Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-24 / 146. szám
=xMun> 1980. JÜNIUS 24., KEDD Elhunyt Komlói Aladár Komlós Aladár Állami-díjas író, irodalomtörténész, költő, ez irodalomtudományok doktora életének 88. évében június 22-én, hosszan tartó, súlyos betegség következtében elhunyt. Temetéséről később intézkednek. Kulturális Minisztérium, az MTA Irodalomtudományi Intézete, Magyar Írók Szövetsége. Komlós Aladár 1892. december 10-én született Alsó- sztregován. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsész karán végezte. Elsősorban a modern lírával foglalkozott, ám érdeklődése kiterjedt az irodalmi életnek csaknem minden jelentős kérdésére. 1946-tól 1950-ig a budapesti tudományegyetem magántanára, majd 1952-től az MTA Irodalomtörténeti Intézetének osztályvezetője, később tudományos főmunkatársa volt. A nemzetiségi kultúra tárgyi emlékei SZLOVÁK NÉPRAJZI TÁBOR D AB AS ON A Dabason, a sári település- részen élő szlovák nemzetiségű lakosság néprajzát kutató tábor nyílt meg tegnap, június 23-án a dabasi gimnázium és szakközépiskolában. A nemzetiségi néprajzi tábort a Kulturális Minisztérium önálló nemzetiségi osztályának támogatásával immár negyedik alkalommal szervezi meg a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége. Korábban a Bánkon, Balassagyarmaton, Kiskőrösön élő szlovák nemzetiség kultúráját, hagyományait vizsgálták a részvevők, a dabasi egyhetes munka a településen később létesítendő tájház gyűjteményének az alapját is eredményezi. A tegnapi ünnepélyes megnyitón — amelyen részt vett dr. Boros Ferenc, a Kulturális Minisztérium önálló nemzetiségi osztályának vezetője — Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára hangsúlyozta a nemzetiségpolitikai munka, ezen belül a néprajzi értékek gyűjtésének fontosságát. A következő napokban a huszonöt részvevő (egyetemista, amatőr és hivatásos kutató) részletes munkaterv alapján gyűjti a tárgyi néprajz emlékeit és a szokásanyagot, továbbá ■ kiváló szakemberek e témával kapcsolatos előadásait hallgatja meg. p. sz. e. POMAZI IFJÚSÁGI NAPOK 80 Vetélkedő\ játék, bemutatók Szombat délután mindenféle külsőség, megnyitó ünnepség nélkül vette kezdetét az immár harmadik alkalommal megrendezett Pomázi Ifjúsági Napok. A szervezők, rendezők idén inkább tartalmilag próbáltak többet nyújtani, felhasználva az előző évek sikeres programjainak tapasztalatait. A . két-három hónapja tartó előkészítő munkálatokban sikerült koordinálni a járási KISZ-bizottság, a községi KISZ-szervezetek, valamint a művelődési . ház munkáját, konkrét feladatait. Ez minden tekintetben előrelépést jelentett,, növelte az akti vitást, a • résztvevők • számát. Sport és disco A két napig tartó rendezvénysorozat első délutánját a Budapesti Honvéd KISZ-fia- taljai bérelték ki, látványos sportbemutatókat tartva. Az Nagy volt a nyüzsgés a könyv- sátor körül érdeklődők megismerhették a cselgáncs, a birkózás, az ökölvívás, a torna alapjait, néhány látványos mesterfogást a Honvéd fiatal reménységeinek tolmácsolásában, olyan neves vendég élménybeszámolójával fűszerezve, mint Varga János világbajnok birkózó. Látva a fiatalok lelkesedését, sokákmak nem tetszett, hogy a helyi sportkör három öltözőjéből csupán egyet tudott biztosítani lányoknak, fiúknak — közösen. A napot kitűnő hangulatú szabadtéri discóműsor zárta, fnélyen közel háromszázam élvezték a kitűnő zenét és a jó levegőt. Sajnos a sportkör jelenlévő képviselői itt sem álltak a helyzet magaslatán. Ügy próbáltak véget vetni a fiatalok szórakozásának, hogy egyszerűen kikapcsolták az elektromos áramot, így azonnal tönkre ment az erősítő berendezés, csalódott távozásra bírva mindenkit. Bemelegítő vakációhoz A vasárnap délelőtt a kisgyerekeké volt. Színjáték, bábműsor, sárkányeregetés, rajzverseny — Igazán jó bemelegítenek bizonyult a vakáció egyéb mulatságaihoz, melyek számukra csak ezután következnek majd igazán. Rövid, ebédnyi pihenő után rajtolt tizenöt csapat az 5x5 vetélkedőben, melyen ügyességből, elméleti tudásból egyaránt vizsgázni kellett a hetvenöt, községbeli versenyző fiatalnak. Miközben egymást követték az események, az erre az alkalomra felállított könyvsátor körül is nagy volt a nyüzsgés. A beérkező csapatok alig fújhatták ki magukat, máris újabb látvány szórakoztatta a jelenlevőket. A labdarúgópálya egyik sarkában óriási közönségsikert aratva a Randori kaszkadőrKIÁLLÍTÁSOK VÁCOTT Az átalakuló táj krónikása PEDAGÓGUS KÉPZŐMŰVÉSZEK TÁRLATA Mind a két kiállítás július l-ig várja látogatóit, cs. Nagy András képeit a Vak Bottyán Múzeum kiállítóhelyiségében, a görög templomban, a pedagógus képzőművészek tárlatát a Madách Imre Művelődési Központban tekinthetik meg az érdeklődők. Formába öntőit zene csoport tartott olyan bemutatót, mely mindenki számára sokáig emlékezetes marad. Igaz, ez a műsorszám sem lehetett teljes, mert az előzetes megbeszélésekkel ellentétben labdarúgók lepték el a pályát és — „felkészülési meccs” címén — tíz perc türelmi időt sem engedtek bemutatót tartó .sporttársaiknak. A labdákat kaszkadőrök és a közönség közé rugdosva, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal végül is megfosztották a nézőket a műsor látványosabb részétől, ilyen furcsa módon siettetve annak befejezését. Egy kis szépséghiba A két nap utolsó, záró eseménye este a Kati és a Kerek perec együttes koncertje volt, melyre a művelődési ház udvarán több mint kétszázan voltak 'kiváncsiak. A rendezők ezek után fáradtan állapíthatták meg, hogy fő célkitűzésüket, a fiatalok nagy tömegének mozgósítását megvalósították. — Kár, hogy a helyi sportkör — bizonyára nem szándékosan — nem megfelelő egyeztetésével néha megzavarta eme, ifjúságpolitikai szempontból igen fontos eseményt — mondotta Megán Mária, a KISZ szentendrei járási bizottságának titkára. Koncz Dezső Cs. Nagy András töretlen energiával fest évtizedek óta. Csönd övezi munkásságát, a díjak még mindig makacsul elkerülik, s ő mind jobb és jobb művekkel jelentkezik. Nagyon helyesen képességek2, lehetőségeire és nem az elismerésre összpontosít. Cs. Nagy András 1927-ben született Ujfehértón és 1954- ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. Rövid ideig Miskolcon telepedett le, onnan került Vácra, ahol évtizedek óta él és alkot. Több önálló kiállítása nyílt Vácott, Budapesten, Tápiószelén, Kisvárdán, művei eljutottak külföldre is. Igen pontos Tasnádi Attila meghatározása művészetéről: „Tartalmilag az átalakuló magyar táj foglalkoztatja, azt kutatja, hogy a patriarchális paraszti világ miként fejlődik át emberi értékeinek megtartása mellett modern ipari közeggé, melyben a régi mozdulatok, ősi szokások is új minőséget nyernek”. Ez a világa, ez a karaktere, ez a haladási iránya, ez a fejlődése. S ami lényeges, ezt a sokrétűséget és átalakulást mint látványt Vác környékének összetettsége biztosítja számára. Ez a komplexitás a forrása, hiszen a DCM és Gombás-patak, az iparvidék és a Duna ősi ismétlődése, megújulása olyan környezet, mely századokat és országos határokat tár elé. Az élet szertartásait figyeli és örökíti meg a festészet újított elemeivel. Kz Cs. Nagy András életformája, ars poeticája. Kapcsolata rendkívül intenzív természettel, emberekkel — s ezt az együttes látványt egységes látomássá alakítja a betlehemesek csoportjában, az évszázadok színöltönyében pompázó fákban, dombokban, tűzfalakban, kanyargó patakvölgyben. Ebben a természetes és belülről is átélt környezetben jelenik meg nem- csak a galagonyás tavasz és a nyári napsütés, nemcsak a zúzmarás tél, hanem az ember virrasztolásra, munkára, emlékezésre osztódó élete is; együtt a tájjal, mely az ember tágabb ruhája az ő művészetében. Most újabb feltárulkozás történt azáltal, hogy a benne Cs. Nagy András: Etűdök élő zenét színekre, formákra költötte át az Etűdök-ben. Át- költötte úgy, hogy a látványt asszociációs alakzatokra módosította a tőle megszokott őszinteséggel, frisseséggel és határozottsággal. Alkotás és tanítás A Vác és Vác környéki tanárok festményei együtt láthatók tanítványaik munkáival, így válik nyilvánvalóvá kettős tevékenységük az alkotás és a tanítás közegében. Sokrétűség dominál, nem az egység, s ez nem is probléma, inkább az, hogy bizonyos rrsegállapodott- ság jellemzi a képeket. Mindez azonban a fejlődés nélkülözhetetlen és jellemző állapota, melyet a kiállító Fenyvesi László, Almási Mariann, Teknős Erzsébet, Kollár László, Kozma István és Báli Péter a jó művek irányába fejleszthet még több festői munkával és összpontosítással. Losonci Miklós SZENTI YAM TUZUGRAS Népszokás Ga A falumúzeumok közül bizonnyal a legkülönöseob a gaigamácsai: a bútorok eredetiségükkel őrzik a múltat, akár a gazdasági helyiségen szerszámai a volt paraszti életformát és ebben a múzeumban nincsenek feliratok. A tárgyakról, használatukról festmények, rajzok mesélnek; Vanlíóne Dudás Juli képei. Az is különlegessége az évszázados épületnek, hogy , világos udvara végében egyszerre van jelen a már letűnt idő és a modem kor: akácfa lócák előtt betonból, aszfaltból épített színpad, korszerű világítással. Galgamácsán az idősebb korosztálybeliek közül még sokan hordják a híresen szép népviseletet. Az elmúlt hét szombatjának délutánján á fiatal lányok is sokszoknyában parádéztak a Széntiván-napi vigasságra készülve. És jöttek vendégek Hévízgyörkről, Gal- gáhévízről, a Heves megyei Petőfi-bányáról külön autóbusszal, a fővárosból személy- kocsival és kora este megérkezett Mario Armando Amador, Mexikó budapesti nagykövete is. Az érdeklődők kőA Randori kaszkadőrcsoport bemutatójára sokan voltak kíváncsiak zött volt Jósvai Lajos, a gödöllői járási hivatal elnökhelyettese és Bihari József, a Pest megyei múzeumok igazgatója. \ A vendégek többsége ismerősként mozgott a falumúzeum helyiségeiben, a beszélgetésekből kiderül, hogy nem először látják a Gaigamácsai lakodalmast, a Halottsiratót, a Nagy- böjti kiszejárást, a Betleheme- zést és még sorolhatnánk a hagyományokat őrző és megelevenítő képeket. A helybéliek is szívesen hallgatták — talán sokadszor — Vankóné Dudás Juli történeteit a képek születéséről, vagy az alkotásokhoz kötődő személyes élményekről. Az esti órákra megteltek a szabadtéri színpad előtti lóCa- sorok, hiszen Lakatos Elemér Vácrátótról szerződtetett népi zenekara kellemes hívogatót muzsikált. Aztán a Galgamá- csai népi együttes vette át a főszerepet, a Vankóné által gyűjtött és csokorba kötött farsangi és böjti játékokat mutatta be. Ezúttal a felnőtt csoportot láthatta a közönség, a legkisebbek, a négy-ötévesek, szüleikkel ültek a nézőtéren. Egy ideig, mert az együttes műsora után a színpad szolgált táncparkettnek a csárdásra kedvet kapott nézőknek. A program türelmetlenül várt csúcspontja volt a Szentiván- napi tűzugrás. Ezt sz évtizedekkel ezelőtt feledésbe merült népszokást is Dudás Juli elevenítette fel a Galga mentén, s a hetvenes évek elejétől minden évben megrendezik június végén. A tűzugrás szokása az ősi pogány vallási rítusokból maradt a késői utókorra, előbb a természet termékenységéhez, majd a szerelem szimbólumaihoz kötődve. Ma már jobbára mindenki tréfás jóslásnak tekinti: az ugrásból sejteni lehet, hogy melyik lány. mikor megy férjhez és milyen gazdagon, ha párosával ugranak, akkor a szerelmük sorsára következtetnek. Az együttes tagjai kivétel nélkül optimisták lehetnek, mert látványosan hajtották végre az ugrásokat, olyannyira, hogy a nézők egy része is kedvet kapott. Akiknek nem volt bátorságuk, azokat a táncosok dobták át a lángok felett. Ezután már véglegesen a közönségé maradt a színpad: éjszakáig táncoltak együtt népviseletbe öltözöttek és modern városi ruhások. Ma már ez sem különlegesség Galgamácsán. Ki tudja? Talán egyszer még téma lehet ez az együttes öröm a világot járt festőasszony egy képéhez. Kr. Gy. TV-FIC Alom. Ha meggondoljuk, nem egészen olyanra sikeredett e mostani hétvégénk televíziós műsora, amit egyvég- tében végig kellett nézni. Bizony feltápászkodhattunk megszokott figyelő alkalmatosságunkból, és odahagyhattuk kedves dobozunkat anélkül, hogy komolyabban kellett volna aggódnunk: na, most lemaradunk valamiről. Ám amint az efféle, lazábbra szerkesztett műsornapoknál lenni szokott, most is akadt néhány olyan perc, ami nehezen törlődik ki az emlékezetből, ami ismét bebizonyította, hogy nem csak föltalálni volt érdemes ezt a műsorszóró masinát, de nézni sem haszontalan dolog. Ez a pár pillanat a vasárnap esti Hét végső tudósításában ajándékozta meg a nézőket, akkor, amikor az első ! űrhajósunkat, Farkas Berta- I lant. a zánkai úttörővárosban \ láthattuk, s hallhattuk a talán j legközvetlenebb, legoldottabb beszámolóját űrélményeiről. Egyebek között pedig arról, hogy abban az irdatlan magasságban is lehet — álmodni. Igen, annak ellenére, hogy a földi pszichológusok ezt lehetetlennek mondják, ő már a második napon álmodott — igaz, csak valami feketét-fehé- ret —, ám a véle utazó szórÍYELŐ jet űrhajós úgy mondta, hogy maga már színesben is álmodik. És ez azért valami nagyon kedves és nagyon szép dolog, mert azt jelzi, hogy az ember odafönt is megmarad embernek. Noha egészen rendkívüli körülmények (súlytalanság stb.) közé kerül, ekkor is úgy viselkedik, mint idelent. Földi valóját nem tagadja meg, s tudomány ide, tudomány oda, még ezt az egészen sajátos élettani megnyilvánulását is produkálja a kozmoszban. Sőt — akár maga a televízió — újmódian, színesben is produkálja. Hát úgy nagyjából ennyit erről az égi tapasztalásról... Dabas. A szombat esti híradó néhány percig a dabasi termelőszövetkezet, valamint a Pegazus Tours gyümölcsöző összefogásáról számolt be. Amint azt Práger György jelentése tudatta: egy ideje együtt bocsátják vendégeik rendelkezésére azokat a szép mozgású lovakat, amelyek futtatása, ugratása legalább olfan látványos mulatság, mint amilyen élvezetes lehet. Ám nem csak a fürge paripák használatára lehet ott befizetni — járkál arrafelé egy kedves csacsifogat is! Ennek kibérlése szintén, emlékezetes maradhat azok számára, akiknek szülei a nyergek használatát gyakorolják. Az a pusztai vendégfogadó pedig — igaz, csak egy pillantásig láthattuk —, éppen eléggé ízlésesnek és otthonosnak tetszett ahhoz, hogy mind az ideérkező külföldi, mind pedig az odalátogató hazai venddégek számára kedves eddegélő-iddogáló hellyé népszerusödjön. Szakmunkások. s ha már ez a hétvégi híradó került szóba, hadd ejtsünk szót a műsornak egy másik anyagáról is. Nevezetesen arról a Vajek Jutka készítette vizsgálódásról, amelynek lényegét így lehetne összefoglalni: miképpen lehetséges az, hogy amikor szebbnél szebb és gazdagabbnál gazdagabb szakmunkásképző intézetek épülnek, azokba egyre nehezebb diákokat toborozni. Lévén ez aztán végképp országos gond, csak dicsérni lehet, hogy éppen a leginkább figyelemmel kísért sorozat emelt panaszt a szóban forgó ügyben, mégpedig úgy, hogy nevén nevezte az ódzkodás okát: váltig, váltig a divat kísért. Mármint az, hogy emez a foglalatosság nagyobb elis.- merést válthat ki, mint amaz. Attól függetlenül, hogy menynyit és mit kell érette tanulni. Vajon hány nemzedéken át kísért még ez a rossz divat? ... AJkácz László
