Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. MÁRCIUS 17., SZOMBAT A Magyar Tanácsköztársaság emlékére Százharminchárom nap néphatalom Hatvanöt esztendeje szovjet­Oroszország után, hazánk volt az első ország, amelyben 1919 március 21-én létrejött a proletariátus dik­tatúrája: a Magyar Tanácsköztársa­ság. A Forradalmi Kormányzótanács és a Magyarországi Szocialista Párt a „Mindenkihez” című kiadványban tette közzé a Tanácsköztársaság alapelveit. Felhívást intézett a világ dolgozóihoz is a Magyarországi Ta­nácsköztársaság támogatására. Az első napoktól kezdve védelmezte a proletárdiktatúra győzelmét a Vörös Hadsereg és Vörös Őrség létrehozá­sával, valamint a forradalmi tör­vényszékek megszervezésével. Tár­gyalásokat kezdeményezett a béke- konferenciával és ellenállt a cseh­szlovák és román burzsoá hadsere­gek támadásának. Kibocsátotta a Tanácsköztársaság ideiglenes alkot­mányát és elrendelte országosan a tanácsválasztásokat. Március 22-én Cegléden megala­kult a Ceglédi Városi Direktórium, amelynek tagjaira Reiner Albert, a párt titkára tett javaslatot. A köz­munkaügyi népbiztos Urban Pál, a közellátási Horváth Ferenc, a lakás­ügyi Farkas István, a karhatalmi Hörömpő István, a közigazgatási és sajtóügyi Fenyves Imre, a munkás- ügyi Zsadon Miklós, a nevelés- és oktatásügyi pedig Szilágyi Adolf lett. Hivatalos lapjuk a Népakarat volt. Vácott a város vezetését háromta­gú direktórium vette át először: Ko- vacsik Mihály, Klein Károly és Mathejka János. Később a direktó­rium tagjait népbiztosoknak, a ve­zetőjét főmegbízottnak nevezték. Kovacsik Mihály lett a főmegbízott, Klein Károly, a lakásügyi és pénz­ügyi, Mathejka János, a tanügyi, Matisz Mihály, majd később Ter- mann József, a népjóléti és közellá­tási, Talpass János, a faügyi, Pokor- ni Ödön, a szocializálási és termelé­si népbiztos. A párttitkár Petráso- vits József volt. Újságuk a Váci Vö­rös Újság címet vette fel. Szentendrén Vásárhelyi Kálmán, volt hadifogoly kommunista irányí­tásával jött létre a direktórium. A városi népbiztos Szulyovszky Sán­dor, a közélelmezési Korenchy Jó­zsef, a közegészségügyi dr. Wein Ármin, a tanügyi Bodó József, a közlekedési Gigler József és Fischer Győző, igazságügyi dr. Horváth Ákos és Balogh Károly, karhatalmi Takácsy József, a pénzügyi dr. Ig- nyátovity Miklós lett. Lapjuk az Új Kor címet viselte. A megye székhelyén, Budapesten, először nem működött forradalmi Jóba Cva tusrajza szerv, hanem dr. Földes István új­pesti ügyvéd kormánymegbízott, majd március 31-től a Pest-Pilis- Solt-Kiskun Vármegyei Ideiglenes Direktórium intézte az ügyek irá­nyítását. Ennek tagjai voltak: dr. Földes István, Pattermann Dezső monori, G. Szabó János vecsési, Tószegi Mihály abonyi és UrbánPál ceglédi küldött. Legfontosabb fel­adatuk a községi, járási és a megyei munkástanácsok megválasztásának előkészítése, szervezése, majd le­bonyolítása volt. Ezek különböző nevekkel alakultak meg. A tanácsválasztásokra április 7­14. között került sor. A falusi ta­nácsokban száz lakos választott egy tanácstagot, a járási Munkás, Kato­na és Földműves Tanácsot a falusi és a városi tanácsok alakították meg, minden ezer lakos után egy- egy tanácstagot választottak. A me­gyei tanács tagjait a városi és a já­rási tanácsok választották meg, öt­ezer lakos után egy személyt. Végül a városi és a megyei tanácsok öt­venezer ember után egy tanácsta­got küldtek a Tanácsok Országos Gyűlésébe. A választási törvény előírásai sze­rint megalakult községi, járási és városi tanácsok küldöttei április 26-án, a megyeházán megválasztot­ták Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Munkás, Katona és Földműves Ta­nácsát. A megyei tanács 303 tagú volt. A vármegye munkástanácsa rendkívüli gazdasági és politikai kö­rülmények miatt — határozatképes létszámmal, csak április 26-án és jú­nius 11-én ülésezett. A testület tag­jaiból választott Intézőbizottság ha­vonként, a Direktórium alkalman­ként tartotta üléseit és hozta meg határozatait. A Pest megyei Levéltár Tanács­köztársasági Irataiból a 17 járás és 11 város küldötteinek, továbbá az Intézőbizottság tagjainak — és az országos küldöttek névsorát ismer­jük. Közöttük több országos hírű személyiséget is találunk: Mosolygó Antal, Alpári Gyula, Szaton Rezső, Nyisztor György, Vántus Károly, Joanovics Sándor, Safrankó Emá- nuel, Urbán Pál, Varga Jenő, Czó- bel Ernő és Kellner Sándor. A Pest Vármegyei Direktórium el­nöke Joanovics Sándor kommunista gyógyszerész lett, aki a belügyi nép­biztosságon dolgozott. (A szerb nem­zetiségű lakosság előtt is nagy te­kintélyű politikust, később a párt- kongresszus és a Szövetséges Köz­ponti Intézőbizottság tagjának is megválasztották.) Alelnöke Urbán Pál, tagjai Csathó Sándor, Porczió István és Vörös Sándor voltak. A megyei tanács politikai megbí­zottak útján is segítette és ellen­Barcsay Jenő két kiállítása Mértékadó mesterünk Barcsay Jenő két kiállítása márciusban a Szakszervezetek Fő­városi Művelődési Házában és április végéig a Magyar Nemzeti Ga­lériában látható. Ez utóbbi helyen mutatják be a mester azon ere­deti lapjait, melyeket a Művészeti anatómia és az Ember és drapé­ria című több hazai és külföldi kiadást megért könyveihez készített. Barcsay Jenő évtizedek óta képző- művészetünk egyik mértélcadó mes­tere. Tisztázott rajzi egyszerűsítései­vel, ami a művek optimális sűrített- ségét és a gondolatot, a képi eszmét maradéktalanul kifejező szerkezetet jelenti — lényegre törő és lényeget tömörítő hiánytalan vizuális fogal­mazást ad. Öt világrész elfogadta Ez a klasszikus értékké finomított és állandósult magatartás két dolgot eredményezett: a mai magyar kép­zőművészet erős rajzi alapjait és vi­lágmértéket, hiszen a Barcsay-isko- la, vagy ahogy Lyka Károly jelezte a Művészeti anatómia 1953-ban ki­adott előszavában — a Barcsay-mód- szer ma már nemzetközi mérleg, ál­talánosan elfogadott irány a rajzi felkészültséggel a műhöz vezető utón. Szimbolikus tény, hogy Kodály és Barcsav egy házban lakott Budapes­ten a Köröndön. ahol a nagy muzsi­kust többször is meglátogatta festé­szetünk alapozó mestere. Ma mind- kettejük zenei kéozőművészeti mód­szere öt világrészen elfogadott, szám­talan akadémia alkalmazza az alko­táshoz vezető metodikájukat. — Nemzedékek és korosztályok tanul­tak és tanulnak Barcsaytól. Magya­rok, angolok, franciák, szovjetek, né­metek, olaszok, spanyolok, indiaiak, japánok, finnek, hollandók. Könyvei, az 1953-ban megjelent Művészeti anatómia és az 1958-ban kiadott Ember és drapéria eredeti lápjai láthatók most a Magyar Nem­zeti Galériában. A fokozatos rajzi térnyerést, melyet ő is felhasznált művészetében, kortársainak, utódai­nak ajánlja. Fokról fokra javasolja az előrehaladást. Kiindulás az embe­ri test teljes anatómiai, rajzi isme­rete, ez az a tiszta forrás, mely min­den képzőművészeti alkotás alapja. Mindig integrál, egyszerűsít rajzai­ban, képein szintúgy. Minden műve mérlegelés és fegyelem eredménye. Semmit sem‘bíz a véletlenre. A fo­kozatosság biztonságával építi meg­talált módszerével életművének ál­lomásait. Mindig előre Neki megadatott, hogy ez a rajzi tanulság másoknak, a világnak is új mértéke legyen, így válik könyvei révén a kontinensek festőtanárává. Alaposság és finomság ötvöződik tel­jesseggé. Sorról sorra halad és min­dig előre. Az emberi anatómiától a drapériáig, onnan a térig és a for­máig, egyik műtől a másikig — egy­mást építik a vizuális gondolat es eszmei prognózis jegyében. Minden képe egyedi érték, nem is­mételhető, de könyveinek lapjai ál­talános törvényeket jeleznek, bárhol bárki szövetségesként alkalmazhatja egyéni, népi, nemzeti álmai terem­tésében, korunkban és időtlenül, messze a jövőbe terjesztve.. E szinte természettudományos pedantéria ér­zékeny líraisággal párosul, olyan alap, mely számtalan egyéni válto­zatot eredményezhet kellő gyakorlat, tehetség és meditáció esetén. Barcsay Jenő ezen munkássága révén, minőségében és hatásában, képzőművészetünknek nemcsak egyik legnagyobb, hanem egyik leg­fontosabb mestere, önmagának ta­nulta meg a tökéletesség lehető megközelítéseivel a festészetet, de a járt rajzi utat egyéni, egyedi válto­zatok teremtésére nagyvonalú de­mokratizmussal továbbadja. Nem a művészetet, a módszert. Képkiállításán most elsősorban lo­gikus építkezésével ragad meg, ahogy egyik művével építi a másikat. Min­den összefügg, minden alkotás finá­léja xegy másik kezdete. Nincs eset­legesség. Minden a helyén van. Szín, forma, szerkezet. Megteremti magá­ban és a műben a rendet, hogy a vi­lág a művészet segítségével is nö­velhesse harmóniáját. Barcsay képzőművészetünk egyik pólusa, ö az, aki a motívum sűríté­sével, kiemelésével, egyszerűsítésé­vel korunk képi kultúrájának egyik nyelvőrzője és újítója. Törvényszer­kesztő. Ez a következetesség élet­őrizte a járási és községi tanácsok, direktóriumok munkáját. A Belügyi Népbiztosság pedig ún. teljhatalmú politikai megbízottakat nevezett ki, akik Kormányzótanács megbízásá­ból tanácsadással látták el a direk­tóriumokat, de nem voltak föléjük rendelve. Ezt a funkciót töltötték be többek között: Czóbel Ernő, Kellner Sándor, Mikulik József és Fekete Béla. A politikai megbízottak jól képzett, mozgalmi ismeretekben já­ratos emberek voltak, akik sok se­gítséget nyújtottak a tanácsoknak, pártszervezeteknek a mindennapi feladatokhoz és az ellenforradalom elleni harchoz. A feladatok pedig nagy jelentősé­gűek voltak az élet minden terüle­tén: o gazdaságban, a közellátásban, a művelődésügyben és a proletár­diktatúra. védelmében egyaránt. Az agrárkérdésben ugyan helytelen döntés született azzal, hogy rögtön a nagyüzemi gazdálkodást kívánták bevezetni és nem számoltak a pa­rasztság évszázados földigényével, a nagybirtokrendszer felszámolása vi­szont mégis jelentős volt, mert a gazdasági cselédek és a kisparasz- tok megszabadultak a nagybirtoko­sok és a gazdagparasztok uralmától. A szövetkezetek szinte mindenütt a szocializált nagy- és középbirtoko­kon alakultak meg, a birtokos pa­rasztság földjét nem vették igénybe. Pest megyében száznegyvenegyezer holdon művelték közösen a földet. Az aszódi járásban a volt Schoss- berger- és Hatvani-féle birtokokon, a vecsési Halomi pusztán, a ráckevei és dabasi járási Coburg-birtokon, Cegléden, Ócsán és Erzsébetfalván. Elkezdték a szervezést Nagykőrö­sön, Nagykátán, Pomázon, Úriban, Szódon és Békásmegyeren is. Főleg a főváros ellátását biztosították a Bu­dapest környéki kertészeti termelő- szövetkezetek, amelyek Csepelen, Pestszentlörincen, Nagytétényben, Budafokon, Monoron és Tökölön alakultak meg. Az agitációban — amely az élel­mezés megoldására vált szükséges­sé —, nagy szerepe volt a központi és a helyi sajtónak. A már említett ceglédi, váci és szentendrei újságok mellett Abonyban, Gödöllőn, Mono­ron,, Nagykőrösön, Csepelen, Kis-, pesten és Újpesten jelentek meg helyi lapok, amelyek közölték a Kormápyzótanács és a népbiztosok rendeletéit, a megyei és helyi di­rektóriumok határozatait, felhívá­sait, továbbá politikai, gazdasági és kulturális tartalmú cikkeket, tudó­sításokat is. A művelődéspolitikában óriási művének állandó eleme a harmin­cas évek dombos tájaitól, az 1949-es Leányfejtől műteremsorozatáig, a hí­res festőállványig, a konstruktív portrék és csoportok sorozatáig, az 1980-ban komponált Gyászig. Számtalan lehetőség Újból kitűnik e párhuzamos két budapesti tárlatán, hogy Barcsay képírásunk európai rangú nesztora, nemzetközi mérleg, állandóság, szám­talan új lehetőséget tár fel' további kidolgozásra és árnyalásra. Nyitány és tetőzés. Festői végeredmény és képzeletfelszabadító energia. Losonci Miklós eredménynek tekintjük a tanköte­lezettség korhatárának kiterjesztését 10-ről 14, illetve 16 évre, az iskolák államosítását és egységesítését, az analfabétizmus felszámolásának megkezdését, a felnőttek oktatásá­nak, a tudományos ismeretterjesz­tésnek és a népművelésnek beveze­tését, különböző formákban. A Kor­mányzótanács rendeleté kimondta, az iskolák államosítását, az állam és az egyház szétválasztását, de nem rendelte el az iskolai hitoktatás megszüntetését. A tanácsoknak mód­jában állt a helyi viszonyok szerint önállóan dönteni ebben a kényes kérdésben. Már a rendelet előtt szá­mos helyen államosították az isko­lákat. így történt ez Szentendrén, Gödöllőn, Vácott, Cegléden és az aszódi járásban. Szinte minden tele­pülésen foglalkoztak az iskolák fel­újításával és új iskolák, tanítói la­kások építésével. A megye pedagógusainak döntő többsége támogatta a Tanácsköztár­saságot. Számukra átképző tanfolya­mokat szerveztek Vácott, Gödöllőn és Cegléden, amelyeket a legkivá­lóbb és ideológiailag képzett peda­gógusok tartottak: Czóbel Ernő, Csikós József, Mathejka János, Szi­lágyi Adolf, Braun Soma. A ta­nácshatalom megteremtésében és védelmében jelentős szerepük volt a tanítóknak és tanároknak. Hűen teljesítették kötelességüket az isko­lákban, a tanácsokban, a művelődé­si bizottságokban, a Vörös Hadsereg­ben és a Vörös őrségben egyaránt. Amikorra a Tanácsköztársaság or­szágos és megyei terveiből intézke­dések lettek. és megvalósításán el­kezdtek dolgozni, a külső és belső támadások — az intervenció és az ellenforradalom —, megakadályoz­ták azok végrehajtását. A fiatal Vö­rös Hadseregbe toborozták a prole­tárokat a helyi direktóriumok. A tápiószelei és a váci „vörös vasár­napokról” a korabeli sajtó igen szé­pen számolt be. A front közelében lévő települések sok támogatást ad­tak a Vörös Hadseregnek élelemben, felszerelésben (szerszámok, kocsik, lovak) egyaránt. Pest megyei szem­pontból is jelentős esemény volt, amikor a hadsereg-főparancsnokság Gödöllőre költözött. Böhm Vilmos hadsereg-főparancsnok és Stromfeld Aurél vezérkari főnök onnan irá­nyította a tiszai védelmet, a miskol­ci és salgótarjáni offenzívát és a győzelmes északi hadjáratot. A Magyar Tanácsköztársaság száz_ harminchárom napig vívta hősi harcát, amíg az antant katonai túl­ereje megdöntötte. A magyar nép történelmének dicsőséges szakasza után az ellenforradalom sötét évti­zedei következtek. A budapesti ese­mények hírére néhány napon belül Pest megye községeiben és városai­ban is megdőlt a proletárdiktatúra. A vármegyeházán augusztus 6-ig lengett a vörös zászló és karhatal- misták tartottak őrséget. Ekkor tá­voztak el a direktórium vezetői és visszafoglalta hivatalát Agorasztó Tivadar, a leváltott reakciós alis­pán. Az ellenforradalmi helyi köz- igazgatási szervek és a csendőrség, rendőrség visszaállítása mellett el­kezdődött az a bosszúhadjárat, ami a Tanácsköztársaság híveire és a kommunistákra irányult. DR. SZABÓ IMRE, a Magyar Történelmi Társulat Pest megyei csoportjának .titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom