Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-21 / 221. szám
Őszül az idő Még sok a vendég Indulás előtt a túlsó partra. A várossal ismerkedőkre még tűz a nap, de a nyárutó egyre szeszélyesebb. A Pokolsziget fáiról már átvillannak az ősz varázslatos színei. Gyakran erősödik a szél, s apró hullámok szaladnak a Duna széles víztükrén a part felé. A fodrozódó víz hangos csobba- násokkal öleli körül a part barna köveit, és az Isaszeg sétahajó oldalán nagyokat tocs- csan, fecseg gyönyörűen. A révállomáson még élénk a forgalom, a komp hatalmas gyomra szívélyesen fogadja magába a túlsó partra igyekvőket. Az állomás vezetőjét, Tor Györgyöt kérdezem; — Hogyan készülnek a közelgő őszi, téli forgalom lebonyolítására ? — Igyekszünk mind a személy-. mind a teherforgalom zavartalan lebonyolítását biztosítani. Az őszi, téli hónapokra semmilyen korlátozást nem tervezünk, és amennyiben a jégzajlás engedi, egész télen közlekedünk. A kimondott téli hónapokra a Toldi önjáró telelőbe vonul. Ez idő alatt a fórgalmat egy hagyományos, 50 tonnás komppal .biztosítjuk. Mi a következő évszak, a tavaszi forgalom beindulását várjuk izgalommal, mert a tervek szerint akkor helyezzük üzembe a Balatonfüredi Hajógyárban épülő 150 tonnás kompunkat. Hancsovszki János felvétele Járataink indulása a nap kelte és a nap nyugta szerint változik. Pillanatnyilag öt óra ötven perckor indul az első és tizennyolc óra ötvenöt perckor az utolsó járat. Surányi János VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁC! JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM 1982. SZEPTEMBER 21., KEDD Mégy százalékkal kamatozik Korszerű, célszerű, terjed if Munkaidőben lehet csak OTP-ügyeket intézni? Mié.rt nagy hónap elején a sorbanál- lás? Ki rendelkezhet úgynevezett lakossági csekkel? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre várták a választ azok, akik csütörtökön délután öszIfjúgárdísták fehér szskfűvel Névadó a tanácsházán Az egyik első, fontos állomás Ritka esemény színhelye volt a múlt hét végén a városi tanács nagyterme. Csinosan öltözött ifjúgárdisták csoportja fehér szegfüvei a kézben ült a városatyák székein. A főhelyen pedig az anyakönyvvezetővel szemben Rup- rekt László és felesége Lacikával, akinek a tiszteletére és névadására megjelentek a városunk KISZ- és úttörővezetői. Az ifjúgárdisták pedig azért voltak ott, mert a boldog édesapa tizenöt éven át a parancsnokuk volt. A bensőséges, szép, tartalmas és nagy gonddal rendezett névadót a Családi és Társadalmi Ünnepeket Rendező Iroda szervezte. Az anyakönyvvezető bevezetője utón az Árpád úti iskola úttörői köszöntötték a Négy utalvány nyert Az előfizetéses lottó ráadás jelmondattal meghirdetett — Vácott forgalomba hozott — augusztus havi előfizetéses lottószelvényekre a következő, rendkívüli jutalmakat sorsolták ki: Harmincezer forintos vásárlási utalványt nyert a 76 910 870 számú szelvény. Húszezer forintos vásárlási utalványt nyert: 76 924 057 — 80 893 344 és a 80 959 279 számú szelvény. A nyertes szelvényeket szeptember 23-ig lehet leadni a Széchenyi utcai lottózóban. Ruprekt házaspárt és Lacikát. Benei Zsuzsa: „Anya dúdolja” című versének meghallgatása után az édes- és névadó szülők fogadalmat tettek arra, hogy a legnagyobb törődéssel nevelik majd a gyermeket. Elhangzott a Himnusz, az anyakönyv aláírása következett, majd az úttörők hímzett kék nyakkendőt adtak át' Lacikának, amelyen a „Névadásod emlékére" felirat, és a nap dátuma volt olvasható. A névadó beszédet Szabó Györgyi, az ifjúgárda városi parancsnoka tartotta. „Ma azért jöttünk itt össze, hogy magunk közé fogadjuk ezt a kisfiút, hogy megkapja a nevét amelyen szólítani fogjuk, ismerni, szeretni, melyen számon tartjuk és megkülönböztetjük őt az emberek nagy forgatagában.” A névadó utolsó perceiben az úttörők és ifjúgárdisták gratuláltak a szülőknek, s jókívánságaik közepette átadták a fehér szegfűszálakat. Hátul az egyik széken néhány pillanatra árván maradt a teás cumis üveg. A biztonsági tartalék bevetésére nem került sor, mert Lacika a helyzethez ülő komolysággal „viselkedett”. V. M. szejöttek a Váci Szakszervezetek Szakmaközi Bizottsága meghívására, a Lenin úti székház emeleti tanácskozótermébe. Az értekezleten részt vett Fülöp Árpádné, a városi párt- bizottság munkatársa és Köő Katalin, az OTP Pest megyei Igazgatóságának képviselője is. Az OTP fizeti Endrődi Imre, az Országos Takarékpénztár Váci Járási Fiókjának a vezetője tartotta a vitaindítót. Elmondta, hogy fiókuknál már korábban lehetővé vált, hogy váci lakosok átutalási betétszámlát nyithassanak, s nemrégen ezt kiter- I jesztették Nagymarosra, Verőcemarosra, Sződligetre és Gödre is. A zebegényi és a szobi lakosok a szobi OTP-fióknál vehetik igénybe ezt a szolgáltatást. Az átutalási betétszámla korszerű, mert a családok kényelmét szolgálja, s célszerű, mert megbízható szolgáltatást nyújt. Nem kell számon tartani a különböző befizetési kötelezettségek időpontjait, az OTP fizeti a megbízó helyett a televízió előfizetési díját, a gáz-, távbeszélő-, villanyszámlát, sajtótermék-előfizetéseket s más megbízásokat. Az átutalási betétszámla nagyobb betétek elhelyezésére is alkalmas, s ez évi négy százalékkal kamatozik. A munkahely levonja Sajnos mindent nem sikerült ezzel a jó módszerrel megoldani. Az óvodai és az iskolai kötelezettségek összege a hiányzásoktól függően havonként módosul, s egyelőre az OTP-nek nem tudnak olyan kimutatást adni, melynek alapján átutalhatná ezeket az összegeket is. Így azután a hónap első napjaiban nagy a Hói fe?em az igazi barátság? Visszatérnek az emlékképek V annak olyan élmények, érzelmi hatások, melyek később érnek meg az emberben. Képei felélénkülnek, újra meg újra elgondolkodunk, el-el tűnődünk azon, amit láttunk, hallottunk. — Zenekar, vers, nagygyűlés. Volt, aki hangosan is megfogalmazta, néha még az én fejemben is meg-meg- fordult. 'Nem ez a lényeg a mi racionális korunkban, ellentétben azokkal a régi időkkel, amikor még például a munkáskórus politikai mozgalmak elindítója is volt a műsoraival kiváltott érzelmi hatások által. Inkább a közös munka a politikában, kooperáció azokban az ipari, gazdasági ágazatokban, melyekben érdemes. Itt teremjen az igazi barátság. Ilyen, s valljuk be, reális gondolatokat érlel magában az ember, de ebből kifelejti az érzelmi szféra törvényeit, ami nélkül a ráció mechanizmusa nem kezd el működni. Az ember hazaszalad átöltözni. A tükör előtt eltűnődik, hogy a nyárias melegben kössön-e nyakkendőt, szandált vegyen-e a lábára, vagy cipőt, s végül, hogy a szandál mellett döntött, sokáig csereberéli a zoknijait, mert nem tudja eldönteni, melyik szín lenne jó a nadrágéhoz. Aztán kilép az utcára, ahol már lobognak a nemzeti zászlók, a bolgár is, a magyar Is, s pattogó ritmusokat közvetítenek a hangszórók. Az utca csupa szín, zsongás, lüktetés. És ekkor ismét felidézi az emlékezet azt a szép Kosztolányi Dezső-verset, melyben a zászlót az emberi lélekhez hasonlítja („Lelkem nem bot és vászon / lágy zászló”). D oktor úr, mi ez? — kérdezhetnénk az idegorvostól, a pszichológustól. — Nincsen, kérem szépen, bánatom, eddig azt hittem, rendben vannak az idegeim, s most nem értem a jelenséget. Szólt, kérem szépen, a zene, elhangzott Váci Mihálynak az a gyönyörű verse — hisz biztosan tetszik ismerni —, a „Méltó hatalmat”. Ó, ez a finom lelkű esztéták által annyit vitatott Váci Mihály! Ez a magyar Majakovszkij. De tudta, de ismerte a nép, a népek vágyait, gondolatait. Aztán a DTVSZ-induló. Először halkan, aztán erőteljesebben kezdték énekelni az emberek a hátam mögött. Talán régi ifik voltak, vagy csak az érzelmi azonosulás? Hát kérem, valami szorongatta a mellkasomat, s mintha nemcsak az én szemem lett volna fényesebb, hanem néhány körülöttem állóé is. Optikai csalódás lenne? Hát mondja meg, doktor úr: mi ez lélektanilag? Nem tudom, milyen választ kapnék. Talán széttárná a karját a tekintélyes lélekbúvár, és azt mondaná, hogy van olyan emberi alkat, akit a könnyekig meg tud hatni a szép, a nemes. G ondoljuk meg:, ősapáink, nagyapáink, nemzedékeink nagy álma volt ez valaha. Két nép fiai, akik egymás szavait csak tolmács útján értik, de érzéseit, örömeit, gondjait, vágyait, céljait annál jobban. Ott voltak, ott a téren, s eddigi közös győzelmeiket ünnepelték, közös céljaik mellett tettek fogadalmat. Még a kos- suthi gondolat is az eszünkbe juthatott, hisz nem hiába ál- mondta meg a Duna menti népek összefogását. — Hol tanultál meg ilyen jól magyarul? — Bolgár—magyar szakos vagyok az ELTE-n. — Milyen pályát választasz? — Fordítás, meg tolmácsolás. — Irodalmi hajlamok? — Inkább más. / — Gondolod, hogy lenne elég munkád odahaza? Mire használják ott a mi nyelvünket a nagy világnyelvek mellett? — Majd kiderül. Nekivágok. Tetszik. Haladunk a. sorban a művelődési' központ felé. Az út szélén sorfalat állnak az úttörők, kis papírzászlócskáikat lobogtatva, integetve. Aztán odabent várjuk, hogy felleb- benjen a függöny, s én különösen várom, mert ahol délszláv zene szól, ahol a kólót ropják a lábak, engem még elkergetni sem lehet. Micsoda színek, micsoda gazdag díszítés a fiúk s a gyönyörű lányok ruháin! Számunkra különösen érdekes világ ez. A dob ütemére pergő tánc talán macedón eredetű? Furulya, sonkahegedű, kecskeduda. Ismerős hangszerek. A pásztortánc vagy a pásztorbotoló náluk is ismeretes. Tessék, árva- lányhajas, gyöngyösbokrétás nacionalisták! Akik azt hirdettétek valaha, hogy csak a magyar tud igazán táncolni és dalolni. Hát tudunk, igaz, de nemcsak» mi, hanem mások is. Például a mi bolgár vendégeink. A műsoruk után legszívesebben kimentem volna a teremből, hogy a Tápiómente együttes magyar műsora ne oltsa ki belőlem az élmény hatását. Nem mintha őket lebecsülném, sőt örömömre is szolgált, hogy megismerhettem őket, s különösen tetszett nemesen egyszerű, a táj viseletét híven reprezentáló jelmezük is. Csak erre szívesebben választottam volna egy másik alkalmat. •k Barátságról, testvériségről szóltak a köszöntők este a Komócsin kollégiumban rendezett találkozón is. Fél tizenegyet mutatott a bazilika órája, s Ali Baharev jó barátom, a váci pedagógus, aki most hazája nyelvén tolmácsolhatott, rávett, hogy autóbusszal menjünk haza. Pedig szívesen sétáltam volna most végig újra átélve hazáig mindent, s közben talán lett volna időm megkérdezni azt is útközben, hogy mondják bolgárul: A viszontlátásra! Kovács T. István postai sorbaállás. A kérdésekre válaszolva az igazgató elmondta, hogy a minimális utolsó napi érdeklődés miatt országosan megszüntették a szombati ügyeletet náluk, ugyanakkor csütörtökön meghosszabbított műszakban, 16 óra 45 percig állnak az ügyfelek rendelkezésére. Tehát nem indokolt a munkahelyről való eltávozás azzal, hogy az illető OTP-ügyét megy intézni. A szolgáltatás további bő*- vítését jelenti az, amikor a dolgozók béréből levonja a munkáltató a meghatározott havi összeget s azt ő utalja át a takarékpénztárnak. A Forte, a Taurus, a Híradástechnika, a CEMOV, a Vízmű és az Izzó megkötötte már az ilyen irányú keretszerződést, máshol még ellenállásba ütköztek, pedig az OTP díjazza ezeket a külön munkákat. A cél itt is a készpénzkímélő forgalom növelése. Kímélik a pénzt Üjabb kérdésekre válaszolva Endrődi Imre ismertette a lakosságcsekkek előnyeit, ehhez azonban 10 ezer forint befizetett pénz szükséges. Kérte az üzemek képviselőit: szorgalmazzák munkahelyükön az Országos Takarékpénztár nyújtotta szolgáltatásokat. Ha igénylik, az OTP szívesen ad helyszíni felvilágosítást. A szakmaközi bizottság nevében Lencsés József titkár köszönte meg a tájékoztatást. Papp Rezső Vác, Pf. 32. Legyen közkincs a Kálvária Szombat délután 4 éves kisfiam elém áll. Anyuci, menjünk sétálni a maláriára. Hosz- szas nyomozás után kiderült hogy ez mit is jelent. Az ő maláriája a Kálvária. Hát menjünk. Gyönyörű napsütéses szombat délután érdemes egy rövid sétát tenni. De bizony a látvány nem gyönyörű. Első látásra szemét, gaz és rendetlenség fogad. Ezután meg három vérmes kutya. Amitől nemcsak kisfiam, de én is megrettentem. így sétánk hamar véget ért. Később megtudtam, jogos volt a félelmünk. Megharapott a kutya ott már sétálót és rendőrt egyaránt. Kár, hogy a szép idegenforgalmi látványnak sem utolsó épül* ilyen állapotban van. Vác szépségei közé tartozik, azaz változott a Kálvária. Építész ismerősöm szerint fel becsülhetetlen értékű, mi több, gyönyörű látvány nyílik onnét a városra. Óvjuk, védjük, tegyük rendbe, még mielőtt tönkremegy. Hiszem, hogy . akadna egy olyan intézmény, melynek KISZ-tagjai örömmel vállalnák rendbehozatalát, vagy éppen a Kommunális Intézmény, mely a domb alatt helyezkedik el. Sürgősen tenni kellene valamit, mielőtt a kutyák még nagyobb bajt okoznának. A KÖJÁL már pár hónapra elzáratta őket megfigyelésre, de mivel nem voltak veszettek, visszakerültek eredeti helyükre. Valamilyen megoldást biztosan lehetne találni. Oszaczky Jánosné Vác, Nógrádi u. 11. Sok a látogató Népszerű forma Évente négy fórumot rendez az Egyesült Izzó művelődési bizottsága az érdeklődőknek különböző témákban. Az idén a nők fórumát a külpolitikai fórum követte, ahol Chrudinák Alajos adott tájékoztatót a külpolitikai eseményekről. Ezt követően szeptember 30-án sportfórumra kerül sor, ahol Mészöly Kálmán és Garaba Imre szövetségi kapitány válaszol az érdeklődők kérdéseibe. Októberben az űrhajósok. Farkas Bertalan és Magyari Béla látogatnak az izzó váci gyárába. A fórumokra minden érdeklődőt szívesen látnak a rendezők. Ahogy a vevő akarja A kisboltban jó a hangulat Váchartyánban az általános iskolával szemben van egy vegyes kiskereskedés, ahol élelmiszereket, zöldségféléket lehet kapni. A faluban szívesen fogadták a kisbolt megnyitását — és nem is csalódtak. Már kora reggel Reggel fél hetet mutatott az óra, amikor odaértem, de a tulajdonos Eck Lajosné, már a pult mögött szorgoskodott. A polcokon iüatoztak a friss kenyereit, a pult mellett ládákban várakoztak vevőre, s a zacskós tej, a kakaó és a péksütemény sem hiányzott. A tulajdonos saját személy- kocsival szerzi be az árut. Ez a szállítási mód, legalábbis élelmiszereknél, szokatlan, annyira, hogy már különböze téves elképzelések kezdtek elterjedni. Egyesek személyes ellentétekről véltek tudomást szerezni, s ezt a véleményüket nem bírták sokáig magukban tartani. — Szó sincs erről — mondja Eck Lajosné. — A szállítással voltak és vannak is problémák. Többször előfordul, hogy a tej és a pékáru késve érke zik, esetleg meg sem érkezik a faluba. Ilyen bizonytálar áruellátássá! a magánkereskedő nem él meg. Ezért aztán saiát kocsimon elhozom s szükséges 100—120 liter teje* a 120 kg kenyeret és mintegy 300 darab péksüteményt. Ennek az árunak nagy részét délelőtt el is adom. — Húsárut is tart? — Szaiámiféléket, de sajnos ebből nagyon rossz az ellátás A hentesárut a húsipar ^zál lítja ki egy héten kétszer, de sokszor a megrendelt mennyiségnek csak a felét hozzák. A vágóhídon pedig kisiparosnak nem adnak ki árut. Ügyhogy ez a termék nálam is akadozik, olykor hiánycikk. Késő délutánig volt dolgom a faluban, s amikor az állomásra mentem, a bolt előtt megkérdeztem néhány vásárlót az üzletről. — Nagyon jó, hogy megnyílt az a kisbolt, mert itt már hét óra előtt mindig van kenyér, tej, zsemle. A nagyboltban sokkal később vehettem ezt meg, mivel az csak 8 órakor nyit, és akkor még nem biztos, hogy van áru. Ha Ibikének szólunk — így hívják a tulajdonost —. akkor elrakja a kenyeret, amíg érte jövünk — mondja Kiss Sándor. Ez törvény — A legszükségesebbeket mindig lehet itt kapni. Volt olyan eset. hogy elfogyott a tej és a kenyér, s még többen várakoztunk rá. Erre az üzletvezető kocsival bement Vácra és hozott árut — meséli Bucsá- nyi Istvánná. Egy kis üzlet, melynek nyitva tartása — reggel 6-tól 10- ig, délután 15-től 18-ig tart — alkalmazkodik a falu lakosságához, mivel friss kenyeret, tejet nem délfelé akar az ember reggelire elfogyasztani. A gyerekek is friss péksüteményt vihetnek az iskblába. Az üzletvezető is felismerte e kereskedés alapvető törvényét: ha nincs áru, nem él meg! Dénes János Köszönetnyilvánítás. Hálás köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett felesái’em. Illetve édesanyánk — Branda Ferenené — temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, és mé’v fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlapi