Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-17 / 140. szám

1980. JŰNIUS 17., KEDD ORSZÁGOS DONTO Társastánc A magyar táncbajnokság B- osztályának országos döntőjét vasárnap bonyolították le Ba­lassagyarmaton. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ­ban megrendezett versenyen Budapestről, Békéscsabáról, Balassagyarmatról, Debrecen­ből, Gyuláról, Jászberényből, Szombathelyről, és Zalaeger­szegről huszonnégy pár vett részt. Kísért a Határőrség Központi Zenekara. A verseny szüneteiben fellépett a Jánosi László—Gruber Márta magyar bajnokpár, továbbá bemutat­kozott a balassagyarmati tánc­klub nemrég megalakult for- mációs csoportja. DUNÁNAK, OLTNAK EGY A HANGJA Kis község nagy ünnepe XI. NEMZETISÉGI TALÁLKOZÓ CSOBÁNKÁN Csobánkán a munka már régen elkezdődött, de a múlt hét elején egyre lázasabbá vált: a kis község felkészült nagy ünnepére, a XI. nemze­tiségi találkozó fogadására. Június 14-én, szombaton, a találkozó első napjára ünnepi díszbe öltözött a község. A nemzetiségi találkozón ott voltak: Tuza Sándorné dr., a MÉSZÖV elnöke, az MSZMP Pest megyei bizottságának TV-FIGYELŐ Elegancia. Aki csak egy ki­csit is érdeklődik a divattör­ténet iránt, az tudhatja, hogy javarészt a nők jóvoltából vál­tották egymást az újabb és újabb ruhadarabok. Nyilván, hisz’ Éva lánya mindig is tet­szeni akart, s Ádárn fia bi­zony csak nagy késésekkel, el­elmaradozva kullogott utána ebben az igyekezetében. Ám mintha e most tova fu­tó század utolsó harmada mást jelezne: a férfiak is jó­val többet adnak a külsejükre. Nem csoda hát, hogy a tele­víziósok is fölfigyeltek erre a módizásra, s egy bő fél órán át taglalták, miszerint miért nem adnak a külsejükre még többet a honi fiúk és férfiak. Ebből a Hortobágyi Éva szer- kesztette-vezette vizsgálódás­ból, — amely szombaton kora este pergett le — egy, a szóban forgó témán messze túlburjánzó tanúlságlevonás kerekedett. Ki­derült ugyanis, hogy, mint más egyéb vásárlási ügyekben, eb­ben a zakó-, illetve pantalló- kínálósdiban is igencsak rossz partner az ipar meg a keres­kedelem. Mert mi a hasznos egy tex­til- vagy egy konfekciógyár­nak? Az, ha egy valamely szö­vet- vagy öltönyféleséget mi­nél hosszabban és minél na­gyobb szériában készíttet. Tehát mit sem törődve a di­vat alakulásával. Míg ellen­ben a kereskedelem? Az una­lomig ismerős: nyilvánvaló, hogy a mostaninál sebesebb anyag- meg fazonváltást sze­retnének a boltosok. De hát ez a kettős érdek — bizonyság erre a szóban forgó Miért öltöznek rosszul a ma­gyar férfiak? című riportfilm — csak nem akar közeledni. A gyártók is hajtogatják a magukét, a megrendelők is — közben pedig tízezerszám ké­szülnek a leghagyományosabb fazonú, a legközepesebb sza­bású szürke és barna felven- mivalók, amelyek nemzedékről nemzedékre átörökítik azt a sokat kárhoztatott viseleti konzervativizmust. S itt a nagy bibi: ez a kül­sődleges hagyományőrzés egy­ben a belső elkényelmesedés­re is serkent. Veilked». Nyilván így van ezzel más is: ha a műsorújsá­got böngészve szembe ötlenek olyan földrajzi nevek, mint, mondjuk Pilis, Dunakanyar, akkor mozdul a kéz és a fel­tétlen megtekintés jelét rögzíti a toll vagy a ceruza. Legutóbb a szombati tévé­program átfésültekor kapha­tott efféle munkát az ügyele­tes írószerszám; akkor, ami­kor az Invitáló című adás elő­zetesében előtűnt a Budapest —Dunakanyar szókettős. (Mel­lette még a Dunántúl, az Északi-Középhegység és az Alföld nevek szerepeltek.) No­sza, ezt meg kell nézni! — így az előfizetési és lokálpat­riótái indulat, amely aztán nagy gyorsasággal elveszthet­te kezdeti hevét, mert ez a fiataloknak szóló, a Hazai tá­jakon című honismereti tú­ra programot népszerűsítő negyven perc nem sok újdon­ságot kínált. A meghívott ide­genforgalmi szakemberek sor­ra elismételték azokat a köz­helykínálatokat, amelyeket nagyjában-egészében már minden érdeklődő ismerhet. Az alig-alig részletező felele­tek sorában legfeljebb, ha az okozhatott néhány kelleme­sebb percet, amikor régi ma­gyar táncnótákat muzsikált egy trió. Mi mást mondha­tunk? Nemhogy a televízió­ban, de még a rádióban sem hatott volna valami heves buzdításnak ez az Invitáló. Akácz László . I tagja, dr. Réger Antal, or­szággyűlési képviselő, a Ma­gyarországi Németek Demok­ratikus Szövetségének főtitká­ra; Dékity Márk, a Magyar- országi Délszlávok Demokrati­kus Szövetségének és Medvegy András, a Magyarországi Szlo­vákok Demokratikus Szövet­ségének munkatársai, vala­mint Ervin Skeibl, az NDK- kultúrcentrum vezérigazgatója, valamint a járás politikai és társadalmi vezetői. A kétnapos ünnepen mint­egy 3500-an vettek részt, köz­tük a járás nemzetiségi közsé­geinek lakói, Pilisszántóról, Pi- lisszentkeresztről, Pilisszent- lászlóról, Pomázról, Dunabog- dányból, valamint, a három vendégközség, Tököl, Sziget- újfalu és Piliscsév lakóinak egy-egy csoportja. Szombaton, június 14-én, Németh Lajosné, a járási hi­vatal elnöke nyitotta meg a nemzetiségi néprajzi tárlatot, amelyen a kiállítók bizonyították gazdag és virágzó nemzetiségi kul­túrájukat. — Dunának, Oltnak egy a hangja — idézte beszédében Ady Endrét, s méltatta a ta­lálkozó, a hagyományőrző ün­nep jelentőségét. ' A kétnapos találkozón az is­mert nemzetiségi együtteseken kívül most mutatkoztak be először az újonnan, vagy az újjáalakult együttesek is. Nagy sikert aratott a dunabogdányi asszonykórus, valamint a po- mázi táncegyüttes. A beszámolót nem zárhatjuk úgy, hogy ne szólnánk a já­rási hivatal művelődésügyi osztálya dolgozóinak, a járá­si művelődési házak igazgatói­nak, valamint az együttesek­nek arról az áldozatkész munkájáról, melynek eredményeként szüle­tett meg a felejthetetlen, szi- nes, progamokban gazdag, XI. nemzetiségi találkozó. K. L Élen a szakkönyvek 32 700 kiadvány százhúszmillió példányban Magyarországon 1979-ben 32 700 kiadvány — könyv, fü­zet, zenemű, térkép, jegyzet, különnyomat — jelent meg, 120 millió példányban, össze­sen 8153 könyv hagyta el a nyomdákat, több mint 92.3 millió példányban. Az élen a szakkönyvek állnak, 43 száza­lékkal. A kiadott kötetek mintegy 16 százaléka tan­könyv, csaknem ugyanannyi ismeretterjesztő, 10.6 százalé­ka tudományos, 9 százaléka szépirodalmi, 4.6 százaléka if­júsági és gyermekkötet volt. Az előző évhez viszonyítva minden csoportban — kivéve az ifjúsági és gyermekirodai­mat — csökkent a kiadott mű­vek száma. A fordításban megjelent kö­tetek száma 1979-ben 10 szá­zalékkal volt kevesebb — 1170 mű —, mint 1978-ban, a pél­dányszám viszont — 19 millió fölötti — 7 százalékkal hajad­ta meg a korábbi évit. A megjelent szépirodalmi művek szerzőit figyelembe vé­ve Móricz Zsigmond áll a lista élén 14 könyvvel. Jókai Mór követi őt 10 kötettel, majd Móra Ferenc és Varga Domo­kos következik 8—8 könyvvel. A példányszámokat figyelem­be véve a legnagyobb példány­számú verseskönyv — 90 ez­res — a Szép versek 1978 an­tológia volt, a színműveket a Rivalda 77—78. vezeti 35 ezer példányban. Népművészeti kerámiák A fővárosi művelődési házban, Hódmezővásárhelyi kerá­miák címmel nagysikerű kiállítás nyílt, a fazekasok alkotá­saiból. Weber Lajos felvétele AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN Műkincsajándékok A hazai magángyűjtemé­nyek nyilvántartott műkin­cseinek egyik legnagyobb téte­le volt az a műtárgykollekció, amelyet az Iparművészeti Mú­zeumban tártak a közönség elé. A gyűjtemény — egy or­vosházaspár nagy értékű ha­gyatéka — a közelmúltban került a múzeum tulajdonába. Dr. Kiss Ákos művészettör­ténész, a kiállítás rendezője SANTA MARIA ES BABILON FOLYOI Mégis lesz sztárunk / Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Pepita márkamenedzserét az elmúlt hónapokban több­ször is bírálták a sajtóban, számon kérve rajta azt a nyilatkozatát, amelyet 1979 elején tettek közzé a Ma­gyar Ifjúság poprovatában Három éven belül világ­sztárunk lesz címmel. Az első év eredményeit figye­lembe véve ugyanis úgy tűnt, hogy a szkeptikusok­nak lesZ igazuk, a nyilat­kozat csupán egyike a popszakmában már meg­szokott túlzásoknak. Az utóbbi hónapokban azonban változott a kép. A külföldi partnerektől ez év elejétől egyre kedvezőbb hí- *rek érkeztek a Vörösmarty té­SZINIIAZI ESTEK Pajzán históriák B“ll!a.t(L., „.... J a József Attila Színházban Szokásos évad végi zenés bemutató­jául ezúttal a fiatal — harmincegy éves — Balzac 1830-ban írott művéből, a Pajzán históriákból dramatizált ze­nés művet prezentált a József Attila Színház. Balzac életművének e nem túl je­lentős, ám népszerű darabja Boccaccio Dekameronjához és Rabelais Gargantua és Pantagrueljéhez nyúl vissza mintá­kért. (Néha messzebbre is; az összesen harminc elbeszélést tartalmazó kötet­ben számos úgynevezett vándortéma található.) Ami nagy elődeivel közös, az a vérbő érzékiség, a testi szerelem dicsérete, az élvezetek kimerítésének joga-vágya. Amiben új: Balzac ezt a reneszánsz életbőséget bizonyos mérté­kig saját korára vetíti át s ezzel a ké­pet el is torzítja, szatirikussá, néhol egyenesen karikaturisztikussá rajzolja. Ma már kevésbé érdekes, hogy Bal­zac a reneszánszból átvett sikamlós históriákban az 1830-as évek francia polgári erkölcsein is el akarta verni a port. Sokkal érdekesebb, hogy ezek a históriák duzzadó humorú, mulatságos, pikáns történetek, pompásan megraj­zolt figurákkal, ügyes fordulatokkal. Mint ilyenek, akár egy szíppadi feldol­gozás anyagául is szolgálhatnak, s ha a feldolgozás eléggé ügyes, eléggé gördü. lékenv — és sikamlós —, kerekedhet belőle egészen fogyasztható színpadi mű is. Hát még ha megtetézik dallal-tánc- cal is ! A lehetőséget ismerte fel (jól!) a Jó­zsef Attila Színház, amikor már-már háziszerzőjének számító színésze, Káló Flórián dramatizálásában, Mészöly Dezső dalszövegeivel s a színház egyik sikerdarabjának, a Vilon-musicalnek a zeneszerzőjével, Wolf Péternek a zené­jével négy elbeszélést kiemelt a Pajzán históriákból, és kétrészes színpadi művé gyúrta. A realizásához egyszerű, de jól funk­cionáló ötletet alkalmaz Káló: a négy novellát (A király kegyese; Aki nem esmért rá a magáéra; A két mafla sze­relmes; Amador fráter) úgy teszi a színpadra, hogy eljátszatja: valami vi­déki városkában egy vándor színtársu­lat akarja bemutatni a Pajzán históriák című darabot. így a négy történetet részint összeköti az, hogy a nagyjából azonos figurákat ugyanazok a színé­szek (összesen tizenegyen) alakítják, részint pedig van egy keretjáték, mely­ben a városka vaskalapos cenzora és a társulat vezetője felvezetik a darabo­kat Bár a Szanlezán névre hallgató cenzor igen hasonlít Szawa Lukicsra Bulgakov Bíbor sziget című komédiá­jából, mert ő is sokat akadékoskodik, de aztán rabul ejti a színház varázsa (meg a társulat üdvöskéjének bájai), arra mégis igen jól megfelel, hogy gör­dülékennyé tegye a játékot, meg hogy a segítségével néhány mai oldalszúrást is el lehessen helyezni (a színház és a vaskalapos műítészek és hivatalnokok viszonyáról többek között). Érdekes módon pajzánok ezek a his­tóriák, de jóformán semmi sikamlós- ság nincs bennük a színpadon. (Inkább pajkossá szelídülnek.) Bodrogi Gyula rendezése messze elkerüli a nagyon is csábító malackodást, és a maximális ledérséget egy nagyon elmés, rugókra járó — és természetesen főszerepet ját­szó — ágy ütemes ringásában, vala­mint Kemenes Fanny jelmezeinek (per­sze a nők esetében) itt-ott erősebb de­koltázsaiban engedélyezi. Így az előadás jókedvű anélkül, hogy olcsó hatásokra törekedne, ízléses anélkül, hogy morc lenne, és jól szórakoztat anélkül, hogy erőltetett aktualizálásokkal traktálna. A színészek közül nehéz bárkit is kiemelni, mivel valamennyien képessé­geik javát adják. Névsorukat mégis ideírandó: Borbás Gabi, Dávid Ági, Pá­los Zsuzsa, Szabó Éva, Voit Ági, Bánffy György Harkányi Endre, Horváth Gyu­la, Józsa Imre, Makay Sándor, Straub Dezső. Szellemesek Mészöly Dezső dal­szövegei, sokféle stílusban mozognak otthonosan Wolf Péter dallamai, jól kí­sér a Bolba Lajos vezette kis zenekar, és kellően élénkek Széky József táncai. Nem világrengető mű a Pajzán histó­riák, de kellemesen és ízlésesen elszó­rakoztatja a közönséget, s az ilyesfajta szórakoztatásra nagyon is szükség van. A színház jól teszi, ha immár sok éves hagyományait — nevezetesen: zenés vígjátékkal zárja az évadot —, nem adja fel. s ha nem tesz engedményt a szórakoztatás színvonalában. Takács István ri üvegpalotába; elsőként a Neoton lamília robbantott. A fejleményekről Erdős Péter a következőket mondja; — Az együttes első, Spanyol- országban megjelent kisleme­ze, a Santa Maria az egyik legnépszerűbb diszkófelvétel volt a spanyol fiatalok kö­rében. A spanyol popzenei szaklap nagy összesített slá­gerlistáján a nyolcadik he­lyig verekedte fel magát olyan világhírű együtteseket is meg­előzve, mint például a Queen. A sikert követően megjelent és népszerű lett az együttes nagylemeze, a Sunflower. Az együttes tagjai már tettek egy bemutatkozó látogatást Spa­nyolországban, június 29-től pedig 30 napos nagy turnéra indulnak. Tizenöt koncertet költöttek le velük Madridban, Barcelonába^ és a tengerpar­ti városokban. — Ez valóban figyelemremél­tó teljesítmény, de önmagá­ban még mindig nem igazi átíitő siker! — Akkor folytatom a sort. Japánban a Toshiba EMI cég a sikert látva megvette a lemez licencjogát és a lemez további 5 távol-keleti or­szágban került piacra. Szer­ződést kötöttünk egy másik kislemezre is, június közepén pedig a Sunflower nagylemez ott is megjelenik. Most jártak nálunk japán filmesek, 30 perces promociós filmet ké­szítettek az együttessel, ami, ismerve a japánok üzleti megfontoltságát, komoly si­kert jelent. De folytassuk a sort... A Sunflower június­ban megjelent az NSZK-ban, Dániában már üzletekben van a Santa Maria és év végén megjelenik a nagylemez. Gö­rögországban több cég is ver­seng a’licencjogokért, Mexi­kóban és Kolumbiában is aláírt szerződésünk van. Ar­gentínában pedig Pepita Ar­gentina néven egy új cég ala­kult amely kizárólag a ma­gyar popzenére specializálja magát.. — Ez a hosszú felsorolás azt is jelenti, hogy ömlik a pénz a vállalathoz? — Sajnos nem, mert a si­kerekhez nincs meg a ki­használó apparátusunk. De ha lenne, már üzleti sikereket is elkönyvelhetnénk. Nagyleme­zenként 3—5 ezer márkát vaav 2 ezer dollárt, illetve a kis­lemezekért 200 dollárt kapunk előlegként. Aztán attól füg­gően, hogy milyen feltételek­kel kötöttünk szerződést, úgy részesedünk az üzleti forga­lomból. Ez általában 8—12 százalékos részesedést jelent, Japánban például 3,5 dollár egy kislemez, a Santa Máriá­ból 267 ezer darabot adtak el. A bevételből a szerzők 8 százalékos jogdíjat kapnak, a vállalat pedig 10 százalékot Ez az egyik véglet. Az or­szágok nagy többségében azonban nem tudjuk ellen­őrizni a piacot és kizárólag a partnerek jóindulatára va­gyunk bízva. Ezért is for­dulhatott elő; egy kanadai cég megvette a Fonográf nagyle­mezt, elküldte az előleget és azóta sem hallottunk róluk. Sajnos a japán üzleti siker ma még egyedi, mert a spa­nyol piac még nem olyan jö­vedelmező. mint gondolnánk. — A Neoton tehát nemzetkö­zi hírnévre tett szert. Ho­gyan sikerült a robbantás a MIDEM fesztiválon felvonulta­tott és a vállalat által favori­zált többi magyar előadónak? — A Fonográfnak nagyle­meze jelent meg Hollandia- • ban és szerződésünk van egy NSZK-ban megjelenő nagy­lemezről is. Szűcs Judittal a nyugatnémet Electrola cég vesz fel két kislemezt. A Pi­ramisnak aláírt szerződése van Spanyolországban és tárgya­lunk japán és francia lehe­tőségekről is. Az LGT most fejezte be egy angol nyelvű nagylemez felvételeit, amely az NSZK-ban és Spanyolország­ban jelenik meg, az EDDA iránt — a kislemezük alap­ján — ugyancsak az NSZK- ból mutatkozik érdeklődés. — Mindez azt jelentené, hogy már van világsztárunk? — Ha azt nézném, hogy mit ért el az ABBA, azt kell mondanom, hogy még nincs, de ha azt néZem, hogy hon­nan indultunk, akkor már komoly eredményeket könyvel­hetünk el. — H)>1 tartunk most? — Nem tudom, hogy melyik a nagyobb távolság; az ami a kezdet és a Santa Maria sikere között van, vagy a Santa Maria és a Babilon fo- lyói között feszülő siker-tá­volság. Mindegy: ez a táv is csak erőfeszítés kérdése. Sebők János elmondta, hogy a Papolczy há­zaspár gyűjtése az iparművé­szetek úgyszólván valamennyi ágára kiterjedt, így a hagya­téki anyaggal a múzeum köz- gyűjteménye számos hézagpót­ló műtárgyhoz jutott. A kiállítás három hónapig látható, s anyagát később ön­álló gyűjteményként őrzi az Iparművészeti Múzeum.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom