Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
A CSILLAGOK VILÁGÁBA Még egy kézfogás Leonovval Orvosbiológiai kísérletek előkészítés« A dokkolás gyakorlása Nemzetközi együttes: bolgár, magyar, szovjet űrhajósok. GeorglJ Ivanov bolgár űrhajós bemutatja a SPEKT—15 K bolgár műszert. Balról Jobbra: Farkas Bertalan. Valeril Nyikolajevlcs Kubászov. G. Ivanov. Magyar! Béla, Dzsanibekov. Centrifuga-vizsgálat orvosi ellenőrzés közben Vákuumrüha-pruua — Mi úgy tartjuk, ha nem is szükséges, de hasznos. És így vannak vele a szovjetek is. Az amerikaiak, franciák előszeretettel fogadnak nem repülő embereket, akadt már tengerész is az űrhajósok között, de én is azt vallom, kell az előiskola. És ezt már az alapokra is gondolom: lényeges, hogy minél többen végigjárják a pilótaiskola lépcsőit. Nem csupán azért, mert a vitorlázórepüléssel kezdve a legegyszerűbb technikán találkozhat a majdani nagy repülési helyzetekkel, de azok a napi kötelezettségek, amelyeket a klubélet jelent, jó próbái a felnőtt repülőéletnek is. Ezért tartom én kiképzési rendszerünk részének, legalsó fokának a sportrepülést — Sokszor hallani, hogy hivatásként vállalva a repülést, nagy gépeken dolgozva, legyen bár polgári vagy katonai repülésről szó, elveszik a szépség. Mi öröme marad a repülésből egy vadászpilótának? NAPI MEGÚJULÁS — A repülés a legalacsonyabb fokon és a legmagasabb szinten is ugyanazt az élményt adja. Egyrészt a repülés szépségét nem lehet elvenni, másrészt a technika ad napi megújulást. Emlékszem, amikor a két űrhajóssal a leszállást gyakoroltuk, csodálkoztak, hogy lehet ilyen le- heletfinoman „letenni” a gépet. S mint az első sikeres koszorúvizsgának, úgy örültek az első jól végrehajtott feladatnak. — Űrhajósaink ketten vannak, az egyik most elindult, de Magyari Bélával együtt csinálta végig a legkeményebb próbákat. Együtt dolgoztak, éltek hosszú hónapokon át. Az űrhajóba azonban csak egyikük ült, Farkas Bertalan. Földi aggyal úgy tűnik, igazságtalanság történt. KETTEN EGY AKARATTAL — Igen, lehetséges, hogy valamifajta repülőész kell ahhoz, hogy elhiggyük a döntés — igazát. Hiszen még az orosz nyelv szóhasználata is alig különböztet, mindketten koszmonaft-ok, aki repül, az kap egy kis Ijotcsik szócskát. És mindketten hiszik, hogy valóban nem is történt több ennél. Az őszön a Csillagyárosban járva, magam is azt kerestem a találkozások alkalmával, nincs-e legalább egy parányi kis bizalmatlanság, vetélkedés bennük. Csodáltam őket: szikráját sem láttam ennek, csupán két embert találtam, aki együtt készül a közös feladatra, amelyet a kettejük nevében az egyik végez majd el. És biztos vagyok benne, hogy a repülés ideje alatt Magyari Béla ugyanúgy végigcsipál gondolatban minden feladatot, mintha az űrhajóban ő ült volna. S ő az első, aki gratulál. S hiszem azt is, hogy visszaérkezve a Földre Farkas Bertalan első útja társához vezet. Megköszönve azt a munkát, amit egymás nélkül talán nem is vihettek volna sikerre. Major Árvácska MAGYARI BÉLA 1949-ben született Kiskunfélegyházán. Édesapja iskolai gondnok. édesanyja adminisztrátor. A középiskola elvégzése után. 1967-ben a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatója lett. Két év sikeres befejezése után a Szovjetunióban folytatta tanulmányait. Hadnagyi rendfokozattal avatták tisztté 1972-ben. utána a légíerőkhöz került. 1978-ban századossá léDtették elő. 1973-ban III. osztályú. 1977-ben pedig már I. osztályú vadászrepülő pilóta lett. Nős. kislánya: Gréta négyéves. Felesége adminisztrátorként dolgozik, korábban szintén vitorlázó-repülő volt. A Magyar Szocialista Munkáspártba 1974-ben vették fel. Né-'" ^’kálómmal tüntették ki. 1978. március 20-án kezdte meg a felkészülést a Jurij Gagarin űrhajós-kiképző központban. Ki IS FARKAS BERTALAN? A SZÜLŐFALUBAN A FÖLDIEKKEL (Telefonjelentés) Gyulaháza Szabolcs közepe — legalább is mértanilag. Budapestről gyorsvonattal több, mint négy óra az út Kisvárdára; innen még 10 kilométernyit kell buszozni. Gyulaháza 2235 lakosú község — errefelé kicsinek is számít. Itt született Farkas Bertalan. Úgyszólván mindenki ismeri. Közvetlen, barátságos fiatalember: nyaranta, amikor szabadsága idején ellátogat szülőfalujába, egyszál farmerben, pólóingben jár-kel, az ismerősöknek előre köszön, régi pajtásaival sörözik, senki sem mondaná róla — aki nem ismeri —, hogy repülőtiszt HÉTKÖZNAPI DÉLUTÁN Hétfőn délután Gyulaháza a megszokott hétköznapi életét élte; mindenki tette a maga dolgát. Egy-két öregember kiült a község utcáin a kis- padra beszélgetni, a boltban, az időjárás volt a téma, a kocsmában a süldők ára, a fiatalok között pedig az esti film. A műsorszerkesztés véletlenjeként a moziban éppen a Csillagok háborúját adják. A tanácselnök, Bárdi Béla 26 éves fiatalember, jó barátságban áll Farkas Bertalannal. Mindkettőjük apja cipész volt, s a papák együtt jártak be Kisvárdára a ktsz- be. Most már nyugdíjasok. Bárdi Béla meséli: — Gyermekkorunkban sokat gombfociztunk, ő tanított meg pingpongozni. Berci — a fiatalabbak így hívják a községben, az idősebbek pedig Berlinek —, a helyi csapatban focizott, tulajdonképpen most is ide van leigazolva. Jártunk korcsolyázni is. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Egyszer beszakadt alattunk a jég, csurom vizesek lettünk, de megúsztuk egy-egy atyai pofonnal. Király József vb-titkár: — Bertiék a szomszédunkban laktak, nem hittem volna húsz éve, hogy űrhajós lesz belőle. Egész picike volt, az apja már miniatűr futballt készített neki. Egyébként nagyon katonás tartású, kemény ember volt. Volt egy kis műhelye, ott minden kaptafának megvolt a maga helye. A precízség náluk családi hagyomány. A Farkas-szülők három éve költöztek át a Tisza túlsó partjára, a Borsod megyei Pácinba. Ott élnek ugyanis a mama idős szülei, akik ápolásra szorulnak. De most hiába keresnénk őket Pácin községben, elmentek a fiukkal, menyükkel, és négyéves leány unokájukkal Csillagvárosba. Itt Gyulaházán a család rokonai és közeli ismerősei napokig tudnának mesélni Far- kasékról. ök, a beavatottak, a nagy nap bűvöletében élnek. Nagymáté Péter, a helyi általános iskola tanára Farkas Bertalan unokatestvére, fényképeket mutat, s közben elmeséli: — Böske néni tizennyolc éves korában fiatalon szülte Bertit Telefonáltak Kisvárdára a mentőkért, de Berti gyorsabb volt, előbb megérkezett. A biztonság kedvéért bevitték őket a kórházba, de nem lett semmi baj. A CSENDES LEÁNYKÉPŰ Az Iskolában, a bejárati ajtóval szemben az előtérben függnek a falon a régi tablók. A tanárok végig keresgélik azt a bizonyosat, amelynek faliratán az 1963-as évszám áll, s az, hogy találkozunk 1968-ban. A tabló jobb oldalán, alul egy rövid frizu- rás, nyakkendős kis kamasz — mosolygós, lányos képű —, ki hitte volna akkor, mivé lesz: Szabó Imréné, az egykori irodalomtanár: — Janka Karcsi pilóta lőtt a faluból, vadászrepülő, ez nagy hatással volt Bertire. Azt mondta, ő is pilóta lesz, de nem nagyon hittük. Olyan szolid fiú volt. Szófogadó, szép írású, tiszta külalak a füzeteiben. — Nem az idő szépíti-e meg az emlékeket? — vetem közbe. — Nem — állítják. — Mindig jeles és kitűnő volt az osztályzata. Dehát az másoknak is volt. Abban az osztályban sok volt a jótanuló, vitték egymást, s a legtöbb tovább is tanult. Csak azon csodálkozunk, honnan van benne ez a merészség. Mert a repüléshez nagy merészség kell. Szegény édesanyja, egészen kétségbeesett, amikor elment a repülőtiszti iskolába. A tantestület véleménye végül is egyöntetű. Készséges, pontos, jóravaló fiú volt Ami a legfontosabb: azóta is, hogy repülőtiszt és haza-hazalátogat, mintha semmit sem változott volna. Rá nem volt rossz hatással, hogy elkerült otthonról. Úgyanolyan szolid maradt, mint volt, nem hordja fönn az orrát KISPAJTÁSOK KÉRDÉSEI Csak azt nem tudják elképzelni a községben, hogy most fölöttük jár. Sem a tanárok, sem a mai tanítványok. Hétfőn az órákat egyre-másra megzavarták keresztkérdéseikkel: igaz-e, hogy a Holdra megy? ö volt-e a tévében? Mikor jön haza? És így tovább. Nehéz is elképzelni. Itt ülünk Gyulaháza tanácsának utcára néző elnöki szobájában — s kinn lovaskocsi trappol végig, a gyerekek kerékpároznak, fiatal asz- szonyok babakocsit tologatnak; s porzik az út, pontosan érzékeljük, hogy a lemenő nap sugarai a szemközti ház falára vetülnek — és nem tudjuk elképzelni, hogy valaki, aki nem is olyan rég itt szaladgált miniatűr futballci- pőben az utca porában, most beöltözik valamiféle különleges öltözékbe, felszáll és utoléri a Napot. Palád! József 1 A Szaljut zsilipkamráján keresztül Jutnak be az •r állomásra Crséta-klfutó — de ez mér csak földi próba Mikó László felvételei
