Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-08 / 158. szám

xMitap 1980. JÚLIUS 8., KEDD A jövő csapdái MAGYAR-FRANCIA RAJZFILM-KOPRODUKCIÓ Javában folynak a második, magyar részvétellel készülő, egész estés koprodukciós rajz­film munkálatai a Pannónia Animációs és Rajzfilmstúdió­ban. A magyar—amerikai kö­zös vállalkozásban készült Hu­gó, a víziló után ezúttal fran­cia koprodukciós partnere van a magyar rajzfilmműhelynek, a Telecip Filmforgalmazó Tár­saság. A leendő film címe: A jövő csapdái. A tavaly novemberben meg­kötött szerződés alapján nyom­ban elkezdődött a hetvennyolc percesre tervezett film készí­tése: valamennyi jelenet fi­guráit a magyar szakemberek rajzolják meg. Az első két és fél percnyi színes anyagot már át is vette a francia part­ner, további 14 perc történé­seit D§dig fekete-fehér rajzó- kan rögzítették, ezeket később színezik ki. A leendő sci-fi teljes hanganyagát már fel­vették a franciaországi Angers- ben, A Pannóniában öt munka- csoport 15 rajzolója dolgozik A jövő csapdái szereplőinek életre keltésében. A magyar feladatok rendezője Kovács István, első asszisztense pedig az Animália sorozat egyik epi­zódjával a napokban Krakkó­ban és Zágrábban is díjat nyert pernádi Tibor. A film rendezőjét, René La- loux-t a magyar közönség már ismerheti: A vad bolygó című, 1978-ban Cannes-ban nagydíjat nyert alkotását a magyarországi mozikban is ve­títették. A film témájául Stefan Wul A Perdide bolygó árvája című művét, hat re­gény közül választotta ki. A jövő csapdáiban az egyik fő­szereplő egy mikrofon. A tá­volabbi jövőben játszódó tör­ténetben űrhajós utazásra in­dul apa és fia, a kis Piel. Bal­esetet szenvednek, s lezuhan­nak egy másik bolygóra. Az apa meghal, a kisfiú viszont életben marad, kezében a mikrofonnal, amellyel kap­csolatot tud tartani a másik bolygón élőkkel a segítség megérkezéséig. Megnyílt az országos kerámiabienndlé A Pécsi Galériában vasár­nap Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes megnyitotta a VI. országos kerámiabienná- lét, amelyen 72 művész több mint kétszázötven alkotása látható. A megnyitó ünnepsé­gen adták át a biennálé díjait a kerámikusoknak. Első díjat kapott Benkő Ilona és Schram­mel Imre, második díjat Pol­gár Ildikó és Pazmándi Antal. Ezeken kívül még hat külön- díj is kiosztásra került. A keramikus szakma kezde­ményezésére a pécsi biennálé- kat mostantól a kézműves technikával készült egyedi, el­sődlegesen szellemi funkciót betöltő kerámiaplasztikák és díszikerámiák kiállításává nyil­vánították. A kézműves technikával ké­szült kerámiára irányítja a fi­gyelmet az iparművészeti vi­lágtanácsnak a közeljövőben Bécsben megrendezésre kerülő kongresszusa. Ennek jelszavát — A kéz intelligenciája — választotta mottójául a pécsi kerámiabiennálé is. A biennálé augusztus 31-ig látható a Pécsi Galéria Szé­chenyi téri kiállítótermében, NÉPRAJZI TABOR DABASON Tárgyak, szokások, nemzetiség Három évvel ezelőtt a Nógrád megyei Bánkon es a környező településeken a földrajzi nevek eredetét és népi játékok emlékeit kutat­ták a néprajzi tábor résztve­vői, a következő esztendőben a Balassagyarmaton és kör­nyékén fellelhető szlovák nemzetiségi hagyományokat jegyezték le, tavaly pedig Kiskőrösön vizsgálódtak, mun­kájukkal egy majdan meg- iródó monográfiát készítve elő. A negyedik szlovák nem­zetiségi néprajzi tábort miért éppen Dabason szervezte meg a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége? — kérdeztem Tóth Emíliától, a szövetség előadójától, a kö­zelmúltban rendezett tábor ve­zetőjétől. Gazdag tárház — Köztudott talán, hogy a DabashoZ tartozó Sári tele­pülésrész lakói nagy száza­lékban szlovák nemzetiségűek. Mintegy ötezer emberről van szó, közülük sokan őrzik a nyelven kívül a hagyományo­kat, á tárgyi kultúra emlé­keit. Ez volt tehát az egyik oka, hogy éppen itt vizsgá­lódtunk. A másik: a helyi ta­nács nemzetiségi tájházat kí­ván létesíteni, a mi adat- és tárgyűjtő munkánk ehheZ is segítséget ad. A harmadik, de talán a legfontosabb ok: sze­retnénk kiszélesíteni a hazai szlovákság néprajza iránt ér­deklődők, azt felkészülten ku­tatók táborát Éppen ezért a mostani, egyhetes munkában diákok, amatőr kutatók is részt vettek a hivatásos szak­emberek mellett. Várták a járást! — A gyakorlati tevékeny­séggel párhuzamosan elméle­ti képzés is folyt a táborban? — Természetesen. Michal Márkus, a kassai Társadalom- tudományi Intézet munkatár­sa például részletesen szólt a szlovákiai néprajzi múzeumi munkáról, a népi építészet emlékeinek mentéséről,. Tá­bori György, a békéscsabai Munkácsy Múzeum nyugalma­zott igazgatója azokról a ta­pasztalatokról beszélt, ame­lyeket az ottani nemzetiségi tájházak létesítése során szer­zett. Közvetlenül dabasi mun­kánkhoz kapcsolódott Votin Józsefnek, az Országos Mű­emléki Felügyelőség munka­társának előadása a sári táj- ház létrehozásának lehetősé­geiről. Sor került egy negye­dik előadásra is a település történetéről — sajnos azon­ban ez eléggé felületes volt, s éppen a nemzetiségi kultú­rával foglalkozott legkevésbé. S ha már negatívumot emlí­tettem, hadd tegyem hozZá: több érdeklődést vártunk vol­na a járás vezetőitől. — S hogyan fogadták önö­ket azok, akiktől adatokat, tárgyakat gyűjtöttek? — Gyorsan megértették, miért hasznos ez a munka, s a táj ház. Hamar megbarátkoz­tunk, a végén ebédmeghívá­sokat kellett visszautasítani; az utolsó előtti napon lakoda­lomba voltunk hivatalosak. Ez a hangulat is hozzájárult munkánk eredményességéhez. GaZdag szokásanyagot jegyez­hetett le a huszonöt résztvevő. Én például a. népi gyermek- játékokat gyűjtöttem, leírhat­tam a feketevasárnapi kisze- hajtá's menetét, majd a virág- vasárnapi nyárhordást, ez a szokás az újjáéledést, a ter­mékenységet jelképezi. A kis­gyerekek játékai között a gó­lyának, héjának, varjúnak szóló mondókákat, csigahívo- gatókat jegyezhettem le — az idősebb gyerekek szlovák nyelvű mondókái azonban hiá­nyoznak Dabason. A tanácson a sor — Hogyan segítheti mun- munkájuk a tájház létreho­zását? — Kartotékrendszeren dol­gozzuk fel az étkezéssel, bú­torzattal, mezőgazdasági esz­közökkel, textíliával kapcso­latos adatokat — eZ a táj ház szakszerű berendezését segíti. Tárgyakat is gyűjtöttünk: ke­rámiákat, eszközöket — en­nek a munkának a lehetősé­geit az határolta be, hogy je­lenleg nincs megfelelő hely a községben a tárgyak elhelye­zésére. Adatközlőink s a tárgy tulajdonosok nevét ter­mészetesen följegyeztük — a tárgyi emlékanyag gazdagsá­gára jellemző, hogy akár tel­jes népviseletet is összeállít­hattunk volna. A tábor részt­vevői egy-egy kutatói jelen­tést is készítettek, amelyben összegezték a területükön szerzett tapasztalatokat. En­nek alapján állhat össze az a forgatókönyv, amely a létesí­tendő táj ház kialakítását, be­rendezését írja le. Szóval: vé­leményünk szerint fárasztó volt ugyan eZ a munka, de igen eredményes. — A nagyközönség erről a tájház avatása után győződ­het meg. Mikor kerül sor er­re? — Ez már a dabasi ta­nácstól függ. Először meg kell vásárolnia a tájháznak szánt épületeket. P. Szabó Ernő SZENTENDREI NYÁR Vásár-vasárnap rangon alul DUNA-PARTI VIGASSÁG ÉS DUNDO MAROJE Szűrt fényben, innen ma­gasból különösen szép a vá­ros. A színek bársonyos me­legséget kapnak. A Templom tér mellvédje alatt tetők tra­pézei és háromszögei rozsda­barnától vörösig váltakozó árnyalatukkal alkotnak óriás mozaikképet. Mélyebben te­nyérnyi udvarok, fák, kes­keny betoncsíkjárdák a na­pon, az egyik udvarban piros bikinis lány fekszik. Mesz- szebb hófehér belső udvar fo­lyosójának boltívei. Sárga házfalak a lejtő alján. Szivár- ványosan vibráló tömeg a So­mogyi—Bacsó parton a Dunát övezve. Szürke, kék, barna és zöld kövekből rakná Barcsay mester mozaikjába a horizon­tot. Templom tér után Nem érdemes megfordulni, mögöttük Tájkép csata után: a körbeásott híres-neves temp­lom, temetetlen gödreivel, ho­mok-, sóder- és törmelékku­pacaival. Életveszélyes fel­jutni az építőművészeti látvá­nyosságot nyújtó templom­hoz és a Czóbel Béla Emlék­múzeumhoz, pedig a Temp­lom téri régészeti ásatásokat március végen befejezték. S kicsit sok idő kellett a dön­téshez, hogy a tér burkolá­sát elkezdjék: nagy köveket raktak le és közüket beön- tötték betonnal, így aztán tö­kéletesen balesetveszélyes mű-római kori felület keletke­zett. De minek? Menni ugyan­is nem lehet rajta, viszont sokkal drágább, mint a haj­dan volt gyöngykavics. í’élő: a kiálló köveken végérvénye­sen a múltba zötyögnek a ko­rábban hatalmas sikert ara­tott Templom téri játékok. Június 28-tól július 27-ig minden, ami történik a vá­rosban, az a Szentendrei Nyár programját gazdagítja Azok az események is, amelyek egyébként rendszeres műve­lődési lehetőségként adottak a városban. Tekintélyessé te­rebélyesedik hát a műsorfü­zet, igaz, ebben rendezvény lehet egy kiállítás utolsó nap­ja és egy mindenkihez el­hallatszó toronyzene is. Az elmúlt vasárnap kora délutánjára kiürült Szent­endre belvárosa, hiszen dél­előtt lezajlott az igazi látvá­nyosságot adó zenés városné­zés, és a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban az új vámosoro- szi szárazmalom működés közbeni bemutatója. A város­lakók közül sokakat vonzott a HNF kertbarátok körének TV-FIGYELÓ Tábor. A véletlen úgy hoz­ta, hogy megint több képsor idézte Pest megyét a televí­zió hét végi műsoraiban. Így volt ez egyebek között a va­sárnap esti Hétben is, amely a Visegrád melletti Mogyoró­hegyen felállított környezet-, védelmi tábort mutatta be. Többszörösen is rendhagyó sátras együttlét ez, hisz' az­zal a kizárólagos céllal, hogy egy egész héten át egyebet se tegyenek az összegyűltek a növények meg az állatok ta­nulmányozásánál, nemigen sZokott ilyesmi szerveződni. Ugyanígy rendkívül eltérő a résztvevők életkora: a kisis­kolásoktól az idősebb felnőt­tekig szinte minden korosztály képviselteti magát a bő más­fél százas tagságban. Azt pe­dig, hogy sem takaródéhoz, sem pedig ébresztőhöz nem kell igazodni — mondanunk sem kell... Ám, amint láthattuk, hall­hattuk, ebben a mogyoróhe­gyi gyülekezetben sZó sincs holmi rendszertelen tengésről- lengésről. Szinte szakadatla­nul váltják egymást a prog­ramok: hol arról esik szó, hogy mi a madár szerepe a természetben; hol hálózás — mármint a hálóval való be­fogás — hol még a szárnya­sok gyűrűzése van soron. I Mindezt pedig azért — hall­hattuk a népes közösség e.zvik irányítójától, dr. Legány And­rás ornitológustól —, hogy minél alaposabban elsajátít­sák a természetkímélő élet­mód szabályait a táborlakók, akik között húsz külföldi ven­dég is tapasztal, okosodik. Szövetkezetek. A szombat esti híradóban pedig a me­gyének a főváros területén működő közös gazdaságairól sugároztak egy rövid összefog­lalót a nemzetközi szövetke­zeti nap alkalmából. A körjárat aZ Óbuda Tsz- ben kezdődött — itt a nagy szüret meg az a 2,5 millió li­ter tejet adó 600 tehén adott alkalmat a jogos dicsekvésre —, aztán a Sasad birodalma következett, ahol egyebek kö­zött a Leó-jégkrém meg a dísz­cserjék hasznát emlegették; majd a Rozmaring szépséges gerberáit láthattuk — éppen 45-félét termesztenek ebből a dísznövényből —; végeze­tül pedig nemes tartású lo­vak tűntek fel, szintén az Öbuda TsZ paripái. Nyilván nem ok nélkül so­rakoztatta így egymás után e jeleneteket Präger György ri­porter, hanem ügyes célzatos­sággal: azt nyugtázta, hogy mi minden érték megtermelé­sére hány és hányféle áru előállítására alkalmasak már ezek az ősi példát követő, ám igazi önmagukat csak az utóbbi esztendőkben megleiö szövetkezések. Bíliaiiya. ^ magyar dráma 30 éve című sorozat legutób­bi adása Csurka István Ki lesz a bálanya? című drámá­ját mutatta be. Azt a szín­művet, amely először se- hogysem akart színpadra jut­ni; aztán mégis pódiumra ke­rült, de csak a Thália Szín­ház stúdiójának nem sok né­ző előtt magasodó deszkáira. Ezért hát sokkal kevesebben látták, mint ahányan beszél­tek róla. Es ahogyan az ilyen­kor lenni szokott, terjedelmes legenda burjánzott a mű fö­lé. Nyilván e miatt a fölfoko­Zott várakozás miatt is, no meg amiatt, hogy Dömölky János rendezése amúgy egé­szében véve nem bnnyira té­vés, mint inkább színházias volt — kevésbé hatásosnak éreztük ezt az önpusztító, jel­képesen és valóságosan is pót­cselekvő nagy-nagy kártya­csatát. És ráadásul mindez ponto­san két órán át pergett, amely tengernyi műsoridő — s ezt már máskor és másutt is többen szóvá tették — ilyen művek esetében szinte végig- figyelhetetlenül hosszúnak tet­szik. Annak dacára, hogy egy-két kiváló alakítás (pél­dául a remek Öze Lajosé) oly­kor színházian forró percek­kel ajándékozott meg. Akácz László izbégi juliálisa — mint arról a 8. oldalon beszámolunk. Meglehet ezzel is összefügg, hogy alig akadt látogató a július 5-én megnyílt kerámia­kiállításon a megye művelő­dési központ klubjában. Pe­dig ez a látványosság művé­szi élményt nyújt: Urbán Te­réz kerámikusművész gyö­nyörű vázái, falitányérjai és faliképéi csodaszépek, ezzel együtt a rendezés is rangos. Akár a szentendrei tárlatok túlnyomó többségén. De az újdonság vonzóbb volt. Fő az üzlet A Duna-parti vigasságok nyitására meg telt a Somogyi— Bacsó part. Lézengtek a láto­gatók, néha egymáshoz üt­közve, mint magfizikában az azonos töltésű elektronok. Él­mény azért persze akadt. A nagy színpadon az Óbuda Termelőszövetkezet karate- szakosztalyának képviselőitől a fogékonyak könnyen-gyor- san megtanulhatták, hogy mi­ként kell fél másodperc alatt szájon és tarkón rúgni vala­kit, esetleg a levegőbe mért ütésekkel ijesztgetni másakat. Néhány száz tizenéves épült lelkileg a színpad körül. Ke­véssel távolabb egy dobogón a Görgő együttes reneszánsz jelmezben, bohócmaszkban (ekkor még nem tudtuk, miként jön ez össze) szó­rakoztatta a legkisebbeket. A harmadik színpadon végre valami, aminek köze van a Szentendrei Nyár művészeti élményekkel gazdag hagyo­mányaihoz: a Kormorán együttes adott koncertet és megérdemelt sikerrel. A látványosság java a Du- na-gáton húzódó járdán vár­ja az érdeklődőket: fazeka­sok, bőrösök, szűcsök, játék­készítők, ötvösök, s ki tudná felsorolni valamennyi • szak­ma képviselőjét. Bátran és jó­indulattól fűtve állíthatjuk, hogy portékáiknak csupán fele tömény, ízléstelen giccs. Több száz vásáros igyekszik lerombolni mindazt, amit vi­zuális kultúránk apostolai ez- | eddig elértek. Hiába volt zsű­rizés, hiába kérte többek kö­zött Farkas Ádám szobrász- művész az árusokat: dugják el, amit hoztak. Arra már nem (volt érve, hogy ezen szakmák mívességeit is mu­tatni képes jelenlevőit egysze­rűen vásárra hívták, s itt miért ne árusíthatnák ter­mékeiket, ha az országban bárhol megtehetik. Ki is köl­tözött Szentendrére az Emke és az Astoria aluljáró. Ment a seft, súlyos összegek cserél­tek gazdát. Amatőrök szintjén Valaha — tavaly — voltak a Templom téri játékok. Ran­gos művészek árusítottak ér­tékes tárgyakat és csecse­becséket, de általában igé­nyes-ízléses apróságokat. Az ottani három színpadon a Köz társasági huntzutságok című jól szerkesztett és ren­dezett játék folyt. S ennek alárendelve, ezt kiegészítve folyt a vásár, amely megany- nyi vonatkozással kötődött a színpadi játékhoz, a szentend­rei hagyományokhoz. Most vásár van, üzleti lehetőség Duna-parti vigasságok cím­mel, s amolyan helykitöltő­ként előfordul valami a szín­padokon. Ezen produkciók egy része azonos rangú a vá­sári bóvlikkal. Ezt mondhat­juk a már említett Görgő együttes másik színpadi pro­dukciójára, amelyet rosszul rendezve, túljátszva mutattak be és ugyanabban a jelmez­ben, mint a gyermekműsort: reneszánsz népi játékot ígér­tek és hatástalan keveréket adtak a néhány száz tagú kö­zönségnek. De az Öbuda Ter­melőszövetkezet Aquincum együttesének sikerült rajtuk túltenni. Jogos elismerést ara­tott viszont Kemény Henrik bábművész produkciója. T eátrum-előadás A Szentendrei Nyár rangját alaposan alább adtuk a Ma­gyar Camping és Caravanning Club által rendezett Duna- parti vigasságokkal. A koráb­bi rangos művészeti esemény- sorozathoz szervesen csatla­kozó Templom téri játékok helyett bóvlivásárt rendez­tünk. S bár a hét végi vigas­ság színpadi produkciói a hó­nap végéig többször változ­nak, csodára már aligha szá­míthatunk. A Teátrum új nézőtéri tri­bünnel kezdte a 11. évadját, a főtéri színpadon azonban a hagyománynak megfelelően a tavaly bemutatott darabot játsszák. Marin Drzic, a XVI. században élt horvát szárma­zású szerző vérbő komédiá­ját, a Dundo Marojét láthat­ja a közönség Szirtes Tamás rendezésében. A számtalan mai aktualizálással megtöltött előadásban sok jó színészi alakításnak örülhetünk: Már­ton András, Paudits Béla, Tí­már Béla, Székhelyi József, Sunyovszky Szilvia és Schütz Ila emlékezetes teljesítményt nyújtott. Kalocsai Miklóst el­fogadhatóan helyettesíti a fő­iskolás Szerednyei Béla, aki ebben az évben vette át Sadi uzsorás szerepét. Megérdemelt sikert aratott Egri Márta is, aki Maró jegyesét játssza elő­ször az idén. E két szereposz­tási változás nem módosított lényegében sem az előadás színpadra állításán, sem kon­cepcióján. Kriszt György A népélet mindennapjai Vankóné Dudás Juli naiv festő, a népművészet mestere munkáiból nyílt kiállítás va­sárnap Győrött, a Műcsarnok­ban. A galgamácsai népmű­vész — akinek alkotásai ha­zai és külföldi éttermek, szál­lodák, köztük a tokiói magyar étterem falán láthatók, s aki­nek nevéhez több mesekönyv megrajzolása, továbbá nagysi­kerű kiállítások fűződnek — ezútfal 40 festményt és 17 fes­tett tányért mutat be a győri tárlatlátogatóknak. Az alko­tások megkapó bájjal örökí­tik meg a népélet hétköznap­jait és ünnepeit. Nyugat a boltokban Nincs nyári vakáció a könyvszakmában; az ünnepi könyvhét után is számos rit­kasággal, régóta várt újdon­sággal jelentkeznek a kiadók. Költőnk és kora címmel az Európa Kiadó Kézirattár cí­mű sorozatában adták a na­pokban közre József Attila kései költészetének egyik leg­sejtelmesebb, legmegrázóbb darabját, a Hatvány Berta­lannak dedikált versét. Az üzletekbe került a József At­tila emlékbizottság ünnepi est­jén elhangzott két megemlé­kezés, Benjamin László és Aczél György írása füzet alak­ban. Egy másik könyvkuriózum, a Kuun-kódex is széles kör­ben hozzáférhetővé vált. A‘ Magyar Tudományos Akadé­mia könyvtárának kézirattá­rában őrzött XVII. századi versgyűjtemény történeti-ha­zafias és vallásos verseket tartalmaz. Az Akadémiai Ki­adó műhelyéből került ki a Nyugat 1910-es évfolyamának első 12 számát tartalmazó kö­tet, s a közeljövőben hagyja el a nyomdát a harmadik év­folyam ugyancsak 12 számát közreadó második kötet. A század legnagyobb hatású iro­dalmi folyóiratának változat­lan lenyomataiban található számos Ady, Babits, Kosztolá­nyi, Juhász Gyula, Tóth Ár­pád és Móricz Zsigmond írás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom