Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-11 / 85. szám

EGY KÍSÉRLET ÁLLOMÁSAI Országos játszóház-konferencia KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Két ráckevei festőművész | Ez év januárjában hozták létre kísérleti jelleggel a = nagykőrösi ifjúsági házban a kisdiákok művelődéstör- I téneti játszóházát. A kísérletnek már volt tapasztalato- § kát is adó előzménye, ugyanis két évvel korábban az Or- E szágos Közművelődési Tanács és a Népművelési Intézet | támogatásával már alakultak játszóházak Sopronban, | Kecskeméten, Jászkiséren és Szombathelyen. A Pest | megyei megoldás mégis alapvetően új volt, mert a gye- f rekek kreativitási készségét javító foglalkozások temati- | káját összehangolták az új iskolai tantervekkel, mód- I szertanilag pedig fokozottan figyelembe vették a korsze- ! rű közművelődési formákat. így jött létre a megoldás, | amely az iskolák és a művelődési intézmények folya- = matos együttműködésére kínál lehetőséget. Nagykőrösi kezdeményezés A nagykőrösi kísérlet be­indításával egyidőben meg­kezdték a módszer hatásvizs­gálatát is, így szinte állandóan nyomon követhették az ered­ményeket. Érdekessé tette a i módszer próbáját, hogy az egyik játszóházi csoportban 4., a másikban 5. osztályos gyere­kekkel foglalkoznak megköze­lítően azonos szintű ismerete­ket adva. A tanulók érdeklő­dése, aktivitása észlelhetően fokozódott az elmúlt három és fél hónap alatt, annyira ma­gukénak érzik a játszóházat, hogy gyakran ők válnak egy- egy résztéma kiválasztóivá. Ügy tűnik, sikerült elkerülni a legnagyobb veszélyt: a fog­lalkozások nem váltak isko­lássá, nem hasonlítanak a ha­gyományosan vezetett tan­órákhoz. A gyerekek a fogalom pon­tos értelmében játszanak. Dra­matizált formában előadják az egyes művelődéstörténeti idő­szakokban játszódó mondákat, meséket. Egyszerű anyagokból használati tárgyakat készíte­nek. miközben leutánozzák a történelmi korszakok hajdani emberének technikáját. Ezek­hez háttérismeretet adnak a polcokon sorakozó könyvek, a diafilmsorozatok és a szem­léltető eszközök. Így a kisdiá­kok zökkenők nélkül képesek befogadni, sőt alkalmazni azt az ismeretányíagót, amelyről az iskolában még nem tanultak. A játszóház programja ugyanis mindig megelőzi néhány lé­péssel a tantervet. Ebből az az előny, is származhat, hogy az órákon már úgy válhatnak be­fogadóvá a nebulók, hogy a lexikális anyaghoz személyes élményekkel kaocsolódnak. Alkalmassá válhat a játszó­ház arra, hogy az egyes tan­tárgyak között szintézist te­remtsen, hogy a gyerekék ösz­szefüggésben lássák az egyes korszakok történetét, társada­lomfejlődését, irodalmát, kép­zőművészetét, zenéjét és tech­nikai fejlettségét. Hasznosnak tűnik az is, hogy a játszóházi foglalkozásokon szerzett isme­reteket mindig visszacsatolják korunk emberének hétköznapi tapasztalataihoz. S ezzel je­lentősen segíthetik a tanulók egységes világképének kiala­kulását. Az új út nem könnyű Érthetően sok még a felté­teles mód az eddigi tapaszta­latok összegzésében, hiszen az új játszóházi forma csak most vizsgázik. A módszerek még fi­nomításra szorulnak, sőt a te­matika összeállításában is szükségessé válhatnak módo­sítások. Éppen ezt szolgálta a múlt hónap végén megtartott bemutató foglalkozás és ta­pasztalatcsere, amelyet közö­sen szervezett a Pest megyei Művelődési Központ és Könyv­tár, a nagykőrösi tanács mű­velődési osztálya és az ifjúsági ház. A véleménycserén részt vettek helyi pedagógusok, ter­mészetesein a játszóházi fog­lalkozások vezetői, népműve­lők és a megyei tanács okta­tási szakfelügyelője. A vártnál élénkebb vita azt is tükrözte, hogy nem sike­rült még egységes szemléletet kialakítani az oktatás és a közművelődés megítélésében. A véleménnyilvánítások köz­ben találkozhattunk az okta­tás valamiféle arisztokratikus elsőbbségének hirdetésével. Ügy tűnt, mintha nem lettek volna eléggé meggyőzőek a dr. Békéi Lászlóné és Nagy Ágnes által vezetett bemutató foglalkozások. A véleménykü­lönbségek természetesek, hi­szen az új, a korszerű mód­szerek alkalmazása és elfogad­tatása mindig viták eredmé­nyeként valósul meg. Ez utóbbi megállapítást iga­zolja, hogy az Országos Köz- művelődési Tanács és a Nép­művelési Intézet a szombat- helyi művelődési központtal közösen országos konferenciát szervezett a játszóházak ta­pasztalatainak összegezésére. A találkozót tegnap és ma, szom­baton tartják Vas megye szók- helyvárosában, illetve a köze­li Velem községben. A tanács­kozáson részt vesznek Pest megye képviselői is: Antal Teréz, a megyei módszertani központ csoportvezetője; Ta­kács Gábor, a szentendrei mű­velődési ház városi csoportjá­nak vezetője; dr. Békéi Lász­lóné pedagógus és Kecskeméti István, a nagykőrösi ifjúsági ház igazgatója. Szeptembertől Szentendrén Az országos tanácskozás le­hetőséget teremt a többé-ke- vésbé már bizonyíthatóan jó módszerek kölcsönös megis­merésére. Ugyanakkor tisztá­zódhat néhány vitás elméleti kérdés is, valamint az orszá­gos tapasztalatok birtokában megbízhatóbban értékelhető majd a nagykőrösi kísérlet eredményessége. Ez annál in­kább szükséges, mert az OKT anyagi támogatásával szep­tembertől új játszóház kezdi majd meg működését Szent­endrén. Kilencedik alkalommal hir­dettek eredményt pénteken az MSZMP Budapesti Bizottsá­gának Oktatási Igazgatóságán a Politikai Könyvek előállítá­sában részt vevő nyomdák 1980. évi versenyében. Hét nyomda — az Athenaeum, a Zrínyi, a Franklin, a Kossuth, a Révai és a Szekszárdi nyom­da, valamint a Szikra Lap­nyomda — teljesítette a Kos­suth Kiadó versenyfeltételeit, időben és szép kivitelben szál­lította le a megrendelt kiad­ványokat. Az ünnepségen Rapai Gyula,1 a Kossuth Kiadó igazgatója ismertette és méltatta a nyom- | = Modok Mária alkotásait E június elejéig láthatjuk a = szentendrei Czóbel Múzeum- = ban, Patay László festményeit = a Dorogi Galériában állították I ki. * Modok Mária Ráckevén szü­letett, Patay László Ráckevén fest. Ennyi az azonosság, eny- nyi a különbség. Más is. Mo­dok Mária lezárt életmű, Pa­tay Lászlóé fejlődik, gyarapo­dik. Ma is élő remeklés Modok Mária önálló festő­egyéniség és Czóbel Béla élet­társa volt. Merőben mást csi­nált, mint Picasso-barát , fér­je. Merőben mást, s csaknem oly jót. Igaz, nem olyan ne­ves, híres a művészete, rang­ja azonban eléri, megközelíti Czóbelét. Még akkor is, ha számban nem tud vele versen­geni. Keveset alkotott, de az hibátlan. Már nagybányai Za- zarpartja is az, csendéleti, en­teriőrjei szintén. A látvány mindig meditációval bővül, nemcsak a környezetet, hanem az elmélkedést is tartalmaz­za. Tengeröböl-változatai ezt a párhuzamos kettősséget jelen­tik, igazán egyéni Párizs so­rozata. 1935-ben készült Szent­endre lépcső-je ma is élőnek ható remeklés. Igaz ember, igaz festő volt Modok Mária, dák teljesítményét, a díjakat Bagota Béla, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztályve­zető-helyettese adta át. A politikai témájú könyvek versenyét politikai kiadványok versenyévé szélesítették. Eb­ből adódóan olyan nyomdák is bekapcsolódtak a versenybe, amelyek főleg propaganda- és szemléltetőanyagokat, plakáto­kat, valamint prospektusokat gyártanak. A díjnyertes nyomdák 1980- ban 234-féle könyvet készítet­tek a Kossuth Kiadó részére, több mint 5,5 millió példány­ban. Kr. Gy. GYŐZTESEK KÖZÖTT A SZIKRA Időben, szép kivitelben UJ POLITIKAI KÖNYVEK Svejktől a barnaingesekig A Kossuth Könyvkiadó leg­újabb kötetei ismét sok érde­kes olvasnivalót kínálnak. Mo­nográfiák, visszaemlékezések, életrajzok kalauzolnak ben­nünket a múltba, elevenítik fel a legnehezebb történelmi korszakokat, az emberiség leg­tragikusabb sorsfordulóit. Ez­úttal három könyvet muta­tunk be. Gyalogok játszmája Stanislav Biman és Roman Cilek monográfiája Csehszlo­vákia náci megszállásának előzményeit, a szudéta német párt 1938-as tevékenységét tárja fel. Oldott, regényes for­mában fejtik ki mondanivaló­jukat, ezért a könyv mindvé­gig érdekes, nem engedi lan­kadni a figyelmet. A szerzők hangsúlyozzák, hogy történe­tük hősei, szereplői egytől- egyig hitelesek, léteznek, vagy léteztek. Párbeszédeikkel, meg­nyilatkozásaikat a korabeli feljegyzésekből vették át, vagy a fennmaradt dokumentumok betűinek szellemében idézték. Megvilágítják azokat a fel­forgató akciókat, intrikákat, és államellenes bűncselekmé­nyeket. amelyek 1938 augusz­tusának és szeptemberének válságos időszakában a hen- leinista mozgalmat jellemez­ték. Konrad Henlein, a szudé- tanómet párt vezére, az egy­kori tornatanár a német nem­zeti szocialistákkal együttmű­ködve készítette fel pártját a köztársaság egységének meg­bontására. Az 1938-ban Cseh- és Morvaországban élő, mint­egy hárommillió német túl­nyomó többsége csatlákozott. A szudétanémet párt kitű­nően töltötte be azt a szere­pet, amelyet Hitler szánt ne­kik. A hangoskodást kövek dobálása, majd pisztolyok dör­renése követte. A határ men­tén válságos lett a helyzet, s a müncheni döntés után a henleinisták meg sem várva a náci hadsereg akcióját, mun­kához láttak. A határon sorra leomlottak a piros-fehér osz­lopok, \ porba hullottak a Csehszlovák Köztársaság fel­ségjelvényei. Az elvakult hen­leinisták már 1938. szeptem­ber 22-én, önhatalmúan át­vették a szudétanémet terüle­tek igazgatását és lelkesen csatlakoztak a német biroda­lomhoz. A szerzők kitűnően érzékel­tetik a kor légkörét, konkrét helyzetekben és magatartások­ban próbálják bemutatni és emberközelbe hozni az egy­mással szemben álló politiku­sokat, diplomatákat és akar- nokokat Mint zárszavukban írják, fél akarták tárni Mün­chen okainak legalább egy hányadát, hogy rávilágítsanak az imperialista nagyhatalmak mesterkedéseire, amelyeknek 1938-ban Csehszlovákia volt a célpontja. A könyvet visszaemlékezé­sek és koraibeli felvételek egé­szítik ki. Az auschwitzi fogoly Wieslaw Kielar lengyel fiú tizenkilenc évesen került kon­centrációs táborba. Itt kapta a 290-es számot és öt eszten­deig viselte. Visszaemlékezé­seit most másodszor adta ki a Kossuth Könyvkiadó. A történet 1940 júniusával kezdődik, amikor a tamowi börtönből Auschwitzba viszi a vonat a többi fogollyal és 1945 májusával ér véget, ami­kor a németektől zsákmányolt kerékpáron felszabadultan ke­rekezve indul haza a szerző. Ami közben történt, az olyan, mint a lidércnyomás. A fiatal fiú körül arat a halál, működ­nek a gázkamrák, füstölögnek a speciális égető kemencék. A rabok köveket cipelnek ide- oda, vagy éppen a hullákat hordják a kemencékhez, a hátukon a kápók ütései zu­hognak, a gyomruk üres, van aki a láztól vacog, vérhas kí­nozza. Kielar beszámolója hátbor­zongató. Neki is kijutott min­denből, a verésből, éhezésből, betegségiből. De fiatal volt és erős, megtanulta a túlélés for­télyait, azt, hogyan kerülje ki a veszélyes helyzeteket, ho­gyan jusson egy-egy falat ke­nyérhez, krumplihoz vagy ré­pához. Sokan és sokféleképpen ír­tak már Auschwitzról, a kon­centrációs táborokról, bemu­tatták a halálgyárakat, a min­den emberségükből kivetkő­zött rabtartókat. Hogy mégis voltak, akik túlélték a szörnyű pokoljárást, az csak a véletlen műve. Ilyen szerencsés vélet­len, hogy megmaradt a szőke, lengyel fiú, s megírhatta az utókor okulására megrázó könyvét. A tömény borzalmak olvasását szimpatikus szemé­lyisége, őszinte közvetlensége teszi elviselhetővé. Minden pátosz és érzelgősség nélkül, egyszerűen ír. Mindazoknak el kellene olvasni ezt a mű­vet, akik már a haláltáborok kora után születtek, hogy megtanulják és sosem feled­jék el a történelem leckéjét A könyv utolsó fejezetének címe: A halál glosszáriuma. Ez szótárféle, amelyben azt a német társalgási nyelvet is­merteti, amelyet a koncentrá­ciós táborokban a rabok és rabtartók egyaránt beszéltek. A visszaemlékezést a táborban készült felvételek teszik még szemléletesebbé. A csavargó liba Egy cseh mondás szerint Jaroslav Hősek író és humo­rista olyan volt, mint a csa­vargó libuska. Mérhetetlenül sok zavar és homály volt kö­rülötte, életének minden ese­ménye az ellentmondó emlé­kezések és találgatások, tör­ténetek ködébe vész. Számta­lan anekdotát meséltek róla, s Hasek maga is gyakran meg­tévesztette, ámulatba ejtette barátait apró koholmányaival. Ha valaki ki akarja deríteni, hogy mennyi is az igazság a személyét övező mítoszokban, s bár ismerték, tisztelték; na­gyobb hírnevénél. Az élmények folytatásai Patay László mindig sokat festett, most is azt teszi; ez életmegnyilvánulása, lélegzése. Ö már nem élhet e sokadalom nélkül. A belső rajzás, gyüle­kezés képekben keresi és ta­lálja meg a gondolat, az él­mény folytatását. A sok kép tréning is, hogy méltó lehes­sen technikailag a nagy mű születésének pillanatában. Ilyen a Szivárvány madarat körültekintő színes íve, az ősz lassú előrehaladása kopa­szodó fákban és előre, mindig előre sétáló emberekben. Ko­moly teljesítmény a Szubjek­tív tabló 1979-ből, A magyar festészet minden jelentős alak­ja helyet kap e találkozáson Mányoky Ádámtól Kondor Bé­láig. Élők, halottak mozdulnak együtt itt. Kicsit mindenki a saját jellemző tartásával, ka­rakterével. Igazán sajnálhat­ja, aki kívülrekedt e képző- művészeti enciklopédián, hi­szen a mű a Nemzeti Galéria tulajdona, fontos festői és do- kumentáris érték. A festőkön kívül egy szobrásznak és egy műkritikusnak is bebocsátást engedélyezett a képre, igaz azt Medgyessy Ferencnek és Lyka Károlynak nevezik. Merre terjeszkedik Patay képzelete? Immár unokáit is festi és a Jászságot is, nem­csak Ráckeve környékét, Ten­geri Madonnát is, sziklás tá­jat, szomorúfűzet, jégcsapokat és felhőkaput, feleségét Esz­tert is újra és újra. Árnyaltan, megfontoltan. Kritikai éllel villantja fel a Szemétdomb-on heverő Mona Lisa-repro- dukciót. Fáj neki és vitázik isi azzal, hogy a minőség nem süllyedhet kacattá. Azonosu­lunk e festői, emberi kinyilat­koztatással. Losonci Miklós RÁDIÓFIGYELŐ A KÖLTÉSZET HETE. Gaz­dag, rangos eseményekkel tűz­delt programot állított össze az irodalmi osztály az ünnepi hétre. József Attila verseivel kezdődött a sorozat, a Költőnk és kora című adásban Avar István, Latinovits Zoltán és Madaras József idézte legszebb verseit. Mondd el szerelmed változásait, ez volt a címe a mai magyar költők fiatalabb generációjának műveiből ösz- szeállított műsornak, melyben Bari Károly, Döbrentei Kor­nél, Horgas Béla, Kiss Anna, Marsall László, Sumonyi Zol­tán, Szentmihályi Szabó Péter és Tandori Dezső verseit tol­mácsolta Dunai Tamás, Farády István, Gáti Oszkár, Kútvöl­gyi Erzsébet, Oszter Sándor és Végvári Tamás. Szombathelyről közvetítet­ték a IV. előaóművész-feszti- vál programját, melyet a Szín­házművészeti Szövetségben an­nak idején Nagy Attila kezde­ményezett néhány kollégájá­val, s melyet immár negyed­ízben rendezett meg a Műve­lődésügyi Minisztérium, az írószövetség, a Színházművé­szeti Szövetség, valamint az MRTV. Ezúttal Szombathely annak türelmesen kell bogoz- gatnia a mesék és féligazsá­gok gombolyagját, az eltorzí­tott tényeket. Ezt teszi Radko Pytlik A csavargó liba című könyvében. Rendszerezve re­konstruálja Hasek életét, s ehhez felhasznál minden el­érhető anyagot, levelezést, rendőri jelentést, történetet, anekdotát és a memoárirodái­mat. Pytlik mindig a puszta té­nyekből indul ki és sikerül neki hű képet rajzolni az egyik legnagyobb cseh íróról és humoristáról, a prágai bo- hémvilág hőséről. Végigkövet­hetjük kalandos életútját, amelynek során volt drogista, lapszerkesztő, egy időben a bécsi rendőrség mint anar­chistát tartotta nyilván, dél­magyarországi útjain magya­rul is megtanult, a Vörös Had­sereg újságjaiba orosz nyelven írt cikkeket, csavargóit a Bal­kánon, s Bogulmában bolsevik városparancsnok volt. A szerző közel hozza az írót az olvasóhoz, az örök vidám tréfamestert, aki megalkotta a XX. század Don Quijote-jét, Josef Svejket. Hálás vitatéma, hogy Svejk, a derék katona tökéletesen hülye-e, vagy csak tetteti? Vitatkozni persze so­kat lehet, csak egyet nem," el nem olvasni, mert aki egyszer kézbe veszi ezt a könyvet, az nem tud szabadulni kedélyes történeteitől, tréfáitól, a cseh kisember tipikus megtestesí­tőiétől, aki látta kora visz- szásságait, a pusztuló polgári társadalmat s a túlélés érde­kében sajátos módszert vá­lasztott. Maszkot viselt, s ennyiben talán éppen alkotó­jára, Hasekra hasonlít. Gáli Sándor adott otthont a hazai előadó­művészet e fórumának, me­lyen most tizenkilenc, többsé­gében fiatal művész kapott lehetőséget; hogy megmutassa, hol tart önmaga kifejezésében, s a választott költő(k) gondo­latainak továbbításában, át- plántálásában, a hallgatóság­hoz közelítésében. Noha nem e cím alatt, de számos más műsort is a köl­tészetnek adózott e héten. A Magyar Múzsa e heti számát Fodor András költészetének szentelték, a Gondolatét Lu­kács Lászlóénak. Ma délután két óra negyven perckor a Petőfi adón Folytatólagos val­lomás a címe az ünnepi hét újabb műsorának, melyet a magyar költők valamennyi korosztálya képviseletében Bá­rányt Ferenctől Weöres Sán­dorig tizennégy poéta életmű­véből válogattak a műsor­szerkesztők. FALURÁDIÓ. Az energia­válság begyűrűzése a magyar mezőgazdaságba már régen nem csak a mezőgazdák gond­ja. Érdeklődésre tart számot az élet számos szférájában. Miként lehetne csökkenteni az energiaköltségeket, milyen módszerekkel elősegíteni ha­tékonyabb hasznosításukat —; sokfelé keresik a választ. Dr. Kazareczky Kálmán, az Agrober vezérigazgatója az egyik legutóbbi adásban arról beszélt, hogy a Szekszárdi Ál­lami Gazdaság és a Dunavar- sányi Petőfi Tsz szakemberei­vel sikerült kidolgozni egy olyan kukoricatároló silót, melyben nedvesen is lehet a letört csöveket tárolni, s mely mindazokban az esetekben, amikor a termény felhaszná­lásához nem feltétlenül szük­séges annak szárítása, jelentős energiamegtakarítást tesz le­hetővé. Külön öröm volt hall­gatni elismerő szavait, mely- lyel a dunavarsányi tsz szak­embereinek kockázatvállalását, az újra való nyitottságát illet­te. KÉSŐ ESTE. Valóban na­gyon későn, tizenegy óra előtt tíz perccel sugározták Bakonyi Péter új sorozatának első adá­sát. A mentálhigiénéről, a lel­ki egészségvédelemről esett ebben a tíz percben sző, arról, ami ugyan a gyakorlatban ma még nemigen létezik, bár rop­pant nagy szükség lenne rá. Ám számos megszállottja van e témának, s ők, a bennük fe­szülő elszántság majdcsak hoz­zásegít a lelki egészségvédelem hálózatának megteremtéséhez. Mert — sajnos — nemcsak a válások, hanem az öngyilkos­ságok statisztikájában is szo­morúan előkelő helyen ál­lunk. Több részből álló sorozat első adását hallottuk, kíváncsian várjuk a folytatást, melyben szociológusok, pszichológusok, s a kérdés számos más szakér­tője keresi majd a megoldást. B. H. I A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom