Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-21 / 221. szám

Őszül az idő Még sok a vendég Indulás előtt a túlsó partra. A várossal ismerkedőkre még tűz a nap, de a nyárutó egyre szeszélyesebb. A Pokol­sziget fáiról már átvillannak az ősz varázslatos színei. Gyak­ran erősödik a szél, s apró hullámok szaladnak a Duna széles víztükrén a part felé. A fodrozódó víz hangos csobba- násokkal öleli körül a part barna köveit, és az Isaszeg sé­tahajó oldalán nagyokat tocs- csan, fecseg gyönyörűen. A révállomáson még élénk a forgalom, a komp hatalmas gyomra szívélyesen fogadja magába a túlsó partra igyek­vőket. Az állomás vezetőjét, Tor Györgyöt kérdezem; — Hogyan készülnek a kö­zelgő őszi, téli forgalom le­bonyolítására ? — Igyekszünk mind a sze­mély-. mind a teherforgalom zavartalan lebonyolítását biz­tosítani. Az őszi, téli hónapok­ra semmilyen korlátozást nem tervezünk, és amennyiben a jégzajlás engedi, egész télen közlekedünk. A kimondott té­li hónapokra a Toldi önjáró telelőbe vonul. Ez idő alatt a fórgalmat egy hagyományos, 50 tonnás komppal .biztosít­juk. Mi a következő évszak, a tavaszi forgalom beindulását várjuk izgalommal, mert a tervek szerint akkor helyez­zük üzembe a Balatonfüredi Hajógyárban épülő 150 tonnás kompunkat. Hancsovszki János felvétele Járataink indulása a nap kelte és a nap nyugta szerint változik. Pillanatnyilag öt óra ötven perckor indul az első és tizennyolc óra ötvenöt perc­kor az utolsó járat. Surányi János VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁC! JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM 1982. SZEPTEMBER 21., KEDD Mégy százalékkal kamatozik Korszerű, célszerű, terjed if Munkaidőben lehet csak OTP-ügyeket intézni? Mié.rt nagy hónap elején a sorbanál- lás? Ki rendelkezhet úgyneve­zett lakossági csekkel? Ilyen és ehhez hasonló kér­désekre várták a választ azok, akik csütörtökön délután ösz­Ifjúgárdísták fehér szskfűvel Névadó a tanácsházán Az egyik első, fontos állomás Ritka esemény színhelye volt a múlt hét végén a vá­rosi tanács nagyterme. Csino­san öltözött ifjúgárdisták cso­portja fehér szegfüvei a kéz­ben ült a városatyák székein. A főhelyen pedig az anya­könyvvezetővel szemben Rup- rekt László és felesége Laciká­val, akinek a tiszteletére és névadására megjelentek a vá­rosunk KISZ- és úttörővezetői. Az ifjúgárdisták pedig azért voltak ott, mert a boldog édes­apa tizenöt éven át a parancs­nokuk volt. A bensőséges, szép, tartal­mas és nagy gonddal rendezett névadót a Családi és Társadal­mi Ünnepeket Rendező Iroda szervezte. Az anyakönyvvezető bevezetője utón az Árpád úti iskola úttörői köszöntötték a Négy utalvány nyert Az előfizetéses lottó ráadás jelmondattal meghirdetett — Vácott forgalomba hozott — augusztus havi előfizetéses lottószelvényekre a következő, rendkívüli jutalmakat sorsol­ták ki: Harmincezer forintos vásár­lási utalványt nyert a 76 910 870 számú szelvény. Húszezer forintos vásárlási utalványt nyert: 76 924 057 — 80 893 344 és a 80 959 279 szá­mú szelvény. A nyertes szelvényeket szep­tember 23-ig lehet leadni a Széchenyi utcai lottózóban. Ruprekt házaspárt és Lacikát. Benei Zsuzsa: „Anya dúdolja” című versének meghallgatása után az édes- és névadó szülők fogadalmat tettek arra, hogy a legnagyobb törődéssel neve­lik majd a gyermeket. Elhangzott a Himnusz, az anyakönyv aláírása követke­zett, majd az úttörők hímzett kék nyakkendőt adtak át' La­cikának, amelyen a „Névadá­sod emlékére" felirat, és a nap dátuma volt olvasható. A név­adó beszédet Szabó Györgyi, az ifjúgárda városi parancs­noka tartotta. „Ma azért jöttünk itt össze, hogy magunk közé fogadjuk ezt a kisfiút, hogy megkapja a nevét amelyen szólítani fog­juk, ismerni, szeretni, melyen számon tartjuk és megkülön­böztetjük őt az emberek nagy forgatagában.” A névadó utolsó perceiben az úttörők és ifjúgárdisták gratuláltak a szülőknek, s jó­kívánságaik közepette átadták a fehér szegfűszálakat. Hátul az egyik széken né­hány pillanatra árván maradt a teás cumis üveg. A biztonsági tartalék bevetésére nem került sor, mert Lacika a helyzethez ülő komolysággal „viselke­dett”. V. M. szejöttek a Váci Szakszerveze­tek Szakmaközi Bizottsága meghívására, a Lenin úti szék­ház emeleti tanácskozótermé­be. Az értekezleten részt vett Fülöp Árpádné, a városi párt- bizottság munkatársa és Köő Katalin, az OTP Pest megyei Igazgatóságának képviselője is. Az OTP fizeti Endrődi Imre, az Országos Takarékpénztár Váci Járási Fiókjának a vezetője tartotta a vitaindítót. Elmondta, hogy fiókuknál már korábban lehe­tővé vált, hogy váci lakosok átutalási betétszámlát nyithas­sanak, s nemrégen ezt kiter- I jesztették Nagymarosra, Verő­cemarosra, Sződligetre és Göd­re is. A zebegényi és a szobi lakosok a szobi OTP-fióknál vehetik igénybe ezt a szolgál­tatást. Az átutalási betétszámla kor­szerű, mert a családok kényel­mét szolgálja, s célszerű, mert megbízható szolgáltatást nyújt. Nem kell számon tartani a kü­lönböző befizetési kötelezettsé­gek időpontjait, az OTP fizeti a megbízó helyett a televízió előfizetési díját, a gáz-, táv­beszélő-, villanyszámlát, saj­tótermék-előfizetéseket s más megbízásokat. Az átutalási be­tétszámla nagyobb betétek el­helyezésére is alkalmas, s ez évi négy százalékkal kamato­zik. A munkahely levonja Sajnos mindent nem sikerült ezzel a jó módszerrel megol­dani. Az óvodai és az iskolai kötelezettségek összege a hiányzásoktól függően havon­ként módosul, s egyelőre az OTP-nek nem tudnak olyan kimutatást adni, melynek alapján átutalhatná ezeket az összegeket is. Így azután a hó­nap első napjaiban nagy a Hói fe?em az igazi barátság? Visszatérnek az emlékképek V annak olyan élmények, érzelmi hatások, melyek később érnek meg az ember­ben. Képei felélénkülnek, új­ra meg újra elgondolkodunk, el-el tűnődünk azon, amit lát­tunk, hallottunk. — Zenekar, vers, nagygyű­lés. Volt, aki hangosan is megfogalmazta, néha még az én fejemben is meg-meg- fordult. 'Nem ez a lényeg a mi racionális korunkban, el­lentétben azokkal a régi idők­kel, amikor még például a munkáskórus politikai moz­galmak elindítója is volt a műsoraival kiváltott érzelmi hatások által. Inkább a közös munka a politikában, koope­ráció azokban az ipari, gaz­dasági ágazatokban, melyek­ben érdemes. Itt teremjen az igazi barátság. Ilyen, s vall­juk be, reális gondolatokat érlel magában az ember, de ebből kifelejti az érzelmi szféra törvényeit, ami nélkül a ráció mechanizmusa nem kezd el működni. Az ember hazaszalad átöl­tözni. A tükör előtt eltűnő­dik, hogy a nyárias melegben kössön-e nyakkendőt, szan­dált vegyen-e a lábára, vagy cipőt, s végül, hogy a szandál mellett döntött, sokáig csere­beréli a zoknijait, mert nem tudja eldönteni, melyik szín lenne jó a nadrágéhoz. Aztán kilép az utcára, ahol már lobognak a nemzeti zászlók, a bolgár is, a magyar Is, s pattogó ritmusokat közvetíte­nek a hangszórók. Az utca csupa szín, zsongás, lüktetés. És ekkor ismét felidézi az emlékezet azt a szép Kosztolá­nyi Dezső-verset, melyben a zászlót az emberi lélekhez ha­sonlítja („Lelkem nem bot és vászon / lágy zászló”). D oktor úr, mi ez? — kér­dezhetnénk az idegorvos­tól, a pszichológustól. — Nin­csen, kérem szépen, bánatom, eddig azt hittem, rendben van­nak az idegeim, s most nem ér­tem a jelenséget. Szólt, kérem szépen, a zene, elhangzott Vá­ci Mihálynak az a gyönyörű verse — hisz biztosan tetszik ismerni —, a „Méltó hatal­mat”. Ó, ez a finom lelkű esz­téták által annyit vitatott Vá­ci Mihály! Ez a magyar Maja­kovszkij. De tudta, de ismerte a nép, a népek vágyait, gondo­latait. Aztán a DTVSZ-induló. Először halkan, aztán erőtelje­sebben kezdték énekelni az emberek a hátam mögött. Ta­lán régi ifik voltak, vagy csak az érzelmi azonosulás? Hát ké­rem, valami szorongatta a mellkasomat, s mintha nem­csak az én szemem lett volna fényesebb, hanem néhány kö­rülöttem állóé is. Optikai csa­lódás lenne? Hát mondja meg, doktor úr: mi ez lélektanilag? Nem tudom, milyen választ kapnék. Talán széttárná a kar­ját a tekintélyes lélekbúvár, és azt mondaná, hogy van olyan emberi alkat, akit a könnyekig meg tud hatni a szép, a nemes. G ondoljuk meg:, ősapáink, nagyapáink, nemzedéke­ink nagy álma volt ez valaha. Két nép fiai, akik egymás sza­vait csak tolmács útján értik, de érzéseit, örömeit, gondjait, vágyait, céljait annál jobban. Ott voltak, ott a téren, s ed­digi közös győzelmeiket ünne­pelték, közös céljaik mellett tettek fogadalmat. Még a kos- suthi gondolat is az eszünkbe juthatott, hisz nem hiába ál- mondta meg a Duna menti népek összefogását. — Hol tanultál meg ilyen jól magyarul? — Bolgár—magyar szakos vagyok az ELTE-n. — Milyen pályát választasz? — Fordítás, meg tolmácso­lás. — Irodalmi hajlamok? — Inkább más. / — Gondolod, hogy lenne elég munkád odahaza? Mire használják ott a mi nyelvün­ket a nagy világnyelvek mel­lett? — Majd kiderül. Nekivágok. Tetszik. Haladunk a. sorban a mű­velődési' központ felé. Az út szélén sorfalat állnak az úttö­rők, kis papírzászlócskáikat lo­bogtatva, integetve. Aztán odabent várjuk, hogy felleb- benjen a függöny, s én külö­nösen várom, mert ahol dél­szláv zene szól, ahol a kólót ropják a lábak, engem még elkergetni sem lehet. Micsoda színek, micsoda gazdag díszí­tés a fiúk s a gyönyörű lá­nyok ruháin! Számunkra kü­lönösen érdekes világ ez. A dob ütemére pergő tánc talán macedón eredetű? Furulya, sonkahegedű, kecskeduda. Is­merős hangszerek. A pásztor­tánc vagy a pásztorbotoló ná­luk is ismeretes. Tessék, árva- lányhajas, gyöngyösbokrétás nacionalisták! Akik azt hirdet­tétek valaha, hogy csak a ma­gyar tud igazán táncolni és dalolni. Hát tudunk, igaz, de nemcsak» mi, hanem mások is. Például a mi bolgár vendége­ink. A műsoruk után legszíve­sebben kimentem volna a teremből, hogy a Tápiómente együttes magyar műsora ne oltsa ki belőlem az élmény ha­tását. Nem mintha őket lebe­csülném, sőt örömömre is szol­gált, hogy megismerhettem őket, s különösen tetszett ne­mesen egyszerű, a táj viseletét híven reprezentáló jelmezük is. Csak erre szívesebben vá­lasztottam volna egy másik al­kalmat. •k Barátságról, testvériségről szóltak a köszöntők este a Komócsin kollégiumban ren­dezett találkozón is. Fél tizen­egyet mutatott a bazilika órá­ja, s Ali Baharev jó barátom, a váci pedagógus, aki most hazája nyelvén tolmácsolha­tott, rávett, hogy autóbusszal menjünk haza. Pedig szívesen sétáltam volna most végig új­ra átélve hazáig mindent, s közben talán lett volna időm megkérdezni azt is útközben, hogy mondják bolgárul: A vi­szontlátásra! Kovács T. István postai sorbaállás. A kérdések­re válaszolva az igazgató el­mondta, hogy a minimális utolsó napi érdeklődés miatt országosan megszüntették a szombati ügyeletet náluk, ugyanakkor csütörtökön meg­hosszabbított műszakban, 16 óra 45 percig állnak az ügyfe­lek rendelkezésére. Tehát nem indokolt a munkahelyről való eltávozás azzal, hogy az ille­tő OTP-ügyét megy intézni. A szolgáltatás további bő*- vítését jelenti az, amikor a dolgozók béréből levonja a munkáltató a meghatározott havi összeget s azt ő utalja át a takarékpénztárnak. A Forte, a Taurus, a Híradástechnika, a CEMOV, a Vízmű és az Izzó megkötötte már az ilyen irá­nyú keretszerződést, máshol még ellenállásba ütköztek, pe­dig az OTP díjazza ezeket a külön munkákat. A cél itt is a készpénzkímélő forgalom nö­velése. Kímélik a pénzt Üjabb kérdésekre válaszol­va Endrődi Imre ismertette a lakosságcsekkek előnyeit, eh­hez azonban 10 ezer forint be­fizetett pénz szükséges. Kérte az üzemek képviselőit: szorgal­mazzák munkahelyükön az Országos Takarékpénztár nyúj­totta szolgáltatásokat. Ha igénylik, az OTP szívesen ad helyszíni felvilágosítást. A szakmaközi bizottság ne­vében Lencsés József titkár köszönte meg a tájékoztatást. Papp Rezső Vác, Pf. 32. Legyen közkincs a Kálvária Szombat délután 4 éves kis­fiam elém áll. Anyuci, men­jünk sétálni a maláriára. Hosz- szas nyomozás után kiderült hogy ez mit is jelent. Az ő maláriája a Kálvária. Hát menjünk. Gyönyörű napsüté­ses szombat délután érdemes egy rövid sétát tenni. De bi­zony a látvány nem gyönyö­rű. Első látásra szemét, gaz és rendetlenség fogad. Ezután meg három vérmes kutya. Amitől nemcsak kisfiam, de én is megrettentem. így sé­tánk hamar véget ért. Később megtudtam, jogos volt a félelmünk. Meghara­pott a kutya ott már sétálót és rendőrt egyaránt. Kár, hogy a szép idegenforgalmi lát­ványnak sem utolsó épül* ilyen állapotban van. Vác szépségei közé tartozik, azaz változott a Kálvária. Építész ismerősöm szerint fel becsülhetetlen értékű, mi több, gyönyörű látvány nyílik onnét a városra. Óvjuk, véd­jük, tegyük rendbe, még mielőtt tönkremegy. Hiszem, hogy . akadna egy olyan in­tézmény, melynek KISZ-tagjai örömmel vállalnák rendbeho­zatalát, vagy éppen a Kommu­nális Intézmény, mely a domb alatt helyezkedik el. Sürgősen tenni kellene valamit, mielőtt a kutyák még nagyobb bajt okoznának. A KÖJÁL már pár hónapra elzáratta őket megfi­gyelésre, de mivel nem voltak veszettek, visszakerültek ere­deti helyükre. Valamilyen megoldást biztosan lehetne ta­lálni. Oszaczky Jánosné Vác, Nógrádi u. 11. Sok a látogató Népszerű forma Évente négy fórumot rendez az Egyesült Izzó művelődési bizottsága az érdeklődőknek kü­lönböző témákban. Az idén a nők fórumát a külpolitikai fórum követte, ahol Chrudinák Alajos adott tájékoztatót a külpolitikai eseményekről. Ezt követően szeptember 30-án sportfórumra kerül sor, ahol Mészöly Kálmán és Garaba Imre szövetségi kapitány vála­szol az érdeklődők kérdéseibe. Októberben az űrhajósok. Far­kas Bertalan és Magyari Béla látogatnak az izzó váci gyárá­ba. A fórumokra minden ér­deklődőt szívesen látnak a ren­dezők. Ahogy a vevő akarja A kisboltban jó a hangulat Váchartyánban az általános iskolával szemben van egy vegyes kiskereskedés, ahol élelmiszereket, zöldségféléket lehet kapni. A faluban szíve­sen fogadták a kisbolt meg­nyitását — és nem is csalód­tak. Már kora reggel Reggel fél hetet mutatott az óra, amikor odaértem, de a tulajdonos Eck Lajosné, már a pult mögött szorgoskodott. A polcokon iüatoztak a friss ke­nyereit, a pult mellett ládák­ban várakoztak vevőre, s a zacskós tej, a kakaó és a pék­sütemény sem hiányzott. A tulajdonos saját személy- kocsival szerzi be az árut. Ez a szállítási mód, legalábbis élelmiszereknél, szokatlan, annyira, hogy már különböze téves elképzelések kezdtek el­terjedni. Egyesek személyes ellentétekről véltek tudomást szerezni, s ezt a véleményüket nem bírták sokáig magukban tartani. — Szó sincs erről — mondja Eck Lajosné. — A szállítással voltak és vannak is problé­mák. Többször előfordul, hogy a tej és a pékáru késve érke zik, esetleg meg sem érkezik a faluba. Ilyen bizonytálar áruellátássá! a magánkeres­kedő nem él meg. Ezért aztán saiát kocsimon elhozom s szükséges 100—120 liter teje* a 120 kg kenyeret és mintegy 300 darab péksüteményt. En­nek az árunak nagy részét dél­előtt el is adom. — Húsárut is tart? — Szaiámiféléket, de sajnos ebből nagyon rossz az ellátás A hentesárut a húsipar ^zál lítja ki egy héten kétszer, de sokszor a megrendelt mennyi­ségnek csak a felét hozzák. A vágóhídon pedig kisiparosnak nem adnak ki árut. Ügyhogy ez a termék nálam is akado­zik, olykor hiánycikk. Késő délutánig volt dolgom a faluban, s amikor az állo­másra mentem, a bolt előtt megkérdeztem néhány vásárlót az üzletről. — Nagyon jó, hogy megnyílt az a kisbolt, mert itt már hét óra előtt mindig van kenyér, tej, zsemle. A nagyboltban sokkal később vehettem ezt meg, mivel az csak 8 órakor nyit, és akkor még nem biz­tos, hogy van áru. Ha Ibiké­nek szólunk — így hívják a tulajdonost —. akkor elrakja a kenyeret, amíg érte jövünk — mondja Kiss Sándor. Ez törvény — A legszükségesebbeket mindig lehet itt kapni. Volt olyan eset. hogy elfogyott a tej és a kenyér, s még többen vá­rakoztunk rá. Erre az üzletve­zető kocsival bement Vácra és hozott árut — meséli Bucsá- nyi Istvánná. Egy kis üzlet, melynek nyit­va tartása — reggel 6-tól 10- ig, délután 15-től 18-ig tart — alkalmazkodik a falu la­kosságához, mivel friss kenye­ret, tejet nem délfelé akar az ember reggelire elfogyasztani. A gyerekek is friss péksüte­ményt vihetnek az iskblába. Az üzletvezető is felismerte e kereskedés alapvető törvényét: ha nincs áru, nem él meg! Dénes János Köszönetnyilvánítás. Hálás kö­szönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett felesái’em. Illetve édesanyánk — Branda Ferenené — temetésén megjelentek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek, és mé’v fájdalmunkban osztoztak. A gyá­szoló család. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlapi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom