Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

1980. OKTÓBER 26., VASÄRNAP ÍSP Megkesetóslfek a tanátskoxások Szakszervezeti kongresszusok Szombaton megkezdte mun­káját a pedagógus, a texti­les és a postás szakszervezet kongresszusa. A három szak- szervezet a szombati első ülés­nap után vasamap folytatja munkáját. i _ A művelődés alapozása Szombaton a Vigadóban megkezdődött a Pedagógusok Szakszervezetének XI. kong­resszusa. A tanácskozáson részt vett Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője. Pozsgay Imre művelődési mi­niszter, Csehák Judit, a SZOT titkára. A kétnapos tanácsko­záson egymillió oktatásügyi dolgozó több mint 300 küldöt­te elemzi a szakszervezet öt­évi tevékenységét. Az írásbe­li beszámolóhoz Voksán Jó­zsef főtitkár fűzött szóbeli ki­egészítőt. Hangsúlyozta: ma már nem az a kérdés, mi­ként bővítsék a tanulmányi idő tartamát, hanem az, hogy milyen legyen az általános és a szakképzés aránya, az isko­lai szakképzés jellege, s nem kevésbé fontos, hogy az üze­mek, intézmények miként se­gítsék elő a közép- és felső­fokú szakképzést. A beszámolót vita követte, amelyben felszólalt Kornidesz Mihály. Rámutatott: a peda­gógusok a párt hűséges szövet­ségesei a nevelőmunkában, maid elmondotta: a művelt­ség terjesztése ma már nem csupán a pedagógusok felada­ta, de csak ők képesek arra, hogy megalapozzák a töme­gek műveltségét, fejlesszék a fiatalok gondolkodási és c.ss- lekvőkészségét, fogékonyságát az új iránt. Méltán illeti őket megbecsülés. Nőtt a gazdaságosság Szombaton a SZOT közpon­ti iskoláján megkezdte mun­káját a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének XXV. kong­resszusa. A több mint 120 ezer szervezett textilmunkást képviselő 261 küldött tanács­kozásán részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, Berecz János, az MSZMP KB osztályvezetője, Duschek Lajosné, a SZOT tit­kára, Trethon Ferenc munka­ügyi miniszter és Szabó Imre könnyűipari miniszterhelyet­tes. A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének az elmúlt öt esztendőben végzett mun­káját összefoglaló írásos je­lentéshez Martos Istvánná fő­titkár fűzött szóbeli kiegészí­tést, melyben hangsúlyozta: a textilipar ai V. ötéves terv­időszakban teljesítette alapve­tő feladatát, a belföldi fo­gyasztói igényeket mennyi­ségben megfelelően és minő­ségileg javuló termékekkel elégítette ki, emellett növeke­dett az ágazat gazdaságos ex­portja is. Távbeszélőprogram Szombaton, a 77 ezer szer­vezett postás képviseletében megjelent több mint 250 kül­dött és a meghívott vendé­gek részvételével megkezdő­dött a Postások Szakszerveze­tének XIII. kongresszusa, a szakszervezet Cházár András utcai székházában. A tanács­kozáson megjelent Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára és részt vett a kong­resszus munkájában Katona István, ai. MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter és Sólyom Ferenc, a SZOT titkára. Csáki Lászióné főtitkár az írásbeli beszámolót kiegészít­ve elsősorban az ágazat gaz­dasági feladataival és az ezzel kapcsolatos tennivalókkal fog­lalkozott. Utalt arra, hogy a posta nehezebb gazdasági fel­tételek mellett is teljesíti V. ötéves tervének alapvető fel­adatait, s a terven felüli táv­beszélő-program végrehajtásá­val javítja a lakosság és a közületek hírközlési ellátottsá­gát. HqI iaváfflaiunk auf ót ? Ha a csap csak letörik... Bsüigáifeaffási helyzetkép a megyében helyen. S itt nem árt szót ejteni arról, ami bár számok- k'al|1 centimét erekkel, statisz­tikával aligha mérhető, mégis a szolgáltatásoknál alapvető szerepet játszik: nevezetesen az ügyfél bikáiméról/ Arról, hol és mikor kap defektet ez a kapcsolat, a legfényesebben a vásárlók könyvébe tett be­jegyzések tanúskodnak. Kifo­gásolják a szervizekben dol­gozók magatartását, a nem megfelelő minőségű munkát. Alkatrészhiány A szolgáltatások emlegeté­sekor a minőség mellett leg­gyakrabban a forintokról, a gazdaságosságról esik szó. S ennek érdekében, ha csak ap­ró lépésekkel is, de haladniuk kellett az ügyben érdekeltek­nek. Tettek is, nem is keve­set, s ezek a megoldások egy­úttal a fejlesztést, a munka- szervezést is szolgálták. A la­káskarbantartók szállítóeszkö­zökkel és a szakipari munkát segítő kisgépekkel gyarapod­tak, a gépjárműjavításban a szakosodás, és az igényekhez igazodó műszakszám jelentett megoldást. S talán apróság­nak tűnik, de az is lehet a gazdaságosság forrása, ha mi­ként a Pest megyei Szolgál­tató és Csomagoló Vállalat váci egységében a nyitvatar­tási időt a lakosság kívánsá­ga szerint alakítják ki. Ugyancsak itt és a monori részlegben a vegytisztító gé­pekre vegyianyag-visszanyerő berendezést szereltek, -amely 4—5 százalékos anyagköltség- megtakarítást eredményez. Természetesen, cseppet sem használ a gazdaságosságnak, ha hiányzik a szolgáltatáshoz szükséges anyag, vagy alkat­rész. Márpedig gyakori, főleg a Gelka-szsrvizekben — hogy központi raktár ide, oda — nincs alkatrész. Tervek kérdőjelekkel A népi' ellenőrök vizsgálata is azt bizonyította, hogy^ á kétségkívül jelentős fejlődés mellett — ez főleg a textil- tisztításban jelentkezik — még csaknem minden terüle­ten van gyors orvoslást igénylő kifogás. Az építőipa­ri szövetkezetektől szélesebb skálájú szolgáltatást vár a lakosság. Kevés a tetőfedő, a bádogos, a víz-gáz és köz­Ha a csap csak letörik, ha­mar összeszerelik, ha kiég a vasaló cekásza, egyszerű a javítása ... valahogy “ így harsogott úton-útfélen az egy­kori Generál együttes nagy slágere. A szolgáltatásban tevékenykedők, de még in­kább a lakosság, legyünk ke­vésbé hivatalosak, mi ma­gunk a saját bőrünkön ta­pasztaljuk, hogy a dolog nem megy ilyen simán. Mert vagy alkatrész nincs, vagy a hoz­záértő szakember hiányzik, vagy ezeregy ok miatt állnak használhaiatlanul a háztartási gépek, netán pendliznek ott­honunk és a javítóműhely kö­zött. Ne legyünk igazságtala­nok, hisz évről évre javul a szolgáltatások milyensége, de az igazsághoz hozzátartozik, országosan, de szűkebb pát­riánkban, a megyében is bő­séggel akad még ez ügyben tennivaló. A közelmúltban a Pest megyei népi ellenőrök egy csoportja azt vizsgálta a lakossági szolgáltatásban ki­emelt szerepet játszó vállala­toknál, egységeknél, hogy a szolgáltatás fejlesztésére szánt forintokat miként használják fel, hol szorít a cipő, melyek az előbbrelépés útjai. Milliók fejlesztésre A javítóhálózat fejlesztésé­re, a rendelkezésre álló kapa­citás növelésére nem lehet panasz. Az utóbbi három év­ben — ez az időszak jelentet­te a vizsgálat .alapját — mind a lakáskarbantartásban, mind a gépjárműjavításban, a tex­tiltisztításban, valamint az elektroakusztikai és háztartá­si gépek javításában kétség­telen az előrelépés. Megala­kult a Lakásszerviz Társaság, új műszerekkel, korszerűbb csarnokokkal gyarapodott a III. AFIT ceglédi és váci üzemegysége, fiókszervizt nyi­tott a Gelka Pilisen és Vecsé- sen, új épületbe költözött a monori Gelka-kirendeltség, fiókszerviz szolgál Kiskunlac- házán a háztartási kisgépek javítására. Itt-ott azonban nem kívá­natos homokszemek kerültek a fejlődés gépezetébe. Például gyakran teszik fel a kérdést a váci és a ceglédi autószer­vizben, hogy a környékben lakók vajon hol javíttatják kötözködő masináikat, mert bizony jócskán marad kihasz­nálatlan kapacitás mindkét pontifűtés szerelő. Baj van a határidőkkel és a munka mi­nőségével a tv-k, rádiók, ház­tartási gépek javításában Nagykőrösön, Gödöllőn, Du­nakeszin és Százhalombattán. A tervek' — már a követ­kező öt évre szólnak — elké­szítésekor természetesen eze­ket a jogos kívánalmakat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Konkrét és kevésbé kiforrott elképzelések ígérik az előbb- relépést. Felesleges lenne most arról szót ejteni, kik és hol terveznek új felvevőhe­lyeket, miként igyekeznek megnyerni maguknak a la­kosságot, szó szerint megfelel­ni a szolgáltatás követelmé­nyeinek. Egy biztos, nincse­nek könnyű helyzetben azok, — megyei tanács, KISZÖV, MÉSZÖV, KI ŐSZ — akik a szolgáltatás megannyi ágát össze kell fogják, összehan­goltan kell fejlesszék. A szol­gáltatások iránt még inkább megnövekvő igények és mi­nőségi követelmények mellett a gazdaságosság és a haté­konyság elérése megkülönböz­tetett feladat. Gáspár Mária Áisservesés után Kerepestaresám Mérlegen az alkalmasság Mem rángj nagyobb feladat A Hazai Fésűsfonó kerepes- tarcsai gyárában L aczónyi László főmérnökkel beszél­getve felhívta a figyelmemet: nem árt megkérdezni, kinek milyen a közérzete az októ­ber elsejei átszervezés után. Például azoké, akik tegnap még főművezetők voltáig s ma csak művezetők, a művezető­ből pedig mester lett. Senki sem tagadja, hogy szeptember közepén felboly- dúlt méhkashoz hasonlított a kerepestarcsai gyár. Suttog­tak, pusmogtak az öltözők­ben, a gépek mellett mun­kások, művezetők, üzemve­zetők. Az átszervezés nehéz napjait élte a gyár, a közös­ség. Kérdőjelek. Ki marad to­vábbra is a főnöki poszton? Ki lép vissza, s kell beérnie az alacsonyabb rangot — de korántsem kisebb feladatot je­lentő — mestereimmel? A hír gyors lábon ján. Mindenki előtt világos volt, hogy a fő­művezető, művezető munka­kört betöltők számát — az irányelvekre alapozva — ti­zeneggyel csökkentik. Mér­legelvén az alkalmasságod nem elhanyagolva a szakmai gyakorlatot, a vezetési kész­séget, rátermettséget, a szak­mai, a politikai végzettséget. A közösség vizsgája Emberek vagyunk. Sokfé­lék, indulataink is összetet­tek. Talán egy tegnap volt vélt sérelem alapján hang­zott el a cérnázóban: ne di­rigálj, te már nem leszel fő­nök. A bizonytalanság diktál­ta: ne kérj tőlem szabadsá­got, majd az új főnök meg­mondja, mikor mehetsz el... Rosszfnájúság: majd a gép mellé állva bizonyíthatod, nemcsak utasítani tudsz, dol­gozni is i Csak Kerepestarcsán történhetett ez meg? Aligha! Minden munkahely vizsgá- zikm amikor vezetőváltás tör­ténik. Lett légyen az . oka nyugdíjazás, vagy ésszerű szer­vezés ... Kétségtelen, hogy nem a lel­kesedés hangján beszélnek ezekről a hetekről, napokról az érintettek. Azok, akik ko­rábbi beosztásuknak búcsút mondtak. Persze, minden cso­da három napig tart — s a gyár ma már a megszokott hétköznapjait éli. Október el­sején, amikor mindenki meg­kapta írásban a besorolását, s majd az utána következő né­hány napban még szó esett az átszervezésről — mostanra megszokottá vált. Verőfényes októberi dél­után. Fél kettő felé kúsznak az óramutatók. A műszakvál­tást megelőző előkészülete­ken a sor. Előttem pedig ne­vek. Makacs vagyok. Nem fo­gadok el ajánlatot Pankotai Istvánnétól, a munkaügyi ősz­Minőségst vizsgáinak tály vezetőjétől. Magam aka­rom kiválasztani beszélgető- partnereimet. A kevesek kö­zül. Igen, mert betegség, le- százalékolás, nyugdíj miatt — meg egy kilépés is közre­játszott — nem sikerült azt a létszámot teljes egészében fel­szabadítani, amit az átszer­vezéstől vártak. Hát a hiúság? Három névnél állapodok meg: Tóth József, Bergán László, s Beregi Endre. Ber­gán helyett lenne egy jobb ja­vaslat, de kötöm az ebet a karóhoz. Hirtelen nem is tu­dom, miért?... Beregi Endre öregnek vall­ja magát. Harmincegyédik évét tapossa. Ma mester, de tegnap még művezető volt. Nem kell nagyon győzköd­nöm, hogy őszinte választ várok arra; hogyan érintette a visszaminősítés? — Hiúság is van a világon. Különösen akkor, ha az em­ber két évig a művezetőkép­ző tanfolyam padjait koptat­ta. Három évvel ezelőtt hal­lottam az átszervezésről, majd tanultuk is célját, értelmét: régen, nem most, októberben kellett volna megtörténnie. Sohasem jó, ha valamire hosz- szasan készülünk. Tavasz óta volt napirenden a gyárban ez a dolog. A döntésre október egyig vártunk. A bizonytalan­ság jó néhány ember idegeit kikezdte. Feszült légkörben teltek a napok. Szerencse, hogy nem látta kárát az üzem. Végül? Nem jártunk rosz- szul. A fizetésem 3 ezer 750 forint. Növekedett a jövedel­mem 240—280 forinttal. Bán­tott a visszaminősítés. Az is­kola miatt is. Nem mindegy, milyen rangban vagyok? Tet­tem fel magamnak sokszor a kérdést. De mit szólnak a töb­biek? A közösség véleménye, ítélete zavart. Ügy látatlanba, előre. Ma? Épp olyan biza­lommal jönnek hozzám, mint régen. Kevesebb a jogom mesterként, de, ha a műve­zető távol van, a helyére ál­lok, örökébe lépek. A máso­dik vonalból. Ketté vált az irányítás és a gyakorlati te­vékenység. Bár most még ösz- szekeveredik, de egy-két év múlva kikristályosodik ... Több jövedelem Egy lépéssel került hát­rébb a ranglistán Tóth Jó­zsef. öt évvel a nyugdíj előtt vált meg főművezetői beosz­tásától. Művezetőként dolgo­zik tovább. Kedélyesen, derű­sen fogja fel a változást. — Anyagilag hatszáz fo­rinttal több a jövedelmem. Az emberek? Nekem soha­sem mondta még a takarító­nő sem, hogy főművezető ... Ha valamit akart, úgy szólí­tott, s szólít meg ma is: To- tyi bácsi. Azzal a két műve­zetővel kerültem egy rangba, akiknek a főnöke voltam. Nem éreztetik velem, jól ki­jöttünk, kijövünk egymással. Hatásköröm, jogom a régi, tisz.tázottabb, egyértelműbb is. Sohasem szenvedtem rang­kórságban. A kinevezés még önmagában kevés ahhoz, hogy az embert becsüljék, netán szeressék is azok, akikkel dol­gozik. Akiktől saját munká­jának milyensége is függ. De ez nem jelenti azt, hogy nem követel, ne követeljen! Tizen­öt év után főművezetőből let-' tem művezető. Ezáltal nem lettem kevesebb. Nem kese­redett meg a szájízem az ész­szerű, a mindnyájunk hasz­nát szolgáló átszervezéstől. A humánum diktálta A mestert Bergán László­nak hívják. Huszonnyolc éves. Művezetői beosztásból csep­pent a mesterek sorába — ál­lapítom meg, s már lélegzet­vételnyi szünet nélkül a köz­érzetéről vallatnám, amikor tiltakozása mellbevág. A mun­kaügyi osztályvezető cigaret­tát kotor elő zsebéből, az ön­gyújtó kattanása az egyetlen hang a zavart csendben. S mindjárt az ablaknál, a füg­gönnyel kezd babrálni. Lás­suk csak, mire is volt jó a makacsságom? Megszínesedett arccal kezd magyarázatba: — Az én* ki­nevezésem a művezetői ran­gomat .erősítette meg. A 3 ezer 900 forintos bérrel. Vi­szont az idősebb kollégám, aki művezető volt, 4 ezerért mester lett. Sérelmezte, hogy nyugdíj előtt pár évvel ilyen helyzetbe kerül. A gyár, az a közösség előtt, ahol lakik. Nem kellett engem sem sokat győzködni, elmentünk az igaz­gatóhoz, járuljon hozzá: cí­met, pénzt cserélünk. Nem fontos nekem a rang. Hiszen most is a betegségek, a hiány­zások miatt művezető, mester vagyok egy , személyben. Egy hónapja megy így a verkli, ha a gép elromlik, akkor meg a segédmester szerepköre vár rám. Nekem még van időm rangot, címet szerezni. De az idősebbek presztízskérdést csi­náltak, csinálnak az átszerve­zés miatt bekwetkezett ala­csonyabb besorolásból. S ha csak ennyi kell a megoldás­hoz? Miért ne lehetne a nyug­díj előtti éveket szebbé tenni. Ne legyen rossz érzése senki­nek sem. Szavai után a csend telep­szik közénk. Fáradt a mester, kifelé néz az ablakon. A munkaügyi osztályvezető egy papírlapra vonalakat húz. Fe- szélyezettek vagyunk. El is köszönök Bergán Lászlótól. Bezárul mögötte az ajtó, s gondolataim sorából a mun­kaügyi osztályvezető ragad vissza a jelenbe: — Keressünk mást, hagy­juk ki őt a sorból, meg ezt az esetet. Mit gondolnak ró­lunk a többi gyárban? Egy emberi sorsot kellett humá­nusan megoldani, a krízisen átsegíteni. Hát ez történt, egyetlen egy esetben. Nem ez a jellemző, hogy cseréknek itt teret engedtek volna. De a döntések mérlegelésekor, vagy következményei láttán néha a megtorpanás következik... Varga Edit A fogyasztók érdekvédelmét szolgálják a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet élelmiszerosztályán és a mezőgazda- sági részlegnél — a Nagy vásártelepen — folyó minőségi vizs­gálatok és ellenőrzések. Képünkön: húsáruk fehérjetartalom- vizsgálata a KERMI élelmiszerosztályán. fflekfro '30 Űf automatsgépsor Szorosabb együttműködés- j A szakvásár befejeztével a ben, közös kutató-fejlesztő magyar kiállítók vezetői ha­munkéban és további munka-I zatérve elmondták: az érin- megosztásban állapodtak meg I tett magyar iparvállalatok, a a magyar kábelipari gépgyár tó vállalatok szovjet partne­reikkel a most zárult moszk­vai Elektro ’80 nemzetközi szakvásáron. A nagyszabású seregszemlén a magyar ipart a Technoimpex közvetítésével a diósgyőri, a pestvidéki és a CSM Híradástechnikai Gép­gyár képviselte. A kiállított magyar finomhúzógépek, zo­máncozókályhák, csévelőbe- rendezések és komplett gépso­rok kimondottan a szovjet igényeknek megfelelően ké­szültek — részben közös mun­kával — s a következő évek exportkínálatát alkotják. Technoimpex és a Kohó- és Gépipari Minisztérium meg­állapodtak a szovjet elektro­technikai ipari minisztérium­mal, valamint több szovjet kutató-fejlesztő intézettel és gyárral, hogy 1981—85. között közösen kifejlesztik a komp­lett telefonkábel-gyártó auto­matasort. Az új berendezés termelékenysége több mint kétszerese lesz a hagyományos típusokénak. Megállapodtak a húzó, a zománcozó, a szigetelő,” a tömlőző és más kábelgépek közös továbbfejlesztésében is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom