Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-30 / 125. szám

1980. MÁJUS 30., PÉNTEK x/lUÍi av (Folytatás az 1. oldalról) A nagygyűlés elnöksége. Az egyikük, Oszlánszkiné elvtársnő arról szólt, hogy harminc éve ismeri Angyaifuidet. Most nem tudom, örüljek vagy sajnáljam, de en hosszabb ideje ismerem Angyalföldet, mert nyolcéves koromban lettem Hungária körúti lakos — a mai Róbert Károly kör­utat is'úgy hívtak akikor —, s bizony, ennek mar 60 éve. Emlékszem, hogy ifjú korom­ban, felnőtt emberként sokszor, s a közel­múlt években is megfordultam Angyalföl­dön. Amikor először jártam itt, habár mint kisgyerek, de már sokat láttam. Akkor más­fajta Angyalfölddel találkoztam. A gyerekek mezítláb jártak, éhesek, rongyosak vpltak. A felnőtt emberek egy részének, munkaké­pes, családos, dolgozni akaró embereknek nem volt munkájuk. Itt állt a Váci úton a Schlick—Nicholson gyár is — amely előtt is sok esetlen, nyomorult ember ácsorgott mun­ka nélkül. A cigarettavégeket lesték a járda szélén, hogy rágyújthassanak. Akkor ha az utcán ment valaki, pontosan meg lehetett mondani, mi o foglalkozása, a társadatmi állása, és milyen az anyagi helyzete. A munkásembert messziről fel le­hetett ismerni. A tisztviselők is: bár a leg­több otthon nélkülözött, de a társadalmi norma miatt neki muszáj volt gallért és nyakkendőt felvenni, ha az utcára ment. A vagyonos embert nem ismerték fel, mert az nem szokott mutatkozni azon a tájon.’ (De­rültség.) Amikor a2t mondjuk? hogy nálunk szo­cialista társadalmi rend van, akkor kijelent­jük: a kapitalista múltat végképp, örökre el­temettük. (Taps.) A régi világ elmúlt. Ma az öltözék alapján nem lehet megmondani, kinek mi a foglalkozása. Még kevésbé a gyermekekről, hogy mi a szüleik foglalkozá­sa. Ez is a mi’rendszerünk — egyik vívmá­nya. A munkásosztály megtanulta A munkáshatalom, a ftéphatalom a mi tár­sadalmi rendszerünk, s ha időnként kriti­kus szemmel tekintünk intézményeire, akkor azt is meg kell érteni, hogy a felszabadult népnek, o munkásosztálynak nem volt ta­pasztalata a kormányzásban, a gazdasági munka irányításában, mert azelőtt mások Irányítottak. A tandíjat meg kellett fizetni. De a munkásosztály megtanulta, hogyan kell az országot vezetni, a gazdasági munkát irá­nyítani, a kultúrát építeni, hogyan kell a pedagógiával, az egészségüggyel és sok egyéb­bel foglalkozni. Akkoriban a régi világnak a hatalomból kicsöppent emberei kárörvendve nézték a munkásosztályt s azt mondták: „Ezek nem é/tenek semmihez, hogyan fogják az orszá­got vezetni”. S bár akkor még romokban hevert az ország, de népünk megmutatta, hogy tud élni a hatalommal, s megteremtette a szocialista rendszert. Elvtársak! A politika legfőbb tényezőjét, a hatalmat illetően pártunknak és a Hazafias Népfrontnak van választási programja. Ha a felhívásban ezt így talán nem is írtuk ki, de programunk az, hogy tovább erősítjük a munkásosztály, a nép hatalmát, szocialista rendszerünket. A választóktól azt kérjük: ezt a hatalmat támasszák alá ismét, ország­világ előtt látható módon szavazataikkal jú­nius 8-án! (Taps.) A megválasztandó országgyűlés mint leg­főbb törvényhozó szervünk határoz alkotmá­nyos rendünkről, alkotja törvényeinket, meg­szabja, hogy a magyar állampolgárok milyen törvényes keretek között éljenek. A tanácsok­tól is sok tekintetben függ az emberek min­dennapi élete. Az a sok, látszólag apró kis ügy, amit a tanácsokban intéznek,_ jórészt meghatározza az emberek közérzetét, hangu­latát, talán még a rendszerhez való viszo­nyát is. Mert néha még a rossz vízcsapért is a rendszert szidják. (Derültség.) Csck elkötelezetten lehet Nekünk elkötelezett képviselőket kell vá­lasztanunk, olyanokat, akik a Hazafias Nép­front programját megvalósítva, híven szol­gálják népünket, a szocializmust. Az elkötelezett emberek is többfélék: van­nak közöttük párttagok és pártonkívüliek; vannak munkások, szövetkezeti parasztok, me­zőgazdasági és közlekedési dolgozók, pedagó­gusok, egészségügyi és más alkalmazottak. Művészek, tudósok, irodalmárok. És a szocia­lizmusnak vanpak támogatói a legkülönbö­zőbb hitfelekezetek egyházi férfiai között is. De mindenkinek másfajta kötelmei vannak. Állami-társadalmi testületeinkben kellő szám­ban vannak párttagok és pártonkivüliek is. A képviselő- és tanácstagjelöltek nagy több­sége .pártonkívüli. mint ahogy a lakosság többsége is az. A mi rendszerünkben min­denki hű lehet saját világnézetéhez, élhet bár­milyen hivatásnak. De aki képviselői és ta­nácstagi minőségében a szocializmust építő magyar nép szolgálatára vállalkozik, annak elkötelezettnek kell lennie. Nagyjából isme­rem a jelölteket, s mondhatom, elkötelezettek, bizalommal lehet rájuk szavazni. Most nem magam mellett agitálok de saját választókör­zetemben ezt mégis el kell mondanom. (De­rültség, taps.) A választás — számadás. Természetes, hogy a párt, a Hazafias Népfront és azoknak minden képviselője számadással is tartozik a népnek. TMjes számadásra itt nem vállalkozom, de ez nem is szükséges. 35 évvel ezelőtt szaba­dultunk fel. de amíg az elemi dolgokat a he­lyükre igazítottuk és végül is eldőlt, hogy ki­nek a javára kell az országot újjáépíteni. erre ráment egy pár esztendő. De azután hoz- zákezdtünk a szocialista társadalom építésé­hez, s ha harminc évet nézünk, akkor a párt­nak, a Hazafias Népfrontnak van mit monda­nia megváltozott életünkről. A munkásosztály hatalmát megvédtük és to­vább szilárdítottuk. Befejeztük szocialista tár­sadalmi rendünk alapjainak lerakását, és továbbfejlesztettük a szocialista társadal­mi rendet. Hazánk a felszabadulás előtt el­maradott, félfeudális, agrárjellegű ország volt. 35 év alatt modern iparral és. me­zőgazdasággal, megfelelő közlekedéssel és egyéb termelő berendezéssel ellátott, kö­zepesen fejlett ipari országgá vált. Meg­van a reményünk és a lehetőségünk, hogy Magyarországot céltudatosan, egy irányba és megfelelően dolgozva, belátható időn belül az iparilag fejlett országok sorába emeljük. Ez a mi számadásunk. Harminc év alatt a nemzeti jövedelem öt­szörösére növekedett, az ipar ma kilencszer annyit gyárt, a mezőgazdaság körülbelül 10 százalékkal kisebb területén, fele annyi dol­gozóval, kétszer annyit termel, mint 30 év­vel ezelőtt. Szállításunk teljesítménye hét­szeresére növekedett, és ezt az összehason­lítást lehetne tovább folytatni. Választási programiunk az, hogy hazánk tovább gyarapodjék, fejlesszük tovább a tár­sadalmi rendszerünk gazdasági alapjait — amelyekből valójában minden érték ered, ami nélkül nem tudunk létezni. Művelt, szakképzett embereket Három évtizedre visszatekintve, azt is el­mondhatjuk, hogy növekedett népünk mű­veltsége is. Ez idő alatt a nyolcosztályos ál­talános iskolát, illetve a vele egyenértékű iskolát végzett emberek száma meghárom­szorozódott, s most már a felnőtt korosztály 58 százaléka. A középiskolát végzet­tek száma ugyancsak háromszorosára nőtt, és ez ma a felnőttlakosság 18 százaléka. A főiskolát és egyetemet végzettek száma ma szintén háromszor akkora, mint 30 éve, és most már meghaladja a felnőttlakosság 5 százalékát. Ez óriási fejlődés. A könyvek példányszáma 4,5-szeresére, a szakképzett dolgozók száma körülbelül háromszorosára nőtt, és elérte az 1 millió 300 ezer főt. Itt nemcsak a szakmunkásokat említettem, mert most már a mezőgazdaságban is sok szak­képzett dolgozó tevékenykedik. A munkás- osztály 44 százaléka már szakképzett, akik között nem kevés az érettségizett. Mindez mutatja, hogy ezen a téren is óriási a fej­lődés. Választási programunk az, hogy a mű­veltségnek és a szakképzettségnek töretlenül és gyorsan tovább kell növekednie, mert enélkül nem oldhatjuk meg feladatainkat. Az életszínvonalról szólva is csak azt mondhatom, amit a politikai rendszerünkről a népgazdaságról mondtam: vannak még megoldandó feladataink, szociális problé­máink, amelyeket nem vehetünk le a napi­rendről, ilyenek a kisgyermeket nevelő anyák vagy az idős, nehezen élő, alacsony összegű nyugdíjasok és hasonlók problémái, a fiatal, házasulni akaró emberek lakás­gondjai. Ezeket napirenden is fogják tartani, s lehetőségeinkhez képest a legközelebbi években is megteszünk mindent a gondok enyhítésére. Jelentősek, nagyok a változások De hát az életszínvonalról szólva nemcsak gondokat sorolhatunk fel, hiszen biztosítottuk az életszínvonal alapját, a teljes foglalkozta­tottságot. A mai nemzedék nagy része nem tudja eléggé becsülni ezt a vívmányt. Akik valaha láttak munkanélküliséget, tudják, mi az. A .dolgozó embernek nincs más létalapja, mint hogy dolgozhat, és megkeresheti a min­dennapi betevő falatját, gondoskodni tud a gyerekeiről. Mindez párosul azzal is — amit én nagyon fontosnak tartok —, hogy vélemé­nyünk szerint nálunk tisztes a bér, nem rossz a közellátás, s azt is számításba kell venni, hogy az utóbbi öt évben másfél millió ember költözött új lakásba, ötszáztízezren vásároltak személygépkocsit. Évente több mint ötmillió magyar állampolgár utazott külföldre. Ezek a számok nagyon sokat mondanak az életszínvo­nalról. Budapesten is sok fontos változás történt az utóbbi öt évben. Felépült 80 ezer lakás. A • metróvonalak hossza megkétszereződött, pedig szinte minden métere sok millió fo­rintba kerül. Kilencszáz új iskolai tanterem készült el. Az óvodákban a korosztály 85 szá­zalékának jut hely és ezzel lassan megkö­zelítjük a szükséges befogadóképességet. Az idén megkezdődik a gyógyítás a 800 ágyas dél-pesti kórházban, s ez figyelemre méltó javulást ho2 majd a fővárosi és a környék­beli egészségügyi ellátásban. Sok más fon­tos létesítmény is épült és. épül Budapesten, ezen belül Angyalföldön. A kedvező változás a városrész külsején is látszik. A sok egyéb között — a hajógyár segítségével — munkás­lakásokkal is gyarapodott a kerület. A Magyar Hajó- és Darugyár kilencezres kollektívája számottevő tényező Angyalföl­dön, és fontos szerepe van az egész népgaz­daságban. Néhány évvel ezelőtt nagyon bo­nyolult helyset állott itt elő. Keresniük kel­lett a kiutat, a kialakítandó gyártmányszer­kezetet. Az erről folytatott beszélgetésekre néhány évvel ezelőtt és tavaly engem is meghívtak. És most megállapíthatjuk: jelen­tős és jó változások történtek itt a vezetők, a dolgozó kollektíva erőfeszítésével, a kor­mány, és más illetékes központi szervek se­gítségével. Sikeresen megváltoztatták a ter­mékszerkezetet, korszerű, jó gyártmányokat — konténereket, ús^ódarukat, kazánokat — ál­lítanak elő, és más intézkedéseket is tettek a gazdálkodás javítására. Ez jó dolog, örü­lünk neki. . Gratulálok ahhoz az elismerő oklevélhez, amelyet a korábbi nehéz évek után, a fej­lődés bizonyítékaként a gyár az idén is meg­kapott. Ez már az ötödik ilyen elismerő ok­mány az utóbbi években, de ezt különösen meg kell becsülni, mert most mindenkinek nehezebb feltételek között kell dolgoznia. Élve az alkalommal, megköszönöm és szív­ből viszpnzom a gyár dolgozódnak jókíván­ságait. és jó egészséget, sok sikert kívánok a gyári kollektíva valamennyi tagjának. (Taps.) Az egész nép sikere Az országban végbement feledésben nagy szerepet töltött és tölt be a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, az országgyűlés, a kor­mány, a tanácsok rendszere, mert a párt iránymutatása, a kormány feladatmegjelölé­sei és egyéb intézkedések nélkül nem lehetne dolgozni, előrehaladni. Maga az alkotás* a történelemformálás azonban az egész nép műve! Mindaz az eredmény, amit Angyal­földön, Budapesten, az országban elértek, az a gyár, Angyalföld, Budapest, az ország dol­gozóinak* népünk szellemi és kétkezi mun­kájának köszönhető. Ezt az eredményt to­vább gyarapítani —ez a mi szándékunk! A választás napján is fejezzük ki, hogy az ország népe támogatja ezt a, törekvést. Munkánk az életszínvonalat illetően is ar­ra irányul, hogy megvédj ük, megszilárdítsuk az elért eredményeket. A feladat: o feszítő szociális kérdéseket menet közben megolda­ni, s megteremteni az életszínvonal további emelkedésének anyagi feltételeit. Mert ne­künk változatlanul az a programunk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Mindig is ez volt a politikánk, most is ezzel lépünk a válasz­tók elé, és kérjük támogatásukat. Néha el­hangzik az is: hogy a szocializmus építésé­nek a dolgozók életszínvonala állandó eme­lésével kell együtt járnia. Az ilyen megfo­galmazás ellen én mindig tiltakoztam, hi­szen ez nem lehetséges. Fontos viszont a rendszeres életszínvonal-emelés, s e szabály­hoz az is hozzátartozik, hogy csak azt oszt­hatjuk el, amit megtermeltünk. Kedves elvtársnők, elvtársak! Feladataink nehezebbekké váltak. De aki figyelemmel kö­vette a párt XII. kongresszusának átfogó hely­zetértékelését, az meggyőződhetett róla. hogy mi optimistán ítéljük meg népgazdaságunk jövőjét. Igaz, hogy a feplődés ütemét most egy kicsit mérsékelnünk kellett, de ezt is felhasználva hatékonyabban .kell dolgoznunk. Most a minőségi munka időszakát éljük, min­den tekintetben, még a politikai munkában is. Minderről egy politikai anekdota jut eszembe. Egy japán és egy magyar tergerjá- ró halászhajóról van szó. A két hajó teljesít­mény-normái ugyanazok, az emberek képes­ségei sem rosszabbak az egyiken, mint a má­sikon, a japán hajósok mégis több halat fog­nak. Miért van ez így? A japán erre azt mondja: .,Egyszerű, mi felhúzzuk a hálót, és ha üres, újra és újra leengedjük, a magyarok pedig ilyenkor értekezletet tartanak.” (Nagy derültség.) Hát ezért mondom, hogy talán a vezető, az irányító munkát is javítani kell beleértve a legfelső vezetést is. Céltudatos, állhatatos, szilárd vezetés szükséges. A dolgo­zók. részéről is még fegyelmezettebb és oda- adóbb munka kell, mint amilyen eddig volt. A mi népünk sokat szenvedett a régi rend­szerben, sokat nélkülözött az új világ szüle­tésének időszakában is* Infláció volt, háborús romokat kellett eltakarítani, és a néphatalom gyakorlásában sem volt tapasztalatunk. Egye­sek mégis valahogy előbb tanulták meg a jo­gokat, azt, hogy mi jár nekik, és csak fél füllel hallották meg a kötelezettségeket. E te­kintetben is van még változtatnivalónk. Senki nem lehet potyautas A megfelelő teljesítményt kivétel nélkül mindenkitől meg kell követelnünk. De azt erkölcsileg és anyagilag jobban meg is kell becsülnünk, mint ahogy eddig tettük. És en­nek együtt kell járnia azzal is, hogy az élős- diséget fel kell számolni, fel kell lépni azok ellen, akik helyzetünk nehézségeivel vissza­élve, manipulációikkal igyekeznek előnyökhöz jutni. Nálunk is vannak — ha elenyésző számban is —. rablók, tolvajok, sikkasztok. Ezekkel az emberekkel a bűnüldözés, az igazságszolgálta­tás foglalkozik, amely rendesen, tisztességesen elvégzi munkáját, szembeszáll az ilyenfajta társadalomellenes elemekkel. Nagyobb számban vannak olyanok, akiket a rendőrség meg az ügyészség nem tud raj­takapni. Az ingyenélőkről és az élősdiekrűl van itt szó, akik miatt mérgelődik, sőt sok­szor dühöng a tisztességesen dolgozó ember. Ezek az ingyenélők úgy fogják fel a szocia­lizmust, mint egy utazást, amelyen ők a po­tyautasok. Nem vették meg a jegyüket, vagy elfelejtették kifizetni, s úgy ülnek a helyü­kön, mintha a bérlet a zsebükben volna. Ho­lott bérlete itt senkinek sincs, őnekik a leg­kevésbé. Társadalmi, közösségi feladat, hogy környezetük tudtukra adja: a szocializmus­ban senki sem lehet potyautas. Mindenkinek eleget kell tennie elemi kötelezettségeinek! A jövőt illetően elmondhatjuk, ráléptünk — s itt a vezetést meg a vezetetteket egy­aránt értem — a helyes útra. Munkánk már a múlt esztendőben is határozottan jó irányba változott, s ez az idén folytatódik, ezen az úton kell járnunk tovább. Máris vannak eredményei ennek a munkának, an­nak, hogy egy kicsit komolyabban és szi­gorúbban vettünk olyan feladatokat, mint például a nemzetközi fizetési mérleg javítása, az energia- és anyagtakarékosság, a helyes munkaerőgazdálkodás. Már tavaly javult a memzeközi kereskedelmi mérlegünk, és az idén is mutatkoznak már bizonyos eredmé­nyek. 'Ez év első négy hónapjában — a ta­valyi hasonló időszakhoz képest — behoza­talunk 2 százalékkal csökkent, kivitelünk pedig 6 százalékkal növekedett. Ez nagyon fontos a kereskedelmi mérleg alakulása szempontjából. Javult — de természetesen még tovább javítható — a munkaerőhelyzet. A munkát szervező embereknek meg kell ér­teniük, hogy nincs több munkaerő, a techni­kai és a műszaki színvonalat kell fejlesz­(Folytatás a 4. oldalon) Zsúfolásig megtelt az 1. számú hajómühely i I KÁDÁR JÁNOS VÁLASZTÁSI BESZÉDE

Next

/
Oldalképek
Tartalom