Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-10 / 186. szám

1982. AUGUSZTUS 10., KEDD xMiUm Sok kicsi sokra megy Szegecselt mérce, romló áru Ha másnak nem is, de né­hány százasnak lennie kell egy társadalmi ellenőr pénz­tárcájában, hogy próbavá­sárlásra adhassa fejét. Ezen a hétköznapon amikor útnak indultunk a váci járásban Still Róbert, Pazdernyik Já­nos és Vereb Gyula szak- szervezeti kereskedelmi el- $ lenőrökkel, valamennyiük § erszényében ott lapult némi készpénz. Első utunk az egyik igen for­galmas élelmiszerbolthoz veze­tett. A váci élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalat 114. számú boltja előtt 8—10 kocsi parkolt, s bent az üzletben is voltak jócskán. Kosarat fogtunk, mint­ha vásárlók lennénk. A különb­ség csupán annyi volt közöt­tünk, hogy miután fizettünk, az ellenőrök elővették igazolvá­nyaikat és az üzletvezetőt kér­ték. Csalafinta mérleg Tóth Istvántól, a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsának munkatársától — aki szintén velünk tartott — megtudtam: a megyében a társadalmi ellen­őrök száma megközelíti az 500- at. Bekapcsolódnak a célfelada­tok megoldásába is. A népi el­lenőröktől az különbözteti meg őket — többek között —, hogy amennyiben valahol szabályta­lanságra lelnek, azt azonnal jegyzőkönyveztetik, sőt, intéz­kedhetnek is, ha a szükség úgy kívánja. Az ellenőrök között Still Ró­bert már veteránnak számít. Harminc éve ez a munkája, több kitüntetés és dicséret il­lette már. Legutóbb éppen a Belkereskedelmi Minisztérium kiváló dolgozója lett. Így az­után nem csoda, ha az élelmi­szerboltban hamarosan ő vette át az irányítást. A megvásárolt áru, most már Budavári János- né üzletvezető jelenlétében, is­mét a mérlegre került. Ám fur­csa mód csalafinta ez a mérleg; mutatója már üresen is 1 de­kán áll. A jó szemű ellenőr azonnal észreveszi, a mérleg egyik oldala alá törölközőt tet­tek. Így azután könnyen „téved” az elárusító kislány. Az ebből adódó összeg a végelszámolás után ugyan csupán 80 fillért jelentett, de ha belegondolunk, hogy milyen forgalmas ez a bolt — bizony azonnal érvényes a régi mondás; sok kicsi sokra megy! Amíg az árukat ellenőrizték, befutott a Pest megyei Zöldért váci kirendeltségének kocsija is, friss gyümölcsöt szállított. Still Róbert segített az üzlet­vezetőnek az átvételnél. Itt is azonnal turpisságra bukkant. Amíg limitlapon az F jelű őszi­barack 4 forint 50 filléres, a másodosztályú paradicsom 8 forintos kilónkénti árat kapott az árjegyzéken az őszibarack kilónként 6 forintjával jelent meg, a paradicsom pedig 10-ért. Természetes hát, hogy mind­két zöldségfaját leárazták. A jegyzőkönyvbe — melyet a tár­sadalmi ellenőrök írtak — még bekerült jó néhány észrevétel. Többek között az, hogy a fa­gyasztott levelestészta, a hasáb- burgonya és a gyümölcskrém már a hűtőben romlásnak in­dult. — Gyakori nálunk az áram­szünet — mentegetőzött Buda­vári Jánosné üzletvezető —, ezért engedett fel a fagyasztott áru. Azt azonban már kevésbé tudta megmagyarázni, hogy a már erősen kifogásolható minő­ségű káposztát miért kínálták még mindig első osztályú áron. De arra is csak néhány mente­gető szó jutott: miért az irodá­ban tárolják a szifont és nes- cafét, amikor mindkettő hiány­cikk volt. Jogosan jegyezte meg Paz­dernyik János ellenőr: a pén­zéért minden vásárló egyforma. A tapasztalatokat összegezve bizony ezen a napon nem illeti dicséret a 124-es számú boltot, ami még külön megjegyzendő, hogy a mérleg az áprilisi ellen­őrzéskor sem állt szabályosan, igaz akkor 2 deka volt az elté­rés. Mint a jegyzőkönyvből ki­derült: a boltvezető nőt akkor a belső ellenőr 500 forintra bír­ságolta. Ügy tűnik, nem tanult belőle. A tapasztalt társadalmi munkások azt is elmondták, hogy nem érdemes ezen a na­pon másik élelmiszerboltba be­nézni, mert fprró dróton azon­nal értesültek látogatásunkról. Öt cent barackpálinka így azután Szob felé fordul­tunk, ahol az úticél a vendég­látó kombinát volt. A presszó­ban fagylaltot, üdítőt és fél de­ci barackpálinkát kértünk. A dolog szépséghibája, hogy ki­hozták a barackot, holott eb­ben a presszóban kommersz italt nem szabad árulni. Az már más kérdés, hogy a szög­gel kivert hitelesítő nem ad­hatta a teljes fél decit, így 5 cent helyett csupán csak 4 és fél centet mértek a pálinkából. Az italboltban a csapos fiú­nak már súgtak, jócskán teli volt a korsó. Az ott iddogáló vendégek — némelyiket már ki sem lett volna szabad szolgálni — arról panaszkodtak; mele­gen mérik a drága sört. Húsz helyett kilenc Az étterem, amely másod- osztályú kategóriában szere­pelt, szintén hagyott maga után jócskán kifogásolni valót. A mosdók, a terítés, de az egész terem külleme inkább harmad- osztályúnak felelt meg. S mi­csoda véletlen, az étlap két nappal korábbi dátumot viselt. S „feledékeny” lehetett kiállí­tója, mert a gyermekmenünél nem tüntette fel az árat. Hogy hogy tudott mégis számolni a pincér? A számolással Takács István üzletvezető és Szölgyész Jánosné szakácsnő is bajban volt, mert a 20 dekára kalku­lált káposztasaláta a mérlegen mindössze 9 dekát mutatott. — Ezt megjegyzem magam­nak, az biztos. Ilyen szituáció­ban még nem voltam — mon­dogatta a szakácsnő. Annál inkább volt ilyen szi­tuációban Nagy Ernöné, aki a fagylaltot mérte, mert nem ez volt az első tévedése. Persze a vevő kárára. Hogy az 1973-ban hitelesített szegecselt mércéről ne is beszéljünk, amellyel Mé­száros Istvánná a pálinkát mér­te. Takács István üzletvezető többször megpróbált vitába szállni az ellenőrökkel, akik a tisztaságot és a rendet is kifo­gásolták. A konyhában azon­ban már kifogyott étz érvekből: — Nekem az osztályba soro­lás mindegy lenne, szebb poha­rakat nem tudok kirakni, mivel a vállalattól nem kapok. Ha­sonlóképpen replikázott, ami­kor a hűtetlen italokat vagy a W. C. állapotát tették szóvá. De végezetül, amikor mindezek a jegyzőkönyvbe kerültek — bár jogában állt volna — nem fű­zött hozzájuk megjegyzést, ha­nem aláírásával is igazolta, hogy az ellenőrök állításait tu­domásul vette. Still Róbert, akit régóta is­mernek a váci járásban, útban hazafelé elmesélte: húsznál is több teleírt füzet lapul ottho­nában, amelyben úgy mondta, krimibe illő történeteket jegy­zett fel 30 éves ellenőri tapasz­talataiból. Ezen a napon nem sok jót ta­pasztaltunk sem az élelmiszer- boltban, sem a vendéglátó egy­ségben. Bizonyára az arra ille­tékesek sem hagyják szó nél­kül az ellenőrök által bejegy­zett sorokat. Szalai Mária üegéri-e a befektetés? Jó reklám az elégedett vendég s Hiszik vagy nem, de a kempingeken kívül tulajdon­képpen sehol sem lenne szabad sátorozni a Dunakanyar­ban. E rendelkezés jogosságát sokan vitatták ez elmúlt esztendőkben. Belátták ugyan, hogy az alapvető higiéniás feltételek nélkül egészségtelen a táborozás. Az is nyil­vánvaló, hogy szervezetlen körülmények között nem tu­dunk vigyázni az itt nyaraló külföldi és hazai üdülők nyugalmára. S az sem kétséges, hogy valamennyiünk hasznára válik, ha a nálunk pihenők kényelmes, derűs körülmények között költik el pénzüket, mintha dühöng­ve hazaviszik. A vadkempingezést tiltó rendelkezésnek mégsem lehetett érvényt szerezni — kemping, kiépített táborhely alig volt Pest megyében. Idén már van — s talán lesz több is. Mindjárt az első, mely egyelőre párját ritkítja a Du­nakanyarban, a tahi hídfő­nél a Duna mellett fekszik. A környéken csak így emlegetik: a maszek kemping. A kempinget valóban egyéni vállalkozás hívta életre. Két éve még valóságos romhalmaz volt a helyén. Építési törme­lék, aszfalthegyek, szemétgöd­rök. Ezt hagyták maguk után a hídverők. A hollandoknak tetszik A vállalkozó, Fejér Jenő épí­tészmérnök mégis fantáziát lá­tott a helyben. Bérletet kapott a kétholdnyi területre a ta­nácstól. Körülkerítette, felásta, befüvesítette az egészet, elül­tetett vagy száz facsemetét. Utakat épített: száz táborhelyet villamos csatlakozóval, vízzel, A régi barakkok kívül-belül megújultak: mosdók, zuhanyo­zók, főzőfülke van bennük. Megérte? A látszat ellentmondó. A száznál is több táborhelyen csak húsz foglalt. Pedig pár lépésre a buszmegálló, a csár­da. A tábor patyolattiszta, a személyzet vendégszerető. Megérte? — Kérem ez nem butik vagy kötődé, A befektetés nagy, úgy öt év múlva lehet rá válaszol­ni, hogy megérte-e ebbe az öt­letbe ölni a sok pénzt, a tö­méntelen munkát. — A vá­lasz a tulajdonos megbízottjá­tól, a kemping vezetőjétől, Mo­gyorós Lászlótól származik. — Mindenesetre bizakodunk. S ta­lán nem is minden alap nél­kül. A holland vendégek egy­mást váltják nálunk. Először nem értettük, hogy miért pont a hollandok, *de egyszer vala­melyikük elmondta: ismerősei szóltak, hogy ez a legkulturál­tabb sátorhely Budapestig. És még csak két hónapja vagyunk nyitva. AZ ATOMENERGIA HAZÁNKBAN _____________gazdaságkutató intézet se m merné azt jósolni, hogy a kőolaj vi­lágpiaci ára belátható időn belül a régi lesz. Azaz: az 1973. évi szintre süllyed, megközelíti az önköltségi árat. Nincs te­hát más megoldás: takarékoskodni kell a kőolajjal, vagy más versenyképes energiaforrások után kell nézni. Mind­ez érvényes hazánkra is, hiszen Magyar- ország jelentős olaj behozatalra szorul, és a világpiaci ár — bár közvetve — minket is erősen érint. Az olajtakarékosság területén az utóbbi 2—3 évben hazánk említésre méltó eredményeket ért el. Így például — változatlan hazai olajtermelés mel­lett — olajimportunk az 1978. évi 10 millió tonnáról 1981-re 7,7 millió ton­nára csökkent. A kőolajfogyasztást azon­ban csak egy bizonyos határig mérsé­kelhetjük, ezen túl a kőolaj helyettesí­tése hozhat további eredményeket. A legnagyobb lehetőségeket a szén és az atomenergia kínálja. Magyarországon a hosszú távú ener­giaellátás feltételei megteremthetők, ha a drága kőolajat és kőolajtermékeket egyre nagyobb mértékben helyettesít­jük. s a villamosenergia-termelést szén­ás atomerőművek építésével biztosítjuk. Gazdaságossági vizsgálatok azt igazol­ják, hogy S széntüzelésű erőművekben, illetve az atomerőművekben termelt villamosenergia fajlagos költsége között nincs lényeges különbség. Éppen ezért hosszú távon mindkét energiahordozó­nak helye van a kombinatív energia- stratégiánkban. Szénkészleteink, urán- vagyonunk és a KGST-országok atom- energetikai berendezés-szakosítási egyez­ménye alapján villamosenergia-terme- lésünket 50—50 százalékban szén-, illet­ve atomerőmű-bázison fejlesztjük. 1990­Ig átadják a paksi atomerőmű első négy, egyenként 440 MW-os blokkját; ezzel a jelenlegi 5344 MW-os csúcskapacitás to­vábbi 1760 MW-tal nő. A villamosener- gia-igények növekedésének megfelelő ütemben, a következő évtizedben továb­bi erőművi blokkokat helyeznek üzem­be. Ezek teljesítőképessége már 1000 MW-os lesz.-J?A?O1VL0aN impozáns a kép, ha az atomerőműveknek a hazai villamos- energia-mérlegben való részesedését vizsgáljuk. 1985-ben az atomerőmű ter­melése 5,6 milliárd kwh-ra növekszik, s ezzel az ország villamosenergia-igényé- nek már 15—16 százalékát fogja fedez­ni. 1990-re, a teljes kiépítésre, ez az arány eléri a 22 százalékot. A szakem­berek szerint még az is lehetséges, hogy az atomenergia az ezredfordulóra a kommunális és ipari hőigények kielé­gítésében, így a nagyvárosok távhőellá- tásában is szerepet kap majd. Jelenleg a tfilág 23 országában 266 atomerőmű üzemel, 160 ezer MW telje­sítménnyel. A Szovjetunió több mint 10 ezer, az NDK 1830, Bulgária 1760, Cseh­szlovákia 880 MW atomerőmű-kapaci­tással rendelkezik. Az atomenergia fontos szerepet kap a szocialista országok távlati elképzelé­seiben is. A KGST-országok eddig el­készült erőművei széles körű együttmű­ködés keretében valósultak meg. A KGST-országok sokoldalú gyártásszako­sítási egyezményt kötöttek atomerőmű- vi berendezésekre; ezekből valamennyi tagország igényeit kielégítik. A Szovjet­unión kívül, amely a legtöbb atomerő- művi berendezést gyártja, Csehszlová­kia' elsősorban a reaktortartályokat ké­szíti. A lengyel vállalatok gőzgeneráto­rokat, különböző szerelvényeket, aggre­gátorokat állítanak elő; az NDK-szerel- vények, szállítótechnológiák, reaktorki­szolgáló egységek sorozatgyártására szakosodott. Románia futódarukat, szi­vattyúkat és szerelvényeket szállít. Ha­zánk speciális javítógépek, illetve tüze­lőanyag vagy nukleáris fűtőanyag átra­kására akalmas berendezések gyártásá­ra szakosodott,, emellett atomerőművi vízelőkészítő berendezések gyártását is vállaljuk. Az atomerőművekkel kapcsolatban gyakran szóba kerül a környezetszeny- nyezés és az üzemzavar lehetősége. Mindkét eshetőség ellen megbízható biztonsági berendezések és intézkedések sorozata nyújt szinte százszázalékos vé­delmet. Az atomerőművekkel kapcsola­tos félelmekben nagy szerepe lehet a hirosimai atombomba borzalmas pusz­tító hatása által az emberiségben kivál­tott sokkhatásnak, aminek következté­ben az emberek egy része fél a nukleá­ris energia mindenféle formájától. Ilyen alapon persze a tűzről vagy a vízről is lemondhatnánk, hisz azoknak is van pusztító megnyilvánulása. Az atom­energia önmagában sem nem pozitív, sem nem negatív jelenség: az embertől függ, mennyire képes megfékezni azt, s milyen célokra alkalmazza. közvélemény jelentős ré­sze az atomerőművet valamifajta vas­beton dobozba zárt atombombának kép­zeli el, amely üzemzavar esetén kisza­badulhat és elpusztíthatja a környeze­tét. A valóság viszont az, hogy atom­erőművekben robbanás semmilyen kö­rülmények között nem történhet, még üzemzavar vagy földrengés esetén sem; egy üzemzavar következtében előálló túlmelegedés esetén ugyanis a magha- sadási folyamat automatikusan meg­szakad. Bognár Mária A tulajdonos bizakodó. Nem­sokára négy fürdővel ellátott szobát is nyit, épül a társalgó, s lesz büfé is. Játszótér is ké­szül a gyerekeknek. S ami nem csak lesz — mint oly sok más kempingben ígérik — tisztaság van. Sehol egy eldobott papír- galacsin, sáros lábnyom. Rek­lámnak ez sem rossz. Sőt, a tulaj szerint kifizetődő. Am úgy látszik, a kulturált környezetet is szokni kell. A kapuban, száz méterre a gond­noki irodától egy Moszkvics áll meg. Vidám társaság ká­szálódik ki belőle, a sofőr jön megkötni az üzletet. — Egy autó, négy személy, egy sátor, összesen 170 forint. Sarkon fordul hazánkfia, s elporzik. Valóban olyan drága lenne ez a számla? Meleg tea, szendvics Vagy száz kilométerrel ar­rébb, Alsónémedi szélén a nagy forgalmú út mellett egy másik magántulajdonban lévő kemping táblája hívogatja a látogatókat. Szerényebb mint az előző, igaz, nem is üdülési célokat szolgál. Aki ide betér, csak egy éjszakára jön. Bul­gáriába, Jugoszláviába, Romá­niába vagy még délebbre igyekszik. Úgy 400 négyszögöl a telek. De van vendéglője, éppen most bővítik. — El akarjuk választani a büfét az étteremtől, hogy aki nyugalomra, csendre vágyik, az is jól érezze magát. — Ez az építkezés — állít­ja Gál Józsefné — kész csőd számunkra. A kőművesek las­san dolgoznak, a felfordulás pedig elijeszti a vendégeket. Sokkal kisebb a forgalom, mint tavaly nyáron volt. Pedig jól felkészültünk a vendégfogadás­ra. Ha éjszaka jön az utas, ak­kor is kaphat néhány forintért teát, szendvicset. Gálék egyébként is a főzt- jükbe fektetik minden remé­nyüket. A környékbeliek is ál­lítják, pompásak és olcsók is az egytálételek. Itt hideg a sör és a kóla is. Pedig az új hű­tőpolchoz, szakember híján, már egy hónapja nem talál el a víz és az elektromos vezeték. Annak ellenére, hogy a kőmű­ves, a szerelők is magánvállal­kozók. Bíznak a sikerben Megérte? Az ismétlődő kér­désre Alsónémedin is bizony­talan a felelet. Ám, ha csak lassan is, de mégiscsak épülő étterem, az itt is jövőre ter­vezett faház azt bizonyítja, hosszú távon ők is bíznak a sikerben. Máskülönben hogy is győznék energiával étterem­ben, konyhában, kempingben éjjel-nappal a munkát. Csulák András SENKI FÖLDJÉN S izombat 16 óra 10 perc. Éppen csak öt percen múlott, hogy egy óra kenyszerpihenőre kárhoz­tassuk magunkat a tahitót- falui—váci révnél. Lehetett volna kellemes is ez a hosszú várakozás, hiszen ezen a részen a Duna­kanyart páratlan szépségű­vé mintázta á természet. Belátható Vác panorámája: a műemlék templomok tor­nyai, ódon barokk házak, dús vegetlciójú ősrégi nö­vényzet, s mindezt átöleli a Duna széles kanyargó csík­ja. Kellemetlen volt az órá­nyi ácsorgás A kocsisorban tizedikek voltunk, éppen kilenc jár­mű maradt le az akkor tá­vozó kompról. Fél ötkor már harminc autó — köz­tük két autóbusz — és uta­sai vártak átkelésre. Ek­kor még fél óra hátra volt a járat indulásáig. Az uta­sok pedig jöttek, özönlöt­tek. Az öt órakor induló kompra a fele sem fért fel. A várakozás kínját csak növelte, hogy sehol egy te­nyérnyi ülőhely. A valaha váróterem — ma szemét­domb három fala között a régmúltban padok állhat­ták. Nyomuk még látszik. Reklamálni sincs kedve az embernek; állítsák vissza a padokat, mert csak csúfo­lása lenne a lerobbant kör­nyéknek. E tájon minden a KÖJÁL-ért, intézkedésért kiált. Arra, hogy mint a Dunakanyar sok más he­lyén, rendezzék a terepet, a nagy forgalmat bonyolító állomáson annyi szeméttar­tót helyezzenek el. ameny- nyi biztosítja a kulturált várakozást. A szeméttartó­kat ürítsék és fedjék le! Ne kelljen a helyben dinv- nyét és kukoricát vásárlók­nak a földre haiisálni a visszamaradó hulladékot. Sem a dinnyeárus, sem a közeli lakókocsiban árusító maszek nem gondol a hi­giénia elemi szabályára. A lángossütó két nvitott mini szeméttartója eldorádója a légyhadnak. Azért akadnak vásárlók is. S közülük, amikor egyik kifogásolni meri, hogy ihatatlan meleg az üdítő ital, a tulajdonos hangos szóval kioktatja: — Nekem nincs villa­nyom, mivel hűtsek? — Be kellene vezettetni — néhány méterre ott az áram. Vagy aggregátor vagy másünnen vásárolt jég... De az üdítő üdítsen es ne csak ára, hanem íze, zárla­ta is legyen ... — Vizet is benzinköltség­gel tudok csak hozni — sajnáltatja magát a lelemé­nyes asszony. S hozzáteszi, ő mennyivel olcsóbb, mint a Pokolcsárda; aki hideget akar, fáradjon oda... S már-már majdnem ör­vendünk, mennyi áldozat- készség, humánum szorul a lángossütőbe, aki nem elő­idézője. hanem szenvedője a helyzetnek —, meggon­doljuk magunkat. Az árusításnak minimum követelményei vannak. Itt abból semmit be nem tar­tottak. Csak az a legnagyobb baj, hogy akiknek felada­tuk lenne az ellenőrzés, úgy látszik, e szombaton nem erre jártak. Pontosab­ban: régen nem járhattak erre. A mindent eluraló szenny, a környék ápolat- lansága, gondozatlansága mindenképpen erre utal. S arra, hogy minden bi­zonnyal egymásra vár a Pest megyei Kishajózási Vállalat, a helyi tanács, az árusok — lenne ott min­denkinek dolga. kiránduló bel- és kül­földiek tömege viszont nem a jogot tanulmá­nyozza, nem a név szerinti felelősöket keresi, még csak nem is veszi elő a környe­zetvédelmi törvényt, amire itt fittyet hánynak — csu­pán undorodva és szomo­rúan rója le s fel a száz­kétszáz lépésnyi távot, re­ménykedve. hogy előbh- utóbb átjut a messziről tisztának, gondozottnak tű­nő váci oldalra. S. A. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom