Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-05 / 3. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1984. JANUÄR 5. CSÜTÖRTÖK Szakaszos átadás Válasz interpellációra Ötszázezer forint sorsa A városi tanács legutóbbi ülésén hárman interpelláltak. Bencsilc Árpád, a 6-os számú választókerület tanácstagja az iránt érdeklődött, mi lett a sor­sa annak az ötszázezer forint­nak, amit az Illés István utcai buszjárat megindítására irá­nyoztak elő az idei tervben. Csaba Antal, a tanács műszaki osztályának vezetője válaszá­ban elmondta, hogy a pénzt az utcában társadalmi munkában megépült járda anyagának be­szerzésére használták fel. Tasy Gyula, a 64-es válasz­tókerület képviselője közvilá­gítási lámpa felállítását kérte az Erdész közben. A műszaki osztály vezetője arról tájékoz­tatta a tanácstagét és a testü­letet, hogy a lámpát január 31-ig felszerelik. A harmadik interpelláció so­kakat érint. Nemes István, a 36-os választókerület tanács­tagja javasolta, a Dózsa György utat szakaszosan adják át, s megkérdezte, lehetséges-e ez? A válasz: a tanács vezetői is ezt szeretnék, hiszen a forga­lom indokolja. Meg is kezdték az illetékesekkel a tárgyaláso­kat. H.a megkapják a szüksé­ges engedélyeket, az elkészü­lő szakaszokat folyamatosan átadják. Libresszó A bagi Dózsa György Műve­lődési Központ előterében a túrái Galgavidéke Áfész meg­nyitotta libresszó j át. ahol a vendégek napi- és hetilapokat olvashatnak, folyóiratokban lapozhatnak, miközben elfo­gyasztják feketéjüket. A kultu­rált körülmények között mód van baráti beszélgetésekre, társasjátékokra, zenehallgatás­ra, s nem tartják bűnnek egy. két pohár sör elfogyasztását sem. A közeli időszakban több író—olvasó, művész—közönség találkozó, s a ma emberét ér­deklő kérdéseket megvitató beszélgetések rendezését ter­vezik, s hamarosan bevezetik a könyv-árusítást is. Különlegességek a vásznon Török, NSZK, francia, jugo­szláv filmekkel folytatódik a gödöllői művelődési központ­ban a stúdiómozi sorozata ja­Csökkenteni a veszteséget Nem ritka, hogy a MÉM Műszaki Intézet termelési rendszer megbízásából végez kutatást, kísérletet. A Dunán­túli Fű- és Aprómagtermelési Rendszer megbízásából pél­dául azt vizsgálták, hogyan le­hetne csökkenteni a gyepve­tőmagok keverékében lévő pillangósok magjának vesz­teségét. E veszteség különösen a betakarítás első fázisában nagy, s a hagyományos eljá­rásokban eléri a hatvan száza­lékot is. Eddig, hiszen főkép­pen ez adott hozzá, kombáj­nokkal takarították be az igen kényes aprómagvú növényeket. Azt tapasztalták, hogy a legtöbb gondot a talajfelszín egyenetlensége okozza, miatta az alacsonyan elhelyezkedő gubók a leggondosabb kom­bájnolás mellett is elmarad­nak. Tehát másfajta vagy a vágószerkezeti részében át­alakított gépeket kell e cél­ra használni. Az intézet mun­katársai az Orkán—79-es szár­betakarító adaptert próbálták ki rá, s ezzel 11-13 száza­lékra tudták csökkenteni a pil- lan.gósmagvúak veszteségét. Ügy tűnik, ezt is soknak tart­ják. ezért a kísérleteket to­vább folytatják. nuárban. A sort Wenders Az amerikai barát című alkotása nyitja. A nyugatnémet film bűnügyi történet, amelyben egy képkeretezőt, akit halálos kór, fehérvérűség fenyeget, bérgyilkosságra vesz rá a gengszterbanda. De alighogy végrehajtja tettét, abban a re­ményben, hogy így teremti meg családja jövőjét, újabb gyilkosságot követelnek tőle. Tragikus vérbosszú története öleién A nyáj című török filmje. Nemzedékekre vissza­menő családi viszály, bigott vallási fanaitlzmvs jelenik meg a filmvásznon. Csak egyszer élünk a címe a Grlic által ren­dezett jugoszláv alkotásnak, amely az ötvenes évek egyik különös szerelmi történetét ár- rázolja. S az utolsó januári bemutató Truffaut filmje. Az utalsó metró egy párizsi színház életéről szól a német megszállás idején. ein Cfiszsfognak a fiatalok Pinceklub épül Hévizgyerkön Közművelődési intézmé­nyeinknél a nagyterem-szem­lélet, a rendezvény-központú­ság megszűnése, a bensősége­sebb formák felé fordulás, az emberek társasélet utáni vá­gyának felismerése és a ki­elégítésükre való törekvés többek között azt is eredmé­nyezte, hogy a művelődési házakban otthonosan berende­zett, kellemes és kényelmes kisebb helyiségeket hoztak létre. Ezek az újonnan kialakított helyiségek 20-30 ember befo­gadására alkalmasak, s a ké­nyelmet és az otthonosságot a fenntartó sfeerv anyagi lehe­tőségeitől függően teremtik meg. Tipikus berendezési tár­gyak: fotel, dohányzóasztal, szőnyeg, társasjáték, televízió, rádió, újság, folyóirat, esetleg a könyvtár helyben olvasásra szánt anyaga. Megvan az anyag A hévlzgyörki művelődési házban — kihasználva az eny­he és így építkezésre is ked­vező téli időjárást — a fent leírtakhoz hasonló meggondo­lásból kezdtek hozzá a pince­klub kialakításához. — Persze — mondja Bankó János intézményvezető — a megvalósítástól még messze vagyunk. Eredeti elképzelé­sünk az volt, hogy decemberre felépítjük az ifjúsági klub helyiségét, de több zavaró té­nyező hátráltatta a munkák elkezdését. Azt hiszem, so-k magánépíttető igazolja a mi gondunkat is: nehéz az építé­si anyagok — mész, cement, tégla stb. — beszerzése. Vé­gül sikerült, s a szakember ál­tal szükségesnek tartott anyagmennyiség a helyszínre került. Pintér Károly, a helyi GAMESZ dolgozója tudná el­mondani, hogyan és milyen nehézségek árán. A hévizgyörki fiatalok klub­építési akciója több mint egy esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor 1982. végén a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a Pest megyei ifjúsági k’ubtanács által az ifjúsági klubok részére meg­hirdetett pályázaton harminc­ezer forintot nyertek. 1983-ban újabb pályázatot Írtak ki az irányító szervek, s ezen tíz­ezer forintos díjhoz jutottak a üépfocnSmssRka Pécsien Hid a múlt és a jövő között Ezekben a napokban a dim- bes-dombos pécéli tájakra is hamar rátelepszik a hideg téli este és messziről, a Sukoró- hegyre felkúszó utcák fényei mint hatalmas csillogó gyöngy­füzérek díszítik a sötétség mindent befedő, reggelig szét­terülő palástját. Sietősre fo­gom lépteimet, hogy a csípős hideg szél elől mielőbb fedél alá'jussak. Örömmel pillan­tom meg Varga Mihály kuc­kójának hívogató fényeit, mert a könnyebb tájékozódás ked­véért az udvari villanyt is fel­gyújtotta. A lakóépülettől külön álló kis kerti házikó az évtizedek óta a helytörténettel lelkesen és eredményesen foglalkozó Varga Miska birodalma. A múltat idéző számtalan régé­szeti tárgy, használati eszköz, képek, régi iratok, könyvek adnak méltó keretet és bizta­tást a múlt értékeinek feltá­rásához, a történelemmé for­málódó hétköznapok fontosabb eseményeinek megörökítésé­hez. Ilyen környezetben, a jó­tékony meleget árasztó duru­zsoló kályha mellett beszél­getünk a helyi népfrontbizott­ság három kiemelkedően aktív tagjával, Nánay József elnök­kel, dr. Szűcs Istvánnal és a házigazdával. örömmel mesélik — több­ször apró részletekben egy­mást kiegészítve —, hogy az 1978-as tisztújítás óta sikerült folyamatosabbá tenni a nép­frontmunkát. — Nehezíti munkánkat, a tömegmozgósítást — folytatja Nánay József —, hogy a köz­ség keresőképes lakóinak több­sége bejáró, akik a napi mun­kán túl -jelentős többletidőt töltenek utazással. Ezért még jobban lehet értékelni azokat a közösségi munkaakciókat, amelyek egy-egy részterületen értékes fejlődést eredményez­tek. Társadalmi összefogással készült el a Kolozsvári, Erdey és a Határ utcák csatornázá­sa. A beszélgetésből kiderült, hogy talán a legbüszkébbek a volt Kálvin téri, lebontásra ítélt iskolából megmaradt épü­letrész felújításával kialakí­tandó székházra. A tanács 80 ezer forintot biztosított a munkák elkezdésére, amelyet Váradi István mérnök tervei alapján végeznek. A Hazafias Népfront Országos Bizottsága további 100 ezer forinttal tá­mogatta ezt a nemes kezdemé­nyezést és ma. a Varga Mihály építési krónikája által tanú­sított sok ezer társadalmi munkaóra után. befejezés előtt áll ez a szép és hasznos, ér­tékmentő és értéket teremtő munka. Jelentős segítséget kaptak a néphadsereg egyik alakulatá­tól. a Pécel—Isaszeg Áfésztől, a Vegyesipari Szövetkezettő]., Hosszú lenne felsorolni azok nevét, akik szabad idejüket, szabadságukat szívesen áldoz­ták a nemes célra, de a pre­cíz kimutatásokból azt. látom, hogy beszélgetőtársaimon kí­vül Mikes Ferenc, Győr Bene­dek és Minkö Benjamin mun­káját kell felső helyen említe­ni. — Milyen szerepet szánnak ennek az épületnek? — kérde­zem Nánay József elnöktől. — Egy otthonos, praktikus és kellő ízléssel berendezett épület biztos teret ad a szer­vezeti élethez, az elnökség irá­nyító, szervező munkájának zavartalan folytatásához. Könnyebbé válik az eddig helyproblémával küszködő munkabizottságok működteté­se, amelyek közül az eddig is szép eredménnyel dolgozó kör­nyezet- és természetvédelmi munkabizottságra várnak nagy feladatok. Az új székházban kap otthont a helytörténeti kutatómunkával foglalkozó lel­kes kis csoport, és a néhány tárolóban muzeális értékeket is bemutató teremben' ösztön­ző környezetben dolgozhat a honismereti szakkör. Dr. Szűcs István arra hívja fel a figyelmet, hogy itt kell helyet biztosítani a rövidesen megalakuló fogyasztók taná­csának, amelytől remélhető, hogy hozzájárul az ellátás színvonalának további emelé­séhez. Az új székházban kiala­kítható klubszerű élet részben tehermentesítheti a nem mai rendeltetésének megfelelően épült művelődési ház egyes programjainak elhelyezését és joggal reménykednek abban, hogy a pezsgő élet révén szá­mos fiatalt lehet bevonni a közéleti tevékenységbe. Ennek érdekében szervezet­tebb kapcsolatot szeretnének kiépíteni az iskolákkal. A Rá­day Pál Gimnázium eddig is szépen támogatta a népfront­bizottság által kezdeményezett akciókat, de még számos lehe­tőséget látnak az ifjúsággal való elmélyültebb együttmű­ködésre. Bíznak abban, hogy a jelenlegi túlterhelés csökkené­sével az általános iskolai ne­velők is nagyobb számban kapcsolódnak be a községpo- litikai és közművelődési mun­kába, példát véve Földvári Sándorné tanítónőtől, aki évek óta kiemelkedő támogatást nyújt műsorok szerkesztésével és betanításával a hazafias és társadalmi ünnepélyek, meg­emlékezések megszervezésé­hez. Mindhárman megerősítik, hogy nem vetélytársai, hanem segítőtársai akarnak lenni a székházban kialakítandó élet­tel a művelődési háznak. Ed­digi tapasztalataik alapján bi­zakodnak abban, hogy azok a fiatalok, akiket sikerült meg­fertőzni a közösségi élet gond­jaival, problémáival, de örö­meivel, szépségeivel is, azok hosszú távon az egész telepü­lés. alkotó építőszellemű mun­kásai lesznek. Ezért bíznak abban, hogy a tanács vezetői, akik a telekkel, a felújítandó épülettel és az anyagi támo­gatással ezt az egész szép programot gyakorlatilag elin­dították, megtalálják a mód­ját annak is, hogy a közérde­kű létesítmény — más jellegű támogatásokhoz mérten sze­rény — üzemeltetési költségeit fedezzék. Még számos értékes részlet­tervet említenek. Örömmel hallom azt is, hogy segítik a közigazgatási átrendezést he­lyesen értelmező szemlélet, ki­alakulását, belátva és beláttat­va hogy az amúgy is közleke­dési, közigazgatási, egészség- ügyi és művelődési centrumot képező Gödöllő város segítsé­gével -» a tovább növekvő községi önállóság mellett — eredményesen munkálkodha­tunk az egységesebb regioná­lis fejlődés kibontakoztatá­sáért. Cser László hévizgyörkiek. Az így össze-' jött pénzből határozták el a pinceklub megépítését. Szabad időben Természetesen tudták, hogy ez az összeg csak az anyag- költség kisebbik hányadát fe­dezi, ezért saját munkájuk­kal igyekeztek és igyekeznek a hiányzó anyagiakat pótol­ni. — A kőművesmunkát — tá­jékoztat az intézményvezető — Bányánszki László térítés- mentesen végezte. Igaz, ő nem tartozik a legfiatalabbak közé, közel jár a negyven­hez, — a gödöllői Építőipari Szövetkezet brigádvezetője — de hívásunkra eljött, vállalta a falazást, mert mint mond­ta, neki is van egy lassan le­génysorba lépő fia, meg aztán évekkel ezelőtt szorgalmasan látogatta az azóta megszűnt bejáró dolgozók klubját, s reméli, hogy esetenként az idősebbeknek is lesz helyük a most épülő klubban. A fiatalok közül Aszódi Fe­renc, a községi KlSZ-alapszer- vezet titkára, Deme Attila, valamint Oberczán Barnabás elvégezték a segédmunkát. Még karácsony böjtjén is dol­goztak. — Ekkor vakoltuk, pu­coltuk a válaszfalakat — mondja Bankó János —, mert Greguss Ferenc kőműves — ő a fiatal korosztály tagja — csak ekkor rendelkezett sza­bad idővel. Az intézményvezető elége­detten, kicsit talán büszkél­kedve mutatja az eddig vég­zett munkákat. — A villanyszerelést, saj­nos, társadalmi munkában nem oldhatjuk meg — pa­naszkodik —, mert a biztonsá­gi előírások ezt nem enge­délyezik. Nagyon reméljük, hogy a GAMESZ segít. A pado­zat műanyag burkolatának el­készítését Dobronai János és Kovács János társadalmi mun­kában vállalta. Aszódi Zol­tán és Urbán Dezső a tapétá­zást végzik maid el. Szeren-; csénk, hogy Gádor András tanár a belsőépítészeti, beren­dezési munkák megvalósítá­sához ad szaktanácsokat. TaSán a tanács is El kell ismerni, a hévizgyör­ki fiatalok nagy iába vágták a fejszéjüket, amikor a pince­klub építésére vállalkoztak, s bár erőfeszítésük, közös, ed­dig végzett munkájuk dicsére­tes, az igazi próbatétel hátra­van, hiszen jelenleg a beren­dezésre, a helyiségnek az ott­honná való kialakításához szükséges anyagiakra pénzük nincs. Amikor ezekre figyel­meztetem Bankó Jánost, ér­vekkel igyekszik a gondot megcáfolni. — Vannak a fiúk között asztalosok, kárpitosok, akik­nek a vezetésével a kevésbé hozzáértők is szívesen barká­csolnak. Az anyag megvásár­lásához szükséges pénzt re­mélhetőleg kigazdálkodja a művelődési ház, s erőfeszíté­seinket látva esetleg a ta­nács is tud segíteni. Éppen az építkezéssel idáig megvalósult feladatok adnak a fiataloknak belső, összetartó erőt, s ked- ■ vet a még szükséges feladatok elvégzéséhez. De valóban lesz annyi kedv, s munkát vállaló lelkesedés — kérdezem. Aszódi Ferenc KISZ-titkár felelete nagyon megnyugtatóan hangzott. — Magunknak építjük a klubot, így hát lesz erőnk, akaratunk a munkák befejezésére. Fercsik Mihály Gödöllői Galéria Világháborús emlékek Fából bicikli, kéregből képeslap A Magyarországon ma élők többségének nincsenek hábo­rús élményei. Az idő halad­tával gyarapodik azok tábo­ra, akik 1956 után születtek, tehát a háborúhoz hasonlót sem láthattak. A háborúval a filmvásznon, valamint a tele­vízió híradójában találkoznak, ami az első esetben többnyi­re imitáció, f> másodikban egy-két perces látvány, ho­mokzsákok mögött kuksoló lövészekről, jajveszékelő asz- szonyokról, riadt gyermekek­ről. A háború azonban más. Különösen más volt az első világháború, amikor még a maihoz képest primitív esz­közökkel igyekeztek elpusztí­tani egymást az ellenségek. Tanultuk a történelemórá­kon a háborúkat, emlékezhe­tünk az első világméretű ösz- szecsapásról ilyen kifejezé­sekre: megmerevedő frontok, állóháború. Állt a háború, állt a katona. Nem rontottak egy­másnak, nem került veszély­be az élet pillanatonként. Az ember azonban az esemény- telenséget sem szereti. Külö­nösen nem akkor, ha a front­vonalban várakozik, hidegben, melegben, megfosztva az ele­mi szabadságtól, kényelemtől. Szenvedett a test, és szenve­dett a lélek. Ha figyelmünk csupa rosz- szat érzékel, igyekszünk va­lamivel elterelni. Az állóhá­ború, a megmerevedő front katonája elkezdett alkotni. Bicskájával, tőrével, bajonett- jével, vagy ki tudja ma már, mivel, a maga körül találha­tó anyagból használati és em­léktárgyakat készített. Elöljá­rói is erre biztatták, tudták, a tétlenség rossz tanácsadó. Milyen anyagokat találha­tott maga körül az állóhábo­rú katonája? Konzervdobozt, fát, bőrdarabokat, és még sok más hulladékot. Ezeket hasz­nálta fel. Csinált kanalat, vil­lát, kést, ivóeszközt, lövedé­kekből síremléket és töltény­hüvelyből óraláncot, öngyúj­tót, nyírfakéregből képeslapo­kat. És olyan tárgyakat is ké­szített, amelyeknek semmi gyakorlati haszna nem volt. Csak az ő ügyességét, fantá­ziáját bizonyította a fából készült bicikli, vagy az óriás ágyú. A kor katonája vallásos volt. Sok templomszerű al­kotmány maradt ránk, ima­székek, gyóntatószékek. Az első világháború túlélői­nek már csak hírmondói van­nak köztünk. A frontokon készített tárgyaik egy részét múzeumokban őrzik, vagy padlásokon porosodnak. A múlt év elején Novotny Tiha­mér népművelő szakos egye­temi hallgató vetette fel az ötletet a Gödöllői Galéria ve­zetőjének, Varga Kálmánnak, rendezzenek ezekből kiállí­tást. Az ötletet felkarolták, megkezdődött a gyűjtés. Rövi­desen bemutatják az egybe­gyűlt tárgyakat a nagyközön­ségnek. Versmondók A vasasszakszervezet felhí­vására március 30. és április 1. között Salgótarjánban rende­zik meg a fémipari üzemek vers- és prózamondóinak első országos találkozóját. A Ganz Árammérőgyárban ma tartják a Válogatót, amelynek győzte­se kerül a fináléba. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Családi fotográfiák a gödöl­lői járás falvaiból, fotós falu- történeti kiállítás, megtekint­hető 15—19 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Gödöllő a két világháború között Hegedűs László fényké­pei tükrében, valamint Egy polgárcsalád emlékei és hasz­nálati tárgyai, kiállítás, meg­tekinthető 14—18 óráig. E. T. (Földönkívüli). Színes, szinkronizált amerikai sci-fi. Kiemelt helyáron, 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom