Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
1981. SZEPTEMBER 27., VASÄRNAP Egyből sajnos nincs kettő... Mindenki mindenkit helyettesít A gyakorlat pótolja a hiányzó papírokat A tanácsi munka személyi feltételeinek javítása, vezetői és ügyintézői káderutánpótlás — többek közt ez is téma volt az Országházban a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala által nemrég összehívott országos értekezleten. „ Minden általános jellegű véleménynél és gondolatcserénél, esetleges irányelvnél, azonban úgy vélem, érdekesebb és tanulságosabb a fenti kérdésre konkrét helyszínen, konkrét szereplőktől várni a választ. A helyszín: Farmos községi tanács, beszélgetőpartnerem Bagyinszky Károly tanácselnök: — Tanácsi szakapparátusunk 12 tagú. — Ez a létszám képes megbirkózni valamennyi tanácsi feladattal? — Véleményem szerint teljes mértékben. Ezenkívül tavaly kaptunk egy új státust, most két gazdálkodási előadónk is van, így éppen ott, ahol a szükség a legnagyobb volt, megoldódott a problémánk. Feladat és végzettség — Ezek szerint a személyi feltételek egyrészről, a meny- nyiség oldaláról, kielégítőek. Mi a helyzet a minőséggel, mindenki rendelkezik a munkaköréhez szükséges végzettséggel? — A községi tanácsoknál Segít a gyakorlat nem előírás a főiskolai végzettség egyetlen szakterületen sem, kivéve a vb-titkárt, ö pedig annak idején elvégezte a tanácsakadémiát. — Ha nem is kötelező — gondolom mindenképpen hasznos lehet a diploma, hiszen a községekben is egyre nagyobbak a követelmények, a szakmai tudás mélyítése lassan itt is követelőén lép fel. — Ha szerény mértékben, de a káderképzés, a beiskolázás nálunk is napirenden van. Szabálysértési előadónk jelenleg az Államigazgatási Főiskola levelező hallgatója. Ipari — kereskedelmi és munkaügyi előadónk szintén tanul, az egységes községi szakvizsgára felkészítő tanfolyamra jár. Egyébként ezt a szaktanfolyamot a községi tanácsok dolgozóinak kötelező elvégezniük. Nálunk mindenki megszerezte ezt a képesítést. Újabb egy fő beiskolázását is tervezzük jövőre, őt is az Államigazgatási Főiskolára. Egyébként valamennyien érettségiztek, részben közgazdasági, részben mezőgazdasági szakközépiskolát végeztek, egyetlen kivétellel — az anyakönyvvezetőnek csak nyolc osztálya van, — de ő 1952 óta tanácsi dolgozó, nagy gyakorlata pótolja hiányzó papírjait. Néha furcsa helyzetbe kerülhet az újságíró főként akkor, ha a sok egymásra torlódó poHa felcseréled a számot Szorgalmas pad- és cipőnyű- v<5 éveim Paula nénije, matematika-fizika tanárom mostanában gyakran eszembe jut. Vele a számok birodalmában barangoltunk, nem matematikát tanultunk! A mi kísérteties kísérleteink címszó alatt pancsoltuk végig a fizikaórákat, melengettük a Bunsen-égő lángjánál orrfacsaróbbnál orr- facsaróbb kotyvalékainkat. Mert mi aztán mindig mindent kipróbáltunk. S ha ránk is dörrent az óra végét jelezve a csengő — akár a nagyszünetet, az uzsonnázásra szántat is feláldoztuk. Feláldoztuk? Nem volt ez igazi áldozat, hiszen hajtott bennünket a kíváncsiság, a számunkra új felfedezésének izgalma. S énekeltünk, amikor Archimédes törvényére kex-ült sor. Mert ugye minden vízbe mártott test... S kurjantásainkat vezényelve Paula néni a taktust lábbal verte az iskola falai között már akkor is oly szokatlan produkcióhoz. S X mindig úgy aránylott a többhöz, mint a táblánál álló feje a tökhöz. Sokan voltunk, harminckilencen. Nagy létszámú osztály. Mondogatták is a szülők, nem jó ennyi gyereket összezsúfolni, Mosolya, szemének villanása, kezének mozdulata — mellyel ősz kontyába beletúrt —, mely megelőzte válaszát, ma is előttem van. Sok, de még több lenne, ha felcserélnénk a számot: 93. Nem mindegy ám — tette hozzá, s ezzel jelezte is, a téma nem érdekli. Nem mindegy, hogy száz, vagy ezer, millió vagy milliárd, ki számolni nem tud,, hitele sincs! — mondogatta, amikor a piros tintával javított dolgozatokat kiosztotta. S hogy magad hasznára megjegyezd mennyire nem egyest kaptál, mert egy nullával többet írtál... Múltat idézek, s nem véletlenül. Mert nem mindegy, mit írunk, felcseréljük-e a számokat vagy sem, arra most egy telefon figyelmeztetett. A mozdonymatuzsálemet bemutató, csütörtöki számunkban az 5-ös oldalon levő képhez tartozó nyúlfarknyi írásról van szó. A kéziraton még úgy hírlett 1913-ban gyártották, s most, amikor ismét munkába állt hatvannyolc éves. I Alapművelet, kivonás. Igen ám, de mire a szöveg nyomtatásban napvilágot látott, a mozdony gyártásának évszáma 1931 lett. Mi történt? Apróságok. Azok a huncut számok kihasználva a figyelmetlenséget helyet cseréltek. S így mindjárt fiatalabb lett' a mozdony, tizennyolc évvel. De a szövegben mégis állítottuk: hatvannyolc tavaszt látott. Hát igen, a számok huncutul a figyelmetlenségre alapozva cserélgetik helyüket. Lám, mily igaza volt Paula néninek: ki számolni nem tud, elveszti hitelét. Megjegyzem mindezt azért, mert most nem az első, nem az alapműveletben volt a hiba. írom csak úgy, a hitel kedvéért! Varga Edit zitív tény nem győzi meg. Ilyenkor zavart, tamáskodó érzés lesz úrrá rajta, és egyensúlya — ezzel együtt a közölt anyag egyensúlya is — csak akkor billen helyre, ha más oldalról kapott, más információkkal a tények mindkét ol dalát kiegyengetheti. — Ebből sajnos nincs kettő! — Ezt a kissé talányosnak tűnő választ Merczel pálné ipari-kereskedelmi és munkaügyi előadótól kaptam, arra a kérdésemre, ő hogyan látja, megfelelő-e létszámuk valamennyi feladathoz. És még megtoldottam a következő kérdéssel is: melyek a speciális nehézségek, amelyek esetleg a munka minőségének rovására mehetnek? Beugró szerepkörben Világos és őszinte válaszokat kaptam. A beszélgetés lényegét pár mondatban így lehetne összefoglalni. Ha csak a munkaköröket vesszük, úgy azok önmagukban nem jelentenek túlterhelést. De valamennyi szakterületen csupán egy ember dolgozik. S ebből adódnak a problémák. Ugyanis a szabadságok, (farmosi tanácson 90 százalékban nők dolgoznak) egyéb váratlan családi események, például a gyerekek betegsége, miatt állandó gyakorlat: mindenki, mindenkit oda-vissza helyettesíteni kényszerül. Állandó a beugrás. Viszont, annak ellenére, hogy az egységes községi szakvizsga tananyagának egy része az ösz- szes szakág ismeretét tárgyalja, ma már nem lehet mindenhez érteni. Ahogy Merczelné nagyon önkritikusan megjegyezte — lehet hogy mindenhez értenünk kellene, de saját területünkön kívül csak konyí- tunk a dolgokhoz. Amennyire nő a községi tanácsok feladata, hatásköre, úgy jelentkezik követelményként itt is a szakosodás. De, ismét csak beszélgető partneremet idézem, míg fre- goli-szerepkörre 'kényszerülnek, a hibát a felületességet, nehéz kivédeni. S ami bizonyos mértékig szintén negatívumként jelentkezik — ezt a tanácselnök maga is említette — a vb-titká- ron és rajta kívül valameny- nyi munkatársa asszony, családdal, gyerekekkel, így a káderképzést, beiskplázást nagyon nehéz megtervezni, de legfőképpen megvalósítani. S. H. K. Napenergia A Villamosipari Kutató Intézetben napenergia hasznosításával kísérleteznek. Napkollektorokat készítenek, illetve azok fejlesztésével és vizsgálatával foglalkoznak. Az égitestből közvetlenül nyerhető hőenergiával, a síkkollektorok segítségével vizet melegíthetnek, esetleg fűlhetnek. A napkollektorokból egyelőre ' kísérleti szériák készülnek. A nap sugárzásának bemérését végzik síkkollektorral. Évente kétmillió forint Minden lakást rend behoznak Javulnak az életkörülmények A hatodik ötéves tervben nagyobb hangsúlyt kap meglévő épületeink felújítása, korszerűsítése. így a községek, a városok is — éppen a takarékosság és ésszerűség parancsára — fokozottabb gondot fordítanak meglévő objektumaik, tehát a lakóépületek karbantartására is. A dabasi nagyközségi tanács Építőipari Költség- vetési Üzeme is elkészítette ötéves (évekre elosztott) lakásgazdálkodási tervét. . Csaba Józseffel, az üzem műszaki vezetőjével a tervben szereplő feladatokról beszélgettünk, először természetesen a munkához elengedhetetlen anyagi lehetőségekről. Mire vpn pénz? — SzázStvenegy tanácsi lakás (ami az év végére még 42- vel bővül, az új lakótelepi rész átadásakor), néhány műemlék és műemlékjellegű épület karbantartásáról kell a Költségvetési Üzemnek gondoskodnia. Ehhez öt évre az anyagi fedezet a következő: korszerűsítésre, felújításra 9,9 millió, karbantartásra, javításra 2,3 millió forint áll rendelkezésünkre. Tehát éves szinten körülbelül 2 milliónk van. — Ez az összeg fedezni fogja a várható költségeket? — Lényegében igen, de volt már arra példa, hogy év végén a Pest megyei Tanács pótkereté bői plusz összegeket kaptunk. így tavaly 258 ezer forinttal többet használhattunk fel az előirányzottnál. — Valamennyi lakás felújítására sor kerül? — Igen. A legtöbb nagyon rossz állapotban van, kisebb százalékuk az, ahol csak karbantartásra lesz szükség. Korszerűsítések — Sor is kerül mindegyikre? — A hatodik ötéves tervidőszak végére minden lakást rendbehozunk. — Melyek az idei feladatok? — Annak a kilenc épületnek a teljes felújítása, melyeket legalább 10—15 évvel ezelőtt hoztak rendbe, összesen 37 lakásról van szó. Elsődleges cél az épületek tetőszerkezetének, homlokzatának felújítása, de lesz néhány helyen födémcsere, falbontás, és új válaszfalak építése is. Természetesen ahol- mód van rá korszerűsítünk, így például a lakásokat bekötjük a csatornahálózatba. A Marx Károly utca 29-es számú ház (hat lakás) új melegpadló-burkolatot kap. S négy családnál (mivel eddig nem volt) fürdőszobát is kialakítunk. — A renoválások követelnek-e anyagi áldozatot a lakóktól ? — Csak két esetben: egyik, ha a hagyományos fűtésről elektromos fűtésre férnek át. Akkor ennek a beruházásnak az 50 százalékát a bentlakóknak kell kifizetni. De ilyen jellegű korszerűsítésre kifejezetten csak a lakók kérésére kerülhet sor. tehát nem' kötelező, nem kényszer. A másik, amikor a felújítás komfortfoFalvak és kutak A feladatok mindig újra adódnak A Dunakanyar nemcsak la kóházakkal épül be, hanem kevésbé észrevehetően a regionális vízműtársulatok ivóvizet szállító csöveivel is. Szentendrétől Tahiig, majd a dunabog- dányi tsz-majortól Szent- györgypusztáig végigkísérik a 11-es számú utat. Csak egy 1200 m-es szakaszon hiányoznak még Tahi és Dunabogdány között. A KÖVIZIG szakemberei szerint a következő ütem feladata lesz az összekapcsolásuk. A vízbázist Szentendre, Tahi és Dunabogdány jelenti. Az építkezés természetesen ezzel sem fejeződik be. Visegrá- don át Pilismaróiig fognak eljutni a vezetékek. Fele-fele arányban Szaszovszky Ferenc, a du- nabogdányi ivóvíztársulat műszaki vezetője kezdettől fogva irányította az építést. A községnek kiemelt szerepe volt abban, hogy a térség vezetékes ivóvízhez juthatott, mert ösz- szekötő Szentendre és Viseg- rád között, s víznyerő hely is. 1967. decemberében alakult a társulat, a cél Dunabogdány és ■ Visegrád, Szentgyörgypuszta vezetékesítése volt. 21,5 km csövet fektettek le, ezer lakás csatlakozott hozzá. Három kutat és két darab 250 m3-es medencét építettek. Az összköltség akkori árakkal számolva 16,5 millió volt. Felét a vízügyi alap és az állam adta, a többit a lakosság. Újabb feladatok — A társulat tehát teljesítette a feladatát, feloszolhat? — Szó sincs erről — mondja Szaszovszky Ferenc. — A törvények szerint 1977. decemberében lejárt a megbízatásunk, de újabb feladatok adódtak. Dunabogdány el nem látott területein is meg kell építeni a vezetékeket. Majdnem 16 km hosszon kell ismét nekiesni az anyaföldnek. Az építkezéssel 1978-ban indultunk, az akkori költségvetés 14,4 millióról szólt. Az érdekeltségi hozzájárulást 14 400 forintban szabtuk meg. A közbeni árváltozások miatt azonban 18 000-re kellett emelnünk. A lakosság vállalta a megnövekedet terheket. Szaszovszky Ferenc nem részletezi, hogy milyen nagy nehézségek árán tudják a második lépcsőt megépíteni. Három zónát alakítottak ki. Ezek sorrendet és nehézségi fokot is jelentenek. A község területén jelentősek a szintkülönbségek. Űj tárolómedencéket, átemelőt kell építeni. Az energia biztosításához nélkülözhetetlen egy transzformátorállomás. Vásárolnak egy hidrofor berendezést is. — Mindenkinek a telekhatáráig vezetjük a vizet — veszi át a szót Konvalinka László, a KÖVIZIG osztályvezetője. 2500 fogyasztói egységből 1800 lakás már fürdőszobás, a többiek alig várják, hogy odaérjünk. A vezeték vonzza az épületeket. Az addig szabad területen a házsorok mutatják, hogy merre haladunk a munkával. Aggasztó helyzet Sajnos, egészen más a helyzet a csatornázással, A költségek akkorák, hogy állami dotáció nélkül gondolni sem lehet rá. Derítölyukak sokasága van a kertekben, a 11-es út jobb és bal oldalán magas vízállás esetén talaj- és Duna- vízzel telítődnek. A másik nagy probléma, hogy a Tőzegkitermelő Vállalat szippantókapacitása kicsi. Jelenleg ott tartanak, hogy legjobb esetbet tíz nappal a hívás után jön a kocsi. A térség gyors lakosság-növekedését és kiemelt üdülőjellegét figyelembe véve a helyzet aggasztónak mondható. A talaj is olyan, hogy a derítőgödrök fala egy idő után nem engedi át a szennyvizet, s így rövid idő alatt megtelik, újat kell építeni. Ezek következménye a sok tiltott ürítés, melyeknek sem a tanácsrendeletek, sem a KÖJÁL nem tud gátat vetni. A szeméthordás is Dunabogdány az utóbbi másfél évtizedben sokat fejlődött. Nemcsak a lakosság számát és mindenféle szolgáltatás színvonalát tekintve, hanem közegészségügyi szempontból is A lakosság nagy örömére építik a Dunakanyar legnagyobb és legmodernebb szemétlera kóhelyét, a vízgond után tehát a szeméthordás is nagyvárosi szintű lesz. Szaszovszky Ferenc elgond 1- kodva mondja: — Csak a csatorna. Az kel lene. Én mondom, teljesen város lenne Dunabogdány. Vicsotka Mihály kozata emelkedéssel jár. Akkor az anyagi következmény a magasabb lakbérben jelentkezik. — Mit szólnak ehhez az emberek ? — örömmel fizetik ki a nagyobb lakbért, hiszen életkörülményeik javulásáról, kényelmükről van szó. Senki nem mondta még, hogy nekem ugyan ne tessék fürdőszobát építeni, mert nem akarok többet fizetni. Műemlék épületek — Mi a helyzet a műemlék- jellegű épületekkel? — Ez régi gondunk. Évek óta állnak üresen, egyre rosz- szabb állapotban. Például a Kossuth-ház, Kossuth Lajos édesapjának, Kossuth Lászlónak egykori lakása. Műemlék- jellegű, nagy L alakú ház, valaha a háború után szükségből több családot is beköltöztettek ide, az évek során azonban úgy tönkrement, hogy már semmire sem lehet használni. A Műemlékfelügyelőség azonban nem engedi lebontani, pénze viszont nincs, nekünk sem. Hiszen ennyi lakás mellett az évi 2 millió forintból nem futja egyetlen többmilliós felújításra. Egy gondunkkal azonban ebben az évben kevesebb lett. A Biksza Miklós utcai Halász-kúriát (klasszicista stílusú műemlék |ház) a budapesti Irodagéptechnikai Vállalat megvette. A tervek szerint ki- rendeltséget létesít és a vállalat hozatja rendbe az épületet. — A felújításon, a korszerűsítésen, a karbantartáson kívül a lakásokban előforduló sürgős javítások is a költség- vetési üzem feladata? \ — Igen. A csőtörésektől, a dugulásokig kezdve valameny- nyi hibát rendbehozunk. Sajnos, a kapacitással nálunk is baj van. Igaz. a tmk-brigá- dunk hivatott egyebek mellett a gyors hibaelhárításra is. De kevés az emberünk. Munkaerőhiány — Munkaerő-problémájuk van tehát? — Egyszerű a magyarázat. Budnvest közelsége nagy elszívóévá. Pesten ugyanis sokkal nagyobbak a fizetések, egy fővárosban dolgozó szakmunkás és egy nálunk dolgozó fizetése között minimum ezer forint a differencia. Csaba József végül megemlítette. hogy munkaerő-nehézségeik ellensúlyozására egy úgynevezett lakásgazdálkodási csoport létrehozását tervezik, amelyben minden szakma képviselteti magát kimondottan csak lakásfelújításra és karbantartásra. Ezzel az új brigáddal remélik, hogy a gvors- szolgáltatásokat is sikerül majd zökkenőmentesen ellátniuk. S. Horváth Klára í 1 á
