Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-23 / 276. szám

Reich Károly grafikái Sugáré harntapifi Kiállítás a könyvtárban x Reich Károly grafikusmű' vész vére- és regényillusztrá­ciójának csak kis hányada az, amelyet a városi-járási könyv­tár galériájában a Madách Imre Művelődési -Központtal közös szervezésiben tárnak most a nézők elé. A kiállítás a könyvillusztrátor Reich Ká­rolyt mutatja be, aki hajlékony és könnyed vonalvezetéssel rajzolja Shakespeare A wind- sori víg nők című sorozatát. Megfogalmazza rajzban Ady izzó látomásait. Az Énekek éneke és a Goethe-illusztráció légies, me- lodramaitíkus alakjai a boldog­ság és a szépség érzésének ad szárnyakat. Gyerekeknek szoló mese­illusztrációi az érett felnőtt gyermeki látomásait idézik fel egészséges humorral fűszerez­ve. Reich Károly grafikái előtt az emelkedett öröm érzésével áll meg az ember. Az új Nemzeti Színház tiszteletére egyik szimbolikus grafikája rövidesen plakátként is a közönség elé kerül. A grafika egy stilizált nőalakot ábrázol, klasszikus oszloppal és babérkoszorúval. Ez a békét sugárzó, szelíd harmónia, amely ósi ihletője művészetének, vonul végig a most kiállított valamennyi grafikáján is. A kiállítás de­cember 5-ig látható a könyv­tári galériában. Sz. Á. Emlékezés Száméi?® A Hazafias Népfront Vác városi Bizottsága és a Híradás- technikai Anyagok Gyára köz- művelődési bizottsága József Attila és Szárszó címmel meg­emlékezést tart november 26- án, szombaton 16 óraikor a HAGY Zrínyi utcai kistermé­ben. Petővári Ágnes idézi fel a 40 évvel ezelőtti találkozó emlékét, majd Szabó András előadóművész szavai Egyide­jűleg kiállítás nyílik korabe­li újságokból, könyvekből és más dokumentumokból. Asszonyok munka közben A hónap elején többen ve­hették át kitüntetéseiket, elis­merő kézszorítás közben. A vá­ros és a járás munkahelyein szorgoskodók felkereséséhez idő kell. Ám pár soros bemuta­tásuk úgy véljük, még mindig aktuális. Germán Józsefné a sződi Vi­rágzó Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet egyik melléküze­mében dolgozik. Betanított munkás, úgynevezett revolver­esztergályos. 1968 márciusá­ban került a közös gazdaság ipari üzemébe és megszerette a munkahelyét mint ahogy őt is munkatársai. A pontosság mellé szorga­lom is párosul, így érthető, hogy az egyik szocialista bri­gádnak a vezetője lett. A kis kollektíva pedig legutóbb ezüstkoszorús brigád.. Kezdeményezésére a brigád patronálja a gödi egészségügyi otthonban lakó gyermekeket, de ha a szövetkezet érdekéről van szó, kapun belül is szíve­sen csatlakozik az önkéntes fel­adatokat ellátók csapatához. Példás munkáját ismerte el az Elnöki Tanács a Munka Ér­demrend bronz fokozata kitün­tetéssel. A fóti Vörösmarty Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezetben is osztatlan örömet keltett a hír: Sinkovics Pálnét, a kerté­szei dolgozóját a Munka Ér­demrend bronz fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács. Sinkovicsné 1963-tól terme­lőszövetkezeti tag, részt vett a csomádi termelőszövetkezet megalakításában, s az 1973-ban történt egyesülés óta a Vörös­marty Mgtsz egyik vezetősé­gi tagja. Kezdettől napjainkig fizikai munkásként dolgozik a kertészetben. Indulás óta tag­ja annak az asszonybrigádnak, amely a csomádi területen gyü­mölcstermesztéssel foglalkozik. A brigád szervezésében, ala­pításában is tevékenyen részt vett. Végzett munkájukat bizo­nyítja, hogy több alkalommal nyerték el az aranykoszorús fokozatot. A betakarítási időszakban, közel 20 éve példamutatóan helytállnak, s az egyik irányí­tó Sinkovics Pálné. Papp Rezső Gyerekek gyűrűjében Csimarik Ferencet a közel­múltban Plonvédelmi Emlék­éremmel tüntették ki. A váci Hajós Alfréd Úttörő­ház emeletén süvítő fűrész hangja vibrál a levegőben. Nem kellett sokáig keresnem, hogy megtaláljam a repülő­modellező szakkört, a kitünte­tett vezető, birodalmát. Sürgő-forgó gyerekek gyű­rűje veszi körül. A tanítvá­nyai. Ki éppen ragaszt, ki meg a motort szereli össze. Tíz éve, hogy az úttörő vi- torlázórepülő-modellező gye­rekekkel foglalkozom — kezd­te a beszélgetésünket a köz­ismert sportember. — Tulaj­donképpen 1949-ben már az akkori Magyar Repülő Szövet­ség aktivistája voltam. 1958 óta bízott meg az MHSZ, hogy a városi modellezőklub veze­tője legyek. Örömmel vállal­tam el 25 évvel ezelőtt ezt a megbízatást, mert nagyon lel­kes fiatalokkal találkoztam, akikkel öröm volt együtt dől-, gozni. Ne értsen félre, most Ahcl lakik, ott rend nem lesz? Segély helyett gyűjtöget A Dunakanyar jól ismert fi­gurái közé tartozik. Talán bosszankodnak is az autósok, amikor Verőcemaroson keresz­tül hajtva lovas kocsijával találkoznak, s pz akadályozza a forgalmat. De gyakran lát­hatják akkor is, amikor du­gig rakott szekerével" Vác felé kocog. Parti Sándor hatvankilenc éves. Több mint három évti­zede gyűjti a vasat, a papírt, s minden hasznosítható hulla­dékot a MÉH-nek. A Magyar- kút felé vezető út mentén bár­ki felismerheti házát. Az út­testig ér a papírhalom, de akad közte rozsdás fejősajtár­tól az agg autókarosszériáig minden. Elsősorban az, ABC papírszemetét szedi össze, ami nem fér be soha a konténe­rekbe. — Minden, ami itt nálam van, még hasznosítható — mu­tat az összegyűjtött, halomra. — De a váci MÉH-nek nem éri meg kijönni érte, mert nagyon magas a fuvarköltség. Így aztán néha-néha én indu­lok neki a kocsival és bevi­szek nekik egy-egy rakományt. — Mennyit keres egy úttal? — Bizony nem sokat. Ez a Csillag ugye nem olyan, mint egy autó, hogy robog, ez csak úgy lépked. Rámegy egy nap, mire megjárjuk a várost. A kereset meg úgy kétszáz fo­rint körül van, és ebből még egy kis abrak is kell a lónak. A hulladékgyűjtőnek azon­ban nemcsak élelemre kell köl­tenie. Pontosan fizeti a bírsá­gokat is. Megbírságolták né­hányszor közterület jogtalan használatáért, tiltott szemétle­rakásért, s a ház körül ődöngő kutyák is okoztak már némi gondot a gazdának. Parti Sándor bár részletek­ben, de pontosan fizetett. A szemátbírságot azonban jogta­lannak tartja. Amit ő össze­szed, az nem szemét, hanem hasznos hulladék. S fel is használják, ha eljuttatja a MÉH-telepre. .Ahol ő lakik, ott rend nem lesz — mondják a tanácsnál, és megpróbáltak valamit kita­lálni. Egy alkalommal a tanács rendelt szállítóeszközöket, hogy Vácra vigyék az udvaron csú- foskodó halmokat. De a bérle­ti díj és a fuvarköltség jóval több volt, mint a rakomány értéke. Ez a gazdaságtalan módszer tehát nem alkalmaz­ható. A hetven felé ballagó idős em­ber számára vonzó ajánlat volt a rendszeres szociális segély, a szociális étkeztetés is, ha fel­hagy a gyűjtögetéssel. Ö azon­ban erre nemi volt hajlandó. In­kább marad/ a maga helyén. A hulladékgyűjtés fontos, hasznos dolog, de az úttestig érő kupacok csúf látványt nyújtanak, és ez így nem is egészséges. A MÉH-hel meg­egyezve — hiszen nekik dol­gozik — más megoldást kelle­ne találni. Márványi Ágnes —\------­N'/u gdíjasklubok Pensen ií A Hazafias Népfront és a Vöröskereszt községi vezetősé­ge meghívására 70 nyugdíjas jelent meg a penci művelődé­si ház nagytermében, hogy megalakítsák a nyugdíjasok klubját. A megjelenteket ked­ves műsorral köszöntötte az általános iskola úttörőcsapatá­nak néhány tagja. Dr. Kicsiny Gusztáv, a HNF titkára tájékoztatta a résztve­vőket arról, hogy a klub ja az időskorúak helyes élet­módjának formálása. A nyug­díjasok aktív munkába való bevonása, a rendezvényeken való részvétel segíti a cél elérését. Az ifjúsági vöröskeresztes aktivisták és a KISZ-tagok rendszeresen látogatják majd a betegeket, segítenek a be­vásárlásban és a ház körüli munkák elvégzésében Is. is vannak jó képességű gv«^ rekek, csak hát elfogott néháry percre a nosztalgia. Körbepillantok a falakon. Mindenhol Csizmarik Ferenc munkái láthatók. Hurrikán nevű gépére a legbüszkébb, hiszen vele érte el a legna­gyobb sikereit. — Gyerekkoromban jegyez­tem el magam ezzel a sport­ággal. Az első versenyem 1952-ben volt az úttörő­olimpián, ahol második helye­zést értem el. Akkor nem gon­doltam* hogy évekkel később a világbajnokságon tó részt vehetek. 1961-ben nyertem elő­ször magyar bajnokságot, majd 1965-ben a világbajnok­ságon az ötödik helyet. Ez már akkor tó sikernek számított, hiszen' fiatalon értem el ezt a szép eredményt. Több vi­torlázó modellt is építettem, mindig kerestem a? újabb és újabb lehetőségeket. Itt az úttörőházban jelenleg 100 (gyereket oktatok. A magyar válogatottnak 1962-től 1976-ig voltam a tagja. Régi lapokból olvastam, hogy a szocialista országok bajnokságai közül egvet meg­nyert, máskor pedig helyezést ért el. — Imádtam mindig valami új gép tervezésén törni a fe­jemet. Világéletemben a mű­szaki dolgok érdekeltek. Kéz­ügyesség, türelem s a soo.t- szeretet nélkül nem mégy semmi. Mire egy gén elkészül, bizony egy hónap is eltelik. Közben gondolkodik az em­ber, töri a fejét a megoldá­son. A modellezés a tervezéstől a megépítéséig tart. Most készül arra, hogy a jövőre 75 éves sportág szerelmeseinek rész­vételével bemutatót tartsanak a Duna-parton. Nagy Péter János VÁCI xJtLÍiian A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM 1983. NOVEMBER 23., SZERDA Ämke vórlufili, megvalósult Premier sz új filmszínházban Az előtérben kigyúltak az új világítótestek fényei. Meg­szólalt a csengő, a ruhatáro­sok elfoglalták a helyüket. Egyelőre még kínálgatni kel­lett a lehetőséget, kérni, hogy a kedves nézők ne vigyék magukkal kabátjukat a te­rembe, hiszen csak teher len­ne, ott jól befűtöttek. Fent a gépházban tó elfoglalta helyét a legénység. A hazai viszony­latban legmodernebbnek szá­mító két csehszlovák gyárt­mányú MEO. 5. X. B. típusú vetítőgép mögött, Kovács Mi­hály és Szöllősi Zoltán gé­pészek foglaltak helyet. A jó műsor olisóbb Mint arról már lapunkban hírt adtunk, pénteken ismét megnyílt a Kultúrmozi — sajnos, jobb nevet ezúttal sem kapott —, melyet a Pest me­gyei Moziüzemi Vállalat ter­vei alapján a Váci Városgaz­dálkodási Vállalat szakembe­rei újítottak fel. Farkas Jó­zsef műszaki osztályvezető szerint, a számlázás befeje­zésekor közel 4,5 millió fo­rint lesz az építési-szerelési kiadások 'teljes összege. Ha ehhez a nyáron megnyitott kertmozi kiadásait is hozzá­számítjuk, akkor 6—6,5 mil­lió forintra rúg az az összeg, amit a vállalat az elmúlt másfél évben költött Vác tér­ségében a filmkultúra ter­jesztése érdekében. Segített a városi tanács is. A kertmozi­hoz területet adott, meg az ülőhelyek egy részét, s kül­dött tereprendezőket is. A Kultúrmozi vetítővászna mö­gött megmaradt régi színpad helyére egy kisebbet képez­tek most ki, fölé álmennye­zet került, hogy ne szökjön magasba a meleg, jobb le­gyen az előadások korábban sokat kifogásolt hangminősé­ge. A színpad kiképzését is a tanács fizette. Nagyon időszerű volt már ez a felújítás, miáltal pár évi átmenet után ismét két, sőt nyáron három helyen is lehet majd filmeket nézni, a kihe­lyezett körzeti vetítések elő­adásait ft^m is számítva. Miközben'-pénteki pre­mier előadásán -,a Tű a szal­makazalban című''apgol, kém­Farkas Bertalan Vácott Farkas Bertalan űrhajós al­ezredes volt a vendége az Egyesült Izzó váci gyá­rának. A lázas készülődés, az ünnepi hangulat jelezte; hogy az első magyar kozmonauta népszerűsége mit sem csök­kent. Farkas Bertalant és a kísé­retében levő Liszkay Csaba ezredest a gyár KISZ-esei vi­rágcsokrokkal fogadták. A vendégek megismerkedtek a fénycsőgyártás műveleteivel. Megtekintették a hagyományos és a japán—magyar kooperá­cióban készült nagy teljesít­ményű fénycsőgyártósort. Kiss László, a gyár igazgatója tá­jékoztatta a vendégeket az üzem életéről. A zsúfolásig megtelt kultúrteremben szo­cialista brigádok gyűrűjétől körülvéve, késő délutánig tar­tott a találkozó. A vendégek bepillantást nyertek a város történelmébe. A városlátogatás a , váci könyvkötészetben ért véget. Papp László felvétele történet filmszalagjai pereg­tek, a hatalmas orsókon, ez­alatt a Madách Imre Művelő­dési Központban a Szamurá­jok és banditák című filmet vetítették. Mindkét előadás a drágábbak közé számított, mivel a belépődíjak a, kate­gorizálás szerint változnak. Míg a szórakoztató, de tartal­milag kevésbé jelentős filme­ket a Kultúrban például 4— 20 forintos helyáron lehet megnézni, a művészileg érté­kesebbek helyára 4—14 fo­rintig alakul. Vagyis, itt for­dítva számolnak, mint a ke­reskedelemben. Ami jobb, az az olcsóbb. Farkas József nyomába szegődve házon belüli kirán­dulásra indulunk a lépcső- és fólyosólabirintusokban. A tá­gas és tiszta gépház mellett az üzemvezetői iroda, egy másik ajtón a személyzeti öltöző és mosdó. Az előcsarnok is tága­sabb lett, s hideg-meleg vi­zet kötöttek be a büfépult mögé, hogy a nézőknek elő­adás előtt ne csak cukorká­val szolgálhassanak. Nyugod­tan letehetjük a kabátot, mert a 300 személyes nézőteret gáz­fűtéssel melegítik. Az úgyne­vezett fél klímaberendezés té­len meleg, ' nyáron hideg le­vegőt fúj be a kárpitozott zsöllyék fölé. Körzeti központ Pár percig nem a vászon előtt, hanem mögötte hallgat­hatunk bele az előadás rész­leteibe, amíg a kamaraműso­rok rendezésére is alkalmas kis színpadot tanulmányoz­zuk. Eggyel több Van ebből is, megint gyarapodtunk. Egy kis terem a műszaki szerelőbázis­nak ad helyet. Váctól Szobig innen indulnak ki gépeket ja­vítani, ide hozzák be a na­gyobb elfoglaltságot adó hibás gépeket. Farkas József és Rakoncai László üzemvezető, egy sor helyet említenek a vá­ci járásban, ahol kihelyezett előadásokat tartanak a gépé­szek. Ennél több helyre is men­nek szívesen, ahol megterem­tik számukra az előadások egyáltalán nem szigorú alap- feltételeit. Ezzel kapcsolatban jegyzik meg: mennyire saj­nálják, hogy az óvodákban megszüntették a gyermekelő­adásokat, noha mindössze 2 forintos belépődíjat számítot­tak. A mesefilmekért így most messzebb utaznak az apróságok, s ez több időbe és pénzbe kerül a szülőknek. Más terveket is dédelgetnek a váci mozisok. Ifjúsági elő­adássorozatokat, ismeretter­jesztő és dokumentumösszeál­lításokat, kamaramozit a Madách Imre Művelődési Központ egyik termében. Jö­vőre talán ismét lesz archív­filmvetítés. Vagyis a képze­letbeli zongora billentyűin akarnak tíz ujjal játszani, a szinte kimeríthetetlen lehető­ségek birtokában. Az utóbbi helyen csak szerda és péntek lesz a nagyelőadások napja, míg a most már központinak számító Kultúrban minden este játszanak. Csoportos lá­togatás esetén egyébként je­lentős kedvezményt kaphat­nak, 4—6 forintos jegyekkel jöhetnek moziba a vendégek, amire külön felhívták a fi­gyelmünket. Telt ház előtt Keresik a titkos rádióadót. A vízparton békés horgász ta­nyázik. Amikor a németek autója közeledik, lecsapja a mellette lévő kosár fedelét. Az izgalmas jelenetsor telt ház előtt látható. — Miért nem az alkalom­hoz illő magasabb kategóriá­jú filmmel kezdtek? — Az első előadáson az volt a cél, hogy minél többen lássák az új, kulturált körül-, menyeket —■ mondta Rakon­cai László. — A kulturált környezet biztosan változtat az emberi magatartáson is — bizakodik a mozi teljes személyzete. A feltűnési vágyból randalíro­zókkal pedig úgy bánnak, mint a kocsmában kell a ré­szegekkel. Őket nem szolgál­ják ki. K. T. L Vérodónapok A váci Szőnyi Tibor Kórház vértranszfúziós állomásának dolgozói december 1-én a kisnémedi orvosi rendelőbe várják a község Lakosságát. Püspökszilágyon a tanácshá­zán lesz ezen a napon vér­adás. A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár váci gyáregységé­nek dolgozói december 6-án, á váci Városgazdálkodási Vál­lalatnál december 9-én ren­deznek ilyen akciót. A nagy­marosi művelődési házban december 13-án, a váci FORTE Gyárban 20-án adhat­nak vért az önkéntes donorok. Színházi notesz Minden művész vállalja Patrick Hamilton Gázlángját, az évek során két hatalmas filmfeldolgozásban láthattuk már. 1940-ben készült an­gol és 1944-ben amerikai vál­tozatban. Ez utóbbi szerep- osztásában világhírű színészek, mint Ingrid Bergman és Charles Boyer, Josef Gotten voltak a főszereplők. Nem be­szélve a rendezőről, Georg Czukorról. A darabot minden színész szívesen vállalja, mert kiváló alakításokra ad lehetőséget. A nálunk' bemutatott Gázláng kicsit bicebóca volt. A darab indítása a túlságo­san rövidre mért első felvo­násban, majdnem kihűlt. Pe­dig a második felvonás elejé­re már mindenkinek utálva félnie kellene Mr. Manning- hamtől. De nem félt seniki, mert amit ő mondott, azt már a hetedik sorban sem igen lehe­tett hallani és érteni. A darab akkor kapott lábra, amikor Rough felügyelő — Káló Flórián — belépett. De ő sem tudta elhitetni, hogy egy min­denre elszánt, agyafúrt, veszé­lyes gazembert üldöz, mert Tolnai Miklós figurája nem ilyen volt. Káldi Nóra is küz­dött, de inkább csak a belső félelmét tudta érzékeltetni. Mégis vastaps volt?! Mert mi azért szeretjük a színházat. Megjegyzésül. Elgondolkoz­tató, hogy miért akad olykor a nézőtéren egy-egy valaki, akj önszórakoztatására hango­san beleszól az előadásokba, másokat bosszantva. Ha tud­ná, hogy milyen szánalmas?! Radányi Lajos ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom