Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-13 / 137. szám
1980. JŰNIUS 13., PÉNTEK V>mrt *cnim av Atomerőmű-kémény ütemtervnek megfelelően épül a Paksi Atomerőmű kéGk-mmaref, Glc-basa A Gabonatermesztési Kutató Intézet szegedi telepén rendezett háromnapos országos búzabemutató csütörtökön befejeződött. Mintegy 40Ü agrárszakember szemlélte meg azokat a honosítási kísérleteket, amelyeket Törökországból és Olaszországból származó. fajtákkal folytatnak a tudományos kutatók. A kiváló minőségű, de melegebb éghajlathoz szokott fajtákat hazaiakkal keresztezik, hogy fagytűrésüket, az időjárás viszontagságaival szembeni ellenálló képességüket növeljék. A legígéretesebb két fajtar jelölt a „GK minaret” és a „GK basa”. A GK jelzés a Gabonatermesztési Kutató Intézet nevére utal, fantázianevüket pedig azért kapták, mert Törökországból származó búzatörzsek felhasználásával nemesítették ki. Több újdonság a turistáknak Az idegenforgalomért felelősöknek számolniuk kell azzal, hogy az úgynevezett Pest megyei turizmus elválaszthatatlan a fővárostól. Nemcsak azért, mert az utazási irodák a szervezett csoportok programját úgy alakítják ki, hogy abban mindkettő szerepel, hanem a látogatók többsége fővárosi. Sok budapestinek van víkendháza Pest megyében, ott töltik a hét végét. Szállást tehát nem vesznek igénybe, a boltokat azonban felkeresik. Ezért is nehéz a helyzetük — elsősorban a dunakanyari — a kiskereskedelem boltjainak. Mivel a forgalom számottevően függ az időjárástól — pénteken, a rendelés feladásakor nem tudhatják, hogy másnap milyen lesz az idő, s hány vevő keresi fel a boltot. Intézkedési terv A megyei idegenforgalom vezetői most már — ahogy azt dr. Fekete Lajos, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezető-helyettese elmondta: öt gócterületet tartanak számon. Liek: Szentendre és környéke, a leányfalui strand, Visegrád és környéke, a Börzsöny déli lejtője és a Rác- kevei-Duna-ág. Még az év elején, amikor az idegenforgalomra való felkészüléssel foglalkoztak, a megyei tanács kereskedelmi osztálya minden érdekelt vállalattal és szövetkezettel intézkedési tervet készíttetett, különös tekintettel a leglátogatottabb helyekre. (Erről egyébként lapunkban már beszámoltunk.) Pest megye ai idén több újdonsággal várja a vendégeket. Elkészült a pilisi parkerdőgazdaság — 4—5 ezer ember fogadására alkalmas — kirándulóközpontja. A területet közművesítettek, utakat építettek, s büfék, játszóterek, szociális helyiségek állnak a turisták rendelkezésére. A le- pencei strandfürdő az idegenforgalmi főidény közepe táján melegvizes medencével bővül. Csak kirándulásra A Ráckevei-Duna-ágban s környékén kevésbé kedvező a helyzet. A Ráckevei-Duna-ág Intéző Bizottság és a ráckevei Aranykalász! Termelőszövetkezet a Belkereskedelmi Minisztérium támogatásával komoly erőfeszítéseket tesz, hogy kempinget hozzon létre. Alapjai már megvannak, de még sok munkára van szükség ahhoz, hogy a szigorúbb 'feltételek alapján osztályba sorolhassák. Az idén már teljes kapacitással működik a Monori-er- dei kemping, ahol üdűlőházak is vannak. Szerződések alapján csehszlovák és NDK-beli csoportokat fogadnak, s természetesen az ötletszerűen betérő turisták is találhatnak majd helyet. S movel tavaly gondot okozott az ellátás, most megállapodás értelmében ennek megoldására a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat hivatott. Étkezésre ugyan most még csak a mintegy 800 méterre levő Autós csárdában van lehetőség, de úgy tervezik, hogy a Vendéglátóipari Vállalat a kempingben felállít egy pavilont. Szendehely-Katalinpusztán a Naszályvölgye Tsz fogadót és csárdát nyitott. Létrehoztak egy lovasiskolát is, s 80 forintos óradíjért lovaglásoktatásra is vállalkoznak. A Börzsöny egyelőre még csak kirándulásra ajánlható. Kevés — mindössze 287 személy fogadására alkalmas — a szálláshely. Ezek főképp turistaházak, s Szokolya— Nagyhideg-hegyen, Nagymaros —Törökmezőn, Kisinócon, Verőcemaros—Királyházán, Szokolya—Magas-Taxon találhatók. Moigóbüiék A vendéglátás, az ellátás — a kereskedelmi osztály és az érdekelt vállalatok, szövetkezetek vezetői szerint — előreláthatóan zavartalan lesz. Teljes kapacitással dolgozik a szentendrei Teátrum étteremben a gasztrofol üzem, s most már a kiskereskedelemnek nemcsak kilenc, hanem 1—2 adagos csomagolásban is többféle étalt adnak. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat a Dunakanyarban — elsősorban a hétvégeken — mozgóbüféket működtet. A mozgóbüfé prototípusát a BNV-n is láthattuk. A magánkereskedelem és vendéglátás érdekes színfoltokkal egészíti ki az állami vendéglátást. Ilyen például a Snack bárként ismert szentendrei büfé, s színién Szentendrén a tavalyi idegenforgalmi szeZon végén megnyitott Nosztalgia presszó. Szente Pál Miért állt, s á/t a gép ? A felkészültség próbaköve Kevés a pénzünk. S ahogy a háztartásban utána számolunk minden fillérnek, lassan belénk idegződik az is: számon kérjük a gyári, az iparági, az állami beruházások forintjait. Munkások, szocialista brigádok, kommunisták törődnek azzal, hogy a drága berendezés meghozza-e azt, amit beszerzésétől, vásárlásától vártak. A több, a jobb terméket. S a gép esetleg áll. A Papíripari Vállalat Szentendrei Gyárában, a kommunisták fogalmazták meg ezt a kérdést a beszámoló, majd a kongresszusi irányelvek vitáján. Júniust mutat a naptár. Vajon ma mi a helyzet? De talán vegyült sorjába. Gyakorlatlanság A Szentendrei Papírgyárba tavaly, december 21-én helyezték üzembe azt a négy új gépet — s targoncákat, más kisegítő berendezéseket —, melyek 42,5 millió forintba kerültek. Két postai szabványnak megfelelő borítékgyártó gépet, valamint a kiszolgáló berendezést. A borítékgyártók Nyugat-Németországból érkeztek, míg a kisegítő berendezések Ausztriából. A miértre Balázs Andrástól, a gyár főmérnökétől kértem választ: — Az észrevétel jogos volt. Gazdaságos száraztrafé A hagyományos olaj transzformátoroknál 40 százalékkal kisebb helyen is elférnek azok a műgyantatokozású száraztrafók, amelyek gyártását a transzformátorgyárban kezdték el. A licenc alapján készülő típusok ugyan drágábbak elődeiknél, de a különböző, például tűzvédelmi járulékos beruházások és a drága olaj fölöslegessé válásával felállításuk és alkalmazásuk rövidebb idő alatt megtérül. Az első kísérleti példányokat a Metró új szakaszainál szerelték fel, s most készülnek a Paksi Atomerőműhöz. Az első exportszállítmányokat is rövidesen útnak indítják a licencadó NSZK-beli partner megrendelésére. A gyár az utóbbi két évtizedben közel ötezerféle transzformátort gyártott. A belföldi igényeket csaknem teljes egészében kielégítették, s jelentős mennyiséget exportáltak. Sok ezer magyar transzformátorállomás működik Iránban, Líbiában, a szocialista országok közül pedig az NDK-ban. A világpiaci versenyképesség fenntartása azonban megköveteli, hogy a gyárban új, gazdaságosan előállítható, korszerű típusokat alakítsanak ki. E munkának része az új típus gyártásának meghonosítása. Közben modernizálták a technológiát, a régebbi berendezéseket vidékre telepitették, s ma azok a gépek, amelyek átlag 0,5 műszakban dolgoztak, a vidéki telepeken két műszakban termelnek. Ott elsősorban egyes főegységeket és szerelvényeket készítenek, s a munka arányában részesülnek a bevételekből. A gyárnak jelenleg egyetlen olyan terméke sincs már, amit veszteségesen állítana elő. Az emberek az üzemben csak azt látták, hogy a drágán megvett berendezések állnak. Űj a gép, a technológia, s bizony a szakzsargon szerinti beüzemelés rengeteg gondot okozott. Nem mentségként, tény, a papíriparban éppúgy, mint a mi gyárunkban, ezek a borítékgyártó automaták a legmodernebb technikát, technológiát képviselik. Nemcsak itthon, külföldön is. Nagy a termelékenységük, ugyanakkor érzékenyek. De a kezelőszemélyzet, vagy az anyag hiánya miatt egyetlen esetben sem állt, áll a gép, Mégis az állásideje még ma is több a tervezetnél, öt hónap alatt csodákra nem voltunk képesek. A gyakorlatlanság, az átállítgatások, a tervszerű, megelőző karbantartás. — Ugyanis az idén az első negyedévben az egyik gép a postai szabványnak megfelelő borítékokat gyártotta. Azokat, melyeken az irányítószámoknak négyzete van. Közben más három méretben az úgynevezett fóliaablakosokat. Az átállítgatás okozta az időkieséseket Karbantartás Grafikonok, napra kész kimutatások igazolják, a két gép mind az egy órára jutó termelt mennyiségben, mind az időalap kihasználásában egyre többet ad. Januárban gépóránként húszezer darab boríték készült, áprilisban ez a szám 27 ezerre emelkedett. S ezzel a garanciális teljesítményt, a 25 ezer darabot már elhagyták. A gép kezelését öt gépmester tanulta meg. Közülük kettő teljesít egy-egy műszakban szolgálatot. Esténként valamivel a műszak vége előtt azonban leállnak, felkészítik a gépet-a sorom következő, tehát másnap reggeli műszakra. Heti nyolc órában Szabták meg a berendezések tervszerű karbantartását. A festékkel való feltöltés percei heti három órát tesznek ki. Tehát most is hetente tizenegy órát áll a gép. Mit mond erről Balázs András: — Remélem, nem én vagyok az egyetlen, aki vallja, hogy a drága berendezésektől nemcsak a több termelést, a jobb terméket kell várni, hanem élettartamuk, állaguk megóvásáért is meg kell tenni mindent. Nem lehet célunk plusz százezer darab borítékért kookáztátni a berendezéseket. Hogy egyszerű, mindenki számára érthető példával támasszam alá véleményem: nyolc csapágy zsíro- zására egy órát fordítunk. Míg ha ezt elhanyagoljuk, a későbbi következményekkel is szembe kell nézni. Kapacitás A gyár gépparkját nézve túl sok panaszra nincs, s nem is lehet okuk a szentendreieknek. öt olasz gyártmányú berendezés dolgozik, melyeket 1963—1975 között vásároltak. Ezek közül csak az első jelentett új technológiát. A kezeléshez szükséges gyakorlatot, a következő négy beérkezéséig volt idejük megtanulni, ami a felkészültség próbaköve. Ügy tűnik azonban, hogy automaták némiképp feladják a leckét a kezelő személyzetnek. — Egy műszak alatt a ti- zenhárom-tizennégy méter hosszú gépek körül állandóan sétálni is elég. Hiszen minden pontját folyamatosan figyelemmel kell kísérni. Sokféle ok miatt állhat le, éppen érzékenysége, tudása, precízsége miatt. A gyors javításhoz az kell, hogy a gépmesterek a hibaforrások mindegyikével legalább egyszer találkozzanak. Ma már elvétve kerül szóba a Szentendrei Papírgyárban, hogy „miért áll megint a gép”. A nagy beruházás okozta első láz, a türelmetlenség elmúlt. A gépek választ adtak arra, hogy kapacitásuk kihasználható. S a harmadik műszak szervezése? Ma még nem kerül szóba, mert a megrendelésekkel nem ostromolják a gyárat. Az első tétel eljutott a kereskedelemhez a szépen tervezett, tetszetős Interkozmosz és Űrhajós levélpapírt és borítékot rejtegető mappákból. — Ismerősök, gyűjtők kértek tőlem — mondja Balázs András —, mert állítólag elfogyott már a boltokból. Megrendelés azonban mai napig sem érkezett. Ezért nem foglalkoztat bennünket többek között a harmadik műszak szervezésének gondolata. Pedig a három műszak tenné igazán gazdaságossá a drága berendezést. Varga Edit Mársi&r íászEá pllélw SeM Akik mindig látják a napot Az őrnagy azt mondja, ezer emberből egy alkalmas vadászpilótának. Közülük is minden tizedik állja ki a pilótaiskola próbáit. Ha egy vadászrepülőt a mérleg egyik serpenyőjébe tennénk, s a másakba annyi aranyat, ahány kiló, akkor megközelíthetnénk azt az értéket, amibe egyetlen repülőgépvezető kiképzése kerül. Kántor László hadnagy vadászpilóta. Szigetszentmiklóson született, 1954-ben. — Mi volt az első repülőélménye? — Egy könyv, Szilvási Lajos Légszomja. Ma már tudom, igazából olvasmányossága fogott meg, de akkor, tizenéves fejjel nem tudtam szabadulni tőle. Nekünk, haraszti gimnazistáknak, akkoriban ők voltak a példaképek: a bajtár- siasságukról, vagányságukról híres repülők. Akkor határoztam el, pilóta leszek. — Édesanyja mit szólt? — Sírt és szidott. Mindenáron ellene volt a döntésnek. Megértem, féltett. Aztán apám öröme, ő mindig is oda volt a technikáért, a repüléshez is volt köze: a Pest-vidéki Gépgyárban repülőmotorokkal dolgozott. — Hogyan került Pápára? — Budaörsön kezdtem repülni. Leérettségiztem, fölvettek a Kiliánra, Szolnokra. Aztán Szovjetunió következett, s onnan jöttem ide, Pápára. — Rang ma vadászpilótának lenni ? — Nem annyira, mint régen. Persze én erről csák olvastam, hallottam, de mintha mostanában nem lenne akkora nimbusza magának a repülésnek sem, mint a mi szemünkben volt. Az ember dönt — Min múlik, hogy valaki vadászrepülő legyen? — Furcsa kimondani, de egyszerűen biológiai feltétele van ennek. Az, hogy valaki testi felépítésénél, egészségi állapotánál fogva mennyire alkalmas erre a pályára. S nem csupán magára, a szó szerinti repülésre, hanem mindazokra a feladatokra, amik szükségesek a föl- és le- száláshoz. Az embernek állandóan karban kell tartania magát Amikor repülés van, akkor ez nem is nehéz. De' amikor nincs fölszállás — hiszen még bennünket is irányít az időjárás —, szóval ilyenkor, a látszólag céltalan hétköznapokon kell igazán résen lenni, figyelni magunkra. A mi istenünk a sport, s csupán a rendszeres testedzés az, ami fizikailag frissen tartja az embert. — Olyan, szinte a tökéletességig automatizált a repülés mai technikája, hogy elveszik számomra az ember. Ügy tűnik, bárki meg tudná oldani ezzel a technikával a feladatokat. — Valóban van a mi repülésünknek sok olyan fogása, amely egyszerűen gyakorlás kérdése, és úgy kell elsajátítani, hogy az ember álmában is meg tudja csinálni. Ezekre az alapműveletekre még egy majom is megtanítható lenne, s bizonyos szabott feladatokat bizonyára tökéletesen elvégezne. Csakhogy — és itt a nagy különbség — ide gondolkodó lény kell, és ez az ember. Olyan, aki fölmérve a helyzetet, tud dönteni, ki tudja választani a cselekvési lehetőségek közül a pillanatnak legmegfelelőbbet és aszerint tud helyesen tenni. Hiába a legmagasabb technika, a gépnek a nyelvén beszélni kell. Még jobban — Mit kapott a repüléstől? — A legtöbbet: azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. — S mit adott magából cserébe? — Ezen még nem gondolkodtam. De talán nem is én vagyok az, aki áldozatot hoz, hanem a feleségem. Igen, azt hiszem, az asszonyok a repülés igazi hősei. Volt úgy, hogy egy hétig nem láttuk egymást, pedig mindketten otthon aludtunk, csak éppen a nap más szakában. Ha moziba akarunk menni, akkor én a négyórásira megyek, feleségem a hatosra, hogy legyen, axi vigyázzon a gyerekekre. Visszahúz a szívem a szülőfaluba, de ebből a havi egy látogatás marad csak. Itthon az ember örül, ha kifújhatja magát, egy-két újság, ritkán könyv, ez a szórakozás. Egyik vasárnap a haverom hív meg egy sörre, másikon én vagyok a vendéglátó. — Gondolt már arra, mit csinálna, ha nem repülhetne? — Az ember nem gondol ilyesmire, még akkor sem, ha tudja: egyszer majd szembe kell néznie ezzel a döntéssel. Múltkoriban valami vesekőgondom akadt, le is tiltottak egy időre. Na, akkor volt időm gondolkodni eleget. És ez a gondolkodás csak azt erősítette meg: még többet, még jobban kell dolgoznom a repülésért. Kattan valami — Milyen emberek a vadászpilóták? — Milyenek? Mint minden ember, egyszerűek, köznapiak. Különleges tulajdonságokat csak a kívülállók gondolnak hozzá jellemükhöz. Pedig nem is óriások, mint sokan hinnék. Itt vagyok én is, százhatvanöt centimmel igazán nem mondhatom magam robosztus alkatnak. Ami számomra jellemzi őket, az a jókedv és a tettrekészség. — Nem lehet beleunni a többiek állandó jelenlétébe? — Beleunni? Nem tudom. Néha vibrál köztünk a levegő. De amikor elmegyünk szabadságra, az első hét után már hiányoznak a hangok. Mert az emberi hangok a legerősebb szálak közöttünk. Ül az ember a gépben, s ha föl nem is fogja, mi történik körülötte, a hangok a rádióból mindenüvé elkísérik. Olyan ez, mint a bot a sántának, vagy gyereknek a köldökzsinór. Enélkül nem élhet. — Azt mondják, a pilóta arca megváltozik, amikor a kezébe veszi a sisakját és elindul a gépéhez. így van ez? — Sose néztem tükörbe, és nem figyeltem a mások arcát sem. De az biztos, ott legbelül kattan valami, amikor az ember elindul a kabin felé. — A félelem kattanása ez? — Nem jó szó a félelem. Valamiféle izgalom inkább, amit az ember sok ezer felszállással a háta mögött sem vetkőzhet le. Nem igaz, hogy a legrangosabb pilótát is ne fogná el. És kell is ez a szorongás, mert ebben az a belső türelmetlenség van, amivel minden felszállásunkat várjuk Csak el kel] telni egy időnek, hogy az ember ezt be is vallja magának. — Látta az Apokalipszis, ma című filmet? — Láttam, tetszett is, mór ami a technikai részét illeti. Repülés szempontjából érdekes film volt. Ami a tartalmát illeti, azt hiszem, erősen túloztak önmagukról festett képükben az amerikaiak. — Emlékszik a Tűznyilak- ra? — Emlékszem. — A befejező kockákra, amikor tízezer méter fölött a plexin megcsillan a hajnali nap. — Mi mindig látjuk a napot. Major Árvácska
