Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-07 / 235. szám
1980. OKTÓBER 7., KEDD Jó /egyérí pénsf? Iskolásgyermekek a takarékosságról Rendhagyó osztályfőnöki I órát tartottak hétfő délelőtt az érdi 7. sz. általános iskola I 7/A osztályában. A téma: a j takarékosság. De nem ezért volt rendhagyó (az általános iskolai osztályfőnöki tanterv szerint ugyanis rendszeresen foglalkozni kell a kérdéssel), hanem a forma miatt. Az órán ugyanis részt vett, mintegy félszáz vendég, a Művelődési Minisztérium, az OTP képviselői mellett az érdi városi tanács elnöke, az érdi iskolák igazgatói és azok a tanárai, akik az iskolai takarékpénztár ügyeit intézik. Pálfia. Judit, a 7/A osztály- főnöke pedig arra vállalkozott, hogy bemutassa a vendégeknek, elsősorban a pedagógusoknak a takarékosságra nevelésnek, mint tananyagnak egyik feldolgozási módszerét. S a bemutató — ahogy azt az óra után tartott értékelő vita során, egyöntetűen megállapították — remekül sikerült. A gyerekek és a meghívottak pergő, változatos, érdekes osztályfőnöki óra részvevői lehettek. A napos szokásos jelentését most kiegészítette azzal, hogy az osztály tavaly és az idén eddig mennyi takarékbélyeget váltott. De nehogy félreértés essék, ez nem OTP- reklám, osztályfőnöki óra volt. Természetesen szóba került az OTP és a betétgyűjtés, a fő cél azonban annak megértése és elfogadtatása volt, hogy az egyénnek, a családnak és a társadalomnak miért fontos az ésszerű takarékosság. Néhány kérdés, amelyre ezek a tizenhárom éves lányok és fiúk egymást kiegészítve helyes válaszokat fogalmaztak meg: Hogyan takarékoskodnának, ha gazdasági vezetők lennének? Mivel takarékoskodhatnak az iskolában és otthon? Mire érdemes pénzt gyűjteni? Hogyan lehet beosztani a zsebpénzt? Hogyan lehet jól gazdálkodni az idővel? A bemutató órára természetesen a tanulók is készültek. Az egyik őrs például azt gyűjtötte össze, hogy a szülők mivel, miért takarékos- kodnak? Egy másik őrsnek a pazarlásra kellett példákat felsorolni. Mások interjút — magnófelvételt — készítettek az iskola takarékfelelős tanárnőjével, és az érdi OTP-fiók vezetőjével. ★ A bemutató óra megtartásával az iskolai nevelés „Takarékosság” pontját az érdi 7/A osztályban sem pipálhatták ki. A takarékosságra, illetve az ésszerű gazdálkodásra nevelésben — fogalmazták meg többen az órát követő vitában — együtt kell működnie a családnak és az iskolának. S csak az a pedagógus tud hatni a gyerekekre — mondta Szabó László, a Művelődési Minisztérium közoktatási főosztályvezető-helyettese —, aki nemcsak okosakat mond, hanem teljes személyiségével és jó példát mutatva részt vesz a nevelésben, ha együtt van, együtt él az osztályával. Sz. P. Aradi vértanúk Koszorúzás Hétfőn délelőtt Aradon( az egykori vesztőhelyen emelt emlékműnél koszorúzási ünnepséget tartottak. Október hatodika magyar vértanúira emlékezve már a kora délelőtti órákban a helybeliek és környékbeliek százai vonultak az emlékhelyhez. A szürke oszlopon aranyozottan csillant meg a 13 aradi vértanú — örök időkre bevésett- — neve. Az emlékmű köré sűrű embergyűrű fonódott, amikor a talpazaton elhelyezték a Magyar Népköztársaság nemzeli- szalagos koszorúját. Hazánk nevében Rajnai Sándor, a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövete, Lukács József ezredes, katonai és légügyi attasé és Szepes István kolozsvári főkonzul koszorúzott. Ezt követően a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságának koszorúját helyezte az Aradra érkezett küldöttség Szikszai Ferenccel, a népfront megyei titkárával at élen. Az emlékezés virágait tette a márvány emléktáblára a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium fiataljainak küldöttsége és a nyíregyháziak ifjúsági delegációja. A koszorúzáson román részről jelen volt Cornel Pacoste, az Arad megyei néptanács első elnökhelyettese, Vasile Ignat, az Arad megyei néptanács végrehajtó bizottságának titkára, Kocsik József, a magyar nemzetiségi dolgozók Arad megyei tanácsának ' elnöke. At ünnepség után Rajnai Sándor nagykövetet hivatalában fogadta Aron Pavel, az RKP Arad megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács elnöke. Szakszervezeti kongresszusok Beható vita a tanácskozásokon Am aktivisták kezdeményexésekkel segítették a fejlődést A vitával folytatta munkáját vasárnap a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetenek XXIII. kongresszusa. Sok felszólaló beszélt a gazdasági és szakszervezeti munka fejlesztésének tartalékairól: a kémikusok és más műszaki és tudományos szakemberek alkotó szellemi energiáinak hatékonyabb kibontakoztatásáról, a piaci változásokhoz rugalmasabban alkalmazkodó termelésről. a bürokratikus beidegződésektől mentes munkastílus és versenyszervezés követelményeiről. Felszólalt a tanácskozáson és az MSZMP Központi Bizottságának nevében köszöntötte a kongresszust Méhes Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára. Elismeréssel szólt arról, hogy a szakszervezeti testületek és aktivisták tiszteletre méltó kezdeményezésekkel segítették a vegyipar dinamikus fejlődését, Vt ötéves tervének sikeres teljesítését. A Szakszervezetek Országos Tanácsának nevében Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese üdvözölte a kongresz- sAist. A kétnapos tanácskozáson elhangzott 31 felszólalásban felvetett észrevételekre, javaslatokra Dajka Ferenc főtitkár válaszolt. A kongresszus végül megválasztotta a szakszervezet központi vezetőségét, elnökségét és tisztségviselőit. A szak- szervezet elnöke ismét Takács Sándor, főtitkára Dajka Ferenc, titkára pedig Gerő Re- zsőné és Molnár Károly lett. Vasárnap vitával folytatta : tanácskozását a MEDOSZ XXV. kongresszusa. A tanácskozáson felszólalt Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, aki átadta a Központi Bizottság es Kádár Janos személyes üdvözletét. Szólt arról, hogy a szakszervezet hatékonyan segtti a mezögazda- sag fejlesztései, korszerűsítését. A szakszervezeti testületek — élve az' önállósággal — kezdeményezéseikkel, a gazdaságot javító tevékenységükkel eredményesen járulnak hozzá a termelési színvonal növeléséhez, a hozamok fokozásához. A magyar mező- gazdaság — amint mondotta — ma már kiállja a nemzetközi összehasonlítást; egyes ágazatai a világ élvonalába tartoznak. A vitában felszólalt Vancsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, aki hangsúlyozta: a kiéleződött nemzetközi gazdasági versenyhez való alkalmazkodásra képes a magyar mezőgazdaság, amely a régi gondokat, például az alacsony tejtermelést folyamatosan felszámolja és ezzel előbbre lép. A kongresszusi határozat szerint, azon kell igyekezni a gazdaságokban, hogy az anyaggal, az energiával és az emberi munkával való takarékosság az eddiginél jobban jellemezze a munkaverseny- mozgalmat. A kongresszus megválasztotta a MEDOSZ vezetőségét. A skakszervezet elnöke: Hu- nya István, főtitkára: Dobi Ferenc, titkárai: Lachmann Gáborné, Micsuch László és Varga György lett. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége az elmúlt öt évben végzett tevékenységével segítette kulturális életünk fejlődését, növekvő felelősséggel látta el érdekvédelmi feladatait, hozzájárult az alkotómunka feltételeinek javításához, a művészeti közélet kiteljesedéséhez — hangsúlyozta Simó Tibor főtitkár, a szövetség hétfőn kezdődött IX. kongresszusa elé terjesztett beszámolójában. A Vasasszakszervezet székházában megrendezett tanácskozáson részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese és Pozsgay Imre művelődési miniszter is. A háromszázkilenc küldött elé terjesztett beszámoló megállapította: a magyar szellemi élet arculatát formáló művészek tehetségüket népünk javára, a szocialista társadalom szolgálatában bontakoztatták ki. Valamennyi művészeti ág színvonala emelkedett, gyarapodtak az értékes, a múlt és jelen valóságát feltáró alkotások. A szövetség legfontosabb feladatai közé tartozik a demokratizmus kiteljesítése, a társadalmunk céljai iránt elkötelezett alkotómunka támogatása és a művészetek közművelődési szerepének további erősítése. WL QÍéves ierv A társadalmi vita tanulságai A kormány felkérésére a legutóbbi két hétben politikai, társadalmi, tudományos szervezetek vezető testületéi vitatták meg hatodik ötéves terv főbb előzetes irányelveit. Az eszmecsere köre a Magyar Közgazdasági Társaság elnökségét éppúgy átfogta — itt került sor elsőként az elemző mérlegelésre —, mint a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségét, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága Intéző Bizottságát, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségét, a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségét, s jó néhány más testületet. A legfőbb, mert legfontosabb jellemző tehát éppen ez, a vita társadalmi jellege, mert hiszen a társadalom minden jelentős részterületének képviselete részt vett az irányelvek megtárgyalásában. S valóban vitázva vett részt — így például a népfront elnökségének ülésén tizenhármán, az akadémia elnökségének tanácskozásán húszán szólaltak fel —, nem tisztelve a papírra írtakat — a testületek tagjai előzetesen kézbe vehették az ülés vitaindító anyagát —. ha annál ésszerűbb, célra vezstőbb, hasznosabb vélemény, javaslat kínálkozott. Lehetőség és gyakorlat Mindig nagy felelősség a holnap íormáiasába beleszólni, most azonban — a népgazdaság ismeretes gondjainak tudatában — még inkább megnőtt az alkotó közreműködés súlya, jelentősége, hiszen nem kevesebbet kívánunk elérni a következő középtávú tervidőszakban, mint a népgazdaság egyensúlyi helyzetének folyamatos és lényeges javítását, ám nem a dolgozó tömegek életszínvonalának rovására, annak csökkentése mellett, hanem az elértek megszilárdításával, megőrzésével. Valamennyi testület álláspontja egységes volt abban, hogy erre lehetőség nyílik az 1981 és 1985 közötti években, ám a lehetőségnek a gyakorlatba történő átplántálása sokrétű, minden mozzanatában körültekintő, s a maihoz képest jó néhány jellemzőjében más minőségű munkát követel. Ezt húzták alá például a SZOT Elnökségének ülésén, a termelés hatékonysága javításának forrásairól szólva, rámutatva: ma még gyakori a bizonytalanság a nem gazdaságos termelés megítélésében, a munkaerő teljes és ugyanakkor célszerű foglalkoztatásában, ahogy a szabályozás sem következetes a kezdeményező, a kockázatokat vállaló termelőhelyek elismerésében. Ha csupán a megyén, azaz viszonylag szűk határokon belül maradunk is, akkor sem állapíthatunk meg mást, mint azt, hogy gyakorlatilag minden feszítő, égető kérdés terítékre került a társadalmi vitában, azaz gondjaink ott voltak a vélemények csatájában, s ott vannak azokban a javaslatokban, észrevételekben is, amelyeket a testületek a kormányhoz, illetve az Országos Tervhivatalhoz juttattak el. Kiragadott, de sokat mondó témával bizonyítva az előbbieket. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének ülésén a középponti kérdéseik egyike volt a településfejlesztés, s azon belül az a megváltozott irány, amely nem engedi nyomasztóvá válni a városok elsődlegességét. Nem az önigazolás, sokkal inkább az örvendezés mondatja ki velünk, hogy hosszú évek óta adunk hangot meggyőződésünknek: a terület- és településfejlesztés eddig követett irányai torzulásokat hordtak magukban, megszüntettek ugyan jelentős feszültségeket, Az Országos Idegenforgalmi Tanács ülése Nőtt a devizabevétel Az idegenforgalmi év eredményeit értékelte, a következő tervidőszak koncepcióját vitatta meg, s a közúti határ- átkelőhelyek munkájával, fejlesztési feladataival foglalkozott hétfői ülésén Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter, az ÓIT elnökének vezetésével az Országos Idegen- forgalmi Tanács. Megá'.lapítótták, hogy Magyarország nemzetközi idegenforgalmában a múlt évi kedvező változás lelassult ugyan, összességében azonban az idén is folytatódott, s a forgalom a terveknek megfelelően alakult. A KGST-or- szágokkal a beutazó forgalom az előző év szintjén maradt, a bevétel viszont nőtt, emelkedett a turisták átlagos tartózkodási ideje. Jugoszláviából jóvá! kevesebb vendég érkezett az idén, a, devizabevétel viszont több mint 50 százalékkal emelkedett. A tőkés idegenforgalom minőségi mutatói jelentősen javultak, a turisták számának mintegy 10 százalékos csökkenése ellenére a nálunk töltött éjszakák száma 15 százalékkal növekedett, s emelkedett a bevétel is. Az egész évben konvertibilis devizabevételünk mintegy 20 százalékos növekedése várható. de nem jelentékteleneket teremtettek ! Arányosabb, a társadalmi igazságérzetnek jobban megtelelő megoldásokra, irányokra, célokra van szükség a településfejlesztésben, s ezt — ha csupán illusztratív értékkel is — a következőkkel tehetjük szemléletessé: amíg más megyékben megkülönböztetett ritkaságnak számítanak a tizenötezer főnél nagyobb lakosságú községek, addig Pest megyében húszezres lélekszámúnál nagyobb sem egy van — Gyálra, Monorra, Vecsésre utalunk —, tizenötezer fölötti pedig — Abony- tól Budaörsön át Szigetszent- miklósig — jó néhány. Ezek a községóriások sok tekintetben — a ma érvényes rendelkezések, koncepciók szerint — teljesen azonos elbírálás alá esnek a néhány száz főnek lakóhelyet adó falvakkal, ez utóbbiak pedig hosszú időn át szinte halálra ítéltnek, fölösnek. társadalmi tehernek jelöltettek, s ha elnéptelenedtek, akkor az eredménynek látszott...! Aligha véletlen, hogy ugyanez a kérdéskör, s még tágab- bun, az ún. infrastruktúra, azaz a háttérágazatok fejlesztése jelentős helyet foglalt el az akadémiai elnökség vitájában éppúgy, mint a közgazdasági társaság vezetőinek eszmecseréjében. Kimondhatjuk ugyanis a tévedés kockázatának vállalása nélkül — s nem először tesszük ezt lapunkban —, hogy, bár az életkörülmények javításához, a települések fejlesztéséhez rengeteg pénz is kell, ám, ha nincs több pénz — mint ahogy a következő tervidőszakban nincsen —, akkor sem törvényszerű a megtorpanás. Az arányok, irányok célszerűbb megválasztása, az egészségesebb forráselosztás az adott anyagi lehetőségeken belül is lényeges haladást tesz lehetővé. Ami persze sokkal bonyolultabb teendő, mint a több pénz sóhajtozása, ám éppen a megye gyakorlata szolgáltat igazolást arra. miként mozgósítják a társadalmi önzetlen közreműködést a jól megválasztott infrastrukturális, településfejlesztési célok. Lépések, fedezettel Természetes: valamennyi tesitület ülésén a gazdasági te- vékenység alkotta a kiindulópontot. Ha tudomásul vesz- szük. ha nem — ezen mosta társadalom egészét értve —, egyetlen lépést sem tehetünk a lakásépítésben, az alacsony nyugdíjak reálértékének megőrzésében, az oktatásban, az egészségügyben akkor, ha a termelésben nem teremtjük meg ehhez a fedezetet. Nyersen hangzik, de így igaz: nincs mit megelőlegezni! Külső többleterőforrások igénybevételére — magyarán: a szokásosnál nagyobb hitelek fölhasználására — nem vállalkozhatunk, azaz: inkább e! kell viselnünk az alacsony gazdasági növekedési ütem követelményeit, mintsem kockáztatni az eddig elért élet- színvonal jelentős csökkenését. Megyei tapasztalatok bizonyítják: senki sem tapsol ennek a helyzetnek, ám tényként tudomásul kell venni. A tudomásulvétel azonban — s ezt legutóbb a szakszervezeti választások lezajlása igazolta — nem lehet közömbös beletörődés. hanem köz- és önérdekből a cselekvés lehetőségeit kell folytonosan kutatni s ezeket a lehetőségeket a gyakorlatban kamatoztatni. Termelői közösségek sora tett tanúságot a közelmúltban arról — így a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Mechanikai Művek, az ikladi Ipari Műszergyár, a Pest megyei Műanyagipart Vállalat, a vácszentlász- lói Zöldmező, a Rákosvölgye termelőszövetkezet —, miként lehat gyorsan igazodni a Változó körülményekhez és követelményekhez. Furcsán hangzik. mégis keserves valóság: az említett és hasonló, élenjáró termelőhelyek teljesítménye sem elég a hatodik ötéves tervben megoldandó feladatok ' maradéktalan megvalósításához, mekkorát kell lépni akkor ott. ahol ma még csak töprengenek a hogyanon?! Igazsága van azonban azoknak. akik azt állítják: sok mindenről a vállalatok nem tehetnek, tényezők seregére nem a vállalatoknak van befolyása, sokkal inkább a központi irányításnak, szabályozásnak. A társadalmi vita tanulságainak lényeges eleme ennek a ténynek a félreérthetetlen megfogalmazódása, ta- karatlanul hagyása. Ezt bizonyította a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Elnökségében lezajlott vita éppúgy, mint a közgazdasági társaság, azután a Magyar,Kereskedelmi Kamara, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa vezetőinek eszmecseréje. Megyei tapasztalatokra szorítkozva: a Mechanikai Művek, a Csepel Autógyár, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, több mezőgazdasági kutatóhely átmenetileg válságos helyzetének az volt az eredője, hogy késtek a hogyan továbbhoz elengedhetetlen irányítási döntések, központi határozatok. Az emberi tényezők Kétkedés nélkül felelt a társadalmi vita arra, mekkorák a termelésben, s általában a gazdasági tevékenységben rejlő tartalékok; hatalmasak. Az egyik oldalon tehát ott sorakoznak kétségtelenül nehéz, bonyolult feladataink, a másikon viszont a tettrekészek seregét erősíti a tartalékok tárháza, s ráadásul olyan források ezek, amik többsége nagy kiadások nélkül nyitható meg. állítható a fejlődés szolgálatába. Elég itt hivatkozni olyan, a vitákban fontos témaként szereplő tényezőkre, mint például a termelők és a külkereskedők együttműködésének javítása, a tudományos kutatás eredményeinek gyors alkalmazása a termelésben, a munkajövedelmek differenciálása, a célrészjegyek kibocsátása a szövetkezeti kereskedelemben, a termőföld védelme, csökkenésének megakadályozása, az ipari szövetkezetek bedolgozói hálózatának bővítése. Ilyen és hasonló jellemzőkre, tapasztalatokra támaszkodva állapíthatjuk meg; a társadalmi vita nem akörül forgott, hogy mit nem, s miért nem lehet, hanem azt tette a középpontba, aminek ott a helye, s ez annak keresése, mit hogyan lehet tenni. Mert sokat lehet tenni a társadalom, a népgazdaság minden területén, ehhez azonban az kell, hogy az eddiginél is nagyobb figyelmet kapjanak — s erre valamennyi testület ülésén kitérnek a felszólalók — az emberi tényezők. Amibe a gazdasági demokrácia intézményrendszerének megteremtése éppúgy beletartozik, minit a lakásgazdálkodás tökéletesítése, a kezdeményező, az új iránt fogékony vezetők erkölcsi. anyagi elismerésének fokozása. A társadalmi vitában elhangzottakat az érintett kormányzati szervek figyelembe veszik az irányélvjavaslatok végleges kidolgozásakor. Van mit figyelembe venni; valóban a társadalom hallatta — képviselete útján — hangját, saját holnapjáról. Mészáros Ottó
