Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-16 / 113. szám

1982. MÁJUS 16., VASÄRNAP rtre nrcrtt 5 Feleslegessé vált kisüzem A gondoskodás iskolapéldája Változó állatfajták Gazdaságosabb Az állattenyésztés számos Új, korszerű fajtát vett köz­termesztésbe az elmúlt évek­ben. Ezek nagy biztonsággal helyettesítik a régieket, kiszo- | ritva azokat a nagyüzemi ál­la ttelepekről, gyakran még a kevésbé igényes tartási, körül­ményekkel rendelkező háztá­ji portákról is. Ennek megfe­lelően az illetékes tanács mi­nősítésüket, illetve forgalom­ba hozatali engedélyüket visz- szavonta. A továbbiakban nem tartják köztermesztésben e fajtákat, helyettük az úja­kat ajánlják. Visszavonták a sokáig nagy hírű Cornwall sertés „en­gedély okiratát" és ugyanígy járt az öves sertés is, amelyet a legutóbbi időkig a háztáji gazdálkodók részesítettek előnyben. Nem tenyésztik a továbbiakban a svéd-, illetve az NDK-beli lapály sertést. Egész sor juhfajta került a „veszteséglistára”. Egyebek között például a sokáig gyap­jútermeléséről híres aszká- miai merinófajta, amely hoz­zájárult a hazánkban honos fajták gyapjúhozamának fo­kozásához. Megtette magáét a Hamphshire-Down is, amely több mint tíz évet szolgált. A Budakeszi felé tartó 22-es buszon kevés szatyros, csoma- gos asszonyt látni. A faluban a megálló éppen az ABC-áru- ház előtt van, a leszállók többsége arrafelé tart. Á boltba belépve nem cso­dálkozom azon, hogy nem ci- pekednek Pestről az ittlakók. Első látásra legalábbis úgy tű­nik, itt mindent megkaphat­nak, amire szükségük lehet. A hűtőpultok, gondolák megrak­va áruval. Bőséges a válasz­ték.-- ; ' ■ Megszokták a jót A vásárlók otthonosan mo­zognak az üzletben, pedig még egy hónapja sincs, hogy megnyitották: április 30-án húzták föl először a rolót. A jót persze hamar meg lehet szokni, na meg az eladók többsége régi ismerős. Mezei Miklós üzletvezetővel együtt dolgoztak már a régi, kisebb boltban is. — Nagyon kellett már ez a korszerű ABC itt Budakeszin. Tudja, az itteniek nagyon igé­nyesek, megkövetelik azt a színvonalat, amit egy belvárosi élelmiszerüzlet nyújt mind választékban, mind a kiszolgá­lás színvonalában. Arra kell törekednünk, hogy megfelel­jünk ennek az igénynek. Ksl- gyon szépen alakul a forgal­munk. Az első napon 400 ezer forintot hagytak itt a vásár­lók. Úgy számítunk, meglesz a havi 3,5—4 millió forint. Hat hely A bolt nyitvatartása jól iga­zodik a munkakezdéshez. Ko­rán kezdenek, már fél héttől jöhetnek a vásárlók, csütörtö­kön és pénteken pedig este hétig tartanak nyitva. Bár a szombati csúcsot még ez sem Egy fiatalasszonytól kértem útbaigazítást, amikor leszáll­tam a buszról Vasadon. Egy- felé vitt az utunk a szakszö­vetkezet irodájáig. Amikor meghallotta, hogy a budapesti Danuvia gyár helyi üzemét ke­resem, megkérdezte: — Talán a pesti központból jött? Hallom, megszűnik a részleg, munkát kell keresni az asszonyoknak. Még nagy a bi­zonytalanság. — Rokona dolgozik talán a részlegnél? — Nem, de tudja, egy ekko­ra faluban mindennek híre megy, és itt nem mindegy, hol kap majd munkát húsz-har­minc asszony. Új forma A Danuvia Központi Szer­szám- és Készülékgyárban sem mindegy, mi lesz ezekkel a munkásnőkkel — ha nem is kavar akkora port — mint Va­sadon. A vállalat már több mint tíz éve a lakásépítés meggyorsítására hozott kor­mányprogram keretében kezd­te meg az épületvasalási ter­mékek gyártását. Ezek az ab­enyhíti. Igaz, többségében be­járnak az emberek dolgozni Pestre, érthető hát, hogy in­kább szombat délelőtt akarnak bevásárolni és nem pénteken este, amikor késő délután ha­zaérnek, Annál is inkább így van ez, mert szombaton is friss, aznapi a kenyér nyolc­van százaléka és a szombati tej is jobban eltartható vasár­napig, esetleg hétfő reggelig. A korai nyitás, a hosszú nyit- vatartás azonban gondot is okóz az üzletvezetőnek. — Ahhoz, hogy fél héttől fo­gadhassuk a vevőket, három­negyed hatra kell bejönnünk, ez nem kis gond a kisgyerme­kes dolgozóinknak. Egyébként is kevesen vagyunk egy ekko­ra bolthoz, csak az eladótér több mint kétszáz négyzetmé­ter. A tervezett 21 fős létszám helyett összesen tizenöten va­gyunk. Más a fizetség Nagyon nehéz így kiadni a szabadnapokat, a kétheten­ként kötelező szabad szomba­tot. Szeretnénk még fölvenni néhány embert, de nem köny- nyű kapni. Lenne például egv szakképzett, helybeli lakos, de nem tudunk neki annyit fizet­ni, amennyit Pesten kap. Saj­nos. mi más kategóriába tarto­zunk, mint a fővárosi üzletek. Két-három hét tapasztalatai alapján könnyelműség lenne messzemenő következtetése­ket levonni az üzletről, eldön­teni, valóban megfelelő szín­vonalon és választékkal szol­gálja-e ki vásárlóit a későb­biekben is. M”oa a korszerű üzlet, a nyitás utáni árukész­let azonban jó biztosítéknak látszik. A vásárlók egyelőre elégedettek. M. Nagy Péter lakrúdzárak már akkor sem illettek bele egészen a Danu­via gyártmányprofiljába. A budapestiek a vasadi Kossuth Szakszövetkezettől béreltek épületet a gyártás beindításá­hoz és több tucat helybeli asszonynak teremtett munka­lehetőséget a kisüzem. Az utóbbi években azonban egyre kevesebb rendelés érke­zett a vasadi ablakrúdzárakra. Az idén, év közeoéig befejező­dik a gyártás Vasadon, illetve a vállalatnál. Az Elzett Művek korszerűbb, műanyag zárat fejlesztett ki s a jövőben ezt használják majd az építkezé­seken. A Danuvia felajánlotta az üzem harminckét dolgozójá­nak, hogy munkát biztosít Bu­dapesten a vállalat két gyárá­ban, vagy a nyáregyházi tele­pen. Vasadon először Virágh Ist­vánt, a Kossuth Szakszövetke­zet elnökét kerestem fel. — Mi lesz a danuviás va­sadi akkal? — A közelmúltban tárgyal­tunk a Danuvia vezetőivel és megállapodtunk abban, hogy az eddigi bérleti szerződés he­lyett új, gazdasági társasági formában lenne célszerű foly­tatni az együttműködést. Ter­mészetesen közös felelősség- vállalással. Ennek alapján az egy évvel ezelőtti megállapo­dásunk sajtolószerszámok kar­bantartására és felújítására. \ Danuvia nyáregyházi telepéről Budapest helyett ide küldik a javításra váró szerszámokat. Hamarosan aláírjuk a társasá­gi szerződést, amely újszerű, különösen egy mezőgazdasági szövetkezet és egy ipari nagy- vállalat között. Lehet választani — A szerszámjavításhoz ma­gasan képzett, nagy tapaszta­laté szakemberekre van szük­ség. Az ablakrúdzárakat szak­képzetlen nők készítették. Mi­lyen munkát tudnak nekik biztosítani? Virágh István a háta mö­götti vitrinre mutatott, ahol a szaloncukorkától kezdve a cso­magolt sárgaborsón keresztül a tűzoltókészülékig sok min­den volt. — Felajánlottuk nekik, hogy dolgozhatnak a szakszövetke­zet tűzoltókészülék-javító mű­helyében, vagy az élelmiszer­Szépek a nyugdíjas-búcsúz­tatók. Az ünnepi előkészület rendszerint már hetekkel előbb megkezdődik, mert a munkatársak összegyűjtik az ilyenkor szokásos pénzössze­get, és megvásárolják az aján­dékokat, virágokat. Előveszik az ilyen alkalomra félretett hímzett térítőt, kristály vázát, és már ezek a külsőségek is ünnepi hangulatot teremtenek a műhelyben vagy az irodá­ban. Örömük telik? Az ajándék pedig rendsze­rint nem mindennapos hasz­nálati tárgy, hanem valami szép, értékes holmi, amit az ünnepelt büszkén mutathat a családtagoknak, barátoknak: látod, ezt kaptam búcsúzóul. A nyugdíjas, aki előző nap még munkatárs volt kék kö­penyben, most egy csapásra ünnepelt lett' a többiek kö­zött. A nők ilyenkor mindig elmennek a fodrászhoz, és látszatra legalább öt évet fia­talodnak, de a férfiak is fel­veszik a sötét ünnepi öltönyü­ket. Elhangzik: a búcsúbeszéd és sok jókívánság, hogy éljen to­vábbra is az ünnepelt ilyen jó erőben, egészségben, az em­beri kor legvégső határáig, de legalább száz esztendeig. Sok az idős ember. Orvo­sok, gerontológusok, népesség­kutatók foglalkoznak a vizs­csomagolóban. Beszéltem ve­lük többször is, felmerült egy varroda létesítésének a lehető­sége is, ezt azonban nem vál­lalták. ök mégis nyugtalanok. Ami­kor felkerestem a műhelyt, hogy megkérdezzek néhány asszonyt, milyennek látják a jövőjüket, Daskó Tibor cso­portvezető néhány percre le­állította az egész csarnokban a munkát, mert minden asszony szeretett volna jelen lenni a beszélgetésnél. — Tudják-e már, mit fognak csinálni, hol fognak dolgozni fél év múlva? — Sajnos, semmi biztosat nem tudunk — mondta Kali­na Jánosné. — Azaz, egyet mégis: nem akarunk Pestbe járni, ingázni. Csak tíz perc — Igaz, hogy Pestre gyári busz vinne, de mi már meg­szoktuk. hogy 10 perc alatt ha­zaérünk. Legtöbbünknek ház­tájink van, állatokat tartunk. A bejárás mellett ezt nem tudnánk megoldani. Arról nem is beszélve, hogy itthon felül­hetünk a kerékpárra munka­köpenyben, de ha bejárnék, még a ruhatáramat is bővíte­ni kéne. A buszra nem ülhe­tek fel ebben a munkaruhá­ban ... — mondta Tóth Sá- muelné. — Az elnök járt ná­lunk és megnyugtatott, min­denkinek lesz munkája. De nem mindegy ám, hogy mi­lyen. Ajánlotta a tűzoltókészü- lék-műhelyt, meg az élelmi­szercsomagolást, de minket még senki sem hívott, hogy: nézzék, asszonyok, ilyen a munka, ezt kell csinálni! A nyáregyházi munkaválla­lást a közlekedés hiúsítja meg, hiszen egyetlen buszjárat van naponta, 11 órakor. Marad te­hát á vasadi munkalehetőség, amelynek biztosítására a szö­vetkezet mindent megtesz. Jó lenne, ha ezt az érdekeltek is' éreznék... Ennek a kis műhelynek a megszűnése nem nagy ügy, csak harminckét dolgozót érint, mégis iskolapéldája an­nak, hogy minden igyekezet hiábavaló, ha közben azokról feledkeznek meg, akikért igye­keznek: az emberekről. gálatokkal, melyek során be­bizonyosodott, hogy nőtt az átlagos életkor, hosszabb éle­tűek vagyunk, mint elődeink. Örömünk telik-e a hosszabb életben? Ahány életút, annyi válasz kínálkozik. Mindig vol­tak és lesznek kivételes ké­pességű emberek, alkotók, akik évtizedekkel túl a nyug­díjas korhatáron, még mindig tudnak újat adni a tudo­mányban, a művészetben és az irodalomban. Ám a több­ség számolni kénytelen azzal, hogy könnyebben fárad, csök­ken a munkaképessége, és előbb-utóbb bizony mások se­gítségére szorul. Minden nagyobb településen működik valamilyen intéz­mény, ahol az idős emberek számára olcsón (ha anyagi körülményeik olyanok, in­gyen) biztosítanak ízletes, me­leg ételt, szórakozási lehető­séget, kulturált környezetet. Nem szegényház De nem mindenhol fogad­ják egyforma érzelmekkel az ilyefn, jó szándékkal létreho­zott, kedvező lehetőséget. Kis- kunlacházán például, falugyű­lésen is elhangzott, hogy egye­sek szegényháznak titulálják az öregek napközijét, ami so­kak kedvét elveszi attól, hogy ott töltsék üres óráikat. Bizonyára az ilyen és ha­sonló előítéletek is szerepet játszanak abban, nem kihasz­nált az otthon, annak ellené­Egymillió pár harisnya Az aranyosapátl Oj Élet Termelőszövetkezetben száznegy­ven főt foglalkoztató harisnyagyártó melléküzemágat létesítet­tek. A kis tsz üzemében egymillió pár női, gyermek- és férfi­harisnyát gyártottak az év első negyedében. ABC Budakeszin Nem kell már ripekedni Móza Katalin B ő negyedév telt el 1982- ből, ennyi idő állt ren­delkezésükre azoknak, akik az új lehetőségeket kihasz­nálva vállalkozásba akar­tak fogni. Nem mondhatjuk, hogy a járásban nagy vol­na a számuk. Eddig inkább a tapogatózás, az útkeresés volt jellemző mind az üze­mekre, szövetkezetekre, mind az ilyesmibe belevág­ni óhajtókra. A szakigazga­tási szervek pedig felké­szülten várják a jelentkező­ket, a politikai szervek, a járási pártbizottságtól az alapszervezetekig igyekez­tek minél kimerítőbben tá­jékoztatni áz újszerű tár­sulások lényegéről, ugyan­akkor ösztönözni is az élet­képesnek látszó kezdemé­nyezéseket. Egyidejűleg különböző fenntartások, félelmek, té­ves nézetek is jelentkeztek, ezek helytelen voltára is rámutattak. Mind az ösz­tönzésben, mind a tévedé­sek elleni fellépésben a mértéktartás jellemezte az érvelőket, hiszen tisztában vannak azZal, hogy egy­részt az új körül mindig kialakul tétovaság, másfe­lől, akik vállalkozásba kez­denek, nem kis kockázatot vesznek a nyakukba, ért­hető, ha nem özönlenek az emberek, s az is, ha az út­törők óvatosak. Meg kellett például ma­gyarázni, hogy minderre miért is van szükség, hogy miért vált időszerűvé a de­centralizálás, Szerepelt az érvanyagban a megnehe­zült gazdasági helyzet, az élesedő piaci harc, amely­ben könnyebben érvénye­sülhetnek a kisebb szerve­zetek, amelyek egyebek között méretük miatt is rugalmasabbak. Nem maradhatott el an­nak a felismerésnek a tag­lalása, mely szerint a szük­ségletek kielégítésére eddig felhasználatlan anyagi és szellemi képesség is össze­gyűlt, amelynek mozgósí­tása a korábbi gyakorlatot folytatva nemigen lett vol­na lehetséges. És végül, de nem utolsó­sorban hangsúlyozták, hogy az új formák nem világ­megváltó erejűek, még azt sem várhatjuk tőlük, hogy egy vagy két csapásra meg­oldják gazdasági gondjain­kat. Nem kevésbé azt, hogy ezek után is a nagyiparé o kulcsszerep, a kisvállalat csak tehermentesíti azt, ha megoldja azokat a felada­tokat, melyekre képes, ru­galmasan, gyorsan és ol­csón, A tízezres nagyságrendű állami és szövetkezeti vál­lalatokhoz viszonyítva a né­hány száz embert foglalkoz­tató megalakult és várha­tóan létrejövő járási kisvál­lalkozások csekély súlyt képviselnek. A maguk he­lyén természetesen fontos szerepet töltenek be, s re­mélhetőleg a későbbiekben még több helyen szolgálják a lakosságot, a föntebb em­lített igények kielégítését, illetve felszabadítják az ed­dig jórészt parlagon heve­rő anyagi és szellemi kapa­citásokat. Óvatosak az egyének, de a vállalatok is, hiszen ed­dig az utóbbiak is inkább a várakozás álláspontjára he­lyezkedtek, nem nagyon kezdeményeztek, de nem is zárkóztak el, ha valaki je­lentkezett. A tartózkodó magatartás felfogásunk sze­rint az új formák jelentő­ségét is aláhúzzák. Itt nem babra megy a játék, aki vállalkozik, az kockáztat, méghozzá nem a közösségi vagyont, hanem saját, föl­tehetően veritékes munká­val összegyűjtött tőkéjét, hírét, nevét, képességeit ve­ti be. N em babra megy a játék, ezt az is jelzi, hogy eddig inkább mezőgazda- sági, ipari vagy fogyasztá­si szövetkezethez kötődve, kapcsolódva alakultak ki különböző formájú kisvál­lalkozások. A meghirdetett kereskedelmi és vendéglá­tóhelyekre alig-alig akadt jelentkező. Az előrelátha­tóan nagyobb megrázkódta­tásnak kitett helyekre te­hát nem nagyon mennek. Más oldalról nézve az arra is bizonyíték, hogy helye­sen gondolták a dolgot a kimódolók, amikor a válla­lathoz, szövetkezethez kap­csolódó formákat részesí­tették előnyben. Kör Pál re, hogy sok rászoruló, idős ember él a községben. Figyelemre méltó ugyanak­kor, hogy nagyon eredménye­sen működik a kiskunlacházi szociális foglalkoztató, ahol négyszáz nyugdíjas, csökkent munkaképességű, szociális helyzetéből adódóan rászoruló ember talál munkalehetőséget. Érdemes egy kicsit alapo­sabban szemügyre venni a felépítését. Kiskunlacházán két, Szigetszentmiklóson két, Dunavarsányban egy, Maká­don egy és Dabason egy kö­zös telephelyen történik a foglalkoztatás, valamint be­dolgozó rendszerben a rácke­vei járás egész területén, Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a járás minden községében van az intézménynek munka- viszonyban álló bedolgozója. A múlt évre ötmillió forin­tos bevételt terveztek, és ezt az Armafilt szövetkezet, a Kontakta alkatrészgyár, a kecskeméti nyomda, az ócsai Vörös Október Termelőszövet­kezet, a pomázi írószerszövet­kezet, a FOKGYEM szövetke­zet az ÉLGÉP gyár, a Műdé­kor Szövetkezet, és a KHV vállalat bérmunka-megrende­léseire alapozták. A megrendelők elégedettek voltak a munkával, amit az is bizonyít, hogy a szociális fog­lalkoztató múlt évi bevétele 7 millió forint volt, tehát jó­val meghaladta a tervezettet. Mindezek mellett, az eredmé­nyeket itt természetesen nem lehet egyszerűen gazdasági mutatókkal mérni. Többet mond az, hogy négyszáz ember közül 264-en nyugdíjas korúak, húszán be­tegek, 39-en sokgyermekes édesanyák, 85-en pedig egyéb körülmények miatt ráutaltak a szociális foglalkoztatásra. Említésre méltó az is, hogy Szigethalmon, a Csepel Autó­gyár művelődési otthonában kiállítást rendeztek az idős­korúak munkáiból, amit szé­les körű elismerés fogadott. Idén újabb, összességében ki­lencmillió forintos megrende­lés biztosítja az intézmény munkaellátottságát. Ünnepi hangulat Mindezek mellett, az intéz­mény igazgatója, keserű száj­ízzel bár, de meg szokta em­líteni különböző fórumokon, hogy egyetlen gazdasági egy­ség vagy társadalmi szerv sem kereste még meg őket támo­gatásával, holott örömmel fo­gadnák a segítséget. Az intézmény dolgozói fel­keresték a járási öregek szo­ciális otthonát, a kiskunlac­házi öregek napközijét, és fel­ajánlották ott is a foglalkoz­tatási lehetőséget. Szépek a nyugdíjasbúcsúzr tatók. Kellenek az ünnepi hangulatok, az emlékként megőrizhető percek és órák. De kell utána a hétköznapi törődés sokféle formája, az életkornak és egészségi álla­potnak megfelelő munkalehe­tőség, amely segíti a képessé­gek, a jó kedély megőrzését, egészen az emberi kor végső határáig. Gál Judit ‘4 i* ‘itt i Hétköznapi fömdés Ä nyugdíjas-búcsúztató után Negyedév után Óvatosak a vállalkozók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom