Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
4 Sram W Kfunap 1981. FEBRUÁR 22., VASÁRNAP TÖBBET, JOBBAT ÉRTÜK, Az elmúlt napokban és hetekben felajánlásokat, eddigi kötelezettségeiket is meghaladó pótvállaiásokat fogalmaztak meg a szocialista brigádok és munkáskollektívák az SZKP XXVI. kongresszusának tiszteletére. A jól előkészített vállalások közös vonása — ezekről lapunk hasábjain is rendszeresen beszámoltunk —, hogy a dolgozók minden esetben azt nézték, arra irányították figyelmüket: úgy köszöntsék testvérpártunk kiemelkedő eseményét, hogy többletmunkájuk eredménye az ország javát szolgálja. Milyen kézzelfogható hasznot hoznak a felajánlások a szűkebb kollektívának és a népgazdaságnak? Erre a kérdésre kerestünk választ a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Csepel Autógyárban, a Nagykőrösi Konzervgyárban, a Dunakeszi Járműjavítóban és a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben. SUMMA A VONAL ALATT A KETTŐ KÖZÖTTI LÉPÉS A KONGRESSZUS NAPJÁRA CEGLÉDI SZEGFŰ MOSZKVÁBA ÜLÜNK a viaszosvászon- nal borított asztal mellett a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz Tyereskova szocialista brigádjának tagjaival. Szinte elviselhetetlenül forró nyarak, az eső sárgította növényházak üvegei alá szorult trópusi napok elevenednek • meg. S egy közösség emberi arca. Kertészéké, akiket nyugodtan nevezhetnénk szegfűgyárosoknak is. Hiszen a szem is alig tudja befogni azt a hatalmas virágmezőt, amit nap nap után öntöznek, táplálnak, gondoznak... Ma nagy munka vár rájuk, jóval túl a nyolc órán, kell dolgozzanak, holnap ugyanis szállítás lesz. Exportra vágják, kötözik, csomagolják a üpiros, fehér és cirmos szirmú*, virágokat. A szegfűasztal reggel Maszkába indul. Tavaly 600 ezer szál, az idén az SZKP kongresszusának tiszteletére tett felajánlásuk alapján egymillió érkezett a Szovjetunióba Ceglédről. Lassan ered meg a szó. A jegyzetfüzet egyelőre még üres. Csupán azok a lapok teltek be, amelyen a szövetkezet elnökével, Skultéty Józseffel folytatott beszélgetés gondolatait őrzik a sorok. — Rendkívül előnyös számunkra a szovjet piac. Külföldi vevőink csak egy meghatározott idényben fizetnek elfogadható árat a szegfűért- Nyáron igen lanyha a kereslet. A Szovjetunióban éppen az éghajlat zordabb volta miatt, júliusban-augusztusban is nyereséggel adható el portékánk. Az idei nagyobb megrendelésnek természetesen ezért örülünk. — Így érvelt az elnök, — Nyolc esztendeje kezdtünk a virágtermesztéshez, 1974 óta szállítunk a határokon túlra- Tavaly e tevékenység árbevétele 29 millió volt, az idén 39 millió forint. Sami talán a legfontosabb, 1981-ben 7 millió forintos nyereségre számíthatunk — mondja nem kis büszkeséggel Skultéty József. IGEN AM, csakhogy az üvegváros falai nem nyújthatók tetszés szerint. A termelés ilyen mérvű bővítésére egyik óráról a másikra — fejlesztés, beruházás nélkül —, lehetetlen feladat vállalkozni. Egy megoldás maradt: növelni az exportképes, első osztályú áru arányát. Erre tettek ígéretet a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz kertmunkásai, a szocialista közösségek tagjai, köztük a Tyereskova brigád 14 fizikai dolgozója. 1— Már nem is tudom, ki említette meg először, hogy tennünk kellene valamit. Tudtuk, nagyon sok múlik a gondos szedésen, az óvatos csomagoláson, a -szakszerű válogatáson és persze, a dugványok kezelésén, neveléséin is. Valaki azt is megjegyezte, csak nein maradhatunk szégyenben. A mi brigádunk küldte azokat a vörös szegfűket is négy évvel ezelőtt, amelyek az omszki magyar internacionalisták emlékművét díszítették, a Tyereskova brigád tagjai kötötték Az olajiparban dolgozók igazán nam panaszkodnatnak, hogy az elmúlt évek egynan- gú unalomban teltek. Az 1973- as világpiaci árrobbanás óta — amikor is a nyers kőc-laj ára megindult akkoriban, ma már mesébe illően alacsonynak számító szintjéről felfelé, mégpedig olyan példátlan tempóiban, hogy még ma sem láthatjuk a végét —, mindennapjaik a gazdasági élet sűrűjében telnek. Amióta a termeléssel, a gazdasági fejlődéssel, az élettel egyet jelentő energia- kérdtás került az érdeklődés középpontjára, nemcsak annak van döntő jelentősége, tudunk-e elegendő kőolajat kitermelni, illetve vásárolni, vagy mire használjuk az ebből előállított termékeket, hanem nagyon is számít a kettő közötti lépés,, vagyis a feldolgozás hogyanja. Mégpedig két szempontból: egyrészt azért, mert a feldolgozási költségekben, más iparágakkal összevetve lényegesen nagyobb az alapanyagok árának aránya — Porgányi Géza, a DKV gazdasági vezérigazgató-helyettese ; szerint 90 százalék —, másrészt pedig a nyersolaj áremelkedésiét nem arányosan követték a feldolgozás, a lepárlás során keletkező termékek árai. Ez utóbbira Szabó Zoltán, a százhalombattai olajváros desztillációs üzem csoportjának vezetője mond példát: míg a frakciós folyamat elején, keletkező fehéráruk, vagyis benzinek és gázolajak ára szintén hatalmas tempóban növekedett, addig az utolsó i fázisokhoz tartozó feketeáruk, például az aszfalt ára, alacsonyabb a nyersolajénál, A közgazdasági helyzetmagyarázat után tehát már köny- nyen érthető, hogy a DKV szocialista brigádjai miért éppen ezeket a kérdéseket helyezték vállalásaik középpontjába: javítani a feldolgozás gazdaságosságát, s úgy módosítani az olajfinomítóból kikerülő termékek összetételét, hogy az a jövedelmezőbb, értékesebb áruk javára tolódjon el, s így közvetlenül járuljon hozzá a vállalati eredmény növeléséhez. VÉTEK ELTÜZELNI Most pedig tanuljunk egy kis olajipari technológiát, Szabó Zoltán segítségével. Mint magyarázatából megtudjuk, a finomítók szerte a világon úgy épültek, hegy a melléktermékként keletkező gázokat saját tüzelésükre használják fel, vagyis. így biztosítják a frakciós tornyok technológiai hőszükségletét. Nem is volt ebben semmi hiba addig, míg ezek a gázok — a metán, aiz etán. a propán és a bután — olcsók voltak. A helyzet azonban megváltozott: a gázok további feldolgozásával előállítható vegyipari benzin értéke úgy megemelkedett, hogy vé- Aprólékos, nagy türelmet Igénylő a szegfűbimbók háló közé bújtatása, tek lenne a d'raga gázokat el- aiég néhány nap, és szedhető a pompás virág tüzelni. csokorba azokat a virágokat is; amelyeket a két űrhajósnak, Valerij Kubászovnak és Farkas Bertalannak adtak át visz- szatérésükkor —■ magyarázza Tarsoly Istvánné, a jókedvű, fürgemozgású, olykor a tekintélyt figyelmen kívül hagyó, éles nyelvű fiatalasszony. — A többit már tudja. Vállaltuk az egymillió szál szegfűt — teszi még hozzá Tarsolyáé. A brigád tehát döntött, a munka megkezdődött. Van bőven tennivaló. Sokszor, mint ma is, kevésnek bizonyul a műszakidő. Megesik ugyan, hogy egyike-másika zsörtölődik az ilyen váratlan túlmunkák idején- De a közösségiben, ahol tilos a rossz kedv, hamar eloszlik a boszlönböző emberekből áll ez a kollektíva. Nézem Berta Ilonát, aki többre is tarthatná magát, hiszen szakközépiskolát végzett, egyetemre szeretne kerülni. Alapjában véve, milyen távol van a húsz esztendejével Szovát Jánosnétól, akit sokat megpróbált az élet. Vagy Kiss Lajosné, akinek 16 esztendős lánya is itt szorgoskodik az üvegházakban. Mégis érzem szavukból, együtt van ez a csapat. A BESZÉLGETÉS még most kezdődne csak igazán.. De az idő és az adott szó sürget. Munkához látnak a kertészek. Gyűlik a tengernyi szegfű, a piros, a fehér, a cirmos színű virág. A kamion. Az olajváros csőkígyói és toronyer<jeje a brigádok felajánlásai nyomán még több hasznos termék forrásává válnak* aw Rövid brigádértekezlet a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben. A Tyereskova brigád úgy határozott, bogy valamennyi tagja egy teljes napi munkadíját szociális célokra ajánlja Százhalombattán megtalálták a megoldást: a desztiiláció során keletkező gazoltat cseppfolyósítják — tehát megmentik —, a technológiai hőt pedig a lényegesen értéktelenebb földgázból es fűtőolajból biztosítják. A moot következő számokat valószínűleg senki sem fogja első olvasásra elhinni — pedig igazak': ily módon 100 millió forint többlet- nyereséget érhet el a DKV, s a szükséges beruházás megtérülési ideje 2—3 nap! Hogyan, csinálják? A cseppfolyósítás- hoz szükséges komprimáló és hűtőberendezéseket saját, használaton kívüli állóeszközeikből építik meg, s a szükséges csővezetékeket is a DKV szerelői állítják össze. Persze, most megkérdezhetjük, mi köze van ennek az akár közönséges technológiai váltásnak is nevezhető lépésnek a brigádokhoz, miért volt szükség a felajánlásokra? Nos, a dolog azért nem olyan egyszerű: az átalakítás több üzemcsoportot érint, a megvalósítás során úgy kell eljárni, hogy a termelést ne kelljen korlátozni, a gázrendszerek hegesztése megköveteli a fokozott biztonságot — egyszóval előtérbe kerül egy sor olyan emberi tényező, mely igenis megkívánja a kollektív bölcsességet, az együttes ten- niakarást. VALAMIT KITALÁLNI Csakúgy, mint a könnyű, kénmentes tüzelőolajnak, mint új termék gyártásának bevezetése, ami a másik 100 millió plusznyereséget hozza. Százhalombattán ebből vállaltak 200 ezer tonnát erre az évre, amivel nemcsak az a haszon jár, hogy ismételten a kevésbé értékes anyagot égetjük el, hanem a megmaradó gázolaj importmegtakarítást is jelent. Az előbb említett emberi tényező — s így a brigádok tettrekészsége —, itt jut igazán fontos szerephez. A desztillációs üzemekből kikerülő anyagokból ugyanis a tárolótér dolgozói keverik ki a mindenkor szükséges késztermékeket, s hogy ezekben az új olajfajta is megfelelő arányban szerepeljen, a két üzemrész dolgozóinak szoros, jól összehangolt együttműködésire van szükség. Szabó Zoltán becalese szerint például egyetlen tartalynyi ilyen anyag e»oál látása ótven oda-vissza teieionnivást jelent a desztillációs üzem és a tárolótér ’között — most melyik csővezetéket használják, ez az adag melyik tartály Da kerüljön —, s mindez elképzelhetetlen anélkül, nogy mindenki egyet na akarjon. Ezenkívül is van még néhány olyan piaci tendencia, mellyel szamot vetettek a száznaiombatXaiak. Ilyen például az a meglepő, de min-* denképpen valós jelenség, hogy tavaly, az év második leiében a feldolgozás egyik termék- csoport janák, az úgynevezett aromásoknak olcsóbbodni kezdett az ára — s ez a folyamat még ma is tart. Nyilvánvaló volt, hogy ennek — legalább is részbeni — kompenzálására „ki kell' találni" valamit. Ha már az ár úgy alakúi, ahogy, mit lehet tenni: cűy módon kívánják csökkenteni a feldolgozás költségeit, hogy arra is vállalkoztak a brigádok, két nappal lerövidítik a berendezések nagyjavításánál!, idejét, s ezzel is tokozzák az állóeszközök kihasználtságát. SZÁZMILLIÓK Amikor Porgányi Gézával összeadjuk, vajon mekkora összeget tesznek ki, a brigad- felajánlások, tisztességes summa kerül a vonal alá: a finomítói gázok cseppfolyósítása és feldolgozása hoz 100 milliót, ugyanennyit jelent a kén-mentes tüzelőolaj, az aromások többlettermelésének nyereség- hányada is lesz 2—3 millió, az anyag- és energiatakarékossági terv túlteljesítése — ez is egy vállalási pont —. 7 millió forintot ígér. Tegyük ehhez hozzá, amiről még szintén -nem esett szó. a vásárolt anyagkészlet 10 milliós csökkentését és az importbeszerzés félmillió dolláros lefaragását — summa-summárum, kijön úgy 230—235 „milliócs- ka”. Ezt bizony szegényebb helyen rögtön el is fogadnák egész évi nyereségnek, nem pedig „csak” a brigádfelajánlások révén kecsegtető plusznak.
