Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-06 / 131. szám

1980. JÚNIUS 6., PÉNTEK <H> Állatorvosok konferenciája Több mint 150 állatorvos — közöttük a kontinens sok ne­ves professzora, egyetemi ok­tatója, sebész specialistája tanácskozik Budapesten há­rom napot át az európai Ál­latorvos-Sebész Társaság csü­törtökön megkezdődött kon­ferenciáján. Az MTESZ és az állatorvos-tudományi egyetem rendezte nemzetközi konferen­cián ezúttal a tudományág ok­tatását, a háziállatok altatásá­nak módszereit, ízületi és csontbetegségek sebészeti el­járásait tűzték napirendre csaknem 100 előadás kereté­ben. Az állatorvosi sebészetnek világszerte egyre nagyobb a jelentősége, egyszerűen azért, mert a beteg állat „talpra állí­tása” gazdaságok, tenyésztők pénztárcáit érinti egyre érzé­kenyebben. Az állami termé­kek és így a haszonállatok ára ugyanis állandóan emel­kedik. Ünnepség a világnapon Környezetünk védelme A környezetvédelmi világ­nap alkalmából csütörtökön a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal és a SZOT szervezésé­ben ünnepséget tartottak a Hazafias Népfront székházá­ban. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. Straub F. Bruno akadémi­kusnak, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Ta­nács elnökének megnyitója után Gonda György államtit­kár, az OKTH elnöke tartott ünnepi megemlékezést. Az ünnepség alkalmából Gonda György Pro Natura emlékérmet adott át azoknak a szakembereknek, akik a ha­zai környezet- és természetvé­delem érdekében végzett munkájuk során kiemelkedő < tudományos, illetve gyakorlati eredményeket értek el. Pro Natura emlékérmet kapott Se bestyén Olga nyugdíjas, tudo­mányos munkatárs, Hajdú György, a Fővárosi Közterü­letfenntartó Vállalat vezér- igazgatója, Jakucs Pál akadé­mikus, egyetemi tanár, Span berger József természetvédel­mi területkezelő, valamint Szepesi Dezső, az Országos Meteorológiai Szolgálat kör­nyezetvédelmi osztályának ve­zetője. S. Hegedűs László, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának titkára Széchenyi Ist- ván-emlékplakettet adott át négy kollektívának és 21 szak­embernek a környezetvédelem és a környezetfejlesztés terü­letén kifejtett több éves ered ményes társadalmi tevékeny' ségükért. Miért nem mosoByognak ? Akik a pult mögött állnak Kora délelőtt, Tatárszent- györgyön, a 31-es vegyesbolt­ban szőke fiatalasszony szol­gálja ki a vevőket. Szótlanul teljesíti a kéréseket: adja a kenyeret, a tejet, a lisztet és a cukrot. Arca komoly. Ami­kor befejezi a kiszolgálást, szá­mol, a vevő fizet, s távozik. Pintér Jenőné üzletvezető- helyettes nemcsak árusít. Más teendője is akad ebben a kis üzletben. Már sorolja is, amint akad egy szabad perce: — Ha áru érkezik, naponta több mázsái kell emelnem. Amúgy, egy sima napon is megvan az égy-két mázsa, mi­re a pultokat feltöltöm, már elfáradok. Azonkívül magunk takarítjuk a boltot és a rak­tárt is. Hagyományosan nehéz Az üzlet vezetője szintén fia­tal. Habara István ötödmagá­val dolgozik itt. Két helyette­se és két beosztottja váltó műszakban dolgozik, ahogy a nyitvatartási idő megkívánja: reggel hattól este hétig. — A hagyományos kiszolgá­lás a legnehezebb — magya­rázza —, mert minden árut legalább kétszer meg kell fog­ni, elmozdítani. De inkább még többször. Maga a bolt is el­avult. Amikor épült, a forga­lom alig érte el a 100 ezer fo­rintot, most pedig meghalad­ja az 500 ezret is. Ma délelőtt például már tíz óráig 5—6 mázsa árut mozga­tott meg, hordott be az üzlet­be. Fel kellett tölteni a sörös, a boros és az üdítő pultot, de a sör már délben elfogy, s kezdheti elölről. Hátul, a szűk raktárban feltornyozva állnak a ládák, a dobozok. A piciny mosdóba is került belőlük. Itt bajosan lehetne gépesíteni, ma­rad a kézi szállítás. Több mázsa Az Örkényi 91. számú ABC- áruház vezetője Horváth Fe­rencije. — Két műszakban dolgozunk kilencen-kilencen. Igaz, talán nem is volt még olyan, hogy valamennyien itt lettünk vol­na. Mindig van betegünk, má­sok iskolában vagy szabadsá­gon vannak. Dolgozóink zö­me nő. Mindössze két férfi kol­légánk van; egyikük hamaro­san nyugdíjba megy, a másik fiatal, még kezdő a szakmá­ban. Reggel, mikor a nyitás előtt megérkezünk, már itt a tej. Ketten hozzálátunk az 50 —60 láda behordásához. (Egy láda súlya úgy 30 kiló lehet.) Közben már lehet rakodni a kenyeret is, ami szintén több mázsa. Azután fel kell tölte­ni valamennyi pultot áruval. Van ugyan kézi kocsi, de a pol­cokra mégis kézzel kell fel­rakni az árut. Mert mire nyi­tunk, mindennek a helyén kell lennie. Mint mesélték, a kedd és a péntek még nehezebb nap: olyankor érkezik meg a hen­tesáru. A húsféleséggel, ha ne­tán még a Füszért is befut, tonnákat tesz ki az aznapi árumennyiség. Ilyenkor mi mást tehet a vezető, az üzlet­ből hív segítséget. Így keve­sebb ember marad a pult mö­gött. Ha ügyesek, nincs baj, a vevők észre sem veszik. Ha azonban az eladó nem olyan fürge, akkor a pult előtt meg­kezdődik a zsörtölődés, a ve­szekedés. Fehér köpeny Horváth Jánosné pultja előtt nincs vita. Arca nevetős, ami­kor mondja: — Sohasem éreztetem ve­vőimmel, ha rossz a hangula­tom. Pedig, amikor a pult mö­gé állok, már fáradt vagyok. De ezzel jár a munkám. Csak az bosszant fel, ha néhányan nem akarják megérteni, csak olyan árut tudok eladni, ami­lyen van. Legtöbb vitát a ke­nyér okozza. Mindenki frisset szeretne, az pedig kevés. — Mióta dolgozik a keres­kedelemben? — Eredeti szakmám szövő­nő, de nem bírtam az utazga­tást. Megtetszett á boltosok fe­hér köpenye, ide jöttem. Ar­ra nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz ez a munka. Bi­zony nem könnyű fáradtan mosolyogni! De, vegyük csak sorba! —, s már mondja is a hét napjait. — A hétfő egy súlyemelőnek is dicsőségére válna. Üres a pult, fel kell töl­teni. Kedden megérkezik a hús, folytatódik a mázsák ra­kodása. Szerda azért fárasztó, mert piaci nap, óriási a for­galom. Na, és a péntek! Arról jobb nem is beszélni. Hogy miért vagyok mégis itt? Mert szeretem ezt a munkát. Tanul­tam is, elvégeztem az eladói tanfolyamot, negyven éves fej­jel. A bolt dolgozóinak többsé­ge szakképzett, de szinte va­lamennyien tanulnak. A mun kájuk nehézségeit nem sirán kozva, nem panaszkodva em lítik. Csak az elismerés hiánya bántja őket. Teszik a dolgu­kat becsülettel, egyetlen fáj­dalmuk, hogy ezt nem érzéke lik, amikor a fizetési borítékot a kezükbe veszik. Karsai Lászlóné, az üzlet egyik helyettes vezetője mond­ja: — Férjemnek, a gyárban szinte -félévenként emelték a fizetését. Igaz, csak néhány fillérrel, de az is számít. Min­ket pedig a Dabas és Vidéke Áfész nem nagyon ismer el anyagilag. Négy éve ne emelkedett a jövedelmünk egyetlen fillérrel sem. Az alap­bérünket ugyan emelték, vi­szont a jutalék ötven százalék­kal csökkent. így most is any- nyi a fizetésünk, mint a kez­det kezdetén. Holott a forga­lom azóta már megkétszere ződött. Talán nem is csoda, ha pult mögött állva néha elfogy a türelem. Szalai Mária Ha engedünk a sémák su­gallatának, a teljesítmény, a teljesítménybér hallatán a fi­zikai foglalkozásúakra, azok keresetére gondolunk, s csak­is erre. Miért a sémák kínál­ta egysíkúság? Könnyen meg­lehet, azért, mert a bérezési gyakorlat is eléggé uniformi­zált; ködbe vesző eredetű, A társadalom s Teendőink félreérthetetlen s nem a fizikai foglalkozásúak­ra leszűkített fogalmazását ad­ja a Magyar Szocialista Mun­káspárt XII. kongresszusának határozata, amikor kimondja: ,,A bér- és jövedelempolitika, valamint az erkölcsi elismerés íz eddiginél eredményesebben ösztönözzön a társadalom szá­nára hasznos, jobb minőségű, egyelmezett munkára. A ke- •esetek a valóságos teljesít- nények alapján differenciá- ódjanak, és segítsék elő a nunka termelékenységének lyorsabb növekedését. A bé- •ezésnek a jelenleginél jobban cell a teljesítményhez igazod- tia. A keresetek nagyobb kü­lönbségeiben is tükröződjék a végzett munka." Fia a teljesítménybér való­ban a teljesítmény bére, ak­kor ösztönöz. Kettős irányban. A dolgozó munkája arányában számíthat a jövedelme emel­kedésére vagy csökkenésére, a munkaadó pedig — végső soron a társadalom — remélheti a gazdaságosság javulását, mi­vel jobb az eszközkihasználás, a munkaidő kitöltöttebb tény­leges feladatvégzéssel stb. Van létjogosultsága az időbérnek is, sőt a technikai és technoló­giai fejlődés magával hozza egyes területeken arányának növekedését, hiszen az auto­matizált gyártósorok, meg­munkáló berendezések fel­ügyelete például aligha bírál­ható el a teljesítmény mércé­jével. Mégis, a társadalmi ér­dekeltség, a munka társadal­mi hatékonysága azt követeli, hogy ahol lehetséges, ott mi­nél többen dolgozzanak a tel­jesítménnyel összekötött jöve­delemért. fizikai és nem fizi­kai munkakörökben egyaránt. Ami nem puszta elhatározások következménye, mivel megbíz­ható mércék kellenek hozzá. Előbbiekkel azt is kimond­tuk, hogy a teljesítménybér nem szakítható el alkalmazá­sa körülményeitől, a technoló­giától, az átvétel — a munka­elbírálás — feltételeitől, a szervezettség fokától stb. Ép­pen ezért a bérezésnek ez a A csökkenés nem törvényszerű Az elmúlt esztendőben 60 milliárd forint termelési érté­ket állítottak elő a háztáji és kisegítő gazdaságokban. A Pest megyei kistermelők például 22 millió liter tejet 300 ezer vá­gósertést és mintegy 200 mil­lió tojást értékesítettek 1979- ben. Tevékenységükkel jelen­tősen hozzájárultak az export­hoz is. így egyebek között 150 ezer galambot és 2,2 millió nyulat vittek külföldi piacok­ra a kereskedők. Az ágazat fontosságát tehát nem kell bizonygatni, annak fejlődése vagy a termelési kedv csökkenése érzékenyen érinti népgazdaságunkat. Mi­vel különböző állatfajok te­nyésztéséről, és egyben külön­böző nehézségű munkákról van szó, a kistermelés sem ítélhető meg azonos mércével. Míg a különböző rendeletek kedvezmények hatására a kisállattenyésztés és tu­lajdonképpen a sertéstar­tás is felfelé ívelő tenden­ciát mutat, addig a szarvasmarha-ágazat­ban tavaly stagnálás, az idén pedig visszaesés volt tapasz­talható. A tavaszi állatszám­lálások szerint országosan 20 ezerrel csökkent az állomány; azért, mert szarvasmarhával többnyire idős emberek fog­lalkoztak. Helyükbe nem szí­vesen állnak a fiatalok. Ök csak akkor vállalkoznak e te­vékenységre, ha gépesítik a munkát és kulturáltabb kö­rülmények között dolgozhat­nak. A gödöllői székhelyű MÉM- M1 (MÉM Műszaki Intézet) munkatársai Pest, Somogy, Szolnok, és Szabolcs-Szatmár megyében 5 minta háztáji gaz­daságban igyekeztek megtalál­ni annak a módját, miként le­het a legolcsóbban, a legkisebb befektetéssel a fenti célt elér­ni, vagyis az ésszerű gépesí­tést megvalósítani. Eredmé­nyeikről adtak számot tegnap délelőtt a hernádi művelődés- házban megrendezett tartács- kozáson, illetve az azt követő gyakorlati bemutatón. A szakmai véleménycserére meghívott vendégek érdeklő­déssel hallgatták meg dr. Hadliázy Józsefnek a Pest me­gyei Takarmányozási és .Ál­lattenyésztési Felügyelőség igazgatójának előadását a megye kisüzemi állattenyészté­sének helyzetéről. Dr. Hadházy József megállapította, hogy a szarvasmarha tej- és húsfel­vásárlási ár, az éves tehéntar­tás után igényelhető állami támogatás literenként több mint 1 forintos, tehát tisztes hasznot biz­tosít a gazdáknak. Ennek ellenére 3,8 százalékkal csökkent az állomány a me­gyében, pontosabban a koráb­binál kevesebben foglalkoznak a kisüzemekben marhatartás­sal. Az ok Pest megyében is a gondozók elöregedésében keresendő. Dr. Györkös István és Nagy Lajos, a MÉMMI munkatársai arról számoltak be, milyen fejőgépeket, más berendezése­ket ajánlanak a kisegítő és háztáji gazdaságokba. Az álta­luk kidolgozott módszer sze­rint — kapható gépek figye­lembevételével — a tehéntar­tás akkor kifizetődő, ha leg­alább 4—5 áll belőlük az is­tállóban. így az egy tehénfé­rőhelyre eső költség az istál­ló minimális átalakításával 6000 forintnál nem több. A vitában felszólalt Béki László, az ócsai Vörös Októ­ber Tsz ágazatvezetője is. El- möndta, hogy a közös gazda­ság idáig 250 tehenet adott ki a kistermelőknek és várhatóan ez a szám év végére 3O0-ra emelkedik. A siker titka az, hogy a tsz nemcsak a tömegta­karmányt biztosítja az ér­dekelteknek, hanem segít a reccptúrák összeállításá­ban is. Jelenleg egy — az ócsai szö­vetkezet által konstruált — faszerkezetes istálló forgalma­zását tervezik. Az épület igen olcsó és mégis megfelelő kö­rülményeket teremt az állatok számára. A tanácskozás Szluka János hernádi kistermelő mintagaz­daságának megtekintésével ért véget. V. B. i már-már természet adta jog­nak látszik, ki dolgozik idő­bérben, s ki kapja javadalma­zását a teljesítménye alapján. Annak ellenére van ez így, hogy nemzetközi tapasztalatok bizonyítják: a munkakörök ja­vában kialakíthatók a teljesít­ménykövetelmények, így ad­minisztratív, ügyviteli, műsza­ki feladatok ellátásánál is. lámára hasznos formája mindig konkrét vala­mire kell hogy ösztönözzön; nagyobb mennyiségre, jobb minőségre, a fajlagos ráfordí­tások mérséklésére, esetenként az időpontok betartására s így tovább. Egyszerűbben: a bér abba az irányba tereljen, ami az adott munkahely sajátos körülményei közepette a leg­fontosabb. Természetesen ez csak akkor következik be, ha a bérformát jól választották meg. Ilyen helyes választás tanúi lehetünk több váci üzemben is. Sikeresnek bizonyul például a Magyar Hajó- és Darugyár telepén a konténer előállításá­ban alkalmazott, a mennyisé­Megbízkató n Ahhoz, hogy a bérezés kü­lönféle ‘formái jól érvényesül­jenek, valóban közvetítsék a kongresszusi határozatban fog­lalt elveket, azaz elérjék cél­jukat, a teljesítmény és a bér szoros összekapcsolását, meg­bízható munkanormák, telje­sítménykövetelmények kelle­nek. Ezek kidolgozása nem egyszerű, de módszertana is­mert. Mégis, a Munkaügyi Mi­nisztérium elemzése szerint a munkanormáknak csak egy- harmada — tevékenységi te­rületenként azonban jelentő­sen eltérő az arány — műsza­ki. a többi becsült és statisz­tikai norma, nem több, mint a bérezés segédeszköze, szá­mítási metódus, s nem a tény­leges. tejjesjtméby. ö§4ppspje. Ennek tudatában már tár- gyilagosabban tudjuk értékel­ni azt a tényt, hogy a megye termelőágazataiban — első­sorban az iparban és az építő­iparban — a hetvenes évek el­ső feléhez képest, lassan ugyan, de folyamatosan emelkedett az évtized második felében a teljesítménybérben elszámolt munkaórák aránya az össze­sen ledolgozott munkaórákon belül. Az évtized elején az arány 55—56 százalék volt, napjainkban túlhaladta az öt­venkilenc százalékot, ám: csakis a fizikai foglalkozásúak körében tapasztalhatjuk ezt a kedvező változást. Néhány ter­melőhelyen próbálkoztak és próbálkoznak — így a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Me­chanikai Műveknél, a Pest megyei Beruházási Vállalatnál — a nem fizikai foglalkozá­súak teljesítménykövetelmé­nyeinek kialakításával, de ezek elszórt esetek, s ráadásul gyak­ran az érintettek nagy fokú el­lenállásába ütköznek. Elkerülheteth Soha nem volt még átmene­tileg sem mindenkire érvényes folyamat az azonos bérnöve­kedés, ám a gyakorlatban — a ritka kivételektől eltekintve — mégis az alakult ki, hogy mindenkinek mindenkor egy keveset. A fizikai és nem fizi­kai munkakörökben egyaránt szinte kiszámíthatta a foglal­koztatott, mikor kerül rá a sor, s ha rákerül, akkor körül­belül mire futja az emelés mértékéből. A különösebb elv és teljesítménykövetelmény nélkül kiosztott béremelések — sőt, maguk az így kifize­tett alapbérek még inkább! — döntően hozzájárultak annak a felfogásnak a létezéséhez, hogy a fizetés jelenléti díj, s minden mást a munkaadó kü­lön javadalmazzon. Ami így leírva persze képtelenül hang­zik, a gyakorlatban azonban sok munkahelyi közösségnek kell ezzel szembenéznie. Ke­serves szembesítés ez — hosz- szú ideig tartó vihart kavart például a Csepel Autógyárba beolvadt hajtómű-gyáregység­ben —, mert hiszen arra kény­szerít mindenkit, hogy újra ér­tékelje önmagát, teljesítmé­get és a minőséget együttesen értékelő bérezés: a Forte Fo* tokémiai Iparnál a fajlagos anyagráfordítások megtakarí­tását elismerő többletjövede­lem; az Egyesült Izzó fényfor­rásgyárában az