Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-10 / 134. szám

1980. JÚNIUS 10., KEDD Iwm W x/unap 5 SZAVAZÓKÖRZETEKBEN PEST MEGYÉBEN A tanyi Pest megye legdélibb sarka Nagykoros határában a Han­gács dűlő. Lakói az ottani kül­területi iskolában, a 31. szá­mú körben adták le szavazatu­kat. Elsőként Márton István, a Mészáros János Tsz rakodó- munkása. A koránkelő szava­zót valamivel később, hosszas keresés után a kövesút mellett találtuk meg. A Medárd nap ajándékát, a ragyogó kora délelőtti napsütést kihasználva szénát forgatott másodmagá­val az árokparton. — Sietni kellett — mondja. Arra szavaztunk, hogy rend legyen az országban, hát ne­künk is rendbe kell tenni dol­gainkat — Sógorok vagyunk, együtt szoktunk tenni-venni szabad Hőnkben — veszi át a szót Bállá Balázs, a DÉMÁSZ vil­lanyszerelője. — Egyébként én a városon szavaztam. Jó ko­rán, hogy kiérhessek ide a vi­lág végére... Hanem a világvége még odébb van. Ahol a kövesútnak vége szakad, s az autóbusz sem merészkedik tovább, nem­zeti 6zínű lobogót lenget ászéi a Csongrádi úti iskola homlok­zatán. A nap már magasan jár, sehol egy lélek. — A körzetünkben már a legtöbben leadták szavazatu­kat — újságolja bent a hűvös tanteremben Perneki Kál­mán, a szavazatszedő bi­zottság elnöke. — A közvélemény úgy tart­ja, hogy a tanyán élők korai szavazók... — Becsülettel igyekeznek minél előbb jönni, csak hát nem mindenkit enged el a munka. A jószágot, ugye, meg kell etetni otthon is, a közös­ben is. Szóval ma a szavaza­tával — és az ünnepnap elle­nére a munkájával gondosko­dott a tanyák népe az ország jövőjéről. Mintha a szavazatszedő bi­zottság elnökét akarná igazol­ni az éppen betoppanó Makai István állattenyésztő. Az órá­jára nézve mondja: nemrég végeztem a tsz-ben a munká­val, aztán úgy éreztem ünnep­lőbe kell öltözni. Hát csak most értünk ide a feleségem­mel ... ★ Nem száll por a kocsi nyo­mában, harmat hullott a ha­tárba. Akár csak egy őszi reg­gel, vattás köd ül a tájon. Lo­Horgászok, Ráckevén hangszórókból szoitaK. az induioK najnaman, a társközségek Den peuig az Aranykalász Tsz rezesei fúj­ták a zenés ébresztőt. Az ea- resztes ugyan jelképesen ér­tendő csupán, hiszen uoréven már mindenki leszavazott, mi­re a zenekar kocsija beiuíott, Szigetcsepen is korán keltek, fél kilencig a vaiasztójogosui- tak zöme leadta voksát. Maká­don tíz óra körül tartottak a 80 százaléknál. A járási partbizottság első titkárával, Jónás Zoltánnal készítjük éppen a gyorsmérle­get, telefonon szerzett adatok alapján. Meg akarjuk tudni, hogy állunk fél tizenegy tájt. Ekkor érkezik Gelencsér Ár- pádné dr., a megyei pártbizott. ság osztályvezetője. Szigetha­lom felöl jött, mindenütt ün­neplőbe öltözött, hangulatos csoportokkal találkozott, csa­ládokkal, akik a szavazás után meg-megálltak még egy kis délelőtti tereferére. Dömsöd- ről jön a hír: reggel három­negyed hatkor már húszasá­val gyülekeztek az emberek a szavazóköméi, majd szétraj- zottak a határba/ várta őket a munka a földeken. A nagyközség választási el­nökségében lázas munka fo­lyik. Pfendert Mihályné ta­nácselnök éppen azt közli, hogy tizenegy órára a közös tanácsú négy község választó- polgárainak 87 százaléka adta le szavazatát. Járás-szerte — de itt Ráckevén kiváltképp — nehezítette a dolgot az üdü­ák népe vaskocsi poroszkál előttünk, a bakon férj és feleség. Alig múlt hat óra, s a vasadi 2. szá­mú szavazókor helyisége előtt a Szilassy tanyán Kerékpárok, személygépkocsik, motorkerék­párok sorakoznak. Farkas Mihályék három benzinparipán érkeztek: sor­ban a férj, a feleség, az elő­ször szavazó fiuk. — Még a szokottnál is ko­rábban keltünk — mondja Farkasné. — 4 órakor már talpon kellett lennem, a sok jószág nem maradhatott éhen. A lovak, a kecskék, a nyulak, a disznók, mind enni akar­nak ... — Én meg csak most jöt­tem meg — toldja hozzá a férj, aki 17 éve dolgozik az EVIG-ben, s naponta esőben, fagyban is nyolc • kilométert motorozik a Hosszúberek-Pé- teri vasútállomásig. Kire adták a szavazatukat? — Hát a szavazás az titkos, csak nem áruljuk el, igaz-e? — szól a férj nevetve. Azután az asszony folytatja. — De az utak ügyében föl­keressük, mert sok jármű el­akad errefelé. — Én meg azt mondanám — figyel föl a fiú —, kellene ide a fiataloknak egy klub, kis szórakozóhely. Ne kelljen es­ténként kilométereket moto­roznunk. — Ezek a régi gondok — só­hajt az eddigi és ismét jelölt tanácstag, Liszkai Istvánné, a Kossuth Szakszövetkezet Mar­tos Flóra erdészeti brigádjának vezetője. — Lassan, de válto­zik a helyzet. Akár én leszek ismét tanácstag, akár más, gyorsítani fogjuk a dolgok me­netét. Vasárnap, Bénye, 5. számú szavazókor. Az általános iskola kapuja szélesre tárva, a szavazó helyi­ség kilincsét egymásnak adják az érkezők. — Reggel negyed 6-kor már készen álltunk a választók fo­gadására — mondja Nyáregy­házi Pál, a Fáy András Tsz üzemmérnöke, a községi nép­frontbizottság, egyben a sza­vazatszedő bizottság elnöke. — Fél hat után jöttek a legfris­sebb szavazók, azóta nem pi­víkendezék lök népes serege. Megtudjuk, hogy a Kerekzátony-, iiietve Angyali sziget horgászairól kü­lön gondoskodtak, szavazóko­csit küldtek a helyszínre, ter­mészetesen ott is biztosítva a titkosságot. A járásban összesen 1004 állampolgár szavazott igazo­lással, délután háromnegyed négyig. Apajpusztán a Kis­kunsági Állami Gazdaság ven­dégmunkásait vették fel a pót­listára. Kiskunlacházán, a Pe­tőfi Művelődési Házban elhe­lyezett 3. számú szavazókör­ben beszélgetünk Madarász Lajosné nyugdíjassal, a szava­zatszedő bizottság elnökével, amikor belép egy férfi, s meg­szólítja a nagyközség pártbi­zottságának titkárát, Kovács Istvánt: Pistikém, nem kap­tam értesítőt, nézzétek már meg, itt szavazok? Vásárhelyi Gyuláné, a tanács dolgozója, a bizottság egyik tagja elkéri a személyt igazolványt, s egy perc sem telik ei, a férfi el­tűnik a fülkében, megoldódott minden. Délután két óra van. Alig tíz név maradt a jegyzé­ken, amelynek gazdája még nem jelentkezett. A bizottság két tagja, Filep Gábor, a ta­karmánykeverő vezetője és Szendi Gábor, a helyi Vegyes­ipari Szövetkezet dolgozója el­indultak a vándor-urnával, hogy felkutassák a hiányzó­kat. Egyébként ebben a sza­vazókörben is 55 vikendező fordult mee a nap folyamán a fehér cédulával. Elnök voltam Vasárnap. Hajnal. Csörög a vtiKKer. A szokatlan korai ébresztő oka: negyed hatKor találkozunk, a szavazaiszeao bizottság tagjaival. Kicsit iámpaiazas vagyok. Első al­kalom, hogy nemcsak válasz­tó, hanem a szavazatszedo bi­zottság elnöke vagyok. Társaimat ismerem, hiszen az előkészítés során jo néhányszor már találkoztunk, a bizottság­ban öten vagyunk, koztak nyugdíjas, bérelszámoló, nép­művelő. Valamennyien először lógjuk ilyen minőségben vé­gigkísérni a választás menetét, aktív, cselekvő részesei lehe­tünk. A teremben, melyet ez alka­lommal díszbe öltöztettek a KlSZ-esek, két szavazófülke várja a választókat. Amikor az óramutató a hatosra ér, min­den előkészületet befejeztünk. Néhány perccel hat óra után már megérkeztek az első sza­vazók. A kora reggeli órákban nagyon sokaxi adták le szavaza­taikat. Ügy kilenc tájban egy idősebb házaspár kérte türel­münket: szüleiket, akik ven­dégségben vannak, körülbelül 200 kilométerről hozzák szavaz­ni. Megállás szinte alig van. Fo­lyamatosan érkeznek a szava­zók. Többségük fiatal, a kö­zeli lakótelep ontja magából a kisgyermekes házaspárokat. A kicsinyek legnagyobb örömére senki sem tiltja meg nekik, hogy ők dobják be a szüleik szavazatát rejtő borítékokat az urnába. Néhányukat jutalmul megkínálják cukorkával és csokoládéval Is. Vannak, akik szomorú hír­rel érkeznek: hozzátartozójuk ágyhoz kötött beteg, de sza­vazni szeretne. A szavazatsze­dő bizottság egyik tagja egy KISZ-es fiatal kíséretében út­nak indul, hogy a betegekhez is elvigye a mozgó urnát. Az először választók mcgille- tődötten lépnek az urna elé. Zavarukat gratuláló szavak és néhány közvetlen mondat fel­oldotta. Volt olyan, akinek még egyszer elmagyaráztuk a teendőket, majd magabiztosan indult a szavazófülkébe, hogy felelősséggel döntsön. Mire elérkezett a hatórai zá­rás, örömmel állapíthattuk meg: nem volt hiábavaló fá­radságunk. Körzetünkben a választóknak kis híján 100 százaléka szavazott. Szalai Mária kora reggel henhettek a bizottság tagjai. Ügy látszik, a szép idő is ha­tással van az emberekre. Nem láttam csak vidám arcot, be­szédes, készséges mindenki. — Vasárnap kora reggel, amikor a háztáji kukoricában, a krumpliföldön, a szőlőben ezernyi a teendő, máskor alig­ha látni annyi embert ünnep­lőben az utcán beszélgetni, mint a választás napján. — Én csak pár éve dolgo­zom és lakom itt, de azt hi­szem, a bényeiek valóban ér­zik állásfoglalásuk fontossá­gát, a közös felelősséget. Tud­ják, hogy nem mindegy, kid­nek szavaznak bizalmat — bi­zonygatta Nyáregyházi Pál. A bényei 5. számú vá'asztó- körben nem sokkal a déli ha­rangszó után, az utolsó szava­zó is elhelyezte voksait az ur­nában. A választások eredményeiről tudósítottak: Bálint Ibolya. Bá­nyász Hédi Eszes Katalin, Farkas Péter, Fehér István, Furucz Zoltán, Kahutek Mag­dolna. Karácsonyi István. Kör Pál, Kriszt György, Major Ár­vácska, Tamasi Tamás, Ve- reszki János. Fotó: Barcza Zsolt, Bozsán Péter. KÖZÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üd­vözölte Antonio Ramalho Eanest, a Portugál Köztársa­ság elnökét, Portugália nem­zeti ünnepe alkalmából. Gáspár Sándor, a SZOT főtit­kára vasárnap elutazott Genf- be, a nemzetközi munkaügyi szervezet 66. közgyűlésére. Huszár István, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Or­szágos Tervhivatal elnöke és Nguyen Lam, Vietnam minisz­terelnök-helyettese, az állami tervbizottság elnöke június 5. és 8. között Budapesten tár­gyalásokat folytatott, majd alá­írták az 1981—85. évi tervegyez, tetésről szóló jegyzőkönyvet. Nguyen Lam elutazott Buda­pestről. A Szojuz—T—2 utasai Sikeresen földet értek Popov és Rjumin tovább folytatja kísérleteit Nagyjából azonos körzet­ben ért hétfőn földet az új szovjet kísérleti űrhajó, a Szojuz—T—2, mint nem egé­szen egy héttel korábban a szovjet—magyar nemzetközi űrpáros, a leszállás azonban sokban különbözött Kubászov és Farkas Bertalan földetéré- sétől: az új űrhajó leszállá­sának folyamata ugyan épp­olyan irányított pályán halad, mint a korábbi Szojuzoké, a fékezés és a leszállás néhány momentuma azonban eltér az eddigiektől. Jurin Malisev és Vlagyimir Akszjonov, már hétfőn kora délelőtt elbúcsúzott az állandó személyzettől, Leonyid Popod­tól és Valerij Rjumintól. Majd az összekötő nyílás lezárása és az ellenőrzések után, a Szojuz—T—2 röviddel déli fél egy óra előtt — moszkvai idő szerint — vált el az űrállo­mástól, s a földre közvetítette annak televíziós képét. A korábban használt Szoju­zokon a műszeres-hajtómű egység és az orbitális fülke egyszerre vált le — már a fé­kezés után —, az űrhajó visz- szatérő egységéről. Az új Szo­juzon előbb leválasztják az or­bitális fülkét, így a fékezéshez kevesebb hajtóanyagra van szükség. A fékezés befejezté­vel válik le a műszeres egység is. Erre az Atlanti-óceán fö­lött került sor. Érdekesség, hogy a kabin ablakát külön pajzs védte — ezt később le­dobták, s így az űrhajósok lát­hatták a leereszkedés során a földet. A Szojuz—T—2 útjának ta­pasztalatait most részletesen feldolgozzák, de már az első értékelések alapján kitűnt: az űrhajó az első, még pilóta nélkül végrehajtott próbaútja után most űrhajósokkal is ki- válóan működött, és alkal­mazása űj lehetőségeket nyit meg a világűr kutatásában, az űrhajók és az űrállomások al­kalmazásában. Malisev és Akszjonov, a rö­vid dzsezkazgani megálló után, a bajkonuri űrrepülőtérre Liudmila Zsivkova Budapesten Hétfőn Budapestre érkezett Ljudmila Zsivkova, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Bolgár Népköztársaság kulturális bi­zottságának elnöke, aki Aczél Györgynek, az MSZMP Poli­tikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyette­sének meghívására hivatalos, baráti látogatást tesz hazánk­ban. Aczél György és Pozsgay Im­re, hétfőn a Parlamentben fo­gadta Ljudmila Zsivkovát. A •találkozón áttekintették a két ország kulturális együttműkö­désének eredményeit, a kultu­rális kapcsolatok fejlesztésé­nek további lehetőségeit. A tanácskozáson részt vett Kor- nidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője és Boncso Pen- csev Mitev. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter finn partnere meghívására hét­főn küldöttség élén Finnor­szágba utazott. Pusztai Gyula elnök vezeté­sével hazaérkezett az Országos Találmányi Hivatal küldöttsé­ge Karl-Marx-Stadtból, ahol részt vett a KGST-országok ta­lálmányi hivatalai vezetőinek 18. ülésén. Bíró Gyulának, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság főtit­kárának vezetésével hétfőn küldöttség utazott a Szovjet­unióba. A delegáció részt vesz az űrhajósok moszkvai fogad­tatásán és az ezzel összefüggő egyéb rendezvényeken. ment. Az elsők között köszön­tötték őket a nemzetközi űr­páros tagjai: Valerij Kubászov és Farkas Bertalan, akik csak az ő érkezésüket várták meg: kedden térnek vissza a Csil­lagvárosba. Az űrállomás állandó sze­mélyzete: Popov és Rjumin folytatja munkáját. Mint a Pravda hétfőn megírta, Popov és Rjumin fényképfelvétele­ket készített Magyarországról, Az ENSZ leszerelési bizott­ságának záróülésén elfogadták azt a deklarációtervezetet, amely meghirdeti a világszer­vezet második leszerelési év­tizedét. A tervezetet jóváha­gyásra a közgyűlés elé ter­jesztik. A deklarációtervezet magá­ban foglalja a Szovjetunió és a többi szocialista ország békekezdeményezéseit. A ter­vezet magában foglalja, hogy a SALT—II. szerződés amerikai ratifikálása után kezdjék meg Algírban befejeződött a kő­olajexportáló arab országok szervezetének (OAPECJ kon­ferenciája. A kilenc arab or­szág olajipari miniszterének részvételével megtartott érte­kezletre a kőolajexportáló or­szágok szervezete (OPEC) ha­sonló tanácskozását megelő­zően került sor. Nem vett részt konferencián Egyiptom, ame­Washingtoni nyomásra ki­csikart éles szovjetellenesség jellemezte az Észak-Atlanti közgyűlés bizottságainak két­napos luxemburgi ülését. A NATO keretében működő kon- zultatív parlamenti testület 130 képviselője által elfoga­dott zárókommuniké „a kato­nai előkészületek fokozására” szólította fel a tagállamokat A NATO-országok parla­menti képviselői az állítólagos szovjet katonai fenyegetés ürü­gyén teljes támogatásukról s készül arra, hogy részletes felvételeket készítsen a Bala­tonról. A magyar—szovjet űr­expedíció nem tudt» ezeket a fényképeket elkészíteni, mert az űrkomplexum ottlétük ide­jén éjszaka haladt 6t hazánk fölött. Az elkészült felvétele­ket Popov és Rjumin eljuttat­ja majd a földre, hogy azokat a magyar szakemberek rendel­kezésére bocsáthassák. a SALT—III. szerződés meg­kötését célzó tárgyalásokat. A leszerelési bizottság ülé­sén résztvevő amerikai dele­gáció és az Egyesült Államok legközvetlenebb szövetségesei­nek delegációi kategorikusan megtagadták, hogy a deklará­ciótervezetbe belevegyék az Indiai-óceán békeövezetté vál­toztatását, és ugyanilyen ál­láspontot foglaltak «1 a kül­földi katonai támaszpontok felszámolásának kérdésében is. lyet minden arab szervezetből kizártak. Az algíri konferencia részt­vevői megbízták Ali Ahmed Attigát, az OAPEC főtitkárát, hogy tanulmányozza a fajül­döző dél-afrikai rezsim elleni olajbojkott megszigorításának kérdését és terjesszen megfe­lelő javaslatot a következő konferencia elé. biztosították a nyugat-európai nukleáris arzenál korszerűsí­tésének, köztük az új típusú amerikai közép-hatótávolságú nukleáris fenyverek Nyugat- Európába telepítésének tervét. A dokumentum, amely szel­lemét és tartalmát tekintve teljesen azonos a NATO kato­nai-politikai szervei tavaszi brüsszeli ülésszakán elfoga­dott határozatokéval, a kato­nai költségvetések bővítésére szólította fel a tagállamokat A leszerelés második évtizede ENSZ-deklarációtervezet i Döntés Luxemburgban A NATO tovább fegyverkezik SPD-kongresszus Essenben Schmidt az enyhülési politika mellett Hétfőn délelőtt Essenben megkezdődött a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt (SPD) rendkívüli kongresszusa. Az október 3-i parlamenti válasz­tások előtt a mintegy egymil­liós tagságot képvislő 400 kül­dött jóváhagyja az SPD vá­lasztási programját, amely a bonni szociálliberális koalíció folytatása mellett foglal állást. A délelőtti ülésen Helmut Schmidt kancellár, a párt al- elnöke elemezte a nemzetközi, a bel- és gazdaságpolitikai helyzetet, és vázolta az SPD feladatait. Hangoztatta, hogy az NSZK lakosságának túlnyomó többség békét és enyhülést akar és a jelenlegi kormánytól várja ennek biztosítását. Beszédének külpolitikai ré­szében hangsúlyozta: az euró­pai enyhülés és együttműkö­dés kiállta a feszültségek pró­báját, ehhez az NSZK keleti politikájával hozzájárult. A jelenlegi feszültség okait ele­mezve nyugtalanítónak mon­dotta az Egyesült Államok és. a Szovjetunió kapcsolatait. Különösen veszélyesnek mi­nősítette a kancellár, hogy a fegyverkezési verseny fokozott ütemben folytatódik. A leg­fontosabb nemzetközi feladat­nak a keleten és nyugaton egymásai szembenálló csapa­tok és fegyverzetek csökken­tését nevezte. Követelte a SALT—II megállapodás ra­tifikálását, szorgalmazta, hogy a bécsi haderő-létszámcsök­kentési tárgyalásokon megszü­lessenek az első megállapodá­sok. Üdvözölte Edward Gierek és Giscard d’Estaing javasla­tát az európai bizalomépítő intézkedések fórumának meg­rendezéséről. Rendkívül fontosnak mon­dotta Schmidt, hogy Európára ne terjedjenek át a világ más részein lezájló konfliktusok. Megismételte azt a nézetét, hogy különösen válságos idők­ben, törekedni kell a két- és sokoldalú tárgyalásokra, egy­más álláspontjának jobb meg­ismerésére és megértésére. Közölte, hogy ennek szellemé­ben látogat a hónap végén Moszkvába, ahol tárgyaláso­kat folytat a szovjet vezetők­kel. Schmidt jelezte azt is, hogy a közeljövőben találkozni szándékozik Erich Honecker- rel, az NDK államtanácsának elnökével. Olajkonferencia Algírban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom