Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-22 / 301. szám
1983. DECEMBER 22. CSÜTÖRTÖK Derűs naptár az asztalunkon A mostani naptárorglák. naptárkivagyiságok, szexnaptárak. arisztokratanaptárak, stb. forgatagában-zuhatagában bensőséges, kulturált! ízléses. irodalmi-helytörténeti- í művészettörténeti ihletésű asz- j tali naptárt vehet kezébe 1984- ! re mindenki, aki már vonzó- i dik Szentendréhez és aki még nem. A három hasábos naptárt jobb oldalán versidézetek, középen színes fotók, bal oldaRégi tárgyak kézikönyve Uniformizált világban élünk. Az automata gépsorok szinte az emberkéz érintése nélkül ontják a tárgyakat. Minél több tömegtermék vesz körül bennünket, annál több gyönyörűséget találunk az egyedi, kézműves technikával készült régi tárgyakban, amelyek meghalt mesterek keze nyomát őrzik, művészi üzenetét közvetítik. A lakásban őrzött antik, használati és dísztárgyak egyediséget, meghittséget varázsolnak a szériatárgyak közé, s ezzel segítenek az otthon sajátos légkörének kialakításában. Napjainkban egyre többen keresik és gyűjtik tehát a művészi értékű régi tárgyakat. A műgyűjtés nemcsak pénzbefektetés, hanem egyre inkább lelki szükséglet is. Az értékes, szép régi tárgyak kedvelőinek és a műgyűjtőknek nyújt segítséget a Gondolat Kiadó új kötete, amely Régiségek könyve címmel most került a könyvesboltokba. Ehhez hasonló enciklopédikus igényű, kézikönyv jellegű eredeti magyar munka több, mint nyolcvan éve jelent meg utoljára. A Ráth György szerkesztette három kötetes mű az évtizedek során részben elavult, részben könyvritkasággá vált. Mindenképpen indokolt és időszerű volt tehát egy, az iparművészet egészét bemutató könyv megjelentetése. A kötetben 19 szerző 32 tanulmánya olvasható. A szerzők többsége az Iparműveszeti Múzeum munkatársa, neves tudományos kutató, egy- egy téma és kultúrkör legjobb hazai ismerője. A tanulmányok felölelik az iparművészet egészét. Ismertetik az egyes iparművészeti ágak, műfajok mesterségbeli részét, tehát a felhasznált anyagok, technikák, technológiák, munka-folyamatok sajátosságait. Természetesen elemzik és bemutatják a tárgyalt műfajok emíékanyagát, művészettörténeti fejlődését. A rendkívül tömör, de érzékletes leírások, a mintegy hétszáz fekete-fehér és 78 színes kép a legnevezetesebb, a Ián néhány prózai idézet, illetve A. Máté György magyarázó szövege illusztrálja. A mondanivaló vezérfonala a régebbi korok építészetének hangulata, a több évszázadot átívelő irodalmi hagyomány meghittsége és a modern képzőművészet jeleseinek portréi, alkotásai bemutatásának hármas szálából sodratott. Egészében kellemes, jó ez a naptár. Sajnos néhány szerkesztési megoldás és a magyarázó szöveg tárgyi pontatlansága kis mértékben csökkenti kulturális élményünket. Alapvető igény, hogy idézett szöveg esetében megtudhassuk, a szerző melyik művéből származik. A naptár ehelyett a szerző neve után nem a mű címét, hanem az alkotó születésének és halálának adatait közli, amire itt semmi szükség. Néhány tárgyi pontatlansag. Nemcsak a régészeti adatok tanúsága szerint vette birtokba Szentendrét és környékét a honfoglaló magyarság, erről a krónikák is szólnak. Kurszán kündü leszármazottai nem kapták ezt a területet a kündü halála után. éppenhogy elvették tőlük, amikor az Árpádcsalád egyeduralmát megszilárdította (3. hét). Közismerten nemcsak stációkból. hanem Kálváriákból is állnak a kálváriák, amely domb vagy építmény a Kálvária-hegyet jelképezi (4. hát). Ha Bél Mátyás összekeverte Szentendrét Ráckevével. miszerint a szentendrei rácok Zsigmond és Albert király idejében jöttek volna Szerbiából, ezt ne adjuk tovább (13. hét). Téves ismereteket ne terjesz- szünk. Ez alapvető követelmény az ismeretterjesztésben. Nem a ma is álló templomról kapta nevét a város, hiszen annak legrégebbi részletei a XIII. századból valók és Szentendrét már 1146-ban említi oklevél ezen a néven. Kellett legyen tehát egy korábbi Szent- András-templom, amelyik — az is lehet —. hogy a mostaninak a helyén vagy közelében állt (46. hét). A magyarázó szöveg szerint az 1739-es pestist nem jegyezték fel városi iratokban. Aligha hihető. Szentendre város gazdag feudális kori iratanyagát a Pest megyei Levéltár őrzi. Ám az egyházak anyakönyveiből sem maradhattak ki a járvány szerencsétlen áldozatai (51. hét). Mindezek és egyéb apróságok ellenére az értő irodalmi válogatás, a szeretetteljes és érzékletes kalauzoló szöveg, Reismann Mariann színes fényképeinek nyugodt, derűs, élet- és tájszeretetre nevelő látásmódja jó társunkká teheti ezt a naptárt az asztalunkon egy éven át. (A Dunakanyar ékessége: Szentendre. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, Budapest. 1983.). fejlődés szempontjából kulcs- fontosságú tárgyakat mutatja be. A képek jó része a hazai köz- és magángyűjtemények kincseit reprodukálja. A művészettörténeti áttekintést követően a tanulmányok a műgyűjtők részére adnak hasznos, gyakorlatias szempontú tanácsokat. Ezek között a gyűjteménygyarapítás, a műtárgymegóvás, illetve a restaurálás kérdései is szerepelnek. Terjedelmes tanulmány foglalkozik a bútorművészet, a régi hangszerek, a fazekasság, a kőcserép, a majolika, a fajansz, a porcelán, a keménycserép, az üvegművészet, az ötvösművészet, a bronz-, az ón-, a kovácsolt-, és öntöttvas- művesség, a különféle textil- műfajok, az elefántcsont-faragás, a művészi bőrmunkák, könyvkötés kérdéseivel. Ezek mellett a régi órákról, legyezőkről, öltözékekről is olvasható átfogó tanulmány. Külön fejezetet kaptak az európai kultúrától távolabbi tájak iparművészetei, önálló tanulmány olvasható India, Kína és Japán iparművészetéről, valamint a pravoszláv és iszlám művészetről is. A rendkívül nagyszabású tudományos vállalkozás Voit Pál szerkesztői munkáját dicséri. Külön öröm, hogy a reprezentatív, szép kiadvány most, karácsony előtt jelent meg, mivel ajándékozásra különösen alkalmas. Megbízható tájékozódás Egy lexikon mindig kompromisszum tárgyának szakmai értelemben vett igénye és az olvasó igénye között, akinek gyors, de megbízható és elegendő tájékoztatásra van szüksége. Magától értetődik, hogy sem a szakmai alaposságot nem lehetett feláldozni a könnyebb olvashatóság kedvéért, sem fordítva. S mivel a szerkesztők és munkatársaik igyekeztek megtalálni a legegyszerűbb és mégis találó megfogalmazást, az olvasónak vagy lexikonhasználónak nem szabad visszariadnia némi erőfeszítéstől, amely nélkül csupán felületes látszattájékozottságot szerezhetne. A német kiadás gondozói fogalmaznak így a Brock- haus—Riemann Zenei Lexikon előszavában. A három kötetre tervezett magyar - kiadás beköszöntője kiegészíti ezt azzal, hogy az eredeti kézikönyv a német lexikonszerkesztés legjobb hagyományait képviseli: csaknem egyszázados gyűjtőmunkát és tapasztalatot egyesít frissen feldolgozott zenei adatokkal. Mindezek előrebocsátásával sohasem árt, ha egy jónevű kiadó nem saját maga vállalkozik lexikonszerkesztői munkára, hanem átvesz egy Gazdag kultúrák találkozása Remekbe szabott kötetet jelentetett meg a Corvina a különböző kultúrákat bemutató sorozatában. Boglár Lajos tanulmánya és Kovács Tamás kétszáznál több fekete-fehér és ötvennél kevesebb színes felvétele az aztékok és inkák civilizációját tárja elénk. Az Indián művészet Mexikótól Peruig című könyv reprezentatív válogatást közöl a budapesti Néprajzi Múzeum anyagából, de éppúgy megtalálhatók benne lipcsei, mexikóvárosi, bogotai, varsói köz-, valamint belga és svájci magán- gyűjtemények tárgyai. Boglár Lajos rövid tanulmánya áttekintést ad a címben megjelölt területek történetéről, kultúráinak kialakulásáról. Az írás felkelti az érdeklődést az indián kultúrával foglalkozó kötetek iránt, amelyeknek egy része hazai szak- könyvtárainkban is elolvasható. A fotográfiák láttán kialakul a szemlélődőben. hogy rendkívül gazdag kultúrával találkozik, amelynek nemcsak a tárgyi anyaga lenyűgöző, hanem a szellemi kisugárzása is hatásos. Rituális táncokat lejtő alakok, szertartási eszközök éppúgy megtalálhatóak benne, mint alakos urnák, maszkok, díszek, fa- és fémmunkák. A festészet útvesztőiben jártasak előtt nem ismeretlen, hogy a korszakváltások éppoly izgalmasak a művészet- történetben, mint a kiemelkedő nagy időszakok. Így a gótika és a reneszánsz határán olyan nagynevű alkotókat említhetünk meg, mint Grünewald, Dürer és Cranach. A Corvina a drezdai művészeti kiadóval közösen most egy pompás albummal emlékezik meg A Cranach festőcsalád történetéről és munkásságáról. Werner Schade példáját adja annak, hogyan kerülhető el a művészettörténeti tolvajnyelv, miként lehet a mindenkori érdeklődő szántóra olyan emlékezetes élményt szerezni, amely nemcsak a képek csodálatáig terjed, hanem azok értelmezéséig is. Kétségtelen, hogy ez az album nem tartozik az olcsóságok közé, ám aki kezébe veszi, netán ajándékként megkapja, élete végéig elkötelezettje és híve lesz a Luther- kortárs idősebb Lucas Cranach, valamint fiai: Hans és az ifjabb Lucas művészetének. 13ROCKHAUS R1EMANN ZENEI LEXIKON 1 ZENEMŰKIADÓ már jól bevált kézikönyvet. Bár a Zeneműkiadónak vannak ebbéli tapasztalatai, hiszen két év híján két évtizede adták közre a hazai Zenei lexikont, az idő azonban szűknek bizonyult számára, sok mindenben túlhaladta azt. A Brockhaus—Riemann nemcsak hogy élő lexikon, hanem kiegészítve a speciálisan magyar, illetve magyar vonatkozású anyaggal, alighanem a kiadó egyik legnagyobb vállalkozása. Végre olyan korszerű kézikönyv kerül a zenebarátok kezébe, amely sorsát nézve hosszú életű lehet, adattárát tekintve viszont a legmegbízhatóbbak közül való. A téli könyvvásárra, amolyan karácsonyi meglepetésként a lexikon első kötete látott napvilágot (a következő két kötet közreadása további egy-egy önálló esztendőt vesz igénybe). Mindenekelőtt fel kell hívnunk a figyelmet a lexikon tárgyszerűségére, arra a csak zenei tényekre szorítkozó adatközlésre, amely a legfrissebb kutatások eredményeit is tartalmazza. Pompásak a bibliográfiái, s külön üdvözölhetjük a magyarítás igyekezetét, azt, hogy egy-két kifejezés meghonosítását nem az idegen szó beültetésével, hanem magyar értelmezésével próbálták megvalósítani a szerkesztők. A munka oroszlánrészét Boronkay Antal irányította. Irigyelhetjük szívósságát, miként nagyvonalúságát is. amely révén nem aprózó könyvcikkeket sikerült elhelyeznie az oldalakon, hanem lényegbevágó, részletező fontosságú, elemző írásokat. A kézikönyv nemcsak a magyar muzikológia nagy nyeresége, hanem az olvasóknak is gyö- nyörűségül szolgálhat. Heti fi'lmtegyzete E. T. (A főidőnk!vüli) ■ A kis űrlény, E. T. és barátja, Elliott Az űrmesék korát éljük. Mi sem természetesebb ennél, hiszen korunkat is sokszor úgy emlegetjük: az űrkorszak. S mivel minden kor mesevilága szorosan kapcsolódik a kor viszonyaihoz, e viszonyokat tükrözi mintegy a mese képsíkjában, nagyon is logikus terméke az űrkorszaknak az űrmese. Benne jelenhetnek meg egyik oldalon a modern űrkutatás, az űrtechnika köznapivá vált, közismert eredményei, a maguk könnyed természetességével, másik oldalon pedig azok az elképzelések, vágyak, remények, melyek tulajdonképpen ugyanarra a pszichológiai alapra épülnek, mint a régi mesék vágyai, reményei, csak éppen másképp tárgyiasulnak. A mesehősök nem a sárkány birodalmában járnak, hanem a rosszindulatú robotok földjén, s nem a gonosz mostoha ármánykodásaival kell megküzdeniük, hanem a gonosz űrlények fondorlataival. Azt is mondhatnánk: változtak a kellékek, a díszletek, a figurák, de nem változott néhány alapdolog. Az űrmese is mese. A legújabb űrmesefilm most az E. T. Jeles űrmesefilm- mesélő munkája: Steven Spielberg rendezte, akitől már láttunk egy nagy űrmesét, a Harmadik típusú találkozásokat. Az újabb film lényegében véve folytatásnak is tekinthető: ez is amolyan harmadik típusú találkozás, melyben egy fura kis űrmanó találkozik és kommunikál a földlakókkal, persze elsősorban a gyerekekkel, s a film végén, tapasztalatokban gazdagon, visszatér a csodálatos, óriási karácsonyfadíszhez hasonló űrjárművön az űrbe, ahonnan jött. Hogy pontosan honnan, melyik bolygóról vagy melyik naprendszerből, esetleg melyik galaktikából, azt Spielberg nem tartja fontosnak közölni, de nem is lényeges. Az a lényeges, hogy ez a kis földönkívüli lény, ez az Extra-Terrestrial (ennek a rövidítése az E. T.) pontosan olyan mesefigura, mint a jóságos manók, a jószívű tündérek, a bölcs teknősbékák és társaik. Csak éppen egy sok millió éves civilizáció terméke és képviselője, s egy ősrégi emberi vágyálom megvalósítója: az idegen világok, a Földön kívüli értelmes élet üzenete. Spielberg filmje el- döntöttnek veszi a vitát, hogy van-e, létezhet-e élet a Földön kívül — de ebben csak követi a filműrmesék (például a Csillagok háborúja vagy A birodalom visszavág, vagy saját Harmadik típusú találkozások című filmje) alapállását. Oktondiság lenne vitatni ezt az alapállást: egy mesében minden lehetséges, és ha a bekebelezett nagymama épen és egészségesen kerülhet elő a farkas gyomrából, miért ne létezhetnének értelmes — nálunk esetleg sokkal fejlettebb értelemmel rendelkező — lények a felmérhetetlen világ- egyetemben? Az E. T. tehát mese, mese a torzságában, groíeszkségé- ben is kedves kis földönkívüliről (aki véletlenül lemarad a Földre látogatott űrhajóról) meg azokról a gyerekekről, akikkel sikerül kapcsolatba kerülnie, s akik felfognak valamit ennek a nagyon-nagyon öreg és nagyon-nagyon okos lénynek a jelentőségéből. De nem azért mai mese az E. T., hogy hiányozhasson belőle a felnőttek, a mai felnőttek világa. Ez a világ egy elszemélytelenedett, ijesztően rideg technikai civilizáció világa, mely a kis űrlényt kísérleti nyúlnak akarja felhasználni, nem rosszindulatúan, csak éppen érzéketlenül. Mint minden más hatáselemet, Spielberg filmje ezt a vonalat is grammra kimérten, pontosan adagolja, mert ezt sem lehet a véletlenre bízni. Az E. T. sikerének alighanem a legfontosabb eleme éppen ez a precizitás, a halálosan biztosan bemért hatáselemzés, az éppen időszerű közönségelvárások ismerete s érvényesítése a filmben oly módon, hogy a közönség észre se vegye, hogy itt az ő — éppen a hasonló filmek által már felkeltett — igényéit elégítik ki nagyon ügyesen, nagyon ravaszul. Spielberg persze azt is tudja, hogy a legfantasztikusabb technika korában is hatásos, szükséges az érzelmi ráhatás. Nem is habozik, hogy a film végét — akár csak a Harmadik típusú találkozásokban tette — alaposan leöntse sziruppal. Nem nehéz észrevenni, hogy ebben egy hollywoodi álomgyári alapséma érvényesül kérlelhetetlenül: a happy end igény. Ám ha akarjuk, felfoghutjuk ezt is a mese alapkövetelményének, hiszen a mesében is mindennek jóra kell fordulnia a végén. A film megjelenését megelőzte nálunk a sztori könyvváltozatának kiadása. A Földönkívüli című könyvecskét a film forgatókönyvéből írta egy jótollú úr, bizonyos William Kotzwinkle, s ez nem az első ilyen eset. A sikert gyorsan meg kell lovagolni minden lehetséges műfajban és formában. A könyv sok tekintetben jobb, mert alaposabb és informatívabb, mint a film. Spielberg például nem mondja el, hogy a kis E. T. milyen fantasztikus képességekkel rendelkezik, agya milyen elképesztően dolgozza fel a szerzett információkat — valóságos komputer-szisztémát alkalmaz —, vagy hogy a csúf kis testben milyen elképesztő energiák és képességek szuny- nyadnak. De hát ez is egy kis ravaszság következménye: aki a filmet megnézi, el akarja olvasni a könyvet is és fordítva: a könyv olvasása után a filmet is látni akarjuk. S végül is a két műfaj ad együtt igazi élményt — persze dupla pénzért. Gallipoli Szokatlan dolog, hogy a nálunk amúgy sem nagyon ismert ausztrál filmgyártástól olyan filmet lássunk, melyben az I. világháború egy véres epizódját dolgozzák fel: a törökországi Dardanellák tengerszorosnál. a Gallipoli-fél- szigeten lezajlott sikertelen angol hadivállalkozást idézik elénk. Peter Weir rendező azonban — amellett, hogy ritkán látható erővel és gondossággal eleveníti meg az ausztrál expedíciós hadtest életét és tragikus pusztulását — elsősorban nem a múltat akarja felhánytorgatni, hanem a háborúk hidegvérű emberirtása ellen emel szót, hatásosan, élményt adóan. Takács István
