Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-27 / 252. szám

1982. OKTOBER 27. SZERDA %map Ferihegyen Fíiágyiík munkában Ismét munkához láttak a Csákvári Állami Gazdaság fü­vesítő ágyúi, ezen az őszön egymillió hetvenezer négyzet- méternyi területet gyepesíte­nek a Ferihegyi Repülőtér ket­tes számú kifutópályáján és az Ml-es autópálya mentén. A svájci licenc alapján meghono­sított, hatékony, gyors és a hagyományos eljárásoknál lé­nyegesen olcsóbb pázsittelepí­téshez nem kell humuszréteg, a fűmagot és a füvesítőszert — az úgynevezett Verdyol komplexet — a vízágyúhoz ha­sonló, különleges szerkezetek­kel lövik rá a gyepesítendő területre. Az eredmény biztos, a kijuttatott — tengeri algák­ból, növényi tápsókból, mikro­elemekből, cfeírázásserkentő és cellulózbontó anyagokból álló — füvesítőszer ugyanis olyan mesterséges gyeptalajt képez, amelyen egy hónapon belül ki­zöldül a fű. Az eljárás minde­nütt alkalmazható, ahol a nö­vényi élet feltételei adottak. Alkalmazása óta — három év alatt — ötmillió négyzetméter­re telepítettek gyeptakarót a csákváriak, s füvesítettek jó néhány, addig terméketlennek tartott meddő- és pernyehá- nyót, felhagyott mészkőbányát, vörösiszap-tárolót. Minőség szerint Pomázon évtizedes gyakorlat Amikor gazdasági helyzetünkről beszélve a változta­tás lehetőségeit kutatjuk, a megoldásokat keressük, előtt vagy utóbb elérkezünk a minőség fogalmához. Na­gyon sokat emlegetjük ezt, legalább annyiszor, mint az energiatakarékosságot, vagy az export fontosságát. Em­legetjük, beszélünk róla; tisztában is van a minőségi munka jelentőségével a gazdasági vezető, a munkás és a laikus egyaránt. Az eredmények mégsem túl rózsásak. Mondani kevés Persze mondani és írni na­gyon könnyű: minőségi mun­kára, minőségi termékekre van szükség. A gyakorlatban azonban ez sokkal bonyolul­tabb annál, hogy elég legyen azt mondani: holnaptól kezdve csak első osztályú áru hagyja el ezt és ezt az üzemet. Szám­talan jeltételnek, tényezőnek kell ahhoz egyezni, hogy ez megvalósulhasson. Ezek közül is az egyik leglényegesebb, hogy a dolgozónak érdeke, mégpedig anyagi érdeke fű­ződjön a jobb minőségű mun­kához. Az ilyen jellegű bérezés be­vezetése azonban nem köny- nyű, különösen ott, ahol en­nek nincsenek hagyományai. A legtöbb építőipari vállalat­nál például kudarcot vallott A budai járás szomszédságában A villamos is aluszik Akik a budai járásnak arról a részéről járnak a fővárosba dolgozni, ami szinte a határát érinti Budafoknak, hajnalonként nem is gondolnak tán rá: közelükben aludtak azok a villamo­sok, amelyek a munkahelyükre viszik őket. A ferencvárosi re­miz előtt is elmentek már bizonyára sokan. Eszükbe jutott-e, hogy ott minden éjjel szcrclöaknára futtatnak minden egyes sárga,kocsit, alaposan belenéznek, nincs-e olyan baja, ami miatt hosszabb pihenőre kényszerülne? Míg a villamos is aluszik, szépen megfürdetik, kívül-bclül rendbe teszik. Akiit mindezt fáradhatatlanul végigcsinálják, nem láthatók napközben. Estig ők alusznak. Este az utolsó úton Szerelőaknán a napközben síneken járó a minőségi bérezés bevezeté­se. Egy brigádvezető előttem csapta le a szerszámot, s kia­bálta dühösen: csináljon egye­nesebb falat az építésvezető ebből a téglablokkból... Ha­sonló ellenállással a textil­iparban is lehetett találkozni, amikor minőségi bérezést ve­zettek be. Azóta természete­sen jó tapasztalatok is van­nak, nem egy üzemben érzik az előnyöket a dolgozók is és a termelési eredmények is ja­vultak. Helyben üt vissza S, ha valahol nagy szerepe lehet ma a minőségi munká­nak, az éppen a textilipar. A jelenlegi piaci viszonyok kö­zött, amikor a vásárlók sehol nem kapkodnak a textilipari termékek után, minden lehe­tőséget meg kell ragadni, minden vevőt ki kell szolgálni igénye szerint. Márpedig az igények között első helyen szerepel a minőség. A Hazai Fésűsfonó és Szö­vőgyár pomázi gyárában nem állítanak elő készterméket, munkájuk minőségével a vá­sárló csak közvetve találko­zik. A hanyag munka helyben, üt vissza, mivel a szövődé gé­peiről lekerülő hibás anyagot még itt a gyárban kell javíta­ni, helyrehozni. A pomázi gyár szövödéjé- ben nem mostanában kezdtek kísérletezni minőségi bérezés­sel. Az első osztályú termékek premizálása évtizedes gyakor­lat már. A dolgozókat az el­sőosztályú áru előállítására prémiummal ösztönzik, a má­sodosztályú termékért nem jár plusz pénz, míg a harmadosz­tályú áru után már le is von­nak a bérből. Ügy tűnik ez a gyakorlat bevált. A fésűs szö­veteknek 97 százaléka első osztályú, míg a kártolt anya­goknál ez az arány 85 száza­lék fölött van. A harmadosz­tályú termékek aránya mind­össze 0,3 százalék. Hét százalék Mit jelent mindez a dolgo­zóknak? A minőség elsősor­ban rajtuk múlik, meghatá­rozó, mennyire figyelnek, ész- reveszik-e ha rosszul állítot­ták be a gépeket. Előfordulhat, hogy anyaghiba okozza a rossz minőséget, de ezt soha nem terhelik a dolgozóra. A fizetésekben átlagosan hét százalék pluszt jelent az el­ső osztályú termék előállítása, ami például négyezer forintos fizetésnél már nem kis ösz- szeg. Ebből az egy példából álta­lánosítani nem lehet. Minden üzemben, minden terméknél más és más módszer lehet célravezető. Az eltérő munka- folyamatok és követelmények különböző ösztönzési formá­kat követelnek meg. A cél mindenütt az, hogy megtalál­ják, kidolgozzák azokat az ösztönző rendszereket, amik­kel a legjobb eredmény érhető el. M. Nagy Péter A szigetszentmiklósi mozgássérültekért Minden adott hozzá Az idei esztendő már nem a mozgássérültek nemzetközi éve. Ám a jó értelemben kampánynak nevezett folya­mat, amely megkezdődött ér­tük, tovább tart Pest megyé­ben is. Szigetszentmiklóson például említésre érdemes a törődés; a mozgáskorlátozottak szer­vezett csoportjának már több mint 120 tagja van. (És mennyien csak pártoló tagok!) Rengeteg segítséget kapnak a Csepel Autógyártól, több szocialista brigád vállal­kozott — társadalmi munká­ban — kézi hajtású rokkant- kocsik készítésére. A nagy vállalat üzemi lapja, a Fény­szóró pedig a maga módján működik közre: híreket közöl a szervezet életéről, terveik­ről, meg a gyár dolgozói által nyújtott támogatásról, jó kez­deményezésekről. A közelmúltban például Esztergomba látogattak el a szigetszentmiklósi mozgáskor­látozottak. Csaknem százan vettek részt a szép kirándulá­son, amelyhez a Csepel Autó adott autóbuszokat. Időjárást jelző számítógépek bő vagy napsütés? Biztonságosabbá válik a meteorológiai előrejelzés an­nak a nagy számítógépnek az alkalmazásával, amelynek be­állítására megindultak az előkészültek a lőrinci Köz­ponti Meteorológiai Előrejelző Intézetnél. A jelenleg még 3—4 órát igénybe vevő adat- feldolgozás ideje a komputer­rel alig 30 percre csökken, ily módon gyorsabbá, megbízhatóbbá válik a különböző prognózisok ké­szítése. Jelenleg a hazai meteoroló­gusok az időjárásjóslást 70— 80 százalékos biztonsággal végzik, ami megfelel a nem­zetközi átlagnak. Használnak ugyan már ehhez kisebb szá­mítógépeket, a munka gyorsí­tásához azonban nagyobb ka­pacitású komputerre van szükség. Villámveszély idején pél­dául a vegyiüzemekben a biztonság érdekében bizonyos munkafolyamatokkal célszerű leállni, a mezőgazdasági üze­mek pedig a hajnali fagyokra ké­szülhetnek fel jó előre, megóvhatják a gyümölcsösö­ket a nagyobb károktól. Az országban működő 22 meteorológiai állomás a Kár­pát-medence légterének csu­pán 10 százalékát tekinti át, emiatt a szakemberek mind gyakrabban támaszkodnak a meteorológiai műholdak légi­felvételeire, amelyekből átfo­góbb képet nyerhetnek a kör mozgásáról. A műholdak adatainak kiértékeléséhez segítséget nyújt majd ft nagy számítógép. Az adatok gyors értékelésével a többi között szinte percnyi pontossággal előre meghatá­rozhatják a balatoni vihar ki­alakulásának időpontját. Szervezett csoport — írtuk föntebb. De kiderül: Sziget­szentmiklóson csak klub mű­ködik. Alakítója és vezetője — aki a rokkantkocsik gyártásá­nak elindítója is volt — Papp János rok­kantnyugdíjas. Panaszolja, hogy ha csoporttá alakulhat­nának át — hivatalosan —, könnyebb lenne a dolguk. Miért? Akkor ugyanis na­gyobb lehetne a vezetőség, csökkenne az egy emberre jutó munka. (Mert bizony az SZTK-ügyintézéstől — a kert­gondozáson át — az építési- engedély-szerzésig, ezer féle dologban várnak és kérnek intézkedést, ügyintézést a rá­szorulók.) A Mozgáskorláto­zottak Pest megyei Szerveze­tének vezetősége támogatja a csoportalakítási kérelmet, an­nál is inkább, mert a szüksé­ges anyagi fedezet is megvan. A Vácott vezetett számla sze­rint — a különböző felaján­lásokból — szép pénz jött már össze. Idézzük végül az alapsza­bály 14. szakaszát: ... Cso­port alakítható, ahol az egye­sületnek legalább 30 tagja él — és a csoport működésének személyi, valamint tárgyi fel­tételei egyébként is adot­tak ... Vagyis, nem látszik akadálya annak, hogy telje­süljön a szigetszentmiklósi mozgáskorlátozottak kívánsá­ga. És remélhetőleg, mielőbb. D. Gy. Diabetikus nyuszik Gyermekeknek Először készítenek az idén a Szerencsi Csokolédágyár diós­győri üzemében a cukorbeteg gyerekek számára diabetikus termékeket húsvétra, egy tojás- és egy nyuszifigura az álta­luk is. fogyasztható édesítő-, szerrel készül. Bár a húsvéti ünnep még messze van, Diós­győrben már megkezdődött a nyusziszezon. A hazai piacra szánt félszázféle figurán kí­vül, hozzávetőleg ugyanennyi­fajta figurát, desszertet gyár­tanak külföldi megrendelésre: mintegy tíz nyugat-európai és tengerentúli országba — köz­tük az USA-ba és Kanadába i is — exportálják. Átvergődött a zajos, lármás presszó előterén, bement a hátsó terembe és le­ült a homályos sarokba. Téli kabátját levetette és a székre rakta. Konyakot kért, kísérővel, mint mindig. Öszes üstökébe beletúrt, aztán néhány pilla­natig állát simogatta, majd rágyújtott. A forgácsolóra gondolt, ahol két éve már művezető, az apró megoldatlan problémákra, az új tervre, a prémium­ra javasoltak névsorára, csakhogy űzze, kergesse a hazacsalogató gondolatait. A langaléta ember váratlanul, észre­vétlenül toppant elé. — Nicsak! Bakos Feri! Hát te? Hogy kerülsz ide? Hogy vagy? Legalább öt éve nem láttalak. Bakos úgy tett, mintha nagyon örül­ne, hogy találkozott Kelemen Janival, akivel esztendőkig dolgozott egy mű­helyben. Rögtön meg is hívta egy ko­nyakra. Kelemen elfogadta és megtol­dotta egy üveg sörrel. — Kísérőnek — nevetett —, mert a szódától pezseg a gyomrom. Mesélj, mi van veled? — Semmi — legyintett Bakos —, megvagyok. — Az jó. Mi bizony elég nagy baj­ban vagyunk. A lányomék építkeznek, fejetetején áll a lakásunk, mert ott laknak, a lakásleválasztás meg olyan gyorsan halad, mint a csigaházépítés. Mérgelődöm, de mit ér az! Nem hallgat­nak rám, mert ők az okosabbak! Hiába mondom, hogy én már kétszer túlestem ezen és több a tapasztalatom. Erre csak az a válasz, hogy nem engedik magukat bepalizni, mint én, nem lesznek bolon­dok, hogy borravalót adjanak, és így tovább. Kortyolt egyet és ömlött belőle a pa­nasz, a siránkozás, meg a dicsekvés is. Mondatai egymásba gabalyodtak, de ez­zel mit sem törődött. Ha megrekedt kegyetlen sebes gesztikulálással túllen­dítette magát a gubancon és mondta azt, ami eszébe jutott, közben rábökött Bakosra: különben érted, minek mond­jam tovább, de ... Bakos alig figyelt, bólogatott, mosolygott. Ivott, rágyújtott. Aztán megint ivott egy kortyot, meg újra rendelt. Kelemen Jani szóáradatá­nak egyenetlen zenéje elzsongítóttá. Bába Mihály: ^£)ereó haj na (oh — Feri — koppant az asztalon Kele­men bütykös ujja. — Te nem is fi­gyelsz rám. Igaz, sokat is dumáltam, de most már halljam mi van veled, vele­tek, a családdal? — Semmi — mondta Bakos —, a szo­kásos. Azt biztosan tudod, hogy két éve már művezető vagyok, a forgácsolóban. — Hallottam, örültem is neki, mert tudom, hogy mennyit görnyedtél a könyvek mellett... — Máskülönben megvagyunk — mondta gyorsan Bakos, mert félt, hogy Kelímen hajnalig nem hagyja abba a megkezdett mondatot. — Asszonytársad? — Meghalt. OiySÜ közösösen mondta ezt, hogy Kelemen hosszú nyakán ingadozó fejét hátrakapta. — Hogyhogy? — Baleset. Autóbaleset. — Kocsitok volt? — Nem, nem. Kelemen megrázta Bakos karját. — Beszélj már, az istenit neki, úgy kell belőled minden szót kiszedni. Én őszintén elmondtam neked mindent. Te meg — legyintett dühösen. — Nézd, Jani, nem olyan egyszerű ez. Messziről kellene kezdenem, de mindjárt záróra. Ott kezdődött, vagy inkább: akkor kezdett mélyülni a szakadék köztem meg a feleségem között, amikor meg­engedtük. hogy a vejemék odaköltözze­nek, amíg nem lesz lakásuk. Pokol lett minden köröttem. Szemrehányást, szem­rehányás után kaptam. Hogy belőlem sohasem lett volna ember, ha nem se­gít ő, mármint a feleségem. Szóval neki köszönhetek mind,ént. És soha nem kö­szöntem meg neki, nem vittem virágot, nem leptem meg ajándékkal, nem vit­tem külföldre, és így tovább. Azt per­sze elfelejtette, hogy az arany karpere­cét, amit neki vettem, nem hordta, el­ajándékozta. Tegye, az övé. gondoltam, de aztán izzadtság szagú voltam. Hogy a vejem félmeztelenül lófrált a lakás­ban arra nem volt szava. — Hülyeség — nevetett Kelemen. — Az volt, valóban, de jött más is. Hol a prémium? Miért csak ennyit, meg annyit kaptál, biztosan elittam, mások­nak fizetgettem, miközben ő fogához ver minden garast. — Hülyeség — morogta Kelemen. — Az. Sajnos én is csak későn döb­bentem rá, hogy mindaz, amit a fejem­hez vágott, egy farkasveremre dobott háló volt. Fél éve annak pontosan, hogy rendőrök kerestek az üzemben. Elvit­tek, hogy ismerjek fel egy halottat. Fel­ismertem. A feleségem volt. Egy össze- roncsolódott kocsi első üléséről szedték ki. öt, meg a vezetőt. Az egyik lakóte­lepünkön. Egy teherautó roncsolta szét a kocsit. Megértettem mindent. Vagy legalábbis sok mindent. Csak azt kér­tem a rendőrségen, hogy a gyerekeknek mondják azt, hogy egy autó elütötte. Rendben Is lett volna minden, de a gye­rekek megkérdezték: Hol? Megmond­ták. Azóta százszor megkérdezték tő­lem is: Mit keresett hét órakor anya az új lakótelepen? Mikor a munkahe­lye a város másik végében volt. Vállat vontam, széttártam a karomat, hallgat­tam. Azóta is e?t teszem, ha ez a kér­dés elhangzik. Szerettem. Nem akarom, hogy csalódjanak benne a gyerekek, mert az szörnyű lenne. Érted, Kelemen Jani? Érted? Dehogy érted! Eiőrehajclv, hogy megragadja Kele­men kabátját, de az elhúzódott, felállt és elinalt a kijárat felé, amikor Bakos ökle csattant az asztalon. — Mi történt? — sietett oda a fel­szolgálónő. — Semmi — mondták a szomszéd asztalnál ülő fiatalok. — Az ipsének meghalt a felesége. Egy autó ütötte el. Ha jól értettük. — Szegény — mondta a felszolgálónő és visszahúzódott. Bakos meg öklére hajtotta a fejét, megborzongott, mint a deres hajnalo­kon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom