Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-09 / 187. szám

4 KMdap 1983. AUGUSZTUS 9.. KEDD Matematikai tábor Vácott Találkozás a számítógéppel Pillanatkép az üvegestáncból Á testvérmúzsák valaha egy tőről fakadtak. Örömben, bá­natban, a munka ritmusának megteremtéséért dalra fa­kadt a száj. A mozdulatok egymás mellé rendeződtek, • s megszületett a tánc. Korunk zeneértőire, néprajzosaira várt a lejegyzés, a megőrzés fel- adata, hogy megmentsék a táncot, a dalt a torzulásoktól, hogy ne váljanak a divat, az emlékező múltidézés olcsó portékáivá. A népi kultúra nemzeti kul­túránk része. S ez kiváltkép­pen érvényes akkor, amikora határainkon túl élők őrzik a hagyományokat. Dédanyák, nagyanyák örökítették tovább a hajdani közösségek szobá­sait. Csakhogy az új környe­zet az évtizedek során átszí­nezte a dalt, a táncot. Az unokák már akcentussal ejtik a szót, számukra nem öntör­vényű az ősök művészete. A divat, a nosztalgikus múltból merítő, a valódi értékeket' ku­tató kor hozta tá,n a felszínre a nagyvilágban a népművészet iránti érdeklődést? A hirte- len-felszökkenő figyelmet sok minden színezheti. A legfonto­sabb mégis a megismerést hajtó vágy, a tiszta forrás ke­resése, amely miatt a határo­kon túl élők időről időre fel­keresik az óhazát. Tiszta forrásból Külföldi magyar néptánco­sok adtak egymásnak találko­zót szombaton este Gödöllőn, a művelődési központban. A Magyarok Világszövetsége Ritmus és tartás egysége tenérhető volt előadásmódjuk ban. Hosszú sora lenne, ha min­den egyes csoportot elemez­nénk. A legszebb mégiscsakaz volt, amikor a különböző együttesek táncosai együtt ropták: az együvétartozás, szülőföldhöz való kötődés je­lei sugároztak mindannyiuk- bóL Erdőst Katalin Egy őszinte vallomással tar­tozom: sohasem szerettem a matematikát — s akkor még finoman fogalmaztam. Tanév közben is nehezen szántam rá magam az effajta időtöltésre hát még a szünidőben! így aztán minden elismerésem és csodálatom azoké a gyereke­ké volt, akik a vakációból tíz napot Vácott, a matematikai táborban töltöttek. Százötven- hármán voltak, valamennyien az idén fejezték be az általá­nos iskola nyolcadik osztályát. Általában fizikai dolgozók a szüleik, s ősszel kezdik a gim­názium vagy a szakközépisko­la első osztályát. A nagy lehetőség — Tizenkét nevelő és négy ifivezető foglalkozik a táboro- zókkal — mondta Gyimesi Ilo­na táborvezető, a szigetcsépi általános iskola matematika­fizika szakos tanára. — Vala­mennyien, akárcsak a srácok, a megye különböző iskoláiból jöttünk. Azért nem kell ijedez- ni attól, hogy itt matematiká­val foglalkozunk. Nem az egész nap telik el ezzel. Dél­előtt nyolctól tizenkettőig dol­gozunk, oldunk meg különféle feladatokat. Emellett nagy le­hetőségünk az idén, hogy o Ló­tej/ Sándor Ipari Szakközépis­kolában összegyűjtöttek szá­munkra hét számítógépet, amelyeken naponta tizenöten három-három órát dolgozhat­nak egyénileg a tanulók. A soha vissza nem térő al­kalom hirtelen jött, hirtelen kellett tehát valaki, aki vállal­ja, hogy másfél héten át a tel­jes napját ezekkel a tanulni, a technika új vívmányaival is­merkedni vágyó fiatalokkal töltse s oktassa őket. Cserny Péter gépészmérnök, a Lőwy szakközépiskola tanára, me­gyei számítógépes szakfelügye­lő az első telefonhívásra igent mondott. Szívesen, hiszen en­nek a tudománynak a szereli mese, s örül az érdeklődő gyer­mekarcoknak, a sikeres mvmka örömétől csillogó szemeknek. Ez nem sci-fi — Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen is lehet egy szá­mítógép — mesélte lelkesen Czékmányi Éva, aki a budaka­lászi általános iskolába járt. — Sashegyi Katival itt barátkoz­tam össze, ö Üj'hartyánból jött és elmondta nekem már előre, hogy még játszani is lehet ve­le. Azt viszont Kati sem tud­Gál Éva és Novák Anika, ÉrdrSl, Ismerkednek a BASIC-nyelvvel. Veress Jenő felvétele ta, hogy ez a masina szöveg­írásra is képes. — Nagyobbnak, bonyolul­tabbnak képzeltem el a számí­tógépet. Valahogy úgy, ahogy a tudományos-fantasztikus fil­mekben látni, meg ahogy az ilyen regényekben írnak róluk — magyarázta Pluhár Róbert, a budaörsi '1. számú iskola most végzett növendéke. — Már az első alkalommal igen sokat tanultunk, ősszel bizo­nyára jó hasznát veszem ezek­nek az alapismereteknek, örü­lök, hogy itt lehetek. Nemcsak azért, mert minden középisko­lában tantárgy lesz a számító­gép, hanem azért is, mert eb­be az iskolába vettek föl — s már a tanár úr sem lesz szá­momra idegen. — Kór, hogy jövőre nem jö­hetünk ide ismét — terelte másra a szót Félix Ágnes Új­lengyeliből. — Nemcsak hasz­nos az itt töltött idő, hanem kellemes is. Nagyon jó prog­ramjaink vannak délutánon­ként. Űj barátokra leltünk, akikkel az elkövetkező évek­ben sem szeretnénk elfelejteni egymást. Levelezni, találkozni fogunk. Még olyanok is össze­találkoztak, akik ősztől osz­tálytársak lesznek. Palya Antal Bagról és Ju­hász Csaba Ikladról már so­rolta is, mi mindennel töltik a szabad időt. Rendeztek tá­bori olimpiát, voltak kirándul ni, jártak a csillagvizsgálóban, strandoltak, diszkóztak és őrsi portyákon, az ifivezetők segít­ségével ismerkedtek Vác neve­zetességeivel. Hiánypótlás is A pedagógusok aztán össze­állították' a szellemi vetélkedő kérdéseit, amelyekre a vála­szok bizonyították, hogy a kis matematikusok azért nyitott szemmel és füllel járták a vá­rost, s történelméből sok minden megmaradt emlékeze­tükben. A jövendő középiskolások közben ebédelni indultak. Gyi­mesi Ilona még néhány kiegé­szítő mondatot fűzött a hal­lottakhoz: — Nyilvánvaló, hogy fölös­leges volt az aggodalma, ami a szünidőt illeti. Szeretnek itt lenni a gyerekek, élvezik a kü­lönféle tréfás matematikai feladatokat, s különösen a szá­mítógépek közelségét, kézzel- foghatóságát. Anélkül, hogy észrevennék, fölkészítjük őket a középiskolára. Néhányuknak erre különösen szüksége volt, mert bár valamennyien szere­tik ezt a' tantárgyat, 's“ 'érdek­li is őket, akad köztük néhány, akinek nem szakos tanár taní­totta a matematikát. Remél­hetőleg pótolni tudtuk' az eset­leges hiányokat. Körmendi Zsuzsa Dudás Júli Szegeden Gyűjteményes kiállítás Szűkebb pátriánk művészeti életének jeles képviselői nem­csak a szűkebb határokon be­Tv-figyelő' Az Óriáskerék kellemes csa­lódást okozott annak, aki csak atyai kötelességérzetből vehe­tő rá arra, hogy csemetéje kedvéért meglátogassa a Vi­dám Parkot, miközben értet­lenül töpreng, hogy miért ra­jongott e vásári kavalkádért maga is gyermekkorában. A kamera jóvoltából ismét va­rázslatos színekben láthatta a vurstlit, s némi — divatos —, nosztalgia ébredt benne... Ügylehet, legközelebb ő veszi rá csemetéjét (nem lesz nehéz feladat!), hogy ellátogassanak e népszerű műintézménybe így hát ha csak ez lett volna a Reflektor szerkesztőség szombati műsorának célja, kétségtelenül remekbe sike­rült. A műsor ígérete azonban nem ez volt, hanem az. hoff',7 megismerjük Bodrogi Gyulát, a pompás színészt úav is. mint színigazgatót és rendezőt. S vajon megismertük-e? Aligha. Nem mintha Bodrogi olyan elzárkózó lett volna. El­lenkezőleg! Cseppet sem tit­kolózott. nyitott könyv volt. Ugyanaz a Bodrogi, akit szí­nészként egy ország ismer, ugyanaz az ember, ezt érez­hettük. és ez rokonszenves volt. Vallott arról, hogy mit gondol és érez szerepeiről — játékbeli szerepeiről csakúgy, mint életbeli szerepeiről Vagyis arról, hogy ő maga hogvan viszonyul szerepeihez kollégáihoz, a színházhoz. a közönséghez, a sikerhez és a bukáshoz. S azt éreztük: val- lana minderről kérdezés nél­kül is, sőt, hogy voltaképpen kérdezés nélkül beszél ezekről a dolgokról, meri a kérdések nem igazi kérdések. Laposak, behízelgők, olvadoznak a nyájasságtól, a műfaj igé­nyelte legalább valamelyest tárgyszerű kiélezettség hiá­nyától, gyakran egyenest za­varók. Különösen, amikor mégiscsak forszíroz egy ál­kiélezett, az óriáskerék forgá­sának szituációira alapozva a „fönt” és a „lent” helyzetét firtató — kérdést az interjú­voló. — Bár ne tette volna! Ez az erőltetett, érezhetőleg eleve a cáfoló válaszra szá­mító kérdés volt a legkíno­sabb, talán leginkább ez te­relte vakvágányra a beszél­getést a maga banalitásával s azzal, hogy összegubancolta az érték, a hierarchia és a siker kategóriáit. Pedig erre aztán igazán nincs szükség, éppen eléggé keverednek ezek a lé­tező mentalitásokban, az ér­tékrend változatos zavarait produkálva. Persze, a városli­geti óriáskerék igazán nem tehet róla. hogy belekeverték ebbe az ügybe, hiszen az ő szituációi a földhöz kénes! egyértelműen megítélhe­tők ... Ismeretterjesztés. Az Óriás­kerékben csalódott néző nem zárta el készülékét, abban a reményben, hogy a következő műsorszám kiengeszteli, hi­szen az egy becses és szépen helyreállított műemlékünkre1 szól. Nem volt szerencséje úgy érzi, s ezt is csak röstel- kedve vallja be. mert még majd azt mondják, bal lábbai kelt fel, vagy a kákán is cso­mót keres. Dehát tud ő jót is mondani! A simontornyai vár­ról szóló film ugyanis isme­retterjesztő jellegénél fogva kínálkozik arra. hogy párhu­zamba kerüljön egy másnap sugárzott ismeretterjesztő filmmel. Igaz, ez az utóbbi gyermekeknek szólt, s nem hazai, hanem francia gyárt­mány. Miért van az. hogy ez az Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy Ember című sorozatból való részlet meg­fogja a felnőtt nézőt is, mert érdekesen, látványosan dol­gozza fel az ismeretet, a Ka­pós-menti váracskát bemutató film ellenben a felnőtteknek adott lecke ízével tartja a tá­volságot. A várat hangulato­san bemutató részletein lát­ványa és az adekvát rene­szánsz zene szépsége megra­gad ugyan bennünket, mond­hatni: ez viszi a filmet, amelv azonban — sajnos — „elül" az ügyetlenül odaültetett, il­letve idéállított két kitűnő szakember fontos ismeretközlé­sei közben. Lehet, hogy ezek a fran­ciák nem voltak eléggé tudo­mányosak. hogy komolytalan vásárian szórakoztató és lát­ványos eszközökkel éltek mert meg akarták nyerni r. nézőt? Lehet, hogy a simon­tornyai film kifejezetten csak a tudományra szomjas komoh nézőknek készült a maga előadásos unalmával? Kár. Az ismereteket érdemes népszerű sí te ni. Németh Ferenc lül és a bővebbeken túl, ha­nem az ország más megyéiben is méltán aratnak osztatlan el­ismerést. Jelenleg például Szegeden, a Juhász Gyula Művelődési Központban gyönyörködhet a közönség még augusztus 20-ig Vankóné Dudás Juli kiállításá­ban. Képei, művészete mind távo­labbi helyekre jutottak el. Munkáit éppúgy vendégül lát­ja a Magyar Nemzeti Galéria mint Tokió s Szentendre, mint Hamburg — s most Szeged is. A szegediek látványos, szép kiállítású meghívóval invitál­nak a tárlatra. Dudás Juli mű­vészetét méltatva, azt írják: Ismerve és látva Vankóné Du­dás Juli életét és művészetét, különös és nagyon szép együt­tesét kísérhetjük nyomon az életkörülmények, a szülői ház­ból hozott örökség, a Kodállyal és Bartókkal való találkozás determináltságának. Mindez, ami körülvette, s kezéből ki­derült, egyben Vankóné Dudás Juli alkotása is. Benne van ebben a népművészetben — fonás, szövés, festés, hímzés, dalolás, tánc — egy egész élet szorgalma, lelkiismeretes munkája éppúgy, mint a kis Galga menti falu, Mácsa élete és története. Ez a kiállítás most újabb mérföldkő ahhoz, hogy ha­zánkban még többen ismerked­hessenek meg a tiszta forrás­ból merített népművészet szép­ségével, hogy Csongrád me­gye székhelyén is lássák: a Szocialista Kultúráért kitün­tetés birtokosa, a népművé­szet mestere munkái méltán díszítik a gellérthesvi Búsuló juhász étterem bárját, s való­ban csodált ékei lehetnek a balatonfüredi Marina szálló negyvennyolc négyzetméteres falának. nyári rendezvénysorozatának záróakkordjaként mintegy há­romszáz amatőr táncos érke­zett Európa legkülönbözőbb részeiből — Angliából Auszt­riából, Franciaországból, az NSZK-ból, Svájcból —, hogy a gálaesten bemutassák, mi­ként ropják ők a mi táncain­kat. Ugyanakkor arról is szá­mot adtak, hogy a néptánco­sok és vezetőik nyári tanfo­lyamán mit tanultak, sike­rült-e megbarátkozni a ko­reográfiákkal? Milyen motí­vumkincsekkel térnek haza, hogy a rárakódásoktól meg­tisztítsák az együttesek mű­sorait? — Maradandó élményt sze­rettünk volna nyújtani a részvevőknek — mondotta Simay Zsuzsa, a Népművelési Intézet munkatársa, tanfolyam­vezető. —- A gálaműsoron megfigyelhető, hogy akik már többször megfordultak ná­lunk, egészen más felfogásban állítják össze programjaikat. A célunk, hogy az érdeklő­dők ne ragadjanak meg a szülők emlékeinél. Ismerjék meg az eredeti tőről fakadó magyar népművészetet. Ezért jártuk a Galga menti falvakat, ezért gyakoroltuk az éneket, a lépéseket. A hazai amatőr­mozgalom irányzatai frissí­tőén hatnak. — Még most Is volt olyan csoport, amelyikkel napokig beszélgettünk arról, hogy csu­pán az eredeti motívumokat használják fel — fűzte hozzá Bartos György, az anyanyelvi konferencia titkára. — Hiszen a szó szép csengését sokkal nehezebb életre hívni, mint a mozdulatot. Egy-kát esetben meg kellett vívnunk harcun­kat a pártás-pántlikás elkép­zelésekkel. A lénveg mégis­csak az érdeklődés, s a hall­gatók fogékonysága. Maradandó élmény Időközben a színpadon egy­más után csendültek föl az ismerős- dallamok. Hol jártál az éjjel cinege madár... éne­kelte néha kissé idegenes Ki­ejtéssel a strasbourgi leány- kar. Mozdulataikon látszott, hogy a két esztendővel ezelőt­ti tanfolyamon tanultakat jól kamatoztatják, igyekeztek mi­nél több eredeti motívumot szépen kitáneolni. Az angliai Manchester Bradford tánccso­port második alkalommal jött tapasztalatcserére. A sárközi karikázót, a somogyi kanász- táneót harmonikus összhang­ban jelenítették meg. Ügy. hogy a tánclépések egyszerű felvonultatásán túllépve, a két tájegység virtusát is megpró­bálták érzékeltetni. A groydo- ni Duna táncegyüttes forgató- sa szintén arról tanúskodott, hogy a tiszta forrásból merí­tett motívumok megjelenítése mindig a legszebb, a legérté­kesebb. A tízesztendős kölni Bokréta tánccsoport felvidé­ki. szatmári táncokat adott elő. A lányok megkísérelték az üvegestáncot is; sikerrel. A találkozó legemelkedettebb pillanata volt, amikor a tánc­csoportvezetők mutatták be tudásukat. Az erdélyi táncok variációit a maguk sokszínű­ségében sikerült felvonultat­ni. A lépések pontossága, a férfitánc duhajsága mind tet­Külföldi magyar néptáncosok Gödöllőn Igaz kötődés a szülőföldhöz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom