutt is csak később fejlődött ki. Nálunk, az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Előrejelző Intézetében én vagyok az első orvosmeteorológus, négy éve dolgozom ebben a munkakörben. O Milyen tapasztalatai vannak? — Adódnak olyan időszakok, többféle is, amikor az erős és változékony légmozgások következtében ingerlékennyé, feszültté, figyelmetlenné válunk. A statisztika szerint is ilyenkor a legtöbb a sérülés, a baleset. Az előrejelzés viszont mérsékelheti a veszélyt. © Mennyire pontos az előrejelzés? A hirtelen jött időjárási front egyik következménye: többszörös üt tüzes — figyelmetlenségből — Nem tudjuk százszázalékos pontossággal előre megállapítani, miként hat ránk az időjárás. Ez a követelmény valójában nem reális. A legigényesebb munka segítségével is csak 85 százalékos pontossággal határozhatjuk meg a várható reakciókat. Ezen nem változtat az orvostudomány és a meteorológia további gyors fejlődése sem. Gondoljunk csak arra, hogy két külön-külön is rendkívül bonyolult rendszer, az emberi szervezet és az időjárás viszonyát elemezzük, értékeljük. A tudomány jelenlegi fejlettsége szerint egyiket sem ismerjük tökéletesen, önmagában sem. Bár egyre több információ, új felfedezés segíti a munkát, mindig marad felderítésre váró terület. 9 A fejlődés további iránya? — Ma még főként a vállalatok igénylik szolgáltatásainkat, a huszonnégy órás előrejelzést, hiszen érdekük, hogy csökkenjen az üzemi balesetek száma. Kevésbé ismert, hogy munkánknak a gyógyászaiban is hasznát vehetik. Például bizonyított, hogy elkerülhető a műtét utáni bevérzés, ha a beteget kedvező időjárási viszonyok között operálják. Kivéve természetesen, ha nincs mód a halogatásra. Különösen az erős melegedés és a heves zivataros idő idézheti elő a vérzékenységet. Mindez azonban rendkívül bonyolult, hiszen az időjárási viszonyokon kívül döntő a beteg testi, isiki állapota, ellenállóképessége, szívóssága. Soha nem állíthatjuk, hogy az eredmény csakis az orvosmeteorológiának tudható be. Mégsem szabad lebecsülni valódi jelentőségét; az orvosmeteorolcgia nem kizárólagos, de nélkülözhetetlen útmutatót is adhat. Csik Ibolya