alkati'észter- melésnél bevezetett, s a jók számára jelentős bérnöveke­dést lehetővé tevő forma, va­lamint az improduktív lét­szám egy részének átcsoporto­sítása produktív, teljesítmény alapján fizetett területekre. Köznapi tapasztalataink, is­mereteink szerint a formák változatosak; a megye terme­lőágazataiban a prémiumos időbér, az időbérrel kombinált teljesítménybér, a darabbér éppúgy megtalálható, mint a csoportos elszámolású teljesít­ménybér, az egyösszegű utal­ványozás. Ezek tovább tago­lódnak — s lelni is rá példá­kat —, a darabbérnek van a termék minőségi osztályaival kombinált formája, ami tehát nem az egyszerű mennyiségi többre ösztönöz, igaz, e meg­oldást ma még ritkán alkal­mazzák, de alkalmazzák, így a Lenfonó és Szövőipari Vál­lalatnál. térték kellenek Ellentétben a közhiedelem■ mel, a differenciált bérezés­nek, a teljesítmények erős megkülönböztetésének ma még nincs hatalmas tábora a fog­lalkoztatottak körében. A me­gye három nagy gépipari vál­lalatánál például kudarcot val­lott az a próbálkozás, hogy a keresetek differenciálását rá­bízzák a munkahelyi közössé­gekre, illetve vezetőkre; nem vállalták vagy egy idő után visszaadták az így kapott bérkeretet! Maguk a meggyő­zéssel foglalkozó társadalmi szervezetek sem voltak még képesek a szemléletváltozásra, gyakori eset, hogy éppen azok hangoztatnak a keresetek meg­különböztetése esetén „igaz­ságtalanságot”, akik általában helyeslik ezt az elvet, de csak általában, a konkrét helyzetben nem. Márpedig kézenfekvő: a keresők reáljövedelme egyre inkább a teljesítmény függvé­nye kell hogy légyen, mert a hatékonyság javításának egész egyszerűen — a bérezés tere­pén — nincs más módja. Idén, az év első negyedében a szocialista iparban foglal­koztatottak havi átlagbére 3663 forintot tett ki, s ez 4,1 száza­lékkal magasabb az előző év hasonló időszakában elértnél. Ugyanakkor az egy foglalkoz­tatottra jutó termelés egy szá­zalékkal bővült csupán, azaz ilyen értelemben a teljesít­mény- és bérnövekedés kap­csolata még meglehetősen esetleges. Föltételezhetjük ugyan, hogy a béremelkedés mögött a keresetebb áruk na­gyobb tömege, a kívánt minő­ség elérése áll, de ennek a föl- tételezésnek még nem sok alapját adják a napi tapaszta­latok. m rangsorolás nyét, s természetesen, annak rangsorát a közösség teljesít­ményén belül. A fedezet, azaz a kellő tel­jesítmény — áru- és szolgálta­tási alap — nélkül kiáramló bér veszélye sokszoros, mert mérsékli a pénz vásárlóerejét, értékét, csökkenti a munkatel­jesítmények fokozásának fon­tosságát, vonzóságát, s végső hatásában lehetetlenné teszi a népgazdasági hatékonyság ja­vítását, az egyensúlyi helyzet kedvezőbbé formálását. A jól mért és tisztességesen megfi­zetett teljesítmény ugyanakkor társadalmilag szükséges rang­sorolást kezd meg, a munkák különbségeit a keresetek kü­lönbségeivel fejezve ki, bár­milyen beosztásban. Napjaink­ban ennek szándékával már gyakrabban találkozunk, mint korábban, azaz némi változás­nak tanúi lehetünk. Ennek a változásnak a mértékétől, tem­pójától nagyban függ, képe­sek vagyunk-e előteremteni az elért életszínvonal megtartá­sának fedezetét, s a majdani további haladás alapját. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom