Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-11 / 213. szám

nrx.rrt 1980. SZEPTEMBER 11., CSÜTÖRTÖK Évadnyitás az Erkelben Rendhagyó módon, párizsi vendégszerepléssel kezdi 97. évadját az Operaház társula­ta: szeptember 14-én, a fran­cia közönség előtt mutatja be Bartók—Seregi: A csodálatos mandarin című táncjátékát. A hazai évadnyitó előadást az ..Erkel Színházban tartják: szeptember 20-án Erkel Fe­renc: Bánk bán című operá­jával. Az előadáson Ottó sze­repét Leblanc Győző tolmá­csolja, aki korábban betegsé­ge miatt nem mutatkozhatott be a népszerű operában. Az Erkel Színház szeptem­beri műsorán egyébként olyan nagysikerű művek szerepel­nek, mint a Don Carlos, a Bohémélet, a Tosca, az Otelló, a Szerelmi bájital, az Aida, valamint a Cédrus. Két vendégművészt köszönt­het a közeljövőben a dalszínház közönsége: Mirella Freni, a vi­lághírű olasz szopránénekes­nő, a szeptember 24-i Bohém­élet előadásában Mimit, 27- én pedig az Otelló Desdemo- náját énekli. A lengyel Wan­da Bargieloswka a szeptember 21—i Don Carlos előadáson Eboli szerepét tolmácsolja, szeptember 28-án pedig Am- nerist az Aidában. Az a bizonyos öt százalék... A PEDAGÓGUSOK BÉRFEJLESZTÉSÉRŐL A BUDAI JÁRÁSBAN A tanító a nemzet napszá­mosa — hallottuk évtizedek so­rán. A korszerű gazdaság kép­zett embereket kíván — ezt hallottuk a másik oldalról. Va­lóban: közszájon forgó téma a pedagógusok bére, a nevelők megbecsülése. Ennek felisme­rése vezetett a pedagógusok bérének felemeléséhez 1977- ben. A borítékban marad Hogy miként hajtanak vég­re egy döntést — politikai kér­dés. Talán ezért is figyelemre méltó a vizsgálat amelynek eredményei imigyen összeg­ződtek és egyik laptársunk így írt róla: „... felszínre került egy szi­kár tény: 1979-ben az 5 szá­zalékos bérfejlesztés ellenére a pedagógus-bérszínvonal csak 4,1 százalékkal emelkedett... jelentős bérmaradvány kelet­kezett ezen a területen. Más­részről kiderült, hogy egyes megyékben a pedagógusoknak kifizethető béreket más célok­ra is felhasználták. ... Felte­hetően további, s nem csupán statisztikai tanulmányozást igényelne a válasz arra, hogy XIALLITOTERMEKBEN Nyár végi bemutatkozások A hagyományos nyári váci tárlat szeptember 21-ig a gö­rög templomban, a váci kép­zőművészeti szakkör anyaga a Madách Imre Művelődési Köz­pontban szeptember 25-ig te­kinthető meg. Bódi Irén Mun­kácsy *díj as textiltervező kiál­lítása a monori kiállítóterem­ben szeptember 19-ig várja kö­zönségét. Vendégművészek is Mindig esemény a váci nyá- .i tárlat, az idén azért is, mert j, város alkotóin kívül meghí­vott zebegényi, sződligeti, du- nabogdányi, veresegyházi, gö­di és gödöllői képzőművésze­ket. Így egy lazán, de mégis összetartozó tájegység vizuá­lis képe tárul 'fel. Jó, egyéni kezdeményezésekkel, tág stí­lushatárok között. A mérték­adó alaphangot Hock Ferenc és Cs. Nagy András minden részletében, egyéni tartalmá­ban kiegyensúlyozott művé­szete adja. Hock Ferenc Nap­elemzése és Duna-vallomása a színek szerkesztett özönlése. Cs. Nagy András őrizve újítja mindig nyitott és mindig meg­oldott lehetőségeit, ezúttal Sel­mecbányái emlékkel és nyári napsütéssel. Szüts Miklós és Markó Er­zsébet más korosztályhoz tar­tozik, más elgondolások moz­gatják képzeletüket. Ezúttal különösen Markó Erzsébet van elemében, olyan Kőbányá­ban járt, mely nemcsak bolto­zat, hanem friss festői üzenet. Uhrig Zsigmond holland ha­lászkikötője, Dániel Kornél Április-a, Takács József veres- egyházi domboldala, Caál Im­re képe egyaránt jó erőnlétről tanúskodik, Hídvégi Valéria szerkesztőereje, Mizser Pál belső lendülete nyilvánvaló. A feszített koncentráció eredményezi Miró Eszter szob­rának, Orvos András viráglá­tomásának új és ismert érté­keit, Sáros András Miklós ha­tározott és perfekt vonalveze­tését, Csorba Simon Monostori perspektívá-ját és Blaskó Já­nos kicsit marinis lovát. A szép katalógust adathibák zavarják, ez gondosabb szerkesztéssel el­kerülhető lett volna. Amatőr kör Jubilál a vác^ Madách Imre Művelődési Központ képző- művészeti szakköre. Huszonöt éve pallérozza e művelődési intézmény a város és környé­ke amatőr mozgalmát. Először Tegzes László, később Dániel Kornél, az elmúlt tíz eszten­dőben Mikes István J. festő­művészek foglalkoztak a mű­vekre készülő fiatalokkal, fi­zikai dolgozókkal. Az ered­mény számottevő; egyéni am­bíciókat érlel, közvetlen kör­nyezetet esztétizál az a sok kép, faliszőnyeg, üvegtárgy, faintarzia, ami egymás mel­lett sorakozik az emeleti galé­rián. Helyesen engedélyezi a szakkörvezetés a szabad lég­kört az ízlés határai között. A korrekt anyagból kiemelkedik. Somogyi László, Koltai Gábor, Fehér András és Zink Mariann több alkotása, továbbá Székely László, Jung András és Petro- vits Lászlóné munkássága. A továbbiakban a tudatosságot szükséges növelni olyan mű­vészettörténeti tájékoztatás­sal, mely mértékre és a képes­ség helyes felismerésére biz­tat; pontosságra. Népi ipar nyomdokain Bódi Irén a Kelet-Ázsiából származó és a XVII. században Hollandiában, cseh és osztrák területen meghonosodott kék­festőtechnika iparművészeti szintű továbbfejlesztője. Mo- nori kiállításán kiemelkedően szép a Mézeskalács huszár és az optimálisan stilizált Páva. Szerénységét és alázatát igazol­ja az a messzemenő elismerés, mellyel a Gál Gyula nevéhez fűződő monori kékfestőmű­helyt dicséri. Bódi Irén tiszte­leg a népi ipar teljesítménye előtt, s közvetve bár, de azt a fontos eszmét éleszti, hogy a monori kékfestőműhely hazai rangja után szélesítse, sokszo­rosítsa erőit, érje el összefo­gott munkával és erőfeszítés­sel világhírét. E lehetőség a monoriak előtt áll, s adott a művészeti háttér és előőrs — Bódi Irén művészete. Losonci Miklós miért akadhattak például olyan megyék, ahol a rendelkezésre álló 5 százalékos bérfejlesztés­ből csupán 1,8 százalékot hasz­náltak fel... miért nem te­remt például a szakszervezet nagyobb nyilvánosságot akár annak is, hogy egy-egy köz­ségben, járásban nem hajta­nak végre egy politikailag szándékolt bérfejlesztést? ...” Elindultunk, hogy körülnéz­zünk saját portánkon, ponto­sabban a budai járásban. Utunkat dr. Kárpáti Sándor- nénál, a járási hivatal műve­lődési osztályának gazdasági felügyelőjénél kezdtük: — Három esztendeje immár, hogy akkor az Oktatási és Munkaügyi Minisztérium kö­zös rendelete megváltoztatta a pedagógusok alapbérét. így például az egyetemi képesí­tésű tanárok alapbére 4—600, az óvónőké 150—250 forinttal nőtt. Differenciálás — Ugyanez a rendelet intéz­kedett a bérek további fej­lesztéséről is. Korábban há­romévenként az iskolák dol­gozói bérének 3 százalékából kellett kifizetni az emelést, az­az ennyi volt a bérfejlesztési alap, s ez öt százalékra nőtt most. Korábban minden eltöl­tött három év után 100 forint­tal emelkedett automatikusan a pedagógusok fizetése, most az összeg 150—250 forint kö­zött ingadozik. — Hogy mire költhető a bér- fejlesztés 5 százalékos alapja? Elsőként a soros kötelező bér­emelésekre, másrészt a maga­sabb képesítést szerző nevelők szintén kötelező béremelésé­re, végül pedig a differenciá­lásra , aszerint, hogy jól dol­gozik-e a pedagógus. Ezen kí­vül létezik a béralap egy szá­zalékát kitevő jutalomalap. Ha a béralapot az iskola, vagy óvoda nem használja fel tel­jes egészében — például a pe­dagógusok betegsége, hiány­zása miatt — a bérmaradványt az alkalmankénti jutalmazás­ra fordíthatják. — A rendelettel megválto­zott a pótlékok rendszere is, s ezek a munkától függően adhatók, például az osztályfő­nököknek, napközis nevelők­nek, vagy gyógypedagógiai intézetekben dolgozóknak. — De nézzük inkább a té­nyeket. Érdet leszámítva, 1977- ben a járás 668 pedagógusa ka­pott béremelést. Ennek össze­ge havi 370 ezer 72 forint. Pél­dául a diósdi iskolában a 15 pedagógus havi bére 44 ezer 90 forintról 53 ezer 470-re emelkedett. A béremelés óta a járás iskolái, óvodái mind megkapják az évi 5 százalékot. Mi látnánk a kárát Kiszely Károlyné, a diósdi 2. számú óvoda vezetője leemeli a polcról a kimutatást: — a te­lepülés 2 óvodájában 28-an dolgoznak, az évi alapbérük 831 ezer forint. Az 5 százalé­kos bérfejesztési alap 42 ezer, a jutalmazási alap 8 ezer fo­rint. A korábbi két év fejlesz­tése már beépült a béralapba, mint ahogy az idei is be fog épülni a jövő évibe, azaz 42 ezer forinttal több lesz a kö­vetkező esztendőben. — Hogyan gazdálkodunk a pénzzel? Mindenekelőtt: kö­zösen. A tanács maradéktala- lanul átutalja a bérfejlesztési Takács József: Domboldalon és jutalmazási pénzt az óvo­dáknak, s a szakszervezet, a KISZ képviselői, az óvodák ve­zetői és a tanács elnöke, vagy a végrehajtó bizottság titkára együtt dönt a felhasználásról. Idén például a kötelező soros béremelések csak havi 950 fo­rintot vontak el a bérfejlesz­tési alapból, heten részesültek ilyen béremelésben. Maradt havi 2550 forintunk az egyéb célokra. Újabb 2 ezer forintból 15-en kaptak rendkívüli bér- fejlesztést — természetesen differenciáltan. A maradék 550 forintot is hasonló célokra for­dítottuk és fordítjuk. , — Másként éltünk 200 forint odaítélésévé!. Szakképzett pe­dagógusnak hirdettünk állast, s ezt a pénzt arra tartalékol­tuk, hogy ha megfelelő jelent­kezőt találunk, vonzóbDá te­hess ük az állást, ugyanis nagy a főváros csábító ereje. A 2uU forinttal magasabb kezdő fi­zetés meggyőző érv. A fél éven át ki nem fizetett pénzt jutal­mazásra szánjuk. Minden igye­kezetünk az, hogy kialakítsuk óvodáinkban a törzsgárdát, s ha a bérfejlesztésekkel mosto­hán bánnánk, ez aligha sike­rülne ... Hasonlók a tapasztalataink másutt is. A budaörsi iskola­gondnokság vezetője Baúdur Aladarne: — Az 5 százalékos bérfejlesztési alapot minden évben, idén is, hiánytalanul megkapjuk a tanácstól, s a pénzt a bérek emelésére fordí­tottuk. Idén ez az összeg 369 ezer forint volt, havi 30 ezer 750. Ebből 14 ezer 900 a soros béremelésekre, s 900 híján a többi a soron kívüli béremelé­sekre ment el, már az év ele­jén. A 900 forintos tartalékunk is elfogy a tanév kezdetéig, az újonnan érkező pedagógusok béremelésere, s az időközben összegyűlt 900 forintokat mi is jutalmazásra szánjuk. Nehéz kísérletek így látja a helyzetet Róna­széki László, a Pedagógusok Szakszervezete budai járási bi­zottságának bérfelelöse: — Nincs tudomásom arról, hogy az 5 százalékos bérfejlesztési alapot bárhol is más célra for­dítanák, de tény, hogy erre megvan az elvi lehetőség. Ar-, ról van szó: ahol nem az is­kola, vagy az óvoda a bérgaz­dálkodó, hanem a tanács — ez főleg a kisebb településekre jellemző —, ott a kötelező bér­emeléseken felüli, differenciá­lásra szolgáló pénzt a kulturá­lis ágazaton belül másutt is elkölthetik a bérek emelésére, például a művelődési ház dol­gozóinak is adhatják, az isko­la, az óvoda rovására. Sőt, az iskola pénzéből emelhetik az óvodai dolgozók bérét és for­dítva. Szerencsére ez nem vált gyakorlattá. — Tény azonban, hogy a bér­helyzet korántsem mentes a gondoktól. Az oktatási intéz­ményekben megesik, hogy ugyanazért a munkáért — még, ha ugyanolyan jól is dol­goznak — a pedagógusok kü­lönböző bért kapnak. Ez ob­jektív okokra vezethető visz- sza, ugyanis ahol korábban a nagyobb iskolákban sok idős pedagógus nevelt, eleve na­gyobb volt a béralap, mint a kis és fiatal tantestületekben. A béremelés óta az idős neve­lők nyugdíjba mentek, s a na­gyobb béralapra nagyobb az 5 százalék, ebből könnyebb emelni a fiatal — újonnan jött — pedagógus bérét is. Végül néhány szót a jutal­mazásról: e tekintetben is jobb a nagy iskolák helyzete. A ki­sebbekben — mint például a tárnokligeti iskolánál, ahol az 1 százalék mindössze 9 ezer forint egy esztendőre — gond, ha a tantestületből valaki ki­tüntetést kap, mert az ezzel já­ró jutalom kifizetése után a többi nevelőnek — akármilyen eredményesen is dolgozik — nem marad jutalomra. Sze­rencsére tudják ezt a megyei tanácsnál is, ezért vállalta a megyei ‘pénzügyi osztály, hogy fizeti a kitüntetett pedagógu­sok jutalmát. V. G. P. HETI FILM) EGYZET Negyedik fázis Jelenet a Negyedik fázis című amerikai filmből Mindenkinek ezzel a sze­gény kis Földdel, és szeren­csétlen lakójával, az Ember­rel van baja? A tudomá­nyos-fantasztikus irodalom (és film) száz terméke közül legalább ötven azzal foglalko­zik, hogy a világűr legkülön­bözőbb mélységeiből, a leg­különfélébb teremtmények ál­tal vezetett legkülönlegesebb űrjárművek az egész Univer­zumból épp a Földre jönnek, éppen ezt akarják elfoglalni, épp itt akarnak űrkolóniát lé­tesíteni, éppen ide menekül­nek saját bajaik elöl, satöbbi, satöbbi. Mi, akik itt, ezen a Földön élünk, mint Emberek, persze korántsem találjuk ilyen fenemód kívánatosnak ezt a bolygót, különösen dél­utáni csúcsforgalom idején a Körúton vagy a Rákóczi úton. De hát ha a sci-fi-írók szerint mindenkinek e sárgo­lyóra fáj a foga, mit tehe­tünk? Megadjuk magunkat — egyelőre nekik, s nem a fan­tasztikus lényeknek, akikről — ha vannak —, fel kell té­teleznünk, hogy jobb helyet is ki tudnak szúrni a világ- egyetemben, s ha kedvük szottyan űrgyarmatosítani, nem éppen ide tévednek." (Fájjon a Marslakók feje... — persze* ha van nekik oIvan).|fr jL S j-fr a ja Bii Veszédelem persze nemcsak kívülről fenyeget bennünket. Más sci-fi-szerzők azt ígé­rik, hogy a Földet és az Em­bert magán a Földön élő más teremtmények fogják birtok­ba venni, leigázni, elpusztíta­ni. Javaslataik: a majmok ve­szik át az uralmat; esetleg a delfinek; esetleg a madarak; sőt: gyakorlatilag szinte az egész nagy Brehm esélyes az Ember immár tűrhetetlenül hosszú ideje tartó hepciásko- dásának,' beteges felsőbbren­dűség-érzésének megszünteté­sére. Nos, ezek sem kecsegte­tőbb kilátások, mintha a vi­lágűrből, valamely idegen bolygóról, más galaktikákból, vagy az ördög tudja honnan érkező figuráknak esnénk ál­dozatul. A most bemutatott ameri­kai film, o Negyedik fázis, azt a mámorító perspektívát vetíti elénk, hogy Földünket elfoglalják — a hangyák. Megbomlik a Föld élőlényei­nek természetes biológiai egyensúlya, és hangyáék: — bocsánat Hangyáék — esze­lősen szaporodni kezdenek, miáltal egyszerűen elárasztják a Földet (és persze ott is az USA egyik sivatagos államát, hogy a forgatási helyszín kéz­nél legyen, s ezáltal csökkent­hessék a gyártási költsége­ket). Mindenféle extra dolgo­kat művelnek ezek a fránya hangyák, megesznek néhány állatot, néhány emberkét, né­hány farmot, meg mindent, és közben mindig csak szapo­rodnak, meg szaporodnak. És kommunikálnak. Egymás közt, amúgy hangyanyelven, ami olyan izés. De azért megfejt­hető, mindenféle komputeres ingyombingyomokkal. A meg­fejtésből pedig mi derül ki? Nem fogják elhinni: az, amit már eddig is mindenki tudott, hogy t. i. a hangyák (a Han­gyak!) el akarják foglalni a Földet. Amit persze az a né­hány száz négyzetméteres si­vatag jelképez, ahol a forga­tás zajlik, meg az a három ember, aki a filmben jelen van. Hát így persze könnyű. Ekkorát és ennyit még Han­gyáék is el tudnak foglalni. Saul Bass rendező megpró­bál mindenféle természet- és társadalomfilozófiai blöfföl is eladni a filmben, de részint e „filozófia” a sci-fi képregé­nyek szintjén áll, részint még ez is úgy áll a gyermeteg tör­téneten, mint szarvasmarhán az alsónadrág (hogy finoman fejezzük ki magunkat...). Ami figyelemre méltó: Dick Bush operatőr és a speciális effek­tusok mestere, Ken Middlean, valóban lenyűgözően érdekes felvételeket készítettek a han­gyák világáról. Ezek tanúsága szerint maguk a hangyák nem tehetnek a filmről, s bizonyos mértékig éppúgy áldozatok, mint mi, nézők. A pisztrángok Egy tehetős polgárokból és tisztviselőkből álló spanyol horgásztársaság pisztrángva­csorát rendez a tagok által fogott pisztrángokból. A ha­lak szép csöndben megromlot­tak, vagy már eleve szennye­zett vízből fogták ki őket. Ám a derék társaság vígan beza­bálja a büdös, romlott piszt­rángokat, és senkit se érdekel, hogy ettől hányán betegednek meg, hányán múlnak ki. Fő a jó modor, meg a kifogásta­lan látszat. Ez és ennyi a spanyol ren­dező, Jósé Luis Garda San­chez filmjének alapötlete. Ha maga a film is csak ez és ennyi lenne, nem is méltat­lankodnánk. De nem ez és nem ennyi. Sanchez, ki tudja, milyen okból, valami irdatlan társadalomkritikai mélységet lát bele ebbe a szatirikus kar­colatba illő — és annak a méreteihez való — témába. Ettől a film iszonyatosan unalmassá, a kicsinyke téma végtelenül elnyújtottá válik, arról nem is beszélve, hogy a szatirikusnak szánt társada­lomkritikából szép lassan (szó szerint lassan), de annál biz­tosabban egy gyomrot kavaró gusztustalanság-parádé keve- redik-kerekedik. Rövid időn belül a második spanyol fil­met látjuk (az első a Szere­lem szieszta idején volt), amely visszataszító képsorok­kal traktálja 'a nézőt. A film minden eszközt felhasználhat, ha ezt művészi mondanivaló, cél, gondolat igazolja. E fil­meknél ilyen igazolás, sajnos, nyomokban is alig fedezhető fel — így az elundorítás csak zsigereinket és nem értelműn­ket ingerli. Hálózat Közhelyekkel tűzdelt film egv nagy-nagy közhelyről. A nagy-nagy közhely (ami egyébként úgy általában igaz is): a televízió a modern kor emberének fő manipulálás: eszköze. Főleg az iparilag leg­jobban fejlett országokban, ahol “maga a tévétechnika is roppant fejlett. A mellék­közhelyek: e közhely- és ma­nipuláci ógyárat a kitűnő Sydney Lumet rendező egy csomó közhely segítségével próbálja leplezni. Lumet sa­ját szintjét azonban csak egy­két képsorban éri el, bár a film egésze a mesterségbeli tudás magas szintjén megcsi­nált és manuálisan kitűnő. * Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom